Tíz történelmi érdekesség Miskolcról - 14. rész
2022. július 07. írta: Reiman Zoltán

Tíz történelmi érdekesség Miskolcról - 14. rész

Ismét tíz érdekességgel jelentkezem városunk történelméből. Ezúttal többek között egy elveszett Nobel-díjról, egy eltűnt kastélyról, Diósgyőr címeréről, illetve egy titokzatos autóról lesz szó, amely sok balesetet szenvedett...

 

img_20190625_011421_1.jpg

A Klein-kastély. Forrás: Magyar Pályázatok című újság, 1904

 

Az elveszett Nobel-díj

Csorba György nevét bizonyára sem sokan ismerik a Miskolcon élők, pedig egy kivételes képességű tudós-feltaláló-tanárról van szó, aki akár a Nobel-díjat is megkaphatta volna, ha idehaza valaki felvállalja a felfedezése anyagi finanszírozását. Nem így történt, így Watson-Watt révén majd' egy évtizeddel később terjedt el a radar őse.

Merthogy Csorba György 1922. november 23-án publikálta élete fő művét, a radar elődjét a Magyar Földrajzi Társaság előtt, műszaki leírást mellékelve hozzá.

 

img_20191115_072656_1.jpg

 

,,... egy készüléket szerkesztettem, mely két rádióállomásról származó irányleadások alapján a légi közlekedésnél szükséges kellő gyorsasággal lehetővé teszi ama pont földrajzi helyzetének meghatározását, amely helyen a légi jármű a felvétel pillanatában van."

(Eperjesi Nóra - Takács Balázs: Csorba György élete és munkássága)

A felfedezés olyan értékes volt, hogy Csorba Györgyöt a magyar honvédség is kitüntette. Az tudós által összerakott készülék fokpercnyi pontossággal működött, ha talált volna befektetőt és sikerül a tömeggyártása, valószínűleg ő vonul be a történelembe mint a radar feltalálója. Nem így történt...

A találmány megvolt, azonban magyar földön nem láttak fantáziát benne - hiába a sok válveregetés és kitüntetés -, az évek pedig teltek-múltak. Egészen érthetetlen okokból a Magyar Szabadalmi Hivataltól végül nem kapott szabadalmi jogot, a némettől viszont igen.

Két magyar minisztériumnál is hiába járt a feltaláló pénzhiány miatt mindkét helyről elküldték. Már a harmincas évek elején járunk. Az angolok 1938-ra kiépítették radarhálózatukat, a németek csak a második világháború végére tették meg ugyanezt...

 

Az első panel Miskolcon 

A panelházas lakótelepek a második világháború után terjedtek el Magyarországon - szovjet mintára. A hatvanas évek végéig a Szovjetunióban 600 000 panellakás épült fel. Az úgynevezett Camus-rendszer terveit vásárolták meg Franciaországtól.

Először 1956-ban ment egy magyar delegáció a Szovjetunióba azért, hogy tanulmányozza ezeket az építészeti technikákat. 1960-as években pedig Franciaországban is voltak, ezzel egyidőben telepítették az első házgyárakat Budapestre.

 

31_1.jpeg

Miskolc első bérháza a Máday Lajos utcán. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

Az első panelház Pécsett épült 1961-ben, akárcsak az első tízemeletes panelház is. Budapesten az óbudai és a békásmegyeri lakótelep voltak a legnagyobbak - persze később - 40 000 feletti lakossal.

Miskolc közelében - az alsozsólcai BÁÉV gyárban - 1968 végén indult a termelés, innen származnak a Miskolc, Ózd, Tiszaújváros mai panelei, ahogy említettem francia licensz, de szovjet minta alapján.

Miskolc legnagyobb építési területe az Avas. 12 000 lakással és 40 000 lakossal. Itt 1974-ben adtak át az első lakásokat. Azonban nem az avasi volt az első lakótelep, hanem a Győri kapui. 1968-tól építették ezt a lakótelepet, ahol még az 1980-as évek derekán is épültek panelek az Újgyőri főtér környékén.

Az első panel ennek ellenére a Vörösmarty lakótelepen épült Miskolcon, a mai Mádai Lajos utcán a tízemeletes sor. A belvárosi lakótelep az egykori Gordon helyen épült. Ez az Arany János - Hadirokkantak utca - Népkert közé eső területet jelöli, két részben.

 

A nyomtalanul eltűnt kastély 

A miskolciak közül, valószínűleg nem sokan hallottak a szirmai Klein-kastélyról, a szirmaiak azonban jól tudják, hogy a huszadik század elejétől a közepéig egy szépen megtervezett takaros kis épület állt a mai városrész területén.

Az ingatlan 1902 és 1903 között épült, a történészek, régészek szerint valahol az Árvácska és az Új élet utcák környékén lehetett. Szecessziós stílusban épült és hatalmas park ölelte körül. Klein Mór kereskedő építtette, majd fia, Sándor kezelte az épületet körülölelő gazdaságot.

 

f9b45f3dd2fc4646b29de7f0f6366e86.jpg

 

Az uradalmat valahol Szirma és Martintelep között képzeljük el. Klein Sándor - Mór úr egyik fia - a tízes években tehén- és juhtenyészetet és tejgazdaságot üzemeltetett. Jelentős műgyűjteménnyel rendelkezett a Klein család. Az egyik szobát a kastélyban Rákóczi emlékének szentelte. 

A család sorsa tragikus és rejtélyes a háború után. Állítólag Klein Sándor agyonlőtte magát, de olyan pletykát is olvasni, hogy amikor a Vörös hadsereg elől menekült, találat érte a Rolls-Royce-át.

A kastélyt a németek 1944-ben felrobbantották - a hivatalos hírek szerint hadi események miatt -, a lakosság a köveit elhordta, a hetvenes években pedig házak épültek a területre.

A témában Hideg Ágnes és Csáki Tamás írt egy nagyszerű könyvet: Egy eltűnt kastély nyomában – a Klein-kastély Miskolc-Szirmán címmel.

 

Diófa helyett pálmafa Diósgyőr címerében 

A szentléleki pálosokról sokan hallottak város- és megyeszerte egyaránt. A diósgyőri pálosokat azonban kevesen ismerik, pedig többek között Diósgyőr elnevezése is a nevükhöz köthető. A Krisztus Szent Teste néven felszentelt kolostorban éltek a mai Majláth területén.

Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett. A pálosok sok mindenhez értettek, sok tevékenységgel foglalkoztak. A kolostorban például kódexmásoló műhely is működött. 

 

3222-diosgyor_1_1.jpg

 

1928-ban Füstös Pál plébános javaslatára változás történt Diósgyőr címerében. Az addigi címer Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal két diófa között. A diófákat palmafákra változtatta, azért mert a pálosok címerében ez szerepel. Ezzel akarta szimbolizálni a pálosok és Diósgyőr egységet. A belügyminiszter jóváhagyásával ez a csere meg is történt.

 

Kilenc Simonyi 

Nem is fűznék hozzá sok mindent a következő érdekességhez, csak megosztom veletek a Labdarúgás 1965 augusztusában íródott címkét, melyben bemutatja nekünk a kilenc Simonyi testvért.

,,Simonyi Jenő bácsi, az egyszerű miskolci mozdonyvezető, életében 9 gyerekről gondoskodott, 9 gyereket indított el az élet útján, 9 labdarúgót nevelt... Nem mindig jutott megfelelő nagyságú kenyér a kilenc legénykének, de a kerek bőrlabda kergetése közben gyakran még az éhségről is megfeledkeztek a Simonyi fiúk ...

1. — Nemrég Miskolcon a Széchenyi téren régi MVSC-játékosokra akadtam. Köztük...

— Ni csak, a Simonyi? Ugye ti voltatok heten?

— Kilencen — helyesbített az 53 éves Simonyi I István.

A téma tehát az utcán, illetve a miskolci Széchenyi téren hevert. Kora délután volt. A városi tanács hangulatos vendéglőjének egyik sarokasztalához ültünk kis tereferére.

— Én vagyok a legidősebb — kezdte a beszélgetést. — 1934-ig az MVSC-ben játszottam, aztán az Attilához, a miskolci proficsapathoz kerültem. Két évig játszottam ott, az egyik évben az I., majd a II. osztályban. Aztán visszakerültem az MVSC-hez. Kisebb kihagyásokkal negyedszázadon át kergettem a bőrlabdát, s 39 éves koromban hagytam végleg abba. Négy csapatnál voltam edző, most a labdarúgó szövetség igazoló bizottságának vagyok a tagja, a hét öt napjának estéje most is a labdarúgásé...

 

img_20220623_034351.jpg

Forrás: Labdarugás - 1965. augusztus 

 

2. Simonyi II András vitte a legtöbbre. Rá a maiak közül is sokan emlékeznek még. A harmincas évek elejének kiugró labdarúgó tehetsége. 14 éves korában már játszott az MVSC első csapatában. 16 éves korában, heti öt pengő fizetéssel leszerződtette az I. ligás miskolci csapat, az Attila. Röviddel ezután az együttes Algériában portyázott, s mire a csapat hazatért, Simonyi papa kezében már ott volt a francia ajánlat... És vajon melyik sok gyermekes mozdonyvezető mondott volna le a harmincas évek elején arról, amit a levélíró Simonyi Bandi két lábáért kínált?

Lille, Souchaux, Párizs (itt a Red Star), Rennes, Angers, Rouen következett, majd 34 éves korában öt évig Portugáliában, egykori klubtársának, Szabó Jánosnak a csapatában... 47 éves korában még a II. ligás Cherbourg erőssége volt, a lapok éles tudósításokat közöltek a francia „Matthewsről”. 48 éves korában, 3 évvel ezelőtt hagyta abba, azóta Párizsban él, 18 éves fia féltucatnyi sportág kitűnő francia sportolója, mint ifi labdarúgó közel jár a 400. góljához... Simonyi II András 1934-ben francia állampolgár lett. Hatszor szerepelt a francia-, 32-szer Párizs-, 12-szer Észak- Franciaország válogatottjában, s 8-szor volt bajnokságot nyert csapat tagja...

3. A ma 49 éves Simonyi III Imre a népes családban az egyedüli, aki csak rövid ideig futballoozott. Az Attila amatőr csapatában, az Északi I. osztályt is megjárt Miskolci AFC-ban játszott, később az ökölvívásban ért el nem jelentéktelen sikereket...

4. Gyula viseli a IV-es számot a Simonyi fiúk közül. Az MVSC volt NB II-s csapatának csupaszív fedezete végig hű maradt a zöldfehér miskolci színekhez, s a 47 éves sportember ma is a vasutas csapatban tevékenykedik, az úttörő labdarúgók edzője...

5. Simonyi Miklós természetesen szintén MVSC-nevelés... Ott játszott a serdülő, ott a felnőtt csapatban...

1953-ban egyszerre négy Simonyi járt a gyakorló edzői tanfolyamra: István, Gyula, Jenő és Miklós. Miklós jónéhány csapatnál edzősködött, a somsályiakat annak idején az NB III-ba vitte, később — már oktatói minősítéssel — a Putnok edzője lett. Aztán egyszer csak gondolt egyet: bíró még nincs a családban, nosza hát — legyen aki a leghálátlanabb feladatot is vállalja... Most vasárnapról vasárnapra mint játékvezető járja a borsodi falvakat.

 

fb_img_1655948518793.jpg

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom azt, hogy sporttörténeti mérkőzésre került sor a Népkertben azon a hétfői napon...

 

6. Simonyi VI Sándor úgy indult, hogy Bandit lepipálja... A Miskolci VSC, a MAFC, a Kassai Rákóczi (NB II), a Ganz TE (NB II), az SBTC (NB I) volt egy-egy állomása egyre feljebb ívelő labdarúgó-pályafutásának s a felszabadulás után néhai Gallovich Tibor bűvös noteszába is bekerült a neve. A kapitány már a válogatott összeállításkor is figyelembe vette, amikor formája tetőpontján súlyos szerencsétlenség érte, ballábát tőből amputálni kellett... 24 éves volt, tele ambícióval, tele vággyal, de egy kegyetlen pillanat a szép álmot örökre rombadöntötte.

7. Évek óta a Miskolci EMTE II. ifjúsági és úttörő csapatának az edzője Simonyi VII Jenő. Közhely már, de meg kell említenünk: ő is az MVSC-ben, a „családi” sportegyesületben kezdett, majd a Debreceni Postásban, később a Diósgyőri Bányász NB-s csapatában folytatta.

8. Simonyi Vili Ferenc, az MVSC, a Kassai VSC NB II-es, később a Debreceni VSC NB I-es csapatának a játékosa, aki utoljára a BVSC-ben szerepelt nyilvános mérkőzésen. A nagy munkabírású, szorgalmas, rokonszenves játékos szintén sokszor szerepelt csapatának, sőt egy-egy NB I-es fordulónak is a legjobbjai között... Mi más lehetne? Ő sem hagyta teljesen abba, hiszen még alig 35 éves. Edzősködik.

9. És végül a legkisebb, a 19 éves László a IX-es szám büszke tulajdonosa. Jelenleg katona, s bevonulása előtt a MÉMTE játékosa volt. Ahogy mondják, ő is Simonyi-fajta. Ő is méltóan képviselheti a nagyszerű labdarúgó-dinasztiát, ha megerősödik.

Dióhéjban ez a labdarúgó-család története. Talán azok számára sem érdektelen, akik eddig nem ismerték a kilenc Simonyit."

(Labdarúgás, 1965. augusztus, 8. szám)

 

Dr. Pfliegler Imre tragikus halála 

Pfliegler Imre korának nagyszerű orvosa volt. Kiemelkedő tudású orvosa. A városban mindenki szerette. Idős korában is dolgozott, nem tudott tétlenül élni. 

,,Halála tragikus körülmények között következett be. Húsvét vasárnapján este a nászánál vacsorázott. Vacsora után villamoson akart hazamenni. A Déryné utca 2. számú ház előtti villamos megállónál várakozott a kocsira. Itt történt eddig még meg nem állapított módon a tragédia. A villamoselütötte dr. Pfliegler Imrét, akit súlyos, állapotban beszállítottak a mentők az Erzsébet kórházba. Ide bekísérte fia, dr. Pfliegler Kálmán törvényszéki orvos is, aki mellette volt egész éjszaka.

A kórházban Imre bácsi magához tért, elbeszélgetett fiával. Több ízben mondotta, hogy meghal és sírhelyét is megbeszélték. Jellemző jóságára és nemes szívére, hogy a régebben kijelölt sírhelyre nem engedte magát temettetni, mert akkor egy élő fát kellett volna kivágatni. A balesetnél három bordája tört el és ezenkívül súlyos belső sérüléseket is szenvedett. A reggeli órákban megállapította, hogy közeledik a vég és hazavitette magát Urak utcai lakására, ahol reggel fia karjai között meghalt."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1943. április 28.)

 

img_20180613_115823_2.jpg

Pfliegler Imre a zene területén is maradandót alkotott

 

Unokájával, Pfliegler Péterrel készített interjúm során természetesen ő is szóba került, most ebből a beszélgetésből idéznék:

,,Nagyapám, Imre, Budapesten végzett, orvos lett és valóban városi főorvos volt, amellett most már elég sokan tudják róla, hogy az első világháború vége felé a kolerakórháznak a főorvosa is volt. Ami egyrészről azért volt nagy- és tiszteletreméltó dolog, mert nem nagyon vállalta más, másrészről azért, mert már felesége, gyermekei voltak és így is elvállata ezt. Az ottani néhány fős személyzettel, segítőkkel, ápolókkal együtt, határtalan szeretettel, türelemmel, számtalan beteget tudott meggyógyítani. Végtelen öröm számomra az, hogy a tavalyi évben és az idén, a magyar kormány segítségével - többek között - a koleratemetőt is fel tudtuk újítani. Majd az apróbb munkálatok végeztével szeretnénk, ha az egyházak által megáldásra és újra felszentelésre kerüljön.

És ha már sztori, a családban az idősebb testvérem még ma is őrzi azt a levelet, amelyet egy osztrák katona írt nagyapámnak a gyógyulása után, hazatérvén Ausztriába. Valószínűleg egy kukkot sem beszélt magyarul, de nem is volt rá szüksége, hiszen a Monarchiában majdnem mindenki beszélt németül. Egy receptet vitt magával és úgy írta meg a hálás köszönetét kifejező lapot Miskolcra, hogy “dr. Pfliegler Imre úrnak, rendelés hétfőn reggel 7-8-ig, Miskolc”. Ugye fogalma sem volt arról hogy mi a cím, vagy melyik a címe, pontos neve. De nagyapám így is megkapta a levelet.

Annyira tisztelték Miskolcon őt, hogy bárhol megállt neki a villamos. Sajnos villamosbalesetben hunyt el. Az történt, hogy egyszer egy ködös időben nem vette észre a vezető és elütötte. Apánk kezei között halt meg a kórházban."

(miskolciszemelvenyek.blog.hu - 180 éve Miskolc szolgálatában a Pfliegler család - interjú Pfliegler Péterrel)

 

A bérautó rejtélyes balesetei 

Érdekes cikket közölt a Felső magyarországi Reggeli Hírlap 1936. szeptemberében. Egy bérautóról szólt az írás, amely több balesetet okozott a közelmúltban.

Azt írja a cikk, hogy az Arany János utcában szerencsés kimenetelű baleset történt, Bereczky József sofőr Schwarcz Miklós árúfuvarozó autóját vezetve egy kocsit akart előzni, amikor egy idős asszony lépet elé, ezért a kormányt félrerántotta. Az autó a Szinva korlátjának csapódott, átszakította azt, majd többször megpördülve a patak medrében állt meg. A sofőr látva a közelgő katasztrófát, még a zuhanás előtt kiugrott az járműből, így könnyebb sérülésekkel megúszta a kalandot. 

 

cm-2.jpg

A kép illusztráció. Forrás: muut.hu

 

Nem az első eset, amikor az autó furcsa balesetet szenvedett. Pár évvel azelőtt egy miskolci pék tulajdonában volt, amikor egy vasúti átjárónál egy vonattal karambolozott. Szerencsére az eset nem végződött tragédiával.

Két évvel az Arany János utcai eset előtt pedig a jelenlegi tulajdonosa, Schwarcz Miklós szenvedett vele balesetet. Az avasi zsidó temetőből lefelé indult a város felé - az autóban hét családtagja utazott vele -, amikor a meredek úton fékeznie kellett volna, de a fék elromlott, így a gépjármű a szakadékba zuhant. A balesetben Schwarcz egyik rokona, Friedmann László a helyszínen életét vesztette. 

Az autó további sorsáról nincsenek információink.

 

,,A világ legnagyobb csodája Miskolcon!"

Amikor az ember annyit böngészi a korabeli sajtot, mint én, akkor azt hiszi, hogy már semmi nem okozhat neki meglepetést. Hát..., nagyot tévedtem. Ez a hirdetés az egyik miskolci újságból minden képzeletet felülmúl... Szegény asszony...

 

img_20220624_000112.jpg

 

,,A Búzatéren olyan természeti csoda látható, mely eddig még sehol a világon nem fordult elő. Rimiti Katalin, egy fehér nőnek és egy orangutangnnak gyermeke. Anyja hajótörést szenvedett és a Borneo sziget ember nem lakta részeire került, ahol orangutangok szerelmi martaléka lett. Megszabadulása után ennek következményei mutatkoztak s megszületett leánya, kit magán viseli a majomtól való származás jeleit, bár arca és alakja teljesen emberi. A soha nem látott világcsodának bizonyára igen sok nézője akad."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1935. augusztus 23.)

 

 A miskolci Korona szállóban a vidék legjobb étterme 

1907-ben Böczögő József nyerte el a Korona szálló bérleti jogát. A Böczögő-korszak a város aranykorával együtt volt a Korona aranykora is. 

Ahogy átvette a szállót, minden megváltozott. Egészen más szellemiség uralkodott, ahol ő munkához látott, egészen máshogy látta a vendéglátós szakmát, mint elődei. Talán Weidlich Pál mentalitását tudnám hozzá hasonlítani. Messze földön híressé vált a Korona konyhája, rendezvényei, a profizmus, ahogyan a vendéghez hozzáált a nagyszerű vendéglős.

 

img_20210901_114531_1.jpg

 

Grófok, bárók, hercegek, a társadalmi elit tagjai szórakoztak önfeledten Miskolcon. Az országban a pesti Gundel után a második legjobb helynek tartották Böczögő Koronáját. Ekkor terjedt el a mondás is: ,,Böczögő a legszerényebb ember, hiszen megél egy Koronából is".

,,Érdemei - a város idegenforgalmának felkészítése - a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fent... Nemcsak jó konyhával, előkelő terítéssel és találással is kitűnt. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a nagy dunaparti szállodákban."

(Forrás: Thurzó Nagy L. II/A kötet, 56., idézet a Magyarság című lapból (Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945, 67.)

 

A Diósgyőri Gimnázium útja Diósgyőrbe 

A Diósgyőri Gimnázium története nagyon érdekes és nagyon különleges. A Magyar Királyságban alakult, három településen működött, de ma ezekből kettő a határainkon túl található.

1897-ben alapították a Magyar Királyi Reáliskolát Ungvárott. 1917-ben Miskolcra helyezték, mert a kárpátaljai városban sok volt az iskola, nem volt szükség rá. Bezárni azonban nem akarták, ezért helyet kerestek neki az országon belül.

 

_20170820_154334.jpeg

 

,,Miskolc rohamosan fejlődő élénk iparral és kereskedelemmel bíró 49 000 lakosú város, vele egybeépült a 17 000 lakosú Diósgyőr, nagyarányú állami vasgyárral. Kétségtelennek látszik, hogy e helyen a főreáliskola nagy népességű lesz s a technikai tudományok számára sok kiváló ifjút fog nevelni."

Jankovich Béla vallási és közoktatásügyi miniszter írta ezt a levelet IV. Károlynak. A válasz nyolc nap múlva érkezett, Károly engedélyezte az iskola áthelyezését, így a következő tanév már Miskolcon a Déryné utca 11. szám alatt érte a reáliskolát. 

1939-1945 között Kassán működött az iskola, melyet 1945-ben helyeztek vissza Miskolcra, illetve az 1950/51-es tanév már a jelenlegi helyén érte Diósgyőrött. Ezt követően vette fel a Kilián György nevet - (1907-1943) eredetileg lakatosmunkás, kommunista aktivista, partizánmártír, a rendszer mártírja -, szerencsére a Földes Ferenc Gimnáziummal ellentétben ezt 1997-ben elhagyta, és a városrészére utaló Diósgyőri Gimnázium néven nevezik manapság. 

 

 

Források:

 

miskolciszemelvenyek.blog.hu -  Egy elveszett Nobel-díj nyomában - Csorba György munkássága - A Gordon városrész és a Vörösmarty lakótelep kialakulása, története - A láthatatlan Klein-kastély - A diósgyőri pálosok nyomában - 180 éve Miskolc szolgálatában a Pfliegler család - interjú Pfliegler Péterrel - A Korona szálló aranykora - Egy gimnázium, amely Ungvárról indult, Miskolcon és Kassán át került Diósgyőrbe

Labdarúgás - 1965. augusztus, 8. szám 

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1935. augusztus 23. - 1936. szeptember 8. - 1943. április 28. 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr417864801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása