Bombák földjén - Miskolc elleni légitámadások a második világháború alatt
2021. március 06. írta: Reiman Zoltán

Bombák földjén - Miskolc elleni légitámadások a második világháború alatt

Miskolc egyik legszörnyűbb napjáról, napjairól írok ezúttal. A második világháború végén a szövetséges légierő által történt bombázásokról lesz szó. Szerencsére manapság elképzelni sem tudjuk ezt, és reméljük soha nem kell átélnünk hasonló gyötrelmes órákat az óvóhelyen vagy a pincénkben kuporogva. 

 

img_20210119_202347.jpg

Forrás: Repüléstudományi Közlemények XXX. évfolyam - Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai

 

Az első világháborúban jellemzően lövészárkok között folyt a harc, hatalmas harcmezőkön estek egymásnak a felek. Ezek lehetővé tették a civil lakosság viszonylagos "mentesítését" a közvetlen harci események alól. A második világháború alatt mindez megváltozott, az első világégés végén megjelenő új haditechnikai eszközök (repülőgép, harckocsi) előrevetítették, hogy a harci cselekmények részese lehet sajnálatos módon majd a lakosság is. Eltűnt a hátország védettsége, hiszen a repülőgépek mélyen az ellenséges vonalak mögött is tudtak tevékenykedni, pusztító, romboló hatásukat kifejteni, végrehajtani.

 

13339477_1036970873048414_6841475845387501129_n.jpg

1944. augusztus 28. Forrás: repulestudomany.hu

 

Míg a második világháború elején Németország légiereje bombázta rommá a szövetséges városokat, a világégés végén már ők voltak azok, akik tehetetlen dühvel szemlélték városaik pusztulását. 

 

,,A légitámadások fő célja a légi uralom megszerzése, az ellenség gazdasági, politikai, katonai potenciáljának, infrastruktúrájának szétzúzása, a lakosság, elsősorban a termelő, irányító rétegek erkölcsi ellenálló képességének megtörése."

(Repüléstudományi Közlemények XXX. Évfolyam, 75. oldal)

 

img_20210119_201546.jpg

A szeretteiket elveszítő emberek dühösek voltak. A helyi újság egyik cikkének címe is ezt mutatja.

 

A légitámadások ellen kétféle módon védekeztek a világ minden pontján: légvédelemmel és légoltalommal. A légvédelmi tüzérség és a vadászrepülők a légvédelmet szolgálták, a légoltalom legfőbb részei az óvóhelyek és a védőfelszerelések, egészségügyi, műszaki felszerelései mellett a baj esetén - illetve után - a segítség megszervezése, és főképpen a lakosság időbeni riasztása voltak.

 

12496032_1291598397533551_5537764992180073522_o.jpg

A miskolci fűtőház a Rendező pályaudvar mellett. Ez is találatot kapott a bombázások során. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Miskolc és Diósgyőr kiemelten fontos hadiipari és közlekedési csomópont volt, ezért kiemelt védettséget is élvezett az országon belül. A Miskolci Légvédelmi Tüzércsoport védte a városok területét, melynek légterében jórészt német vadászgépek tartózkodtak. Ne feledjük, a bombázások idején, amiről az írásom szól, már Magyarország német megszállás alá került. Ezért előnyt jelentett - szerencse a szerencsétlenségben -, hogy a német légierő kiváló lokátor rendszerrel rendelkezett, így jó előre jelezték a támadásokat, melyek ebből adódóan jóval kisebb veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az anyagi károkozás térén. 

 

9740_213921652065003_1031238914_n.jpg

Búza tér, 1944 június. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

1944 tavaszán kezdődtek a Magyarország ellen irányuló légicsapások, várható volt, hogy Miskolc, mint az ország egyik ipari és katonai központja is sorra kerül hamarosan. Sajnos a jóslatok igaznak bizonyultak, 1944. június 2-án nagyon komoly támadás érte városunkat. 

 

,,Az 1944. június 2-ai Miskolc elleni légitámadás az „Operation Frantic Joe” hadművelet keretében történt, amelynek célja a Közép-Európa vasúti hálózat szétzúzása volt, hogy elvágják a romániai olajtól nagyban függő Németország utánpótlási vonalait és megakadályozzák az esetleges átcsoportosításokat a Overlord hadművelet ellen."

(Repüléstudományi Közlemények XXX. Évfolyam, 81. oldal) 

 

A városunkat ért legnagyobb katonai csapás 1944. június 2-án, reggel 9 óra 10 perckor kezdődött a hivatalos jelentések szerint. A szövetségesek nem céloztak pontosan, így a bombázást a civil lakosság is megszenvedte. A Tiszai pályaudvar, a Rendező pályaudvar, a Népkert, a Villanytelep, a tüzér, a huszár és a gyalogsági laktanya jelentős károkat szenvedett, de a Martintelep és különböző ipari üzemek a Búza tér környékén is megsérültek. Összesen 170 lakóházat bombáztak le, 177 civil és 29 katona vesztette életét, 420 ember sebesült meg, a sérültek közül a következő hetekben még 37-en haltak meg. A mai Madarász Viktor utcán, a 11. szám alatt lévő kétemeletes épület találatot kapott, és csak ott 22 embert temetett maga alá az összedőlt épület. A Búza téri Vásárcsarnok vagy a Népkert is megsínylette a jenkik támadását.

 

69808_153949924641414_1850484_n.jpg

A Vásárcsarnok június 2-án, a bombázás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

17103716_484888184968347_3759816583508482687_n.jpg

Szintén a Vásárcsarnok épülete a támadás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

14963243_10155379917156124_5993934647903913970_n.jpg

Szintén a csarnok, június 2-án. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

 

A miskolci támadást - ahogy az előbb már jeleztem - az amerikai légierő hajtotta végre, három hullámban, 100 darab B-24 Liberátor nevű bombázóval. Az olaszországi Cerignola repülőtérről indultak bevetésre és körülbelül 200 tonna robbanóanyagot dobtak le városunkra.

Borzalmas állapotok uralkodtak a városban. Mindenhol romok és sebesültek. A polgári lakosság megdöbbent a pusztítás láttán. Sok asszony és gyermek is volt az elhunytak között. 

Az áldozatokat június 4-én temették el. Mintegy 15 ezer ember volt jelen a tetemvári gyászszertartáson. A város vezetői, fontos emberei is lerótták tiszteletüket a háború mártírjai előtt. 

 

2-033.jpg

Az 1944. június 2-án történt támadás vázlata. Forrás: arcanum.hu - Június 2-a, támadás a magyar pályaudvarok ellen.

 

Honti Béla helyettes polgármester megható beszédet mondott az egybegyűltek előtt:

,,Honti Béla: Csak a nemzeti összefogás segíthet rajtunk!

Mi Miskolciak ezer esztendő óta élünk ezen a területen. Rengeteg elemi csapást éltünk át tíz évszázadon keresztül földrengésben, tatárjárásban, török pusztításban és árvízben, de a pénteki terrortámadáshoz hasonló veszedelmet még nem értünk meg. Itt sírunk a koporsók felett és a mi Úr Istenünktől kérünk vigasztalást. De nekünk is meg kell tennünk mindent és nyugodtan, bátran el lehet mondani, hogy nincsen más segítség, mint a tökéletes és teljes magyar összefogás. Szeretnünk kell egymást és kart karba öltve szolgálni kell a magyar igazságot. Így érhetjük el a remélt győzelmet és a magyar feltámadást. Ebben a gondolatban, a magyar feltámadás reményében nyugodnak meg azok a hősi halottak, akiket most kísérünk el utolsó útjukra."

(Magyar Élet - 1944. június 6., 3. oldal)

 

img_20210119_202307.jpg

B-24 Liberator kötelékében. Forrás: Repüléstudományi Közlemények XXX. évfolyam - Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai.

 

Ekkor a háborút már rég elveszítette Németország, a magyar feltámadás hangzatos igéje a semmibe veszett...

A bombakárosultak négy helyen számíthattak ingyenes meleg ételre a városban, illetve úgynevezett legitámadási gyorssegélyt kaptak. A családok, akiknek megsemmisült a háza, a deportált zsidók lakásait kapták meg a város vezetésétől...

 

A kis Béla egyedül...

,,- Amikor megszólalt a sziréna, anyukámmal, apukámmal, testvérkémmel lementünk az óvóhelyre. Fogtuk erősen egymás kezét, azután egy nagy robbanást hallottam, édesanyám sikolyát... Többre nem emlékszem. 

A továbbiakat a nagymamától tudjuk meg. Az óvóhely közvetlen közelében esett le a bomba. A földréteg benyomta az óvóhely falát. Csak a kis Béla menekült meg..."

 

Bundás a hűséges eb

,,Nagy fehér komondor fekszik az egyik ház romjában. Bundás, a ház hűséges őrzője meg mindig azon a helyen maradt, ahonnan azelőtt tíz perccel gazdájának egész családját szállították el halva. Hiába zavarják, kergetik a szomszédok, Bundás megmaradt helyén, mélyen földre szegezve fejét, mozdulatlanul. Talán ő is követi nemsokára gazdáját..."

(Magyar Élet - 1944. június 3., 2. oldal)

 

1944. augusztus 22-én 22:43-kor jött a következő csapás. Ekkor a brit 205. Bombázócsoport hajtotta végére a feladatát, akiknek a Tiszai pályaudvar volt ismét a fő célpontjuk. A károk elenyészőek voltak, a bombák nagy része Görömböly és Tapolca - nagyrészt lakatlan területeire - hullott szerencsére. A légvédelem ezúttal jelesre vizsgázott.

A halálos áldozatok pontos számáról nem tudunk adatokat, a Magyar Élet is annyit írt, hogy elenyésző volt. A légvédelem két bombázót lőtt le. 

 

,,Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet  

Eisenhower elnök 1943. késő őszén engedélyezte Kelet-Európa, és benne hazánk bombázásának megkezdését. A Frantic Joe művelet sebészi pontossággal tervezte meg a bombázások menetét is:           1., a vadászrepülő gépgyárak                                                                     2., a vasúti közlekedés                                                                               3., a gépgyárak, harckocsi üzemek, hadiipari gyárak                             4., üzemanyag, bányászati üzemek                                                           E célpontok termelésre alkalmatlanná bombázására szólt a parancs az 15. AAF és a vele együttműködő brit 205. bombázó csoportnak. A normandiai partraszállást előkészítő Frantic Joe hadművelet keretében a szövetségeseknek meg kellett semmisíteni többek között a kelet-nyugati irányú szállítási lehetőségeket, így Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Nagyváradot, Kolozsvárt, Szolnokot, Szegedet támadták a legintenzívebben ezen a napon.                          Az első kötelékek 6 óra 55 perckor startoltak a Foggia környéki repülőterekről, és a magyar légvédelem 7 óra 55 perc küldött jelentést a budapesti légvédelmi központba, a várható bombázásra figyelmeztetve.                                                                                              A magyar Rádió 13 perccel később megszakította az adását és öt perccel később elrendelték a teljes légiriadót. A magyarországi és a szomszédos romániai vasúti csomópontok, kikötők bombázásával a szövetségesek néhány napig sikeresen akadályozták a kelet–nyugati irányú német haderőátcsoportosítást, és nagyban hozzájárultak a hátország demoralizálásához és a későbbi sikerekhez.                          A háború végéig közel tízezer amerikai gép 9400 bevetésen több mint 26 ezer tonna bombát dobott le hazánk mai területére."

(kidnews.hu - Június 2. - Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet) 

 

1944. augusztus 28-án azonban már nem, hiszen ekkor a csaknem 100 főből álló támadó kontingens jelentős károkat okozott. Szerencsére inkább anyagiakban, hiszen emberi élet elvesztéséről nem olvastam a tanulmányokban. Elpusztult azonban a Tiszai és a Rendező pályaudvar nagy része, mintegy 180 vagonnal együtt. Azért nem csak a pályaudvar, hanem a belváros is kapott néhány találatot. 

 

1003777_10200563695522536_260721231_n.jpg

50094302_10213782665817080_4888923644828319744_n.jpg

A Rendező pályaudvar. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Pont ezen a napon adott ki a város vezetése egy úgynevezett kiürítési parancsot. Dr. Gállfy Imre a lehetséges célpontok (Rendező pályaudvar, Tiszai pályaudvar és a Gömöri pályaudvar) környékén élőket felszólította - pontosan, utcanevek meghatározásával jelöltek ki a területet -, hogy a biztonságuk érdekében költözzenek vidékre vagy a város biztonságos területeire.

 

bombing1944_memorial_miskolc.jpg

Emlékoszlop az 1944-ben történt bombázás áldozatainak emlékére a Búza téren. Az oszlopot 1994-ben a Miskolci Polgári Védelem állította. Forrás: Wikipédia.

 

1944. szeptember 13-án a Vasgyárat érte támadás. Angliában szálltak fel a gépek, a chemnitzi fegyvergyár bombázása után a poltavai szovjet repülőtéren megpihenve támadták Diósgyőrt, majd Olaszországban landoltak. 73 darab B-17-es bombázó, 63 darab P51-es vadászgéppel karöltve hatotta végre a bombázást a gyár ellen, melynek 44 halálos áldozata volt. Szerencsére a támadás ezúttal sem volt teljesen pontos, a bombák egy része a Tatárdomb mögötti területre hullott. De 700 bomba azért csak a gyár területén landolt...

 

10518589_258670914256743_1988679813184633917_o.jpg

A Vasgyár a szeptemberi támadás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Borzalmas napok voltak ezek Nagy-Miskolc életében. Reméljük, soha nem visszatérő epizód lesz ez városunk történelmében, és az emberiség sem fogja elpusztítani önmagát sem a közeli, sem a távoli jövőben. Sajnos a feltételek adottak hozzá...

 

 

 Források:

 

Repüléstudományi Közlemények XXX. Évfolyam - Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai

miskolcadhatott.blog.hu - Madarász Viktor: Miskolc bombázása

Magyar Élet - 1944. június 3., 1944. június 4., 1944. június 6., 1944. június 8., 1944. augusztus 23., 1944. augusztus 24., 1944. augusztus 29.

Wikipédia - Miskolc bombázása szócikk

minap.hu - A II. világháború legsúlyosabb bombatámadására emlékeztek

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története V. - Somorjai Lehel: Miskolc a második világháború alatt

kidnews.hu - Június 2. - Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr2616394932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása