A diósgyőri boszorkányok
2020. január 28. írta: Reiman Zoltán

A diósgyőri boszorkányok

Következő írásomban a diósgyőri boszorkányokról, a boszorkányhitről és a népi hiedelmekről lesz szó. Írásom elsősorban Mádai Gyula tanulmányára, kutatására épül.

 

received_109464673831103.jpeg

 

Diósgyőrben a boszorkányokról, népi hiedelmekről a XX. század elejéről származnak az utolsó történetek, mintha teljesen eltűnt volna az emberek emlékezetéből, az emberek hétköznapjaiból a természetfelettivel való kapcsolat. A mai rohanó világban egyszerűen nincs ideje ezzel foglalkoznia a fiataloknak, és az idősek sem nyitottak már erre. De nem volt ez mindig így! Nézzük Mádai Gyula miket tudott összegyűjteni diósgyőriek emlékeiből!

 

A diósgyőri boszorkányok

A diósgyőriek szerint is - ahogy a legtöbb esetben mindenhol -, a boszorkányok gyakran mutatkoznak fekete macska, béka, komondor, ló, sőt, szekérkerék formájában is. Karácsony estéjén a Luca székre állva lehet felismerni a boszorkányokat a legenda szerint.

A boszorkányok arca betegségük esetén éjszaka koromfeketévé válik, bortól azonban menten meggyógyulnak. Íme egy történet, amelyet egy diósgyőri lakos mesélt el:

,,...Nagybátyám Parasznyán boszorkány volt. Papónak hívták. Egy éjszaka későn jött haza. Nagyon jajgatott, mert összeverték. - Ángyom, mi lelte ezt? - kérdeztem a nagynénémtől. Össze volt törve, fekete volt az arca, mint a posztó. Mondta az ángyom, fogják be, vigyem Szentpéterre orvoshoz. Papónak jó két fiatal csikója volt. Mondom - ha én befogok - maga meghal a szekeren. Mégis befogtam, elvittem az orvoshoz. Az orvos azt mondta nekem: - Fiam, idehalgass! Menj el a Zöldfa kocsmába. Igyon meg a beteg egy liter bort, nem lessz semmi baja. Ugy is lett, baj nélkül hazaértünk és papó meggyógyult." (Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz, 366. oldal)

 

img_20200125_010911.jpg

Forrás: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata II. 

 

A boszorkány teheneket is meg tud rontani, ha egy tehenet megérint, az többé nem ad tejet. Ehhez az esti harmatból szerzi az erőt. Két eset lehetséges, vagy bemegy az istállóba a tehénhez és úgy rontja meg, vagy elég csak ránéznie az állatra, máris kész a rontás (szemmelverés). Tehén vásárlása esetén még a XX. század elején is elkerülték a boszorkánynak tartott emberek házát a hazafelé vezető úton. 

Egyszer egy helyi lakos tehenet vett, de óvatlan volt, hiszen a boszorkánynak tartott asszony háza előtt ment el vele. Nem is adott a tehén tejet többet...

 

,,Boszorkányok márpedig nincsenek"

Ez a kijelentés Könyves Kálmán köthető és sok , boszorkányokról szóló írásban ezt hangoztatják, holott ő csak a strigák létezését tagadta, a bűbájosok létezését nem vonta kétségbe.

 

Egy másik alkalommal egy boszorkánynak tartott öregasszony a haragosa tehenének ellésénél jelent meg, megnézte jól magának az állatot, majd a tőgyét is megtapogatta. Ez a jószág sem adott többet tejet...

Az egyik idős asszony mindig túrósbélest adott eledelül a nála szolgáló kocsisoknak. Egyszer meglepték, meglesték, és elborzadva látták, hogy a túrót ő maga hányja ki, azután azt adja a munkásainak...

A megrontott tehenet csak a rontást ráhozó boszorkány gyógyíthatja meg. Ha észrevesszük, hogy boszorkány van az istállóban, akkor egy seprőt kell állítanunk fejjel lefelé az ajtó mögé, akkor nem tud kijönni addig, amíg a seprőt ott áll. Ha rögtön észrevesszük a rontást, akkor a bal kezünkkel addig kell ütnünk a jószágot, amíg a rontást végző boszorkány könyörögni nem kezd az életéért nekünk. Egy alkalommal egy ilyen férfi boszorkány szekerén tartott hazafelé, és mire hazaért holtan esett össze. 

 

albrecht_durer_witch_riding_on_a_goat_nga_1943_3_3556_1.jpg

Forrás: Wikipédia

 

A csecsemők elváltása is szokványos volt vidékünkön. Az életerős, vidám babákat sírós, sápadt gyermekre cserélték el. Az elváltott gyereket úgy kell meggyógyítani, hogy éjszaka kiviszik a temetőbe, levetkőztetik, majd kilenc sír felett áthúzzák. 

Egy másik módszer is van az elváltott gyermek meggyógyítására:

,,Egy asszony gyereke nem tudott időben beszélni, satnya, beteges volt, azt mondták róla: boszorkány váltotta el. A javasasszony tanácsára a gyereket betették egy üres szobába, kezébe adták egy kisbögrét és egy kiskanalat. Ez használt, a gyerek megszólalt: kisbögre, kiskanál - mondta. Ettől kezdve rendesen beszélt. (Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz, 369. oldal)

 

Boszorkány                                                                                                 ,,A boszorkány (másképpen boszorka) a néphit szerint olyan nő (később akár férfi), aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást hoz, a boszorkányságot gyakorolja. A hasonló feltételezett képességekkel rendelkező férfiakat boszorkánymesternek nevezték." (boszorkany-biblia.eoldal.hu)

 

Ha Luca napján megy el valaki otthonról, akkor jobban teszi, ha visz magával mákot. Ha a boszorkányok üldözőbe vennék, akkor nincs más dolga mint elszórni a mákot maga mögött. Addig nem mehetnek utána a boszorkányok, míg össze nem szedik azt. Az is megvéd minket tőlük, ha szentelt krétával egy kört rajzolunk magunk köré, ebben az esetben nem tudnak elvinni, hiába fenyegetőznek körölöttünk. 

A boszorkányok különleges képességeire legyen példa a következő történet, amelyben egy, a lányának udvarló legényt rémiszt meg egy asszony: 

,,18 éves koromban történt az eset, este jöttem haza a lánytól. Akkor fahíd volt a Szinván. Látom, hogy a Szinvában egy nagy fehér komondor kutya pocskol a két első lábával. A hid karfájának dőltem, ugy néztem. Jöttem haza. A kutya állandóan kisért. Nem is volt semmi baj, amig be nem léptem a kapun. Olyan félelem jött reám akkor, hogy izzadni és reszketni kezdtem. Anyám rámtette a dunyhát. Olyan nőnek udvaroltam akkor, akinek az anyja boszorkány volt. Igy akart elzavarni. Azt is mondta egyszer ez az asszony, hogy máskor ne menjek az istállójukba. Tudta, hogy voltam ott, pedig nem is volt otthon. (Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz, 367. oldal)

Egyszer egy diósgyőri kovács feleségéről így bizonyosodott be, hogy boszorkány: 

,,Hirlett róla, hogy ló képében jár, messze elviszi azt, aki a hátára ül, valamint teheneket is ront. A kovács segédje megfogadva egy idős ember tanácsát: kihuzta gatájából a madzagot, visszafelé hajitotta a ló nyakába, bevezette a műhelybe, megpatkolta. Másnap reggel az asszony beteg lett, nem tudott felkelni. Férje akkor vette észre, hogy feleségének lópatája, és azo patkó van." (Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz, 368. oldal)

 

1116158_boszorkanyegetes_1.jpg

Forrás: borsonline.hu

 

Az idős boszorkány mielőtt meghal, átadja tudását egy fiatal tehetséges lánynak. Amíg ezt nem teszi meg, nem tud távozni az élők sorából - így a legenda. 

A diósgyőri hiedelmek szerint a boszorkányok a városhoz közeli erdőkben sokat mulatnak. A Papírgyáron túli erdőben, a Polyánka környékén volt a kedvenc találkozóhelyük. A hagyomány szerint a helyiek itt ütöttek le réges-régen egy öreg boszorkányt, akinek azt mondogatták:

,,Ühü-ühü - te vén boszorkány, nem volt ühü a Polyánkán?" 

Sőt, a diósgyőri néphitben a vasorrú bába is előkerül. Hegyeskút fölött van a Vaskapu. Régen így ijesztgették a gyerekeket a helyiek:

,,- Ne menj arra, ott van a vasorru bába, csak ugy enged át, ha megcsókolod a s****t!" 

 

Striga                                                                                                  ,,Seprűs boszorkány" - a kereszténység felvétele előtti időkből származó néphit szerint egyes asszonyok éjszakánként állatok alakját öltik magukra és az alvók vérét szívják, elevenen felfalják őket vagy nyomasztó látomásokat okoznak nekik (,,lidércnyomás")" (Wikipédia - Boszorkány szócikk)                                                                                                                      Malefica (nőnem), ritkábban meleficus (hímnem)      ,,Jelentése ,,rontó", ,,ártó". Ez volt a tulajdonképpeni női boszorkány vagy férfi boszorkánymester, jövendőmondással, "rontással", varázslással foglalkozó ember, illetve akit ezzel gyanúsítottak." (Wikipédia - Boszorkány szócikk)                                                                                                                                          Később ezek a fogalmak az évszázadok folyamán összeolvadtak.

 

Igrici boszorkányok

A leghíresebb boszorkányper.

Az igrici boszorkányokról azért szólnék, mert kedvenc helyük, ahol találkoztak, mulattak, a Diósgyőri vár környékén volt. Talán éppen a Polyánkán? 

1717-ben négy igrici asszonyt fogtak perbe boszorkányság vádjával. Tompa György ügyész vádolta őket az alispán, Szathmáry Miklós előtt. 

Nézzük a vádiratot, amely így hangzott: 

,,Miképpen az jelen lévő Lengyel Tamásné, Virág Kata, Gombos Györgyné, Tót Anna, Száz Györgyné, Kasza Sára, Tót Istvánné, Sigó Kata büvös bájos igrici boszorkány asszonyok, nem tudatik micsoda gonoszságtól és ördögi incselkedésektől viseltetvén, nem gondolván mindazonáltal Isten s hazánk törvényével és azoknak büntetéseket félre tévén, külön külön való helyeken, időkben és alkalmatosságokkal, ördögökkel való cimborálások és mesterségek szerint, sokakat testeikben, tagjaiban elrontani s tiszta életben foglaló ifiú, és öreg rendben lévö személyeket megnyergelvén azokat ottan rongálni, gyötreni és rajtok hegyeken völgyeken nyargalózván, magokat és más terheket hordoztatni, nem különben bizonyos alkalmatossággal két ízben is Igriczin lakó Gombos Istók nevű 18 esztendős ifiú legényt keményen és erős istállókból bizonyos zárlyukon kiragadván, Diósgyőrben és más helyeken is boszorkányos mesterségek szerint hurczolván, ugy a keresztesi mezőn lévö életek között is éjszakának idején, ismervén nem hozzájuk valónak lenni, az ördögök közt bizonyos fertö fenekében elhagyni és a megirt keresztesi mezőn lévö életek közt elvetni, s tiz napig  valo némává tenni, más alkalmatosságokkal teknős békákká válván vendégösködésekre nézve Duna vizét általuszni merészlették. - Minthogy pedig az ilyen nyilván való büvös bájos boszorkányságok, ördögökkel társalkodások és czimborálások S. Steph. Libr. 2 Cap. 31. 32. s hazánk bevett s mindennap continuált praxisa szerint a megégetésnek büntetésével szoktanak megbüntetteni: ezért is azt kivánom, hogy ezen büvös bájos, nyilván való boszorkány asszonyok, a följebb böven megirt sok rendbeli gonosz cselekedeteiekért a precitált törvényeknek és bevett praxis szerint másoknak rettentö és irtoztató példájára elsöben több complex boszorkány társaiknak és több hasonló gonosz cselekedetöiöknek irtóztatoképen hóhér által megkinoztattatván, aztán a büntetésnek helyén effectiva exetutione mediante (tettleges végrehajtás által) megégettessenek." (Pataky Dezső: Igrici boszorkányok)

A mai emberben felvetődik, mindezeket hogy lehet bizonyítani? Nyilvánvalóan lehetetlen. Ámde nem akkoriban!

A per megindítása után két esküdt utazott Igricibe, hogy tanúkat keressenek a négy gyanúsított ellen. 19 vallomást jegyeztek le, a tanúknak három, jól irányzott kérdésre kellett válaszolnia. 

Ezekben a vallomásokban a legkülönbözőbb képtelen dolgokkal gyanúsították meg szegény asszonyokat. 

Kis Márton és Oláh János például azt vallották, hogy az asszonyok babonázták meg ökreiket akkor, amikor nemleges választ adtak nekik arra, hogy bevigyék őket a vásárra.

 

boszorkany-3_1.jpg

Forrás: femina.hu

 

Onga Kató - egy nemes ember özvegye - egy alkalommal Kun István házában szállást kért. Az úr Sigó Kata ágyát ajánlotta fel neki, aki ezért bosszút esküdött. Sokszor megnyergelte és úgy ment a boszorkányok találkozójára. A hátát annyira felsebezte a nyereg Katónak, hogy sokáig kellett orvossal kezeltetnie. 

Kovács János tanú azt vallotta, hogy a négy boszorkány összeveszett - különböző bűbájos dolgokon - és tőle kértek tanácsot, mitévők legyenek.

A következő tanú a vádiratban is szereplő Gombos István. Ő azt vallotta, hogy Virág Kata rabolta el, felnyergelte, majd a Diósgyőri várhoz vágtatott vele, hogy a többi boszorkánnyal együtt mulatozzon. Gombos István felismerte a romoknál Száz Györgynét és Gombos Györgynét is. Italoztak, kínáltak őt is vele, melyet elutasított. Ekkor Virág Kata megharapta az arcát. Másnap vergődött haza Igricibe. Őt egy másik alkalommal is elragadták, akkor ismét felismerte a fent említett három boszorkányt azon a helyen, ahová vitték. Megfenyegették, hogyha elmondja valakinek a történetet, akkor bizony megölik. Nyomatékosításul tíz napi hallgatást mértek rá. Így is volt, István tíz napig nem tudott megszólalni.

Takács Erzse nem különben érdekes történettel állt elő. Őt is elrabolták, vele a Gellért-hegyre mentek. Amikor a Dunához értek, teknősbékává változtak és úgy úsztak át a vízen.  

Dadaj Mihály és felesége azt vallották, hogy, amikor Gombos Györgyné, azaz Tót Anna szállást kért tőlük és ezt elutasították, másnapra a feleség lába sebessé vált, melyet azóta sem tudtak meggyógyítani.

Szabó Anna azt vallotta, hogy a kisfia játék közben szerzett sérüléseit nem tudták gyógyítani, mire Sigó Kata olyan füveket hozott valahonnan, amitől gyorsan rendbejött. Több tanú is állította, hogy Sigó Kata többször is dicsekedett a boszorkányságával. 

Mágori Anna azt vallotta, hogy Száz Györgyné megkínozta és megöléssel fenyegette me őt.

Czirják Örzse állítólag látta, ahogy Virág Kata megfog egy kígyót, és "kiveszi a fullankját". Amikor kérdezte, hogy mit csinál, azt mondta, hogy a tehene védelméhez van szüksége rá.

A tanúvallomások rögzítése és ismertetése után következett a tényleges tárgyalás. Az igrici asszonyok védője Vetésy Sámuel volt, aki tételesen cáfolta a vallomások mindegyiket.

Hiába azonban a jól felépített védekezés, Tompa György, a vád ügyésze is ügyes, körmönfont embert volt, így az ítélet "sütögetés, majd elégetés" lett. Sajnos mind a négy szegény asszonyt a maglyára küldték, előtte pedig mindannyiukat jól megkínozták, "sütögették". Borzalmas, értelmetlen halál. Az ítéletet az Égetőpáston hajtották végre, ez a terület a mai Búza tér környékén található.

Érdekesség, hogy Gombos Györgyné, Tót (Thót) Anna (Annók) unokáját 1768-ban szintén boszorkánysággal vádolták meg, de szerencsére azt az ügyet bizonyíték hiányában ejtették.

 

A boszorkányok titkos alagútja                                                        Erre a kis történetre Fedor Vilmos: Miért Miskolc? című könyvében találtam rá. Egyszer amikor az egyik utolsó boszorkányt a vidéken - a fent említett Kasza Sárát - kivégezték, a diósgyőri boszorkányok az öreg vár romjai között gyűltek össze. Arra a döntésre jutottak, hogy innen el kell menniük és ott folytatni mesterségüket, ahol nem ismerik őket. A Diósgyőri vár alatti pincerendszer húzódott, állítólag az egri várral is volt összeköttetése. Ide merészkedtek le heten, - mert ennyien maradtak - innen indultak messzi vidékre. Nem tudni elérték-e céljukat valaha. Állítólag látták őket a Bükk-fennsíkon, volt aki az egri piacon ismerte fel a boszorkányokat. Valaki még ma is hallja hangjukat a bükki barlangok mélyéről éjnek évadján...

 

Miskolcon is

Teremészetesen az akkor még különálló mezővárosban, Miskolcon is zajlottak boszorkányperek, történtek "bűbájoskodások". Ahogy láthattuk, az igrici-diósgyőri boszorkányok pere is városunkban zajlott és itt égették meg őket. 

Az első dokumentált per a XV. századból való. Bakos Balázst vádolták meg boszorkánysággal. 1648-ban Szabó Pálnét vádolják meg ugyanezzel. Érdekesség, hogy őt 61 év múltával is megtaláljuk egy periratban. 1709-ben ő, Krasznai Zsuzsánna és Nagy Boris ellen folyik per, 42 tanú bevonásával. 

1768-ban a tetemvári Derecskei Mihály barmát rontotta meg a vádlott, egy bizonyos Kókainé. Felesége így vallott:

,,Bezzeg rajta voltunk az elmult éjszaka, bé jött a házba, leült az asztal mellé, fel vette a kenyeret, az asztalhoz verte, azután az ágyhoz jött, a nyoszolya fenekét felfelé taszigálta aztán mint a macska párnát és lepedőt kapart, onnét a kemencéhez ment, a pár szakajtó kast zörgette, onnét a pitvarba ment, a Pereces hordót zörgette, azután pedig az ólba nyiló kis fiókon háromszor, mint a marha bé fújt, de bizony nem egyéb volt, hanem Kókainé." (Bodgál Ferenc: Boszorkányok, bűbájosak és társaik)

1759-ben Madarász János panaszkodott arról, hogy vettek egy tehenet, amelyik jól tejelő volt azelőtt, náluk azonban nem akart tejet adni. Szabó Andrásné volt a régi tulajdonos és a perbe fogott boszorkány.

De nemcsak a boszorkányokat üldözték, hanem egy 1741-es perirat tanulsága szerint a táltosokat is, hiszen ebben az évben tárgyalták Kőmíves Siska ügyét. Őt 25 korbácsütésre ítélték. Azonban, ha újra visszatér a mestersége gyakorlására, azt fővesztés kockázata mellett teszi.

 

a3532401313_10.jpg

Forrás: felfedes.hu

 

Az utolsó boszorkányper Miskolcon

Valószínűleg az utolsó boszorkányper zajlott 1933. október 17-én Miskolcon. Elek Károlynét, egy 68 éves hernádkércsi asszonyt vádolt meg két falubelije boszorkánysággal, de egyébként is, mindenki boszorkánynak csúfolta őt a településen.

Farkas Gyula és felesége volt a felperes az ügyben, ők vádolták meg az idős asszonyt. Sőt, Farkas meg is fenyegette a nőt, hogyha rontással próbálkozik nála, akkor agyonüti. Az utóbbit a bíróság előtt azonban tagadta Farkas Gyula.

A férj azt panaszolta a testületnek, hogy Elek Károlyné megjelent a feleségének álmában egyszer kutya, másszor pedig csikó képében. 

A felesége is megerősíti a férj vallomását, sőt hozzáteszi, hogy bizony őt a kutya és a csikó többször lerángatta az agyáról és a földhöz csapkodta. Ezután pedig egy földöntúli erő kihívta a kapuhoz, ahol Erős Károlyné állt, aki őt nézte. Az eset után el is menekültek Hernádkércsről. Miskolcon laknak jelenleg és azóta a rontás is elmúlt. 

A bíróság minden körülményt gondosan figyelembe vett, így Farkas Bélát becsületsértés miatt 10 pengőre, feleségét 15 pengőre bűntette, ennek végrehajtását azonban három évre felfüggesztette. 

 

Összegzés

Sajnos rengeteg vétlen asszony szenvedett kínhalált a rosszindulatú emberek pletykáinak, feltételezéseinek köszönhetően, melyhez az egyház is áldását adta. Sokszor különösebb bizonyíték sem szükségeltetett a halálos ítélet meghozatalához. Százezrek, milliók estek áldozatul az évszázadok alatt az esztelen és értelmetlen öldöklésnek. Csak Magyarországon több mint 600 dokumentált per zajlott, a legabszurdabb, legismertebb eset az volt, amikor Szeged városának 82 esztendős főbíróját is halálra ítélték és kivégezték...

Mária Terézia 1758-ban tiltja meg a feltételezett boszorkányok perbe fogását, kivéve, ha egyértelműek a bizonyítékok és más egyéb bűnvád is fennáll.

Napjainkban Afrikában és Indiában is végeznek ki boszorkányoknak tartott embereket. 2013-ban Szváziföldön az afrikai légügyi hatóság megszabta, hogy 150 méternél magasabban nem repülhetnek a boszorkányok, mert összeütközhetnek a repülőgépekkel...

 

 

Források:

 

Néprajzi Közlemények I. 1-2. - Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz

Észak-Magyarország - 1961. február 5. - Bodgál Ferenc: Boszorkányok, bűbájosak és társaik

Észak-Magyarország - 1978. július 30. - Pataky Dezső: Igrici biszorkányok

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Thót Annók, a miskolci boszorkány

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II.

Magyar Jövő - 1924. május 27. - Boszorkányégetés Miskolcon

Ethnographia 111. évfolyam - Zentai Tünde: Az ágy és az alváskultúra a 17. században 

Turista Magazin - 1989. 01. 01. - Egy miskolci boszorkányper

Friss Újság - 1933. október 18. - Boszorkányper Miskolcon 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr8015423798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.