A húszas években az avasi református temető harangozója/toronyőre nyilatkozott a Miskolci Naplónak, a sírkertben történt legmeghökkentőbb esetekről. Többek között a higannyal bebalzsamozott emberről, a négy mázsás asszonyról vagy az ónodi országgyűlés halottairól. 

,,Dobos Ferenc bácsi, a közel évezredes Avasi templom és temető öreg gondozója, szives mesélője évtizedek élményeinek s mikor megmondom neki, hogy miért jöttem, egész természetesnek veszi, hogy felkerestem őt. Beszól a lányának a kabátjáért, panyókára veti és elvonulunk a forgalmas út mellől egy csendes helyre s kedvesen invitál, üljek le én is mellé, egyik tavaszosam langymeleg kriptapárkányra. Itt adom félórás beszélgetésünk magvát. 

- Bizony régen őrzöm, gondolom már ezt a portát. 38 év alatt Simon János és több más újságíró többször felkerestek s segítettem kutatni, keresni nekik az öreg temető hantjai között. Olyant tessék tehát kérdezni, ami iránt másoknem érdeklődtek."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról)

Az avasi református temető bejárata. Fotó: reformacio.mnl.gov.hu

És elkezdett mesélni Dobos bácsi, aki - bár ebben a cikkben erről nem volt szó - még Herman Ottót is sok információval segítette a munkája során.

Először egy négy mázsás halottról beszél, akit csak nagy nehézségek árán tudtak eltemetni.

,,- Még ilyen esetet talán a világ sem látott. Tóth Mihályné az Urak utcáján (a mai Petőfi Sándor utca, a szerk.) egy ügyvédnek volt a felesége s olyan kövér volt, hogy magunkfajta ember hat is kitellett volna belőle. Egymaga képtelen volt ültőhelyéből felkelni. A hónaljába egy „gurtnyi“ volt akasztva, amelyből két oldalt kötél mereszkedett a mestergerendába csavart csigába és azon húzta fel négy ember, ha fel akart állani. 

- Mikor meghalt szegény - hírtelen halt meg -, volt nagy riadalom. Az egész megyét beszaladgálták koporsó után, de nem találtak sehol olyan széles koporsót, ami neki megfelelő lett, ki végre utolsó nap közönséges fenyőfadeszkából mi csináltunk neki egy hatalmas koporsót - de inkább láda volt az -, amelynek a szélessége 120 centiméter volt és abban helyeztük el a négymázsás halottat. A temetésével is szörnyű baj volt. Majd elfelejtem megmondani: a koporsót fekete bársonnyal vontuk be, azt szögeztük rá, hogy mégis nézzen ki valahogy. 

- Mikor temetésre került a sor, eljött a fél város csudájára. Nyolc ember tartotta a koporsót, nyakukban „gurtnyival“ megerősítve. A Kardos-féle telek sarkán azonban megakadtak. Akkor kötelet kötöttünk a koporsóra és fölülről az avasi templom tövéből 20 ember húzta fel a partra a koporsót a nyolc emberrel együtt. A sirbatevésnél is baj volt. Négy kötélen tizenhat ember eresztette le a szörnyű terhet. De azért jól eltemettük. Három méter mély volt a sirja."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról) 

A Latabár kripta. Fotó: Wikipédia 

Egy jeltelen sír volt a következő állomás, amiből sok bonyodalma származott Dobos bácsinak. Pár évtizeddel az interjú előtt elmondta ugyanis Miskolcz-Simon János helytörténész-levéltárosnak, hogy ott fekszenek Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf Turóc vármegyei követek, akiket az ónodi országgyűlésen kaszaboltak le Rákóczi Ferenc hívei, miután a fejedelemmel ellentétben a labancokkal való megegyezés hívei voltak. Állítólag azért kerültek ide, mert ez egyikőjüknek miskolci szerelme volt, ő hozatta el ide a temetetlen tetemeket.

,,Egyszer irt erről Simon János is pár sort és akkor nagy baj, nagy kavarodás lett belőle. Még az akkori polgármester, néhai Soltész Nagy Kálmán is följött miatta a temetőbe. Egész sereg úr kisérte, megvizsgálták a sírköveket, kötelet kötöttek rá és a két emlékkövet levitték a múzeumba."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról)

Az avasi harangotony

De Dobos bácsi nem hagyta abba a mesélést, szinte "záporoztak" belőle a történetek.

,,- Itt alig pár lépésnyire van egy sír, most Varga Sámuel timármester nyugszik benne. Ennek is érdekes a története.

Ebben a sírban, mikor kiásták, megtaláltuk a higannyal bebalzsamozott embert. 1897-ben, mikor Varga Sámuel timármester meghalt, sírhelyet kerestek a hozzátartozók. Egy jeltelen, elsimult sirhant helyén jelölték ki a helyet, ahol az uj sirt meg kellett ásni. Hozzá is fogtak azonnal és mikor már három méter mélységnyire ástak, a sírásók rémes jajveszékelése és a kutyám rettenetes vonítása ütötte meg a fülemet. A sír felé szaladtam, de alig, hogy odaértem, vissza kellett fordulnom, mert borzalmas szag terjengett a sir körül. Hamar betömtem az orromat és fülemet fodormenta levéllel és leszállattam én is a gödörbe. Az elájult sírásokat alig tudtam kötélen kimenteni. Mikor némileg eloszlotta rémes szag újból lementem és szenzációs fölfedezést, tettem. 

- Hatalmas, soha el nem képzelt, félméteres átmérőjű emberi koponyára akadtam, amelynek felső része még teljesen ép volt és az agyelő helyén folyékony higany csillogott. A koponyacsont egy 80 centiméteres átmérőjű, egy ceniméter vastag posztóju kalapban feküdt. Olyan volt mint egy esernyő. Fel is jegyeztem ezt a dolgot, hogy soha el ne felejtsem. Valószínű, hogy az illetőt a saját korában is csodálatosnak, rendkívülinek tartották és ezért balzsamozták be higannyal."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról)

Az avasi református templom belső tere

1903-ban Lovász Imréné temetésére ásták a sírt, amikor három méter mélyen egy palackra bukkantak. A palackban jó minőségű szilva pálinka volt, a sírásó meg is kóstolta. Minden bizonnyal szerette a házipálinkát az elhunyt. 

,,A legvastagabb koponyáju ember sem utolsó eset. Barczikai István vármegyei tisztviselő, akit 1882-ben temettek, szerelem féltésből öngyilkosságot követett el. Egy vadászpuskából szarvasnak szánt golyóval a szájába lőtt. Az öngyilkosság után még tizenöt napi élt és mindenki csodálkozott rajta, hogy a hatalmas lövés nem jött ki a koponyáján. Akkoriban lefürészelték a koponya felső részét - ma is a kórházban tartják spirituszban. 

Idő múltával, mikor egy rokonát temették ugyanebbe a sírba, kiváncsi voltam, hogy tényleg igaz-e Barczikai István koponyájáról elterjedt hír. Megmértem a lefürészelt koponyacsont vastagságát, 15 miliméter volt."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról)

Az öngyilkosok kedvenc helye az avasi temető volt abban az időben, ott is a Latabár kripta környéke.

Egy diákról mesélt először Dobos Ferenc, aki szíven lőtte magát a templom tövében. Szerelmes volt egy lányba, utolsó szerelmi vallomását a templom falára írta piros ceruzával. A toronyőr kíváncsi volt, hogy a leány feljön-e megnézni a neki szánt üzenetet, de hiába állt lesben, nem látta, nem jött a hölgy, az üzenetet pedig végül lemosta az eső...

Benedek Miska mészárosinas azért jött a miskolci vásárra, hogy eladja a borjút, melyet rá bíztak. Az üzlet sikeres volt, a pénzt azonban elvesztette a szegény fiú. A temető környékén kóborolt, nem mert hazamenni. A vásár másnapjának reggelén a Latabár kripta mellett felakasztotta magát...

Végül nemrégiben általam is megírt Latabár kriptában történt furcsa esetről mesélt az öreg harangozó.

,,A városban széltében-hosszában el van terjedve, hogy egy mulató társaság, mikor az Avasról lefelé tartott, a Latabár kripta előtt megállott és a társaság tagjai vidám nótázásba kezdtek és illuminált állapotban azt kiabálták: „Latabár, kelj fel!“ és errevalaki kijött a kriptából, amitőla beborozot társaság tagjai úgymegijedtek, hogy meg sem állottak az Erzsébet-térig. 

Ez nemígy volt. A Latabár kriptát egy kőműves javította és déli időben bevonult a kripta ajtaja mögé pihenni. Javában aludt, mikor megeredt az eső, amely egy budapesti urat, ki az Avast volt megnézni, a kripta bejáratához szorított. A kőműves az ajtót előzőleg kitámasztotta, amit az odamenekülő pesti úr véletlenül meglökött, ez rádült az ott alvó kőművesre, aki nagy méltatlankodással vette az esetet és ugyancsak rámordult az illetőre, aki annyira megijedt a sötétben lejátszódó jelenettől, hogy rémülten menekült a kriptából és alig birtam vele megértetni, hogy nem támadt fel Latabár, csak a kőműves dolgozik a kripta belsejében."

(Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról)

Forrás:

Miskolci Napló - 1925. április 12. - Beszélgetés Dobos bácsival a négymázsás asszonyról, a sírban talált ezer éves szilvóriumról, a higannyal balzsamozott emberről és egyéb furcsaságokról