Tíz nagyszerű emberről, tíz nagyszerű miskolci polgárról írok ezúttal. Életüknek - vagy haláluknak - egy érdekes történetét mesélem el nektek. 

Bató István nekrológja

Bató István (1812-1882) Miskolc legendás polgára rövid szenvedés után 1890-ben hunyt el. A Nemzet című újság így búcsúzott tőle:

Bató István  

,,Miskolcz városának legeredetibb alakja hunyt el tegnapelőtt — az öreg Bató István.

Nem volt Miskolczon, sőt az egész Borsodmegyében sem ember, a ki ne ismerte volna azt a nagy­termetű, nagyszavu öreg polgárt, a ki már csodálatos múlt századbeli ruházatával is feltűnést keltett mindenütt, a hol csak megjelent. Pedig megjelent Bató István uram szorgalmasan minden olyan helyen, hol Miskolcz város, vagy a miskolczi református egyházközség ügyeiről lehetett szónokolni, vagy eszméket cserélni.

Ott volt minden városi és egyházi ülésen és ott volt mindennap a czukrász boltja előtt álló úgynevezett pletykapadon, mely körül a miskolczi közügyek férfiai a zöld asztal mellett megkezdett vitáikat néha kezdeni, néha folytatni s legtöbbször befejezni szókták. Ez a pad ott a club. Bató István mindig és min­denhol a legdörgőbb szavú és legszélsőbb helyi oppositió vezérszónoka volt. A néptribun szerepében tetszett magának legjobban. Különösen a »sze­gény nép verejtékes adófilléreivel« való takarékos­kodás szükségességét szerette kemény szavakban odadörögni azoknak, akik a haladás és európaias berendezkedés barátai voltak, habár a civilisatio pénzbe kerül is.

És Bató István nem egy­szer hatásosan vetett gáncsot ezen haladási tö­rekvéseknek. Ugyanennyiszer szalasztotta azonban el a várossal és az egyházzal a holnapi túzokot a mai verébért. Bató István különben végtelenül takaré­kos életmódja mellett, igen gazdag ember volt. Va­gyonát a forradalomban szerzé mint szállító, s eszes pénzműveletekkel és nagy takarékossággal sokszo­rozta meg. Magán életében is szigorú, kemény embernek ismerték. Közelállóival sokszor érez tette kíméletlen egyéni akaraterejét, de azért nagyon szerette őket. Midőn évekkel ezelőtt ked­ves leánya, Eszter meghalt, az öreg ember vigasztalhatatlan volt. Fekete márványból nagy, pompás mauzóleumot emeltetett a drága halott teteme fölé s naponként kiment a mauzóleumhoz s kivitte oda a meghalt leánya kedvencz étkeit. Hosszú buzgólkodás után távozott a temetőből — mikor aztán előbujtak rejtekeikből a város szegényei s elhordták a mauzó­leum lépcsőjén hagyott étkeket.

Készíttetett ezenkí­vül az öreg a kálvinista toronyba egy hatalmas haran­got s azt leánya emlékére Bató Eszternek keresztelte el. A félországban sincs olyan gyönyörű, mély, csengő szavú harang, mint a miskolczi Bató Eszter. »Dalol az Eszter« — mondja büszkén a miskolczi ember, mi­kor ez a harang megkondul. Egyébként is Bató Ist­ván, a hires fösvény, rendkívül bőkezű és adakozó volt, mihelyt valami köz-, de különösen, ha egyházi czélról volt szó. Miskolczon azt is bizonyosra veszik, hogy testamentomában tekintélyes vagyona legna­gyobb részét református egyházi czélokra hagyta."

(Nemzet - 1890. április 11.)

A magyar torta diadala 

,,A külföld, bár sok tekintetben előbbre van, mint mi, élénk figyelemmel kíséri a magyar ipar termékeit és igyekszik azt, a mit nálunk jónak talál, a saját céljaira felhasználni; nemcsak utánozni, de teljes mértékben magáévá is tenni. Így történt, hogy rövid idő előtt, Megay Róbert miskolci cukrász ujfajta tortát csinált, melyet Bohém-tortának nevezett el. Ez a torta rövid idő alatt népszerű lett itthon, a mit a külföld azonnal megérzett. Pischinger, bécsi cukorsüteménygyáros észrevette, hogy Megay Bohémtortáját nagyban keresik, kapta magát és utánozta azt. Hasonló dobozokba csomagolta, ugyanolyan formát adott uj tortájának, mint Megay s tortára ő is ráírta a Bohém-szót. Megay megtette már az intézkedéseket, hogy a közönség, mely az ő tortáját kedveli, pénzéért ne utánzatot, hanem azt kapja, amit kér. Mindenesetre érdekes, hogy egy világcég, mint amilyen a Pischinger-gyár, kénytelen egy magyarországi cukrászt kénytelen utánozni."

(Magyar Hírlap - 1899. november 25.) 

Megay Róbert 

Sőt, a legnagyobb megtiszteltetés 1910-ben érte a Megay cukrászdát. József főherceg egy hadgyakorlaton volt Szikszón, minek utána díszebéd várta a Korona szállóban. Az ebéd után egy Megay-féle süteményt kapott desszertnek - természetesen a Bohém tortát -, amely igencsak elnyerte tetszését a nagy hírű vendégnek, ezért egy névjegykártyát hagyott Megay Róbert részére, ezzel a megjegyzéssel:

,,Kedves Megay Úr!

Kérem sziveskedjék két darab 'Bohéme' tortát a mellékelt szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg Ő cs. és kir. Fenségének igen izlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges Asszonyt ezen küldeménnyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni.  

Tisztelettel és üdvözlettel: 

Báró Bottmer"

Megay Róbert (1869-1922) rendszeres udvari szállító lett az eset után, vagyis megelégedéssel vették a küldeményt a császári udvarban. 

A modellt álló tábornok 

Gömöry Árpád (1882-1943), nyugalmazott tábornok, író, Borsod, Gömör és Kishont vármegye testnevelési felügyelője, a Dobsinai Társaskör tagja.

Gömöry Árpád 1901-ben végezte el a temesvári hadapród iskolát. Itt volt osztálytársa az a Sidló Ferenc, aki később felkérésére Görgey Artúr mellszobrát készíti majd Miskolc számára. 1902-ben hadnagy, 1909-től főhadnagy, 1914-ben, a háború előtt nevezték ki századossá. Az első világégés során sokszor kitüntette magát a harcokban, ennek eredményeként sokszor kitüntették a felettesei.

Gömöry Árpád tábornok. A képen a két legnagyobb kitüntetését viseli (Magyar Érdemrend Középkeresztje, Tiszti Arany Vitézségi Érem). Forrás: Gömöry Árpád hagyatéka

Gömöry 1920-tól, kisebb fővárosi kitérőkkel egészen nyugdíjazásáig (1938) Miskolcon élt, a közösségi élet aktív szereplőjeként. Érdekesség, hogy a 10-es honvéd emlékmű állításakor ő állt modellt a katonaalak mintázásához.

Egy golyó Batthyány Lajos testéből 

Vidats János. Forrás: Magyar Jövő 

Vidats János (1862-1940) negyven, Miskolcon töltött éve alatt tevékeny életet élt. A törvényhatósági bizottság tagjaként szinte minden várost érintő döntésben részt vett, mindenhol olvasható a neve. Fiatal éveiben párbajhős volt, idősebb korában népművelő. De, mint lentebb olvashatjuk egyéb érdekes emlékeket is őrzött otthonában.

,,Nevek, dátumok, érdekesnél érdekesebb emlékek az egykori Magyarország színes társadalmi és érdekes politikai életéről. Leveleket, fényképeket mutat, majd egy kis doboz pattan fel, mely gyász fátyollal van átkötve.

— Egy golyó a meggyilkolt gróf Batthyány Lajos testéből — mondja. — Az édesanyám őrizte meg. Mikor 1867-ben a budapesti Ferencrendi barátok kriptájából átszállították Batthyány Lajos gróf holttestét a Kerepesi temetőben levő mauzóleumba és új koporsóba tettek, a holttesten, — akkor már csontvázon — levő bársony mellényből három golyó esett ki koppanva. Az 1849-iki sortűz három halálos golyója. Az egyiket Batthyány Lajosné tette el. A másikat Damjanich Jánosné őrizte meg. A harmadikat az én anyámnak adta Batthyány Lajosné. A golyó a kivégzési szakasz, a tiroli vadászok fegyeeréből való."

 (Reggeli Hírlap - 1940-10-31)

 A Párizsi Világkiállítás ezüstérme a diósgyőri papírgyárban

Kolba Mihály. Forrás: issuu.com: Egy merítésnyi papírgyári történelem 

,,A gyár 1878-ban került az iglói származású Kolba Mihály papíripari szakember tulajdonába, kinek személyében a magas szakmai tudás vállalkozói merészséggel, az új technológiákra való nyitottsággal párosult. 1890-ben Párizsban járt az Ipari Világkiállításon, ahol megvásárolta korának legmodernebb hengerszitás gépét, mellyel egy újabb korszakra teremtette meg a technikai fejlődés alapjait, ezáltal a papírmalom európai szintű gyárrá nőhette ki magát. Munkájának gyümölcse 1900-ra ért be: a Párizsi Világkiállításon a gyár ezüstérmet nyert merített papírjaival. A gyár nagy formátumú egykori tulajdonosának-vezetőjének íróasztala ma is tekintélyt parancsolóan áll a papírgyár múzeumában."

(issuu.com - Egy merítésnyi papírgyári történelem)

Ez az ezüstérem a második világháború zűrzavaros időszakában tűnt el.

A miskolci villamos megálmodója 

Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

1872-ben a lóvasút gondolata fogalmazódott meg a miskolci városvezetők fejében, illetve a legendás földalatti vasút - metro - ötlete is felmerült. A negyvenes évekbeli államosításig két cég, a Miskolci Villamossági Rt. és a Miskolc-diósgyőri Közúti Vasút Rt. működtette a villamost.

A villamosvasút ötletét először (1895) Dr. Csáthy Szabó István vetette fel. Ezt a városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg:

,,(...) Ez alkalomból testületünk kedves kötelességének ismeri, Dr. Csáthy Szabó István képviselő testületi tagnak a Miskolczi Közúti Villamos Vasút kezdeményezése és létesítése körül kifejtett tevékeny és kitartó munkálkodásáért méltó elismerésének kifejezést adni és egyidejűleg a város emelkedésére, a forgalom s kereskedelem élinkítésére jelentékeny közreható ezen alkotással szerzett nem csekély érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni."

(Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988) - 1. A villamos (49.) 

A szerb király keresztje 

Forrás: Vasárnapi Ujság 

Érdekes története van a búza téri görögkatolikus templom keresztjének. 1875-ben egy nagy szélvihar ledöntötte a miskolci ortodox templom keresztjét. Egy évvel később városunkban járt Obrenovics Milán szerb fejedelem -  1882-ben koronáztatta magát királlyá -, aki látta a templomot az ékessége nélkül, és ígéretet tett arra, hogy újat küld majd helyette. Ez sokáig nem történt meg és az ortodoxok úgy döntöttek, saját költségükön állítanak újat. Így is történt, nem sokkal később azonban megjött az ígért kereszt. Nem tették fel a torony tetejére, hanem félretették azt. Végül a görögkatolikus templom tornyára helyezték fel, annak építésekor. Máig ez díszíti a tornyot.

A retusált kép 

Fotó: Magyar Jövő 

Egy városi legenda szerint Ferenc Szalvator herceg, amikor városunkba látogatott, akkor egy közös fotón szerepelt Böczögő Józseffel. Ő is halotta a miskolci vendéglős jó hírét és szeretett volna egy közös képet vele. Csak az volt a baj, hogy a kép a Korona előtt készült és az Avas volt a háttérben. Mi következik ebből? Az, hogy bizony az Erzsébet téren lévő Kossuth Lajos szobor is szerepelt a képen. De, hát már hogy néz ki az, hogy egy Habsburg előkelőség egy Kossuth Lajossal szerepel egy felvételen? Úgyhogy állítólag retusálták azt és a a Kossuth alakot eltüntették róla a háttérből...

Ha a herceg látogatásáról olvasunk, egyértelműen be lehet azonosítani annak az idejét, amikor a kép készült.

1914. június 22.

,,Kevéssel egy óra után hagyta el a főherceg a vármegyeházát és elindult gyalogosan a Koronához. A főherceg elől ment báró Vay Elemér, dr. Tarnay Gyula és gróf Haller József társaságában. Az útvonalon a Koronáig nagy közönség állott sorfalat.

