Dr. Hodobay Sándor (1880-1957) volt talán az a polgármester, akinek a regnálása idején a legtöbbet fejlődött Miskolc. A polgári kor egyik legnagyobb formátumú politikusa, aki mert nagyot álmodni. Ehhez az álomhoz pénz is kellett, amit részben a kormánytól, részben a Speyer-kölcsönből teremtett elő szeretett városa számára.
Az Erzsébet kórház rekonstrukciója is a Speyer-kölcsönnek köszönhető
Hodobay Eperjesen született, a középiskolát és a jogot szülővárosában végezte, az államtudományi doktorátust Kolozsvárott. 1903-ban került Miskolcra. 1908-tól árvaszéki ülnök, majd elnökhelyettes. 1912-től Miskolc főjegyzője.
,,Hodobay köszönete.
Dr. Hodobay Sándor ezután, lelkes éljenzés közben vonult be és letette az esküt, majd szép szavakkal köszönte meg megválasztatását. Első szava a köszöneté és háláé, azért, hogy a törvényhatósági bizottság ismét megtisztelte bizalmával. Mikor négy évvel ezelőtt eddigi állásába választották, tudta, hogy kötelességeinek pontosan eleget fog tenni. Ezt most fokozottan érzi. A főjegyzői állás, melynek a polgármester nagy tudása, vasakarata, lelkesedéseés szorgalma oly nagy fényt adott, neki ki eddig csak teóriából ismeri a szűkebb közigazgatást, nehéz lesz, de bízik igyekezetében. Az út, melyen czélhoz akar jutni, ismeretes. Czélja dolgozni a város és minden egyes polgára javára. Hathatós segítőtársa akar lenni a polgármesternek a Nagy-Miskolcz megteremtésében. Ha nem mutatna fel mindig kellő eredményt, kéri, nézzék ezt el, mert a közigazgatási pálya speciális jellege fokozatos emelkedést kíván. Kéri a törvényhatósági bizottság további bizalmát, a polgármester jóindulatát és tiszviselőtársai támogatását. (Hosszas éljenzés és taps. Az új főjegyzőt számosan üdvözlik)."
(Miskolczi Napló - 1912. október 2.
1914-ben gazdasági tanácsnok, majd 1916 és 1918 között a fronton szolgált. Katonának sem volt utolsó, hiszen a megkapta a III. osztályú katonai érdemkeresztet, a Signum Laudist, a német II. osztályú Vaskeresztet és a Károly-csapatkeresztet. Hazatérte után nem sokkal már Szentpáli István polgármester mellett, helyetteseként dolgozott. 1922-ben pedig polgármesterré választották.
Az új polgármester más szemlélettel látott munkához mint elődei. Ahogy említettem mert nagyot álmodni és a pénzt is elő tudta rá teremteni. Rengeteg állami támogatást szerzett a városnak és nagyon jól használta fel az úgynevezett Speyer-kölcsön által teremtett pénzügyi lehetőségeket.
Egyik első tevékenysége az égető lakásproblémák orvoslása volt.
,,(..) a Kassai-Kolozsvári-Pozsonyi és Temesvári utca, valamint a Gömöri tér által határolt, a város és a megye tulajdonát képező közel 14 kh. területet (a 3/4 részben megyei, 1/4 részben városi tulajdon) felparcelláztatta, s itt épült fel az a 120 lakás, amelynek később Hodobay-telep nevet adtak. Ez volt az ún. Halicka-beépítése, amely később sok gondot vetett fel. 1924-ben adták át az első 20 lakást a Kolozsvári és Pozsonyi utcán, s kizárólag azok kerültek ide, akiket a határon áttelepítettek, s eddig vagonokban, de mint vezető emberek, inkább kényszerlakásokban laktak."
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 36.)
A Speyer-kölcsönt két részletben, 1925-ben és 1926-ban vette fel a város. 1925-ben 500 000, 1926-ban pedig 343 747 dollár érkezett Miskolcra.
A Speyer-kölcsön
,,Bethlen István miniszterelnök és közvetlen munkatársai egyéves előkészít munkája eredményeként Magyarország 1924-ben 250 millió aranykorona összeg kölcsönt, illetve kölcsönkibocsátási lehetőséget kapott. A kölcsön szükségessége kétségeket vet fel, társadalmi-gazdasági hasznossága a mai napig vitatott. Ez utóbbi összefüggésben van a kölcsön szokásosnál kedvezőtlenebb feltételeivel. A kibocsátási árfolyam ugyanis igen alacsony, 80-87% volt, a kölcsönt 7,5%-os kamattal terhelték, s mindez azt jelentette, hogy 20 év alatt 600 millió aranykorona összeget kellett volna visszafizetni. A kölcsön felvételével vállalni kellett háborús jóvátétel címen 200 millió aranykorona összeg megfizetését is. Egyes számítások szerint a stabilizációt aránylag kis pénzösszeggel, kb. 70 millió aranykoronával el lehetett érni, ugyanis ennyi kellett az infláció megállításához.
A kölcsön felvételében minden bizonnyal nagy szerepet játszott Magyarország háború utáni elismertetése, egyfajta menekülés a Jóvátételi Bizottság ellenőrzése alól, „karmai" közül. A trianoni békediktátum Magyarországot háborús jóvátétel megfizetésére kötelezte, s ennek nagyságrendi megállapítása a Jóvátételi Bizottságon keresztül a francia hegemónia érvényesülését jelentette. A jóvátétel fedezeteként szolgált minden állami vagyon, ami azt jelentette, hogy ennek a jelzálognak a feloldásáig Magyarország lépéseket sem tehetett a lebénult gazdasági élet újraindítását vagy megindítását, fejlesztését szolgáló kölcsön felvétele érdekében. A kölcsönre pedig, úgy tűnt, rendkívüli módon szükség van, hiszen az új országhatár nemcsak a belső piacot szűkítette le, hanem a feloldhatatlan nyersanyaghiány, a kiviteli és behozatali tilalmak az egyébként is súlyos helyzetet kilátástalanná változtatták. Az infláció fokozódása a Bethlen-kormányt 1923 elejétől - miután Magyarországot 1922. szeptember 18-án a Népszövetség tagjai sorába felvették - a népszövetségi segítség megnyerésére ösztönözte. Ez az út egyértelműen angol orientációt jelentett. A Népszövetség közvetítésével és ellenőrzési jogával, ugyanakkor Magyarországnak az antant békerendszerébe való befogadása jeleként megszületett a kölcsön felvételének alapja és lehetősége.
A pénzügyi stabilizáció érdekében ki kellett alakítani egy monopóliumot a bankjegykibocsátás területén, s így lett a magyar bankok bankja az 1924. június 24-én létrehívott Magyar Nemzeti Bank. A magyar országgyűlés 1924. IV. te. alatt iktatta törvénybe a stabilizációs törvényt, az V. te. pedig a Nemzeti Bank megalapításáról szólt. Ezzel lehetőség nyílt a külföldi bankkölcsön felvételére, amely Speyer-kölcsönként került a köztudatba, majd a történeti szakirodalomba. A magyar kormány elsősorban angol és amerikai csoportok iránt érdeklődött, de különféle gondok miatt végül is az amerikai Speyer-cég mellett döntöttek.(...)"
(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. - Dobrossy István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a ,,Speyer" bankkölcsön felhasználása, 423. oldal)
,,Hodobay Sándor polgármester szervezte és irányította a kölcsönfelvételt, illetve programjában a következő feladatok, célok megvalósításához kérte a támogatást: 1. A város vízvezeték és csatornarendszerének részben korszerűsítése, az elkezdett, de a háború miatt félbemaradt munkálatok befejezése. 2. Az új köztemető kialakítása (ravatalozóval, csatlakozó városi virágkertészettel, a Tetemvártól villamos szárnyvonallal, a temető „befogadóképességét" 60 évre tervezték, megvalósulása esetén az 1980-as évek végéig kellett volna egyetlen városi temetőként szolgálnia). 3. Nagy-Miskolc kialakítása a Vásártér kibővítését és átalakítását, illetve új vásárcsarnok megépítését kívánta. 4. Hasonlóan fontosnak tartotta egy új városrendezési terv elkészítését, amelyre a város főépítésze már megbízást is kapott. Ez néhány új közintézményt, városi építkezéseket, s az úthálózat korszerűsítését emelte ki."
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 36.)
Egy 1928-ban készült beszámoló szerint ebből a kölcsönből épült ,,a Zenepalota (1927), a Zálogház, az Erzsébet kórház rekonstrukciója, illetve új épületek emelése (járványkórház, fertőtlenítő intézet, gyermekosztály, sebészeti osztály), a Szelesen és az Eperjesi úton felépült 3 db egyemeletes tisztviselő lakás, amelyben 32 kétszobás lakást alakítottak ki (1925-1926), a Vay (József A.) úton 180 családnak készült szükséglakás-telep (1925), elkészült a Búza téri vásárcsarnok (1926), s 1926-ban a Tizeshonvéd utcán az a kétemeletes városi bérpalota, amelyben 33 lakás (1-4 szobás lakások) található. A Soltész Nagy Kálmán utcai iskola hasonlóan a kölcsönből épült 14 tantermével (1927). 1924-1927 között a hídépítési program is megvalósult, a kölcsön erőteljes támogatásával. Öt év alatt 6 vasbeton-hidat készítettek (Baross G. utcai, Forgó-híd újraépítése, Rákóczi, Munkácsy, Szent István utcai, valamint a Király utcai híd, ahol a Szinva és Pece összefolyását kellett biztosítani). A Debrecenyi és Fazekas utcáknál Pece-hidak készültek. Elkészült a II. számú vízvezeték főnyomócső Tapolcától a Dudujkáig. (A 400 mm-es főnyomóvezetéket Pazar István vízműigazgató tervezte 1924-ben, a kivitelezésre 1927-ben került sor. A további 1400 méteres szakasz 1937 júniusára készült el, s ezt már Fekete Bertatan polgármester adta át.)"
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 36-37.)
Az amerikai bank által folyósított kölcsönből valósult meg továbbá a Deák Ferenc-szobor 1925-ben, a ,,10-es honvédszobor" 1927-ben, az 1878-as árvízi emlékmű 1928-ban, valamint fásításokra került sor a város egész területén. Miskolc közvilágítása, csatornázása, az utak macskakövezése és a Szinva lefedése - a Zenepalotától a Lévay József Református Gimnáziumig - is ekkor készült el.
1927-ben lejárt Hodobay Sándor mandátuma, azonban újra bizalmat kapott a képviselőtársaitól. Az újraválasztott polgármester így szólt az őt ismételten megválasztó törvényhatósági bizottsághoz:
,,— Öt éve annak — kezdte —, hogy a törvényhatósági bizottság bizalma a polgármesteri székbe ültetett. Most emelt fővel állhatok itt a nagy nyilvánosság előtt s kijelenthetem: amit polgármesteri programomban ígértem öt évvel ezelőtt, azt végrehajtottam. Végrehajtottam munkatárisaim a törvényhatósági bizottság és a közönség lelkes is megértő támogatása mellett. A törvényhatósági bizottság és a város közönsége támogatott munkámban és ez a támogatás tette lehetővé az elindulást azon az úton, amely Nagy-Miskolcihoz vezet.
— Mert minden túlzás és szerénytelenség nélkül állítom — folytatta —, hogy a legutóbbi öt év során hozott törvényhatósági közgyűlési határozatok Nagy-Miskolc fejlődésének lehetőségeit hordják magukban. A város minden utcája, ki van kövezve és világítva. Öt év alatt 120 milliárd papírkorona fekszik a megvalósított tervekben.
— Ez a százhúsz milliárd korona Miskolcon maradt, Miskolc város gazdasági vérkeringését frissítették fel. És emnek a városinak jól vezetett kereskedelme és ipara ugyanakkor, amikor egyik napról a másikra katarniai egzisztenciák roppantak össze, átmentette magát és haladt tovább az alkotó és epitőmunka utján. Hálásan köszönöm az ünneplést ,, csak annyit mondok: Fogadalmat teszek Nagy-Miskolc mellett. Fogadalmat teszek, hogy tovább haladok a megkezdett úton."
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1927. november 30.)
Hodobay hívta életre a ,,Miskolci Hét" rendezvénysorozatot, a törvényhatósági jog (1909) elnyerésének 25 éves évfordulójának alkalmából. Nevéből adódóan egy hétig tartott a rendezvény - 1934 augusztusában. Ekkor avatták az új kilátót, a népkerti Országzászlót, illetve Lévay József szobrát a belvárosban. A rendezvény majd' két évtizedet élt meg a későbbiekben.
1935-ben, a polgármester 13 hivatali esztendejében súlyos visszaélésekre derült fény a Városházán. Hodobay nem volt érintett az ügyben, de erkölcsi felelősséget érzett az ügy miatt, ezért lemondott a polgármesteri címéről.
Dr. Hodobay Sándor polgármesteri időszaka a legszebb időszak volt a két világháború között, de Miskolc történetében is kiemelkedő helyet foglal el. A kitűnő városvezető remek érzékkel látta el feladatát, mindenki megelégedésére.
,,— Amidőn ezen kérelmemet a tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés elé terjesztem, szivből jövő kötelességem, hogy a mintegy három évtizedes városi szolgálatom alatt, melyből 13 évet a polgármesteri székben töltöttem el, a tekintetes Törvényhatósági Közgyűlésnek és a közgyűlésen keresztül e város minden polgárának, azért az odaadó, lelkes támogatásáért, bizalomért és ragaszkodásért, melyet szerencsém volt tapasztalhatni — hálás köszönetet mondani.
— Hogy nehéz időben és súlyos körülmények között vállalt feladatomat — meggyőződésem szerint — legjobb tudásommal és jóakarattal végezhettem, annak egyedüli magyarázata abban van, hogy forró szeretettel ragaszkodtam e város minden lakójához, társadalmi szervezeteihez és intézményeihez, mert meggyőződésem volt, hogy a szeretet erejével mozgásba és közös nevezőre tudom hozni a szétforgácsolt erőket a nagy egyetemes városi cél érdekében.
— Sokszor szememre vetették, hogy gyorsan és sokat kívántam alkotni, nem hiúságból és kérkedésből tettem, — a rohanó élet parancsszava néha maga diktálta a tempót. A jó és nemes szándék, amely minden munkámat és törekvésemet áthatotta, sokszor talált visszhangra a tekintetes Törvényhatóság és a város közönségében. Most, a búcsú pillanatábana köszönet és hála szavaival fordulok önökhöz és kérem önöket, hogy minden városfejlesztést célzó tevékenységüket hassa át aszeretet és a kölcsönös megbecsülés és mindazt, amit 13 évi polgármesterségem alatt az önök áldozatkészsége folytán alkothattam, vagy fejleszthettem, azt vegyék továbbra is jóindulatú pártfogásukba és támogatásukba.
— Bölcs határozataik nyomán teremjen béke és boldogság a város falai között, tévedéseimet pedig nézzék el, mert én is csak, ember voltam.
— A jó, Isten, áldása legyen a tekintetes Törvényhatósággal és a város minden lakosával!"
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1935. május 28.)
Az egykori sikeres városvezető ezután visszavonult a politikától. 1943-ban a fővárosba költözött a családjával, majd a kitelepítéstől tartva 1953-ban az egyik lányához vidékre, Abonyba. 1957-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
A Miskolc utcáin lokálpatrióta közösség így emlékezett Dr. Hodobay Sándor tevékenységére:
,,Háborús vereség. Országvesztés. Román megszállás – válságokkal terhelt időszak után vette át a város kulcsait. Ennek ellenére – polgármestersége közel tizenhárom esztendeje alatt – regionális központtá emelte városunkat, gőzerővel dolgozott a Nagy-Miskolc programon, számos beruházás, infrastrukturális fejlesztés, kulturális program kapcsolódik a nevéhez. Miskolc az 1930-as évtizedre „a legnagyobb jövőjű magyar várossá” serdült szervező tevékenysége nyomán.
Tiszteljük szakmai felkészültségét, műveltségét, munkabírását, lelkesedését, fáradhatatlan tettrekészségét. Tisztelettel emlékezünk arra, hogy kilátástalan időkben is hitt a miskolciak értékteremtő munkájában. Több volt, mint városmenedzser, hiszen határozott városfejlesztési vízióval rendelkezett, felelősséget vállalt hivataláért, képes volt a város kulcsait átvenni és tisztességgel azt továbbadni. Politikai stabilitást, kiszámítható jövőt épített, hitt a párbeszéd és az összefogás erejében."
(miskolcutcain.hu - Dr. Hodobay Sándor)
Sok dolgot tárgyaltunk, de rengeteg dolog ki is maradt cikkből. Hodobay életútja, munkássága és elhivatottsága tényleg utat mutathat mindannyiunknak...
Források:
Miskolczi Napló - 1912. október 2.
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1927. november 30.; 1935. május 21.; május 28.
miskolcutcain.hu - Dr. Hodobay Sándor
Magyar Jövő - 1920. május 13.
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. - Dobrossy István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a ,,Speyer" bankkölcsön felhasználása
Déli Hírlap - 1995. december 27.
Borsodi szemle - 1971, 3. szám. - Történelmünk - Tóth Pál: Közélet és politika Miskolcon (1929-1939)
Wikipédia - Hodobay Sándor szócikk
Zahuczky László: Nagy-Miskolc megteremtője: Dr. Hodobay Sándor (1880-1957) polgármester
Észak-Magyarország - 1991. április 20. - Miskolc város történetéből - Polgármester: Dr. Hodobay Sándor
