Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a cikkel, de érdekes eredményekre jutottam a végén. Vajon mennyien laktak városunkban az elmúlt ezer év bizonyos időszakaiban? Milyen etnikumok adták a lakosság egészét, milyen kisebbségek éltek Miskolcon? Milyen volt a felekezeti összetétele városunknak? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ezúttal.
A népesség
Az első hivatalos adat, amelyből következtethetünk Miskolc lakosságának létszámra, az a pápai tizedjegyzék. Eszerint a XIV. század első felében körülbelül 500 lelkes lehetett városunk. Egy homogén magyar és katolikus közösséget kell elképzelnünk erre az időszakra. Borsod vármegyében ekkor a 9-10. helyen állt népesség szempontjából Miskolc, tehát nem tartozott a nagyobb települések közé.
Amikor Nagy Lajos király a diósgyőri uradalomhoz csatolta városunkat 1364-ben, már 1000 fős lélekszámmal bírt - Marjalaki Kiss Lajos szerint. Ő azonban valószínűleg csak becsülte ezt az adatot, semmilyen támpontot nem adott számításai alapjául.
A döntő fordulatot Miskolc "felemelkedése" szempontjából Lajos királyunk fenti lépése jelentette. Rohamos fejlődésnek indult városunk és az egész uradalom, mind gazdasági, mind népességi szempontból. Rengeteg új polgár érkezett hozzánk, emiatt Ó- és Új-Miskolcként különült el egymástól a város két része. Új-Miskolc a város déli és nyugati részére "koncentrálódott", félkörívben Ó-Miskolc köré.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport - Á. Tóth József
A betelepülők nagy része a megyéből, illetve a szomszédos megyékből érkezett hozzánk, a kisebb része pedig az ország távoli tájairól. Azt el kell mondanunk még, hogy a történészek szerint semmilyen kisebbség nem lakta városunkat ebben az időszakban sem, ha volt is ilyen, akkor nagyon kis létszámban, nem mérhető mértékben lehetett jelen nálunk.
Az XV-XVI. század népességére vonatkozóan is becsült adatokkal rendelkezünk. Az XVI. század elejére érhette el a lakosság száma a 2000-es, a XVI. század elejére pedig a 3000-es lélekszámot.
1690-ben Faragó Tamás táblázata szerint 4-4500-as népességgel rendelkezett városunk, amely az 1700-as évek elejére 5500-6000-re emelkedett. Valószínűleg a Rákóczi szabadságharc idején a környék lakói is behúzódtak a biztonságosabb, nagyobb oltalmat jelentő városokba.
Nem volt elég a szabadságharc rombolása mind anyagi, mind emberi javakban, ekkor jött az egyik legborzasztóbb pestisjárvány (1709/10) is, amely a lakosság majd' 60 százalékát pusztította el. 1714-ben már csak 2500-3000 fős lélekszámmal rendelkező településnek írja le Miskolcot Tóth Péter statisztikája.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III/1, 194. oldal
1765-re 8500-9000-re emelkedett a lakosság száma. Még mindig jellemző volt a homogén magyar népesség. 80-85 százalékban protestáns, 15 százalékban katolikus volt a vallási eloszlás, a maradék pár százalék a görögkeleti, illetve zsidó vallásúakat tömörítette. Ebben az időszakban jöttek az első görög és zsidó kereskedők, illetve a cigányokat is ekkor említik először, mint kisebbség. Ekkor már erőteljes hatással volt városunk vallási életére az ellenreformáció.
1786-ból pontos adatunk van, ugyanis ekkor történt az első népszámlálás. 14 089 volt a lakosság száma hivatalosan. Érdekesség, hogy a városban élő nemesek 85 százaléka magyar, közöttük pedig 90 százalék református.
1795-ben 15 000 ember élt Miskolcon. Még ekkor, a XVIII. század végén is az ország egyik legmagyarabb megyéje volt Borsod. A görög kereskedők jelentős befolyással voltak a város gazdasági életére, de nem voltak nagy létszámban jelen, ahogy a zsidók sem. Megjelentek a ruszinok, a tótok és a németek is. Miskolc középkori lakosságának leszármazottai a történészek szerint mindössze 55 százalékban voltak azonosak az ekkori lakossággal.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III/1, 253. oldal
A katolikusok egy része tót, az evangelikusok nagyrésze német, a kevés görög katolikus pedig a ruszin kisebbséghez tartozott. A zsidók és a görögök is idegennyelvűek és más etnikumúak. A görögnek nevezett etnikumnak pont a görögökhöz van a legkevesebb "köze", hiszen nagyrészt aromán kereskedőkből állott a kompániájuk.
1825-ben 17-18 000 fős lakossággal lehet számolni, ezek között már több szlovák zsellér, német iparos, zsidó kereskedő is van, akik nemrégiben települtek be hozzánk.
1850-ben a másfél évszázados emelkedés után kisebb visszaesés tapasztalható. 16435 a pontos létszáma a város lakosságának. Ennek oka a szabadságharcban keresendő, hiszen sokan hunytak el vagy menekültek külföldre miatta. Ekkor éri el először a lakosság 20 százalékát a zsidó közösség létszáma. Természetesen nagy arányú bevándorlás is szükségeltetett ennek eléréséhez. Elsősorban cseh és galiciai területekről érkezett a bevándorlók többsége.
Térjünk rá mostmár Nagy-Miskolc népességére is. Túlnyomórészt magyarok lakta település volt Diósgyőr, Hejőcsaba, Felsőgyőr és Szirma. Görömbölyt ruszinok lakták, míg Felsőhámor, Ó- és Újhuta tót, Alsóhámor tót-német lakosokkal bírt. Görömbölyt esetében a nagy pestisjárvány tett pontot a magyar lakosság ottani tevékenységére, hiszen ők Miskolcra költöztek akkor. Utána ruszinokkal - és kisebb részben a már ott élő tótokkal - népesítették be a települést.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV., 575. oldal
A magyar lakosság száma folyamatosan növekedett mindegyik településen az asszimilálásnak köszönhetően. Miskolc annyiból kivételt képez, hogy a zsidó lakosság beszélt nyelve egyértelműen a magyar, így őket is - természetesen - magyaroknak tekintik. Ezt azért fontos elmondani, mivel - ahogy fentebb említettem - jelentős kisebbséget képviselték városunkban.
1880-ban már 24 000 főt számlált Miskolc lakossága. Ez nagyobb volt, mint akkoriban Kassa városának népessége. Ekkor már (Nagy-)Miskolcon is megjelentek a német iparosok és a szlovák munkások jelentősebb létszámban.
És most figyeljünk! 1900-ra a Miskolc már egy 40 000 fős nagyvárossá vált. 1920-ra pedig 56 000 ember lakta Miskolcot. Az első világháborút követően a fentebb említett kisebbségek is nagyrészt asszimilálódtak a magyarságba, illetve rengeteg felvidéki üldözött magyar érkezett városunkba. Nagyon nyomorúságos közegben, vagonokban kellett élniük sokáig a krónikus lakáshiány miatt.
Diósgyőr esetében is rendelkezünk pontos adatokkal erre az időszakra. Ott 1850-ben szinte teljesen magyar települést találunk, azonban a Vasgyár Diósgyőrbe költözése után nagyszámú nem magyar ajkú - tót és német - érkezett ide dolgozni, ez a folyamat a századfordulóig tartott. 1920-ra pedig Miskolchoz hasonlóan majdnem teljesen asszimilálódtak - bár a tótok esetében lassabban ment ez a folyamat - a magyarságba.
Görömbölyt ruszin lakosságú volt - jelentős tót kisebbséggel -, Hejőcsaba és Szirma lakossága döntően magyar ajkú volt, a hegyi falvak pedig tót, illetve német-tót vegyes lakossággal bírtak. Amit fontos leszögezni: a tót emlékek és hagyományok Nagy-Miskolc területén nem évszázadokra vagy még későbbre tehetők, hanem a fent említett 1860-as évektől kezdődően. A ruszinok esetében ez más, hiszem ők már a XVIII. század elejétől jelen vannak - voltak - Görömbölyön.
Nem került említésre a bolgár kisebbség. Ők nagyon kevesen voltak, ám annál értékesebb munkát végeztek kertészeti tevékenységük révén. Sajnos még az első világháború előtt - a szerb-bolgár konfliktus miatt - távoztak városunkból, emiatt Nagy Ferenc polgármester átszervezte a kertészek működését is.
A lakosság száma a két világháború között is folyamatosan emelkedett. 1920-ban 85 ezer, 1930-ban 95 ezer ember lakott városunkban. Ez az állapot 1941-ben "tetőzött", amikor 115 ezer főt számlált Miskolc lakossága.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I V., 577. oldal
A második világháborút követően 1949-ben, a hozzácsatolt részekkel - persze '49-ben még nem mindegyikkel - is kevesebb, azaz 109 ezer volt Miskolc lakossága. A háborús veszteségek, a zsidó népesség majdnem teljes megsemmisítése sajnos előrevetítette ezt a szomorú adatot.
1949-ben görög menekültek érkeztek Magyarországra, így Miskolcra is. A mostani görögök az ő leszármazottaik. Nem szabad azonban összekeverni őket a "mi görögjeinkkel", a kereskedő aromán kisebbséggel.
1960-ban már 144 000 fő, 1980-ban, a "csúcson", pedig 208 000 ember lakta Miskolcot. Ez máig megdönthetetlen adat, melyet véleményem szerint az én életemben biztosan nem fogunk túlszárnyalni.
1996-ban már csak 196 000, tavaly, 2019-ben pedig már csak 154 000 ember él városunkban. Ebben az elvándorlás, és a népesség rohamos csökkenése is szerepet játszik.
A 2011-es adatok szerint jelentősen nőtt a roma származásúak aránya, akik robbanásszerű növekedése a rendszerváltás utáni időszakra tehető - addig nem mérhető százalékban voltak jelen, illetve külön nem is vezettek statisztikát róluk -, illetve a németek - talán a Bosch miatt? - és a román állampolgárok - kérdés az, hogy tényleg román nemzetiségűek-e - száma duplázódott meg.
A vallás
A XVI. század közepétől a XVIII. század végéig egy homogén magyar, református vallású Miskolc létezett az Avas alján, akik a reformáció előtt a katolikus vallást gyakorolták.
Forrás: Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek, 173. oldal
A XVIII. század közepén jelent meg az úgynevezett görög kisebbség városunkban, de jelentőségük inkább gazdasági mint demográfiai szempontból érdekes. 15-20 családról beszélhetünk meg a XVIII. század közepén is. Ekkor a zsidók is megjelentek Miskolcon, de rendkívül kis számban, ami jellemzően 5-6 családot jelent.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV., 602. oldal
A görögök azonban nem voltak görögök - legalábbis jó részük. A görög nyelvet használták egymás között a kommunikációra és nagyon összetartóak voltak, támogatták, segítették egymást. Nagyobb részük aromán volt, de rác, albán, török és kis részük ténylegesen görög anyanyelvű volt. Mindannyian a görögkeleti vallást gyakorolták.
A kereskedelem vonzotta őket városunkba, ahogy később a nagy számban érkező zsidó kereskedőket is. Két nagy különbség volt a zsidók és a "görögök" között: a görögök a hazájukba való visszatérés reményével érkeztek hozzánk. Miután reményük szertefoszlott, magyarrá akartak válni. A zsidók egy jóval zártabb, zárkózottabb csoportot alkottak. Ők kevésbé voltak lojálisak, viszont a kezdetektől magyarnak vallották magukat, annak ellenére, hogy nem az volt az anyanyelvük, sőt, az első magyarul elhangzott zsidó hitszónoklat 1896-ban történt városunkban. A zsidókat a statisztikák a kezdetektől fogva magyarként tüntették fel.
A "görögök" a XX. század elejére teljesen asszimilálódtak a magyar közegben. Helyüket a zsidók vették át a kereskedelemben. A zsidók, akiknek a lélekszáma folyamatosan nőtt, 1920-ban - 1850-hez hasonlóan - a város lakosságának 20 százalékát tették ki, pedig ekkor már 85 ezres nagyváros volt Miskolc.
Forrás: Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV., 605. oldal
Tragédiájuk máig feldolgozhatatlan. A náci Németország a magyar hatóságokkal együttműködve a miskolci zsidóság 80-90 százalékát elpusztította a második világháború alatt. A megyében a KSH adatai szerint 39 000 zsidó élt. Ebből 1949-re mintegy 4 ezer maradt. A miskolci számok is megdöbbentőek: majd' 11 ezer zsidóból körülbelül ezer maradt városunkban 1949-re. És még ebből az alacsony számból is sokan emigráltak.
Sokan kérdezik tőlem - mindenféle antiszemitizmus nélkül -, hogy miért emlegetem annyit a zsidókat Miskolccal kapcsolatban. Azt szoktam mondani erre: akár tetszik sokaknak, akár nem, ezt a várost elsősorban a zsidó kereskedők tették naggyá. Persze a magyarokkal együtt, vállvetve. És azért emlegetem állandóan a zsidóságot, mert a mai miskolci polgár ezzel egyáltalán nincs tisztában.
A miskolci görög katolikusok több száz éven keresztül próbáltak egyházzá alukulni, ez azonban különböző okok miatt nem sikerült. Végül 1912-ben épült meg a gyönyörű templomuk a Búza téren. A görög katolikus vallást főleg a ruszin kisebbség gyakorolta, központjuk a mai Nagy-Miskolc területén értelemszerűen Görömbölyön volt.
Forrás: Wikipédia - Miskolc szócikk
A miskolci görögkeleti egyház hivatalosan az 1697-es dátumot használja a pecsétjén - ez utal alapításának évszámára. Ez egy kissé korainak tűnik számomra, de ez a hivatalos, náluk bejegyzett időpont. A már sokszor emlegetett görög kereskedők honosították meg városunkban a vallást, később az itt élő bolgárok, kisebb csoportokban románok gyakorolták a vallást. Az utóbbi években sok görög katolikus is az ő templomukat látogatja. Manapság elenyésző a számuk, de a hitközség él, annak ellenére, hogy kevés taggal rendelkeznek.
Az miskolci evangélikus egyház 1792-ben alakult hivatalosan. Mai temploma 1797-ben épült, 1864-ben tornyot is kapott. Ma is meghatározó az evangélikus egyház városunk történelmében.
Forrás: Wikipédia - Miskolc szócikk
Kedves olvasó! Remélem tetszett ez a kis történelmi áttekintés városunkról. Nagyon fontos, hogy ismerjük Miskolc gyökereit, demográfiai mutatóit, ezáltal is jobban megismerjük Miskolc múltját, egykori lakóinak életét, tevékenységét.
Források:
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. - Tóth Péter: Társadalom, egyház, művelődés
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. - Tóth Péter: Miskolc társadalma a XVI-XVIII. században
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III. - Faragó Tamás: A város népessége
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV. - Népesség és társadalom
Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek
Wikipédia - Miskolc szócikk
ksh.hu
