Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról - 8. rész
2020. február 18. írta: Reiman Zoltán

Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról - 8. rész

Mar a nyolcadik résznél tart a történelmi érdekességeket összefoglaló sorozatom. Remélem mindig találtok olyan érdekességet, amelyről még nem tudtatok. Csak az érdekesség kedvéért - ha már érdekességről van szó , az eddigi hét részt több mint 50 ezer ember olvasta.

Kellemes böngészést kívánok mindenkinek!

 

img_20191120_023448.jpg

 

A ,,csuda bótos" Diósgyőrben

Egy diósgyőri zsidó szatócs boltjában különös eset történt 1886 juniusában. Krumplit adott el egy parasztasszonynak, aki miután otthon nekilátott pucolásának szent csodát vélt felfedezni benne. Történt ugyanis, hogy miután kettévágta az egyik burgonyát, Szűz Máriát és karján a kis Jézust vélte felfedezni rajta. Azonnal szaladt a krumplival a plébánoshoz, közben rögtön elterjedt a városban, hogy a zsidó szatócs csodakrumplit árul. 

 

img_20191014_202230.jpg

Forrás: Borsod-Miskolczi Értesítő

 

Szaladt is mindenki krumplit venni, aztán pedig a "zsákmánnyal" haza, hogy minél előbb ők is lássák benne a csodát. A kereskedő rengeteg burgonyát eladott, szinte az egész készletét felvásárolták.

Természetesen a csodakrumplit vásárló asszony azonnal a helyi plébániára sietett. A nép pedig várta a plébános megerősítését a csoda ügyében. Csalódniuk kellett. A pap elzavarta őket, hogy ilyen ostobasággal zaklatják. Az emberek szomorúak voltak, a zsidó azonban örült, hogy rossz krumpliján túladhatott. Azért a diósgyőriek egy része ezután ,,Csuda bótos"-nak nevezte el a kereskedőt, egy részük pedig szentül meg volt győződve arról, valahogyan ő "tette bele" a krumpliba Mária és Jézus képét, hogy túladjon a készletén...

 

A perzsa sah Miskolcon

Muzaffer Eddin perzsa sah 1900. október 12-én látogatott Miskolcra. A látogatott talán kicsit erős kifejezés, hiszen mindösszesen tíz percet tartózkodott városunkban. A Tiszai pályaudvaron mindenesetre hatalmas tömeg várta őt, illetve megjelent Tarnay Gyula alispán, Soltész Nagy Kálmán polgármester és Sztankovics Miklós vasúti főfelügyelő is. 

 

img_20191022_114046.jpg

A Szabadság című lap egyik újságírója egy kis szatírikus költeményt írt a sah "látogatása" kapcsán, melyet a miskolci napilap meg is jelentetett másnap. Forrás: Szabadság, 1900. október 13. Az október 17-ei lapszámban egy hasonló hangvételű rövid novellát is olvashatnak a sah itt-tartózkodásáról, természetesen az is a fantázia szülötte.

 

A perzsa sah kinyitotta vasúti kocsija ablakát és hagyta, hogy ünnepelje őt a sokafalom. Egy tolmáccsal megkérdezte a város nevét és lakosainak számát, melyet egy nagy papírra fel is jegyzett, majd távozott a tovább induló vonattal.

 

Mátyás király lábnyoma

Ha a Szeleta-barlang környékén sétálgatunk egy különleges, lábnyomra hasonlító képződményt figyelhetünk meg az egyik sziklában. A legenda szerint Mátyás király hagyta lábnyomát itt. Persze ez nem igaz, valójában egy növény gyökere volt a "bűnös". Mindenesetre aranyos történet, aranyos elképzelés. 

 

received_2343751202562337.jpeg

A történetre Zólyomi Sándor hívta fel a figyelmemet, a képet is ő készítette

 

,,Mátyás Király lábnyomának története...

1960-as évek környékén két tizenéves gyermek fantáziájában született meg Mátyás király lábnyomának története, amikor anyák napján felmentek szeletára orgonát szedni, amiről persze a szülők nem tudtak. Az orgonán kívül még rengeteg virágot lehetett ott találni, többek között szőrös tulipánt, gyöngyvirágot... a virágszedés közben eltévedtek és a Szeleta-barlang tetejénél kötöttek ki ahol egy csodálatos látvány tárult a szemük elé, amelyet még soha sem láttak előtte! 10 évesen hogyan is láthattak volna! Velük szemben a hegy, ami hatalmas volt, mintha rájuk akart volna dőlni, alattuk a falu, apró kis házakkal, köztük csordogáló patakkal. Velük szemben a Palotaszálló és a vízesés mint egy festmény tárult eléjük. Ahogy körülnéztek megpillantottak egy lyukat a sziklában amit kitakarítottak és akkor vették észre hogy ez a lyuk hasonlít egy lábnak a lenyomatához. Ebből a lyukból lett "Mátyás király lábnyoma”. Azóta is így ismerik az ismerősök és barátok ezt a helyet, akik évtizedek óta szeretnek felsétálni és kicsit megpihenni szikla tetején, ahol Felsőhámor és Lillafüred mint apró makett tárul a szemük elé." (Forrás: Mátyás király lábnyoma Szeleta-barlang - Facebook oldal)

 

Gerevich Aladár és Miskolc

Gerevich Aladár (1910-1991), harmincnégyszeres magyar bajnok, tizennégyszeres világbajnok, hétszeres olimpiai bajnok vívó, illetve mesteredző. A magyar vivósport egyik kiemelkedő egyénisége. Az első magyar bajnoki címét 1928-ban szerezte, az utolsót 1957-ben... Az első olimpiai bajnoki címet 1932-ben, az utolsót 1960-ban nyerte... Azt hiszem ezen adatok után nem kell tovább magasztalnom sportemberi nagyságát. 

 

gerevich_a.jpg

Gerevich Aladár a magyar vívósport egyik legnagyobb egyénisége. Forrás: olimpia.hu.

 

Nagyon fiatalon a világhírű Italo Santelli vívómester iskolájában tanult Budapesten, hiszen tehetségét korán felismerte édesapja. Hat olimpián vett részt és minden alkalommal bajnoki címet szerzett. Utolsó olimpiáján ötven évesen nyerte. 

Amiért a népszerű ,,Ali bácsi" az írásomba bekerült, az az, hogy édesapja, id. Gerevich Aladár 1918-ban Miskolcon telepedett le és az MVSC vívóinál kezdte edzői munkáját. A fiát is trenírozta a vasutas klubnál. 1921-ben Diósgyőrbe került, majd 1925-ben vette át az akkor igencsak jó színvonalat képviselő Miskolci AK vívó szakosztályát, ahol nagyon jó eredményeket ért el. Saját iskolát is üzemeltetett, diákjai később a MAK szakosztályába lépték át, ahogy ekkor még ifjabb Aladár is. Ez 1928-ban történt, és a MAK színeiben sok versenyt megnyert a fiatal tehetség. A későbbi hétszeres olimpiai bajnokunk a következő évben már fővárosi színekben versenyzett és nyerte meg többek között a miskolci versenyt is. Édesapja három évtizeden keresztül oktatta a vívókat városunkban.

  

Szent Hedvig ereklyéje a Diósgyőri várban

Szent Hedvig magyar királylány ereklyéje került Diósgyőrbe, a vár kápolnájába. A diósgyőri vár kápolnája Hedvig tiszteletére lett felszentelve 2014-ben a felújítás során. Nagy Lajos királyunk kisebbik lánya Lengyelország királynője volt, gyermekkorában sokat időzött Diósgyőrben. 

 

szenthedvig.jpg

Szent Hedvig ereklyéje. Forrás: diosgyorivar.hu.

 

2015-ben Palánki Ferenc egri segédpüspök helyezte el a Krakkóból érkezett ereklyét az új helyén. Hedvig sokat tett a lengyel és a litván nép felemelkedéséért, a kereszténység terjesztéséért, elfogadásáért, mindezt békés módszerekkel végrehajtva. 

Nagyon sok legenda fűződik nevéhez, az egyik legkedveltebb szent a legyeleknél, nálunk - pedig magyar királylány volt - mégsem olyan elterjedt a tisztelete.

Hedvig 25 évet élt, ekkor gyermeke születése után négy nappal ő is elhunyt, gyermekágyi láz következtében. 

 

Miskolc egyetlenaz Aradi Vésztörvényszéket is megjárt főtisztje

,,ippi Bydeskúty Ernő alezredes, akinek a sírja a régi diósgyőri temetőben található. (...)

 

fb_img_1574221735166.jpg

Forrás: Dr. Rózsa György főlevéltáros

 

Ippi Bydeskúty Ernő (1808 Temesvár1899 Diósgyőr) magyar nemesi származású római katolikus középbirtokos, apja nagybirtokos. Édesanyja a gróf Majláth család tagja. 1848-49-es honvéd alezredes. A család a nemesi címet a XV. században kapja Mátyás királytól. Birtokaik ekkor főként Erdélyben voltak, majd házassági kapcsolatok révén szerzik meg az "ippi” előnevet, melyet évszázadokig használ a család. Később a család különféle ágai Erdélyhez és Felvidékhez kapcsolódnak, számos magas rangú személyt, tisztviselőt, katonát, egyházi méltóságot adva az országnak. A XIX. században főként Sáros megyében találjuk birtokaikat és leszármazottaikat, de előfordul egy családi ág Zemplénben is. Bydeskuty Ernő katonai tanulmányait a Ludovika akadémián végezte, 1826 és 1830 között az 5. könnyűlovas ezredben szolgált, majd kilépve a katonai szolgálatból családi birtokán gazdálkodott. 1848 júniusától nemzetőr százados Sáros megye bártfai járásában. Novembertől a felső-tiszai hadtestnél mint szekerész parancsnok teljesít szolgálatot. 1848 decemberében Farkassányi Sámuel ellátási kormánybiztos mellett Miskolcon és környékén segédkezik a Galíciából betört császári csapatok elleni harcokban. 1849 januárjától honvéd százados, a felső-tiszai (később I.) hadtest lőszerészeti felügyelőjeként. Májusától őrnagy az I. hadtest szekerészparancsnokaként. Az augusztus 2-i debreceni csata után Nagysándor József táborok alezredesi előléptetésre terjeszti fel.

A világosi fegyverletételt követően Aradon előállítják, hadbíróság majd sorozó bizottság elé állítják, de 1850. február 15-én elbocsátják, tekintettel arra, hogy a szabadságharc kitörésekor nem volt a császári hadsereg állományában.

Aktív szerepet játszott Dessewffy Arisztid tábornok holttestének 1850-ben az aradi vár sáncaiból történő kicsempészésében, illetve a Sáros megyei Margonyán való eltemetésében. Mindez a Dessewffy családdal való rokoni kapcsolatával magyarázható. A szabadságharc után Miskolcon illetve Diósgyőrben telepedett le, 1867 után a Borsodi Honvéd Egylet tagja, illetve hosszú időn keresztül alelnöke. Felesége, a 45 évvel fiatalabb Smilnyák Anna korán meghal, így az alezredes idős korában megözvegyül. Lányát a diósgyőri református lelkész veszi feleségül. 1899-ben hunyt el és temették el Diósgyőrben. Halálhíre az országos sajtóban is megjelent. Jelenleg ippi Bydeskúty Ernő az egyetlen olyan ismert személy, akinek miskolciként kapcsolata volt az aradi eseményekkel, miskolci kötődésű és sírja megtalálható a városban. Sírja 2011-ben került elő a régi diósgyőri temetőben.

Az alezredes sírjának felújítását a vitézi rend vállalta magára, a felújított sír megszentelése 2012. október 6-án történt meg." (Összeállította: dr. Rózsa György főlevéltáros)

 

Az Egri vár utolsó kapitánya Miskolcon

Begedi Nyáry Pál (1550 körül-1607) Miskolcon és Diósgyőrben is rendelkezett birtokkal. Felesége enyingi Török Ferenc diósgyőri zálogbirtokos leánya volt. 

 

nyary_krisztina.jpg

Nyáry Krisztina, Pál leánya. Forrás: Wikipédia.

 

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a miskolci Bedegvölgy a Nyáry családról lett elnevezve (Nyáry de Bedegh), mivel ott volt birtoka Nyáry Pálnak. Aztán ez a tézis megdőlt, hiszen már akkor is Bedegvölgynek hívtak a területet, amikor Nyáry Pálnak még nem volt birtoka a környéken.

És ha már Nyáry Pál. Bécsben nevelkedett, katonának szánta édesapja, Nyáry Lőrinc. Ő volt a kapitánya 1594 és 1596 között Eger várának. A várat jócskán megerősítették, azonban lélektelen zsoldosokkal volt tele a vár, nem volt az ereje a védők szívében, mint egykoron. Az 1596-os ostrom alkalmával Nyáry Pált és vitézeit a fellázadt őrség átadta a töröknek a várral együtt. A király vád alá helyezte, persze tisztázta magát, sőt, jutalmat is kapott helytállásáért. Kiemelkedő katonai képességeit aztán Nagyvárad ostrománál is bizonyította. 1600-ban nősült újra, majd Bocskai István erdélyi fejedelem bizalmasa lett. Leánya Nyáry Krisztina Thurzó Imre, majd annak halála után Eszterházy Miklós felesége, akit kilenc gyermekkel ajándékozott meg. 

 

Barkóczy Júlianna és a reformátusok

Báró Barkóczy Júlianna a diósgyőri zálogbirtokos Haller Sámuel felesége volt. Annak halála után az uradalom vezetője lett. Ennek során 1712-ben önkényesen elűzte a reformátusokat a középkori plébánia területéről azzal az indokkal, hogy ők a Rákóczi szabadságharc idején rekvirálták azt a katolikus egyháztól. 

 

img_20180403_151113_1.jpg

 

A református egyház természetesen perre ment. Több idős "szavahihető" - nemes - embert hallgattak ki, és végül bizonyítást nyert az, hogy bizony a föld már legalább 150 éve a reformátusoké, akik földesúri vagy királyi adományként kapták azt annak idején. A vármegye elítélte Barkóczy Júlianna tettét és felszólította az eredeti állapot rendezésére. Ez így történt, azonban pár évtized múlva véglegesen visszavette azt a katolikus egyház. 

A romos állapotban lévő templomot egyébként a reformáció során vettek birtokba az új vallás követői, amit a török valamikor a XV-XVI. század fordulóján felégetett. Attól kezdődően egészen 1743-ig abban az állapotban volt, amikor is a katolikusok felújították és ismét a katolikus liturgia szerint szentelték fel, 1753-ban.

 

,,Egy romantikus szerelem igaz története"

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapban bukkantam erre a történetre. Az, hogy a történet igaz-e nem tudom eldönteni. Mindenesetre az újságíró nagyon hitelesen adta elő azt, amit egy közeli ismerőse mesélt el neki, aki mellékszereplőként tűnik fel az eset során.

 

img_20191121_233542.jpg

Forrás: Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap

 

Az szerelmi história Miskolc környékén kezdődik - hogy hol azt nem említik - az első világháborút megelőzően, egy eljegyzéssel. Valószínűleg jómódú lehetett a leány és a legény is, legalábbis a leírásból én ezt a következtetést vontam le. 

Aztán a háború közbeszólt, a legény pedig elveszett a fronton. De a menyasszonya nem adta fel. Teltek-múltak az évek, ennek ellenére ő nem házasodott meg, nem vette le a gyűrűt, melyet az egykori udvarlója húzott reá. Két évtizeddel az eljegyzés után a lány hirtelen megbetegedett. A kór végzetes volt, hamar elvitte. Hiába várta haza szerelmét, az soha nem jött el hozzá.

És hogy a történet kellően szomorú legyen - ekkor a sztori mesélője is elérzékenyült -, pár hónappal a menyasszony halála után hazajött a vőlegény. Japánból jött haza, stoppal. Hajóval, teherautóval, gyalog, minden létező eszközt felhasznált arra, hogy hazajöjjön. Egy évig tartott az útja. Arra a kérdésre, hogy miért nem jött hamarabb azt mondta: nem volt pénze rá.

Az öreg, aki mesélte a történetet ott volt az eljegyzésen, olyan tízéves forma gyerek lehetett. Amikor bekopogtatott hozzá a férfi és bemutatkozott még a lélegzete is elállt. Azt mondta úgy halotta, hogy férjhez ment a menyasszonya és ma már boldog családanya. Nem is akarja zavarni, csak egy pillantást szeretne rá vetni utoljára, mielőtt végleg visszamegy. 

Ekkor mondta meg egykori falubelije azt, hogy a szerelme már nem él, alig egy hónapja hunyt el. Ekkor végtelen szomorúság lett urrá a férfin. Visszatért Japánba, úgy, ahogy jött: teljes titokban. 

 ,,Kimentem vele a temetőbe, ott elbucsuzott tőlem s azt mondta, hogy visszamegy oda, ahonnan jött.

Próbáltam lebeszélni, s ekkor megfogta a kezemet, mélyen a szemembe nézett s elmondta, hogy mindenütt vannak magyarok. Ott is, ahonnan ő jött. Életüket vesztett, sorsukat sirató magyarok, akik egymás nélkül nem is tudnának élni. Sokan vannak, akik ugyanúgy mint ő másodszor teszik meg ezt az utat. És szívesen mennek vissza, mert várnak reájuk azok, akiknek ugyanaz a sorsuk és ugyanaz a bánatuk. Elköszönt tőlem és eltünt a temető kijáratánál. 

- Ugye, hihetelen, annyi év után és még mindig jönnek haza?

- Igen, mondtam és mennek is vissza. 

Történt pedig ez a szomorú találkozás két héttel ezelőtt Miskolc környékén.

(Forrás: Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1940. augusztus 2., 5. oldal)

Vajon igaz a történet, vagy a képzelet szüleménye?

 

Az idős napszámos és az ő milliárdjai

1926-ban történt a nem mindennapi eset, egy idős, beteg hetvennégy éves miskolci napszámossal. Az öreg napszámos segélyen élt, melyet alkalmi munkákkal egészített ki, többnyire a Búza téri piacon. 

 

img_20191122_001342.jpg

Forrás: Magyar Jövő

 

Nem volt mindig ilyen szomorú sorsa. Nagyon régóta gyengélkedett már, de volt két szép életerős fia, akik eltartották apjukat. Az egyikük a tengerentúlon próbált szerencsét, onnan is segítette apját. A háború kitörése után azonban nem jött felőle többet hír. A másikuk bevonult a seregbe, ahonnan nemsokára jött a szomorú levél: a szeretett fiú hősi halált halt az orosz fronton.  

Szegény rokkant öreg egyedül maradt a nagyvilágban, sem a rokonok, sem a barátok nem néztek feléje többet. Sok-sok év telt el teljes nyomorúságban. Az egyik alkalommal amikor a segélyért folyamodott dr. Plank Miklós városi tanácsnokhoz, azt a választ kapta, hogy neki bizony többet nem jár semmilyen appanázs.

A miértre is megadta a választ a tanácsnok. Levél jött a tengerentúlról. Az USA követsége azt kérte, hogy nyomozzák ki annak az embernek a pontos címet, akinek a fia náluk szolgált a fronton. Ugyanis a fiú az amerikai hadseregben szolgált és Verdun-nél hősi halált halt 1916-ban. És mint ilyen, a családja jogosult az államok segélyére, akik 80 dollárt fizetnek havonta, 1916-tól visszamenőleg. Az öreg szegény napszámosból milliárdos lett egy csapásra. 

De mit ér a pénz, ha a gyermekek már nincsenek, és már az időnkből sincs sok hátra? Ezt kérdezte ő is magától. Érdekes módon a rokonok is egyből előkerültek a hír hallatán és támogatásukról biztosították az öreget.

Ha az idős úr megélte a következő választásokat, akkor bizony virilisként Miskolc törvényhatósági bizottságába is bekerült, gazdagsága révén. Erről nincsenek információim, de egyben biztos vagyok: az összes pénzét odaadta volna, ha két fiát mégis elő valójában látja viszont.

 

 

Források:

 

Borsod-Miskolczi Értesítő 1886. június 10. - Szent csodát áruló zsidó

Szabadság - 1900. október 13., október 17.

turaddikt.blog.hu - Barangolás a bükki Forrás-völgy környékén

Facebook oldal - Mátyás király lábnyoma Szeleta-barlang

Wikipédia - Gerevich Aladár szócikk, Nyáry Krisztina szócikk, Nyáry Pál szócikk 

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története V/2 - Kultúra és művelődéstörténet

Miskolc a múltban Facebook csoport - A Gerevich család

boon.hu - Szent Hedvig ereklyéje került a diósgyőri vár kápolnájába

diosgyor-lillafured.hu - Szent Hedvig ereklyét kapott a Diósgyőri vár kápolnája

Dr. Rózsa György: Miskolc egyetlen, az Aradi Vésztörvényszéket is megjárt tisztje

Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben 

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1940. augusztus 2.

Magyar Jövő - 1926. szeptember 5.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1015222940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.