A spanyolnátha az emberiség egyik legpusztítóbb járványa volt. Az első világháború után Miskolcon is felütötte fejét a kór, amely nagyon sok halálos áldozattal járt. Nem nagyon találunk beszámolót a miskolci járványról, ezért gondoltam rá, hogy a helyi sajtót elemezve megírom a városunkban tomboló betegség lefolyását napról-napra.

Spanyolnáthás beteget ápolnak a kórházban. Forrás: index.hu

A kór 1918 márciusában, az amerikai Fort Riley katonai támaszponton jelent először "hivatalosan". Albert Gitchell szakács jelezte, hogy a megfázás tünetei jelentkeztek nála. Még aznap több százan kerültek betegállományba. 

A járvány pontos kiindulási helyét máig nem tudják meghatározni az orvosok. Egyesek szerint Ázsiából, egyesek szerint Afrikából, míg mások szerint innen a szomszédból, Ausztriából indult a betegség. Az amerikai hadsereg mindenesetre a spanyolnáthának "köszönhetően" több embert veszített mint az első háborúban. De a Föld minden pontján pusztított a járvány, Indiában például 17 millió ember hunyt el annak következtében. 

Három hullámban szedte áldozatait a nátha, először 1918 márciusában, illetve augusztusában, végül 1919 elején. Elképesztően agresszív volt, és főleg - merőben szokatlan módon - a 20 és 40 év közötti korosztályt támadta, köztük volt a legmagasabb a halálozási arány. Ezt később a tudósok azzal magyarázták, hogy az idősebbeknek a korábbi járványok miatt valamilyen fokú védettsége volt, illetve a fiatal felnőttek szervezete "túlreagálta" a kórt, és az egészséges tüdőszöveteket is elpusztította. 

Spanyolnáthás betegek egy nagy csarnokban. Forrás: mult-kor.hu

A spanyolnátha senkit sem kímélt. Ahogy említettem a világ minden szegletébe eljutott. Az emberiség 20-30 százalékát fertőzte meg és világszerte 50-100 millió halálos áldozattal járt. Borzalmas adatok ezek! Annyira gyors lefolyású volt a betegség, hogy volt, aki reggel érezte a tüneteket magán, és már délelőtt, a munkahelyén meg is halt annak következtében.

Azért kapta a járvány a spanyolnátha elnevezést, mert a háború alatt sehol nem kapott kellő publicitást a betegség - nehogy az ellenség tudomást szerezzen az újságokból a veszteség mértékéről -, csak a semleges Spanyolországban, ahol ez nem volt tényező. Több helyen próbálták bagatellizálni a problémát, mint azt a miskolciak esetében is látjuk majd.

Forrás: spanyolnatha.hu

Az emberek szervezete amúgy is le volt gyengülve a háborús nélkülözések miatt, védőoltás sem létezett, és gyógyszerhiány volt egész Európában.

Magyarországon a második hullámban volt "érintett" először, 1918 nyarán jelent meg a vírus. A hatóságok egyszerű megfázásnak állították be a dolgot, sokáig nem is intézkedtek. Szeptember-október környékére azonban már tombolt a spanyolnátha, akkor már mindenki komolyan is vette.

Forrás: spanyolnatha.hu

A Friss Újság 1918. október 9-én így írt:

„Egy Molnár Ilona nevű kis cselédleány, miközben kórházat keresett, rosszul lett az utcán. A rendőr telefonon értesítette a mentőket”. Ám a mentők, mivel „járványos betegről” volt szó, „nem vállalkoztak a leány elszállítására”. A rendőr ezután a fertőtlenítő intézetet hívta. „Közben eltelt egy jó óra s (…) pontban félhatkor telefonon hívta az esethez a fertőtlenítő intézet embereit. Ezek – a székesfőváros szégyenére – csak félkilenc órakor jelentek meg a helyszínen. Közben a szegény cseléd kínlódott, vergődött, állapota mindig rosszabb lett s éppen akkorra, mire a fertőtlenítő intézet kocsija odaérkezett, hogy elszállítja, tüdőgyulladással kapcsolatos szívgyengeség állott be és a leány rövid agónia után villamos kocsik csengése között szívszélhűdésben meghalt.”

A járvány áldozai között találjuk Kaffka Margitot és 12 éves kisfiát is, illetve Karinthy Frigyes első feleségét Judik Etelt. Állítólag Ady Endre halálához is "köze" volt a betegségnek, amely később is visszatért, hiszen IV. Károly Madeira szigetén szintén ebben hunyt el 1922-ben. Miskolcon Tüdős István református püspök és Hidvégi Benő királyi tanfelügyelő volt a két "leghíresebb" áldozata a járványnak. 

Forrás: Miskolczi Napló

Miskolcon - ahogy Magyarországon is - 1918 nyarán terjedt el a betegség. Először még nem vették komolyan, még vicceltek is vele. Később nagyon komolyra fordult a helyzet. A legtöbb aldozatot 1918 szeptember vége és november eleje között szedte a járvány. Gyógyszerek és védőoltás nem lévén leginkább fertőtlenítéssel és a fertőzöttek elkülönítésével tudtak védekezni a kór ellen, de csak akkor, amikor végre komoly intézkedések történtek, amikor látták a járvány súlyosságát.

A miskolci toloncház melletti barakkban, egy katonai barakkban bizosítottak külön pavilont a város számára, hogy a fertőzötteket kezelni tudja. A színházi-, cirkuszi, és mozielőadásokat először csökkentették, majd megszüntették. Három hónapig volt nagyon súlyos a helyzet városunkban. Az iskolákat szeptember 28-án zárták be, és egészen január 2-ig zárva maradtak. 

Forrás: Reggeli Hírlap

A helyi sajtó beszámolója szerint a betegség első jelei júniusban mutatkoztak. 

Július 5-én elhunyt Lévay József nagy költőnk, városunk díszpolgára. "Elvileg" nem függött össze a járvánnyal az eset. Gondozója, Hegyi Júlianna elmondta a Reggeli Hírlap munkatársának:

,,- A drága Józsi bácsi három hét előtt hurutos bántalmak között megbetegedett, s azóta gyengélkedni kezdett. Dacára, hogy ereje egyre jobban fogyott, mégis minden reggel felkelt az ágyból és késő estig a díványon ült. 

- Ma reggel azonban nem kelt fel. Amikor hozzá mentem, hogy felemeljék, valósággal visszaesett az ágyába. Józsi bácsi azonban kért, hogy öltöztessem fel, mert el akar menni.

- Egész napon át az ágyban feküdt, este fél 10 órakor agonizálni kezdett és 10 órakor csendesen lehunyta szemeit."

(Reggeli Hírlap - 1918. július 5.)

Utolsó verse június 1-én jelent meg az Isonzómenti látogató nevű tábori újságban: Örömtűz az olasz fronton címmel. Nevét szobor, iskola és egyesület is őrzi Miskolcon.

Forrás: Reggeli Hírlap

A helyi sajtó először július 11-én ír arról, hogy Miskolcon is megjelent a spanyolnátha:

,,Európában több millió ember kapta már meg a spanyolnáthát, azonban haláleset egy sem fordult elő. A betegség tünetei az egyszerű náthától csak abban különböznek, hogy ennél 40, sőt 41 fokos láz kiseri a betegséget. (...)"

Dr. Szabó Ármin tiszti főorvos így nyilatkozott:

,,- A betegség arányairól - mivel nem hivatalból bejelentendő betegség - felvilágosítást adni nem tudok. Azonban annyit mondhatok, hogy a spanyolnátha városunkban is fellépett, sőt magam is több ilyen beteget kezeltem már. Tömeges megbetegedés nem történt. Aggodalomra egyáltalán nincs ok, mert a betegség múló természetű és egyáltalán nem veszélyes.

(Reggeli Hírlap - 1918. július 11.)

Ennyit a tárgyilagos tudósításról...  Bár Dr. Szabó később majd úgy nyilatkozik, hogy őt is félretájékoztatták...

