A közelmúltban egyik olvasóm keresett meg azzal az ötlettel - melyet már több fórumon felvetett -, hogy mi lenne, ha sok vihart megélt Egressy Gábor-szobor méltó helyre kerülne városunkban. Pászk József sokáig a városüzemeltetésben dolgozott, dolgozik, így volt és van rálátása ezekre az ügyekre. Mindemellett Miskolcon több szobor és térplasztika elhelyezésében is közreműködött.

A cikkben főszerepet játszó szobor. Fotó: Pászk József 

A terv

A szobor városi tulajdon, amely jelenleg az egykori LKM vendégház melletti parkban, a 2-es villamosvonal vágányai közelében található. Többször felmerült már az áthelyezése, de mindeddig nem történt semmi. József szerint a szobrot le kéne venni a talapzatról, hogy a járókelők számára is elérhető, emberközeli legyen. A legmegfelelőbb helye a főutcán lenne, a színház jegypénztárának közelében, mivel az alkotást eredetileg is a színházhoz szánták. A Széchenyi utcán pedig sok más nagyvárossal ellentétben alig akad szobor. 

Jelen pillanatban egyeztetés alatt áll az ügy, Béres Attilának, a színház igazgatojának tetszik az ötlet, amire Szunyogh Lászlónak, a város főépítészének is rá kellene bólintania. Ha jóváhagyást kap az ötlet, akkor a lakosság segítségét is szeretnénk igénybe venni. Közműegyeztetés, engedélyezési terv készítés, kivitelezés. Aki tud segíteni, az kérem jelezze nekem privát üzenet formájában.

De mit kell tudnunk Egressy Gáborról és mit tudunk a szoborról? Ennek jártam utána mai írásomban.

Egressy Gábor. Forrás: Vasárnapi Ujság 

A színészlegenda 

,,Nem csak első rangú, de maholnap már legrégibb színművészeink egyike, ki csaknem egyedül áll még fenn azon régibb szinész-nemzedék tagjai közül, kik a hazafiúi lelkesedésen kívül valódi művészi hivatottságot és öntudatot is hoztak magukkal s mindamellett oly munkabíró erőben s oly folytonos fejlődésben s tanulmányozásban szemlélhetjük ma is érdemekben gazdag veteránunkat, hogy e körülményt hazai színmüvészetünkre nézve mindenki örvendetes nyereségnek tartja."

(Vasárnapi Ujság - 1962. június 22.)

Egressy Gábor (eredetileg Galambos; 1808-1866) 1808-ban született Lászlófalván (ma: Sajólászlófalva). Édesapja Galambos Pál, református lelkész. Édesanyja Juhász Julianna. Öccse, Galambos Benjámin, azaz a későbbi Egressy Béni, a szózat megzenésítője. 

Miskolcon, a református főgimnáziumba járt iskolába (1817-1926), pont akkor, amikor a városban az első kőszínház épült. Itt "fertőződött" meg a színészettel, pedig eredetileg egyházi pályára szánták.

1826-ban Rozsnyón lépett először színpadra, Gombos Imre: Szent a törvény, szent az esküvés című darabjában. Negyven, színészettel eltöltött éve alatt bejárta az országot, összesen több mint hatvan helyszínen lépett színpadra. 1828-ban Miskolcon lett tagja az erdélyi dalszínész társulatnak, ebből nőtte ki magát az a társulat, amely a Pesti Magyar Színházat megnyitotta. 1831-ben nősült, felesége Szentpétery Zsuzsanna színésznő volt, kitől három gyermeke született.

,,A történet Egressy Gábornak juttatá azon szerencsét, hogy jutalomjátékai alkalmával, Shakespearet színpadunkra hozhassa. Ily módon Lear király 1838-ban, Hamlet 1839-ben, Coriolan 1842-ben szólalt meg először magyarul a fővárosi színpadon. Ezeket követték : Othello, Macbeth, III. Richard, IV. Henrik, s a többi. 

Miután Németországba több izben tett kirándulásokat, 1843 végén Párist látogatta meg, hogy itészeti mérlegre tehessen szert a magyar színészet álláspontjára nézve, a színművészet akkori átalános színvonalával szemben. A franczia nemzeti színházban látta Rachelt, dicsősége fénypontján, s látta a többi nevezetességet is, mint erről számot adott a Pesti Divatlap 1844-diki folyamában. 

Életének egyik érdekes pillanata, ami következik. 1844 ben, augustus 7-én Egressy G. Macbethet játszta; másnap reggel, 8 óra tájban, Petőfi Sándor lépett be hozzá, sápadtan, átszellemülten. „Egy verset akarok neked felolvasni — úgymond — melyet az este irtam." És Petőfi S. azon szép versét olvasta föl neki, melyben őt „megénekelte;" s emlékeül e pillanatnak, megajándékozta Egressy G.-t e versének első kéziratával is. 

1848-ban színpadi szerepeit politikaiakkal cserélte föl, melyeknek tragikai vége kettős száműzetés jön a hazából, és a színpadról, amaz egy évig és egy hónapig tartott, emez összesen hatodfél évig. E hosszú szünet után, színpadi életének ujabb korszakát 1854-ben kezdette meg, Lear király szerepével."

(Vasárnapi Ujság - 1962. június 22.)

Forrás: Vasárnapi Ujság 

Érdekesség, hogy Petőfi Sándor egyetlen fotóját valószínűleg Egressy Gábor készítette. 

1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti dalt a Nemzeti Színházban. A szabadságharc alatt egy 500 fős gerilla csapat vezetője is volt, akiket saját maga toborzott Miskolcon. A harcok során megsebesült, de felgyógyulása után részt vett Budavár bevételben. A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, közben itthon halálra ítélték. 

1850 szeptemberében tért vissza Magyarországra, de csak fél évvel később térhetett vissza a színpadra. 1857-ben az újjáépült Miskolci Nemzeti Színház megnyitóján főszerepet játszott a Marót bán című darabban. 

Egressy Gábor 1859-ben végleg vissza akart vonulni a világot jelentő deszkáktól, de a közönség kérésének eleget téve mégis visszatért. 1863-ban a Kisfaludy társaság tagjává választották. 

1866. július 30-án a Barankovics György című dráma címszerepének eljátszása közben szélütés érte a színpadon. Két óra szenvedés után hunyt el. Azt hiszem egy színész ilyen haláláról álmodik - ha már egyszer el kell mennie...

,,Egressy Gábor meghalt!

Délben még szokott délczeg magatartásával láttam a színház képezdéje felé menni, este még szokott erélyével lépett színpadra, s éjfélkor már ki volt terítve. Legkedvenczebb szerepében, annak leghatásosb jelenetében, a közönség tapsai közt, a coburnusban halt meg. Bizonyára, kívánva sem kívánhatott volna szebb halált magának. 

Míg élt, a társadalomban hazafi, tudós, művész, a színpadon király és pár, vezér és szolga, munkás kézműves és könnyelmű kéjencz, minden kitelt belőle, a ma koporsó tehetetlen lakója, férgek érzéketlen játékszere. Tegnap fejedelem, ma por. 

Igazán, megfoghatlan a gondviselés, hogy oly kérlelhetlenül intézi a dolgok kezdetét, és végét. Valóban, igazságos a végzet, hogy halál dolgában, nagyok és kicsinyek közt nem tesz különbséget. Igazán, bölcs az Isten, hogy gondolkoznunk, tennünk és nagyratörnünk kényszerit, mindennap példákat adván arra, hogy a gyávák semmivé lesznek, csak az erős él örökké."

(Vasárnapi Ujság - 1866. augusztus 5.)

Forrás: Wikipédia 

A színész születésének száz éves évfordulóján nagyszabású ünnepséget rendeztek szülőfalujában és Miskolcon egyaránt.

,,1908. novemberében városunk nagy fénynyel ünnepelte meg a borsodmegyei születésű Egressy Gábor, a magyar színművészet e kiválósága születésének száz éves évfordulóját. Az ünnepség három főrészből állt. Az egyik része volt a november 8-iki délelőtti matiné, a másik része a lászlófalvai ünnepély, a harmadik rész a díszelőadás a miskolczi színházban. Mindhárom része az emlékünnepélynek méltóságteljes lefolyású volt. 

Egressy Gábor nagy emlékének hódolt a m. tud. Akadémia, a Petőfi társaság, a budapesti Nemzeti Színház, a m. kir. Opera, az Országos Szinészegyesület, Borsodmegye, Miskolcz város, Abaujtorna vármegye, a kolozsvári Nemzeti Színház, a kassai és a debreczeni színtársulatok, a pesti Lipótvárosi Kaszinó és sok más egyesület és társaság. 

Az ünnepélyre elküldte képviselőjét a m. kir. kormány is gróf Festetich Andor személyében. Az egész ünnepélyt a Borsod- Miskolczi Közművelődési Egyesület rendezte az Országos Szinész- egyesülettel karöltve. Az ünnepély fényét kiválóan emelte Jászai Mari, a budapesti Nemzeti Színház nagy művésznőjének részvétele. Az ő nagy művészete adta meg az ünnepnek azt a magasztosságot, a mely azt örökké emlékezetessé tette."

(Szendrei János - Miskolc város története és egyetemes helyiratai V., 194-195.)

A szobor

Várady Sándor a színészóriásra emlékező alkotását 1958. november 2-án avatták fel. (Egy mellszobor is található Miskolcon Egressy Gáborról - a Színészmúzeumban.)

,,A szemerkélő esős idő ellenére forró hangulatú ünnepség zajlott le vasárnap délelőtt Diósgyőr-vasgyárban a Lenin Kohászati Művek Művelődés Háza előtti, utca felőli térségén. Itt állították fel Egressy Gábor, a nagynevű színész és szabadságharcos szobrát, amelyet Miskolc dolgozóinak áldozati készségéből emeltek emlékezetére. Ennek a szobornak a felavatási ünnepségét tartották meg nagyszámú, lelkes közönség, párt- és állami szerveink vezetőinek és az alkotó szobrászművésznek, Váradi Sándor Munkácsy-díjasnak jelenlétében."

(Észak-Magyarország - 1958. november 4.)

A szobor áthelyezésének ötlete már többször felmerült. Reméljük ezúttal tényleg sor kerül rá, mert Egressy Gábor megérdemelné, hogy Miskolc polgárai nap mint nap lássák őt és megismerjék a nevét.

Források:

Wikipédia - Egressy Gábor szócikk

kozterkep.hu - Egressy-szobor; Egressy mellszobor

Észak-Magyarország - 1958. november 4., 1996. június 13., 2004. október 21.

Vasárnapi Ujság - 1862. június 22., 1866. augusztus 5., 1908, 46. szám 

Déli hírlap - 1970. szeptember 21., 1978. január 8., 1987. január 17.

Diósgyőri Munkás - 1977. május 10.

Magyar Könyvszemle 78. évfolyam (1-4 szám)

Reggeli Hírlap - 1921. október 16.

Miskolczi Napló - 1909. május 25.

Magyarország és a Nagyvilág - 1866. augusztus 5.