Az Erzsébet-térnél megállott a főherceg és láthatóan kellemesen lepte meg a tér és az Avas szépsége. Az öreg avasi templomról, mint egyik legrégibb műemlékünkről báró Vay Elemér tájékoztatta, megjegyezve, hogy az a XII-ik században épült. 

A Koronán. 

A Korona-szálloda feldíszített bejáratánál a főherceget Böczögő József fogadta frakkban és felkalauzolta a teremhez, ahol már együtt volt az ebédre meghívott társaság." 

(Miskolczi Napló - 1914. június 23.)

Ha tényleg elkészült az a bizonyos kép, akkor itt és ekkor. Talán egyszer valahonnan elkerül a felvétel és meglátjuk valóban igaz-e a történet...

És, ha már városi legendák, csak még egy érdekesség. Böczögő József kapcsán megkerestem Európa-bajnoki bronzérmes tornászunkat, Böczögő Dorinát is, hogy nincs-e rokoni kapcsolatban a "mi Böczögőnkkel". Nincs rokoni kapcsolat, legalábbis Dorina nem tudott róla, de nagyon érdekesnek találta a történetét.

Déryné és Szirmay gróf esete

Egy különleges, háromkötetes napló került hozzám telis-tele miskolci vonatkozásokkal. Déryné a fordulatokkal teli életének eseményeit jegyezte le benne. Ezekből az eseményekből olvashattok egy történetet a lenti írásomban.

Bizony megesett, hogy anyagi juttatásért cserébe kedvességet várt egy idősebb, tehetősebb úr egy fiatal színésznőtől. Dérynével sem először történt ilyesmi...

Déryné Széppataki Róza: Forrás: cultura.hu

,,Fiatal voltam még s némely öreg urak kívántak megkísérgetni, de igen szép móddal s néha tréfával is el tudtam magamtól távolítani őket. Nejeik mind szerettek s tudták jól, hogy hányat ütött nálam az óra - és becsültek. Egy esetet azonban meg kell említenem, mert hisz akkor úgyis tele volt vele a város, hogy mi történt egyszer nálam.

A többek között egy öreg gróf, Edelényből, Szirmay János gróf tette nálam látogatását. Ez nem volt házas ember, de én nem ismertem, se soha nem láttam. Tisztelettel fogadtam. Eleintén illendően viselte magát s én társalogtam vele; de csakhamar igenis profánus módra adta értésemre látogatása célját. Nevezetesen az ujján lévő nagy gyémánt-rózsa gyűrűvel játszadozott szüntelen. Addig feszengett vele, hogy leejtette a földre. Én, minthogy oly idős volt már, illőnek tartottam, hogy fölvegyem és átnyújtsam neki.

Megköszönte, de megfogta kezemet és a gyűrűt mutogatta, hogy nézzem, hogy egy téntacsepp frecscsent egy csepp gyémántra s nem tudta jól letörülni, nem volt türelme hozzá, s mutató-újjamra dugta ezen szavakkal: ,,ez jó lesz magának, édes Déryné." ,,Óh! mondám kacagva, hat sovány újjam is belefér." ,,Az mitsem tesz - mondja - én ezt magának adom... s átölelte a derekamat. Látja, maguknak kicsiny a havi fizetésük és sokat kell költeniök. Maga megengedi, hogy többször is látogassam." De mikor a gyűrűt lehúztam az újjamról s az asztalra dobtak, a milyen kicsiny voltam, egyszerre oly hosszúra nyúltam föl, egyenesre s reá néztem. ,,No, no, édes Déryné, csak nem haragszik , hogy oly mérges szemeket kereszt rám?" ,,Hát mit gondol felőlem a gróf? Hogy én egy férfitól ajándékot fogadnék el, kit én nem is ismerek, és látogatásokat akar tenni? Én nem fogadok el semmi efféle látogatásokat és kérem, méltóztassék engem megkímélni látogatásával." ,,Ej! Ej! maga nagy csapedli, édes Déryné. Maga meggondolkozik és én el fogok jönni magát meglátogatni." ,,Én kérem, hogy engemet megkíméljen." ... csak a szobám ajtaját nyitottam ki előtte s azzal csufondáros kacagással ment.

