Az Avas titkai - a borkultúra és a kilátók
2021. június 17. írta: Reiman Zoltán

Az Avas titkai - a borkultúra és a kilátók

Az Avas titkai címmel új sorozatot indítok, témája a történelmi Avas lesz. Szeretném összegyűjteni, majd összegezni és számba venni a nevezetességeit, különleges helyeit, történeteit. 

 

kepeslap2_1_1.jpg

Képeslap a századfordulóról. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Az Avas Miskolc kultikus hegye, sok legenda, emlék kötődik hozzá és természetesen minden pontján tapintani lehet a múltat, a régi idők hangulatát.

Az Avas sem volt mindig Avas, Szent György-hegynek hívták talán a kezdetektől, amely egy kápolnára utalt, ami a hegy tetején állt valamikor réges-régen. Az Avas elnevezése - tilalmas erdőt jelent - csak a XVI. századtól használatos.

 

Miskolci bor, borkultúra

Beszéljünk először a miskolci borkultúráról és a szüretről. Sokan elképzelni sem tudják milyen "bornagyhatalom" volt Miskolc az elmúlt évszázadok során. Lássuk, hogyan alakult át a szőlő borrá? Hogyan alakult át a kereskedőváros iparvárossá? Ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat ebben az írásomban. Ezeket az információkat nagyrészt Gyulai Éva nagyszerű történész, helytörténész gyűjtötte össze számunkra.

 

5_18.jpg

Az Avas egyik leghíresebb pincéje a Polgármester pince

 

,,Itt az Avas, az Angyal-völgy, 's a' kedves Bábonyi-bércz Olly Kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."

Ezek a szavak Strong Sámuel: Miskólcznak a javai című költeményéből valóak, 1800-ból.

A nagy-miskolci szőlők első említése 1313-ból való, amikor a Diósgyőri uradalom feje, István nádor - Ernye bán fia - szőlőt adományoz a diósgyőri pálosoknak. Természetesen nem ekkortól számíthatjuk a szőlőművelés kezdetét városunkban, hanem már ennél sokkal régebben termeszthették a környékünkön, de igazából a 14. század előtti dokumentumainkban, írott forrásainkban ezt nem jegyezték le, illetve kevés adattal rendelkezünk abból az időből.

Szóval ez a szőlő valahol a mai Csanyik környékén volt, az akkor még létező Csanyik (Chenik) község lakói művelték. 1315-ben pedig ismét szőlőt adományoz nádorunk a diósgyőri és a szentléleki pálos kolostorok számára.

Miskolcot konkrétan szőlőbirtok kapcsán 1325-ben, egy Fülöp nádor által írt oklevélben emlegetik, melyben Miskolc határleírásában egy köves út mellett, a Szécsi család szőlőbirtoka húzódik, valahol a Bábony és Keresztúr falvak határában, melyen szőlőt termesztettek.

Az első miskolci szőlő-adásvételt 1494-ből ismerjük. Dobó Ágota, Klára és Dorottya, Fülöp Tamásnak adják el anyjuktól örökölt szőlőjüket az Ágazat-hegyen. 1499-ben pedig Balázs Máté özvegye, Erzsébet és a Máté fivérek adásvételeről szól a fáma.

A városi fejlődés és a szőlőkultúra együtt járnak a XIV-XV. századi Miskolcon. Dr. Tóth Péter történész a borsodi mezővárosok 14. századi "átrendeződését" a gömöri bányavidék benépesítésével magyarázza. Szerinte ebben az időben bontakozott ki a fejlett szőlőkultúra a vidékünkön. A bányavárosok környékén több tucat agrárfalu is létesült, melyek élelemmel ellátták őket, viszont a borral adósak maradtak. A Putnok "fölötti" területen nem lehetett szőlőműveléssel találkozni, a várostól délre azonban komoly szőlőtermesztés bontakozott ki.

 

9_8.jpgBorozgatás az Avason. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

A miskolci polgárságot először Mátyás rendelete menti fel 1471-ben a borkilenced fizetése alól. Ezt eddig az uradalom központban kellett fizetni a diósgyőri várnagyok részére. 1503-ban ezt a kiváltságot Anna királyné is megerősíti. Ennek ellenére a diósgyőri várnagyok ezt a jogot számtalanszor megsértik, a kilencedet követelik a miskolci gazdáktól. Érdekesség, hogy a miskolci nemeseknek alig-alig van miskolci szőlőbirtokuk. A megye más településein azonban annál inkább, melynek termését a városi pincéikben őrzik. Emiatt gyakran kerülnek összetűzésbe az uradalommal, a kilenced mentessége kapcsán. Valamikor ekkor "nyílt meg" a Felvidék és a lengyel területek felé az a kereskedelmi útvonal, mely évszázadokon át fennállt.

A török rabiga alatt is folytatódott a borkereskedés, azonban a török nem itta a bort, nem kellett kilencedet fizetni.

1577-ben Miskolcon 14 szőlőhegyen, 627 gazdának volt szőlője. Ebből 117 az Avason, 105 a Bábonyibércen, 83 a Bedegvölgyön, a többi szerte a városban.

1694-ben jelenik meg először Miskolc cimerében a szőlőfürt. A miskolci kézműiparosok, céhek címerében is észrevehetők a borkultúra nyomai, jelesül a szőlőfürt - vagy venyige - és a hordó.

 

6_15.jpg

Forrás: Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században

 

Érdekesek a szőlőhegyek elnevezései. Az összes ma is megvan, középkori eredetű bizonyítottan, de valószínűleg már a honfoglaló, ideérkező magyarság nevezhette el a városunkat körülölelő hegyeket, dombokat. A Szentgyörgy az itteni, középkori eredetű kápolna után kaphatta a nevét. A Győrfele, Bábonyibérc a szomszédos helységektől eredeztethető. A Likoldal, a Kerekhegy, a Nagy- és Kiságazat a területi formája után kaphatta a nevét. A Középszer a Csaba és Miskolc közötti határrész elnevezése. A Bedegvölgy elnevezést Pesty Frigyes a Nyári de Bedegh családtól eredezteti, de ezzel az elnevezéssel már akkor is találkozhattunk, amikor még ők nem voltak jelen a környéken. Valószínűleg a beteg szavunk után, valamilyen természeti vagy egyéb káresetből adódóan kaphatta nevét a terület. Az Örömhegy elnevezéséről többször írtam már, a tatárok elvonulását ott ünnepelte a város polgársága a legenda szerint. Az Istenhegy és a Kálnás elnevezés az idők homályába vész, valószínűleg szakrális eredetű, a Kálnás-Kánást a kánai menyegzőből is eredeztetik egyes forrásokban. A Ruzsin pedig akár a ruszin szóból is alakulhatott, ruszinok által művelt szőlőhegy gyanánt.

A szőlőművelés szakaszainak legfontosabbja a szüret. Az egykorú források alapján ez előbb volt Miskolcon, mit Hegyalján. Bél Mátyás szerint Lukács (október 18.) napon történt a szüret, persze ez eltérő is lehet sok esetben. A bor miskolci készítésére, kezelésére viszont nem állnak rendelkezésre források, ahogy a miskolci szőlőfajtákról sem, csak találgatni tudunk.

Szóval, a miskolciak a leszedett szőlőt még a helyszínen kinyomkodják - ezt tartják a legértékesebbnek, igazi bornak - majd az így maradt félig kisajtolt szőlőt még hazaviszik kisajtolásra. Tehát az első kinyomással nyerték a színbort, az otthon történő sajtolással pedig a sajtolás-bort - a lőrét -, ezt így nevezték abban a korban.

 

8_8.jpg

A Thury szőlőbirtok a húszas években. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

A borral szorosan összefüggött az üzlet megkötése utáni áldomásivás, mely az adásvételi szerződések elengedhetetlen kelléke volt. Vagy a vevő, vagy az eladó fizette az áldomást. 1639-től törvény is szabályozta az áldomás ivását.

A miskolci bor nemcsak azért volt híres, mert a szőlői jó minőségűek voltak, hanem azért is, mert a Miskolc környéki pincékben ideális körülmények között lehetett tárolni, érlelni a borokat. Miskolcon soha nem volt annyi bor, amely annyi pincét indokolt volna, amennyi a város területén található volt. Egy kereskedelmi központ volt városunk ahogy említettem, innen indultak útjukra a Felvidék és Lengyelország felé is a miskolci kereskedők.

,,A városban a borhoz kötődő sajátos szakmák is kialakultak az újkorra. Utóbbiakról a XVIII. századból maradt fenn a legelső ismert, írásos emlék. Ezen szakmák végzői voltak a borkorcsolyások és a talyigások. Előbbi elnevezés nem keverendő a mai 'desszert, ételféleség' jelentésű borkocsolya szóval. A borkorcsolyások feladata egy létraszerű tákolmánnyal a hordók felhelyezése és levétele volt a szállítóeszközökről, főképp a „talyigáról”. Az áruszállítók, borszállítók voltak a talyigások, akik viszonylag igénytelen, hosszában a tárolóterületüket könnyen megnövelhető, lófogatú szekereikkel könnyen járták be a dombos-lankás vidéket. A leírások alapján igen szerettek hatalmas szőrös gubába burkolózni, és kedvelték  a lacikonyhát."

(Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században)

 

7_11.jpg

Miskolc címére 1782-ből

 

A Borbíró is fontos szerepet töltött be egy város életében. Nemcsak a bor beszerzése volt a feladata, hanem a hordók mértékének ellenőrzése, a kocsmák működésének felügyelete.

A XVIII. században a borkereskedést a Miskolcon letelepedett "görög" kereskedők vették át. Ők lettek a kivitelünk közvetítői, illetve bortermeléssel is elkezdtek foglalkozni. 1722-ben a város rendelettel szabályozta, hogy a görög kereskedők ne a vidékről származó borokkal rakják tele a pincéiket. Ezekben az időkben jelentek meg a zsidó kereskedők is városunkban.

1817-ben 45 szőlőhegyen 1100 tulajdonosnak 1174 kat. hold szőlője volt. 1879-ben ez már 1613 holdat tett ki. A miskolci bornak különleges zamata volt, magas szesztartalommal, ebben az időszakban, ahogy említettem, aszúbort is termeltek városunkban. Állítólag a miskolci bor versenyre kelt a hegyaljai borral, némely helyen még gyógyhatásúként is emlegetik.

Lengyelország felosztása(i) után, a XVIII. század vége felé borkivitelünk csökkent. A miskolci bortermelés végét azonban nem ez, hanem a filoxéra járvány jelentette. Először a Bedeg-völgyi szőlőkben ütötte fel fejét a járvány. Hatalmas pusztítást végzett, amely után már nem tudott lábra állni a miskolci szőlőtermesztés.

 

img_20180626_091534_1.jpg

Miskolc szőlőhegyei a 16. században. Forrás: Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században.

 

A bort nagy mennyiségben fogyasztotta a lakosság is - minden időszakban -, azért is, mert a kutak vize rossz minőségű és fertőző volt. A borkultúrához hozzátartozott természetesen a kocsmáltatás joga is. 1767-ben 17 uradalmi kocsmát írtak össze. Megjelentek a jogtalan bormérések, az úgynevezett kurta kocsmák is. 1803-ban 107 ilyen zugkocsmát írtak össze.

A filoxéra

,,A filoxéra, szőlőfiloxéra vagy szőlőgyökértetű a rovarok osztályába, a félfedelesszárnyúak rendjébe és a törpetetvek családjába tartozó faj. (...)

Amerikából származó kártevő, más néven szőlőgyökértetű. A szőlő gyökerén ún. gubacsokat képez, ezzel megfojtva a növényt. Védekezés ellene főként filoxérarezisztens alanyok használatával lehetséges.

Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban. Az itteni, európai szőlőket termesztő gazdák, nem ismerve fel a kártevő életkörülményeit, sokáig nem tudtak védekezni ellene. Nagyjából 30 év alatt a filoxéra elpusztította a kontinens kötött talajra települt, nagy múltú szőlőkultúráját. A termőszőlők mintegy 2/3 része esett áldozatul neki.

Magyarországon először 1875-ben észlelték először Pancsován. Az országban 1897-ig 666 820 kaszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el." - írja a Wikipédia

 

13_3.jpgBorozgatás Sándor Zsolt pincéjének teraszán

 

,,Az 1880-as évek közepén mind veszedelmesebben fellépő phylloxera vész a mi szőlőhegyeinket sem kerülte el. 1885-ben a nyári vizsgálat alkalmával a Bedeg-völgyi hegyen Taszner Ferencz szőllőjében a pusztitó rovar jelenléte megállapitatott. Csakhamar utána más három helyen is felfedezték azt s kiirtására a szén-kénegezés azonnal eszközöltetett. (...)

1890-ben a phylloxera pusztitása különösebben az észak-nyugoti oldalon fekvő szőllőkben rohamosan haladt s a védekezés nem mehetett azzal párhuzamos gyorsasággal. A védekezési módok körüli bizonytalanság visszatartotta a tanácsot és a szőllőbirtokosokat attól, hogy egyszerre nagyobb befektetéseket tegyenek. (...)

1891-ben a peronospora viticola is ellepte szőllőinket, s amit meghagyott a phylloxera, nagy mértékben pusztitott a peronospora. (...)" - írja Szendrei János a Miskolc története és egyetemes helyirata II. című könyvében.

A filoxéra járvány és az ezt követő peronoszpóra csaknem teljesen annulálta Miskolc félezer éves szőlőkultúráját. A károk mérséklése érdekében alakult meg 1890-ben az első miskolczi phylloxera egyesület. Kevés sikerrel...

1780-ban 1424 borospincét írták össze a városban, 1817-re ez a szám már 1779-re emelkedett. 1849-re a nagy tűzvész után 1438-ra esett vissza a pincék száma. Városunkban a 18-19. században komoly "pincekultúra" bontakozott ki. Ebben az időben tartotta magát az a mondás, hogy ,,nem is igazi miskolci az, akinek az Avason nincs pincéje."

 

5_19.jpg

Az Avas egy 19. századi metszeten

 

Az avasi és a tetemvári pincékben vígalmi negyed alakult ki, asztaltársaságok alakultak írókkal, költőkkel, befolyásos emberekkel. Egészen különleges adottsága a városnak, hogy a Belvárostól pár percre, a város szívében helyezkednek el ezek a pincesorok. A több száz, akár több mint félezer éves pincék felé az 1880-as évektől kezdődően kérték borházakat építeni.

A szőlőtermesztés hanyatlásában a filoxéra járványon kívül szerepet játszott a gyümölcsösök megjelenése is. A dinnye, az alma, a körte és a szilva termelése volt a legnagyobb számban. 1859-ben alakult meg a miskolcvidéki gyümölcsészeti társulat.

Jelenleg elenyésző a Miskolc környéki szőlők száma. Inkább a háztáji termesztés a jellemző. A borkultúra viszont újra éledőben van, az avasi borházak, a pincesor megmaradt nekünk. Jelentős eseménnyé nőtte ki magát a Borangolás nevezetű fesztivál, illetve a kisebb keretek között zajló Kvaterka is. A város is szárnyai alá vette a Kisavasi pincesort, egy jelentős beruházás van folyamatban a rendbetételükre, szeretnék, ha visszatérne a ,,jó értelemben vett vígalmi negyed" az Avas oldalába.

Lehet, hogy már szőlő nincs Miskolcon, az emberek bor iránti rajongása viszont ugyanúgy megmaradt, hiszen a ,,bor kedélyes lény, ha jól használják."

 

xavas_130703_fkcs_10_jpg_qitok_jesm_pnh_pagespeed_ic_cxlnstrxn4_1.jpg

 

Milyen lehetett a miskolci bor?

Minden bizonnyal fehérborban kell gondolkodnunk, jó, gyümölcsös aromával. Az egészen sötétsárga árnyalattól a világosabb fehérig, széles skálán mozoghatott a miskolci bor színe. Valószínűleg nagy cukor- és alkoholtartalmú, mézízű, nehéz, testes borok lehettek, hasonlítottak a mai hegyaljai borokra. Miskolcon is készítettek aszút, melyet csak a legnemesebb földben lehetséges.

Bél Mátyás így ír a miskolci borokról 1723-ban:

,,Kellemes íze és egészséges volta az ínyt csiklandozza-e inkább vagy a gyomorra nézve egészségesebb-e vitás."

Valószínűleg a furmint, a sárfehér, a dömjén, a polyhos, a fehér kadarka, a sombajor, a fekete poshadt cigányszőlő, a piros bakator, az erdei bakator, a gohér, a fejérszőlő és a beregi rózsás lehettek a környékünkön termesztett szőlőfajták.

Benkő Sámuel a miskolci borok közül 1782-ben a Szent György elnevezésűt a legjobbak közé sorolja.

 

Tornyok a város felett - az Avasi kilátók története

A mai Avasi kilátó messziről látható kontúrját minden miskolci ismeri, de az országban is nagyon sokan felismerik. Kalandozzunk most az avasi kilátók történetében egy kicsit, mikor és miért építették az Avas tetejére ezeket a tornyokat?

 

18590_1.jpg

Forrás: szallas.hu

 

Kell egy torony!

Az, hogy az Avas tetejére egy kilátót építsenek már a XX. század elején - 1901-ben - felmerült. A Borsodi Bükk Egylet szorgalmazta ezt, akik egy évvel korábban építették fel a Zsófia-kilátót, a Bükk első turistakilátóját Lillafüreden. Valamiért ez a vállalkozás nem jött létre, pedig az egyesület ezt nagyon szorgalmazta, még egy alapítványt is létrehozott miatt.

A Rákóczi-torony

Nemsokára azonban már egy ideiglenes kilátó magasodott az Avas-hegy fölé. 1906-ban épült a Rákóczi-torony - az Avas legmagasabb pontjára, az úgynevezett Horváth-tetőre -, a fejedelem hazatérte miatt, az ő tiszteletére alkották, természetesen fából készült. Az újratemetés körüli ünnepség szerves része volt a torony, feldíszítve, kivilágítva.

 

1906-utan-az-elso-kilato_1_1.jpg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

Ez a fejedelem tiszteletére épített kilátó azonban nem sokáig volt a helyén, tíz hónappal később elbontották. Egy verset is találtam a toronyról - és a lebontásáról - az Ellenzék című lap egyik Tárczájában.

 

A Rákóczi-torony

 

A vén Avas legtetején

Áll Rákóczi tornya.

Mintha bástya, mintha oszlop

Mintha kalap volna.

Nem tudni, hogy miért áll ott.

Megható-e? Szép e?

Elég az, hogy kegyelettel,

Égre meresztett szemekkel

Néz fel rá 10 hónap óta

Miskolc város népe.

 

Ködbe borult érte sokszor

Az Avashegy orma,

Mert a tornyon, dicső tornyon,

Nincsen emberforma.

Fából tákolták össze az

,,Ad hoc" felkért ácsok.

Vannak rajta csucsok, tornyok,

És művészeti szempontok.

Vannak rajta ablakok és

Vannak rajta rácsok.

 

Elneveztük kilátónak,

Mutogattuk képen.

Ráfogtuk, hogy karcsu, bájos,

S hogy megfelel éppen.

Azt hittük, hogy örök disze

Marad az Avasnak.

De mit hallok. Haj mit hallok!

Mit zörögnek a harasztok...

Egy zord urnak a szavai

Egészen meghatnak.

 

Ez a zord ur, a főmérnök

Szólt - bár ki sem kérte -

,,A városnak minden fára

Szüksége van télre."

S a Rákóczi tornyon már ma

Kopognak az ácsok.

Szétverik a diszt, a bástyát,

Az ablakot, a cirádát...

Szétverik a művészien

Megkostruált rácsot.

(Ellenzék - 1907. augusztus 24., 2. oldal. Sajnos a szerzőt nem említik)

 

img_20200918_151854_1.jpg

A Borsodi Bükk-Egylet elszámolása, lehet látni az Avasi kilátóra tett alapítványt is. Forrás: Miskolczi Közlöny.

 

Miután a tornyot elbontották, folyamatosan terítéken volt egy új és állandó kilátó építése az Avas tetejére.

Harc egy új toronyért

1909-ben nagyon közel álltunk ahhoz, hogy ismét egy állandó kilátót lássunk Miskolc fölött. Pontosabban eleink álltak közel hozzá... A város pénzügyi bizottsága 40 ezer koronát szavazott meg annak építésére. Radó Sándor újságíró a Miskolczi Naplóban kesereg azon tény miatt, hogy a kilátó még mindig nem épült fel, pedig a régi elbontása után mennyien megfogadták, hogy támogatják majd annak újjáépítését...

,,A Rákóczi hamvait szállítót vonat mintha magával vitte volna az ő emléke iránti lelkesedésünket; mintha a fatorony kialudt lángjaival kialudt volna a nagy és hazafias eszméért való lelkesedésük tüze is, oly közöny, oly nemtörődömség követte ezt a mi nagy felbuzdulásunkat."

(Miskolczi Napló - 1909. november 7., 1. oldal - Az avasi Rákóczi-torony)

 

img_20200918_152649_1.jpg

 

A pénzügyi bizottság megszavazta ugyan a pénzt, de a város tanácsa vagy a közgyűlés nem fogadta el azt. Sajnos el sem kezdődött az új, állandó torony építése.

1911-ben is követelte Miskolc közönsége a kilátó építését. A tűzoltóegylet őrtornyát, mely a színház tetején volt - körbeépítették. Ráadásul a sok emeletes ház miatt már amúgy sem lehetett rendesen látni az őrtoronyból. A Weidlich-palota építése is probléma volt ebből a szempontból. Ezért az Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület két vezetője - Szombathy Sándor és Túri József - hosszasan ecsetelte az Ellenzék hasábjain azt, hogy mennyire hasznos lenne egy kilátó az Avason tűzvédelmi szempontból is.

,,A Borsodi Bükk-Egylet állandóan gyűjtést folytat a torony céljára s eddig mintegy 7000 korona gyűlt össze reá. Ugy tudjuk avárosnak is van valamely összege félre téve erre a célra."

(Miskolczi Napló - 1911. július 22., 1. oldal - A tűzoltó őrtorony sorsa)

Az ügynek nem tudjuk milyen folytatása lett - vagyis tudjuk, nem lett őrtorony belőle.

1914 áprilisában Hajós Alfréd és Villányi János budapesti építészek bemutatták terveiket a polgármesternek egy kilátóról, melyek kivitelezése 90 000 koronájába került volna a városnak. Valami azonban történt - talán drága volt? -, ugyanis nem az ő terveik nyerték el a város első emberének tetszését. Hanem másoké.

 

img_20200918_152354_1.jpg

 

Ugyanis 1914. július 18-án Nagy Ferenc polgármester már mindent előkészített egy új kilátó megépítéséhez. Lux Kálmán lett volna a tervező, aki egy komoly programot tett le az asztalra, hiszen az avasi templom restaurálása és a torony felépítése is az ő feladata lett volna. Terveiben az avasi műemlékegyüttes és a kilátó komoly összhangban volt egymással.

Egy értekezletet is összehívott ennek kapcsán Nagy Ferenc, ahol jelen volt Lux Kálmán - ne feledjük, az ő tervei alapján épül majd fel a Palotaszálló -, műépítész, Tury József és Bloch Alfréd műépítész, Szűcs Sándor városi főmérnök és Báthory István városi mérnök. Sajnos az első világháború miatt ezekből a tervekből sem valósult meg semmi.

 

Rácz György-kilátótorony

Aztán csak megvalósult a miskolciak álma, mégha sokat is kellett várni reá. 1934-re épült fel az új Rákóczi őrtorony, amely - egy nemrégiben napvilágot látott levéltári jegyzőkönyv szerint - a Rácz György-kilátótorony nevet viselte.

 

68357654_10158666880226124_4385035732314488832_n_1.jpg

A Rácz György-kilátótorony. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Névedási ceremónia nem volt, és a papírt kiállítón - és pár benfentesen kívül - senki nem tudta ezt az országban. Ez azért fontos, mert a város egyik mecénása volt Rácz György, aki komoly összeget hagyott a kilátó felépítésére, azzal a feltétellel, hogy az ő nevét viselje majd. Eddig úgy tudtuk nem valósult meg a kérése (sem). Nos, úgy tűnik, ha nem is volt ismert a tény, de teljesült ez a végakarata a sok közül. Van még mit pótolnia a városnak.

1942-ben - az eddigi helyismereti kiadványok 1943-ról szólnak - a kilátótorony leégett. A teteje kapott lángra valamilyen okból és bizony jelentős károkat szenvedett.

Ekkor olyanok is hallatták hangjukat, akik szerint a ,,székely stílusú szörnyeteg" elrontja az avasi műemlékek együttes hatását. Szerintük jobb lenne, ha elbontanák az építményt.

Erre válaszolt Szeghalmy Bálint a torony tervezője, és ezzel a két részes cikkel a Magyar Élet hasábjain elhallgattatta a kétkedőket. Nem kevés iróniával és hatalmas "toronyelméleti" tudással ír Miskolc műszaki tanácsosa az ügyről. A végén pedig megígéri, hogy újjá fogják építeni a kilátót, hogy az régi fényében tündököljön.

A legnagyobb problémája a miskolciaknak - már azoknak, akiknek voltak egyáltalán problémáik - az volt, hogy székely stílusú az épület. Ez nem volt igaz, ezt Szeghalmy szépen levezeti a tanulmányában. A másik pedig az, hogy elrontja az avasi műemlékek összhatását. Nos, ezt is megmagyarázza a tanácsos, rámutatva arra, hogy mennyi hibája van az avasi műemlékeknek, és elmondja azt is, a torony csak emeli az öreg Avas fényét.

És, aki egyenesen Erdélybe - Székelyföldre - szeretné visszaküldeni a tornyot, annak is szellemesen válaszol Szeghalmy:

,,Ellenben annál kevésbé lehetne az avasi kilátót a Székelyföldre küldeni, mert egyrészt a stílusa a székelytől merőben eltérő, másrészt pedig onnan, Székelyföldről nem lehetne látni Miskolc városát. Márpedig a kilátótorony ezt a célt szolgálja."

(Magyar Élet - 1943. január 9., 4. oldal. Székely stílus - magyar stílus)

 

img_20200918_153124_1.jpg

 

A torony négy tervből került kiválasztásra és a helyszínt is gondos mérlegelés után választották ki. Beton alapra került a kilátó, amely ebben az esetben is fából készült.

Sajnos az épület nem kerülhette el a sorsát, drámai vége lett, hiszen 1956-ban teljesen leégett. Az incidensnek két magyarázata terjedt el a miskolciak körében. Az egyik szerint a szabadságharcosok gyújtották fel, a másik szerint egy orosz tank lőtte szét. Tavaly a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, az Urbex Hungary és egy szemtanú segítségével tisztázták a megsemmisülés körülményeit. Egy tank a Villanyrendőr - vagyis akkor inkább még Megay sarok - mellől lőtte ki a kilátót, amely teljesen leégett, csak a betontalapzata és a lépcsősora maradt meg mutatóba.

 

Avasi kilátó

A harmadik kilátót, a mait, Hófer Miklós és Vörös György tervei alapján 1963-ban építették fel. Egy avasi sétán elmondta Szunyogh László - Miskolc mai főépítésze ,- hogy különleges építészeti bravúr kellett a 72 méter magas torony létrehozásához.

 

29355197_1978871442374091_323180928905028490_o_1.jpg

Fotó: Zólyomi Sándor

 

Balogh Attila az Észak-Keleti Átjáró Egyesület oszlopos tagja - nagy kilátó fanatikus - hívta fel a figyelmemet arra, hogy a kilátó a történelmi Miskolc területéről mindenhonnan látható.

A kilátó felső részében egy kávézó működik - pár éve nyílott meg újra a nagyközönség előtt -, ahová mindenképpen érdemes betérni, hiszen kivételes panoráma nyílik onnan városunkra.

 

Források:

 

Turisták Lapja 1902, XIV. évfolyam

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1.

Magyar Élet - 1942. november 19., 1943. január 8., 1943. január 9.

Miskolczi Napló - 1909. november 7., 1911. július 22., 1914. július 18.

Ellenzék - 1907. augusztus 24.

Világ - 1914. április 18.

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az Avasi kilátó, Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala Miskolc és Borsod vármegye érintésével

Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-V.

Leszih Andor - Halmay Béla: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek miskolciborbaratok.hu

hellomiskolc.blog.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7.

Dobrossy István: A miskolci Avas

Nagy Magdolna: Miskolc gazdálkodása a XVIII. század első felében

avasiborut.hu

A Miskolc a múltban facebook csoport képei

borsodhonismeret.lapunk.hu

Dobrossy István - Somorjai Lehel: Az igazi Miskolc

miskolcma.blog.hu

turizmus.blogspot.com

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr8516225398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása