Miskolc városa eddig 96 személyt tüntetett ki díszpolgári címmel. Idén Lehoczki László és Bod Péter Ákos kapta a rangos elismerést. De vajon kik voltak az elsők? Kik részesültek először ebben a megkülönböztetett figyelemben a város által? Mikor kapta az első díjazott a díjat? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat ezen írásomban. Az idézetek minden esetben - ha nincs külön forrás megjelölve - az adott személy díszpolgári okleveléről valók, melyek Miskolc város honlapján találhatók.

Miskolc városának közgyűlése először 1861-ben tárgyalta a díszpolgárság kérdését, de ekkor még nem lett semmi a szándékból, nem kapta meg senki a díjat.

Városunk első díszpolgára 1886-ban Kossuth Lajos (1802-1894) lett, különleges okból. Akkoriban felhívás indult az országban a rendezett tanácsú városok körében - is -, hogy ,,hazánk nagyfia iránt érzett hálás kegyelet és ragaszkodás" kimutatásaként válasszák őt díszpolgárukká. Az 1879-ben elfogadott honossági törvény ugyanis előrevetítette, hogy el fogja veszíteni magyar állampolgárságát. 

Miskolc 1886. december 30-án fogadta el egyhangúlag a javaslatot. Kossuth 1889. december 20-án veszítette el ténylegesen magyar állampolgárságát. Borsod vármegye székhelye 1898-ban Róna József alkotásával, az ország első köztéri egész alakos Kossuth-szobrával is emléket állított az egykori kormányzónak.

A törvény, melyet ,,lex. Kossuthként" emlegettek, így hangzott:

„azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztrák–magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti  magyar állampolgárságát.”

(hirado.hu - Kossuth elveszett állampolgársága)

Az első egész alakos Kossuth-szobor az országban 

Kossuth a feljegyzések szerint mindössze kétszer járt Miskolcon. 

Kossuth 1840-es miskolci látogatására emlékezetes volt. Augusztus 16-án érkezett városunkba a későbbi kormányzó, akit a lelkes miskolciak fáklyás zenével köszöntöttek a Három rózsa szálló előtt. 

,,A Három rózsa fogadó előtt, hol Kossuth szállva volt, a résztvevők nagy tömege jelent meg, impozáns fáklyás zenével tisztelvén meg a nemzet kitűnő fiát. A harsány éljenzés és a zenekar játéka után csakhamar előttünk állott Kossuth Lajosnak szép, rokonszenves alakja. S Kun Miklós intézett hozzá jól sikerült beszédet. Mire a nagy hazafi mindenkit meglepő szónoklattal válaszolt, beszédének veleje abban összpontosult, hogy a nemzetnek egybe kell fornia, ha erős akar lenni s megtiszteltetését úgy veszi, mint nem személyét, de elveit illetőt. Szavait harsány éljenek szakiták meg és követték." 

(Szűcs Sámuel: Emlékezés Kossuth Lajosról, Miskolczon léte alkalmából. Borsodmegyei Lapok, 1902. 221. szám)

A következő kitüntetett Muschitzky Lucián (?-1896) császári és királyi százados volt 1890-ben, aki a népkerti Erzsébet-kertet rendezte be és ,,az Avas hegynek, szép és kellemes sétahellyé való átalakitását és az ezzel járó nagy munkát véghez vitte." 

Állítólag Muschitzky egy szót sem tudott magyarul és nem is nagyon értette, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.

1893 két kitüntetettet is "hozott", az egyikük Jókai Mór (1825-1904) volt, aki az alkalomból kapta a kitüntetést, hogy 50. éve van a írói pályán. Ekkor "nevezték át" a Fazekas utca egy részét Jókai Mór utcának. Érdekesség, hogy azért pont a Fazekas utcát nevezték át, mert egykor feleségének Jókainé Laborfalvi Rózának ,,itt ringott a bölcsője". 

Jókai első miskolci látogatása rendhagyó volt. Csak átutazott városunkon, éppen a forradalom utáni megtorlás elől menekült. Tardonára tartott (Róza is vele volt, de nem maradt, csak elkísérte), ahol a lelkész házában talált menedéket. Majdnem egy fél évig bujdosott Tardonán. A felesége ennyi idő múlva hozza számára a császár amnesztiáját.

Ekkor látogatott ismét városunkba, Kovács János álnéven utazott tovább, a még mindig a hatalom bosszújától félő író.

1857-ben Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyitott meg az újjáépült Miskolci Nemzeti Színház.

A bujdosás után folytatódott Jókai felfelé ívelő írói karrierje. 1858-ban például Üstökös névvel vicclapot alapított. A lap egyik "főszereplője" egy politikus csizmadia volt, ezért Miskolcon nagy népszerűségnek örvendett, hiszen városunkban rengeteg csizmadia dolgozott. A miskolci céh az írót még tiszteletbeli csizmadiává is avatta. 

Jókai Mór (Wikipédia)

1883-ban látogatott utoljára az író - és felesége - Miskolcra. Ekkor egy nagyszabású ünnepséget tartottak számukra városunkban. A művésznő mint városunk szülötte, nagy népszerűségnek örvendett itthon.

Laborfalvi Róza éppen 50 évvel előtte állt színpadra először, és 1883. december 9-én utoljára Miskolcon lépett fel a Nemzeti Színházban. Óriási ünnepség, telt ház és megható pillanatok. Ezek jellemezték az utolsó fellépését a művésznőnek. 

Bár nem kapott díszpolgári címet Laborfalvi Róza, de a város babérkoszorúját igen, ami szintén felért egy nívós kitüntetéssel.

Idézzük fel, mit mondott a művésznő azon az estén:

,,Szivem vezetett ide, kedves szülővárosomba.

Innen kisért hosszú művészi pályámra az első ,,Isten vezéreljen!“ itt fogadjon az utolsó »Isten hozott.«

Közbe egy fél század esik, tele drága emlékekkel. De mindezeknél kedvesebbek nekem most is a boldog gyermekkornak emlékei, a mik szülővárosomhoz vannak kötve.

A szerető anya áldása innen kisért végig egész életemen, s jó apám sírja otthonná szenteli rám nézve e várost.

Úgy jöttem ide, mintha hazajönnék.

Boldognak éreztem magamat, midőn a színművészet ezen templomát felavatásakor első üdvözölhettem e helyütt a hazai múzsát, boldognak érzem most, midőn e helyütt búcsút veszek tőle.

Köszönöm mindenkinek, a ki bennem a hazai művészetet oly lelkesen fogadja, e rám halmozott, kegyességet.

Isten áldása legyen e városon örökké, a tiszta művészet szelleme uralkodjék ebben a házban! 

(Zajos taps és viharos éljenzés.)"

(Borsod-Miskolczi Értesítő - 1883. december 26.)

Laborfalvi Róza (Wikipédia)

A másik 1893-as kitüntetett Habsburg József (1833-1905) főherceg volt, ,,honvédfőparancsnokságának 25-ik évfordulóján."

1894-ben Wekerle Sándor (1848-1921) miniszterelnök kapta meg a díszpolgári címet. A város vezetői kissé elhamarkodták annak odaítélését, ugyanis a törvényhatósági jog elnyerésének jutalmául szánták, de erre nem került sor Wekerle első miniszterelnöksége idején. 

A második alatt azonban igen, így ekkor már nem kellett ilyen módon meghálálni neki a segítségét. Nem úgy ifj. Andrássy Gyula grófnak (1860-1929), aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a jog megszerzésében, ezért kapta 1907-ben ezt a megtisztelő címet.

1910-ben hárman részesültek a kitüntető cím elnyerésében. Egyikük Dr. Horváth Lajos (1824-1911), aki Miskolc képviselője volt az országgyűlésben 1873-1896 között. Hatalmas munkát végzett városunk érdekében, a legnagyobbakkal együtt emlegethetjük.

Székudvari Horváth Lajos - jogász, politikus, a főrendiház tagja, Miskolc díszpolgára, a Miskolci Ügyvéd Egylet, a Miskolci Nemzeti Színház Rt., a Miskolci Takarékpénztár és az Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke - 1824-ben született Alsózsolcán. Apja, Horváth József a Vay család birtokának főkormányzója és vármegyei táblabíró volt több megyében.

Iskoláit Miskolcon, Debrecenben és Pozsonyban végezte. Jogászhallgatóként részt vett az 1843/44-es országgyűlés munkájában. 1846-ban a Helytartótanács gyakornoka. 

1848-ban Szemere mellett dolgozott a Belügyminisztériumban, mint titkár. 1849-ben a kormányt követve Debrecenbe menekült, itt a hivatalosan - Lévay Józseffel együtt - a közlönyöket szerkesztette. 

Később a korona menekítéseben is részt vett, majd elrejtésében segédkezett. Orsovánál azonban ő visszafordult, nem hagyta el Magyarországot. Egy ideig bujkált, majd - 1851-ben - amikor a volt miniszteri tisztviselők kegyelmet kaptak, egy ügyvédi irodát nyitott Miskolcon, de a politikától visszavonult.

Horváth Lajos (Vasárnapi Ujság)

1861-ben újra aktivizálódott, ekkor lett először tagja a városi közgyűlésnek. Az 1865-ös országgyűlésen képviselte először városunkat - Vadnay Lajos képviselő halála után - az országgyűlésben. A kiegyezés utáni törvényjavaslatok újratárgyalásaikor is aktiv szerepet vállalt. Az uralkodó koronázásának jegyzőkönyvét is ő készítette.

A Deák párt tagja volt, Deák Ferenccel jó viszonyt ápolt. 1969-ben nem választották újra, de 1972-től ismét ő képviselte városunkat, 28 éven keresztül! Többször kérték fel az igazságügyi tárca vezetésére, ő ezeket a kéréseket rendre visszautasította. Arany Jánossal baráti viszont ápolt.

Lévay József (Wikipédia)

1872-ben az ő javaslatára választották meg polgármesternek - illetve hosszabbították meg főbírói mandátumát - jó barátját, Losonczy Farkas Józsefet. Ennek érdekessége az, hogy ő volt az első városvezető, akit polgármesternek neveztek városunkban. 

1878-ban ő hozta Miskolcra báró Wenckheim Bélát, a király személye körüli minisztert, hogy a nagy árvíz okozta károkat a saját szemével lássa.  

A kormánypárt boszniai politikája miatt szakított velük, kilépett a Szabadelvű pártból. A Nemzeti párthoz csatlakozott, bár bizonyos kérdésekben a kormánypárttal tartott a szavazáskor, mert elveit nem dobta el, nem volt a mai szóval értve pártkatona. Ő mindig Miskolc érdekeit képviselte. A politikai riválisai is a legnagyobbak között emlegették. Kiváló szónok volt, mégsem volt az a beszédes ember. Akkor szólt, amikor kellett, de akkor hallatta a hangját.

Miután visszavonult a politikától, 1898-ban, Ferenc József a főrendi ház tagjává nevezte ki. Visszavonulása után is élénken érdeklődött Miskolc dolgai iránt, rajongott városáért. A törvényhatósági jogú városi cím elnyerésének egyik élharcosa volt. 

Lévay József (1825-1918), egykori alispán, vármegyei jegyző, költő, az MTA tagja. Noha eredendően szentpéteri volt, Miskolcot második otthonának tekintette, rengeteg időt töltött városunkban.

1825-ben született Sajószentpéteren. A később róla elnevezett középiskolában tanult Miskolcon 1836 és 1844 között. Jogot Késmárkon hallgatott. 1847-ben újra városunkban találjuk joggyakornokként. Elkezdett verseket írni.

1852-től a református gimnáziumban magyar-latin tanárként dolgozott. Ebben az időszakban ismerkedett meg Kazinczy Gáborral és Tompa Mihállyal. 1865-től egészen 1894-ig Borsod vármegye jegyzője, majd főjegyzője volt. 

Az avasi pincesorokon élénk társasági élet folyt a 19. század elejétől egészen a 20. század közepéig. ,,Nem is igazi miskolci polgár az, akinek nincs pincéje az Avason!" - tartotta a mondás a miskolciak körében. 

Természetesen különböző asztaltársaságok is alakultak a pincékben. A Lévay József nevével fémjelzett közösség volt az első ilyen galeri az Avas-hegyen. A csoport tagjai közé tartozott Gyulai Pál, Arany János, Erdélyi János, Tompa Mihály. Minden egyes tagnak külön gravírozott pohara volt. 

Egy érdekes szokása is volt a társulásnak, ha valaki meghalt a tagok közül, akkor a poharát ugyanúgy teletöltötték borral, majd a földre öntötték a nedűt. Ezzel jelképezték, hogy még ő is velük van és közéjük tartozik. Ezeket a poharakat manapság a rimaszombati múzeum Tompa-szobájában őrzik, ott megtekinthetők.

1890-ben Aranytollal jutalmazták főjegyzősége 25. évfordulója alkalmából. 1910-ben lett Miskolc díszpolgára.

,,Így élem anyugalom napjait most már a hivatalos élettől távol itt Miskolcon, szerény, de nekem eléggé kényelmes körülmények között. Olykor kirándulok Szent Péterre s egy-két napot szentelek a kegyeletnek a Szüleimtől örökölt kis fészekben, ahol velük együtt életemnek oly sok boldog óráját élveztem... Feldobott kő voltam, mely végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták."

(levay.tirek.hu - Iskolánk névadója)

Szép hosszú élete volt, 93 éves korában hunyt el, szülei mellett fekszik a sajószentpéteri református temetőben. Miskolcon nevet iskola - ahol emlékszobája is van -, szobor, utca, emléktábla őrzi.

Dr. Kun Bertalan (1817-1910) református püspök, a Miskolcon eltöltött 60 éves lelkipásztorkodása, 44 éves püspöksége alkalmából nyerte el e kitüntető címet. Úgy gondolom ezek a számok önmagukért beszélnek, nála jobb helyen - vagyis ugyanolyan jó helyen - csak a fent említett két úriembernél volt a díszpolgári cím.

 Apponyi Albert (Wikipédia)

Gróf Apponyi Albertet (1846-1933) 1921-ben választotta díszpolgárrá a város tanácsa, születése napja 75., közéleti tevékenységének 50. évfordulóján. 

,,(...) örök időkre nagy érdemeket szerzett Magyarország felvirágzása körül, mint a világ legnagyobb szónokainak egyike, világhírt és elismerést szerzett a magyar népnek, nemcsak Európában, hanem Amerikában is." 

1927-ben gróf Bethlen István (1874-1946) miniszterelnök az Olaszországgal való jó kapcsolat kiépítéséért kapta a címet. 

,,Miskolc thjf Közönsége a magyar nemzet boldog jövőjében vetett szent hitének felemelő érzéseivel kíséri az alkotó munkát, mely arra irányul, hogy Magyarországot leroskadságából felemelje, s a konsolidádió ösvényén biztos kézzel vezesse történelmi hivatásának megvalósulása felé."

1927 után a következő díszpolgári kitüntetés 1973-ig váratott magára. 

Források:

miskolc.hu - Miskolc városának díszpolgárai

levay.tirek.hu - Iskolánk névadója

Borsod-Miskolczi Értesítő - 1883. december 26.

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc legnagyobbjai sorozat 

hirado.hu - Kossuth elveszett állampolgársága

Szűcs Sámuel: Emlékezés Kossuth Lajosról, Miskolczon léte alkalmából. Borsodmegyei Lapok, 1902. 221. szám