Miskolc ékességei a Nemzeti Értéktár gyűjteményében (1.rész)
2022. május 05. írta: Reiman Zoltán

Miskolc ékességei a Nemzeti Értéktár gyűjteményében (1.rész)

Ebben a soroztaban a Magyar Értéktárba bekerült miskolci helyszíneket, épületeket, tárgyakat, szellemi örökségeket vesszük sorra és mutatjuk be őket. Legyünk büszkék rájuk, legyünk büszkék miskolciságunkra és arra, hogy az országnak az egyik legjobb adottságokkal rendelkező részén élünk.

 

img_20220427_202159.jpg

 

Miskolctapolcai Barlangfürdő

Tapolca, azon belül a Barlangfürdő, városunk egyik legkedveltebb helye. Egész Európában egyedülálló értékekkel rendelkezik. Ilyen magas hőfokú karsztvíz nincs sehol a világon, melynek gyógyhatása ősidők óta ismert a helyiek körében. Népszerű a miskolciak és a turisták között is.

 

barlangfurdo_furdotortenet_tapolca_tavi-1_1.jpg

A régi Tavi fürdő. Fotó: barlangfurdo.hu

 

A fürdőben ,,többszázezer éves természet alkotta barlangjáratokban" élvezhetjük a strandolást. Melegvizű, 30 fokos gyógyvíz tör fel a mélyből, amelyben a tapolcai legendás fehér kígyó lubickol a helyiek hagyományai szerint. A barlang klímája is gyógyhatású.

A fürdőhely számtalan különlegességeinek egyike, hogy a meleg vizű karasztforrás alacsony sótartalmú, így korlátlan ideig lehet benne fürdőzni.

Sodródhatunk a vadvízben, hallgathatjuk a Csillagterem sejtelmes visszhangját. A fürdő nagy része zárt, ezért egész évben élvezhetjük előnyeit, nyáron pedig a parkosított külső teret is a medencékkel karöltve. A teljes intézmény akadálymentesítve van mozgáskorlátozottak számára. Szaunapark, gőzkabin, infraszauna, merülő medence, mi szem-szájnak ingere.

Ugyan már a régi időkből ismert volt a hely gyógyhatása, fürdőhellyé csak a török idők elmúltával válhatott. A görömbölyi apát 1711-ben vetette fel fürdőhely kialakítását Tapolcán. Még Kassáról is hozatott orvosokat, hogy igazolják a víz gyógyító voltát. 1723-ban kezdték az építkezést, három medencét és egy fogadót alakítottak ki. 1743-ból meg is van ennek az épületnek a leírása. Természetesen a barlangban fürdőzés ekkor még szóba sem jöhetett. A század közepére a hely feledésbe merült, romlásnak indult.

 

barlangfurdo_elmenyfurdo_a_barlangban_csillag_1.jpg

A Csillagterem. Fotó: barlanfurdo.hu

 

1837-ben az akkori görömbölyi apát újíttatta fel, fedett medencét építtetett, de még mindig mindent a barlangokon kívül. 1908-ban Szentpáli István, Miskolc polgármestere 200 000 koronáért megveszi Tapolca egy kisebb részét városa számára a görögkatolikus egyháztól.

Nemcsak a melegvizű termálvíz miatt, hanem a hideg vizű források végett is vásároltuk meg a területet, amelyek a lillafüredi társaikkal együtt fedezték Miskolc vízellátását.

Az első világháború után létrejön a Tapolcai Gyógyfürdő Rt. erős miskolci befolyással. Pávai-Vajna Ferenc geológus 1928-ban felhívta a figyelmet a tapolcai vizek jó minőségére, mind gyógyhatásuk, mind ivóvízminőségük szempontjából. Gombamódra szaporodtak a villák, 1933-ban már több mint százat találunk a településen.

1934-ben hivatalosan is fürdőhellyé minősítették Tapolcát. 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei alapján megépítették az egyik melegvizű forrásra a Tavi fürdőt. Érdekesség, hogy ekkor egy régi fürdőre utaló nyomokat találtak. Először azt hitték török eredetű, aztán ezt elvetették és a bencéseknek tulajdonították, tulajdonítják, ugyanis erdélyi motívumokat találtak a famaradványon. Ezek szerint már a szerzetesek is élvezték a tapolcai meleg vizű források gyógyhatását, kellemes hőfokát.

 

termalfurdo_miskolctapolca_barlangfurdo_3_1.jpg

A Fürdőcsarnok. Fotó: barlanfurdo.hu

 

1939-ben kezdték az új fürdőház építését, közben egy új 31,5 fokos forrásra bukkantak, hatalmas vízhozammal. 1941-re készült el a főépület, melynek teteje gombnyomással nyitható-zárható és a mai napig működőképes. Az akkori európai ,,ranglistán" a harmadik, nagyon előkelő helyen állt a fürdő, ez a ranglista a korszerűség, a vízminőség és a gyógyhatás szempontjai alapján készült.

A városrész Miskolchoz való csatlakozásakor - amely 1945 januárjában történt - több név is felmerült a településrész elnevezésére. Hejő-füred, Miskolc-füred, Miskolc-hévíz, Miskolc-tapolca. Végül Marjalaki Kiss Lajos javaslatára a Miskolctapolca lett a befutó.

1959 fontos dátum a fürdő történetében. Innentől kezdve nem egyszerű fürdő, hanem ,,A" Barlangfürdő. A Tavas-barlangot alakították át fürdésre alkalmassá.

1969 is jelentős volt, hiszen elbontották a régi Tavi-fürdőt, ekkor épült a kagylószerű tető a külső medence felé, amely manapság már a fürdő országosan is ismert jelképe, védjegye.

 

kagylo2_1.gif

A Barlangfürdő hármas fürdőkomplexuma. Lénárt L. illusztrációja, forrás: mek.oszk.hu, A miskolctapolcai-tavasbarlang és fürdőépület alaprajza

 

Kiemelkedő nemzeti érték - 2016

Értéktárak melyekben szerepel:

Magyar Értéktár

Megyei értéktár

Települési értéktár

Szakterületi kategória:

Turizmus és Vendéglátás

 

 

Tapolcai bencés apátság, valamint a Miskolc nemzetség udvarházának és temetőkápolnáinak földalatti maradványai

Városunk alapításának dátumáról nem maradt fenn hivatalos "bizonyíték", azaz okleveles utalás. Valószínűleg azért nem, mert a várost alapító Miskóc nemzetség ősi szálláshelyét, a tapolcai monostort porig rombolták a reformáció idején. 

 

img_20181005_091348_2.jpg

A Barlangfürdő bejárata előtt található a Bencések monostor maradványa, ami a városalapító Miskóc nemzetség temetkezési helye és valószínűleg dokumentumainak őrzési helye is volt. A monostor lerombolása után - 16. század - a terület elmocsarasodott

 

Az első magyarországi bencések Szent Márton-hegyén telepedtek le Pannonhalmán. A ,,világi előkelőink" a XI. század közepétől kezdődően alapítottak bencés apátságokat az ország különböző pontjain, így Tapolcán, a Miskóc nemzetség szálláshelyén is.

A Miskóc nemzetség alapította monostor védőszentje Szent Péter volt. Alapításának pontos évét nem ismerjük, legkorábbi említése 1214-ből való (abbatia de Heuiuz). Dobrossy István szerint ebben az apátságban őrizték a Miskóc nemzetség dokumentumait, okleveleit, és ide temetkeztek a család tagjai is. A Váradi Regestrum 1214 és 1221 között háromszor említi az apátságot.

Idézzük fel Tapolcaként való első említését:

,,A nyíri izmaeliták által vádlott vámosi és tapolcai jobbágyok tisztázzák magukat: Illés és Péntök nyíri szaracénusok kezet fogva több másokkal rablásról vádlották Márton ispán vámusi jobbágyait... nem különben a Bors - Miskolci had Tapolcai monostorának tapolcai jobbágyait."

(bazleveltar.hu - A Tapolcai apátság és a Miskolc nemzetség első említése 1219.)

 

p1110795and0more_1.jpg

Forrás: mindenamieger.blogspot.hu

 

Egy másik esetében a Tapolcai monostor két márka kártérítési igényt - panaszt - nyújtott be a váradi káptalani szék felé, egy Ibud nevű szolga ellen. A márkáról mint pénznemről arra következtettek a történészek, hogy a szerzetesek valószínűleg német nemzetiségűek voltak. 

Pázmány Péter említése szerint az apátság fénykorát élte ezekben az években és virágzó iskolája is volt.  

Később az alapító Miskóc nemzetség tíz ágra szakadt, majd eltűnt a történelem útvesztőiben. 

Attól, hogy legkorábbi említése 1214-ből való, egyátalán nem biztos, hogy akkor alapították, sőt, mivel a hely elsősorban a Miskóc nemzetség tagjainak nyughelyéül szolgált, valószínűleg a XI. században - ahogy fentebb említettem, ekkor kezdték alapítani ezeket az apátságokat az ország számos pontján -, vagy pár évtizeddel később már léteznie kellett.

A XIII. század végéig biztosan ide is temetkeztek a városalapító nemzetség leszármazottai, aztán a terület más kezébe került. A Miskolc nemzetség tulajdonlása alatt komoly birtokhálózattal ruházta fel a tapolcai birtokát.

A következő tulajdonosai, a Szécsiek azonban már nem temetkeztek ide, az apát birtokait elvették. Ezekben az időkben a szerzeteseknek már dolgozniuk kellet megélhetésükért.

Pár évtizeddel később pedig már házat is vásároltak Miskolcon, ahol el tudták adni portékáikat, gazdálkodásuk eredményét. A kegyúri jogokat ekkor a király gyakorolta, az apátot pedig a pápa nevezte ki. Ezen időszaktól a mohácsi vészig nem nagyon maradt fenn használható információnk az intézményről. 

1526-ban a mohácsi vész után a tapolcai apát egy bizonyos Oláh Miklós volt, aki a csatában elhunyt II. Lajos feleségével - és annak udvartartásával - Máriával együtt Brüsszelbe menekült. Így sem kegyura - aki a király felesége volt, persze csak annak halála után -, sem apátja nem maradt Tapolcának. Az ország három részre szakadt, Ferdinánd, Szapolyai és a török uralta Magyarország egykori területét, ez a hatalmi tagozódás 150 évig tartott.

 

20121127-miskolctapolca-a-bences-apatsag-2012es5_1.jpg

A bencés apátság templomának alaprajza és a hozzá délről kapcsolódó kolostor a 2012-es ásatás alapján. Forrás: origo.hu - Megtalálták Miskolc sírját - Pusztai Tamás illusztrációja

 

Mivel a tapolcai apátság katolikus volt, vagyis a vallása miatt Ferdinánd hívő, Szapolyai pedig a vallásszabadságé, ezért bizony ellenségnek számított, mint Ferdinánd-párti erősség. Ezért 1532 nyarán pusztította el az apátságot először Bebek Imre és Ferenc. 

Oláh Miklós Brüsszelből próbálta menteni a menthetőt - valószínűleg ő volt a katolikus avasi Szent István templom egykori lelekipásztora is -, de kevés sikerrel. Dobrossy István szerint azonban 1534-ben mégegyszer sikerül "visszafoglaltatnia" Pemfflinger Sebestyén Borsod megyei főispánnal és uradalmi zálogbirtokossal a távolból. 

A további időszak elég zavaros. Egy bizonyos: az apátság véglegesen elpusztult. A legtöbb forrás szerint ebben Balassa Zsigmond a ludas, aki a diósgyőri koronauradalom új birtokosa volt. 1535 "környékén" történt mindez, Balassa úr ebben az évben éppen Szapolyai-párti, tehát szálka volt a szemében az apátság. Ekkor az épületben szolgáló 300 fős "személyzetet" is lemészárolták.

A terület ezután egyébként hosszú időn át csaknem teljesen néptelenné vált. A reformáció alatt az apátság földje és Mindszent - ami egy utca volt ebben az időben Miskolcon - egy birtokká vált. A vallás tette őket eggyé, a katolikus vallás.

 

3559180_c520ea6632d2cd857f3a4f76f2f0f0aa_f_1.jpg

A feltárás alatt a megtalált apátság. Forrás: index.hu, Vajda János

 

Magát az apátságot egy kis "szigetszerű" képződményre építették, körülötte vizes, mocsaras terület volt. Ezért is süllyedt meg, hordalék került rá, a természet teljesen benőtte, eltüntette a nyomokat. Állítólag a tornyát még a XVIII. században is borospincének használták, akkor még állt.

A nagy utazó Bél Mátyás is beszámol róla az 1700-as évek elején, ekkor még álltak a romjai. A következő időben - ahogy az lenni szokott - a lakosság a köveit elhordta, éppen ezért a nyomai is teljesen eltűntek. A XX. századi régészek, történészek már csak találgatták, hol is lehetett valójában.

Érdekesség, hogy 1938-ban a Barlangfürdőben Szeghalmy Bálint tervei alapján megépítették az egyik melegvizű forrásra a Tavi-fürdőt, ahol egy régi fürdőre utaló nyomokat találtak. Először azt hitték török eredetű, aztán ezt elvetették és a bencéseknek tulajdonították, tulajdonítják, ugyanis erdélyi motívumokat találtak a famaradványon. Ezek szerint a szerzetesek is élvezték a tapolcai meleg vizű források gyógyhatását, kellemes hőfokát.

Nagyon sokáig, sok helyen keresték az apátság romjait. A keresést az is megnehezítette, hogy Tapolca területén sok helyen találtak épületmaradványokat, a középkori település nagy kiterjedésű volt, élénk gazdasági élettel, nagy számú lakossággal. 

Az apátságot végül 2012-ben, a Barlangfürdő bővítésekor találták meg. Valószínűsíthető, hogy az alapító Miskóc sírját - vagy közeli leszármazottját - is megtalálták a kutatók. A Herman Ottó Múzeum szakemberei végeztek ásatást a területen, ekkor bukkantak rá az egykori apátság maradványaira. A hosszú-hosszú keresés véget ért.

 

peter_alnador_pecsetje_1298_turul_1883_1_2.jpg

A Miskóc nembéli Péter alnádor pecsétje 1298-ból. Forrás: Wikipédia - Miskóc nemzetség címere

 

Nemzeti érték

Értéktárak melyekben szerepel:

Megyei értéktár

Települési értéktár

Szakterületi kategória:

Kulturális örökség

 

  

Palóczy László munkássága és emlékei Miskolcon

Nagyon keveset tudunk azokról a miskolciakról, akiknek nevével ugyan találkozunk nap mint nap, de életüket, tevékenységüket, nagyságukat, a városunkért tett önfeláldozó munkásságukat is ismernünk kellene. Az egyik legnagyobb miskolci Palóczy László, aki szó szerint haláláig szolgálta szeretett városát. Ismerjük meg ma az ő történetét!

Palóczy László (1783 - 1861) liberális reformpolitikus, Borsod vármegyei alispán, országgyűlési képviselő, országgyűlési jegyző, a református egyház gondnoka, Borsod vármegye főjegyzője. A miskolciak "népképviselőnek" is nevezték, mert nagyon szerették őt és tudták, hogy az ő érdeküket képviseli minden körülmények között.

 

2bb8_3.jpg

Palóczy László. Forrás: Wikipédia

 

Miskolcon, református nemesi családban látta meg a napvilágot. A helyi református kollégiumba járt, majd Pesten végezte jogi iskoláit. Nem a jó családból való származásának, nem birtokai nagyságának, gazdagságának köszönhette előrejutását, hanem annak, hogy tehetséges és tettre kész igaz magyar ember volt. 

1806-ban már a hazája szolgálatában állt, mint tiszti alügyész. Hatszor volt Borsod vármegye követe az országgyűlése(ke)n, ebből is látszik, mennyire bíztak benne a saját patriájában.

A vallásszabadság kérdésével foglalkozott leginkább, harcolt a református hittársaiért, a reformátusok védelmezőjeként is emlegették. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyvét, és szavai meghallgatásra találtak a honatyák között.

1839-től vármegyei másodalispán. Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője, az országgyűlés korelnöke. 

1849-ben a nemzeti kormányt egészen Aradig követte. Egy rövid ideig a délvidéken, Gyulán bujdosott, majd visszament Aradra és itt adta fel magát a császári biztosnak. A Habsburgok azzal alázták meg a legjobban, hogy arra kényszerítették 1850. március 15-én német nyelven mondja el védőbeszédét a bíróság előtt. 

 

paloczi1_1.jpg

A képviselőtársai által állított emléktábla

 

1850 áprilisában először kötél általi halálra - és teljes vagyonelkobzásra -, majd egyhítésként börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszatért a szülővárosába, visszavonultan élt, a református egyház gondnokaként tevékenykedett.  

1861-ben ismét elfogadta a nép akaratát, városunkat mégegyszer utoljára képviselte az országgyűlésen, ismét korelnökként. Egyes források szerint már tudta, hogy nem fogja kitölteni a hivatali idejét.

Így is történt. Az utolsó képviselői mandátumát már nem tudta befejezni. A fővárosban érte a halál. Testét hazahozták, Miskolcon, az avasi temetőben nyugszik, temetésén Lévay József mondott megható búcsúbeszédet. Három gyermekét és tíz unokáját hagyta itt, amikor elment.

Emléktáblája van az avasi református templom déli oldalhajójában, melyet képviselőtársai állíttattak 1864-ben:

,,Palóczy László. Az 1848. és 1861. országgyűlés képviselőháza korelnökének emlékül ki a képviselőház 1861. évi április hó 19. kelt határozata szerint: A Haza háláját kiérdemelte. Képviselőtársai."

Városunkban utca viseli nevét. A Herman Ottó Múzeum birtokában van az aranytolla - és relikviái, melyeket Soltész Nagy Kálmán vásárolt meg -, amit a vármegyétől kapott ügybuzgó, lelkiismeretes munkájáért. Sajnos a múzeum papszeri épülete zárva van, így manapság nem láthatjuk a tollat kiállítva. Az avasi temető mellett található emlékműve és családi kriptája, ami 1869-re készült el, kereken hatszáz mázsa szürke gránitból. 

Szülőháza a Papszeren ma is áll, Dobrossy István helytörténész emléktáblát szeretett volna elhelyezni rajta, sajnos különböző okok miatt ez nem valósulthatott meg. 

Kevés olyan nagyszerű polgára volt a városunknak, mint Palóczy László. Élete, munkássága utat mutathat sokunk számára. Sajnos kevesen ismerik életét, tevékenységét, de hátha ez a cikk is változtat rajta valamelyest.

 

dsc_0042_1_1.jpeg

Palóczy aranytolla

 

Nemzeti érték

Értéktárak melyekben szerepel:

Megyei értéktár

Települési értéktár

Szakterületi kategória:

Kulturális örökség

 

 

Miskolci kocsonya 

,,Pislog, mint a miskolci kocsonya."

,,Pislog, mint béka a miskolci kocsonyában."

,,Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka."

 

100_eves_tanyer_miskolci_kocsonya_1_2.jpg

Forrás: pmobil.hu

 

Ki ne hallott volna a legendás miskolci kocsonyáról, melyben ott pislog a béka. Ennek a történetnek próbáltam utánajárni, mondhatom sok érdekes esettel találkoztam. Az már alapvetően nagyon érdekes, hogy a miskolciak ennyire szerették a kocsonyájukat, az pedig még érdekesebb, hogy ez a békás történet ennyire bekerült a köztudatba. Talán az avasi és tetemvári pincék állandó hűs klímája miatt? Azért, mert akár nyáron is készíthették ezt az étket, ami a pincékben megfagyott? A 8-12 fok biztosította számukra az állandó megfelelő klímát? Ezt nem tudhatjuk pontosan. Egy biztos, nemcsak a vásárokon, hanem a korcsmákban és a vendéglőkben is tálalták ezt a fogást a vendégeknek.

Egyes források szerint a miskolci kocsonya legendájának eredetét a 18-19. században kell keresnünk. Ennél korábban is fogyaszthatták már ezt az ételt városunkban, bár, hogy mikor, ez a feledés homályába vész. Akkoriban a piacokon és vásárokon házi készítésű ételként eladásra is kínálták. Az első írásos emlék róla egy 1790-es tanúkihallgatási jegyzőkönyv részlete, íme:

,,Hallotta másoktúl, hogy midőn Kőmíves József lármázott házának feltöréséért, akkor Víg Mária odahaza nem volt, hanem a piaczon árult kocsonyát." 

(Dobrossy István: A miskolci vendéglátás és vendégfogadók története 1745-1945, 129. oldal)

Szóval Mária volt az első, akiről tudjuk, hogy üzletelt ezzel a (nem csak) miskolci különlegességgel. A békás história is először a 18-19. század fordulóján kapott országos figyelmet, amikor a városiak képeslap formájában adták tudtára az embereknek az elbeszélést úgy, hogy egy békát ábrázoltak rajta, aki egy kocsonyában nézelődik. 

1848-ban egy miskolci országgyűlési képviselő, - akit nem említenek néven a források, talán Palóczy, vagy netán Szemere? - az Avas egyik pincéjében kocsonyát evett a történet szerint: 

,,1848-ban egy itthon járt képviselőnek az egyik avasi pince előterében kocsonyát tálalt vendéglátója. A hideg ételre jobban csúszik a bor - mondta valaki. A kocsonyát a hordók mellől egy tégláról vette fel, annakelőtte ott fagyasztotta azt. Az alkony félhomályban a képviselő evőeszközével megbökte a húsdarabot (cupákot) s rémülten, undorral látta, hogy egy kocsonyába fagyott béka, mert a húsdarab pislogni kezdett."

(Dobrossy István: A miskolci vendéglátás és vendégfogadók története 1745-1945, 132. oldal)

 

kocsonya_1.jpg

Forrás: elteonline.hu 

 

Egy másik történet szerint az 1800-as években egy avasi vendéglős úgy találta fel a kocsonyáját a vendégnek - figyelmetlensége miatt -, hogy egy béka kandikált ki a tányérból. Ennek a sztorinak szomorú vége lett, állítólag annyira csipkelődtek vele a miskolciak az eset kapcsán, hogy szégyenében az öngyilkosságba menekült. 

Végezetül, de nem utolsósorban, egy tetemvári történetet is megosztanék, már csak azért is, mert nekem ez a kedvencem és mert a legismertebb is. Egy felső-gömöri "furmányos" - fuvaros - és "Potyka" Kati kalandját meséli el.

,,Egy felső gömöri tót furmányos is a ,,Magyar Huszárba" tévedt be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétől, mégpedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a népnyelv fantáziája bizonyos szemmel látható tekintetekkel fogva "Potyka Kati" becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepéből kikandikáló húst akarja konzulmálni. De egyszer csak ijedten ejti el a villát és így kiált: - Jáj, jáj Kocsmárosné, annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim! Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Az izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításáért. - Na ennek pechje volt - mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a jószágot."

(Dobrossy István: A miskolci vendéglátás és vendégfogadók története 1745-1945, 130. oldal)

 

web001_1.jpg Forrás: kalandozastravel.hu 

 

Ezen történeteken kívül rengeteg kering még a köztudatban. Vajon melyik vendéglőben történt az eset? Nagyon sokféle helyszín vetődik fel a miskolciak elbeszéléseiben. A fent említett Magyar Huszár, a Három Rózsa, a Vörös Rák, a Törökfő, a Zöldfa, a Korona, illetve területileg a Csabai kapu, a Búza tér, a Tetemvár, vagy a történelmi Avas is szóba kerül ennek találgatásakor. Valószínűnek tűnik, hogy egyszer valahol, valamikor tényleg belefagyott egy béka Miskolcon egy kocsonyába.

A két világháború között nemcsak képeslapok, hanem emléktárgyak is készültek a kocsonyából kikönyöklő békával. A miskolciak farsangot, fesztivált is rendeztek kedvenc eledelüknek az utóbbi években, és egy dolog biztos: míg világ a világ fontos lesz a kocsonyájuk.

 

beka_2.jpg

Forrás: itthoneszakmagyarorszagon.blog.hu

 

Nemzeti érték

Értéktárak melyekben szerepel:

Megyei értéktár

Települési értéktár

Szakterületi kategória:

Turizmus és Vendéglátás

 

Források:

 

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I.

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc város eredete és a Miskóc nemzetség  

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I. 

Benkő Sámuel: Miskolc történeti-orvosi helyrajza

Magyar Katolikus Lexikon - Tapolcai apátság

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Az apátság emlékei, a monostor rejtélye. 

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Mindszent kálváriája

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. - Dobrossy István - Kárpáti László: A Mindszenti templom építéstörténete és műtárgyai

hellomiskolc.blog.hu - A bencés apátság romjai

bazleveltar.hu - A Tapolcai apátság és a Miskolc nemzetség első említése 1219.

Reggeli Hírlap, 1931. április 20-22., 1931. december 28.

Nyíri Dániel - Nagy-Miskolc keletkezésének történelmi előzményei III. 

Nagy Ferenc - Hol volt a tapolcai apátság monostora?

Wikipédia - Bencések szócikk, Miskóc nemzetség címere szócikk, Oláh Miklós szócikk

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A bámulatos Barlangfürdő históriájaDobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9.

Dobrossy István: Miskolc védett síremlékei

Wikipedia - Palóczy László szócik

epa.oszk.hu

kozterkep.hu

minap.hu - 1848/49 emlékezete Miskolcon: Palóczy Lászl

Lézerpont szerdák - youtube.com

Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 m

www.gmmuzeum.sk

Vasárnapi Újság (Palóczy László - 1854-1860) 

hellomiskolc.blog.hu - Miért pislog a kocsonyában a béka?

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A tetemvári pincerendszer

Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945

hvg.hu - Potyka Kati békája - az igazi miskolci kocsonya receptje

izletes.hu

rfmlib.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Fedor Vilmos - Rózsa Edit: Miskolc idegenforgalmi értékei és vonzereje

berzeviczy.sulinet.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr2517817235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása