Egy érdekes témát járunk körül ezúttal, a régi, hagyományos miskolci lagzik szokásait elevenítjük fel. Lövey János ,,tekintélyes miskolci gazda", református presbiter - és nem utolsósorban vőfély - elbeszélése alapján írt egy fejezetet a témáról Dr. Óváry Zoltán leánygimnáziumi tanár a Halmay-Leszih által kiadott Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek című könyvében, 1929-ben. Lövey úr 1914-ig gyakorolta a vőfély szerepét lagzikon, úgyhogy a régi szép szokások jó ismerője volt.

 

Nászmenet valahol Borsodban. Forrás: Szeszak Sándor, Régi miskolci családi fotók Facebook csoport.

 

Miskolc református rétege erkölcsös életet élt, ők voltak a régi hagyományok vigyázói városunkban. Ők voltak azok, akik a szokásokat ápolták, őrizték mikéntjét - akár egy lagzi esetében is - a letűnt korok tradicióinak.

A városi fiatalok rendszerint a barátok vagy családtagok, ismerősök lakodalmain, bálokon, szüreti mulatságokon és egyéb rendezvényeken ismerkedtek meg. Az íratlan szabályok szerint novembertől adventig, vízkereszttől a farsangi időszak végéig, majd májustól az aratás elkezdéséig lehetett a lakodalmakat megtartani. 

A nősülni vágyó fiatal(ember) szabadon választhatott a leányok közül, persze a szülei beleegyezése is kellett, akik bizony már a kiszemelt meny társadalmi, vagyoni helyzetét is felmérték. Ha a vőlegény biztos volt a dolgában és szíve választottja is rábólintott a dologra, akkor a legény szülei - akiknek, ahogy fentebb írtam szintén jóvá kellett hagynia a leánykérést - elmentek a lányos házhoz, hogy megtudakolják, hozzájárulnak-e a leány szülei a házassághoz.

 

A régi miskolci lakodalmi szokásokat elmesélő Lövey János és felesége esküvőjük alkalmával. Forrás: Halmay-Leszih: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek

 

A kikérés

A vőlegény csak igenlő válasz esetén ment el a lányos házhoz, egy úgynevezett kérővel egyetemben. Ő lett a majdani lakodalomban a vőlegény násznagya. 

A kérő volt az, aki különböző szóvirágok formájában elmondta, miért is jöttek e házhoz. A menyasszonynak az előadás végén a ,,meg vagyunk egymással elégedve" mondatot kellett kijelentenie, ez után a szülei is elmondták, hogy beleegyeznek a frigy létrejöttébe. Ezek után egy kis vendéglátás következett, egy kis étel és ital kerület az asztalra, amivel a vőlegényt és kérőjét kínálták. 

 

Kézfogó és jegyváltás

A megkeresést követő első szombaton tartották a ,,kézfogót és jegyváltást", ezen a "bulin" már a szülők, a keresztszülők és a közvetlen rokonok is részt vettek. De jelen volt a két násznagy, a nyoszolyóleányok és asszonyok, illetve a vőfélyek is. Volt egy nagyvőfély - aki mindig nős ember volt -, illetve egy kisvőfély, aki a nyoszolyóleány szülei által választott volt. 

A kézfogón már "működésbe" lépett a nagyvőfély. A jegyváltási ceremóniát is ő "vezényelte le". A menyasszony ajándéka volt egy selyemkendő és a vőlegényi bokréta, a vőlegény ajándéka pedig régi ezüstpénz dobozban, jelképesen ezen vette meg későbbi feleségét annak szüleitől. 

Ekkor a nagyvőfély ezt szavalta:

,,Ez az életnek szerelem virága,

A mi menyasszonyunk szíves ajándéka.

Olyan kincset foglal ez magába,

Melynek párja nincsen széles e világba. 

Olyan kincset foglal ez magába - 

Szeretet és béke járjon a nyomába, 

Melynek a világon ne lehessen mása - :

Maradjon hát rajtatok az Isten áldása!

Ez után a vőfély hivatalosan is bemutatta a jegyeseket, majd a násznagyok következtek. A jegyeket felmutatva a vőlegény násznagya újra megkérte a leányt, majd a a menyasszony násznagya a vőlegénynek ajánlotta pártfogoltját. Ezután jött a gyakorlati jegyváltás, elcserélték őket egymással, így ettől kezdődően jegyben jártak. A bokrétát a legény a lakodalom napjáig viselte, a menyasszony pedig az egyik jegyével - amit visszakapott -, a selyemkendővel járt az esküvőig a templomba. Az igazán hűséges és jó feleség ezt a kendőt élete végéig magánál tartotta és végül ezzel is temették el. Az ünnepség után a vőlegény és menyasszonya kezet fogtak egymással. 

 

Lakodalomban. Felsőhámor, 1933. Forrás: Spisák Attila, Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Előkészületek

Ezek után 4-6 héttel később tartották a lakodalmat. Az 1860-as években a kihírdetés utáni hetekben a jegyesek minden reggel megjelentek az istentiszteleteken. A lelkész vallásoktatásban is részesítette a a házasulandó feleket, akárcsak manapság. Akkoriban pedig jobban tisztában voltak a vallási dolgokkal az emberek.

Az esküvő előtti héten a nagy- és kisvőfély feladata volt az úgynevezett hívogatás. Egy nap alatt mindenkit meghívniuk a lagzira, ezért mondani sem kell, ez milyen fáradságos munka volt. Mindig a menyasszony házától indultak útnak. 

Az utolsó hét már a konkrét logisztikai készülődéssel telt. Sütemény sütése, tészta gyúrása, majd a nagy nap előtti napon a tyúkok levágása, tisztítása. 

 

Esküvő a Miskolci Vigadóban, 2015-ben :)

 

A lakodalom reggelén

Az esküvőre szerdai vagy szombaton került sor. Hajnali háromkor már bizony nem aludt a menyasszony, hiszen a vőlegény csengővel és kolomppal felszerelt lovasfogattal érkezett szerelme házához. Nagyon kellett vigyáznia arra, hogy a hangzavar a legerősebb a menyasszony haza előtt legyen. 

Reggel hétkor érkeztek a két vőfély vezetésével a legények a vőlegény házához. Szépen kiosztották egymás között a feladatokat és ők szedték össze a vőlegény násznépét, akik itt gyűltek össze a legény házánál, innen indultak a menyasszony házához.

Így szólt a (nagy)vőfély a sokadalomhoz:

,,Szép vendégkoszorú, kik idegyültetek

Egy-e vagy 2 szómra rám figyelmezzetek!

Mivel ezen háztól olyan útra térünk,

Melyben mennyországot vagy poklot nyerünk;

Felkérlek titeket Isten szent nevére,

Induljunk el innen csendben, békességben.

Vőlegény urunknak keressük fel párját:

Az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát!

 

Induljanak tehát utánam csendesen;

Mert már menni fogunk, de igen csendesen.

E háznál is marad, velünk is jár Isten - 

Szerencsés jó utat adjon az Úr Isten!"

Tíz óra magasságában indultak el a menyasszonyért a násznép tagjai. Nem volt egyszerű bejutniuk a portára, hiszen ,,szalmakötélbe csavart dróttal volt elzárva". A menyasszony násznagya csak a furfangos kérdéseire felelt jó válaszokért cserébe engedte be őket. 

Itt a kisvőfély volt soron:

,,Szerencsés jó reggelt, áldást, békességet,

Főnásznagy uramnak friss, jó egészséget!

Kívánok fejenként tárházi bőséget,

Lelki testi jókat, örök idvességet.

Kevés seregünknek kérek engedelmet,

A bejövetelre tőletek kegyelmet,

Hogy ne csináljátok nekik késedelmet,

Hogy ne szenvedjenek kívül veszedelmet. -

Itt jön már a király vitéz hadnagyával,

Be akar jönni vagy huszadmagával.

Fogadjátok őket szép számú hadjával,

Mert esküdni akar szerelmes párjával."

Átvette tőle a szót a nagyvőfély:

,,Boldogság derült itt két fiatal szívre,

Kik kelni akarnak a páros életre.

De boldogságban él nem felejtették, 

Hogy megbízottjaikat ide elküldötték, -

Felkérem tehát e ház virágszálát.

Tisztelt házigazdánk hajadon leányát

Mi vőlegényünknek feleségül visszük, 

Ha ellenvetések nincsen, amit véljük.

Megvárjuk azonban szíves válaszukat, 

Illő tisztelettel viseljük magunkat."

Ezek után a kérő násznagyának elmondta a nagyvőfély, hogy bizony ma itt lagzi lesz - nem mintha nem tudta volna - ő pedig hivatalosan is kikérte a menyasszonyt. 

A kiadó násznagy szólt is a menyasszonynak - aki közben elkészült -, persze nem ő jött ki először, hanem egy nőnek öltözött férfi vagy egy idős asszony. A vőlegény tiltakozott és azt kérte, hogy az ő igazi szerelmet hozzák elé. Aztán csak előkerült az igazi menyasszony is, sokat nevetett a násznép ezen a közjátékon.

 

Tönkő Zoltán esküvője Miskolcon. Forrás: Fügedi Jánosné, Régi miskolci családi fotók Facebook csoport.

 

A nagyvőfély ezzel a verssel kérte ki a szülőktől:

,,Tisztesség, becsület e ház gazdájának,

Ki jó leányt nevelt, de nem önmagának.

Áldás és békesség az édesanyának,

Mert tiszteletére jöttünk leányának.

Kérem hát leányukat ne tartóztassák,

Hanem vélünk együtt az útra bocsássák,

Hogy a sors ösvényén haladjon boldogul

Avval, kinek szívét adja most zálogul."

Ezután a nagyvőfély búcsúztatta a menyasszonyt, itt már megy a nagy sírás-rívás. Egy vidám versikével deríti jó kedvre a násznépet, illetve a menyasszony rokonságát.

,,Álljatok már elő sok híres legények,

Akik személyemet gyakran szemléltétek,

Ajándékba nékem szalagot vettetek,

Most már sajnáljátok, nem lettem tietek!

Kedves muzsikásom, kik húztok majd táncot,

Húzzon könyökötök a köszvénytől ráncot!

Ásson két kezetek Temesváron sáncot, 

Hordozzon lábatok a pokolba vasláncot!

Már most Istentől engedelmet kérek,

Valakik mellettünk csak egyet is lépnek. 

Hogy legyen szerencsés az egész életünk,

Már többet nem szólok, kész vagyunk, mehetünk."

 

Forrás: Fülöpné Ani, Régi miskolci családi fotók Facebook csoport

 

A nászmenet

Ezek után indult el a nászmenet a templomba. A vőfélyek mentek elől, közöttük a vőlegény, majd a legények, násznagyok, idősebb nős férfiak. Utánuk a menyasszony karolva két nyoszolyóleányt, majd a leányok és asszonyok. 

A szertartás után ugyanilyen sorrendben mentek a vőlegény házához. Eléjük jöttek a cigányok, hogy zeneszóval kísérjék őket. 

Mielőtt az újdonsült ara a szülői házba betette a lábát a nagy vőfély a férj szüleihez szólt.

,,Kedves örömszülék íme megérkeztünk,

Nézzék csak milyen szép virágszálat hoztunk!

Kedves fiuk virága ez, melyet leszakított,

Kit az Úrangyala őneki mutatott.

Már ezután itt fok őneki nyílani,

Ha Isten akarja, gyümölcsöt is hozni,

Kiben lesz a szülők reménysége.

Legyen hát e virág e ház ékessége.

Én pedig, hogy ne beszéljek többet,

Díszes hajlékjokba fogadják be őket,

Az édesanyának kívánt örömére,

Az összes rokonság tiszteletére.

Ezután a menyasszony belépett szülői a házba, ahol két sokkal köszöntötte a szülőket, ok pedig csókkal üdvözölték, majd a kiadó násznagy is a szülők szeretetébe ajánlotta pártfogoltját. 

A nagy vőfély elmondta az ifjú pár beköszönését:

,,Legyen áldott az Úr a nagy magasságba,

Istenünk, ki lakik fénylő boldogságba.

Ki ad az embernek egy igaz, hű társat,

Hogy éljenek boldogul az Úr oltalmába.

Házasságot Isten meg akkor szerette,

Ádámot képére mikor teremtette,

Egy oldala csontját álmába kivette,

Éva asszonyt ekkép mellé helyezte.

Boldog, kinek vagyon jó hív felesége, 

Mert a szép feleség a ház ékessége.

Boldog, kit így megáld Isten őfelsége,

Mert a szép menyasszony lelke üdvössége.

Azért ti jó szülék látjátok ezeket,

Egymást megölelve fogadjátok őtet,

Oly egyező szívvel mondjátok ezeket,

Hogy áldás kísérje az ő életöket!

Mi is hát mindnyájan oly egyező szívvel

Mondhatjuk: éljenek friss jó egészségben!

Hogyha pedig éltük lefolyt ily jó véggel,

Élhessenek mennyben dicsőségben." 

Ezután a vendégeket hellyel, kávéval és valami harapnivalóval kínálták, közben az ifjú pár a térítés végéig táncolt. A vendégsereg ezek után hazament átöltözni. A felszolgálók megterítettek az ebédhez.

 

Forrás: Szojka Ágnes, Régi miskolci családi fotók Facebook csoport

 

A lakodalmi ebéd

Az ebéd két óra körül kezdődött, előtte a két vőfély elment ismét a vendégért.

Az ebéd hivatalos kezdete előtt a nagyvőfély így szólt a vendégehez:

,,Uraim, az asztal meg vagyon térítve,

Kés, tányér, villával, kanállal készítve.

Jönnek az étkek is most mindjárt sorjába,

Ez a sok legény nem áll itt hiába."

Az asztalfőre ült a menyasszony és a vőlegény. A menyasszony mellé ültek a nyoszolyóleányok és az asszonyok. A vőlegény mellé pedig a két nyoszolyóasszony, a két násznagy és a férfiak. 

Hiába ott ült már mindenki az asztalnál, nem volt evés-ivás, mert először a nagyvőfélynek kellett ismét szólnia. Ezúttal a borról szólt a mondókája.

,,Szív vidámításul Isten a bort adta,

Amint a zsoltárban szent Dávid mondotta.

Azért mi jó gazdánk hordóját kifuratta,

Teli üveg borát ide felhozatta.

Kezemben a korsó, jó bor vagyon benne,

Várja a menyasszony, ha rá kerülhetne.

Még a vőlegény is gondolom rámenne,

Más is hozzányulna, ha előtte lenne.

Isten áldása ez, azért bátorsággal

Ki-ki hozzálásson örömmel, vígsággal.

E háznál ne legyen senki komolysággal,

Ne töltse az időt itt szomorúsággal! 

Nemsokára ismét szólásra emelkedett, azonban ekkor már a húsleves volt a kezében, azt köszöntötte.

,,Itt van az első tál étel, behoztam, 

 És hogy el ne ejtsem, mindég imádkoztam,

Szakács asszonyunkkal jól megfűszerszámoztattam

Bors, sáfrány, gyömbérrel de meg is sózattam.

Örülök ha a tálat viszem ki üresen,

Úgy a vendég gyomra nem marad üresen.

Lássanak hát hozzá uraim, de frissen:

Friss jó egészséggel, kívánom szivesen!"

És már érkezett is a második fogás, a töltött káposzta.

,,Hallottuk a hírét, hogy jó a káposzta,

Káp nevű kapitány országunkba hozta,

Mi jó gazdasszonyunk tőle megfosztotta,

Disznóhússal főzte, jól meg is zsírozta.

Ez a magyaroknak híres eledele,

Melyet ha valaki jóízűen nyele le,

Nem lett a nak aznap semmi veszedelme,

Sőt inkább távozott minden őfélelme."

Harmadik fogás a pecsenyéstál volt jóféle húsokkal - ehhez is vers dukált -, majd tormás mártással fejeződött be a lakodalom ebédje. 

Ezután este hatig táncolt a násznép, majd hazament, az állatokról gondoskodtak. Este nyolc körül folytatódott a lakodalom a vacsorával.

 

1928. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

A mézes bor, a perec és a bűdág

De a vacsora előtt következett a nyoszolyóasszony forralt mézes borának és a nagynyoszolyóleány finom, vajas perecenek az átadása. 

Amig a vendégsereg hazament az ebéd utáni tánc után, a vőfély elment a nyoszolyóasszonyhoz a mézes bort kikérni, persze vers formájában. Nem volt kis adag az, hiszen egy 30-35 literes nagy cserépedényt kellett két legénnyel a vőlegény házához vinni. Itt a nyoszolyóasszony csészében osztotta szét a közben összegyűlő násznép között a finomságot. 

Amíg a nagyvőfély a nyoszolyóasszonynal járt, addig a kisvőfély a nyoszolyóleány ajándékáért a vajas perecert indult. Szintén szépen, vers formájában kérte ki azt. Két szép ruháskosárnyi perecet kapott, amit fehér ruhával kellett eltakarni, majd levarni és 4 vesszővel átfonni. A vesszők koszorú alakot formázták. Viaszvirággal és szalagokkal díszítették azt, illetve égő gyartyákkal ékesítették. Ennek a koszorúnak neve is volt: bűdág. A vőlegény házához vitték azt, ahol a nagyvőfély a perecet, a kisvőfély a bűdágat köszöntötte verssel. 

,,Szerencsés jó estét kívánok ez házra,

Istentől minden jót ennek gazdájára,

Neked is jó uram, kedves főnásznagya,

Körülöttem lévő nemes frekvencia -

Örüljön e háznak bégyült vendégei,

Áldottak legyenek minden követei,

Ifjak seregei, úgy tisztes vénei,

Leányi és tisztes asszony rendjei!

Én is örvendettem, hogy mentem oly próbára,

Hol a szerencse vitt ily gazdag prédára.

Préda az ajándék tündöklő sugára,

Tekintvén egy leány hű ajándékra.

A kerékgyártótól mostanába jöttem,

Mivel rögös az út, nagyon eltörődtem.

Oly sok kerekeket tőle összeszedtem,

Majd letört a vállam, amíg ideértem.

Azért tessék ebből hát mindenkinek venni,

Hogy küllő nélkül van, nem kell tőle félni,

Mert küllő nélkül is lehet ezzel járni,

Rosszasága felől meg is lehet rágni.

Nyoszolyóleányunk szíves ajándéka,

Melyet a házánál a kezembe ada,

Szépen meg van rakva, nincs semmi hibája,

Ki kezemhez adta, a nyuljon hozzája!"

Ekkor a kosárról lekerült a bűdág, melyet a kisvőfély köszöntött, eképpen:

,,Köszönettel veszem a te jóságodat,

Kezembe adatott szűzkoszorútokat,

Melyért a jó Isten áldjon meg titeket.

Sok jóba nevelje a ti életeteket,

Zöldelő koszorú fejed ékesítse.

Drága kincs, idvesség életed szépítse,

Hiredet az irigy nyelv ne rövidítse.

Akarom ellen sőt inkább szépítse.

Hány csillag ragyoghat az égnek kerekén,

Hány fűszál teremhet a világ mezején,

Hány madár énekel a fáknak tetején:

Annyi áldásokat terád kívánok én!"

Amíg kellemesen borozgattak és perecezgettek a vendégek, addig egy másik helyiségben már készültek a vacsora tálalásához.

 

1936. Forrás: Gyimesi József, Régi miskolci családi fotók Facebook csoport.

 

A lakodalmi vacsora

Így köszöntötte a nagyvőfély a vacsorát, amely becsinálttal kezdődött:

,,Itt a jó becsinált szélfűvel, babérral,

Ebből kiki szedjen két teli tányérral!

Nemrégen beszéltem egy nagy gavallérral,

Kinek két zsebe tele volt tallérral.

Bámulásra való annak kövérsége,

Holott tudom, hogy volt már hét felesége.

Kérdeztem, honnét van ilyen egészsége.

Azt mondta, becsinált volt az elégsége.

Aki egész életébe mindég ilyennel él,

Sok kacsát és csirkét, libákat fölmetélt.

Esküvéssel mondta, mikor velem beszélt,

Hogy azóta soha betegségtől nem félt.

Hogyhát kelmetek is kövérek legyenek,

Nehogy valamikép megbetegedjenek,

Ezen becsináltból jó rakást szedjenek, -

Húzd rá hát te cigány, hogy vígan legyenek!

A második fogás kakas volt, ennek is verselt a vőfély, majd a kiadó násznagy Isten áldását kérte az örömszülőkre. Harmadiknak jött a finom pecsenye. A vőfély ismét szólásra emelkedett.

,,Nincsen párja e világon e friss pecsenyének,

Mert ez vidámságot szerez az elmének...

Kását hoztam mellé még pedig cukrozva,

Marozsaszőlővel itt-ott megduggatva,

Még van a teteje zsírozva, vajazva,

Nem is kapta ezt meg a tűznél a kozma..."

Negyedik fogás a ropogós malacsült volt - ha még valaki bírt enni -, majd a kitoló kása következett utoljára.

,,Utoljára jön már a kitoló kása,

Melynek a világon nem tom hol van mása.

Sok lesz annak ára, mert volt másfél mázsa.

Ki döfölést szenyved, önön maga lássa."

A vers után következett az úgynevezett kásapénz szedése. Ez a szakacsnék számára összegyűjtött zsebpénz volt, ha ez összegyűlt, akkor a zenélő cigányok számára is szedtek össze egy kis borravalót.

Ezek után következtek az ajándékok átadásai. Ez egészen sokáig, akár éjfélig is eltartott, majd a fiatal pár elvonult aludni (?). A násznép azonban még reggel hatig ropta a táncot - ha bírta. 

Így, ilyenformán történt egy hagyományos miskolci lakodalom a régi időkben. Ma már sok mindenben eltér a szokás tőle. Azonban őrizzük meg emlékünkben a régi nagyok szokásait, ápoljuk hagyományainkat. 

 

 

Források:

 

Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek