Dr. Halmay Béla Miskolc történetének kiemelkedő alakja. A várost évtizedekig szolgáló tisztviselő élete nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte, szerette volna, de tartását és becsületét mindvégig megőrizte. Példakép lehet minden miskolci számára.
Dr. Halmay Béla fogságban készült képe. Forrás: hermuz.hu
A kiváló városvezető (1881-1953) Miskolcon született egy gazdag kereskedő fiaként. Édesapja Stach Györgyként született Halmajon, később a nevét szülővárosára utalva változtatta Halmayra. Édesanyja Japphen Anna Mária volt. A család vagyonát az apja szorgalma alapozta meg.
Halmay 1899-ben érettségizett a református főgimnáziumban, majd önkéntesként bevonult, ahol egy évig katonáskodott. Miskolci tisztviselői pályafutását 1900-ban kezdte. Vajon sejtette ekkor, hogy milyen óriási megbecsülés fogja övezni a személyét? 1902-ben kezdte el az Eperjesi Jogakadémiát, végül 1906-ban államtudományból doktorált Kolozsvárott.
1909-től Miskolc városának aljegyzője, 1914-től főjegyzője. A két kinevezés között megnősült, feleségétől, Musil Erzsébettől két gyermeke született: Margit (1915) és György (1913).
A felesége még terhes volt, amikor 1914-ben Miskolc "házi ezredének", a 10-es honvéd gyalogezrednek a hadnagyaként bevonult katonának. Az első világháborúban a lengyel fronton harcolt. Hősies helytállásáért főhadnagyi rangot és kitüntetést kapott. Pzemysl várának feladása után orosz hadifogságba került. Borzalmas, hét évi hadifogság vette kezdetét, melynek után élete végéig baja volt az egészségével. Krasznorajszkban raboskodott.
Dr. Halmay Béla. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.
,,Halál... halál!
Furcsa élet volt — kezdi a polgármester. — Távol minden kultúrától, elérhetetlen messzeségben a hazától, összezsúfolva, kínban és szenvedésben, lehetetlen sorsban. A fogság első ideje alatt még csak megszerveződött valahogy a fogolytábor. Tanultunk, olvastunk, ajtó, ablak nélküli, hóval betemetett barakokban, színházat játszottunk, zenekart szerveztünk, szorgalmas műhelyek sorát nyitottuk meg, megalapoztuk az egészségügyi szolgálatot és mikor a rideg szibériai éjszakában a földalatti barakok szerény tűzhelyénél keserű sorsunkban hazagondoltunk, az a meggyőződés töltötte be lelkünket, hogy az orosz anyáknak, testvéreknek nincs miért sirniuk a magyar földönélő hozzátartozóik sorsa felett,mert tudtuk, hogy a magyar nagylelkűség és lovagiasság meleg hajlékot ad az ellenséges ország lefegyverzett fiainak.
- Ez a tudat néha csak növelte szenvedésünk keresztjének súlyát...
Egy szörnyű eposz töredezett részletei bontakoznak ki a polgármester halk szavaiból... A totzki megfertőzött barakokba 25.000 foglyot helyeztek el, 17 000-en pusztultak el rövid idő alatt, mert a betegek élelmezéséről senki sem gondoskodott és még vizet sem kaptak.
A barak előtt ezer és ezer hulla volt felhalmozva, amelyeken heteken át kutyák és patkányok rágódtak. — Itt a foglyoknak csak egy kívánságuk volt — kiált fel a polgármester — minél előbb meghalni! Mint a néger rabszolgákat, úgy verték az erdőirtásnál a magyar foglyokat.
A novo nikolajovszki táborban 1920 telén 20 000 temetetlen, megfagyott hullahevert egy rakáson... A Murmann-vasút építésénél tízezerszámra hulltak el a foglyok... A koleragyanús foglyokat leszögezett vasúti kocsikban szállították el és a vagonokat csak három hét múlva nyitották ki. Kétszáz beteg közül már csak hatvan élt egy ilyen alkalommal.
Számok, nevek, kegyetlen, száraz, hideg adatok következnek a szibériai pokol életéből. Minden mondat végén halál, halál és újra csak halál!
A vérengző csehek
- Brandströhm Elza! — kiált fel a polgármester. — Ezt a nevet mindenki ismeri, aki Oroszországban járt. Szibéria őrangyalának hívták a nemeslelkü vöröskeresztes svéd hölgyet, ki energiájával, fáradhatatlanságával ezer és ezer ember életét mentette meg.
Szenvedésben teltek el a napjaink és mikor 1917-ben hírt kaptunk az orosz forradalom kitöréséről, egy időre felággolt bennünk a remény, hátha hazajuthatunk. Hiába... sorsunk még nem teljesedett be. Még az eddiginél is szörnyűbb napok következtek. Láttam a megvadult kozákok elöl barakkába menekülni Gyóni Gézát, szeretett költőnket, aki két évet töltött öccsével, Mihály főhadnaggyal együtt a krasznojarszki táborban.
A vörös forradalom teljesen ellenünk fordult és, mikor a csehek vették át az uralmat, még szörnyűbb lett a helyzetünk. Örökké emlékezetessé teszi a cseh uralmat az a véres eset, amely 1919 nyarán következett be. A csehek a magyar szövetségben a cseh állam megdöntésére alakult összeesküvést véltek felfedezni és miután táborunkat ágyukkal, gépfegyverekkel megrohanták, elhatározták a tisztitábor megtizedelését, amitől csak egy olasz ezredes erélyes közbelépése mentett meg bennünket. Még így is kivégezték 18 tiszttársunkat, elszorul a szívem a szomorú emlékezés fölött, látván őket cseh fegyveresektől körülvéve, lehorgasztott fővel haladni megásott sírjuk széléhez. Keserű tél következett a krasznojarszki hadifoglyokra.
A városban 70,000 emberhalt meg tífuszban,a hullákat nem lehetett elásni a befagyott földbe és a meztelen tetemeket fahasábok módjára rakták össze, azzal, hogy majd tavaszszal eltemetik a rettentő hullatömeget. A hullaszállító kocsikon vitték az élelmiszert a hadifoglyoknak. A nélkülözések minden elképzelhető változatán keresztül estek a krasznojarszki magyarok."
(8 Órai Ujság - 1934. augusztus 11.)
Szabadulása után főjegyzői hivatalát folytatta. Sajnos a házassága tönkrement, hazatérése után nem sokkal elváltak a feleségétől. (A gyermekeit ő nevelte tovább.) A Lévay József Irodalmi Társaság tagja, a Miskolci Jogakadémia vizsgabiztosa, a Népkerti Sportpálya Bizottság elnöke lett a későbbiekben.
1926-ban pedig a város helyettes polgármesterré választották.
,,Halmay Béla dr.-t nem tudták megtörni a megpróbáltatások nehéz napjai, töretlen akaraterővel fogott hozzá újra nagy gondot, kitartást igénylő munkájához. Halmay Béla dr.-ban, mint a város főjegyzőjében a nagytudású, nemes puritánsága közvetlen, szeretetreméltó embert ismerte meg Miskolc közönsége, aki csak hivatásának, a köz érdekeinek szentelte minden idejét.
Most, hogy a polgármesterhelyettesi székbe emelte őt Miskolc közönségének osztatlan bizalmi, eddigi fáradozásának elismerését s kitüntetését jelenti a megválasztása. Bizton reméljük s ezzel velünk érez Miskolc egész társadalma is, hogy Halmay Béla dr. polgármesterhelyettes továbbra is az ő lankadatlan ügybuzgalmával, jóakaratával fogja betölteni hivatását s munkájában a melegen érző nemes szíves pártatlansága fogja vezérelni."
(Magyar Jövő - 1926. június 16.)
1929-ben írói vénáját is megmutatta, a helyi múzeum igazgatójával, Leszih Andorral egy közös városi monográfiát adtak ki, amely óriási siker volt és a mai napig elismert szakmai körökben.
Nyakvágóból Pallós
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nyakvágó utca, amelynek lakosai panasszal járultak a polgármester elé, hogy ők bizony meg akarják változtatni az utcájuk nevét. A jelentése nagyon bizarr és félelmet keltő, ezért valami kellemesebb hangzásúra cserélnék azt, szándékaik szerint.
A Nyakvágó azért volt Nyakvágó, mert a régi időkben ezen a helyen - vagyis a Pece medrében - fejezték le a halálraítélteket városunkban. Tényleg meglehetősen bizarr az elnevezés.
A Szabadság című napilap újságírója szerint akkortájt - 1911-et írtak ekkor - már nem nyakat vágnak, hanem nyakon vágnak a környéken, főleg sötétedés után...
Az utcabeli elégedetlenkedők élére állt Dr. Pfliegler Imre, a köztiszteletben álló főorvos is. Egy delegációt is menesztettek ez ügyben a polgármesterhez, nevezetesen Szentpáli Istvánhoz. A város vezetője megígérte, hogy panaszukat a tanács elé viszi. Így is történt, ám a grémium elutasította a változást sürgető "nyakvágósiak" kérelmét.
De nem adták fel. A következő lépésük az volt, hogy ismét a polgármester úr elé járultak, ezúttal egy petíciót hoztak magukkal, melyet az utca összes lakója aláírt. Ezen az állt, hogy a Nyakvágó utcát át szeretnék keresztelni Szentpáli István utcára, a polgármester úr után. A polgármestert nagyon meglepődött ezen, majd kedvesen elutasította a kezdeményezést, mondván, hogy élő személyről nem szokás utcát elnevezni. Főleg, ha az éppen regnáló városvezetőről van szó, aki döntéshozó az ügyben.
A küldöttség ezután Dr. Halmay Béla főjegyzőhöz ment - aki nem mellesleg két évtized múlva Miskolc polgármestere lesz -, aki rendkívül furfangos ember volt. Őt kérdezték meg, hogy mitévők legyenek. Halmay Béla dr. válaszát idézném:
,,- Polgártársak! Ne szégyeljék önök az utcájuk nevét. Sőt ellenkezőleg. Legyenek büszkék rá. Mert tudják-e önök, honnan kapta a nevét a Nyakvágó utca? Ezerhatszázegynehányban, a török uralom alatt történt, hogy egy portyázó török az önök utcájába vetődött. Bement egy házba és az otthon egyedül lévő menyecske ellen aljas merényletet követett el. Illetőleg csak készült elkövetni, mert a derék magyar asszony abban a pillanatban, amikor Vénus fogadja a neki szánt hódolatot, egy, a pruszlikjába rejtett konyhakéssel levágta a gáz török nyakát. Ezóta hívják Nyakvágó-utcának a maguk utcáját."
(Ellenzék - 1911. március 23.)
Hát, ha ez így volt, akkor büszkének kell lenni az utca nevére - kiáltották egyhangúlag a nemrég még a változtatás mellett kardoskodó lakók.
Tehát az emberek végül megnyugodtak, hiszen az utcájuk egy hőstettről van elnevezve. A történet persze egy kicsit sántít, de vonjuk kétségbe az újságíró szavait. Nyilván a furfangos Halmay Béla tudta, hogy kell megnyugtatni a haragos sokadalmat..
Egy szó mint száz, a nyugalmas időszak nem tartott sokáig. 1927-ben ismét téma a Nyakvágó utca átnevezése. Szűcs Sándor műszaki főtanácsos ajánlotta a Pallos szót, amely elegánsabb, mint a jelenlegi elnevezés, ennek ellenére mégis utal a kivégzések tényére. Az átnevezésből semmi nem lett végül, mert Nyíri Dániel városi levéltárnok "megtorpedózta" az ötletet.
Ami azonban késik, nem múlik, hiszen 1928-ban már Pallos utcaként kell keresnünk a Nyakvágót. A helyiek húszéves munkáját végül siker koronázta.
Manapság pedig a már teljesen szalonképes Pallós nevet viseli az utca.
1935-ben Hodobay Sándor polgármester sikkasztási ügybe keveredett - nem ő volt a bűnös, de mennie kellett -, ezért Dr. Halmay Bélát Miskolc polgármesterévé választották. Az akkor szokásos hat év helyett tíz évre kapott bizalmat. Azonban egészségi állapota nem tette lehetővé - 1935-től 1938-ig volt hivatalban -, hogy tíz esztendőn át vezesse a várost. Nyugdíjazását kérte. A városi közgyűlés ekkor a törvényhatóság örökös tagjává választotta.
,,- Életemnek legszebb korszaka volt polgármesterségem ideje. Azzá tette a tekintetes Törvényhatósági Bizottság tagjainak és a város polgárságának bizalma és szeretete. — Soha nem tudom ezt mással, mint az én meleg szívemmel, soha nem múló ragaszkodásommal meghálálni. — Soha sem kerestem, soha sem erőszakoltam, ügyeskedéssel, mesterkedéssel, soha sem igyekeztem magam felé hajlítani ezt a közbizalmat. Magától nyilatkozott az meg velem szemben minden alkalommal. És én, mint ennek a városnak hű polgára és hű szolgája, magamra nézve parancsnak tetten, polgártársaim bizalmának minden újabb megnyilatkozását és ahová állítottak, ahová szólítottak, minden őrhelyemen igyekeztem becsülettel és tisztességgel képviselni Miskolc város érdekeit, amely érdekeknek a védelmében négy évtizedet töltöttem el. — Emelt évet mondhatom, hogy a kötelességek teljesítése alól soha sem igyekeztem kibújni."
(Magyar Jövő - 1938. január 8.)
Ezek után Halmay visszavonultan élt. Érdekesség, hogy lánya, Margit, egy későbbi polgármester Dr. Honti Béla felesége lett.
1945 után a nyugdíját megvonták, 1952-ben pedig családjával együtt kitelepítették a már öreg és beteg embert a hortobágyi Borsós-tanyára. Betegsége súlyosbodott, tüdőgyulladást kapott. Ugyan dolgoznia nem kellett, mert a fia és a veje elvégezték a munkát helyette, de nagyon megviselték az embertelen körülmények. Végül egy debreceni kórházban hunyt el. A hamvait nem engedték szeretett városába hozni a családi kriptába, mert a kommunisták féltek az emberek haragjától, ezért a cívisvárosban temették el.
Egykori borospincéjét a történelmi Avason Polgármester pincének nevezik. Emléktábláját a közelmúltban avattak rajta.
Kis Józsefet, a megyei levéltár igazgatóját - a téma szakértőjét - egy interjú során megkérdezték: mi volt a bűne Halmay Bélának?
,,- Halmay Bélának igazából nem volt bűne. Az indoklás egyszerűen annyi volt: „Nevezettnek a városban való tartózkodása a közrend szempontjából káros”. Osztályidegennek tartották. 1935-től 1938-ig volt Miskolc polgármestere. A kitelepítési végzés szerint „volt horthysta polgármestereként érdemelte ki „valamennyi vele együtt élő családtagjával” együtt a Borsós-tanyára való kiköltöztetést. Tragédia, hogy bár a kitelepítés 1953 őszén megszűnt, Halmay ezt már nem élhette meg, 1953. április 10-én halt meg a debreceni kórházban."
(Észak-Magyarország - 2021. február 25.)
Dr. Halmay Béla monográfiája Miskolcról, amit Leszih Andorral közösen készítettek. Forrás: bookline.hu
A miskolciak az ilyen és ehhez hasonló történetekkel jórészt nem találkoztak az elmúlt hetven év során. A rendszerváltás után a gulyáskommunismust, és a szocializmus pozitív oldalait sulykolták az itt élő emberekbe, sajnos az elmúlt öt év során is ezt láttuk. Az elvtársak kegyetlen, gyilkos világát - családokat irtottak ki, valós vagy mondvacsinált indokkal; kisemmiztek, elüldöztek embereket; találomra, válogatás nélkül vitték el teljesen ártatlanokat kényszermunkára, ahonnan soha nem tértek vissza - teljesen kihagyták Miskolc történetéből.
Dr. Halmay Béla soraival zárom az írásomat, amely mindig, minden időben aktuális számunkra:
,,Áldja meg a Mindenható Isten a mi szeretett városunkat, áldja meg bölcs vezetőit, áldja meg munkás, dolgozó, becsületes polgárságát és virradjon fel reájuk mielőbbi boldogabb, gondtalanabb, áldást hozó jövő ragyogó napja!"
(Magyar Jövő - 1938. január 8.)
Források:
hermuz.hu - Dr. Halmay Béla miskolci polgármester
miskolc.hu - jegyzetek Dr. Halmay Béláról
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. - Miskolci polgármesterek
Ellenzék - 1911. március 23.
Észak-Magyarország - 2021. február 25.
Magyar Jövő - 1926. június 16; 1938. január 8.
Észak-Magyarország - 1991. május 4. - Miskolc város történetéből
8 Órai Ujság - 1934. augusztus 11.
