Tíz történelmi érdekesség Miskolcról - 10. rész
2021. február 02. írta: Reiman Zoltán

Tíz történelmi érdekesség Miskolcról - 10. rész

A kedvenc sorozatom újabb részével jelentkezem. Ezúttal is érdekes tényeket hoztam Miskolc múltjából. Remélem tetszeni fog nektek ez az összeállításom is. 

 

img_20200420_181808_1.jpg

Serfőző Péter felvétele 

 

A nyelvújító miskolci szabadkőműves páholy tagja

Az első szabadkőműves páholy a XVIII. század végén alakult városunkban, ami az itteni szellemi kultúra nagyságát bizonyítja. 

 

img_20180914_190316_1_1.jpg

Ez nekem még bizony az egykori kassai pecsétnek tűnik, rajta az égő csipkebokorral. Forrás: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata II. (Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége), 674. oldal)

 

,,Világot teremtének Miskolcon, mely az egész tájra, mely egész honra kilövelé jóltevő sugárait." - írja Kazinczy Ferenc, aki maga is tagja volt a miskolci ,,Erényes világpolgárok"-nak. Ilyen szép felvezetés után nézzük a miskolci páholy történetét!

Alapítója gróf Török Lajos, a bécsi páholy tagja, ő az, aki a szabadkőművesség magvait elhinti a miskolci és borsodi értelmiségiek körében. Szerény anyagi körülmények között élő, mélyen vallásos ember volt, a régi tudományokat tanulmányozta. Maga köré gyűjtötte azokat a barátait, ismerőseit, akiket érdemesnek tartott a szabadkőművesség alapelveire.

Miután úgy látta, hogy elegendő embert toborzott össze, megkérte az engedélyt Bécsből, egy saját miskolci páholy létrehozására. A tagok saját, külön neveket vettek fel, ezek közül idézzünk fel egy párat!

Török Lajos - Rutil Vendogra

Vay Miklós - Vociny Vasul

Kail János - Enias Kalion

Orczy József - Zophorces Borcas

Vay József - Hoyas Vivus de Japea

Később a páholy jeles tagjai közé belépő Kazinczy Ferenc az Orpheus nevet vette fel.

Több helyen ezt lehet olvasni az egykori miskolci páholy neveként: ,,Erényes kozmopoliták az égő bokorhoz Kelet felé". Nos, ennek is megvan a magyarázata, először nem értettem az okát. Török úr nem 1780-ban lépett be a szabadkőművesek közé - ahogy sok forrásban találjuk -, és nem a miskolci volt az első páholy melyet létrehozott. Az ,,Égő bokorhoz" nevűt Kassán alapította 1779-ben, de anyagi gondjai miatt vissza kellett vonulnia birtokaira Borsod megyébe. Ekkor a kassai páholy nem működött tovább. Amikor Miskolcon megszületett az új páholy - mivel a kassaiak tárgyai nála voltak - egy ideig a kassai páholy pecsétjét használta, ezen pedig az ,,Égő bokorhoz" felirat állott.

 

250px-donat_kazinczy_1812_a_2.jpg

Kazinczy Ferenc. Forrás: Wikipédia.

 

A páholy folyamatosan bővült, egyre többen kérték felvételüket a "világpolgárokhoz". Egy alkalommal azonban váratlan esemény keltett izgalmat a kis csapaton belül. Vay Józsefné, aki nem tudta, hogy férje a páholy tagja, - és megrögzött szabadkőművesség-ellenes volt - egyik levelét felbontva értesült erről. Ekkor olyan éktelen haragra gerjedt, hogy feltörte József iróasztalát is, és megtalálta benne a szabadkőművesek törvényeit és a rend esküjét. Az iratok egy részét ott helyben összetépte és a férjét is elhagyta. Az iratok nagy része azonban megmaradt, és mivel Vayné nem tudott németül - vagy latinul -, a csoport szerencséjére egy olyan emberhez vitte, aki később visszajuttatta őket a páholy tagjaihoz. Mi ebből a tanulság? Ha tudjuk, hogy az asszony nem szereti azt, amit titokban csinálunk, akkor a levelezésünket diszkréten kezeljük. Ez más esetben is igaz lehet... Török Lajos ezek után a páholy könyvtárának az alapjait is letette.

1784. január 16-án lépett be Kazinczy Ferenc költő, nyelvreformátor a páholy tagjainak sorába. Később titkári megbízást is kapott. Érdekesség, hogy a fiatal Kazinczynak Kassán Török Lajos főnöke volt, később pedig lányát, Török Sophie-t vette feleségül. De ekkor még szó sem volt erről.

1785-ben II. József olyan rendeletet bocsátott ki, miszerint szabadkőműves páholy csak olyan városban lehet, ahol főbb kormányhivatal is működik. Ezért - mivel Miskolcon nem volt ilyen - a miskolci csoport megszűnt. Ezek után még évekig találkoztak, abban bízva, hogy a császár megenyhül majd.

1788-ban döntöttek úgy, hogy a páholy felszerelését több részre osztják és egyik-másik egykori tagnál tárolják majd. Nem kétséges, hogy titokban még évekig folytatták tevékenységüket, erről azonban semmilyen írásos bizonyíték nem maradt fenn számunkra.

 

Perecesen a világ harmadik leghosszabb alagútja

Pereces. Miskolc egyik városrésze, alakulásakor még Diósgyőrhöz tartozott. Jelenleg csak a történelemkönyvekben lehet olvasni egykori fénykoráról, amikor még a bánya üzemelt és nyüzsgő kis résztelepülés volt.

Egészen addig, amíg a szénvagyon a föld alatt pihent és nem mérték fel, ez a terület szinte lakatlan volt. A település erenyői részén - Ernye bánról nevezték el, ez a település legrégebbi része - voltak szőlők - már a tatárjárás után is -, illetve a szőlőművelésen kívül néhány család az úgynevezett ,,szénkibúvások" kitermelésével foglalkozott, de ez csak amolyan külszíni fejtés volt. Az őslakos miskolci, diósgyőri magyar családok nem értettek a bányászat mesterségéhez.

 

tn_vasgyar1_1_2.jpg

A híres alagút képeslapon. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

A Pereces név csak földrajzi nevekben mutatkozott meg a századok során. Pereces-völgy, perecesi erdő, Pereces-kő. Ezeket a neveket találjuk a térképet bogarászva. Egyes források szerint a 18. században a külszíni bányászat során kitermelt szenet a Garadna-völgyi hámorokba szállították.

Állítólag már Fazola Henrik is tudott a rétegekben búvó Diósgyőr-környéki barnakőszén-lelőhelyekről, de akkor még ezt nem tudták rendesen kiaknázni. 1868. február 5-én, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter alapító levelet adott ki, melyben utasítást adott a Pereces-bányatelep alapítására. Az alapító levél tartalmazta azt a szándékot is, hogy minél hamarabb meglegyen a vasúti összeköttetés a vasgyárral, - 7 kilométeres szakasz - ugyanis a kitermelt szén a vasgyár érdekeit szolgálta.

Egy alagút építését is parancsba adta a miniszter, ez a Granzenstein-alagút volt, mely az építése utáni időben a világ 3. leghosszabb alagútja lett. Az alagút hossza 2334 méter volt és hihetetlen gyorsasággal 1870-re már el is készült. Ekkora mérnöki bravúr nem volt szokványos egy közép-európai kis bányászfaluban. Sajnos ma már nem csodálhatjuk meg, pedig akár ipartörténeti szenzáció is lehetne az alagút járhatósága esetén.

Állítólag helyenként még járható, de a nagy részét víz árasztotta el. Talán egyszer lesz lehetőségünk megtekinteni...

 

Ferenc József miskolci tornya

A mindszenti templomról van szó, annak az egyik tornyának építését vállalta magára az uralkodó. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük egy kicsit a történtek mögé.

 

img_20190208_150142_1.jpg

A templom bejárata fölött az építtetők családi címére látható

 

Mindszent történetét leginkább Tapolcához és a tapolcai apátság történetéhez kapcsolják és egészen a honfoglalás koráig, a Miskóc nemzetség letelepedéséig vezetik vissza. A tapolcai apátnak volt birtoka Mindszenten, valószínűleg már a kezdetektől - vagyis az apátság alapításától, amelynek nem tudjuk a dátumát - fogva. Dobrossy István feltételezései szerint vagy az apátságban, vagy a mindszenti gazdasági központban lehettek a Miskóc nemzetség dokumentumai, iratai, akár még városunk alapításával kapcsolatban is.

1483-ban már okleveles említése van Beatrix királyné által a mindenszenteki ispotálynak. 1507-ben már bizonyosan állt Mindszenten a kis kápolna is a város szélén, Mindszent az avasi - a katolikus liturgia szerint felszentelt - Szent István templom része volt. 1544-ben a budai pasa porig égette városunkat, ugyanis a miskolciak nem voltak hajlandóak adózni neki. Azt gondolták, hogy olyan messziről nem ér le ide a "török keze". Sajnos ez nem így volt, ekkor rombolták le az avasi templomot is.

A hírhedt zálogbirtokos, Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni azt azonnal, mert attól félt, hogy a reformátusok szertartásai szerint épül majd újjá. Ebben igaza is volt, halála után a református egyházé lett. Ő inkább Mindszenten rendezte be kis "katolikus rezidenciáját", melyet az avasi templom birtokából "hasított ki". Mielőtt a gazdag, római katolikus zálogbirtokos önkényúrnő meghalt volna - 1563-ban -, 1562-ben a mindszenti kis kápolnát felújítatta, az ispotályt tataroztatta. 1606-ban lesz - a már csak névlegesen létező - tapolcai apát tulajdona a mindszenti egyház. Azt biztosan tudjuk, hogy a kápolna 1631-ig működött. Az, hogy 1631 és 1706 között miként működött - ha egyátalán volt vallási élet a falak között -, arról nincs információnk. Marjalaki Kiss Lajos szerint nem, a legújabb kori kutatások szerint viszont elképzelhető.

A megmaradt - vagy ide érkező - miskolci római katolikus közösség Mindszenten talált menedéket. Bár egyes történészek szerint ettől az időszaktól kezdődően egészen a 18. század első feléig nem volt római katolikus papi szolgálat Miskolcon, ahogy fentebb említettem, egyes kutatások ezt kétségbe vonják, állítólag ebben a kis kápolnában lehetséges, hogy mégis szolgált a hívek ellátására egy - vagy több - lelkipásztor. Egyszóval Mindszent őrizte meg vidékünkön a katolikus egyház folytonosságát.

1706-ban Petrik András egri kanonok, mint tapolcai apát, újjáépítette a kis kápolnát. Érdekesség, hogy itt használták fel az 1544-ben az avasi templommal egyetemben a török által leégetett Boldogasszony templom még megmaradt köveit - a Boldogasszony templom maradványai a mai minorita templom alatt vannak - és egy kis tornyot is kapott két haranggal.

 

img_20190208_144300_1.jpg

A mindszenti Szent Péter és Pál apostol templom

 

Rákóczi szabadságharc bukása után éledezni kezdett a miskolci római katolikus közösség - erős rekatolizáció kezdődött országszerte - és úgy gondolta a városrész, hogy önállósodik, külön utakra lép Miskolctól. 1724-ben fogadta el Miskolc városa az önálló Mindszent település létrejöttét.

Az 1720-as évekre romossá vált a kápolna, Altán (Althann) Mihály Frigyes tapolcai apát lebontatta, új, nagy templom építésébe kezdett. Az egyházközség hivatalosan 1717-re teszi a templom, vagy inkább maga az egyházközség alapítását.

1743-ra lett készen az új templom, de már Máriássy Sándor apát fejezte be az építkezést. A két tornya csak a falak magasságáig készült el. Védőszentjei Szent Péter és Pál apostolok lettek, 1744-ben szentelték fel.

1857-ben, amikor a városban járt Ferenc József, látta a templom szépségét és azt is, hogy a tornyai nincsenek befejezve. Azonnal tett egy felajánlást, hogy az egyik tornyának építésének költségeit magára vállalja. A másik toronyra az egri érsek felajánlásából és a hívek adakozásából tellett és 1864-re elkészültek a tornyok. 

Kicsit hosszúra sikerült a "körítés", de szerintem csak így kaphattunk igazán teljes képet a Mindszent és temploma történetéről.

 

Házeltolás a Martintelepen

Különleges megoldást alkalmaztak Miskolcon a rendező pályaudvar bővítése idejében. Jó néhány ház útban volt a munkálatok miatt, de ezeket nem bontották le, hanem egész egyszerűen eltolták őket onnan. 

1952 áprilisában történt az eset, a helyi vasutasok Módos István MÁV műszaki föintéző vezetésével hajtottak végre a páratlan bravúrt. Használt, régi vasúti anyagokat felhasználva síneket építettek a házak alá és precíz munkával félszáz méterre tolták el az akadályt jelentő házakat.

 

Ha valaki azt hitte, hogy csak tréfálok, nézze meg a fenti filmhiradó részletet. Forrás: filmhiradokonline.hu. 

 

Az, hogy a házak pontosan hol voltak, a felvételekből sem lehet pontosan megállapítani. Sokan azt mondják, a mai Alkotmány utca volt a helyszín, sokan pedig a Lajta utcát emlegetik.

Egy biztos. A kivételes teljesítményt igénylő feladat remekül sikerült, és a filmhiradó jóvoltából megörökítésre került. A munkások május elseje tiszteletére hajtották végre a házeltolást társadalmi munkában.

 

A kelták pénzverdéje Bükkszentlászlón

Vajon tudjátok-e kedves miskolciak, milyen népcsoportok lakták egykoron városunk területét? Gondolkodtatok-e azon, kik járhattak azokon az utakon, melyeken nap mint nap lehajtott fejjel sietünk valahová?

 

dscf1056_1.jpg

A Kárpát-medence népei a Krisztus előtti első században

 

A rejtélyes újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a belvárosban a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre. Egyébiránt nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó-menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel.

A kőkorszakban immár földvárat is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül, mely a tapolcai Várhegyen található. Ezt a földvárat a kommunizmus nem kímélte, feltárás helyett bányaként használták. Ki tudja mennyi értékes lelet semmisült meg ezekben az évtizedekben. A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a vár ahhoz a népességhez köthető, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában.

Valószínűleg valahol itt találkozott a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. A Dudujka-völgyben került elő egy gepárdot ábrázoló szobrocska és a Szentpéteri kapuban temetőjüket is megtalálták 1986-ban. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat - akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére - a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották.

Tacitus, aki római történetíró, számol be arról, hogy a ,,Cotinus" nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszenlászlói Nagysánc lakója. Népes oppidum - erődített városias kelta település - volt, 400x600 m kiterjedésű, pénzverővel, vasfeldolgozóval, fegyverkészítővel. Arany ékszerek, kerékagyak, abroncsok, fejszék, kalapácsok, fegyverek, kaszák, eke, szóval komoly ismeretekkel rendelkeztek a vasgyártás és az ékszerkészítés területén. A hatalmuk alatt álló terület egészen a mai Radostyánig ért. Sokáig lakták városunk területén, hiszen több rétegben találtak leleteket a régészek.

,,Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög vereteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták a saját régi vereteiket kezdték másolni. A prototípust általában II. Fülöp (i.e. 359-336) tetradrahmái jelentették s filippeusoknak nevezzük őket. (...) A numizmatikában az úgynevezett ,,cotinus" pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye, lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam-, folyók völgye Nagybesztercéig. A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapüjtő, Pilin, Karancshegy."

(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. - Ringer Árpád: Miskolc történetének földrajzi háttere, 69. oldal)

 

a3e21379e484f6006bcea720708925c1-ezust-penz-erme-kelta-tetradrachma-ie-iisz-nagyon-szep-allapotban.jpg

Íme egy kelta tetradrachma. Forrás: galeriasavaria.hu.

 

A kelták nyomait megtalálhatjuk még Diósgyőrben, illetve a belváros egyes pontjain is. 1846-ban 367 db kelta ezüstpénzt találtak a Nagysáncon, melyet 1849-ben Bécsbe szállítottak, Windisch-Gratz herceg magángyűjteményébe került. Vajon hol lehetnek manapság ezek a pénzérmék? Összegezve, városunkban a kelták éltek először "városias rendben" és ők használtak először pénzt fizetőeszközként.

Gondoljunk csak bele, milyen érdekes lenne belepillantani a Nagysánc életébe, hétköznapjaiba. Végigkocsikázni egy kelta szekéren a főutcától Mexikóvölgyig. Érdekes lehetett a szkíták és kelták együttélése, kultúrájuk keveredése. Vajon merre kanyargott akkor a Szinva és hogyan nevezték? Használták az Avas-hegy javait valamire? Felfedezték-e Tapolca meleg vizű forrásait? (Minden bizonnyal igen) Vajon jártak-e a Szeleta-barlangban? Ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy miért nem lakták ezt a kényelmes, minden igényt kielégítő területet jó néhány évezreden keresztül.

 

Mit jelent Szirma elnevezése? 

Miskolc-Szirma jelenleg csendes kertváros. Önálló településként is érdekes története, történelme van. Először 1343-ban szerepel írott forrásban Szirma neve, de akkor nem magára a településre utalnak, hanem Szirmay Márkra, a Szirmay család egyik ősére.

Az elnevezése máig vitatott, három változat forgott "közszájon".

Az első verzió szerint a Besenyők alapították, legkésőbb a 12. század közepén. Vallasi okok miatt a számukra kedves dolgoknak - sőt gyermekeiknek is - jelentéktelen, már-már őket becsmérlő nevét adtak. A "sirima" szó az akkori török szlengben "kutyakakit" jelentett... Remélem nem sértődnek meg kedves szirmai olvasóim, ez csak egy feltételezés, illetve kutatási eredmény...

 

szirmay_1417_1.jpg

A Szirmay család címere

 

A második verzió már sokkal jobban hangzik. Eszerint egy Sirmiumból (Szávaszentdemeter, Szerémség) származó Raak nevű vitéz volt a névadó.

,,Amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette."

(Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez című könyv) 

A csatában mind Raak úr, mind a fent említett rokonai a csatában elesnek, de a király nem felejt. 1245-ben gyermekeinek, a Szirmának nevezett Otthobornak, Jannusnak és Cheburkának adományozott egy Szántó nevű, Sajó melletti lakatlan területet. Összegezve, Szirmay Antal úgy gondolta, hogy a vitéz szerémségi származása miatt keletkezett a Szirma(y) elnevezés, illetve a címerükön lévő rákot a hős harcos nevéből - Raak - eredeztette. Raak úr létezett, a kapcsolatot viszont több történész kétségbe vonja.

Az alapítás körüli bizonytalanságok csak szaporodnak, ugyanis van egy harmadik verzió is. 1707-ben kapott grófi rangot a család I. Józseftől. Szirmay István kapta a kutyabőrt. Ő úgy mutatta be családját a király színe előtt, hogy ősei a Honfoglalás korában Szkítiából érkeztek, ezen a helyen telepedtek le, a földnek pedig saját nevüket adták.

Ember legyen a talpán, aki ezek közül az igazi történteket megállapítja. Maradjunk annyiban, hogy sok a bizonytalanság az alapítás körül...

 

Templom helyett SZTK

Az 1930-as években templomot terveztek a mai SZTK rendelőintézet helyére. Az alapjait lerakták, de pénz hiányában nem épült meg a Csabai kapui egyházközség temploma.

Az elkészült alapokra 1952 és 1954 között épült fel Ulrich Ferenc tervei alapján a mai épület. Más források szerint az épület elkészült, de a berendezésére nem volt pénz, 1948-ban pedig elvette az állam. De mi lehet az igazság?

 

img_20201118_142513.jpg

Forrás: Észak-Magyarország

 

Ágoston István református lelkipásztor Észak-Magyarországban megjelent cikke szerint a templom félig elkészült, dr. Enyedi Andor tiszáninneni református püspök az alsó részt - az elkészült gyülekezeti teremmel együtt - fel is szentelte. Már miséztek is benne, amikor az állam lefoglata az egész telket az ingósággal együtt. Mondván: ,,Miskolcon elegendő számú templom áll rendelkezésre!" (Észak-Magyarország, 1993. augusztus 24., Egyházközség - templom nélkül, 3. oldal)

A félig kész templomot visszabontották alapjaira, az építési anyagot egy tanács által adott telekre szállíthatták. Ekkor újabb meglepetés érte őket, hiszen a terület magánkézben volt, birtokháborítási pert kaptak a nyakukba. Végül az anyagok is elvesztek és a leendő templom reménye is...

Mindenképpen említést érdemel még, hogy az épület helyén eredetileg a legendás Vörös rák csárda állt, melyet a két világháború között bontottak le. 

 

A görögök, akik nem is voltak görögök...

Bizonyára sokan hallották már azt, hogy városunkban réges-régen görög kereskedők telepedtek le. Ezek a görögök azonban nem voltak görögök - vagy legalábbis a legtöbbjük nem. De hogy és miért kerültek ide?

A miskolci ortodox egyházközség 1687-ben alakult. Tehát ettől az évszámtól kezdődően éln(t)ek görögök városunkban. Én egy kissé korainak tartom az időpontot, nagyobb létszámban bizonyosan a karlócai béke után - 1699 - telepedtek le hazánkban ezek az addig vándor életmódot folytató balkáni kereskedők.

Miskolc a borkereskedelem központja volt, természetesen ez vonzotta őket városunkba. Legtöbbjük Moszkopolisz - ma Voskopoje - és Ohrid városából került hozzánk, kis részük Drinápoly környékéről.

 

img_20201116_195100.jpg

 

Muszae, Saguna, Grabovszki, Pilta, Popa, Dimcsa, Dona, Csuhandarosz. Az első családok, akik letelepedtek városunkban.

Az Ohridból származó kereskedőknél nagy volt a tisztelete ohridi Szent Naumnak. Ezért az első kis imaházukat, ami a főutcán volt Szent Naum tiszteletére szentelték fel, és a mai templomban is megtalálható a képe. Cirill és Metód tanítványa volt ő, a bolgárok misszionáriusa, akit Bulgária hét apostola közt tartanak számon.

A balkán mindig is vegyes etnikumú volt. Most is, és abban az időben is. A Miskolcra érkezők a török uralom elől menekültek, először még a visszatelepülés reményével. Gyöngyösön, Egerben, Miskolcon, Tokajban, Diószegen, Világosváron, Eszéken, Pesten, Péterváradon és Kecskeméten működtek a leggazdagabb kompániák Magyarországon.

Miskolc polgársága vegyes érzelmekkel fogadta őket. A köznép cincárnak nevezte őket, de találkozhatunk a vlach, macedovlach és mecedoromán elnevezéssel is. Ez a görögnek nevezett népcsoport – akik között a ténylegesen görög elég kevés volt – a görög nyelvet csak egymás közti kommunikációra használta. A miskolci kompánia túlnyomórészt aromán volt, de volt köztük albán, bolgár, török és természetesen hellén is. Egymás között saját nyelvükön beszéltek, szoros kapocs a vallás volt közöttük.

Ahogy említettem a kereskedők voltak és ők domináltak megjelenésük után városunkban ezen a téren. Kompaniákat alakítottak, szigorú etnikai kódexük volt. Ahogy a fenti kép is mutatja identitásukat megőrizték, de szívükben magyarokká akartak válni. A 19. század végére teljesen asszimilálódtak, helyüket a zsidó kereskedők vették át.

De azért nem tűntek el teljesen, hiszen rengeteg értéket hagytak maguk után... Például a hatalmas (16 méter magas) ikonosztáziont – Jankovics Miklós szerémi faszobrász munkáját –, amin a biblia jelenetei, a szentképek és oszlop kereteken megjelenő festmények varázslatos látványt nyújtanak. De maga a templom, a mellette lévő egykori iskola - amely ma múzeum és a egyházközség hivatala - is különleges. A múzeumban található annak a püspöknek a mitrája – egyházi fejdísz –, aki magyarra fordította a görög nyelvű liturgiát. Nagy becsben tartják még az athoszi szerzetesek piciny faragványait, amiket a kereskedők gazdag díszítéssel, díszes ötvösmunkával vetettek körbe.

Ha időnk engedi látogassunk el a múzeumba!

 

A ballagó idő...

Az Avas oldalában áll egy torony. Egy harantorony, ami közel 500 éve óvón tekint le városunkra. Építésének körülményei nagyon érdekesek, titokzatosak.

Amikor a 20. század húszas éveiben felújították, találtak rajta egy feliratot. A felirat az építők nevét és az építése idejét is megörökítette: ,,A torony épült nagyságos Balassa Zsigmond várúrsága, Gombos Pál bírósága és Szijgyártó Mátyás gondnoksága idején, az Úr 1557. Évében" - természetesen ez a magyar fordítás, a felirat latin nyelven íródott.

Egyes források szerint a Szent Mihály temetőkápolna helyén épült a torony, de az én tudomásom szerint ezt kutatások cáfolták.

 

img_20201113_005950.jpg

 

Miért építettek egy különálló harangtornyot 1557-ben, amikor a mellette lévő templom romokban hevert egy 1544-es török csapás után?

Az említett várúr, Balassa Zsigmond - és neje Fánchy Borbála - híresen rossz viszonyban volt a miskolciakkal. A lerombolt templomot azért nem engedték újjáépíteni a diósgyőri koronauradalom zálogbirtokosai, mert attól féltek, hogy azt majd a reformátusok "szerzik meg" maguknak - így is történt egyébként a későbbiekben. Balassa Zsigmondot tartják felelősnek a szentléleki pálos kolostor elpusztításáért, a szerzetesek bűne az volt, hogy panaszkodni mertek ellene zsarnokoskodásai miatt...

Balassa halála után - 1559 - Fánchy Borbála vette át a hatalmat. Borbála asszony bizony még Balassán is "túltett". Egyszer még a miskolciak bíróját is elrabolta...

De térjünk vissza a harangtorony (és a templom) történetéhez. A templom végül Fánchy halála után 1563 és 1569 között épült újjá, immár a református szertartások számára. A harangtorony pedig 1680-ban kapott először órát az oldalára - ha már a ballagó idő... Két harang - Johanka és Miklós - van elhelyezve a toronyban. A híres harangjáték pedig Csury Ferenc műve, amely 1941 óta szórakoztatja a miskolciakat.

Egy különleges értéke ez az öreg torony Miskolcnak. Emblematikus épülete. Maga a történelem.

Csak azért, hogy érzékeljük: Abban a korban épült, amikor Helsinkit alapították, ekkor született Telegdy Kata, az első ismert költőnő, ekkor hunyt el Török Bálint főúr, hadvezér, ekkor alapította Hoffgreff György és Heltai Gáspár az első nyomdát Kolozsváron...

 

A szerelem lapja(i)

Weidlich Pál neve nem ismeretlen a miskolciak körében. A tisztességes kereskedő mintaképe, aki a minőségi szolgáltatást helyezte előtérbe élete során. Városunkban a neve ma is közszájon forog, hiszen a palotája 110 éve áll a főutcán.

Weidlich Pál egy 11 gyermekes családban született, a legkisebb fiúként, Vas megyében. Ahogyan ez a mesében is lenni szokott, vándorútra kelt, és a kereskedelmet választotta szakmájául. Egyes források azt írják, kalandvágyból lett kereskedővé.

 

img_20201116_152505.jpg

 

1881-ben került Miskolcra. Máhr Károly nagy múltú boltjában - amely a Fekete kutya névre hallgatott - üzletvezetőként számítottak rá. Pál Bécsben tanulta a szakmát, a Mariahilfer Strassén, Josef Voight ,,zum schwarzen Hund" nevű drogista kereskedésében volt gyakornok. 1890-ben óriási megtiszteltetés érte Weidlich urat: Baross Gábor miniszter ösztöndíját nyerte el. Az ösztöndíj célja az volt, hogy a fiatal kereskedők megismerjék más országok kereskedelmi kultúráját, tapasztalatokat szerezzenek, illetve kapcsolatokat építsenek. Weidlich az út során szerzett élményeit nyomtatásban is kiadta 1891-ben. Nem kis kaland lehetett az övé, hiszen nemcsak Európában, hanem a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában is járt.

Miskolcra hazatérve, 1892. június 5-én eljegyezte Fűrész Idát, egy dúsgazdag miskolci kereskedő leányát. A hamarosan sorra kerülő esküvő Miskolc városának fontos eseménye volt, az akkori vezető réteg is képviseltette magát a vigasságon. 16 magánfogat vitte a násznépet az evangélikus templomba, ahol örök hűséget esküdött egymásnak az ifjú pár.

Folytathatnánk a történetet tovább, talán majd folytatom is máskor, de ennek az írásnak most más célja van. Az alábbi részlet Fűrész Ida és Weidlich Pál közös naplójából való, ami közös utazásaikat örökíti meg. Fűrész Ida gyönyörű rajzaival van tele a vaskos könyv, melyet a szovjetek gyertyatartónak használtak a második világháború során. Ennek a sérülésnek viseli nyomát, nyomait, de a tartalom a lényeg.

Ez a pár sor egy gyönyörű szerelmi vallomás egy szerető feleségtől, egy szerető férjnek... Nem is kell több...

 

 

 

Források:

 

miskolciszemelvenyek.blog.hu -  Az ,,Érényes világpolgárhoz" szabadkőműves páholy története - Kis bányászfaluban a világ harmadik leghosszabb alagútja - Mindszent kálváriája - Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon - Szirma község és a Szirmay család

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Dobrossy István (szerk.): A miskolci Avas 

Észak-Magyarország - 1993. augusztus 24. - Ágoston István: Egyházközség - templom nélkül

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr8516288096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2021.02.03. 13:48:52

Érdekes történetek voltak!
A házeltolásra rácsodálkoztam. Persze könnyűszerkezetes házakkal (Kanada, USA), vagy nagy országokban (SZU/Oroszo., Kína) tudom, hogy ezt ma is (és régebb óta) megteszik, de nem gondoltam volna, hogy itthon is volt ilyenre példa.

És egy értelemzavaró elírás: "A templom végül Fánchy halála után 1563 és 1569 között épült újjá, immár a református szertartások szerint." Templomot építeni tudomásom szerint nem lehet különféle szertartások szerint, hanem inkább "...református szertartások számára".

Amúgy érdekes poszt volt, köszi!

Reiman Zoltán 2021.02.03. 13:50:44

@kugi: Köszönöm szépen! Igaz, javítom!

gigabursch 2021.02.03. 15:44:08

Ez több cikkre való anyag volt.

A perecesi alagút kb helyéről egy maps kivágat szerencsés lett volna.
süti beállítások módosítása