Ezúttal Miskolc sporttörténeti érdekességeinek egy részét szedtem egy csokorba nektek. Tudjátok mi volt Miskolc első sportegyesületének a neve? És azt, hogy melyik volt az első vidéki klub, amely kupadöntőt játszott? Tudjátok mi volt az a Diósgyőri Botvinnik? És azt, hogy meddig tartott a leghosszabb mérkőzés Diósgyőrben?
A Kubikról és az MVSC-ről ezúttal nem esik szó, de úgy éreztem mégsem maradhat ki teljesen a cikkből. Fotó: Miskolc a múltban Facebook csoport
Miskolc első sportegyesülete
Miskolc első sportegyesülete a Miskolci Tornaegylet (MTE) volt. Nem sokáig működött, - 1867-1869 között - mégis, városunk első sportegyletét tisztelhetjük benne. (Tóth Gyula)
„Ajánljuk ez üdvös eszmének felkarolását, s igyekezzünk mi is lépést tartani más kisebb városokkal is, hol e férfias, érdekfeszítő, hasznos mulatságra már régen egyletek alakultak."
(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV/2., 1045. oldal)
Egy másik forrás másként gondolja.(Szegőfi Anna)
,,Amennyiben hihetünk Szendrei Jánosnak a sportegyesületek sorában elsőként a Miskolci Tornaegylet alakult meg 1867-ben, bár a hivatalos alapszabály csak 1888. április 2-án készült el. A Tornaegylet a korszak egyesületeihez hasonlóan valamennyi sportág művelésére alakult, célja rendszeres edzésekkel az egészség megőrzése volt."
(Dobrossy István: Miskolc története IV/2., 771. oldal)
A kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse, meddig működött, az alapítási éve viszont biztos, és ezáltal az első sportegyesületet tisztelhetjük az MTE csapatában.
Becsületsértés a futballpályán
Rendhagyó tárgyalásra került sor 1928 júniusában a miskolci járásbíróságon. Egy meg nem nevezett (fő)szurkoló állt a bíróság előtt, aki különböző trágár szavakkal illette a fővárosi klub játékosait a Miskolci Attila - III. Ker. TVAC profi mérkőzése után.
A tárgyaló zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, a fővárosiakat mindössze az elnökük, egy ügyvéd és a két koronatanú képviselte. A bíró arra szólította fel a feleket, hogy békésen intézzék el a kettejük között lévő konfliktust.
A szurkoló ügyvédje, Dr. Gotthilf arról próbálta meggyőzni a bírót és a vádlót, hogy a saját játékosait szidalmazta védence és nem a fővárosiakat. Ezt az óbudaiak védője nem hitte el (azért a miskolciak mentalitása nem sokat változott azóta, mint nemsokára lejjebb olvashatjuk).
,,- Egy ilyen megrögzött drucker, mint az alperes, nem szidhatja a saját csapatát!
- Szidom én őket szembe is, nemcsak a tribünről — erősködött a drucker.
- Kérem, kartárs ur, nem ismeria miskolci drucker-mentalitást. A most vasárnapi versenyen a közönség agyon akarta verni a Hajóst!
- Meg is érdemelte volna! — kottyant közbe az egyik tanú mély meggyőződéssel.
- Kérem, ügyfelem már eddig is súlyosan megbünhődött, kitiltották a pályáról, ami nagyobb fájdalom egy druckernek, mint valami zsebbevágó pénzbüntetés - mentegeti Gotthilf dr. az alperest."
(Reggeli Hírlap - 1928. június 6.)
Ez az utolsó mondat segített. A III. Kerület elnöke megbocsátott a renitens szurkolónak. A cikk itt hozzáteszi, hogy az óbudai csapat elnöke miskolci születésű volt. A vádlott ügyvédje meg is dorgálta a fővárosiak vezetőjét: micsoda dolog már miskolciként idehozni egy pesti csapatot és megveretni az Attilát? Végül a perköltséget kifizette a szitkozódó szurkoló, ezzel véget is ért a különös tárgyalás.
Megemlíteném még érdekességként, hogy a cikk nem említi, melyik mérkőzésen volt a balhé, ugyanis kétszer is találkozott a két fél 1928 első felében a Népkertben. Gyanítom, a márciusi 0-3-al végződött mérkőzés után történt, hiszen áprilisban a Magyar Kupa negyeddöntőjében is találkozott a két csapat, de ott a miskolciak nyertek 2-1 arányban.
Az idény végén a meglehetősen erős kerettel rendelkező Attila búcsúzott az élvonaltól, a kupában viszont - először vidéki csapatként - egészen a döntőig menetelt.
Az első vidéki kupadöntős
És akkor nézzük a döntőt!
Budapest dominanciája - mint sok mindenben - a labdarúgás terén is mindig megvolt. A profi bajnokság bevezetéséig - 1926-ig - nem is indulhattak vidéki csapatok az első osztályban.
A vidék legjobbja mérkőzhetett az országos bajnoki címért, de ezeket a találkozókat a fővárosi csapatok rendre megnyerték. A kupában azonban részt vehettek a vidéki fellegvárak, viszont nem jutottak el soha a döntőig. Ez változott meg a "proffeszionalista" bajnokság bevezetésével 1926-ban. Ekkor már vidékieket is beosztottak az első osztályba és a miskolci Attila FC - a másodosztály bajnokaként - egy évvel később az első osztályban szerepelhetett. Ekkor ugyan a kiesés sorsára jutott, de első vidéki klubként a kupa döntőjéig menetelt.
A döntőt - 1928-ban - 5-1-re nyerte a Ferencváros, izgalmas, balhés meccsen, melyről már írtam korábban. Azért tegyük hozzá, hogy a következő kiírásban, 1930-ban már az első vidéki aranyérmes is meglett, hiszen a debreceni Bocskai csapata a Szegedi Bástyát múlta felül.
A Diósgyőri Botvinnik bajnoki címe
A diósgyőri sakkozók 1949-ben nyertek csapatbajnoki címet, a döntőben a budapesti Magánalkalmazottak csapatát győzték le 8-6 arányban. A döntőre 1949. október 2-án a diósgyőri Vasas Székház nagytermében került sor. A vidéki bajnok Diósgyőr a Budapest bajnokkal játszott.
A fővárosiak állítólag így ugratták a hazai játékosokat:
,,Nem vetünk meg nagyon benneteket, nehogy elmenjen a kedvetek"
(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története, 123)
Ezzel a győzelemmel az első csapatbajnoki címét szerezték Nagy-Miskolcnak a sakkozók. A bajnokcsapat tagjai: Borbély, Dollák, Hegedűs, Huba, Láda, Laudai, Ligetfalvi, Németh, Sasvári, Szily, Tokai-Nagy, Varga.
A csapat névadója, Mihail Moiszejevics Botvinnik szovjet sakkozó volt, nemzetközi nagymester. Hatszoros olimpiai bajnok, 1948 és 1963 között csak két évében nem lett övé a világbajnoki cím. A szovjet sakkozás atyjának nevezték. Az ő nevét vette fel 1946-ban a diósgyőri klub. Botvinnik egyébként 1952-ben Diósgyött járt és szimultánt adott a helyi sakkozóknak.
A leghosszabb mérkőzés Diósgyőrben
Egy magyar kupa negyeddöntőé a leghosszabb mérkőzés címe Diósgyőrben. 1930-ban történt az eset, a mérkőzés MTK győzelemmel ért véget egy, a 134. percben esett góllal.
,,A Diósgyőr háború előtti szereplése közül az 1930. március 17-i, MTK elleni, elődöntőbe kerülésért játszott mérkőzés emelkedik ki. A vasgyári találkozón az első gól félóra elteltével került a fővárosiak hálójába. Völker I beadását Bova fejelte kapura, Mayer csak kiütni tudta a labdát. A diósgyőri Rácz megelőzte és gólt ért el. A térfélcserét követően, a második percben Molcsányi rosszul dobott taccsa miatt megítélt szabadrúgást Szőke ívelte középre, amit Kállai lőtt a DVTK kapujába, ezzel egyenlítettek a fővárosiak. Mivel az első 2x15 perces hosszabbításban nem esett gól, továbbjátszottak. A 2x10 perces újabb játékidő első fele ismét gól nélkül telt el, a folytatás 4. percében azonban Kecskeméti (MTK) lövése, bár három diósgyőri is zavarta - a felső sarokba csapódott. Ezzel, a csapat leghosszabb ideig tartó mérkőzésen a 134. percben dőlt el a továbbjutás sorsa - a magasabb osztályban játszó MTK javára."
(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, Magyar kupa mérkőzések krónikái)
Indiánok az osztályozón
Diósgyőr, 1997. A Diósgyőri FC második helyen végzett az NB2 Keleti csoportjában, így osztályozó mérkőzést kellett vívnia a III. Kerületi TVE csapatával az NB1-be jutásért. Az első mérkőzésén egygólos előnyt szereztek a fővárosiak, a visszavágón 15 000 ember várta a csodát - a budapestieknek sokkal erősebb volt a játékoskerete - a szakadó esőben.
A hazaiak különös módon indiánnak maszkírozva léptek pályára, teljes harci díszben, ezzel kifejezve összetartásukat és elszántságukat. A mérkőzés kétgólos diósgyőri győzelemmel ért véget, teljesült az álmom, a miskolci csapat ismét a legmagasabb osztályban szerepelt a következő idénytől.
A mérkőzésről Tornyi Barnabással, a csapat akkori vezetőedzőjével beszélgettünk a vele készült interjúm során.
,,- Igaz, hogy azon a bizonyos "kifestős" osztályozón – Diósgyőri FC - III. Kerületi TVE 2-0 - azért lettek a játékosok indiánok, mert az egyik társuk az előző esti buli nyomait viselte?
- Nem tudtam erről. A mérkőzés előtti edzőtáborban bejött a játékosbizottság és közölték, hogy Mester, mi már annyira együtt vagyunk, annyira jól sikerült a ráhangolás, hogy szeretnénk ezt jobban kifejezni és mint az indiánok, úgymond harci díszben mennénk a küzdelembe. Egymásra néztünk a szakmai stábbal, igen, akkor mi is benne vagyunk! A játékosok tudták, hogy nekem ez az edzői filozófiám, hogy együtt vagyunk és szétszaggatjuk az ellenfelet és mellette még az eszünket is használjuk. Örültem ennek az önkifejezésnek. Rengeteg képem van róla.
- Ha megtalálod őket, küldesz nekem az interjú illusztrálásához?
- Mi az, hogyha megtalálom? Sűrűn nézegetem. Szóval kijöttek a sminkesek az edzőtáborba, valahová Bükkszentkeresztre, ahol nagy hókusz-pókusszal mindenkit kisminkeltek. Igen ám, csak jött a hír, hogy történt egy éjszakai esemény. Nem a csapaton belül történt atrocitás, hanem azon kívül. Annyira erős kohézió volt akkor már a játékosok között, hogy rossz lett volna egy ilyen balhé, de nem így történt szerencsére. Azonban ettől függetlenül ebből rendőrségi esemény lett. Ekkor összehívtam újra a bizottságot – ahol nem kértem számon ezt a húzásukat, mellyel titkolni akarták társuk renitenskedését – és mondtam, hogy ő nem játszhat a következő fellépésen, ez nálam az a szint, ami veri a lécet. Egész életemben azt az elvet hirdettem - talán még példát is mutattam –, hogy lehet meghalni a másikért a pályán, ezért ezt büntetnem kellett, ezt nem nézhettem el. Ugyanakkor úgy ítéltem meg, hogy igenis ez az egymásért kiállás iskolapéldája és valahol még büszke is voltam a társuk iránt tanúsított lojalitásukra."
(miskolciszemelvenyek.blog.hu - Mesteredző a világ körül-interjú Tornyi Barnabással)
Ftc - Diósgyőri FC 3-4
A diósgyőri labdarúgók soha nem nyerni jártak az Üllői útra, vagyis manapság már az Albert stadionba. 1998 őszén viszont nagyszerű formában voltak a miskolciak, nagy reményekkel érkeztek a fővárosi vendégszereplésre.
A Ferencváros ikonja, vezetőedzője, Nyilasi Tibor szerint: ,,nem fordult akkorát a világ, hogy a Diósgyőr nyerni tudjon az Üllői úton!". A meccs folyamán azonban megtapasztalhatta, hogy bizony nem jól gondolkodott.
A mérkőzés összefoglalója egyébként korántsem sem adja vissza azt, hogy csapatunk mekkora fölényben játszott és mennyi helyzetet alakított - és hagyott - ki a mérkőzésen. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy élőben a helyszínen láthattam ezt a mérkőzést. Bárcsak manapság is ilyen csapatunk - és edzőnk - lenne...
Sajnos a nagyszerű őszt nem követte hasonló tavasz... A pénz elfogyott, a csapat szétesett, majd hamarosan megszűnt és a legalsóbb osztályban indult újra neki a bajnoki rendszernek...
Azért idézzük fel a DFC összeállítását ezen a mérkőzésen:
Nota - Téger, Smiljanics, Kuttor, Kovács T. - Túróczi (Babos Á.), Kiser, Szabó T. (Kákóczki), Buzás - Kulcsár (Szabados), Egressy.
Edző: Tornyi Barnabás.
Források:
miskolciszemelvenyek.blog.hu - Mesteredző a világ körül-interjú Tornyi Barnabással - Tíz történelmi érdekesség Miskolcról: 2. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 9. rész, 11. rész, 12. rész
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV.
Reggeli Hírlap - 1928. június 6.
Zádor Tibor: 50 éves a DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története
Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja
