A mai írásom témája egy brutális gyilkosság lesz, amely a harmincas években Diósgyőrben, pontosabban Újdiósgyőrben történt. Az áldozat egy cukrászmester volt, akit egy szerencsétlen sorsú, egykori cirkuszi szolga ölt meg. Az eset óriási közfelháborodást keltett Nagy-Miskolcon.

Kovács Gyula cukrász három éve nyitotta tejivóját az Andrássy úton. Előtte Miskolcon volt cukrászsegéd és úgy kitanulta a szakmát, hogy bele mert vágni egy saját üzlet létrehozásába. Jól tette, hiszen a környéken hamar népszerű lett a hely, sokan jártak az üzletébe. 

Az eltűnt cukrász 

1934. február 26-án, késő este történt a borzalmas bűncselekmény, melyre sokáig nem derült fény. A tettes ugyanis az ivó ajtaját bezárta, a kulcsot pedig eldobta. Másnap reggel értelemszerűen nem nyitott ki az üzlet, a redőnyök lehúzva maradtak, pedig sokan ott szerették volna elfogyasztani a reggelijüket. Először nem gyanakodtak a környéken élők, hiszen tudták, hogy a tulajdonos kötözésre járt a miskolci kórházba és ilyenkor zárva tartott. (Egy hónappal az esetet megelőzően egy szekér elütötte a bicikliző cukrászt, ezért szorult rendszeres kórházi kezelésre.) Móra Jánosné háztulajdonosnő - akitől a helyiséget bérelte - is biztos volt abban, hogy kezelésen van Kovács, bár azt furcsállotta, hogy neki nem szólt róla előre. 

Azonban másnap is lehúzva maradtak a tejivó redőnyei. Ekkor már több megrendelő is kereste Kovácsot, a szomszédok pedig egyre idegesebbek lettek. Este tizenegy óra is elmúlt már, amikor a lakók úgy döntöttek: értesítik a rendőrséget. Móráné kiment ez ügyeletes rendőr őrszemhez a Vasgyárba és szólt neki Kovács Gyula eltűnéséről. Az őrszem jelentette ezt az ügyeletesnek a kapitányságon. Az ügyeletes azonnal hívta a miskolci Erzsébet-kórházat, akik azt a tájékoztatást adták, hogy Kovács nem volt náluk kötözésen az elmúlt napokban. Éjfél körül járt az idő, amikor a rendőrség felnyitotta a tejivó zárt ajtaját és bement a helyszínelő bizottság Kovács ívójába.

A gyilkosság felfedezése 

,,A műhelyben érdekes felfedezésre jutottak. Az asztalokon kinyújtott tészták, tortakeverékek, tortaformák feküdtek egymás melllett. A kemencében be volt készítve a gyújtójtós. Úgy nézett ki a műhely, mintha csak nemrégiben hagyták volna el, miután mindent elelkészíttettek a kora reggeli sütéshez. Ez a körülmény most már bizonyossá tette, hogy Kovács nem hagyta el lakását, mert minden előkészületet megtett hétfőn este a kedd reggeli munkára."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 1.)

Ezek után a bizottság átment a cukrászda helyiségébe, ahol mindent rendben talált. Ebből nyílt Kovács hálószobája, a kutatás utolsó állomása. Sajnos a gyanú beigazolódott. A cukrász szétvert fejjel, vérbefagyva feküdt az ágyában... A szerencsétlen emberrel számtalan baltacsapás végzett. Még egy érdekes tényt is megállapítottak a nyomozók: a gyilkos a szobában lévő másik ágyban aludt az áldozattal egy légtérben.

A helyszíni szemle kiderítette, hogy a cukrász ismeretlen vendégével borozgazott a szobában, majd mindketten nyugovóra tértek. Az ismeretlen csak erre várt, mert miután Kovács elaludt, a széntördeléshez használt baltával végzett áldozatával. Szörnyű tette után megmosakodott, átöltözött a sértett nemrég vásárolt ruhájába és átkutatta a házat. Készpénzt, illetve egyéb értéktárgyat keresett. Mielőtt távozott a lakást kulcsra zárta azért, hogy minél később fedezzék fel a szörnyűséget. A gyilkos fegyvert is magával vitte. Számításai bejöttek, hiszen két nap kellett a bűntény felfedezéséhez.

A helyszínelés után a szomszédok, ismerősök kihallgatása következett. Kiderült, hogy Kovács Gyula kórházi kezelése alatt megismerkedett egy szegény sorsú emberrel, akit magához fogadott. 

,,A detektívek az Erzsébet kórházban megállapították, hogy Kovács új ismerőse Fabu Péter 22 esztendős mándoki lakos volt, aki a molnármesterséget tanulta, később azonban artista lett, legutóbb pedig, mint napszámos kereste kenyerét. Fabu február első napjaiban került be a miskolci Erzsébet kórházba. Az artista életuntságában felvágta jobbkarja ütőerét és sérülésével vitték be a kórház sebészeti osztályára, ahol megismerkedtett Kováccsal."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 1.)

Hajsza a gyanúsított után 

Fabu András Péter erősen gyanúsítható volt a tett elkövetésével, ezért országos körözést adtak ki ellene. Kiderült, hogy a gyilkosság másnapjának hajnalán egy reá nagyon hasonlító és az áldozat ruháját viselő egyén a miskolci Tiszai pályaudvaron szilvapálinkát fogyasztott a Restiben. Az, hogy merre utazott, nem tudták megállapítani. 

A másnapi újság leírása szerint nem csillapodnak a kedélyek Diósgyőrben:

,,A diósgyőri gyártelep és Újdiósgyőr még mindig a borzalmas rablógyilkosság hatása alatt áll. Az Andrássy út 8. számú házat, amelyben meggyilkolták és kirabolták a szerencsétlen végű Kovács Gyula cukrászt, állandóan hatalmas néptömeg veszi körül. 

A csoportok izgatottan tárgyalják a gyilkosság körülményeiről kiszivárgott híreket. A házbelieket, és különösen Móra Jánosnét, aki a bűntényt tulajdonképen felfedezte, a kíváncsiskodók állandóan kérdésekkel ostromolják."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 2.)

Teljesen biztossá vált az, hogy a gyilkosságot Fabu Péter követte el. Szemtanúk állítása alapján a cukrászda zárása után együtt vonultak el Kovács Gyulával. A helyszínen megtalálták az ágy alá rejtve Fabu ruháját is, illetve a gyilkosság napján ő is nyomtalanul eltűnt. Kovács egyébként szállást, ellátást és egy minimális pénzt ígért későbbi gyilkosának a munkájáért. Összesen hat napot töltött a tejivóban a szemtanúk vallomása alapján, mialatt nagyon szorgalmasan dolgozott és Kovács bizalmába férkőzött.

Azon a végzetes estén Fabu bort szeretett volna inni, ezt elmondta Kovácsnak is. Az egyébként nem italozó cukrász el is küldte őt egy kis borért a közeli korcsmába. A gyilkos terve valószínűleg az volt, hogy miután a cukrász mámoros állapotban elaludt, megöli és a pénzét is elrabolja. 

A rendőrség folytatta gyilkos utáni hajszát. Miskolcon és környékén is kereste a gyanúsítottat, de nem jártak sikerrel. Ekkor kapták azt az információt, hogy esetleg hazatért Mándokra, hiszen többször említette, hogy a felesége gyermeket vár. Ezután az információ után nagy erőkkel vonultak ki rend őrei a szabolcsi településre, de ez a szál sem bizonyult eredményesnek. 

A mándoki nyomozás során sikerült kideríteni Fabu igazi múltját. Molnármesterséget tanult, de már tizenkilenc esztendős korában ráunt erre a foglalkozásra és azután különféle alkalmi munkákból élt. Egy időben mint piaci árus kereste kenyerét. Húszesztendős korában házasodott meg, egy kisfia született - és mint megtudtuk éppen úton volt a második gyermek. 

Tavaly nyáron ráunt piaci munkára is és egy, a községben tartózkodó vándorcirkuszhoz szegődött el. Kiderült, hogy nem az artistája volt a cirkusznak, hanem a sátorépítésnél segédkezett és szolga szerepet töltött be. Ebből az állásából elbocsájtottak, amikor a cirkusz pihenőre tért a téli hónapokban. Ezt követően munkanélkül volt. 

,,Munkakeresés céljából jött Miskolcra a mándoki nyomozás megállapítása szerint február első napjaiban. És minthogy itt sem kapott alkalmazást, elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg, így került be az Erzsébet kórházba, ahol a tragiikus végű Kovács Gyulával megismerkedett."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 2.) 

A feleségét nem találták Mándokon, mert az asszony közben Kisvárdára költözött a szüleihez. A rendőrök tovább keresték az elkövetőt a 20 kilométerre lévő településen is, de ott sem akadtak a nyomára. A párja a brutális gyilkossági hír hallatán elájult, majd, amikor magához tért azt mondta, hogy az ő férje biztosan nem követte el a gyilkosságot. Vallomása szerint Miskolcra indulása óta nem látta élete párját.

Fabu Péter a győri rendőrségen 

Március 3-án érdekes fordulat történt az ügyben. Este 11 óra körül a győri központi rendőrkapitányságon önként jelentkezett Fabu Péter András, az újdiósgyőri gyilkosság gyanúsítottja. 

,,Elmondta, hogy kedden a reggeli személyvonattal Miskolcról Budapestre ment és két napon keresztül a fővárosban bujkált, de minthogy nem érezte magát biztonságban, elhatározta, hogy átszökik a határon Ausztriába. Pénteken és szombaton a határátlépésre kísérletet is tett, de nem találta meg a csempészutat. 

Szombaton este halálra fáradtan, a kevés táplálkozástól és az izgalmaktól meggyötörve érkezett vissza Győrbe. — Bár volt pénze, tudva azt, hogy üldözik, nem mert betérni még a legkisebb korcsmába sem. Az utcán éhesen kóborolva, végül is elhatározta, hogy rendőrkézre adja magát."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 4.)

Fabu azt is elmesélte a győri nyomozóknak, hogy február elején érkezett Miskolcra, ahol semmilyen munkát nem kapott. Nagyon sajnálta Kisvárdán nyomorgó családját, ezért végső elkeseredésében az öngyilkossággal próbálkozott. Felvágta a jobb keze ütőerét. A mentők a miskolci Erzsébet kórházba szállították. 

A kórházi kezelése alatt ismerkedett meg Kovács Gyulával. Elmondta neki a történetét. A cukrász megszánta őt és felajánlotta azt, hogy dolgozzon nála. Fabu ezt örömmel elfogadta. Az első napokban szorgalmasan dolgozott, de bántotta, hogy neki jó dolga van, de a családjának nem tud pénzt küldeni. Ekkor tervelte ki a gyilkosságot.

A gyilkosság napján bort vásárolt, leitatta a cukrászt, aki csakhamar aludni tért. Ekkor próbálta Kovács pénztárcáját megtalálni a kabátjában. A motoszkálásra a cukrász felébredt, Fabu pedig a keze ügyébe kerülő letört ágydísszel leütötte. Megijedt attól, hogy folytatnia kell nélkülözésekkel teli életét. De az első ütés kevés volt, Kovács felült és ordibálni kezdett. (Ezt a későbbi vallomásában cáfolta.) Ezért fogta a kályha mellett lévő fejszét és addig ütötte a szerencsétlent, amíg mozgott. 

Ezután megmosakodott, felvette a sértett új ruháját, majd pénz után kutatott a lakásban. A pályaudvarról a fővárosba ment, ott bujkált három napig, majd a nyugati országrészbe távozott, mert külföldre akart szökni. De, mivel nem ismerte az utat a zöldhatáron, ezért inkább visszatért Győrbe, ahol a saját maga feladásáról döntött. A győri rendőrök a másnapi vonattal küldték vissza Miskolcra.

Újra Miskolcon Kovács Gyula gyilkosa 

Másnap délben már a miskolci pályaudvaron szállt le a vonatról Fabu Péter, erős rendőri kísérettel. Kellett is a kíséret, hiszen, amikor a pályaudvar közönsége megtudta, hogy kit hozott a pesti gyors, azonnal csődület támadt körülötte. 

,,Itt-ott felhangzott egy-egy fenyegető hang. 

— Akasztófára való, sziszegte egy idősebb asszony. 

— Ilyen semmi ember mire volt képes, háborgott egy fiatal férfit. 

— Csak meg kéne kövezni, szólalt meg egy másik. 

A rablógyilkos borzongva húzta be fejét a vállai közé. Fázósan öszszeszorította magán a kabátot és arca még sápadtabb lett. Szinte megkönnyebbült, amikor az ügyészség kocsiján elhelyezték és a lovak megindultak vele a fogház felé. Így érkezett meg Miskolcra pontosan egy héttel szömytette után Fabu András Péter, a véreskezű cirkuszi szolga."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 07.)

Délután öt órakor tartották a tetemrehívást Diósgyőrben. A lakosság ezt megtudta és már órákkal előtte többszáz ember várta a gyilkost. Nem békés szándékkal érkeztek az emberek, úgyhogy, amikor Fabu megérkezett, a rendőrök közelharcot vívtak a felbőszült tömeggel. Nagy nehézségek árán tudták bevinni a tettest a helyszínre. 

,,- Nyomorult megfojtalak! Kiszorítom belőled a lelket! - Kovács Imre, a tragikus sorsú cukrászmester testvéröccse, budapesti hentes mester kiáltozik így veszett fájdalmában és rávetné magát a banditára, ha a rendőrök le nem fognák. Alig bírnak vele a rendőrök. Viaskodik velük és ki akarja magát tépni a kezük közül. Nagy nehezen becipelik a zokogó kiáltozó embert Móra Jánosné lakásába."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 07.)

A véreskezű gyilkos remeg félelmében, a rendőrök alig tudják betuszkolni a tejivóba. Amikor a hálószoba elé érkeznek ismét könyörög, hogy ne vigyék be oda. A nyomozók azonban azt kérdezik tőle: ,,- Ölni volt merszed?"

,,— Este nyolc órakor bezártuk a cukrászdát. Kovács fáradt volt és mondta, hogy nemsokára lefekszik. Vacsora után megitta a nyolc deci bort. 

— A bort te hoztad ugye? — akasztja meg a rendőrbizottság vezetője. 

— Igen. De ő mondta — teszi hozzá rögtön a minden szavára feszülten vigyázó gyilkos. 

— Te akartál bort hozni. 

— Nem, nem. — szabadkozik Fabu. Azután folytatja. — Fél 10 tájban lefeküdtünk. Eloltottam a villanyt. A sötétségben eszembe jutott megint feleségem levele. Azt írta az asszony, hogy nyomorognak. Az anyja szegény koldusasszony Kisvárdán, nincs mit enniük. Irta, hogy a kisfiam fázik, nincs ruhája, nincs cipője, nincs kenyér, nincs tej a házban. És utban van a másik gyerek. Könnyezni kezdtem a fájdalomtól és zúgó fejjel azon töprengtem, hogyan szerezhetnék nekik pénzt. Ekkor támadt először az a gondolatom, hogy megölöm és ki-fosztom Kovácsot. Nagy tusakodás kezdődött bennnem. Magam előtt is szégyeltem, hogy is gondolhatok jótevőm meggyilkolására. 

— Kovács még ébren volt és valamit szólt hozzám, mire beszélgetni kezdtünk és megszakadt a gondolatom. 

— Miről beszélgettek? Fabu gondolkozik. 

— Az üzletről, majd arról, hogyan ment át Kovács úr Kassára és vissza útlevél nélkül. 

— Szóval meg akartad tudni, hogy lehet átszökni a határon. — Fabu csak most veszi észre, hogy elszólta magát. 

— Nem, nem azért kérdeztem, nem is én, hanem ő beszélt róla. Máskor is volt már erről szó közöttünk. A rendőrbizottság vezetője figyelmezteti, hogy csak akkor könnyíthet sorsán, ha mindent őszintén elmond. 

- Nekem már minden mindegy. Elmondok én mindent, nekem már úgyis mindegy, engem már egyszer visszahoztak a halálból. 

Tovább beszél ezután mi történt hétfőn éjszaka. 

— Beszélgetésközben Kovács urat elnyomta az álom. Engem újra megleptek a gondolatok. A fájdalom összeszoritotta a torkomat, hogy nem tudok családomon segíteni. És magam sem tudom, hogyan történhetett, de biztosam nem voltam az eszemnél, kikeltem az ágyból és lassan óvatosan csúszva, odakusztam Kovács úr ágyához. Nagy csöndben levettem az ágyról a díszítést. 

— Előzőleg már ki próbáltad, hogy a díszítés könnyen lejár, ugye? 

— Nem, soha sem próbáltam. 

— A szobában sötétség volt? 

— Az ablakon keresztül beszűrődött az ivlámpa fénye. A díszítést levettem és két mézre fogtam. Kovács hanyat fekre, mélyen aludt. Minden erőmet öszszeszedtem és lesújtottam a fejére. 

A gyilkos hangja most bizonytalan és akadozó. Újból átéli a rémségeket. 

— Az ütés után Kovács felordított fájdalmában. Ebben a pillanatban már mindent megbántam, de már késő volt. A cukrász vérző fejjel aléltan vergődött az ágyban és nyöszörgött. Féltem, hogy a szomszéd szobában, amelytől csak egy vékony fal választja el a lakást, meghallhatják a nyöszörgést. 

- Gyorsan bezártam az ablaktáblát, felgyújtottam a villanyt és a szeneskupából kikaptam a széntörő baltát. Kovács aléltan feküdt az ágyban és feje az én ágyamba esett. Baltával rárontottam és az élével és a fokával vadul ütni kezdtem. Azután megint az eltörött ágydiszités darabjával ütöttem a fejére, mert még volt benne élet. 

— Az első ütés után Kovács felült, — mondja határozottan a rendőrbizottság vezetője. 

— Nem bírt az felülni kérem. 

És csendes vita indul meg azon, hogy felült-e az áldozat az első ütés után, vagy nem. Fabu ragaszkodik hozzá, hogy nem. A gyilkos ugyanilyen csökönyösséggel tagadja azt is, hogy bevéreződött volna. Erre a két dologra, ki tudja miért, igen nagysúlyt helyez. 

Ezután a rablásról beszél. Miután megmosdott és magára öltötte áldozata ruháit, bement a cukrászdába és a kasszából ötvenkét pengőt vett magához. Keveselte a pénzt, demár nem mert tovább kutaszkodni a lakásban. 

— Alig vártam, hogy kint legyek, — mondja."

(Reggeli Hirlap - 1934. március 07.)

Ezek után bezárta a lakást, felvette Kovács új ruháját - amelyben egy kevés pénzt is talált -, és a pályaudvar felé vette az irányt. Pesten eladta Kovács ruháit és teljesen átöltözött. Pár nap múlva - ahogy már említettem - az osztrák határhoz ment, de mivel nem tudott átjutni, Győrbe indult, ahol a cukrász óráját zálogba adta. 

Ezt követően a nyomozók keresztkérdéseinek kellett felelnie a gyanúsítottnak, melyek következtében végül bevallotta, hogy előre megfontoltan tervelte ki Kovács megölését. A feleségének pénzt ígért a levelében, ekkor döntötte el, hogy megöli a jótevőjét. A tetemrehívás végén távozott a helyszínről a tettes és a rendőrség. Nagy erőket kellett mozgósítania ismét a rend őreinek Fabu testi épségének megóvása érdekében. 

Öngyilkossági kísérlet ia cellában 

A tárgyalás előtt pár nappal a vádlott megpróbált véget vetni az életének. Az őrök még idejében levágták a kötélről. Komolyabb baja nem esett  

A tárgyalás 

A tárgyalás 1934. június 11-én történt. Fabu minden porcikájában reszketve vonult be a terembe. Bűnösnek vallotta magát. Egyértelműen látszott rajta, hogy megviselte a gyilkosság és az elmúlt hónapok fogságban töltött ideje is. 

A tárgyaláson nem sok új információt lehetett megtudni. Az talán említésre méltó, hogy Fabu a fővárosban összeállt több örömlánnyal is, kikkel a rabolt pénzt pár nap alatt elmúlatták. 

,,Pfliegler Kálmán dr. törvényszéki orvosszakértő véleménye a boncolásról és Potoczky Dezső dr. törvényszéki orvosszakértő véleménye a boncolásról:

Az orvosszakértők hét ütést találtak Kovács Gyula fején, és ebből három külön-külön is halálos volt. A gyilkos óriási ütéseket mért hanyattfekvő áldozata fejére. Az orvosszakértő ezután a gyilkos elmeállapotáról terjesztette elő szakértői véleményét. 

A megfigyelés során több ízben beszélgetett Fabuval, aki kijelentette: 

„Nekem már minden mindegy, nem bánom, ha fel is akasztanak.“ Amikor arról érdeklődött tőle, hogy miért gyilkolt, ezt válaszolta: „Elvette az Istent az eszemet, amikor a pénzt megláttam.“ 

Az orvosszakértő végül kijelentette, hogy Fabu úgy most, mint a bűncselekmény elkövetésekor teljesen beszámítható volt."

(Reggeli Hirlap - 1934. június 12.)

Örökre rácsok mögött maradt a brutális gyilkosság elkövetője

Az ügyész halálos ítéletet kért a vádlottra. Mindenki feszült izgalommal várta az ítélethirdetést a teremben.

,,Két óra tájban hirdette ki a törvényszék ítéletét Csorba tanácselnök. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Fabu Péter Andrást gyilkosság és rablás bűntettében és ezért életfogytiglani fegyházra, tízévi hivatalvesztésre ítélte. 

A büntetésből három hónapot kitöltöttnek vett a törvényszék. Fabu nyugodtan hallgatta végig az ítélet kihirdetését. A tanácselnök ezután ítélet indokolását ismertette. A törvényszék megállapította, hogy a vádlott már 25-én elhatározta, hogy megöli áldozatát és így az előre megfontoltság kétségtelen. A törvényszék súlyosbító körülménynek vette nagyfokú hálátlanságát és a brutalitását. Enyhítő körülménynek a beismerést."

(Reggeli Hirlap - 1934. június 12.)

Az ügyész az ítélethirdetés után súlyosbításért, a védelem enyhítésért fellebbezett. Végül két évvel később elmélkedett jogerőre az ítélet, Fabu András Péter soha nem hagyhatta el a börtön falait...

Források:

Reggeli Hirlap - 1934. március 1., március 2., március 3., március 4., március 6., március 7., március 8., április 6., június 10., június 12.

Friss Ujság - 1934. március 2., június 8., június 12., 1936. április 26.

Szabolcsi Hirlap - 1934. június 9.

Magyar Jövő - 1934. március 1.