De midőn helyemre visszaülnék, ott látom a gyűrűt, a hova dobtam, az asztalon. Hamar fölkapom, kifutok vele. Szerencsére ott ült az ajtóban háziasszonyom kis fia s mondom: ,,fussál csak hamar és add oda ezt a gyűrűt annak az úrnak, ki most ment ki innen s mondjad: ott tetszett ezt felejteni." Úgy tett.

Háziasszonyom nem volt itthon. Nyár volt, s a szőlőben járt. De midőn hazajött, mondom neki: ,, Édes Kórodiné asszonyom! Én nálam ma egy úr volt látogatni, gr. Szirmay Jánosnak mondotta magát." ,,Igen jól ismerem, Edelényben lakik." ,,Igen, mondám, hátha ez az úr ide találna jönni, kérem magát, jöjjön be hozzám egész bátorsággal és kezdjen el a szobámban port törülgetni és ki se menjen addig, míg ő itt lesz." ,,Jaj! Kérem alássan asszonyság, az tán még se lesz illendő, majd megharagszik." ,,Hiszen lelkem éppen azt akarom. De nagyon kérem, hogy úgy tegyen, a mint mondom. Sőt, ha soká mulatna itt, maga üljön varró-asztalkámhoz és varrjon akármit, mindegy!" Három kis fiú volt a háznál: kettő kosztos, egy a háziasszony fia, mind oskolába jártak. S a mint mondám háziasszonyomnak, ha úgy nem cselekszi, amint mondom, itt hagyom a szállást, mert mondám, igen illetlenül viselte magát a gróf erányomban - ezt a kis deákok az alsó házban mind hallották, hogy beszéltem s elkezdték nagy kiabálva: ,,Dejeszen csak ide jöjjön többet, ha gorombáskodik, berohanunk mind a hárman, aztán a hátára ugrunk, jól megcibáljuk." ,,Jaj, szélhordta kölykei! Meg ne próbáljátok, hogy ideben mutassátok magatokat." Kiálta föl ijedten Kórodiné asszonyom! Kacagtunk fölötte jó ízűt s ezzel többé reá se gondoltunk."

(Déryné naplója I. kötet, 335-337)

A szabadságharc almái 

Nagyon kevesen vannak olyanok Miskolcon, akik tudnak valamit Budai Józsefről. Legfeljebb annyit, hogy a Népkert melletti utca róla van elnevezve. Pedig munkássága, hazaszeretete példaértékű volt egész élete során.

Nagy tisztelője volt Budai József a szabadságharc eszméinek - apja Bem seregében szolgált - és a vértanú halált halt honvédtábornokoknak. Mindegyikükről nevezett el általa nemesített gyümölcsfajtát. Nemesítő munkájának egyik sikere a Czetz-alma. Czetz János tábornokkal rokoni kapcsolatban volt, hiszen felesége Czetz Mária, a tábornok fivérének a gyermeke volt. 

Egyébként is jellemző volt rá, hogy az új, nemesített fajtákat számára kedves emberekről nevezte el. Így lett "gyümölcsfa" az összes aradi vértanú, illetve Bem tábornok, Benedek Elek, Bizony Ákos, Haller István gróf, Porcs János, Herman Ottó, stb.

Budai József élete alkonyán. Forrás: 3szek.ro

Összesen ,,149 alma, 42 körte, 1 birs, 13 meggy, 25 cseresznye, 24 szilva, 16 kajszi, 12 őszibarack, 1 mandula, 12 dió és 8 bogyós gyümölcsre terjed ki nemesítő, új fajtát előállító és tájfajtákat begyűjtő, ezeket irodalmi ismertetésekben is feldolgozó tevékenysége."

(Forrás: Angyal Anna - Bordás Gabriella - Kovács Mirjam - Tóth Patrícia: Budai József geológus, botanikus, tanár, Európa-hírű pomológus élete és munkássága)

Források:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A szerb király keresztje - ,, Miskolci villamoson utazó én..." - Az utolsó ,,magyar Gavallér" - Amikor a kormányzót retusálták a képről - Érdekességek Déryné naplójából - Budai József, a magyar Micsurin - A legenda és a valóság - a Bató család története - A régi miskolci cukrászdák nyomában 

Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

issuu.com - Egy merítésnyi papírgyári történelem