Öt tragikus történet a szerelemről - 2. rész
2021. május 04. írta: Reiman Zoltán

Öt tragikus történet a szerelemről - 2. rész

Ebben a részében szó lesz egy különleges szokásról, ahol az esküvőt a temetőben tartják. Szó lesz egy miskolci legendáról, amely egy molnárhoz kapcsolódik, megismerhetjük Sisi és Andrássy gróf szerelmét,  egy katonát, aki nem tudott hazajönni szerelméhez, végül a pedig a kifosztott Szuhaynét.

 

70393_shutterstock_319596401.jpg

A turbékolók... Forrás: glamour.hu.

 

Esküvő a temetőben

Egy nagyon érdekes régi zsidó hagyományról olvastam miközben a Reggeli Hírlap spanyolnátháról szóló írásai között kutattam. Egy különleges szokásról, amely az adott betegség, járvány további pusztítását meggátolni hivatott.

A miskolci napilap 1918 október 13-án ír egy tervezett esküvőről, amelyet a közeljövőben szeretnének megtartani. De mi is ez a szokás, hagyomány, legenda pontosan? Miért különleges?

 

img_20201013_083402.jpg

 

,,És mikor pusztitó járványok dühöngtek a vészszel szemben tehetetlenül álló emberiség közt, akkor a vallásos és istenfélő emberek adakozásából összegyűjtöttek egy nagyobb összeget. Aztán kikerestek maguk közül egy szegény és árva leányt, meg egy szegény és dolgozó fiut és összeházasították őket. A legenda ezüst gyöngyü és rejtélyes szavai szerint ezt az esküvőt künn, a holtak birodalmában, a csendes és porladó holtak között kell meg tartani..." (Reggeli Hírlap - 1918. október 13.)

A lap információi szerint az 1879-es kolerajárvány idején az összes magyarországi zsidó hitközség követte ezt az ősi szokást. A miskolci öregek között ekkor sok olyan élt még, aki emlékezett erre a szertartásra.

1918 elején ismét egy félelmetes járvány ütötte fel a fejét a világon. A spanyolnátha volt az, amely a legpusztítóbb járványok egyike volt az írott történelem óta. A Földön mindenhol pusztitott, több tízmillió halálos áldozatot követelt.

Magyarországra, azon belül Miskolcra 1918 nyarán érkezett a ,,spanyol betegség". Október közepére már százak haltak meg és sokezren betegedtek meg a járvány következtében. Ekkor jutott az eszébe az öregeknek a régi hagyomány. Kelet-Európában először Varsóban, majd hazánk több városában is felélesztették ezt a legendát. Az országban először Szatmárnémetiben volt esküvő a temetőben, ott a fél város kísérte az ifjú pár egybekelését.

 

4356-1-news-20101120-05254454-18415257381_1.jpg

Az avasi izraelita temető. Forrás: boon.hu.

 

A miskolci ortodox hitközség vezetői nagyon kétségbe voltak esve a spanyolnátha pusztítását látván, ezért Bodrogkeresztúrra utaztak, ahol a híres rabbi, Reb Sájele segítéségét kérték. Ő is a régi hagyomány, szokás felélesztését javasolta: két sanyarú sorsú fiatalt kell összeadni, akárcsak a hozományukat.

A város zsidósága azonnal megmozdult a jótékony úgy érdekeben. Napok alatt 10 000 korona hozományt adtak össze a hitközség tagjai. Az adakozásban elől járt egy bizonyos Fürth Mór nevű kereskedő, aki egymaga kétezer koronát ajánlott fel e nemes célra. A házasulandó felek is meg voltak már: a menyasszony egy árva leány, jelesül Fleschner Peppi, az ortodox rabbi nevelt lánya. A vőlegény egy Margitta Mihály nevű rokkant katona, aki kőfaragó segéd volt, de a háborúban lebénult a bal keze, így nem talált munkát. Egy saját üzletet szeretett volna nyitni a hozományból. Ki is tűzték az esküvő napját, annak rendje és módja szerint. Október 15-én, kedden, 15 órától az avasi zsidó temetőben került volna sor az eseményre, amit széles érdeklődés övezett.

 

img_20191022_090712_1.jpg

Megtaláltam Margitta Mihály fényképét egy könyvben, amely az első világháborús tüzértiszteket tartalmazza. Forrás: Czeigler Gusztáv - Clauser Mihály: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története.

 

Azonban az a hír járta, az esküvő elmarad. A vőlegény - úgy tűnt - az utolsó pillanatban kihátrált az esemény elől. Persze, ahogy az lenni szokott, elkezdődtek a találgatások a lehetséges okokról. A Reggeli Hírlap az írja, hogy két ok lehet a visszalépés hátterében. Az egyik az, hogy a férfi hazament a családjához a fővárosba, és nekik bizony csak most mondta el a történetet. Azonnal le is beszélték a nem mindennapi frigyről az addig még lelkes vőlegényt. A másik ok az lehetett a háttérben, hogy a menyasszonyt csak most ismerte meg a férfi és nem volt vele megelégedve, nem tetszett neki. Az újságíró sajnálkozik az esküvő elmaradása miatt.

Aztán a cikk alján azt írja az újság, hogy este, lapzárta előtt rohant be hozzájuk a hozomány legnagyobb mecénása Fürth Mór, azzal a jó hírrel: mégis lesz esküvő. A vőlegény csak az iratait ment intézni Pestre, közben pedig maga is elkapta a spanyolnáthát, így pár napra ágynak dőlt. Ezért nem jelentkezett. De azt mondta a miskolciak által küldött "követnek", hogy, ha pár nap csúszással is, de meg lesz tartva az esküvő.

Október 27-én megerősítette az esküvő tényét a Reggeli Hírlap, tényként közölve az október 29., keddi dátumot. Ez az utolsó hír egyébként a miskolci lapokban az esküvőről. Sem egy kishír, sem egy rövidhír. Egyik lap sem foglalkozik vele többet. Nem tudni miért. Egyszerűen rejtély maradt. A Kecskeméti Lapok nevű újságban azonban október 31-én találtam egy cikket arról, hogy a esküvő létrejött. Az esküvő a temetőben megtartatott. Reméljük boldogan élték életüket tovább, immár egy párt alkotva.

A spanyolnátha lassan "enyhülni" kezdett Miskolcon, majd december végére egészen visszaesett a terjedése - hogy aztán februárban egy utolsót még tomboljon városunkban. 

 

A Molnár-szikla legendája

Az emlék a szirt tetején, az alsó-hámori völgy fölött, már időtlen idők óta ott áll. Elkorhadt, elért keresztjét időről-időre kicserélik a helyiek, ki tudja már hányadik áll a szikla peremén. Vajon kinek az emlékét őrzi ez a szomorú mementó? Meg tudjuk ma mondani pontosan a kereszt történetét? Aligha. Számos legenda forog a népnyelven névadójáról, a legenda történetének mikéntjéről. Idézzük fel sorban a legendák különböző verzióit!

 

img_20180328_161939_1_1.jpg

 

Először a Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat 1846-ban már tudósított róla.

,,Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát,arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához. S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vagy a lesték az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró lányát véve nőül. Hajh, de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska mást szível, s őt csak színből hízelgi körül. A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vajjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája leskelődéshez folyamodott. Molnárunk málna egy meredek kőszikla alatt döbörgött úgy, hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett hogy Diósgyőrbe ment volna, a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vajjon gyanúja alapos-e vagy sem? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leselkedő öreg molnár egy felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viseli hetyke parasztlegényt vesz észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. Amint erre a bokrétás várna legény besurrant, az öreg molnár mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: ,,Így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!" az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozta. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak gyászos emlékül a szomorú esetnek."

(Tanulmányok Diósgyőr történetéhez - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919., 115. oldal)

Érdekes, hogy ez a legrégebbi, de mégsem a legelterjedtebb történet. Ha böngészünk az interneten, nagy valószínűséggel csak pár mondatot találunk róla különböző oldalakon, melynek tartalma valami ilyesmi lehet:

„... a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így inkább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, összeölelkezve levetették magukat a mélységbe."

(A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 125. oldal)

Ez a legtöbbet emlegetett história röviden leírva, mely legjobban megmaradt a miskolciak emlékezetében.

Az 1970-es Bükk Útikalauz is ezt a történetet mondja, azzal kiegészítve, hogy ,,Molnár-kő-sziklának" nevezi a történet helyszínét.

A leány és a szegény molnárlegény története sok helyi írót/költőt megihletett. A húszas években még ,,költői versenyt" is rendeztek a témakörben. Ekkor találkozni először azzal a népi motívummal, hogy többen levetették már magukat a szikláról, az egykori szerelmesek nyomán. A legenda időpontját ekkor többen a XIX. század hetvenes éveire tetszik, ami ugye nem lehet jó időpont, a fenti 1846-os cikk miatt.

 

fb_img_1522256272078_1.jpg

1904-ben még Kereszt-sziklaként emlegették a mai Molnár-sziklát. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

A legendának van egy harmadik változata is. Szintén egy újságcikk, mely a Magyar jövőben jelent meg 1928-ban. Unger Jenő a Miskolc, a bükkvidéki főváros rövid ismertetése című írásában egy új változattal rukkolt elő.

„A Molnárszikla égbe törő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységibe. A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, s mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s leite szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és lakóinak meséiben."

(A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 126. oldal)

Az 1929-es kiadású Halmay-Leszih felé monográfia is a molnár leánya és a molnárlegény históriáját részesíti előnyben.

,,...Néhány percnyi út után a jobb oldalon (Molnárszikla) meredeken karcsú, toronyra emlékeztető sziklakúpot látunk, fenn a tetején kis fakereszttel. A kereszt már nagyon régi, csak a völgy legöregebb emberei emlékeznek szomorú történetére. Kicsiny vízimalom áll a sziklával szemben. Ebben élt vagy hatvan esztendővel ezelőtt egy molnár gyönyörű szép leányával. A leány beleszeretett az apjanál dolgozó molnárlegénybe, de a boldogságról való álmodozásukat a ridegszívű apa széttépte s a leánykérőt kiutasította. A leány is eltűnt. Nem sokáig kellett őket keresni, ott feküdtek csöndesen, összezúzott testtel a sziklatorony aljában. Fiatal vérüktől piros lett a szikla éles, fehér köve."

Utolsóként egy levélből idéznék, melyet egy egykori molnár leány irt, kinek az apja a híres sziklánál teljesített szolgálatot.

Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen. Én a malomról és a keresztszikláról — akkor így hívták és nem Molnárszikla — annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen 100 éves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újjította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet. Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor" onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset."

(A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 127. oldal)

 

 fb_img_1522256127695_1.jpg

A szikla alatt lévő malom egykoron. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport. 

 

Az elmenyekvolgye.hu-n a lentebbi történet szerepel - hogy egy netes írást is idézzek -, illetve itt is szerepel az, hogy sokan itt vetettek véget életüknek.

,,... A legújabbnak vélhető történet 1993-ban jelent meg az egyik miskolci napilapban. Eszerint „a helybeliek azt mesélik, hogy legalább harminc emberről hallottak, akik a félszáz méter magas, függőleges szikla csúcsáról a mélybe vetették magukat. Külön megemlékeznek egy egészen fiatal szerelmespárról, akik azzal a szándékkal jöttek fel a Dolka-gerincre, hogy a szülők ellenkezése miatt együtt vetnek véget az életüknek. A leány levetette magát a szikláról, de a fiú megrettent és nem mert utána ugrani. Hazatért Miskolcra, de a közmegvetés visszaűzte ide és leugrott ő is". Generációról generációra hagyományozódik tehát a Molnár-szikla legendája. Ahogyan változik a környezet, úgy színeződik, alakul a história is. A malomnak már nyoma sincs, így a molnár vagy leánya „kiszorul" a történetből. A nyírfa keresztet is felváltotta egy tartós, az idővel dacoló vaskereszt, amely jól látható a környékről. A kereszt látványa és az emberek fantáziája pedig tovább élteti a legendát."

Tehát összegezve, három eredettörténet létezik a különböző könyvekben, oldalakon. Az első a gazdag molnár és a fiatal feleség drámáját írja le, a második - a legismertebb - a molnár lánya és a molnár segédje közötti szerelmi történetet ecseteli, míg a harmadik a legényről szól, aki beleszeret a molnár feleségébe, de szerelme viszonzatlan marad. Az 1966-ban íródott levél sok kérdésünkre választ ad, egy kicsit közelebb hozza, kézzelfoghatóvá teszi számunkra a legendát.

Az én véleményem szerint a történet valamikor a XIX. század első harmadában történhetett, valószínűleg a leány-molnárlegény "felállásban". De ki-ki döntse el, ezekből a mesékből melyikben hisz, esetleg egy negyedik, itt nem található verzió is lehet az igazi. Egy biztos, míg e földön magyar ember lesz, élni fog a Molnár-szikla legendája is, molnárral, leánnyal, mindkettővel, vagy egyikkel sem, a legenda nem vész el, csak átalakul.

 

,,Egy romantikus szerelem igaz története"

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapban bukkantam erre a történetre. Az, hogy a történet igaz-e nem tudom eldönteni. Mindenesetre az újságíró nagyon hitelesen adta elő azt, amit egy közeli ismerőse mesélt el neki, aki mellékszereplőként tűnik fel az eset során.

A szerelmi história Miskolc környékén kezdődik - hogy hol azt nem említik - az első világháborút megelőzően, egy eljegyzéssel. Valószínűleg jómódú lehetett a leány és a legény is, legalábbis a leírásból én ezt a következtetést vontam le.

Aztán a háború közbeszólt, a legény pedig elveszett a fronton. De a menyasszonya nem adta fel. Teltek-múltak az évek, ennek ellenére ő nem házasodott meg, nem vette le a gyűrűt, melyet az egykori udvarlója húzott reá. Két évtizeddel az eljegyzés után a lány hirtelen megbetegedett. A kór végzetes volt, hamar elvitte. Hiába várta haza szerelmét, az soha nem jött el hozzá.

 

img_20191121_233542_1.jpg

 

És hogy a történet kellően szomorú legyen - ekkor a sztori mesélője is elérzékenyült -, pár hónappal a menyasszony halála után hazajött a vőlegény. Japánból jött haza, stoppal. Hajóval, teherautóval, gyalog, minden létező eszközt felhasznált arra, hogy hazajöjjön. Egy évig tartott az útja. Arra a kérdésre, hogy miért nem jött hamarabb azt mondta: nem volt pénze rá.

Az öreg, aki mesélte a történetet ott volt az eljegyzésen, olyan tízéves forma gyerek lehetett. Amikor bekopogtatott hozzá a férfi és bemutatkozott még a lélegzete is elállt. Azt mondta úgy halotta, hogy férjhez ment a menyasszonya és ma már boldog családanya. Nem is akarja zavarni, csak egy pillantást szeretne rá vetni utoljára, mielőtt végleg visszamegy.

Ekkor mondta meg egykori falubelije azt, hogy a szerelme már nem él, alig egy hónapja hunyt el. Ekkor végtelen szomorúság lett urrá a férfin. Visszatért Japánba, úgy, ahogy jött: teljes titokban.

,,Kimentem vele a temetőbe, ott elbucsuzott tőlem s azt mondta, hogy visszamegy oda, ahonnan jött. Próbáltam lebeszélni, s ekkor megfogta a kezemet, mélyen a szemembe nézett s elmondta, hogy mindenütt vannak magyarok. Ott is, ahonnan ő jött. Életüket vesztett, sorsukat sirató magyarok, akik egymás nélkül nem is tudnának élni. Sokan vannak, akik ugyanúgy mint ő másodszor teszik meg ezt az utat. És szívesen mennek vissza, mert várnak reájuk azok, akiknek ugyanaz a sorsuk és ugyanaz a bánatuk. Elköszönt tőlem és eltünt a temető kijáratánál.

- Ugye, hihetelen, annyi év után és még mindig jönnek haza?

- Igen, mondtam és mennek is vissza.

Történt pedig ez a szomorú találkozás két héttel ezelőtt Miskolc környékén."

(Forrás: Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1940. augusztus 2., 5. oldal)

Vajon igaz a történet, vagy a képzelet szüleménye?

 

Sisi és Andrássy gróf szerelme

Miskolcon a Népkertben áll egy szobor. Illetve több is áll, de csak az egyikük különleges, egy rég elfeledett legenda fűződik hozzá. A Sisi-szoborról beszélünk, melynek eredeti talapzatán egy másolat látható. Az eredeti ötszáz méterre, a Herman Ottó Múzeum egykori kávézójában díszeleg, amely jelenleg nem megtekinthető.

 

img_20180614_160239_1.jpg

A népkerti Sisi-szobor. Az eredeti talapzaton egy másolat áll

 

A népkerti szobor a szerelmesek zarándokhelye volt a városban, nem véletlenül. A császárné tette a kedvenc helyükké, olyannyira, hogy a miskolci szerelmesek a Sisi-szobornál sorakoztak a huszadik század elején. De miért is?

Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő - becenevén Sis(s)i - Münchenben született 1837-ben, családjában a harmadik gyermekként. Apja Miksa József bajor herceg, anyja Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő volt. Apja és anyja nem mellékesen unokatestvérek, ami azért eléggé bizarr, de ez a Habsburgoknál nem verte ki a biztosítékot, ha partnert kerestek, ugyanis náluk is megszokott dolognak számított.

1853 augusztusában elkísérte testvérét és anyját Bad Ischlbe, hogy találkozzanak az ifjú Ferenc József császárral, aki nővérét Ilonát szemelte ki magának feleségül. Egészen eddig, hiszen Erzsébet szépsége olyannyira megbabonázta a fiatal császárt, hogy ezután csak őt akarta feleségül venni, nem a testvérét, és az uralkodó 23. születésnapján - ez év augusztus 18-án - el is jegyezte Erzsébetet.

Nem sokat váratott magára a házasság sem, 1854. április 24-én a bécsi Ágoston-rend templomában örök hűséget fogadtak egymásnak. Azt azért hozzátenném, hogy Ferenc József és Erzsébet is unokatestvérek voltak...

Már az eljegyzés után elkezdődtek Erzsébet viszontagságai. Meg kellett tanulnia a szigorú udvari etikettet és el kellett viselnie Zsófia hercegné - az anyós - zsarnokoskodásait.

Erzsébet királyné, alias Sisi. Már házassága elején gyorsan teherbe esett és két gyermekkel ajándékozta meg a császárt, Zsófiával és Gizellával, akiket a szigorú anyósa nevelt.

1857-ben országos körútra indult a házaspár, ekkor Miskolc is az uticélok között szerepelt volna, de Sissi nem jutott el városunkba. Zsófia az orvosok által félrediagnosztizált tífuszban elhunyt és a pár azonnal megszakította körútját. Ferenc József egyedül folytatta később az országjárást, így jutott el városunkba is. Nem sokkal később trónörököst ad a Habsburgoknak a császárné, Rudolf 1858-ban születik. A házassága ennek ellenére válságba került, nem bírta elviselni anyósát és a férje is csak a munkának élt-halt. Nagyon különböztek egymástól.

Ekkor kezdődtek el európai utazásai, orvosai környezet- és levegőváltozást javasoltak számára. Elkezdett magyarul tanulni. Nagyon megkedvelte a magyar népet - valószínűleg anyósa rosszallása is tetszett neki -, nagy szerepe volt abban, hogy Ferenc Józsefnek megbocsátott a nemzet. Visszatérése után egy sokkal határozottabb Erzsébet bontakozott ki a császári udvarban. Már felvette a harcot Zsófiával is, magabiztosabb, keményebb lett. Férjével teljesen elhidegültek egymástól.

Ekkor került udvartartásába Ferenczy Ida magyar társalkodónő, aki bizalmasa és beszélgetőpartnere lett élete végéig. De ami fontosabb, ezekben az években ismerkedett meg Andrássy Gyulával.

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula 1823-ban született Kassán. Apja gróf Andrássy Károly, anyja Szapáry Etelka. Középiskolai tanulmányait a Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte. Hazafias nevelést kapott családjától, erős nemzeti érzelem dobogott szívében. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett. A szabadságharcban aktívan részt vett, bukása után nem térhetett haza. Távollétében halálra ítélték, ekkor Párizsban éldegélt, illetve nagyon is élt. A női szívek meghódítójaként tartották számon. Szép akasztott embernek is - ,,le beau pendu" - nevezték a francia fővárosban. Állítólag - ahogy Sisi is a hölgyek között - a gróf úr is korának legszebb férfiúi közé tartozott. Később Kendeffy Katinkával kötött házasságot az emigrációban. 1857-ben térhetett haza, azonnal bekapcsolódott a politikai életbe.

 

923153_4268136321589_1886328478_n_1_1.jpg

A szobor avatása 1899-ben. Forrás: Vasárnapi Újság.

 

1866-ban találkoztak először. Állítólag első látásra a grófba szeretett Erzsébet, aki valószínűleg viszont érzett a császárné iránt. Szerelmük azonban sosem teljesedett be, kettesben is csak egyszer, 1782-ben voltak együtt, legalábbis a hivatalos iratok szerint. Titkos levelezést folytattak Ferenczy Idán keresztül. Andrássy finoman politikai célokra is használta Erzsébetet, ezzel előrelépett a kiegyezés előkészítésében. A legenda szerint Andrássy volt Mária Valéria - Sisi és Ferenc József negyedik gyermeke, aki 1868-ban született, tíz hónappal a kiegyezés után - apja, akit annyira megviselt ez a gyanúsítgatás, hogy mind a magyarokat, mind Andrássyt meggyűlölte ezért.

Egy valamit azonban nem tudott Mária Valéria sem. A koronázás után egy hónappal Erzsébet ismét Madeirára indult gyógykezelésre. Az útja először azonban nem oda vezetett, hanem máshová. Egy titkos randevúra, melyet Ferenczy Ida szervezett neki. Egy kisvárosba, ahol nem tűntek fel senkinek. Erzsébet és Gyula három napot töltött Miskolcon. Egy kis fogadóban szálltak meg a belvárostól pár utcányira. Sétáltak a városban, a Népkertben, a Kálvárián. A kedvenc helyük itt volt a Népkertben, itt andalogtak naphosszat. Itt pihentek a fák árnyékot adó hűs koronái alatt, mely megóvta őket a nap erősen sütő sugaraitól. Ezt a három napot nem feledte el egyikük sem, ezek után nem történt velük hasonló dolog életük során.

Ezután bensőséges baráti viszony alakult ki a királyné és Andrássy között, Erzsébet sok mindenben kikérte a férfi véleményét. Kapcsolatuk komolyra fordulására esély sem nyílott, de - talán éppen ezért - egyre jobban mélyült a barátság közöttük.

A császárné fia, Rudolf, 1889-ben öngyilkos lett, ezt nagyon nehezen viselte Erzsébet. Nem sokkal később jött az újabb tragédia. 1890. február 18-án Andrássy Gyula is elhunyt. Ekkor ezt mondta a királyné Idának:

- Elvesztettem az egyetlen embert, akit tényleg szerettem, ő volt az egyetlen bizalmasom. Ma már mindent máshogy tennék. Egy valamit azonban megfogadok. Abban a magyar városban, ahol először megemlékeznek rólam, ha majd nem leszek, annak a városnak a szerelmeseit óvni fogom mindörökre odafentről is. Vigyázok, hogy egymáséi legyenek örökre életük végéig, ha tényleg szeretik egymást!

1898. szeptember 9-én Erzsébet Genfbe utazott, ahol egy anarchista merényletet követett el ellene, melynek következtében nem sokkal később elhalálozott.

Még egy év sem telt el és a magyarországi városok közül Miskolc állított először szobrot az elhunyt királynénak, nem véletlenül. Ida a szeretett udvarhölgy és barátnő, felkereste Soltész Nagy Kálmánt - Miskolc éppen regnáló polgármesterét - és elmesélte a gróf és a királyné miskolci légyottját, szerelmét, természetesen teljes titoktartást kérve tőle. Soltész Nagy Kálmán megígérte ezt és megígérte a szobrot, ráadásként pedig egy kertet is - melyet Erzsébet-kertnek neveztek - a Népkertben, ott, ahol ők ketten olyan szerelmesen andalogtak.

Ez az előélete a szobornak és az Erzsébet kertnek. Sokan nem értették miért sietett Miskolc emléket állítani Sisinek, aki nem is járt városukban. Pedig dehogynem...

1899. június 17-én avatták fel a szobrot a Népkertben. Nem sokkal később elterjedt a városban a legenda, hogy aki a szobor előtt/mellett szerelmet vall párjának és csókkal szentesíti azt, örökké egymáséi lesznek.

Az évek múltak, a legenda híre egyszerre csak kikopott a miskolciak emlékezetéből. Talán a háborúk, talán a sekélyesebb kapcsolatok, a rohanó világ. Ma már csak kevesen tudják, hogy Erzsébet őrködik a miskolci szerelmesek felett. Menjünk el a szoborhoz a párunkkal és élesszük fel újra ezt a szép legendát!

 

img_20201014_100255.jpg

Sisi és Andrássy gróf

 

Érdekesség, hogy Andrássy Gyula fia, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterként elévülhetetlen érdemeket szerzett városunk törvényhatósági joggal való felruházásában, ezért díszpolgári címet is kapott Miskolctól. De ez már egy másik történet...

 

A történet a képzelet szüleménye, a szereplők valóságosak, a történet kitalált. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet...

 

A kincseiből kifosztott Szuhayné asszony

Harsányi György bujdosó kuruc kapitány jópár napig Miskolcon rejtőzött a reá vadászó zsandárok elől 1695-ben. A város lakosságát zaklatta, nemcsak a gazdag férfiakat, hanem a nőket is.

Szuhay Istvánné szépsége a kapitányt is megigézte, így őt is meglátogatta, akarata ellenére. Mivel Szuhayné nem akarta a szerelmet Harsányitól, ő megverette embereivel, illetve kínvallatásnak vetette alá. Az ékszereit akarta megszerezni. 

Végül sikerült is neki, hiszen a vallatási hatására az állhatatos asszony mégis megtört. Az avasi templomban rejtegette labdáját a hölgy, azt a ládát, amiben az ékszereit őrizte. Ezeket a rabló kuruc horda eltulajdonította. 

Ugye ebből is kiderül, hogy a kurucok sem voltak mindig a legjobb erkölcsű katonák. Persze nem ez volt a jellemző...

 

 

Források:

 

Balogh Bertalan (szerk.): A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/06. évi évkönyve - Miskolczy Simon János: Szerelmi históriák a régi Miskolc világából

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1940. augusztus 2. 

Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919.

Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat (III. 13.) 1846 évi cikke: Diósgyőri vashámorok és a Molnár szikla

Néprajzi közlemények, A Herman Ottó Múzeum közleményei 13.:Korsós László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7.

Vasárnapi Újság, 1872. év 20. szám 246.

Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek

miskolc.hu

elmenyekvolgye.hu

borsodhonismeret.lapunk.hu

woodyka.hu 

boon.hu

Reggeli Hírlap - 1918. október 13., október 15., október 23., október 27.,

Kecskeméti lapok 1918. október 31.

Az Ujság - 1910. december 6. 

SzegediFriss Ujsag - 1927. január 30.

Pesti Napló - 1911. május 18.

Miskolczi Napló - 1918. október 20. zsido.com

Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)9. III. RÉSZ • A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA • Altisztek, tisztesek és tüzérek.

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Esküvő a temetőben - A Molnár-szikla legendája - Tíz történelmi érdekesség Miskolcról 8. - A "fejét vesztett" főbíró - A szerelmesek szobrának titokzatos legendája

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr4116232294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása