A Bükk-hegységben van egy mesterségesen felduzzasztott, meseszép tó, amit a XIV. század elejétől említenek a források és amely mai formáját a vaskohászatnak köszönheti. 

A Hámori-tó. Fotó: Lechki Erzsébet 

Ennek a tónak először nem is volt neve, majd a "régiek" Fel-tónak nevezték, mert a falu felett volt található. Ezután a bevándorolt sváb telepesek - vagy más néven szakmunkások - egyszerűen Tajnak hívták a német teich (tavacska) szó után. 1861-ben a Vasárnapi Ujságban pedig Diósgyőri-tóként találkozhattunk vele. A Hámori-tó elnevezés az első világháborút követően vált használatossá. 

Ebben a kis tavacskában mindig rengeteg pisztráng élt és él a mai napig. Itt lakik a családjával Sebi, a kis sebes pisztráng is. Sebinek 213 testvére van, hiába, a pisztrángok szeretik a gyerekeket. 

Sebi apukája, Salamon papa nagy tekintéllyel rendelkezett a közösségben. A legenda szerint az egyik távoli rokona volt az első pisztráng a Fel-tó vizében. Salamon nagyon sokat mesélt a gyerekeknek a gát mögötti sötét, veszedelmes világról, ahonnan még soha, senki nem tért vissza. Persze nem csak pisztrángok éltek a tóban, hanem más halak is, illetve rákok, békák, különböző élőlények. A tó vizén pedig egy népes vadkacsa közösség is élte mindennapjait.

Sebi nagyon kíváncsi hal volt, és sok barátot szerzett a helyi közösségekben. A legjobb barátja Potyka Peti volt, de Rák Elzával, Dévér Dezsővel és Öcsivel, a békával is nagyon jó viszonyt alakítottak ki. Sebit kíváncsi halacska lévén fiatal kora ellenére mindenki ismerte a környéken. 

Az egyik reggelen Bogi mama létszámellenőrzést tartott a gyerekek között. Azonban hiába számolta át háromszor, csak 213 poronty tolongott az érkezőben a reggeli előtt. Sebes Saci eltűnt! Vajon mi történhetett? Bogi mama teljesen kétségbe volt esve!

- Ne idegeskedj kedvesem, megtaláljuk Sacit! - mondta nyugodtan Salamon. - Már hívom is Harcsa Rezsőt, a Halkapitányság nyomozóját! 

Harcsa Rezső volt a felelős a rend fenntartásáért a Hámori-tó vízalatti világában. Rezső megnyugtatta a szülőket, hogy Saci biztos csak elkúszkált egy kicsit, néhány órán belül biztosan hazakerül.

Sebi :) Fotó: Sebes Pisztráng Kft. Facebook oldala

Aznap szomorúan indult a játszótérre a barátaihoz Sebi. A téren már várta őt Potyka Peti, a kis ponty fiú. Később Rák Elza és Dévér Dezső is csatlakozott hozzájuk. Sebi elmesélte nekik, hogy mi történt. Dezső azt javasolta, hogy keressék meg Sacit, járják körbe a tavat. Sebi bizonytalan volt.

- Biztos, hogy ez jó ötlet, Dezső?

- Miért ne indulhatnánk mi a keresésére? A tó nagy részét ismerjük, azokat a részeket melyeket nem, nos, azokat majd most megismerjük! - mondta nagy izgalommal a hangjában Dezső.

- Igaza van Dévér barátunknak - jelentette ki Elza. - Irány az ismeretlen mélység!

Mivel Potyka Peti is rábólintott a dologra, nekiindultak a kalandnak. Meg kell találniuk Sacit. Nem olyan nagy ez a tó, biztosan itt lesz valahol a közelben.

Élt a tó közepén egy öreg hal. Már Sebi papája sem emlékezett arra, hogy mikor került a közösségbe. Mr. Angolnának hívták. Nem sokat beszélt, és vele sem sokan beszélgettek a többiek, de valamiért nagyon tisztelte őt mindeki. Világlátott hal volt, a tengerből jött. Egészen eddig, a Hámori-tóig úszott fel a legenda szerint...

- Jó reggelt kívánok, Angolna bácsi! - szólt Sebi.

- Szervusztok gyerekek! Mi járatlan erre? - kérdezte az öreg hal.

- A testvéremet szeretnénk megtalálni, Sacinak hívják. Reggeli előtt eltűnt. Nagyon félek, hogy valami baja történt.

- Mi a neved kis barátom? - kérdezte Mr. Angolna.

- Sebi vagyok. 

- Ó, Sebi..., már sokat hallottam rólad. Te vagy az a kis pisztráng, aki mindenbe bele üti az orrát - nevetett az angolna. 

- Tud nekünk segíteni a bácsi? 

- Persze, hogyne tudnék. Azt hallottam, hogy egy kis halacskát magával rántott az örvény tegnap éjszaka. Talán a kishugod volt az. Amúr Ottót keressétek, ő volt a tanúja az esetnek.

- Köszönjük szépen, Mr. Angolna! - mondta Potyka Peti.

A gyerekek továbbúsztak a Hámori-tó kékeszöld vizében. Sebi biztos volt benne, hogy megtalálják a testvérét. Közben megérkeztek Amúr Ottóhoz.

Bogi mama és Salamon papa :) Fotó: National Geographic

- Szervusztok gyerekek! Már vártalak benneteket. Tudom mi járatban vagytok, Sacit, a kishugodat keresitek. 

- Igen, talán látta Amúr bácsi?

- Nem tudom, hogy a húgod volt-e az a kis hal, de láttam valakit, aki, miután lehúzta az örvény, a Garadna-patak felé úszott tovább. 

- Mi az a Garadna-patak? - kérdezte Elza.

- Fent, a víz felett elő kétlábúak hívják így a kis hegyi patakot. Kicsi Elza, nem ismered a legendáját?

- Nem - válaszolta felénken a rák kislány.

- Réges-régen, amikor még nem volt ekkora ez a tavacska, egy király uralkodott ezen a területen. Egy másik, kapzsi király el akarta venni a földjét. Ez az uralkodó, akit Kirrannak hívtak, elküldte a fiát, hogy kémlelje ki az ellenséget. Igen ám, de a fiú szerelmes lett Koran lányába, a gyönyörű Fel hercegnőbe. A hercegnő is viszonozta az érzelmeit, de egy félreértés miatt nem lehettek egymáséi. Végül a csatatéren találkoztak, amikor Garadna herceg elvette Fel életét. A fájdalomba a herceg szíve megszakadt. Morrigan, a háború istennője szíve is megesett a szerelmeseken, ezért Fel lelkét a tóba, Garadna lelkét pedig az abba torkolló kis patakban helyezte örök időkre. Így együtt maradhattak a szerelmesek. Ezért hívták Fel-tónak a mai Hámori-tó helyén lévő tavat, és ezért hívják ma is Garadnának az őt tápláló kis patakot.

- Ó, Amúr bácsi, ez nagyon szép és megható történet - mondta Sebi. 

- És máig itt vannak velünk a szerelmesek? - kérdezte Dezső.

- Igen. Fel és Garadna lelke máig itt él közöttünk.

- Köszönjük szépen a segítséget és a szép történetet! - köszönt el Elza Amúr Ottótól.

A gyerekek a kis patak felé úsztak. Már majdnem elérték a céljukat, amikor Csiga Csillával találkoztak közel a felszínhez. Csilla egy osztályba jár Rák Elzával a csónak kikötőnél lévő iskolában. 

- Szia Csilla! Hol jársz te erre? - kérdezte Elza.

- Sziasztok! Csak túrázom a szünidőben. Két hét és visszatérek a túlpartra - mondta büszkén Csilla. - Képzeljétek el, mit láttam. Fent a pataknál egy kis halacska megakadt egy faágban, nem tud kiszabadulni és visszaúszni a tóba.

- Ó, hát az Saci lesz, a hugicám! - mondta Sebi. - Menjünk, szabaditsuk ki! Köszönjük neked Csilla!

Zólyomi Sándor felvétele 

Sebi nagyon megörült annak a hírnek, hogy végre megtudták, mi történt a hugocskájával. De sietniük kell, hogy minél előbb ki tudják szabadítani szegényt. 

Ahogy a felszín közvetlen közelébe értek, egy hatalmas árnyat láttak a víz tetején úszni. Rémülten húzódtak vissza a nádas közé. Vajon mi lehet ez a nagy árnyék? Valami állat lehet, de még sosem láttak hozzá hasonlót. Sebi fejében átfutott, hogy talán életeszélyben van a kishuga, ezért nem vesztegethetik tovább az időt. 

- Egy életem, egy halálom! Én beszélek ezzel az idegennel - mormogta magában Sebi. Odaúszott a vízen haladó állat mellé. 

- Elnézését kérem uram! - szólt a pisztráng. 

A vízen úszó valami nem figyelt rá.

- Hahó, nagy zöld valami bácsi! - kiáltott hangosan Sebi.

Ezt már meghallotta.

- Üdvözöllek kis halacska. Miért szólítottál meg?

- Megijedtünk tőled a társaimmal, de tovább kell mennünk a patak torkolatához, mert ott van a kis tesóm, aki nagy bajban van.

Az a bizonyos 1861-es rajz. Forrás: Vasárnapi Ujság 

- Tőlem ne féljetek, nem bántok senkit - mondta nyugodtan a ,,nagy zöld valami."

- Te milyen állat vagy? Még sosem láttam hozzád hasonlót - kérdezte Dezső.

- Teknősbéka vagyok. Ékszerteknős. 

- Béka? Nekem van egy béka barátom, Öcsi. De ő nem is hasonlít rád - mondta Potyka Peti.

- Persze, hogy nem. Én másféle vagyok mint láthatod. A kétlábúakkal éltem a városukban.

- Ó, tehát a gáton túlról jöttél? Pedig onnan még senki sem jött ide, hozzánk.

- Bizony. De semmi különös nincs a gáton túl, nem kell félni tőle. Hallottam a többiektől, hogy milyen sok a szóbeszéd róla. Higyjétek el, nem kell mindig megijedni az ismeretlentől. Attól, hogy ismeretlen, nem feltétlenül rossz. 

- Akkor miért jöttél el onnan?

- Nem szándékosan. Egy családnál éltem, akik elhoztak az erdőbe. Sajnos elkóboroltam tőlük... 

- Ó, te szegény! Majd mi leszünk az új barátaid, jó?

- Nagyon köszönöm és nagyon örülök neki. Még sosem voltak barátaim. De most megyek, mert Csiga Csilláék is meghívtak egy teára. Pihennek egyet, mielőtt elindulnak hazafelé a túlpartra. 

- Jó szórakozást! Mi indulunk Sacihoz.

Sebiék sietve úsztak a Garadna-patak torkolatához, és a fák, gallyak, hínárok között megtalálták a csapdába esett Sacit. 

- Saci, úgy örülünk, hogy megvagy! - kiáltották a gyerekek. - Ne félj, kiszabaditunk!

- Jaj, már úgy féltem. De jó, hogy itt vagytok! Segítsetek rajtam, légyszi!

A gyerek megtisztították Saci körül a területet. Egy nagy faág azonban még mindig fogva tartotta a kis halat. Húzták-vonták az ágát, de az meg sem mozdult. Mi lesz most Sacival?

- Majd én segítek barátaim! - hirtelen melléjük csobbant Öcsi, a béka. Nagyon megőrültek neki.

Öcsi kiment a szárazföldre, a nyelvével belekapaszkodott az ágba, és a gyerekekkel együtt elmozdították azt. Szabad az út! Saci boldogan visszauszott a Hámori-tóba. 

A gyerekek nagyon örültek, hogy megtalálták és kiszabadították a kis Sacit. Gondoljátok, mekkora buli volt otthon is és azt is, Bogi mama és Salamon papa mennyire örült annak, hogy hazakerült a kislányuk.

A gyerekek és Saci tiszteletére díszvacsorát rendeztek. Sebi és kis csapata pedig a Halkapitányság elismerő oklevelét vehette át.

A Sebes családba ismét visszatért az öröm és a boldogság... :)