Sassy Csaba Miskolc város történetének egyik legnagyobb egyénisége volt. Ennek ellenére nem forog közszájon a neve, a város lakossága nem ismeri, nem is hallott róla. Ezzel az írásommal is szeretnék emléket állítani a ,,legmiskolcibb" költőnek, írónak, újságírónak.
Sassy Csaba. Forrás: minap.hu
Nem néztem utána pontosan, de talán ő volt az első, akit már akkor lokálpatriótának hívtak a korabeli újságok, amikor ez a szó még teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Nem véletlenül. Sassy Csabának Miskolc volt a mindene és ezt nem is rejtette véka alá. Erről szólt az élete. A szocialista rendszerben sokszor írtak kiemelkedő képességeiről, szinte mindenhol megemlítik, de valamiért sehol sem szentelnek túl sokat a munkásságának. Pedig egy igazi magyar hazafi volt magyar értékekkel, magyar érzésekkel - talán éppen ezért nem.
Sassy Csaba (1884-1960) Miskolcon született. Édesapja Sassy Árpád, aki Miskolc városának kultúrtanácsnoka is volt - micsoda különbség tud lenni tanácsnok és tanácsnok között is... :) -, édesanyja Fássy Lídia. Már fiatal korában megmutatkozott írói vénája, hiszen sárospataki gimnazistaként a Mátyás deák című élclapban jelent meg egy írása Kecskeméthy Győző sikkasztásáról. (A hivatalnok hatalmas összeget sikkasztott a múlt század elején, óriási szenzáció volt abban az időben.) Ez 1901-ben történt, egy évvel később már az első verse is megjelent. Sőt, 1903-tól a miskolci Ellenzék című hetilap segédszerkesztője lett, egészen 1906-ig. Közben 1904-ben megjelent a Futó csillagok című verseskötete. 1905-ben országos elismerést hozott számára a Chlopy-i nóta című szerzeménye, melyet Lányi Ernő zenésített meg.
1906-ben a fővárosba ment, Kossuth Ferenc lapjánál, a Budapest-nél dolgozott, ekkor újabb verseskötete jelent meg, ennek előszavát Szatmáry Mór írta, aki a fent említett újság felelős szerkesztőjeként dolgozott. Innen Erdélybe vezetett az újságíró az útja, ahol az Arad és Vidéke című lapnál dolgozott fél esztendőn át. Sokáig nem időzött ott sem, hiszen 1907. június 1-től az Ellenzék (Miskolc) felelős szerkesztője lett. Sassy Csaba hazatért.
1906-ban Kacsóh Pongrác Rákóczi operettjébe két dalt is írt. 1909-ben egy antológiát adott ki Heten vagyunk címmel, Bán Ernő, Faragó József, Kaffka Margit, Miskolczy-Simon János, Péry Ilona, Reinhard Piroska társaságában. 1910-ben és 1911-ben újabb három verseskötete jelent meg. 1913-ban írja Dr. Kárpát Árpáddal együtt az Égbenyúló hegyek alján, heves éjszakákon című dalt, amely a világháború egyik legismertebb nótája lett.
1915-ben vonult be a 10-es honvéd gyalogezred katonái közé. Ez meghatározó volt egész további életére vonatkozóan. 41 hónapot töltött el a harctéren, közben a gyalogezredi frontújság szerkesztője volt. 1918-ban ő írta - Thurzó Nagy László zenésítette meg - az első irredenta dalt, Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam címmel. Gyönyörűszép szerzemény, érdemes meghallgatni. A háború alatt haditudósításokat írt a Pesti Hírlapba, a Pesti Naplóba, a Magyarországba, Az Ujságba. Nagy hazafi volt, rengeteg hazafias lelkületű verset írt, melyek több kötetben jelentek meg a háború után.
Leszerelése után a Reggeli Hírlap, a Miskolci Napló munkatársa volt. A két világháború között a 28-as újság, a Vasárnap, a Hétfői futár és a Borsodi Szemle felelős szerkesztője, közben sorra jelentek meg dalai, verseskötetei, aktívan részt vett a miskolci kulturális életben. Főtitkára volt a Lévay József Közművelődési Egyesületnek, de az Avas és a Népkert fejlesztéséért is küzdött. Az Avas poétájának is nevezték, nagyon sok szerzeménye volt Miskolc jelképének számító hegyünkről.
Sassy Csaba családfája
A 25. jubileumi, újságírói ünnepségen Dr. Mikszáth Kálmán főispán hosszan méltatta addigi tevékenységét. Azt hiszem, ezt érdemes elolvasni.
,,Az ünnepélyt Mikszáth Kálmán dr. Miskolc város főispánja, egyszersmind mint a Lévay József Egyesület elnöke nyitotta meg költőien lendületes szép beszéddel.
— A jubiláns, költői méltatását másra, hivatottabbra hagyom - mondotta — és azokra az ezrekre, akiknek lelkében a Sassy-dalok lágy Avas-menti, melódiák zenélőóráját szólaltatják meg, halkan, zsongitóan elfeledtetve, hogy az óra, az idő szaladásra int, mert viteti fiatalos költőből is érdemes veterán-jubilánst csinált.
Arról a vonatkozásról akarok beszélni, amely a jubilánst ehhez a városhoz fűzi. Ez a város a népességi mozgalmak nagy országútja mentén csodálatos aklimatizáló erővel formálja magához az idesodortakat: szemlátomást veszik fel magukéra a miskolci típust. Ezekközt Sassy Csaba a benszülött őslakó, akihez titkos nyelven szólnak Miskolc kövei, vizei és avasi ligetei. A léghajózás korában a benszülött mindenkor kezd érdekes egzotikum lenni, hátha még dallos is, aki a szívét a lantja húrján hordja!
Ha Sassy Csabát nézzük mi miskolciak, ezt a vidám, örökké derűs lelket, nem könnyelmű, mert állja az élet nehéz küzdelmeit csak éppen derűs, mint az avasi tiszta napfény, amely érleli nyárra a gabonát, őszre a szőlőt de közbe sugaraival játszik, végigragyog minden virágot, fáradhatatlanul kerget pillangot, megsimogatja a játszó gyermek fejét és mosolygásra simítja az öreg ráncos arcát.
Nincs 25 év óta ennek a városnak öröme vagy bánata, hogy ő részt ne vett volna benne, nincs polgára, nagy vagy kicsi, kinek örömöt vagy mosolyt ne szerzett volna. Itt élt a városban, de nemcsak a városnak élt, hanem egy optikai csalódás folytán úgy látszott mintha a város élt volna az ő kedvéért, mert hiszen ő volt a város minden kis és nagy eseményének a dalos krónikása, akinek kobzán sokáig pengtek még a város elmúlt öröm vagy szomorú napjai.
Sassy Csabával ez a mai miskolci nemzedék üli a szebbik életének 25 éves jubileumát."
(Reggeli Hírlap - 1928. március 13.)
Ezt a költeményt Lévay József 100. születésnapja alkalmából írta Sassy, a város és a vármegye ekkor egy nagy ünnepség keretében emlékezett nagyszerű polgárára. (Részlet.)
Lévay köszöntése
De legszebb emlék mégis ez a vén hegy...
Öreg varázsló, kedves, szép Avas...
De jól esik rá visszaemlékezni
Ha fejünkön az öregség havaz.
Ki napjait már megszámláltnak érzi...
Aki fölött a gond kuvikja szól...
Mámort tetézni; bánatot idézni
Töltsön az Avas poharaiból.
...Az idő — bizony — elrepül... De kár...
...S eszébe jut a „tizenkét pohár“ ..
A mindig jókedvű, másnak soha nem ártó Sassyt valamiért már a nyilasok is börtönbe zárták, majd 1952-ben a kommunisták a Hortobágyra deportálták. Az sem zavarta őket, hogy nem sokkal előtte komoly agyvérzést kapott. Sassy 1953-ban egy pécsi otthonban került elhelyezésre, ahol teljesen leépülve végül 1960-ban hunyt el.
2022-ben a Tizeshonvéd utcán, a Herman Ottó Gimnázium tornacsarnoka melletti tér Sassy Csabáról lett elnevezve. A kis tér közepén áll a 10-es honvéd szobra. Miskolc valamelyest törlesztett adósságból vele kapcsolatban. De még mindig nagyon sokkal tartozik neki...
,,Főbb művei:
- Futó csillagok. Miskolc, 1904
- Előre. Miskolc, 1906
- Költemények. Miskolc, 1906
- Heten vagyunk (többekkel). Miskolc, 1909
- A cigánysorról. Miskolc, 1910
- Tűzhely mellől. Miskolc, 1910
- Dalok a táborból. Miskolc, 1915
- Frontról-frontra. Miskolc, 1917
- A csíki határszélről. Miskolc, 1919
- Tíz esztendős kuruc bánat. Miskolc, 1924
- 10-es honvédek adomás könyve. Miskolc, 1927
- Miskolc (többekkel). Miskolc, 1929
- Hét ország frontján I–II. Miskolc, 1930, 1931
- Miskolci kirakat. Miskolc, 1937
- A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. (író, szerkesztő) Miskolc, 1939
- Erdély. Miskolc, 1940
- 28-as könyv 1–3.. Miskolc, 1928–1940"
(Wikipédia - Sassy Csaba szócikk)
Források:
Wikipédia - Sassy Árpád szócikk; Sassy Csaba szócikk
Magyar Életrajzi Lexikon, 2. kötet (L-Z) 1982
Reggeli Hírlap - 1919. március 21.; 1928. március 11.; 1928. március 13.; 1928. november 19.; 1931. március 14.; 1933. március 2.; 1933. március 3.
Észak-Magyarország - 1990. augusztus 4.; 1993. március 4.; 1994. augusztus 6.
Miskolczi Napló - 1923. december 18.; 1927. október 11.
Eger - 1931. január 1.
Magyar Jövő - 1940. október 6.
10-es honvéd 1927. október 8.
miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc a versben - költemények a ,,legnagyobb jövőjű" magyar városról - 2. rész
