Mielőtt bérházak kezdtek el magasodni a főutca mellett, egy "lepukkant" városrész volt, egy szegénynegyed a Vörösmarty lakótelep helyén. Ez volt a Gordon városrész. Ismerjük meg ennek a történetét!
Az előtérben a Gordon városrész, hátul már az új, épülő bérházak magasodnak. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
De miért Gordon? Mit jelent az elnevezése?
A Gordon városrész nevének eredete erősen vitatott. Az első verzió szerint a gordonról, másnéven acatról, a mezei aszat nevű gyomnövényről kapta, amely elterjedt volt ebben a városrészben Marjalaki Kiss Lajos szerint. Ezt a területet még a XVIII. század elején is gordonosnak hívták az itt lévő szántóföldek miatt.
A második verzió szerint: Pesty Frigyes 1864-ben összegyűjtötte Borsod vármegye települései domjainak, hegyeinek, szántóinak elnevezését, mégpedig úgy, hogy egy levelet küldött minden település elöljárójának, amiben arra kérte őket, hogy az öregeket kérdezzék meg az adott hely nevének eredetéről.
Nos, ő ezt a választ kapta a Gordonra (akkor még csak utca volt a későbbi városrész):
,,Ezen útcza Miskolcz városának kelet déli alsó részét mint bástya sorok fedezvén nevét innen vette."
(Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben)
Az úgynevezett mesterutcák a Gordonban, 1973-ban. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
A kordon szó egy védőbástyára utal, ebből alakult ki a Gordon elnevezés szerinte.
A harmadik verzió szerint egy nemesről kapta nevét, akit Gordonnak hívtak és ezen a területen volt birtoka. Ezt az állítást levéltári kutatásokkal lehetne megerősíteni, vagy cáfolni.
A negyedik verzió szerint - mivel jelentős számú muzsikus roma lakott itt - a hangszerről, a gordonkáról kapta elnevezését.
Én egyébként az első változatot támogatom, de lehet igazság mindegyikben.
Most nézzük a Gordon városrész történetét, kialakulását.
1755-1773 között a diósgyőri uradalom a város ezen részén is házhelyeket osztott, ekkor kezdődött az a folyamat, amely később a városrészt létrehozta. A város ezen szélére (is) elsősorban a szegényebb része települt a lakosságnak, de ekkor még tisztes szegénységben élőkkel találkozhatott az erre tevedő. Az egykor kiosztott szalagtelkek szélére épültek később különböző összeeszkábált házak, melyeknek sora utcai rangra emelkedett pár évtized múlva. Egyre igénytelenebb épületek kerültek ide, többnyire vert-, illetve vályogfalból. A Vörösmarty utcára merőlegesen építkeztek, a városrész mindvégig meglévő szerkezete ekkor alakult ki.
,,A város növekedése "beérte" a városszéli szegénysorokat, ez történt nemcsak az északi Pece-parton, de délen, az Avas-hegy alatti lejtőkön is: megesett, hogy az egykori zsellérsor idővel a város úri negyede lett. A szegényeket vagy kijjebb, feljebb nyomták, de tovább élt az a Miskolcra olyannyira jellemző településalakzat is, amely szinte a kezdetektől máig elkíséri a szociális tér alakulását: egy nagyobb lakóegységen belül egymástól néha csak jelképesen elkülönülve él gazdag és szegény. Ennek a változatait jelzik a módos gazda telkén meghúzódó zsellérházak, a főutcai nemesi funduson megtelepült kézművesek, szolganépek. Később a városiasodás során az úri házsor hátához nyomorúságos kis házacskák zegzugos együttese tapad – a zsellérházak utódai, sok gondot okozva a XIX. század végének városrendezésekor. De a XX. század végéig is továbbélt ez a forma, amikor az emeletes városközponti házak hátsó felébe, hátsó udvaraiba nincstelen családokat költöztetett a városvezetés. Természetesen ekkor már nem volt szó az együttélés kölcsönös előnyökön nyugvó, rendezett formáiról, mint az lehetett a kezdetekbe. (...)
A sajátos együttéléssel párhuzamosan, vele egy időben alakulnak a tömbösödött szegregáció kezdetei. Amikor a város délkeleti részén új, gazdálkodásra alkalmas területeket vontak be művelésbe, egy idő után a kezdetben nagy jobbágytelkek zsellértelkekkel, házhelyekkel teltek meg, hosszanti kis utcácskák épültek fel előbb a Szinva feletti lankán, majd följebb, újabb földeken – ezt a felsőbb részt hívták aztán Gordonnak. A XIX. század elejére párhuzamosan épült szűk kis utcák sora borítja, az utcákat később, mint látjuk majd, foglalkozásokról nevezték el, olykor mesterutcákként, -közökként is emlegetve. A XIX. század végéről pontos képet kapunk az 1880-as népszámlálás név és házszám szerint megmaradt adataiból. (...)
Az 1880-as népszámlálásról nem készült részletes helyi feldolgozás. A városrészt három utcanév jelzi, Alsó-Gordon és Felső-Gordon, valamint a felettük levő rövidebb Gilányi utca, e fölött földek és temetők következnek. Az alsó és felső Gordon utakat sűrűn betelepült utcácskák kötik össze, ekkor még névtelenül. Az Alsó-Gordon lakói iparosok, segédek, vasúti munkások, napszámosok, kereskedők, kocsmárosok, szállítók. Ekkor 209 telek található Gordonban. (...)
Szegény cigányok és zsidók is laktak Gordonban. Jó fél évszázad múlva, a vészkorszak idején a Gordonon volt a zsidók számára kijelölt gettó, mondván, hogy itt „úgyis sok zsidó él”. Ez csak annyiban volt igaz, hogy itt valóban sok szegény zsidó élt, de nem nagyobb arányban, mint a város más, belterületi részein. A második világháború éveiben (akkor már nem, hanem csak a 13-14 százaléka, a szerk.) Miskolc lakosságának egyötöde volt zsidó, és a zsidóság jómódú része lényegesen jobb lakáskörülmények között élt, mint a gordoniak. (...)
A Felső-Gordonon láthatóan általában szegényebb népesség él, kevesebb az iparos, több a napszámos, amellett, hogy néhány földműves is van. A 72 házszámból 13-on élnek cigányok: zenészek, napszámosok, két helyen kovácsok, 16 helyen zsidók: iparosok, kereskedők és napszámosok, ezekből két házszámon együtt élnek zsidók és cigányok. A Gilányi utca a legszegényebb, 18 telkéből heten élnek cigányok, ők zenészek, és kettőn zsidók, szegényebb kereskedők (szatócs, ócskavasas). (...)
A cigányokon és zsidókon kívül a nevekből és a vallásból kiindulva német és tót iparosok, tót napszámosok is nagy számban éltek a Gordonon. A századfordulón nevet kaptak az utcák, de az épített minőség egyre romlott, a városi növekedés újabb kiszolgáló személyzetet vonzott a környező vidékről. A terjeszkedés az amúgy is szűk telkeken csak befelé volt lehetséges, kicsiny, szükséganyagokból készült épületek hozzátoldásával, a mesterközök – látványra legalábbis – nyomorteleppé váltak. A városi cigányzenekarok megélhetést biztosítottak a családoknak, igaz, a kovácsolás, szegcsinálás megszűnőben volt. A két világháború közötti időben a Gordonon belüli társadalmi/lakásmódbeli különbségek növekedtek, az alsó szélén jobb házak épültek, a közökben és a felső utakon változatlan maradt a zsúfoltság és szegénység. (...)
A korábban etnikailag vegyes Gordon felső része fokozatosan vált a város muzsikus cigány telepévé. Jelképes, ahogy a második világháború utáni években a Petőfi utcát átnevezték Dankó Pista utcának, a Gilányi – majd Ghillányinak írt – legfelső utcát pedig Bihari Jánosnak. A zenészek fiai közül ekkor már kevesen tanultak bele a mesterségbe, többségük más szakmát tanult, vagy segédmunkásnak ment."
(beszelo.c3.hu - Szilánkos mennyország)
Érdekesség, hogy Miskolc első főépítészének Klír Vencelnek az özvegy is ide költözött és itt is halt meg 1816-ban.
Már Gordonként
A XX. század elejétől már Gordonnak nevezik hivatalosan is. Határa a Szemere és Margit utcák közötti terület egészen a Szinváig. Ekkor kapnak nevét a szűk kis utcák is, mesterségekről elnevezve. Egykor működött itt a "gordonosi" halpiac - a városrész piaca. Nagyon híres és különleges volt a helyiek szerint.
Érdekesség, hogy a nyomorteleptől néhány méterre ebben az időben épült ki a Széchenyi utca mai arculata. Sajátos világ alakult ki egymás mellett. A fényűző élet és a mélyszegénységben élők sajátos kontrasztja néhány méterre egymástól.
Szót kell ejtenünk egy szomorú epizódról is, amely ezen a városrész területén történt. A helyi zsidó lakosságot először az Arany János utca környékén gettósították. Ezen a környéken rengeteg zsidó család lakott, ezért a többieket is ide zsúfolták be, összesen körülbelül 10 000 embert. Ma is látható az emléktábla az egykori zsidó gettó mementójaként az Arány János utcában.
Tisztázzuk a pontos arányokat: az 1941-es népszámlálás szerint Miskolcon körülbelül 10 500 zsidó élt, a lakosság 13,5 %-a. Tehát körülbelül minden nyolcadik-tizedik miskolci lakos zsidó volt. Ez óriási szám! Főleg úgy, hogy ez az arány némileg csökkent, a húszas évek legelején még 20% körül mozgott. A gettósítás május 20-án fejeződött be, ezek után a területet lezárták, innen csak engedéllyel léphettek ki a bezárt miskolci polgárok. A gettóban is számos megaláztatásnak voltak kitéve az emberek. Ütötték-verték őket, hogy elrejtett ékszereik, pénzük nyomára bukkanjanak. A háború után, ezen akcióknak a leggyakoribb végrehajtóját, Oláh András csendőrhadnagyot halálra ítélte tetteiért a Népbíróság. Számos öngyilkosság is történt a gettóban, az emberek nagyon kétségbeesettek voltak.
Mai fejjel felfoghatatlan az a népirtás, melyet a náci Németország folytatott a zsidók ellenében. Ha a számok mögé nézünk, és látjuk, hogy ott emberi sorsok, emberi tragédiák rejtőznek - és néhány családról még olvasunk is -, végtelen szomorúság tölti el szívünket ennek olvasása közben. Generációk, családok, férfiak, nők, gyerekek, öregek, betegek tűntek el a haláltáborokban. Borzalmas tragédia! Emléktábla emlékeztet minket szomorú sorsukra.
A városrészben volt található az egykori Petőfi utca, amely most az egykori Urak utcája helyén található. Ez a mindszenti temető melletti utca, amely a Dankó Pista nevet viseli manapság. Az egykori Gilányi, vagy Ghillányi utca pedig a Bihari János nevét "vette fel".
De ha már utcák. A Gordonban megtalálható volt Jósika utca is, amely az Avason van manapság. A Vörösmarty utca is egy úgynevezett Újvilág utcába torkollott a vasúti felüljáró előtt.
1960-ban készült az utolsó felmérés Gordonban, ahol 670 ház volt ekkor. A házak tizedét már ekkor bontásra javasolták.
A városrész egyik híres szülötte Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház kiváló művésze, illetve itt van emléktáblája Szabó Lőrincnek is, akinek a szülőházának helyén egy bérház magasodik.
Az egykori "gordonosi" házak szanálása 1973-tól folyamatos volt. 1974-ben kezdődött a lakótelep építése, az utolsó ház átadására 1982-ben került sor. A házak helyét panelek foglalták el. Megszületett a Vörösmarty városrész.
Források:
beszelo.c3.hu - Szilánkos mennyország
Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben
Horváth Béla: A miskolci Gordon kialakulása és problémái
Kapusi Krisztián - Panelházas lakótelepek Miskolcon
minap.hu - Dobrossy István - 1974 a bontások és építések éve
minap.hu - Szepesi L. - A belváros legnagyobb panelházas övezete
Dobrossy István: Miskolc Mindszent településrész története
utanamsracok.blogspot.com - Mese cukrászda
Észak-Magyarország - 1979 november 18., 1980. szeptember 20. Déli Hírlap - 1979 - 56. szám, 63. szám, 64. szám, 273. szám, 281. szám., 1980 - 43. szám, 1982 - 228. szám.
Reggeli Hírlap - 1929. január 24.
miskolcadhatott.blog.hu - Kultikus épületek, amiket ma már hiába keresel a városban
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.
Szojka Ágnes kép és cikkgyüjteménye