Gedeon István főispán neje - Nemes Mici - is elhunyt a a nátha kövekeztében, igaz ő Budapesten, július 25-én. A Nemes család sajnos nem "úszta meg" ennyivel,  Mici fivérét is elvitte a kór, őt, aki a Bereg megyei főispán titkáraként dolgozott. 

Augusztus 11-én a Reggeli Hírlap örömmel számolt be arról, hogy a tífusz és a vérhas járványnak vége a városban, a járványkórház szinte teljesen üres... Persze ezeknek a híreknek ellentmond az, hogy a Miskolcon nyaraló két tucat osztrák gyermek közül ketten is elhunytak vérhasban... Egyikük augusztus végén, a másikuk szeptember elején...

Forrás: spanyolnatha.hu

Szeptember 17-én arról tudósít a lap, hogy egy nap alatt gyógyítható a ,,spanyol betegség". Szerintük Bártfafürdő tiszti főorvosa Dr. Markovics megtalálta a gyógymodot a betegség kezelésére...

Szeptember 27-én még mindig vicces kedvükben voltak az újságírók, ezt a kis cikket találhatjuk a Reggeli Hírlap hasábjain:

,,Látogatásom a Spanyol Náthá-nál

(Kór-rajz)

Valahol künn egy Spitálban akadtam rá. Ott lakik barátaival Felck Tifusszal és a jó öreg Kolerával együtt. Bő gallérjába burkolva fogadott. Az előszobában figyelmeztettek már, hogy rövid legyek és tartsam be a spanyol etikettet.

− Olvastam a napokban − kezdtem szellemesen − hogy infánsságod itt hagyja városunkat, sőt Magyarországot is elhagyni készül…

− Ugyan kérem − vágott ő erre közbe −, micsoda őrültség! Aztán miért mennék el, mikor oly jól érzem magam itt. Na, hallja! Új divatot csináltam! Mit gondol, X vagy Y-nét nem ütné meg a lapos guta, ha ettől a Madrid − Páris − európai divattól lemaradnának? Vagy mivel mentegethetné magát Árdrágítónő a zsúron, mikor fülébe súgják, hogy − Milyen jól néz ki drágám! − Amire ő rögtön ráfeleli: Ugyan, kérlek, most keltem fel az ágyból(?). Képzeld, én is spanyol lettem.

- Vagy Hadi Miliné mivel menthetné férjét, ki zsebkendő hijján folyton nedves orral jár a társadalomban, ha nem azzal, hogy:

− Szegény férjecském! Még nem múlt el a spanyolnáthája!

- És végül az a sok kabaré költő honnan merítene új témát, ha nem én belőlem. Már nem tud mondani szót, mire ne írtak volna kuplét. Fogadok, a jövő héten már országszerte énekelni fogják ezt:

…Ó, spanyolnátha, nátha… Megkapom hátha, hátha…”

vagy még ennél is hülyébbet 

- Na és ezek az orvostanárok, nevetek, ha nyilatkoznak. Képzelje, Berlinben, hol eddig sovány koszton éltem, az éhenhalókra azt mondták, hogy spanyol-beteg. - Ausztriában a vörhenyesekre rá fogták, hogy én vagyok az oka. Pesten meg az összes tüdővészes emberrel engem gyanusítanak össze. Írja meg, hogy noha nem vagyok pacifista, sőt, lelkes híve vagyok az internacionalismusnak, mindazonáltal nem szeretem Tisza Pistát, ellenben nagy sikerem van a nőknél. Mindig rólam beszélnek. 

- Sajnálattal látom, hogy betegeskedik. Mi a baja Mester?

- Csak nem gondolja, hogy én is ennek a betegség divatnak vagyok az őrültje? Az én esetem sulyosabb. Multkor Pesten a Vígszínházban megnéztem Az asszony és a bábu című őrült ál-spanyol hülyeséget. Olyan rosszul lettem, hogy kocsin vittek haza. Na, pá maganak.

Jobbulást kívántam. Az interwiew véget ért. Tüsszentettem.

Ő Náthasága utánam szólt:

- Ne féljen, ne féljen, muló influenza az egész!

(Reggeli Hírlap - 1919. szeptember 27.)

Forrás: Miskolczi Napló

A belső oldalon található ez az írás, a címlapon azonban már felszólítják a tiszti főorvost, hogy zárassa be az iskolákat! Csak a katolikus főgimnáziumban 150(!!!) beteg diák volt.

Végül szeptember 29-én, először október 4-ig záratta be a tiszti főorvos az iskolákat, mert a tanulókat mindenhol megtizedelte a járvány. 

A vármegye pedig felhívást intezett a nép fele:

,,Óvakodjunk a spanyolbetegségtől!

A spanyolbetegség vagy spanyolnátha ragadós betegség, mely fertőzött tárgyak és személyek, egészségesnek látszó, de már fertőzött emberek, esetleg macskák és lovak által is terjedhet.

A betegség csirája a szoba romlott levegőjében hihetetlen gyorsan elszaporodik és veszedelmesen megerősödik. 

A betegség csírája az orron és a szájon keresztül jut az emberekbe és néha egyetlen egy óra is elégséges ahhoz, hogy az embert beteggé tegye.

Aki a betegséget megkapja: étvágyát veszíti, kedvtelen, bágyadt, levert, fáradt lesz. Csakhamar fáj a lába, főfájás fogja el. A beteg félrebeszél, eszméletét vesziti, tagjai görcsösen összehuzódnak. 

A beteg náthás, a szem veres, a fényt kerüli, a gerinc, valamint a tüdő vagy a bél van leginkább megtámadva, köhögés, nyilalás, oldalszurás, szívdobogás, vagy büfögés, makacs szorulás, vagy hasmenés mutatkozik mely utóbbi véres is lehet és alkalmas a vérhassal való összetévesztésre. (Vajon a két osztrák fiúnál, nem diagnosztizáltak tévesen vérhast? - a szerk.)

A beteget azonnal ágyba kell fektetni, hozzá orvost hivatni. A beteg csak üres levest ehetik és felforralás után lehűtött vizet, vagy gyenge teát ihatik. A beteg váladéka, ürüléke, valamint használati tárgyai, lysoformmal fertőtlenítendők. A beteg szobáját állandóan szellőztetni, és félhomályban kell tartani. Ovakodni kell a legyektől és aki szél alá megy, az száját és orrát takarja be, ki pedig állatokkal, lóval, macskával bánik mossa meg a kezét 2 százalékos lysoformmal és szappannal. 

A spanyolbetegség a gyenge szervezetre felette veszélyes, ennélfogva különleges elővigyázattal kell védekezni mindazoknak, kiknek tödeje gyenge, vagy léghurutra hajlamos. Ezenkivül a ruhát és a lakást tisztán  kell tartani. 

Miskolc, 1918. szeptember 26.

Dr. Katona József vm. főorvos.

Alispán helyett:

Dr. Görgey László vm. főjegyző.

(Reggeli Hírlap - szeptember 29.)

Forrás: Miskolczi Napló

Október 1-jén, amikor a Reggeli Hírlap tudósítója körbejárta a várost, és elég szomorú képet festett róla. Itt az újságíró már nem köntörfalaz. Szemére veti az orvosoknak, hogy takargatták a problémát, nem tájékoztatták a lakosságot megfelelően. 

Nem tudja a város megfékezni a kór terjedését. A hatvanezres városban mindösszesen 38 orvos próbál úrrá lenni a járványon, ők próbálják meggyógyítani a közel ötezer beteget.

A telefonközpont is működése is veszélybe került, hiszen a központosok felé beteg, félő volt, hogy orvost sem tudnak hívni a betegekhez. A Tiszai pályaudvaron 600(!!!) vasutas hiányzott munkából a napokban.

Az orvosok emberfeletti munkát végeznek, reggeltől estig dolgoznak, sorra dőlnek ágynak ők is. A betegek 24-36 órát várakoznak arra, hogy egy szakember megvizsgálja őket.

A Reggeli Hírlap statisztikái szerint júliusban még csak páran hunytak el a betegség következtében, augusztusban már 13 ember, szeptemberben pedig 63. Október 17-ig minden eddiginél erősebb volt a kór, már 74-en haltak meg a városban a spanyolnátha következtében.

Ezen a napon már Dr. Szabó Ármin, Miskolc tiszti főorvosa is másképpen nyilatkozott mint júliusban. A betegek bejelentését és elkülönítését sürgette, a templomok, a kaszinók és a kávéházak bezárásával egyetemben. Október 2-án már a híres Fekete kutya fűszerüzlet is zárva tartott a dolgozók megbetegedése miatt.

Október 4-én elhunyt Tüdős István református püspök leánya Budapesten. Október 8-án pedig édesapja is követte őt... 

Forrás: Vasárnapi hirek

Dr. Szabó Ármin az október 6-ai lapban ismerteti a helyzetet. Elmondása szerint 1889-ben és 1890-ben is hasonló megbetegedéseket tapasztaltak. Akkor utoljára volt hasonló járvány, ilyen mertékű azonban még soha. Szeptember végétől mostanáig emelkedett a megbetegedettek száma, október elején volt a vész csúcsa, mostmár enyhülni látszik a kór. A legfertőzöttebb területe Miskolcnak a Gordon városrész volt, itt a szűk, zsúfolt utcák között könnyen terjedt a betegség.

Október 9-én bejelentették, hogy az iskolák bezárását meghosszabbítják 16-ig, majd 16-án azt, hogy november 1-ig zárva maradnak. Nyilvánosságra hozták azt is, hogy október első öt napján 27-en haltak meg a spanyolnátha következtében. 

Október 20-én reagált Dr. Pfliegler Imre th. városi tiszti főorvos a városi intézkedésekre (hiába kérte nem voltak hajlandóak bezárni az összes nyilvános helyet a döntéshozók):

,,Most, késő este értem haza idegentől és olvasom a hatóság intézkedését a spanyol járvány leküzdésére. Abszurdabb intézkedés nem látott napvilágot ennél. Hát mit gondol a főkapitány, a spanyol jarvány a színház és mozi nyitvatarthatása kedvéért csak a nap bizonyos idejében fertőznek? Vagy a színház és mozi publikumát, mint a halál öldöklő angyala a zsidók házát, megkíméli? A szellőzést és a napfényt teljesen nélkülöző, alacsony mozihelyiség valóságos melegágya a fertőző bacillusoknak. Én a közegészségügyi bizottság ülésén a leghatározottabban követeltem a szórakozóhelyek, különösen a mozik bezárását messzemenő óvrendszabályok életbe léptetését megszhiusitott ez a torz, lehetetlen rendelet. Kacagni kellene rajta, ha nem lenne olyan tragikus."

(Reggeli Hírlap - 1918. október 20.)

Forrás: múlt-kor.hu

A lap említi, hogy pár napja a kór sajnos a katonai kórházakban is felütötte fejét, és sokan bele is haltak már azóta a betegségbe. 

Október 23-án Pfliegler Imre "kifakadásának" meglett az eredménye. Rimóczi József főkapitány nyilatkozata:

,,Miután a spanyol betegek száma városunkban nem csökkent, ennélfogva a betegség terjedésére alkalmas helyiségeket és az azokban tartott előadásokat a mai naptól kezdődőleg 8 napi időtartamra, vagyis folyó hó november 1-ig bezáratni rendelem, illetőleg betiltom. 

Ennélfogva a jelzett időtartamra betiltom a Nemzeti Színház, az Apolló, Uránia és Diadal mozgóképházak előadásait, az Emke és Royal-kabaré előadásait, tánciskolákat és minden ilynemű előadásokat és összejöveteleket."

(Reggeli Hírlap - 1918. október 23.)

A villamosokon mindig nagy a tömeg. Október végétől azonban maximum öt ülő, illetve tíz álló utassal közlekedhettek a kocsik. A végállomáson fertőtlenítették őket és fellocsolták. A kávéházak nyitva maradhadtak ugyan, azonban 4 és 5 óra között zárva kell tartaniuk a helyiségek fertőtlenítése és szellőztetése céljából. Az egyházakat is arra kérték, hogyha lehet, a misék számát csökkentsék.

Ezen rendeletnek hála jelentősen csökkent a megbetegedések száma városunkban. Egy statisztika szerint Miskolcon októberben 87-en születtek és 239-en hunytak el, jórészt a náthának köszönhetően. Ezután szerencsére egy jó ideig nem is foglalkoznak a kórral a napilapok, ezek szerint valóban elmúlóban volt a járvány.

Forrás: Reggeli Hírlap

Egy hónappal később, november 27-én írja a Reggeli Hírlap, hogy újra erőre kapott a spanyol betegség, a hazaérkező hadifoglyoknak "hála". Három nap alatt ismét 14-en haltak meg a kór következtében.

Dr. Altmann Ignác:

,,Magam is több olyan spanyol influenzás családot kezelek, ahol a katonaságtól hazatért apa hurcolta be a betegséget. Ma is meghalt egy ilyen paciensem és családjnak több tagja is haldoklik."

(Reggeli Hírlap - 1918. november 27.)

November 30-án aztán elrendelik az iskolák január 2-ig való bezárását. Dr. Szabó Ármin tiszti főorvos ismét összehívta az egészségügyi szakbizottságot. Itt a hivatalos adatokat is leírja a Reggeli Hírlap: októberben 120-an, novemberben 52-en haltak meg a járvány következtében.

Dr. Egri Miksa szerint az emberek közönyösen viselkednek még most is a járvánnyal kapcsolatban. A mai napon például egy betegnél járt, akinél 12 látogatót talált a figyelmeztetések ellenére. Dr. Pfliegler Imre azt mondta, hogy addig, amíg az intézkedések hatályban voltak, addig a járvány csökkent is, mihelyst azonban eltörölték ezeket, ismét erőre kapott. Dr. Dobos József szerint sokkal több a beteg annál, amit a bejelentések száma tükröz...

Az iskolák bezárása mellett a fent említett villamoson bevezetett intézkedéseket ismét elrendelték, a kávéházak fertőtlenítésével egyetemben.

Ezen intézkedések után a spanyolnátha lassan, de biztosan - és véglegesen - elvonult városunkból, sok-sok áldozatot és szenvedést hagyva magamögött. A helyi lapokban is már csak elvétve lehetett találkozni a járványra utaló bejegyzésekkel.

December 30-án Hidvégi Benő királyi tanfelügyelőt is elragadta a betegség, amely ekkor már az utolsókat rúgja városunkban. Ezután nem is lehet többet a spanyolnáthával találkozni a napilapok írásai között.

Február elején visszatért a járvány, egy jóval egyhébb lefojású "verzióval". Ekkor mintegy 8-900 ember fertőződött meg és 40 fölött volt az elhunytak száma. Március elején tűnt el végleg Miskolcról a spanyolnátha.

Véget ért a járvány, a következő évek azonban újabb megpróbáltatásokat hoznak majd városunk lakosai számára...

Források:

Wikipédia - Spanyolnátha szócikk

Dr. Budai József - infulenza (web.archive.org)

index.hu - Megoldották a spanyolnátha rejtélyét

rubicon.hu - 1918. marcius 11. - A spanyolnátha elindul világpusztító utjara

Friss Újsag 1918. okrober 9.

elsovh.hu - 1918 ősze - Magyarországon pusztít a spanyolnátha

szeretlekmagyarorszag.hu - Amikor a spanyolnátha pusztított tízezrek haltak meg Budapesten

spanyolnatha.hu - Üveges Tamas: Az 1918-as spanyolnátha-járvány Miskolcon a korabeli sajtó tükrében

Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek

Reggeli Hírlap - 1918. július 5., július 11., július 25., augusztus 11., szeptember 17., szeptember 27.,  szeptember 28., szeptember 29.,  október 1., október 2., október 3., október 4., oktober 6., október 9., október 15., október 15., Október 18., október 20., október 22., október 23., október 28., október 29., november 20., november 27., november 30., december 3.

Miskolczi Napló - 1918. szeptember 25., szeptember 28., október 1., október 2., október 3., október 4., október 8., október 11., október 12., október 13., november 28., december 1.,