Egy előadást tartottam nemrégiben a Célpont közösségi tér előadótermében. Ennek az összefoglalója következik ezúttal. Ebben az írásomban a régi miskolci cukrászdák, cukrászok nyomába szegődöm és megpróbálom bemutatni a múltjukat. A bejegyzésem elsősorban Dobrossy István kutatásai alapján íródott.
Forrás: Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig
A cukrászat mint mesterség a középkori Olaszországból való, a taljánoknál oktatták először az arra jelentkezőket. Az első cukrász céh viszont Franciaországban, jelesül Párizsban jött létre. Magyarországon elsőként Müller Antal nyitott cukrászdát a Budai várban, 1827-ben. Az 1880-as évek elején költözött át a mai Vörösmarty térre Kugler Henrik cukrászdája, amelybe 1884-ben társult Gerbaud Emil. A ma is működő cukrászda státuszszimbóluma lett a magyar cukrászmesterségnek.
Miskolcon a szakmát először svájci cukrászok terjesztették el, az itteniek pedig elsősorban Franciaországban képezték magukat a mesterséget illetően. Csak egy kis érdekesség: az első női cukrász, aki nem özvegyként, hanem saját jogon kért iparengedélyt, Davidson Josefa volt városunkban, a XIX. század végén.
Most pedig nézzük a régi miskolci cukrászdák történetét.
Doró Ernő cukrászdája. Forrás: Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig
Rorárius cukrászda (Jost, Silvestri, Prevosti, Rábel)
Miskolc legrégebbi cukrászdájának története ott kezdődik, hogy gróf Reviczky Ádámot nevezik ki Borsod vármegye főispánjának 1828-ban. Az új főispán ugyan Bécsben élt, de voltak kapcsolatai Firenzében is, és már a beiktatási ceremóniára hozta magával Jost Jánost, aki neves cukrász volt hazájában. Őt tekintjük a miskolci cukrászat alapítójának. 1828-ban nyitotta ,,czukorsüteményes bolt"-ját. Jost mester 1833-ban hunyt el, utóda Zuan Rudolf lett, aki Eperjesről tette át székhelyét városunkba. Nem sokáig maradt nálunk, egy bizonyos Silvestri Jakabbal működtette együtt az üzletet, majd visszatért Eperjesre.
Silvestri (1807-1869) már 1833-ban társa volt Zuannak és 1869-ig üzemeltette a "boltot". 1842-ben egy másik svájci cukrász is megjelenik városunkban, jelesül Schweitzer Adolf. Az ő cukrászata a színház mellett üzemelt.
Silvestri első felesége - Giovannini Mária - korán elhunyt, de a gyász nem sokáig tartott, hiszen még abba az évben új asszonyt hoz a házhoz, nevezetesen Prevosti Sárát. A két felesége neve azért érdekes számunkra, mert az ő rokonaik veszik majd át Silvestri üzletét, annak 1869-ben bekövetkezett halála után. Először Giovannini Rudolf (1824-1871) - Mária bátyja -, majd az ő elhunyta után 1876-tól Prevosti Oszkár - az utolsó svájci üzemeltető, aki hazatérte után éppen a miskolci cukrászat centenáriumán hunyt el -, aki Prevosti Sára bátyjának a fia volt. Egészen 1895-ig "cukrászkodott" Miskolcon, ekkor vette át tőle Rábel Albert, lőcsei üzletember, aki egészen 1938-ig működtette az üzletet. Ez volt talán a legszebb időszaka a cukrászda történetének.
Innentől kezdődően már több információval rendelkezünk a kávéház történetéről. Rábel Albert tanulóit három esztendőre vette fel. A tiszta ruháról maguknak kellett gondoskodniuk, a szállás és a koszt már a cukrász feladata volt. Viszont nem rendelkeztek a diákok semmiféle szabadidővel, Rábel nem tűrte, hogy az ő tanulói a városban bóklásszanak, züllött életmódot folytassanak.
Doró Ernő cukrászdája az exkluzív boxokkal. Forrás: Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig.
A cukrászda nagyon sok termékkel foglalkozott, például gyógycukorkát is készítettek.
A legfinomabb sütemények kerültek az üzlet polcaira, messze földön híres volt a Rábel cukrászda, amelynek különlegessége volt a Rábel-krémes.
,,A cukrászda kapujából, ahogy az utcáról bementünk, balra volt a kávéskonyha, innen lehetett bemenni a cukrászdába, vagyis a sütödébe, ahol a kemence volt és dolgozott a három cukrász. Rábel bácsi pedig a vendégekkel foglalkozott. Nagyon kellemes, kedves lőcsei ember volt, aki a németen, magyaron kívül más nyelveket is beszélt. Előkelő volt a vendégsége is." (Lövey József miskolci cukrászmester visszaemlékezése 1990-ben)
1928-ban ünnepelték a miskolci cukrászat megszületésének száz éves évfordulóját. Rábel mester vezetésével a miskolci cukrászok sírjait koszorúzták meg az avasi temetőben, illetve a Megyeházán Reviczky Ádám egykori főispán képét is.
Nem csak maga a cukrászda, hanem a vendégköre is híres volt. Dr. Pfliegler Kálmán Miskolc legendás hírű orvosa és családja is gyakran járt át a szomszédba, ugyanis a szemközti házban laktak.
Ha azonban az elmúlt egy évszázad vendégeit vesszük soron, akkor meg kell említenünk Petőfi Sándort, Tompa Mihályt is. Itt időzött sokat Déryné Széppataki Róza vagy Egressy Gábor. A szabadságharc alatt még az orosz herceg, Paskievics tábornok is a vendégek között szerepelt, állítólag az orosz katonák költötték a legtöbb pénzt az itt állomásozó csapatok közül. Később Laborfalvi Róza és férje, Jókai Mór, Kaffka Margit, Blaha Lujza és még sokan mások és sok-sok nagy miskolci polgár üldögélt a Rábelben.
Rábel mester után Rorárius Gyula vette át az üzletet, a miskolciak máig így emlékezhetnek rá:
,,Tisztelettel tudatom a régi Rábel cukrász cég állandó fogyasztóival, hogy átvettem az üzletet és ugyanazon szellemben, de modernizált köntösben és iparkodom fejleszteni azt. Garanciát nyújt erre saját múltam is. 42 éve dolgozom a pályán. Budapesten Gerbaudnál 20 évig és Károly király cukrászatánal működtem, máj 10 évig volt Cegléden jó nevű cukrászdám. Célom, hogy Miskolc város és vidéke közönségét is közmegelégedésre kiszolgáljam. Kérem a n. é. közönség bizalmat és szíves pártfogását." (Magyar Jövő - 1938. november 19.)
Egy érdekes hirdetés. Mindegyik forrás egybehangzóan állítja, hogy a Schweitzer-féle cukrászda jogutód nélkül szűnt meg. Ennek mond ellent ez a hirdetés. Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek
Rorárius Gyula egyébként nem sokáig vezette a cukrászdát, már idős, beteg ember volt. Nemsokára felfogadott egy Stibinger László nevű cukrászt, aki később saját üzletet nyitott a Sötétkapu alatt. Rorárius Gyula 1948-ban hunyt el, de előtte unokaöccsének adta át az üzemeltetési jogot, aki az államosításáig, 1951-ig vezette a helyet.
Az államosítás során a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tulajdonába került a cukrászda. 1952-re tervezték a nyitást, de csak 1954-re készültek el a tervek. A vendéglátóipari egység a 42. számú cukrászda nevet kapta. A felújítás során nem szakértő kezek végezték a munkálatokat és a terveket sem azok készítették. A szokásos szocialista módszert alkalmazták, barbár módjára estek neki a belső térnek, a régi belső teret teljesen szétverték. A "felújítás" után a Béke cukrászda nevét kapta, bár a miskolciak mindig is Roráriusnak, vagy egyszerűen csak Rorinak hívták.
A történet folytatása ismert, 1971-ben a Széchenyi utca 3-5 számú épületeit 2130 robbanótöltet segítségével felrobbantották, helyére egy "szörnyszülött", a Pátria-tömb került.
A bútorzatát ezek előtt Budapestre, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba szállították. Aztán később újra visszakerült Miskolcra a kivételes bútorzat, ahonnan pedig titokzatos körülmények között eltűnt... Egy kivételes helytörténeti, kultúrtörténeti darabbal lett szegényebb nem csak Miskolc, hanem az egész ország. Hihetetlen, hogy ezt meg mérték tenni...
A nyolcvanas évek végén a Pannónia szálloda földszinti helyiségében újra megnyitott a Rorárius cukrászda, amely 1990-től jogi viták miatt a ,,Rori" fantázianevet használta. Végül ez a kezdeményezés is hamvába holt, hiszen 1992-ben végleg bezárták a kávézót.
Egy érdekes eset a Reggeli Hírlapban. A falánk éjjeliőr. Reggeli Hírlap - 1932. május 14.
Schweitzer cukrászda
A cukrászdával először az első miskolci újság, a Miskolczi Értesítő hasábjain megjelent hirdetés formájában találkozhatunk. Schweitzer Adolf az, aki üzemeltette azt, a színház mellett volt található. 1871-ben a miskolci kiállításon komoly díjazásban részesül a cukrászda. Adolf 1876-ban hunyt el, ezek után özvegye "vitte a boltot". 1900-ban lesz a cukrászda tulajdonosa gyermekük, Schweitzer Sámuel. Ő 1904-ig üzemelteti a céget, majd az jogutód nélkül megszűnik (a legtöbb forrás szerint). Az épületet 1960-ban bontották el. Azért fontos megemlíteni, mert Miskolc második cukrászdája volt.
Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek
Megay cukrászda
Megay Róbert, a híres cukrász Fogarason született, majd családja Kassára került. Itt tanult, 15 évesen már segéd Kiregerbuch Ferenc mellett. Innen Iglóra került Naukum György mellé, 1885-ben. Aztán Kassa, Szeged, Baja, Rimaszombat az állomáshelyek életében. Rimaszombaton szerelembe esett mestere lányával - Miskolczy Margittal - és el is jegyezte őt.
1893-ban kerültek Miskolcra, rögtön meg is nyitotta első üzletét a főutcán. Nagyon gazdag étlappal rendelkeztek.
,,Az árjegyzék 14 felé tortát, különféle süteményeket, a téli hónapokban is fagylaltokat, a ,,nyalángságok" között pedig tiroli kandírozott gyümölcsöt, karamellírozott gesztenyét, gesztenyepürét és gyümölcsöt kínált. Az árlap felsorol háromféle pezsgőt, hatféle likőrt, háromféle konyakot és ugyanilyen választék volt rumból is. A hatféle teához ugyanennyi fajta teasütemény volt a kínálat. A borok és bonbonok mellett ,,újdonságok" sokaságát találjuk az árjegyzékben. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1 - Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más ,,édes"-mesterségek Miskolcon, 339. oldal)
A cukrászda személyzete tíz főből állt. A tulajdonos házaspár mellett három-három segéd és tanuló, illetve egy ,,kávés kisasszony" és egy ,,elárusítólány" dolgozott. A hely Miskolc egyik legelőkelőbb berendezéssel rendelkező vendéglátóhelye volt, talán még a Roráriusét is túlszárnyalta.
1909-ben súlyos baleset történt a cukrászdában. Megay a Széchenyi utca felé néző oldal egy részét Rósenberg Sándornak adta bérbe, abból a célból, hogy üzletet nyisson benne. Az átalakítás folyamán Megay is ott sétált az épület felújítás alatt lévő területén, amikor cigarettára akart gyújtani. Az egyik gázlampa azonban berobbant. A fél kávéházat szétvetette a robbanás. Megay Róbert is súlyos égési sérüléseket szenvedett.
Ezek után elköltözött a helyről és megvásárolta a Széchenyi és Szemere utca sarkán lévő épületet. A ház felső részében a család és a személyzet lakott, az alsóban a cukrászda működött. Annyira emlékezetes volt a hely a miskolciaknak, hogy a emlékezetükben nagyon sokáig így maradt meg: Megay-sarok. Van, aki ma is így hívja. Egészen a Villanyrendőr felépültéig csak így nevezték.
Megay Róbert országos hírűvé emelte cukrászdája színvonalát. Az 1900-as brüsszeli szakmai kiállításon díjat is kapott. A Bohém-torta volt az, amellyel minden vendég kegyét el tudta nyerni.
Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek
A magyar torta diadala
,,A külföld, bár sok tekintetben előbbre van, mint mi, élénk figyelemmel kíséri a magyar ipar termékeit és igyekszik azt, a mit nálunk jónak talál, a saját céljaira felhasználni; nemcsak utánozni, de teljes mértékben magáévá is tenni. Így történt, hogy rövid idő előtt, Megay Róbert miskolci cukrász ujfajta tortát csinált, melyet Bohém-tortának nevezett el. Ez a torta rövid idő alatt népszerű lett itthon, a mit a külföld azonnal megérzett. Pischinger, bécsi cukorsüteménygyáros észrevette, hogy Megay Bohémtortáját nagyban keresik, kapta magát és utánozta azt. Hasonló dobozokba csomagolta, ugyanolyan formát adott uj tortájának, mint Megay s tortára ő is ráírta a Bohém-szót. Megay megtette már az intézkedéseket, hogy a közönség, mely az ő tortáját kedveli, pénzéért ne utánzatot, hanem azt kapja, amit kér. Mindenesetre érdekes, hogy egy világcég, mint amilyen a Pischinger-gyár, kénytelen egy magyarországi cukrászt kénytelen utánozni." (Magyar Hírlap - 1899. november 25.)
Sőt, a legnagyobb megtiszteltetés 1910-ben érte a Megay cukrászdát. József főherceg egy hadgyakorlaton volt Szikszón, minek utána díszebéd várta a Korona szállóban. Az ebéd után egy Megay-féle süteményt kapott desszertnek - term Szentesen a Bohém tortát -, amely igencsak elnyerte tetszését a nagy hírű vendégnek, ezért egy névjegykártyát hagyott Megay Róbert részére, ezzel a megjegyzéssel:
,,Kedves Megay Úr!
Kérem sziveskedjék két darab 'Bohéme' tortát a mellékelt szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg Ő cs. és kir. Fenségének igen izlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges Asszonyt ezen küldeménnyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Báró Bottmer
Megay Róbert rendszeres udvari szállító lett az eset után, vagyis megelégedéssel vették a küldeményt a császári udvarban.
A háború alatt és után is működött a cég, azonban - némileg váratlanul, de Dobrossy István szerint a robbanás során elszenvedett súlyos sérüléseivel is összefüggésben - Megay Róbert 1922-ben elhunyt. Sírja a Mindszenti temetőben volt, egészen addig, ameddig a 3. főút Miskolcon átvezető szakaszát megépítették, ezért a temetőt "kettészelték", így a sírja lerombolásra került. A cukrászdát egy rövid ideig üzemeltette özvegye, aztán visszaadta az iparengedelélyét.
1926-ban azonban újra iparengedelyt kert, de ezt a cukrászdát már egyik fia, Gusztáv üzemeltett a források szerint, bár az egyik cikkben 1927-ből én még ifj. Megay Róbert nevével találkoztam. Nem a Megay-sarkon volt már ez a cukrászda, hanem a Király-híd mellett. Nem sokáig működött, a harmincas évek közepén végleg bezárt a Megay család cukrászata Miskolcon. A legendás Megay épületet elbontották 1955-ben, de a Megay-sarok elnevezés ennek ellenére még sokáig élt a miskolciak emlékezetében.
Az első írott miskolci cukrász krónika Henszelmann Aladártól a Reggeli Hírlapban
Piva
Érdekes történet Carlo Piváé. 1929-ben érkezett Miskolcra Carlo, előtte a családja Olaszországban, Milánó környékén élt. Ő azonban Bécsben volt tanuló az apja cukrászdájában, majd Kassára költöztek. Városunkban pedig a mai ITC székház helyén/környékén nyitott először cukrászdát, pont előtte volt egy villamos megállóhely. Már Miskolcon nősült, egy tót menyecske rabolta el a szívét. Külön cukrásza volt, először ő maga nem rendelkezett képesítéssel - csak a fagylaltokhoz értett -, azt egy magyar cukrász mellett tanulta ki.
A háború alatt az üzlete megsérült, 1945-ben már a Széchenyi utcán nyitott üzletében találjuk. 1946-ban vette meg a későbbi Napsugár cukrászda helyen lévő ház földszinti részét, ahol sikeresen működtette cukrászdáját egészen 1955-ig. Ekkor adócsalás gyanújával letartóztatták. Elítélték, 1959-ben szabadult, ezután visszatért a család Milánóba. Az üzletet 1955-ben átadták a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnak, akik átalakították, összenyitották a szomszédos ingatlan földszinti részével. 1957-ben nyílt meg a 76. számú cukrászüzem. 1990-től a Bigatton csoporthoz tartozott a Napsugár néven elhíresült egység. A kilencvenes évek közepén zárt be, azóta a helyén különböző boltok üzemelnek.
A Megay cukrászda impozáns belső tere. Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek.
Trillhaas cukrászda (Polacsekné, Doró, Rácz, Dominó eszpresszó, Rácz kávéház)
A Trillhaas cukrászda 1900-ban - egyes források szerint 1899-ben, vagy éppen a Schweitzer-féle cukrászda utódaként - nyitotta meg kapuit városunkban. Trillhaas Gyula (1870-1919) Oroszországban tanult, valószínűleg itt sajátította el a mesterséget is. Sok információ nem áll róla rendelkezésünkre. 1919-ben kivégezték, hogy kik és milyen körülmények között, arról nem szól a híradás, bár tippem azért lenne rá... Halála után nővére, Ilona vette át az üzletet, melyet 1932-ig üzemeltetett.
Ekkor került Miskolcra Doró Ernő (1906-1960), aki Trillhaas nővérétől vette meg az üzletet. Doró Debrecenben született, de az országban sok helyen dolgozott a szakma elsajátítása után. Teljesen átépítették a belső teret a cukrászdában, boxokat alakítottak ki benne. Kortársai is nagyra becsülték szakmai tudását, különösen a szaloncukrot, a csokoládét és a különböző desszert-féleségeket készítette ügyesen. 1945-ben el kellett hagynia Miskolcot politikai nézetei miatt, később Pesten ment nyugdíjba.
1945-ben került az üzlet Rácz Kálmánhoz (1896-1974). Az 1951-es államosításáig volt tulajdonos. Rácz Miskolcon a született és a szakmát még Trillhaas Gyulától tanulta. 1919 után külföldre ment, Olaszországban, Franciaországban dolgozott. 1936-ban Párizsban nyitott üzletet, melyet 1937-ig működtetett. A második világháború alatt jött vissza Budapestre.
1951-ben a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tulajdona lett az üzlet, 38. és 39. számú cukrászda és cukrászüzem néven szerepelt, helyileg a Tanácsház téren. Az államosítás után Rácz Kálmán a vállalat alkalmazottjaként dolgozott tovább.
A hatvanas években a Trillhaas-féle berendezés a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonába került. 1963-ban a cukrászüzem megszűnt, átalakították, majd Dominó eszpresszó néven működött több mint húsz évig. Az épületben a rendszerváltás után a Rácz kávéház 1987-ben nyílt meg, de nemsokára, a kilencvenes évek közepén bezárták, azóta különböző cégek működtek a helyén.
Forrás: Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
Frei cukrászdák
A Frei testvérek hárman voltak testvérek. Frei Lipót és Frei Jenő a főutcán, Frei Oszkár pedig Diósgyőrben üzemeltetett cukrászdát. A Frei család volt az első, akik az ipari termelés szintjére emelték a "süteményezést". Viszonteladásra is termeltek. Persze ez, ahogy lenni szokott a minőség rovására ment. Az államosítás után külföldre emigráltak, Amerikában telepedtek le.
Forrás: Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
Capri
Buttignon Ermenegildo azaz ,,Dzsildó" 1930-tól élt Miskolcon, a mai Géniusz könyvesbolt helyen nyitotta az első üzletét. Később költözött a Capri a mai Tourinform helyére, amely nagyon sokáig üzemelt ezen a néven, még az államosítást is túlélte a neve. Sőt, a rendszerváltást is, bár utána a többi legendás cukrászda sorsára jutott.
Rengeteg cukrászda üzemelt még Miskolcon. Mindegyiket ugyan nem tudjuk sorra venni, de egy párat megemlítünk még. Nisz Kálmán cukrászdája 1926-ban nyitott és 1939-ig üzemelt. Bár a helynek jó híre volt mégsem akarta az tovább üzemeltetni, inkább Doró Ernő segédje lett. Az üzletet Boda Kálmán éjjeli mulatóhellyé alakította át, és ehhez "igazodott" az államosítás is, hiszem Pálma néven éjjeli mulató nyílt a helyén.
Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek
Mignon néven Lövey József nyitott üzletet 1946-ban. Ezt 1952-ben államosították, helyén a hetvenes évekig üzemelt édességbolt és presszó.
A Pásztor cukrászda 1936-ban nyílt a Munkácsy utca 2. szám alatt. Innen elköltözött, az egyik Frei cukrászdáját vette át 1940-ban.
Említést érdemel még a Denecke Caesar, az Éble János, Pafcsik Aladár, Nagy Andor, és Sir Emil cukrászmesterek cége. Egy cukorgyár is működött a Búza téren 1918-tól 1928-ig.
Remélem tetszett a régi miskolci cukrászdák és mestereik múltjában való barangolás nektek. Legközelebb folytatjuk egy másik iparág megismerésével.
Források:
Wikipédia - Cukrász szócikk - Kugler Henrik szócikk - Gerbaud Emil szócikk
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1 - Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más ,,édes"-mesterségek Miskolcon
Magyar Hírlap - 1899. november 24.
Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
boon.hu - Rori, Rácz, Capri: eltűnt miskolci cukrászdák, kávézók
Amerikai Magyar Népszava - 150 éves, de már a múzeumban a híres Rorarius-cukrászda
Reggeli Hírlap - 1927. szeptember 18. - Megfogyott és megváltozott a miskolci cukrászdák közönsége
Magyar Hírlap - 1971. január 4. - Kis történelem egy étlapról
Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek
Reggeli Hírlap - 1934. február 25. - Henszelmann Aladár: Miskolci Biedermeier
Magyar Nemzet - 1978. július 18. - Benedek Miklós: Rekviem egy műemlékcukrászdáért
Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig
