Ezúttal olyan helyszíneken járunk majd Miskolcon, melyet mindenkinek látnia kell! A poszt rendhagyó, hiszen bakancslistás helyeken járunk, de nem magát a helyszínt, hanem annak a történetét mutatom majd be az alábbi írásomban.
Így nézhetett ki a Diósgyőri vár, valamikor fénykorában. Forrás: Észak-Magyarország
A Palotaszálló
Városunk egyik legszebb, leggyönyörűbb része Lillafüred. Itt található a Palotaszálló, melyet az egész ország csodál. Hihetetlen munkát végeztek az építők, egy hegyet bontották el a szálló elkészülte érdekében.
A szálló tervei a húszas évek közepére készültek el, melyet Lux Kálmán készített. A Palotaszálló tervezője egy neoreneszánsz, Mátyás korabeli kastélyt álmodott a bükki dombokra, 46 méteres toronnyal a tetején.
Kaposvári László fotója
A szálló szerkezetének elkészültekor, úgynevezett bokrétaünnepet tartottak, amelyre illusztris társaságot hívtak meg. A miniszterelnök ugyan nem jött el, de a jelenlevő miniszterek támogatásukról biztosították a beruházást és az idegenforgalmi projektet. Még a Budapest-Miskolc-Lillafüred vasútvonal is szóba került az egyeztetések keretein belül.
,,Mint egykor a fáraók parancsára, hegyeket hordtak el, alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, utat vágtak a hegység sziklabércein, patakokat helyeztek át újonnan kiszakított mederbe és építettek egy olyan monumentális palotát, ami nagyságra, szépségre és struktúrára nézve a királyi vár és az országház után első helyen áll az országban."
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7., 266. oldal)
Már a korabeli sajtó is a Bethlen-kormány legnagyobb, legmaradandóbb beruházását látta benne. 3,5 millió pengő. Elképesztő összeg volt ez akkoriban, ennyibe került a lillafüredi ékszerdoboz megépítése. A Speyer-kölcsönből volt pénz a kivitelezésére.
Az épület északi, avagy fő homlokzata a Hámori-tóra néz, a déli a lillafüredi völgyet pásztázza. 1929-re lett készen a nagy mű, az átadást azonban csak 1930. május elsejére tervezték, Hortyra és Bethlenre is számítva. Az májusi átadás elmaradt, június 8-án, pünkösd vasárnap adták át a Palotaszállót.
Urbán László festménye
Az évszámokból láthatjuk, hogy immár 93 éve működik a szálló, bár nem mindig az eredeti funkcióját látta el. Ma is olyan rendíthetetlenül áll a bükki dombok között mint elkészültekor. A miskolciak egyik kedvenc helye, nem érdemes kihagyni.
A Diósgyőri vár
A Diósgyőri vár ugyan bakancslistás hely, amit nem lehet kihagyni, de jelenleg nem látogatható, úgyhogy csak kívülről csodálhatjuk. Az átépítés után egy igazi kis ékszerdoboz lesz a várból, bár megoszlik erről a lakosság véleménye. Az egyik része nagyon kedveli a terveket, a másik része pedig nagyon nem, és a vár régi, romos voltát szeretné újra látni.
Fotó: epiteszforum.hu
Az őskor és a földvár
Diósgyőr minden kétséget kizáróan már az őskorban is lakott volt. A várral szemben elhelyezkedő Várhegyen - illetve annak aljában - őskori település nyomaira bukkantak. A Diósgyőri barlang alsó rétegeiben pedig közel 1000(!!!) paleolit penge, lándzsahegy és állati maradványok lapultak.
Az írott történelem előtt keletkezett a diósgyőri földvár is. Több ezer évvel ezelőtt a mai vár helyén álló kis dombot a terület lakói ,,földhányással kiegészítve köralakú erőddé képezték ki". (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 4. oldal)
Az erődítést az avarok már bizonyosan Győrnek nevezték, a honfoglaló magyarok pedig birtokba vették és tovább használták.
,,A honfoglalás ideje alatt s közvetlen utáni időkben épült ősmagyar várak is mind földerődök voltak, melyek a kő- és bronzkori telepek fölé az avar rhingek módjára úgy épültek, hogy a körülötte lévő árkokat mélyítve, annak földjét a vár magasságának emelésére fordították, s hogy le ne omoljon facölöpöket és gerendákat verték közé, vesszőkkel összefonták, agyaggal tapasztották s végül gyeppel, gyepűvel fedték."
(Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 7. oldal)
A Diósgyőri vár egyik látványterve a kivitelező, Épkar Zrt. oldalán.
A vár elpusztult a tatárjárás idején
A szomorú végű tatárjárás idején - a Muhi csata után - IV. Béla királyunk valószínűleg ezen a környéken is menekült üldözői elől. A tatárok több forrás szerint elpusztították Miskolcot és a Győr várát, bár Miskolc esetében ez nem bizonyított. Az azonban biztos, hogy a lakosság a hegyekbe menekült, barlangok védelmét választotta rejtekéül. A Varga-hegy mellett található az Örömhegy, amely állítólag arról kapta nevét, hogy Miskolc és Diósgyőr lakossága ott ünnepelt, miután elvonult a tatár veszedelem, ott várták azt a pillanatot, hogy visszatérjenek otthonaikba.
Szóval azért valószínű a Diósgyőri vár pusztulása, mert 1261-ben királyunk Nagygyőrt (Diósgyőrt) földnek említi, amely Borsod várához tartozik. Tehát erődítés nem áll Diósgyőrben, illetve az egykoron állott valószínűleg elpusztult.
A 13. században - ennek is második felében - az Ákos nemzetség tűnik fel birtokosként, jelesül Ernye bán. A legenda szerint Ernye bán a friss lovát adta Béla királyunknak, hogy tovább tudjon menekülni, míg ő szembenézett az ellenséggel, ezért jutalmul az uradalmat kapta. Egy másik nézet szerint azért kapta, mert Bélát a fia - a későbbi V. István király - elleni harcokban támogatta. Az akkor még regnáló Béla király és fia közötti isaszegi csatát egyenesen Ernye bán vitézségének bizonyításának tartja. (Zárójelben megjegyezném, azt a csatát Béla elvesztette, ezért azután a keleti országrészt a fia uralta.)
Egy a lényeg, Ernye bán ismét magasba emelte Diósgyőr zászlaját, külön uradalom központjává téve azt. Ő építtette fel újra a várat a tatár pusztítás után, ekkor a források sokáig új várként emlegették Diósgyőrt.
Forrás: uni-hotel.hu
A Diósgyőri vár fénykora
A vár fénykora Nagy Lajos királyunk uralkodásához (is) köthető, avagy innen eredeztethető. A Széchy család tulajdonában lévő várat (uradalmat) a lendvai uradalomra cserélte el. Lajos a Diósgyőri várat egy még nagyobb uradalom központjává tette, birtokait jelentősen megnövelve.
Ezekben az időkben európai politikai szálak futnak össze a Diósgyőri vár termeiben, egész Borsod megye gazdasági és kulturális téren is rengeteget lépett előre. Nemcsak a közvetlen uradalom, hanem Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Keresztes települése is fellendült ebben az időszakban - minden értelemben. Természetesen a politikai okokon kívül a vidék szépsége, vadregényes hegyei-völgyei is meghódították Lajos király szívét, így ezután minden évben visszatért Diósgyőrbe élete végéig, kivéve ha háborús tevékenysége ebben gátolta. Így írt Diósgyőrről az akkori történetírók egyike, Fessler:
,,Ott a pisztrángban gazdag Szinva öntözte kellemetes völgyben, a sűrű tölgy- és bikkerdőnek közepette az ő áhitatos lelkületéhez méltó légkört talált, a túlvilági dolgok szemléletének szentelt hazai Pálos-rend remete magányában. Innen egy órányira Miskolc mellett állt a bencések tapolcai apátúrsága, mely akkortájt még istenfélő és tudós férfiakban bővelkedett volt. És másutt is fölhozza Mária királyleány atyjáról, hogy a diósgyőri völgyben, az őstölgyesek árnyékában, a hegyről lerohanó patak mellett, Szent Pál emelkedett remetéivel gyakori bölcs beszélgetésekbe mélyedt, elfeledkezve gondjairól, a földi méltóságról, a koronákról."
(Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 16. oldal)
Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története
A turini békekötés
A Diósgyőri vár történelmének csúcspontja egy békekötés volt. Az 1381-el véget ért velencei háború győztes befejezése utáni béke Diósgyőrben került Lajos által aláírásra. Ezt turini békekötés néven ismerjük, mely Magyarország, a genovai köztársaság, a páduai fejedelem, az aquileiai pátriarkátus s a velencei köztársaság ellenében köttetett meg. Magát a békét Torinóban 1381. augusztus 8-án vitatták meg és egyeztek meg benne, de az okmányokat november 26-án Diósgyőrben hitelesítette uralkodónk.
,,Lajos és magyar tanácsosai Olaszország és Európa sorsa fölött határoztak, mert nemcsak a megalázott Velencéről volt itt szó, hanem Nápolyról is, s általában ettől a kérdéstől függött akkor az egész keresztény világ nyugalma."
(Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 20. oldal)
Azert itt került sor a békekötésre - bár a tárgyalások Torinóban zajlottak -, mert Nagy Lajos már beteg volt. A béke tartalma szerint Velence évi 7000 aranyat volt köteles fizetni a magyar királynak, továbbá minden ünnepnapon fel kellett vonnia a Szent Márk téren az Anjouk zászlaját.
Czeglédy Ilona illusztrációja. Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár
A vár utolsó ostroma
1673-ban vegyes magyar-német őrség volt a várban. Bujdosó kurucok a magyarokat meggyőzték, hogy adják át a várat. Ebbe a magyarok belementek és a németeket sértetlenül Kassa felé irányították.
Azonban egy csapat utánuk eredt a várból és a Bodó-völgyben levágták őket, egyedül egy öreg német tudott Kassára menekülni.
Nagyon megdühödött erre a kassai császári parancsnok, és Telekessi kapitány vezetésével egy 1500 fős sereget küldött Diósgyőr ellen, ostromágyúkkal és egyéb felszerelésekkel felvértezve őket. Amikor az ostrom során a vár egyik kapuja már az ostromlók kezén volt, a bentiek elengedték Korláth kapitányt - a várnagyot -, 7 papot és egy jezsuitát, akiket eddig a börtönben tartottak fogva. Ekkor kitűzték a fehér zászlót. Azonban Telekessi csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a megadást, ha a főbűnösök lakolnak.
Így is lett. 15 volt császári katonát kivégeztek, sokakat a Tokaji vár börtönébe zártak. A vár őrségéhez csatlakozók nagy részét elengedték büntetlenül, ez 170 embert tett ki. A vár védműinek egy részét lerombolták, alkalmatlanná tették hadászati szempontból és a harangjait is magukkal vitték Kassára. Ezután többé már nem volt hadászati jelentősége a várnak.
A Diósgyőri vár jelenleg zárva tart, mert felújítják. Fotó: Épkar Zrt.
A Diósgyőri vár ma
A vár mai állapotából még nem lehet megmondani azt, hogy milyen lesz, ha elkészül. Látványtervek ugyan vannak, de mégis, jó lenne a saját szemünkkel látni a kész épületet. Valószínűleg a régió legkeresettebb turista attrakciója lesz, abban biztosak lehetünk.
Az Avasi református templom
Az avasi református templom városunk kincse, városunk legrégebbi épülete, amely rengeteg értéket rejt és rengeteg értéket mutat meg számunkra. A templom története a város története is egyben, a templomé, amely óvón tekint le ránk ezer éve az Avas oldalából...
Az első (kő)templom(ok) az Avas oldalában
Ahogy egészen bizonyos az, hogy az első templom még az Árpád-korból való, az is, hogy az első kőtemplom is. Ernye bán fia, István nádor építtette az első kőtemplomot 1281-ben. Ezt egy második tatár csapás pusztított el, 1285-ben.
Ezután nem lehet tudni milyen állapotában állt az egyházi intézmény, azonban biztosnak tűnik, hogy az 1380-as években átépítették román stílusban. Ekkor az eredeti objektum a talajszint alá került, majd bajor típusú gótikus stílusban az 1400-as évek utolsó harmadában jött létre a szép, freskós katolikus templom. Egy feliratot is találtak 1926-ban az északi falon, 1489-es évszámmal, ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a ma látható templom utolsó elődjét ekkor szentelték fel.
Országgyűlés az Avason
Bizony-bizony országgyűlésre is sor került az avasi templomban. A reformáció miskolci elterjedése előtt történt, mégpedig két alkalommal is.
,,1541 december 21-én Fráter György váradi püspök itt a 13 nemesi keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, ahol kinyilvánították Ferdinándhoz való tartozásukat. (Ezt megelőzően 1526-ban, a mohácsi csatavesztés után volt országgyűlés Miskolcon , amelyen Borsod, Heves, Gömör, Torna és Abaúj követei vettek részt. Ekkor tanakodták meg , hogy ,,miképp lehessen a török által elárasztott , s fenyegetett országot megvédeni.")''
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Avas a városképben)
A reformáció
Megyénk "reformálódásáról" nem sok adatunk van. Inkább az 1560-70-es évektől kezdődően látunk bele valamelyest a reformáció alakulásába. Leghamarabb a szabad királyi városok tértek át az új vallásra, 1522-ben Kassán már az egyik első magyarországi prédikátor, Henckel János terjesztette a hitet. 1523-ban és 1525-ben már törvényeket hoztak az országgyűlésen a ,,luteránus eretnekek" ellen. A mohácsi csata után vándorprédikátorok lepték el az országunk településeit. Ekkor legtöbbjük Krakkóban tanult, ahol erős volt a luteránus eszme, aztán Wittenbergbe kerültek, ahol a Luther helyett a már-már kálvinista Melanchton várta őket.
Melanchton tanítványa volt Dévai Bíró Mátyás is. Őt már 1531-ben Kassán találjuk, ott prédikált az egyébként erre fogékony kassaiaknak. Az egri püspök el is fogatta, csak 1533-ban szabadították ki hívei.
1541-ben a szikszói iskola vezetője. 1543-ban Miskolcon hirdeti az igét, de a városiak elkergették, nem értenek egyet nézeteivel. (Vagy talán nem is ők kergetik el, hanem az utadalmi zálogbirtokosok?) 1544-ben az avasi Szent István templomot - ahol a miskolciaknak prédikált - a törökök egy rajtaütés során elpusztították.
De miért nem terjedt el Miskolcon is gyorsan a reformáció? Talán az általam nagyon sokat emlegetett Balassa-Fánchy páros miatt? Minden bizonnyal, igen.
A földbirtokos hívta meg magához - illetve uradalmához, városához - a protestáns prédikátort, ami a mi esetünkben lehetetlen volt, a bigott katolikus Balassa, majd özvegye, Fánchy Borbála miatt. Csak 1563 után, Borbála halála után lesz protestáns ura az uradalomnak.
Volt még valami, ami megkönnyít(h)ette (volna) a reformáció terjedését. Ez a szabad papválasztás kiváltsága, melyet nem csak a királyi városok, hanem a mezővárosok is megkaptak, így Miskolc is nagyon korán, még 1411-ben. Ebben az esetben könnyedén meghívhatták a települések prédikátornak a protestáns lelkészeket. Viszont Dévai 1543-as esete azt bizonyítja, hogy nálunk egyelőre még erős volt a katolikus egyház.
Persze nem sokáig. Igazából 1566-ig nem sok mindent tudunk a miskolci reformációról. Ez a sötét folt sajnos a legérdekesebb részét takarja el városunk vallásváltásának, amelynek semmi nyoma nem maradt. Ugye 1544-ben volt az a bizonyos első török csapás, amelyet egy jóval kisebb követett 1554-ben. 1544 és 1563 között nincs érdemi információnk a városban történtekről. Ezen időszakban történt a vallásváltás, valószínűleg viszonylag gyorsan.
Vajon az egyszerű városi lakos tudatosan váltotta vallását? Vagy csak egy új, ugyanarra az eszmére épülő, a régi nem jól működő egyházszervezet folytatásának tekintette?
1566-ban a tarcali zsinaton találkozhatunk egy Hevessy Mihály nevezetű lelkipásztorral, aki 1567-ben már mint miskolci ,,pastor et senior" ír alá. 1568. május elsején a borsodi, a zempléni és az abaúji esperesek aláírásával küldenek egy levelet Theodore de Beze-nek, - Kálvin hivataltársa és utódja - hogy ,,a kálvinista reformáció elveihez ragaszkodnak".
,,Hevessy Mihály, az első protestáns prédikátor megjelenésétől fogva másfél száz éven keresztül nem tudunk a városban katolikus pap szolgálatáról."
(Balogh Judit: A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században, 11. oldal)
Az új egyház "megörökölte" a (romos) templomot és a hozzá tartozó szőlőt, parókiát és a zsellérsort a Papszeren, a Tóth utcával együtt. Az avasi templom 1560(3)-1569 között épült újjá, természetesen már a református szertartás szerint. Pontosan az építkezés dátumát nem ismerjük, 1560-ban még Fánchyt panaszolja be a város, hogy nem engedi a romos templomot újjáépíteni. 1569 után pedig már nincs semmi nyoma a fennmaradt városi jegyzőkönyvekben az újjáépítésnek, tehát valószínűleg ekkorra már készen volt az épület.
A katolikus templom pusztulása
Térjünk vissza egy kicsit pár évtizeddel korábbra.
1544-ben a budai Mehmet pasa csapatai felégették a várost. Éveken át üzengetett a pasa a miskolciaknak, hogy adózzanak neki. A város nem volt hajlandó, mert nem volt török fennhatóság alatt - és Buda messze volt, nem gondoltak, hogy "idáig leér a pasa keze" -, sajnos a törökök nem így gondolták. Ekkor vált használhatatlanná a Szent István, és semmisült meg a Boldogasszony templom, utóbbi nem is épült újjá, csak a minoriták megjelenésekor a XVIII. század első évtizedeiben.
Az avasi objektum pusztulásáról kétféle történet maradt meg a miskolciak emlékezetében. Az egyik szerint a lakosok egy része bemenekült a templomba, a török felgyújtotta a bejáratot, a csonkatorony leégett és rádőlt az építményre, a boltozatot beszakítva. Más források szerint nem a hívek, hanem a város élelmiszerkészlete volt a templomban és miután kifosztották, felgyújtották és úgy történt a fent említett eset.
Miskolcról és a környékbeli 45 faluból 4000 foglyot vitt magával a török, és a települések legalább egy évtizedig nem heverték ki az akkor okozott pusztítást.
A tény (?) mindenesetre az, hogy 1544 és 1560(63) között romokban hevert az avasi egyházi intézmény. Újjáépítése a már említett református liturgia szerint történt.
Az avasi református templom madártávlatból. Fotó: az Avasi református templom Facebook oldala
Az avasi templom kulcsa
Erre az elbeszélésre találtam kutatásaim során. Az ellenreformáció idején játszódik, akkor, amikor a katolikus egyház sorra vette vissza egykori templomait. Az avasit is megpróbálta visszavenni, de nem járt sikerrel.
Szepessy Zsigmond, Mária Terézia idején magas tisztséget töltött be Bécsben. Megunta azonban a fényűzést, a bájolgást, a kétszínűséget és inkább hazatért miskolci birtokaira. Az avasi templomot is vissza akarta venni egyszer a katolikus egyház, hát Zsigmondért szalajtott Csáji Márton lelkész, hogy járjon már közbe érdekükben.
Szepessy úr másnap reggelre hívatta a rekvirálókat az úr háza elébe. Felöltözött szépen és magára öltötte egyenruháját, fegyvereit, majd elkérte az intézmény kulcsát Mártontól. Jött is az érsek tiszttartója két huszárral felvértezve, kérte vissza a templomot. Szepessy egy cintányérba tetette a kulcsot és azt mondta, ha el tudják venni belőle, övéké a hely, minden jószágával együtt. Próbálkozott is a tiszttartó és a két huszár, de Zsigmondunk, nagyon elverte őket. Fenyegetőzve, szitkozódva, bosszút ígérve inaltak el és azt rebegték Mária Terézia nem hagyja majd annyiban a dolgot. Azonban a királynő nem intézkedett, nem fogta perbe Szepessy uramat. A katolikusok pedig nem akarták visszavenni többet a templomot. A hálás miskolciak állítólag az úr asztala alá temették Zsigmondot.
Kedves kis történet, még ehhez tenném hozzá, hogy az egri egyházmegyét is felkerestem, hogy megkérdezzem van-e valamilyen adatuk a templomról, ami azért majd' 300 évig a római egyház kezén volt. Azt a választ kaptam, hogy a ''reformálódott'' templomokról nem tárolnak információkat.
A miskolci gályarabok
1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns prédikátor és tanító kapott idézést Pozsonyba. A vád ellenük felségsértés, hazaárulás és a katolikus egyház megsértése volt. Követelték tőlük bűneik beismerését és az áttérést a katolikus hitre. Valamivel több mint 300-an jelentek meg az ítélőszék előtt. 300 magyarországi evangélikus és kálvinista volt a vádlottak között.
Három lehetőség állt előttük :
- lemondanak hitükről
- külföldre mennek
- áttérnek a katolikus vallásra
A háromszázból csak pár tucatnyian vállalták hitüket a halállal dacolva. Sokakat halálig kínoztak, a betegeket fogházra ítélték. Sokan színlelve tagadták meg vallásukat, majd külföldre szöktek.
A per végén már csak 42 protestánst küldtek Nápolyba, gályarabságra ítélve. A célhoz már csak harmincan értek el, ahol 50 aranyért adták el őket. Európában gyűjtés indult kiszabadításuk végett. 1676. február 11-én Michiel de Ruyter holland admirális szabadította meg őket fogságukból. Később így emlékezett az esetre :
,,Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam."
(Hírhozó, 21. évfolyam, 1-16 szám)
Az admirális hajója ágyúit Nápolyra szegezvén követelte a rabok kiadatását. Már csak 26 csontsovány túlélőt vitt a fedélzetre a hajókáplán...
A Miskolcon szolgáló lelkipásztorok közül hárman voltak érintettek a perben :
Harsányi Móricz István (1660-61 között szolgált Miskolcon)
Köpeczi Haller Balázs (1679-83)
Kapossy István (1678-81, ő "csak" pozsonyi raboskodást szenvedett el)
Illetve van egy negyedik társuk is. Őt megválasztották ugyan miskolci lelkipásztornak, de nem költözött ide, Kassán vállalt lelkipásztori hivatalt. Ő Otrokocsi Fóris Ferenc (1683)
,,A templom déli hajójában áll az a carrarai fehér márványból készült emléktábla, mely az ellenreformáció három miskolci üldözöttjének állít emléket."
(Wikipédia - Avasi templom szócikk)
,,Harsányi Móricz István és Köpeczi Haller Balázs gályarabságot, Kapossy István pozsonyi raboskodást szenvedett miskolci lelkipásztorok emlékének." - így a tábla szövege.
A templom épül-szépül
A templom is szépült, 1752-ben új székeket kapott. 1764-ben pedig teljes belső meszelés volt. Nem volt egyszerű a református egyháznak az építkezés sem. 1758-ra az Ispotály már-már lakhatatlanná vált, 1759-ben kőből építették fel újra, Poch (?) Majster János volt az építő mester. Sok hercehurca volt az engedély megszerzésével. 1768-ban a szegények számára perselyt állítanak. 1770-ben a harangtorony teteje is renoválásra szorul, átépítették.
1781-ben hatalmas tűzvész pusztított Miskolcon, sajnos az egyház levéltári anyagának nagy része megsemmisült.
Az 1781-es II. József türelmi rendelete újabb korszakhatár. Sok rossz dologtól megszabadultak nemcsak a reformátusok, hanem a többi egyház is. Eltűnt a stóladíj, a kötelező részvételek a katolikus ünnepeken, akárcsak a templomépítési tilalom is.
1834-ben földrengés sújtja a várost, a templom oldala is végigreped.
1864-ben Palóczy emléktáblát avattak, a középkori intézmény előtt, a nemrégiben elhunyt nagy miskolci polgár tiszteletére, ami Gerenday Antal szobrász munkája. Palóczy László korának kiemelkedő alakja volt, országgyűlési képviselőként is jelesen küzdött a reformátusok jogaiért.
1884-ben a régi óra meghibásodik, javítás történik a toronyban. 1908-ban árvaházat nyit a református egyház, a dualizmus korában erre is futja, épül-szépül az egyházközség.
A két háború
Sajnos a Tanácsköztársaság elején a reformátusok sem ismerték fel annak veszélyeit, sokan beléptek közölük a szocialistákhoz. Tóth Béla lelkipásztor, alsóborsodi esperes vezetésével 1919. április 2-án 57 lelkész testületileg kérte felvételét a pártba. Várakozásaikban nagyot csalódtak amikor a proletárdiktatúra vezetői létrehozták a Vallásügyi Likvidáló Hivatalt és elkezdték az egyházak kifosztását. Idézzük Révész Kálmán püspök, híres kassai lelkész – 1920-tól miskolci - szavait, a két világégés között:
„A vérszomjas szovjet uralom legelső feladatának ismerte az egyház és állam szétválasztásának kimondását, a vallásnak magánüggyé nyilvánítását, az összes iskoláknak a hozzájuk tartozó vagyonnal együtt kárpótlás nélküli kommunizálását, a vallásoktatásnak az iskolákból való kitiltását, az egyházi adózás eltörlését, az egyházi vagyon elvételét, a lelkészeknek állampolgári jogaiktól való megfosztását és mindennemű, úgy állami, mint egyházi forrásból eredő javadalmazásuknak azonnal való megszüntetését. (...) A szovjet kormánnyal egy olyan őrült politikai rendszer jutott uralomra, melyben nincs élet- és vagyonbiztonság, nincs szentsége a becsületnek, védelme a tisztaságnak, tisztelete a tekintélynek, hatalma a jognak és a törvénynek."
Nincs tévedés, mindezt a húszas években mondta, mi lett volna, ha látta volna a helyzetet 1948 után is... És érdekes, hogy szovjetnek nevezi őket, ezek szerint akkor (is) mindenki átlátta a dolgokat, bár rengeteg liberális még most, ennyi év távlatából, tapasztalatából is jónak találja a Tanácsköztársaságot...
Egy másik nagy egyházi vezetőnek, Enyedi Andor tevékenységének - és a rendszernek - is köszönhetően a húszas években végre fellendült az egyházi élet Miskolcon.
A második világháború után az orosz katonák kegyetlenkedései után a lelkipásztorok nyújtottak sok embernek vigaszt. A háború utolsó éveiben és a békeidőszak elején nőtt fel egy olyan lelkészgeneráció Enyedy Andor keze alatt, (Kóris Lajos, Szilágyi István, Nagy József, Tussay János, Csorba Zoltán stb.) akik meghatározóak lesznek a következő évtizedekben. 1945 áprilisában négy egyházrészt alakítottak ki: Központi, Avasi, Felső- és Alsóvárosi, utóbbiba tartozott a martintelepi egyházközség, önállóságának fenntartásával.
1945 őszére a politika egyre jobban szerepet játszik az egyház életében, a földreform még nem érte önmagában tragikusan az egyházat, de már észlelték az oktatás fenyegetettségét, mind anyagi téren, mind szellemi téren (mint Enyedy Andor mondta: „megkondult a halálharang felettünk"), a kommunistákat már jól ismerte az egyházmegye. A templomok látogatottsága nagy volt, hétköznapokon 1400-2500 fő, ünnepeken majdnem a duplája járt templomba.
A szocializmusban
1949 októberében tudomásul vették, illetve ''önként" kezdeményezték a 14 legfontosabb egyesület (köztük a Bethánia Egyesület, a KIE, a szeretetszövetség, a MEKDSZ, a lelkész- és tanáregyesület stb.) megszüntetését. Az Egyházi Értesítő halódása, majd megszűnése után 1948 júliusától négyoldalas havilap kiadásával kísérleteztek Ébresztő Gyülekezeti körlevél címmel, mely már fejlécén is viselte, hogy címzettjei a „nagy-miskolci református gyülekezetek" tagjai voltak.
1948-ban, immár Nagy-Miskolcon hét egyházközség működött a városban. Ebben az évben a Református Egyház – persze nem csak az övékét - minden iskoláját elvették a kommunisták. 1949. január l-jével három egyházközségre (Avas, Belváros, Felsőváros) osztották a város református népességét. A kommunista uralom alatt folytatódott a vallásosság elnyomása.
A kommunizmus nem tűrte a "konkurenciát'', nem tűrte el azt, hogy másvalaki szó szerint ''papoljon'' bármiről is. Fordulatot – és kárpótlást - csak a rendszerváltás hozott.
Érdekes dolgot találtam kutatásaim során, idézem:
„Még a második világháború előtt hozzákezdtek a Csabai kapui templom építéséhez. A reprezentatív épület el is készült, de berendezésére a háború miatt már nem kerülhetett sor. 1948-ban pedig állami tulajdonba került, mondhatni azt is, hogy az állam elvette, s benne alakította ki a napjainkban is látható SZTK-épületet.”
Vajon hogy nézett volna ki, meddig jutottak az építkezésben? További kutatást igényelne ez az érdekes része helytörténetünknek. Felépült a templom egy része, miséket is tartottak benne, mielőtt elvette a párt az intézményt - ezeket az információkat most tudtam meg nemrégiben.
A rendszerváltás után
A kilencvenes évek elején ''reneszánsza'' volt újra a templomba járásnak, de a lelkesedés hamar lelombozódott. A mai ateista világban nehéz lesz újra felvirágoztatni az egyházakat. A Református Egyházat a rendszerváltás után kárpótolták az elszenvedett anyagi károkozásért. Morális veszteségeit vajon ki fogja heverni a multikulturális világunkban?
A templom és a temető napjainkban elég lehangoló látványt nyújt. A sírok össze-vissza, szemét, drogosok, hajléktalanok. Hangó István lelkész szerint először a közbiztonságot kellene helyreállítani, aztán jöhetne a temető helyreállítása is. Egy nagyobb szabású templomi felújítás is tervben van. (Ami meg is valósult, a templom tetőszerkezetenes külső része megújult.)
A regisztrált hívők száma manapság 400 körüli, misékre ennél jóval kevesebben járnak. Megmondom őszintén én sem jönnék ide Istentiszteletre egy késői órán, főleg télen, sötétedés után. Reméljük, hogy a most induló Kisavas rendbetételét célzó nagyproject jó hatással lesz a templomra, temetőre is, és a környék közbiztonságára. Sokan emlegetik a házsongárdi temető szépségét, ez nekünk is meglenne itt kicsiben, ha tennénk érte.
Napjainkban orgonakoncertekkel is kihasználják a régi orgona hangzását és a templom nagyszerű akusztikáját.
Források:
Benkő Sámuel: Topographia appidi Miskolcz historico-medica
Marjalaki Kiss Lajos: Az Avasi Templom építése
Gyulai Éva: Az Avasi Templom 16. századi sírkövei
Szendrey László: Mátyás király Hortobágyon
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata 1-5.
Megay Géza: Az Avasi Református Templom
Novotny Gyula: Az Avasi Templom
Kovács László: Adatok a miskolci Avasi Templom építéséhez
Bodó Sándor: Adatok a miskolci Avasi Templom kápolnáihoz
Deák Gábor: Az Avasi Református Egyház története
apatsag.hu
muemlekem.hu
Avasi Református egyházközség
www.templom.hu
Várady József: Tiszáninnen református templomai színesben
Dienes Dénes: A miskolci református egyházközség 1703-1918.
Szendrey János levele Révész Kálmán lelkészhez az Avasi Templom építéséről
Kun Miklós: Miskolcz múltja, jelene, tekintettel jövőjére
Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története
diosgyorivar.hu
Ipolyi Arnold: A kunok apátfalvi apátsága
Fessler: Die Geschichte der Ungern
Wenzel Gusztáv: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége
Wikipédia - Diósgyőri vár szócikk, a Diósgyőri vár panoptikuma szócikk
BorovszkySamu: Borsod vármegye története
Brósz Károly: A Diósgyőri vár történetéből
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-IV.
ifj. Dümmerling Ödön: Diósgyőr vára
Kandra Kabos: Erne bán és fiai
hellomiskolc.hu
Czeglédy Ilona: A Diósgyőri vár
Marjalaki Kiss - Leszih - Vákár: A Diósgyőri vár
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (Miskolc, 1999, Herman Ottó Múzeum) - Gyulai Éva: Úthálózat és hírközlés a hódoltság peremvidékén (A diósgyári vár és Miskolc szerepe a kora újkori közlekedésben és információcserében)
Czeglédi Ilona - Lovász Emese: Élet a Diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000, dr. Dobrossy István) - Czeglédi Ilona: Diósgyőr a magyar történelemben
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. (Miskolc, 1998, dr. Dobrossy István) – Fáchy Borbáláról szóló írások
Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium (Miskolc, 2001, dr. Dobrossy István)
Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történelméről (Budapest, 2009, Á. Varga László)
Levéltári Évkönyv 8.: Gyulai Éva: Helyek és helyszínek kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században (Miskolc, 1997, dr. Dobrossy István)
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok (Budapest, 1914, ,,Élet'' Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság)
geni.com - Borbala Fanchy de Gordova
hellomiskolc.blog.hu - Diósgyőri ,,madonnák"
minap.hu - Ernye bántól Nagy Lajosig - diósgyőri vártörténet
nokorszak.hu - Fánchy Borbála a diósgyőri vár úrnője, gyűlölte a miskolciakat
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3.
Déli hírlap - 1994. december 1.
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Lillafüred
Wikipédia - Tátralomnic szócikk
mandadb.hu - Palota Szálloda
miskolciszemelvenyek.blog.hu - A csodálatos Palotaszálló, ,,Egy darab megteremtett középkor" - a Palotaszálló avatása, Lillafüred születése, Tíz történelmi érdekesség Lillafüredről
utepitesakademia.hu - Makadámút
Dobrossy István: A Palotaszálló és Lillafüred 75 éve
