Hallottatok már a miskolci halottlátó asszonyról? Tudtátok, hogy városunk egyik polgármestere hét évig volt orosz fogságban? Tudjátok ki volt Dzsekszon? Ismeritek Tasnády Fekete Mária nevét? Ha nem - és, ha igen akkor is - tartsatok velem egy múltidéző utazásra, ahol biztosan olvashattok majd számotokra érdekes történetet.

Serfőző Péter fotója 

1. Randevú a halottakkal

,,Az az asszony igazán látja a halottakat — mondja egy miskolc környéki fiatalember a vonaton.

— Csodákat mesélnek róla. Még a Dunántúlról is jönnek hozzá, olyan híre van. Igen, belelát a sírokba, megmondja, hogyan fekszik a halott, milyen ruhában, milyen sebei vannak. Amikor egy ismerősöm elment hozzá, látta mögötte a feleségét, véresen, összetépve. S úgy is volt, kérem, amíg ő Miskolcon járt, a felesége aknára lépett, meghalt...

— Egyszer — mondják — felvitték az asszonyt Egerbe, az érsekhez. Megmondta, így meg így fekszik az érsekúj anyja a koporsóban. A papok megrendülten bocsátották el a kérték, hogy hagyja abba a halottlátást. De nem tudja abbahagyni, annak, akivel beszél, a háta mögött látja a halottat."

(Világosság - 1948. január 11. - Miskolcon randevúzhat a halottaival)

Így kezdődik a Világosság nevű újság cikke Kovácsnéről, a halottlátó asszonyról, aki Miskolcon tevékenykedik. 1948-ban járunk, a második nagy világégés után nem sokkal. Sok ember kíváncsi eltűnt rokonai sorsára.

Rengetegen várnak az asszonyra, nem is jut be elsőre a cikkíró. Elküldik és csak délutánra hívja vissza őt a halottlátó férje, aki azelőtt mészáros volt a fővárosban. Most a feleségének segít a sok vendég koordinálásában.

Amikor az újságíró végre bejut a titokzatos látóhoz, már felkészült mindenre. Pontos adatokkal érkezett, a hölgy azonban még véletlenül sem találta el azokat...

,,— Nagyon sok halott van itt — kezdi

— Istenem, háború volt — mondom gyorsan.

Rácsap a szóra: — És majdnem mind véres, jaj borzasztó. S akit elsősorban keresünk...

— Kalla Miklós, huszonkét éves volt, nem tudok róla bizonyosat.

— Meg van halva — suttogja. — Már itt áll. Négy éve halt meg, november végén, ugye, amikor az ostrom kezdődött...

— Nem Pesten halt meg, — segítek — Erdélyben.

— Azt tudom — mondja. — A lába roncsolt, a karjáról van lenyúzva a bőr, a hasa is véres. Magát szólítja. Mit mond, Laci, Laci...

— Jenő vagyok, — mondom dühösen

— No igen. — folytatja nyugodtan — Jenőt mond, csak rosszul érteni, mert a torka is szét van szakítva szegénynek. Bombától halt meg, városban... Egyszerű fakoporsóban fekszik, összekulcsolt kézzel, ingben, de az arca ép...

Most már bosszankodom. Kalla Miklós alig öt lépésnyire tőlem halt meg, a tordai fronton, gépágyúgolyó szakította le a fél arcát, gránáttölcsérbe temették, teste teljesen ép volt."

(Világosság - 1948. január 11. - Miskolcon randevúzhat a halottaival)

Az újságíró további kérdéseket is tett fel, a látó asszony még véletlenül sem találta el a helyes válaszokat...

Ismét lelepleztek egy csalót, aki az emberek nyomorából élt...

2. Hét év orosz fogságban

Dr. Halmay Béla (1881-1953) Miskolc egykori főjegyzője, majd polgármester volt az, aki ezt a rabságot elszenvedte.

Halmay Béla Miskolcon született, édesapja a Stach nevet viselte, születési helye után még házassága előtt Halmayra változtatta azt. Anyja Sapchen Mária.

Halmay tanulmányait Miskolcon végezte. 1899-ben önkéntesként bevonult, egy évig katonáskodott, majd hazatérte után a városi rendőrkapitányságon dolgozott. Eperjesen jogi tanulmányokba kezdett, melyet Kolozsváron fejezett be, 1906-ban.

1909-ben aljegyző, 1914-től főjegyző Miskolcon. 1913-ban feleségül vette Musil Erzsébetet, akitől két gyermeke született.

1914-ban hadnagyként utazott a frontra, kisfiát és terhes feleségét hagyta hátra. A 10-es Honvéd gyalogezredben szolgált, a Przemysl erőd feladásakor orosz fogságba esett, immár főhadnagyként. Borzalmas, hét évi hadifogság vette kezdetét, melynek után élete végéig baja volt az egészségével. Krasznorajszkban raboskodott. ,

,,Harmincöt-negyven fokos hideg telek. A barakkokban reggel hatkor elordítja magát az orosz katona:

— Sztáváj! Szmirnal Felkelni! Vigyázz!

Aztán... hadifogoly újságot szerkesztenek. Zenekart alakítanak... Színházat csinálnak... Emlékezetből írják le a színdarabot... Gyóni Géza, a világháború nagy költője mindennap vendége... Látja elpusztulni is a két Achim-fivért... Megkönnyezi a Gyóni Géza temetését.

Halmay Béla fogságban készült képe. Fotó: hermuz.hu

Majd jött a vörös veszedelem. A bolsevizmus. Beszüntetik a fogolytisztek havizsoldját. Jön a nélkülözés. A kiütéses tifusz. Éhség. Télenkét méter mélyen csonttá fagy a föld. Nem lehet sírt ásni. A kiütéses tifusz áldozatait egy üres barakkban egymásra dobálják, hogy majd tavasszal eltemethessék.

Dolgozni kell hajnaltól éjszakáig. Munkát kell keresni, hogy éhen ne vesszenek, akad, aki szerencsés. Szabó Géza éjjeli őr lett a konyhakertészetnél. Valóságos „burzsuj“ vált belőle. Néha háromszor is főzött naponta és hozzá még mákostésztát is.

Meg kell szokni a faggyú ízét. A földfekete kenyérre faggyúgyertyát csöpögtetnek. Ez már fejedelmi koszt. Halmay Béla dr. egy vörös étkező konyhájára kerül be. Naphosszat krumplit hámoz, de legalább nem vesz éhen...

Hosszú... hosszú hét esztendő. Végre itt a szabadulás órája."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1937. április 11. - Hét évig Krasznorajszkban)

1922-ben tért haza Miskolcra, az egész város a pályaudvaron várta a főjegyzőjét.

A Lévay József Irodalmi Társaság tagja, a Miskolci Jogakadémia vizsgabiztosa, a Népkerti Sportpálya Bizottság elnöke lett a későbbiekben.

1926-ban polgarmester-helyettesnek választották. 1929-ben egy nagyszerű Miskolc-monográfiát írt Leszih Andorral közösen, máig sok-sok helytörténeti, helyismereti írás alapját képezi a mű. 1935 hosszú betegség, hosszú kezelés várt rá a háborúban - inkább a fogságban - elszenvedett sérülései miatt.

Még 1935-ben Miskolc polgármestere, gazdasági stabilitást és a Nagy-Miskolc koncepció kivitelezését ígérte, mindezt politikamentesen. A kultúra támogatója volt. Sajnos megromlott egészségi állapota miatt 1938-ban nyugállományba helyezését kérvényezte. A város a törvényhatóság örökös tagjává választotta.

Ezek után Halmay visszavonultan élt. Érdekesség, hogy lánya, Margit, egy későbbi polgármester Dr. Honti Béla felesége lett.

1952-ben a kommunisták elhurcolták a Hortobágyra teljes családjával egyetemben. A szervezete már nem bírta a további megpróbáltatásokat, súlyos tüdőgyulladást kapott, 1953-ban elhunyt.

Egykori pincéjét a történelmi Avason Polgármester pincének nevezik. Emléktábláját a közelmúltban avatták rajta.

3. A miskolci dzsekszon

Azt mondják, minden városban van egy olyan egyéniség, amilyen Dzsekszon volt az ezredforduló környékén Miskolcon. A mai napig emlegetik a különc figurát, mert volt valami különleges benne.

Talán az, hogy szerette az embereket és mindenkivel barátkozni próbált. Biztosan sokan emlékeztek rá, hiszen a kilencvenes évek közepétől folyamatosan lehetett találkozni vele a főutcán. Mindenkinek csak Dzsekszonként mutatkozott be, az igazi nevét senki nem tudta, és ő azt nem is akarta elmondani senkinek. Példaképe volt Michael Jackson, ezért hívatta magát így. Különleges motyogását, mozdulatait, táncát, mimikáit nem lehet elfelejteni.

Az igazi neve Szukup Tibor volt, 11 testvérével és az édesanyjával együtt a Szondi-telepen lakott. Az édesapja sajnos fiatalon elhunyt, Dzsekszon második gyermekként érkezett a családba. A Szukup család nagy szegénységben élt, de tisztességesen.

Gyermekként Giricsen volt intézetben, majd Hernádkércsre került. Kalandos gyerekkora volt... Miskolcot nagyon szerette. Sokszor egy csokor virággal indult neki napi sétájának, hogy minden szembejövő hölgynek tudjon adni ajándékot. Ennek ellenére sokakat taszított az enyhén értelmi fogyatékos fiú stílusa, viselkedése. És..., bizony sokan bántották, nem csak szóban, hanem tettlegesen is... Ráadásul sokan meglopták...

2000. február 26-án terjedt el a hír a városban: Dzsekszon balesetben életét vesztette. Még az édesanyja is a belvárosban kapta az információt, aztán később, az esti órákban értesítették hivatalosan. Amikor előző este nem ment haza a fia, még nem gondolt semmi rosszra, máskor is előfordult ilyen eset.

Szukup Tibor a felsőzsolcai vasútállomáson szenvedett balesetet. A vonat elé lepett 2000. február 25-én éjjel. Nem halt meg azonnal, pár órával a kórházba szállítása után hunyt el.

4. A Pellek nővérek esküvője

Egy kivételes esküvőt tartottak 1937-ben Miskolcon. A Pellek lányok egyszerre mentek férjhez. De nézzük, hogy mit ír az eseményről a korabeli sajtó.

,,Emberemlékezet óta nem volt még példa olyan szokatlan esküvőre Miskolcon, mint amilyent most tartottak. Hatalmas közönség gyűlt össze a református templomban, hogy tanúja legyen a három Pellek-nővér együttes esküvőjének. Egyszerre részesítette őket áldásban a lelkész. Fokozta az esküvő érdekességét, hogy a három Pellek-nővér közül kettőnek a férje szintén testvér volt. A tömeges családi házasságra most joggal büszkék a miskolciak."

(Tolnaiak Világnapja - 1937. szeptember 22.)

5. Tragédia a világbajnokságon

Az 1972. júliusában Jugoszláviában megrendezett repülő világbajnokságon egy miskolci mérnök is rajthoz állt, Várközi Lajos személyében. Óriási tehetségként tartották számon, 15 éve repült és több mint 2000 órát töltött a levegőben.

,,— Nem könnyű a repülés „tudománya”, de nem is nehéz. Csupán tanulni kell, és sokat... Kitartás, nagy akarat és önszorgalom jellemzi a „mi” szakmánk képviselőit..."

(Észak-Magyarország - 1971. december 25. - A felhők között jutott a csúcsra)

- Talán szerencsés ember vagyok, de feleségem megértette az előttem álló követelményeket, feladatokat, s mindenben segítségemre volt. A magyar válogatottba 1966-ban kerültem be. Nagyon örültem a bizalomnak, viszont a mi sportágunk olyan, hogy ebben évekig az első helyen maradni, szinte lehetetlen...

Első nemzetközi versenyem 1967-ben Lengyelországban volt. Akkor a második helyen végeztem. Azóta megszakítás nélkül tagja vagyok a válogatottnak. Oktató lettem, vizsgát tettem motoros repülésből is. Eddig több mint ötezer felszállásom volt vitorlázógéppel, motorossal 700...

Ebben az évben 180 órát töltöttem a levegőben, Csehszlovákiában, a válogatott színeiben az ötödik helyen végeztem olyan mezőnyben, ahol csaknem tíz világbajnokkal, illetve ex-világ- bajnokkal kellett felvennem a versenyt. A KGST-országok versenyén viszont harmadik helyezést értem el...

Kíváncsian vártuk a Magyar Távirati Iroda közleményét a szerkesztőségiben. S ez nem volt alaptalan, hiszen a repülés sportágban Várközi Lajos, az MHSZ-LKM Miskolci Repülőklub versenyzője lett az „év legjobbja”."

(Észak-Magyarország - 1971. december 25. - A felhők között jutott a csúcsra)

Alig fél évvel később jött a világbajnokság, ahol nagy reményekkel állt rajthoz Várközi Lajos. Az élet azonban nem mindig úgy rendezi a dolgokat, ahogy szeretnénk. Sajnos a kitűnő pilótának tragikusan végződött a viadal.

,,Várközi Lajos, a nagy repülős múlttal rendelkező mérnök, kétgyémántos aranyjelvény-tulajdonos szerencsétlensége Bavanista falu közelében történt. A vizsgáló bizottság még nem adott ki hivatalos jelentést, de társainak közlése és a szemtanúk szerint a Kobra—15 típusú gép katasztrófáját valószínűleg az okozta, hogy Várközi erős, jeges légáramlatba került, lapos repülésre kényszerült és ebből nem tudta gépét kiemelni.

A pilótát közvetlenül gépe mellett találták meg az üléshez szíjazva. Kísérletet sem tett arra, hogy ejtőernyővel kiugorjon. A repülők nagy bátorsággal hatoltak be a veszedelmes felhők közé és ezért a mezőnyből a magyar sportoló fizette a legdrágább árat: életét vesztette.”

(Szolnok Megyei Néplap - 1972. július 20.)

6. Az elfeledett szépségkirálynő - Tasnády Fekete Mária

Vajon hallotta már valaki Miskolcon Tasnády Fekete Mária (1911-2001) nevét? Én akkor hallottam - vagyis olvastam róla először -, amikor nemrégiben egy filmhíradó összeállítást készítettem az oldalamra. Ekkor elhatároztam, hogy megpróbálom ennek a kalandos életű, különleges hölgynek az élettörténetét jobban megismerni.

Mária 1911. november 14-én a romániai Hunyad megyei Petrilla városában született. Több forrásban ettől eltérő információkat találhatunk, de ez tűnik a legvalószínűbb adatnak. Valamikor még a román betörés előtt, 1916 környékén menekültek el Erdélyből a családjával. Ekkor Budapestre kerültek, majd a húszas évek utolsó harmadában kerültek Ormosbányára, mert édesapja Dr. Tasnády Fekete Aladár főorvosi állást kapott a Magyar Állami Kőszénbányák ottani üzeménél.

A fővárosi tanulóévek után Mária Miskolcon érettségizett a református reálgimnáziumban. A gimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, diplomát azonban nem szerzett, a miértre nemsokára megkapjuk a választ: 1931-ben barátnője, a festőművész Timbó Nelli beszélte rá arra, hogy nevezzen a Miss Hungária szépségversenyre.

A verseny időpontjára is nagyon eltérő információkat lehet találni minden forrásban. A Mária életéről szóló könyv szerint február 3. volt a verseny időpontja, a Wikipédia szerint február 6. vagy 7., a Reggeli Hírlap szerint viszont január 28-án Miskolc már a frissiben megválasztott királynőjét ünnepelte...

Merthogy a sok csinos hölgy közül a zsűri Tasnády Fekete Máriát választotta a legszebbnek, a további nyolc döntős lány mindegyike udvarhölgyi címet kapott. A győzelmet jelképező szalagot Simon Böske - az első magyar szépségkirálynő - adta át Mária számára.

A miskolci székhelyű Reggeli Hírlap rögtön készített vele egy telefonos interjú:

,,Szerdán érkezem Miskolcra. Feltétlenül el kell jönni ide, hiszen a város az én szűkebb pátriám, második szülővárosom, ahol ezer szép emlékem van elraktározva. Mondanom sem kell, mennyire örülök annak, hogy ilyen nagy kitüntetéssel érkezhetem haza, ahonnan egy érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben indultam el az életnek."

(Reggeli Hírlap, 1931. január 27.)

Még Párizs és a külföldi kalandok előtt a szülői ház nyugalmára vágyott, ezért hazautazott. 1931. január 28-án többezres tömeg várta őt a Tiszai pályaudvaron. Este a Miskolci Nemzeti Színházban volt jelenése. Teltházas díszelőadást tartottak számára a színházban, ahol szintén mindenki őt ünnepelte. A jeles esemény után bankettet tartottak a Korona szálló nagytermében az ,,új Miss" részére.

Máriát 1931-ben a magyarországi szépségverseny szervezői elvitték Berlinbe, a híres UFA filmgyárának megtekintésére. A legenda szerint Bruno Duday, a cég egyik vezetője felajánlotta neki, hogyha felmegy vele az irodájába, akkor azonnal szerződteti. Ez mint színésznőnek és mint nőnek is szólt. Mária belement az ajánlatba és nem sokkal később már az idősödő úr felesége lett, és nem mellesleg ünnepelt filmsztár. Pár évvel később gyermekük is született.

Németországban, az ottani magyar kolóniával jó barátságba került. Ennek "köszönhetően" Radványi Géza magyar filmrendező elszerette férjétől. Egészen érdekes története van a lánykérésnek. Radványi Duday úrtól kérte meg leendő hitvese kezét, aki először filmötletnek vélte a dolgot, majd amikor rájött, hogy ez a valóság, gálánsan elengedte a színésznőt.

1937-ben összeházasodtak Radványival, akivel Európában sikert sikerre halmoztak. Németország és Olaszország is "meghódolt" a különleges szépségű színésznő előtt. 1935-től ezekkel az országokkal párhuzamosan Magyarországon is sikerrel játszott filmekben, olyan társakkal, mint Somlay Artúr, Uray Tivadar, Páger Antal, Jávor Pál, Ajtay Andor vagy Kiss Ferenc.

1939-ben visszaköltöztek Magyarországra párjával. Különleges az Európa nem válaszol című film forgatása közben történt egyik jelenet, melyet 1941-ben forgattak. Egy "késdobálós" röpke epizód miatt 100 ezer pengőre biztosították Tasnády Fekete Máriát. A Collins nevezetű késdobálónak biztos, ami biztos először feleségével kellett "elvégeznie" a mutatványt, csak azután indultak a kamerák és jöhetett a színésznő.

A háború után emigráltak, ismét Olaszországba kerültek. Mária a kommunizmus nagy ellenzője volt, káros hatásait nagyon hamar felismerte, azokat, melyeket akkor még sokan nem láttak előre.

Olaszországban, Rómában történt egy tragikus és rejtélyes baleset, melyről pontos információkat sehol nem olvasni. Egy kis vendéglőben osztrigát vacsoráztak, melytől megbetegedtek és kórházba kerültek férjével együtt. Több forrásban azt olvastam, hogy a szem körüli idegei sérültek az egykori szépségkirálynőnek, és Mária ezért hagyott fel a filmezéssel. Akárhogy is történt, többet nem láthattuk filmekben.

Férjétől is külön költözött, de el nem váltak hivatalosan. Mária 21 éven át dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, majd csendben, zárkózottan élt.

2001-ben egy svájci öregek otthonában hunyt el.

7. Az árvízi emlékmű avatása

A magyar történelem legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófája történt Miskolcon 1878 nyarán. A borzalmas éjszaka ötvenedik évfordulóján állították fel a ma is látható emlékművet a Szent Anna téren.

,,Pénteken, augusztus 31-ikén, az 1878-iki nagy miskolci árvízkatasztrófa 50. évfordulóját kegyelettel ülte meg Miskolc társadalma. Csütörtökön éjjel fél 12 órakor megkondultak Miskolc templomainak harangjai s harangszó hirdette, hogy ötven esztendővel ezelőtt minden képzeletet felülmúló katasztrófa szakadt a városra, amely egyszerre romhalmaz, egy nagy temető lett. És mintha a természet is hozzá akart volna járulni a komor emlékünnep stílusosságaihoz, a harangzúgásba a szél üvöltése, nehéz esőcseppek koppanása vegyült s a felhőktől terhes égbolton a Villámok játszottak félelmes színjátékot..."

(Magyar Jövő - 1928. szeptember 1. - Szakadó esőben, ezer főnyi közönség részvételével leplezték le pénteken a miskolci árvizi emléket)

Az ünnepségen rengetegen voltak a szakadó eső ellenére. Én csak a polgármester, Hodobay Sándor beszédét idézném, amely mindenre kiterjedő volt.

,,— Magyar testvéreim! Isten házaiból jöttünk. Még fülünkbe cseng könyörgő ének utolsó akkordja, még ajkunkon halottakért mondani szokott imánk végszava: „Béke poraikra!“, s a mi ünneplő ruhában itt állunk a vész, pusztulás, ezerfájdalom emlékhelyén.

— Emlékezzünk... 1878 augusztus 30. Forró, meleg nyári nap, mely eltikkasztja a testet s lehangolja a kedélyt. Napok óta termékeny eső után vágyódó városi lakosság nem sejti, hogy az éj sötét leple alatt, rettenetes villámlás égi fáklyája mellett a halál aratásra készül. Egyhamar kiterjeszti fekete palástját a kaszás ember és menekülő segélykiáltására, fuldoklók halálhörgése, épületek recsegése, állatok ordítása között megjelenik a mindent elhamvasztó, elpusztító enyészet. A még pár óra előtt virágzó városban 2100 család küzd a halállal. Hömpölygő vízáradatnak nem elég százak élete, elpusztít, megsemmisít mindent, amit útjában talál, hogy aztán a felkelő nap sugarai tanúi lehessenek ereje hatalmának. Halottak százai, összeomlott házak végtelen tömege, felszakított utcasorok tárulnak szemünk elé.

Egy egykori feljegyzésben olvastuk: „még a legmerészebb fantázia sent képes oly képet teremteni, mint amit augusztus 31-ike felmutatott“. A város nagynevű polgármestere, Soltész Nagy Kálmán és hű munkatársai, a város minden polgára, egymással nemes versenyre kelt a munka és áldozatkészségben.

Az egész ország mély részvéttel osztozik fájdalmukban, magyar társadalom a sajtó hathatós támogatásával megkezdi a segélyakció megszervezését. Kötelességét vélek teljesíteni, midőn a helyről is őszinte hálával emlékezem meg arról az áldozatkészségről, melyet Borsodvármegye nemes közönsége, élén nagynevű főispánjával, báró Vay Bélával és Melczer Gyula alispánnal, a legválságosabb időben kétségbeesett helyzetükben kifejezésre juttatott. Hála illeti városunkhoz annyi meleg szállal hozzáfűzött Samassa József egri érseket, kinek ötezer forintos adománya s meleg részvéte első erőforrása volt a város vezetőségének.

— A pár napi szakadatlan munka teljesen felfedi a pusztulás képét. 277 halott, közöttük a mások élete megmentésére siető Oppelt Ede főhadnagy, és 5 közkatonája a császári és királyi 65. gyalogezrednek. A megrongált házak száma 2182, melyből lakhatatlan 698. A kár összege épületekben és állatokban 1.740.000 forint. A legfelsőbb helyről, a legszegényebb emberig kiterjedő gyűjtés eredménye, a megszámlálhatatlan természetbeni adományokon kívül, 94,200 forint. Könynyel, fájdalommal átitatott számai ezek a rettenetes pusztulásnak.

Az emberfeletti erővel munkálkodó társadalmi egyesületek, élén az önkéntestűzoltó-egyesülettel, a városunkban állomásozó katonaság gyors segítsége, mindmegannyi mentő angyalai a jóságos szivnek, kik vigaszt nyújtanak a bánatos anyának, a szerető hitvesnek és a busuló rokonnak.

— A város vezetősége és lakosságának minden rétege mindenkor illő kegyelettel emlékezett meg e napról. Ma, a félévszázados évforduló napján, kötelességet vélünk teljesíteni, amikor kegyeletes megemlékezésünknek külsőleg is kifejezést kívánunk adni, itt az árvíz betörési helyén, kőbe és ércbe öntött emlékkel. Városunk történetének egyik gyásznapját hivatott ez emlékmű megörökíteni. Nem emberekről emlékezünk, egy fájdalmas nap ezerszenvedését öntöttük ércbe, hogy kegyelettel legyünk a múlt iránt, hirdessük az utódok háláját azokkal szemben, kik a romokon ujjat épitettek.

Amikor a város közönségének képviseletében ezen emlékművet, mely Gárdos Aladár szobrászművész alkotása, rendeltetésének átadóim, az első szavam, fohász a hatalmas Istenhez, óvja meg e várost, annak minden lakóját hasonló sorscsapásoktól. Mint 50 évvel ezelőtt a pusztulás romjai fölött egybeforrott e város minden lakosa, legyen közöttünk egység, egyetértés a reánk váró munkában, leérjünk nemes versenyre az emberbaráti szeretet gyakorlásában, mély vallásossággal párosult önfeláldozással szolgálják szeretett városunkat s romokban heverő Hazánkat."

(Magyar Jövő - 1928. szeptember 1. - Szakadó esőben, ezer főnyi közönség részvételével leplezték le pénteken a miskolci árvizi emléket)

8. Szent Márton pihenőhely

A Szent Márton pihenőhely az avasi református temető nyugati oldalának kijáratától, a Latabár kriptától nem messze található. Szép kilátás nyílik onnan Miskolc belvárosára. A közelmúltban tudtam meg, hogy kinek köszönhetjük a helyet.

,,Szeretném megjegyezni hogy az írásban szereplő Szent Márton pihenőhely kitalálása és megalkotása a pihenőhellyel szemben lévő boros pince egykori tulajdonosa Szegeczky Gyula volt. A pihenőhely egy idős az Avasi Borút Egyesülettel, amelynek első és akkori elnöke volt Szegeczky Gyula barátom. A pihenőhely a Márton nevű fiáról lett elnevezve. Szegény Gyula elég korán távozott közölünk, emlékét kegyelettel őrizzük."

(Csík András - Miskolc Online komment)

9. Brutális baleset a vasúti műhelyben

Egy nagyon brutális munkahelyi balesetről olvastam, amely a MÁV műhelyben történt. Szegény áldozat nemrég érkezett a városunkba munkát vállalni.

,,Borzalom futja át idegeinket, ha rágondolunk, hogy Olenyik Ferencz 18 éves kőmíves legény miként halt meg, e hó 18-án csütörtökön délután 3 órakor a vasúti műhelyben.

A szegény, felvidékről ide vetődött tót legény meszelte a műhely falát még pedig úgy, hogy a létráját feltámasztotta a gyalú és a fűrészelő gép átvezető tengelyének csavarja fölé. Meszelés közben pihenés képpen leült a csavar tetejére s észre sem vette, hogy lábravalójának végét megfogta a csavar és csavarta maga köré.

A veszély óriási nagyságát át sem tudta hirtelen gondolni, már ott forgott ő is a csavar körül. A forgó tengely, mely alig van félméternyire a faltól, a szegény fiatal embert minden fordulónál iszonyu erővel vágta a falhoz. Vértől csepegett a fal, s a szivig hatoló halálos sikoly egy végső hördülésben halt el.

De a borzalmas gép tovább folytatta iszonyú munkáját. Addig vagdalta falhoz a szerencsétlen áldozatot, míg testének tagjait darabokra nem szaggatta. A kéz, a lábfej, a karok, a borzalmasan eltorzúlt fej mind-mind szét választva hevertek az iszonyu vértócsában, a vérrel festett falra az agy ellocscsant részei voltak ragadva. Borzalmat keltő jelenet volt ez, melyet leírni nem lehet.

Mikor a gépet nagysokára elállították, lepedőbe szedték össze a szétroncsolt testet. A szegény ember esete városszerte általános részvétet kelt. Mi is sajnáljuk, de úgy halljuk, ő maga volt szerencsétlenségének okozója, mert meszelhetett volna a hosszabb meszelővel, s akkor nem kellett volna neki a létrára és a gépre állni."

(Miskolczi Napló, ismeretlen lapszám, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár digitális archívuma)

10. A Búza téri találkafa

Pár hónappal ezelőtt találtam rá a Búza téri találkafára. Nem is olyan régen még az Év fája versenyre is nevezték. Gondoltátok volna?

,,Sokan elsétálnak mellette, pedig Ő mindig ott áll. Amikor megemlítettük ismerősöknek, hogy nevezni szeretnénk az év fájának, meglepődve néztek ránk. "Ott áll egy tölgyfa?" - kérdezték. Mikor elmondtuk melyikre gondoltunk, rácsodálkoztak, hogy "Ó hát persze! Tényleg ott van! Mindig elsétáltam alatta." Bizony mindig hűs árnyékot adott tűző melegben vagy óvott meg minket a forró aszfaltot hűsítő nyári záporoktól. Sokan oda szervezik a találkozót iskola vagy munka előtt. Sok történetet hallott, sok szerelmes csókot látott, ha mesélni tudna, biztos egy könyv is kevés volna, hogy lejegyezzük mi történt az árnyéka alatt. Ehhez a fához sok emberi történet fűződik és még több fűződhet a jövőben, ezért szeretnénk nevezni az Év fája díjára!"

(evfaja.hu - Búza téri találkafa)

A találkafa adatai:

Faj: Kocsányos tölgy

Kora: 80 év

Magassága: 12 m

Törzskerület: 58 cm

Források:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc legnagyobbjai, 2. rész (Dr. Halmay Béla)

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1937. április 11. - Hét évig Krasznojarszkban

Világosság - 1948. január 11. - Miskolcon randevúzhat a halottaival

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A miskolci Dzsekszon

Tolnaiak Világnapja - 1937. szeptember 22.

Szolnok Megyei Néplap - 1972. július 20.

Észak-Magyarország - 1971. december 25. - A felhők között jutott a csúcsra

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az elfeledett szépségkirálynő - Tasnády Fekete Mária

Magyar Jövő - 1928. szeptember 1. - Szakadó esőben, ezer főnyi közönség részvételével leplezték le pénteken a miskolci árvizi emléket

evfaja.hu - Búza téri találkafa