Öt érdekességet hozta mára, ezúttal a Korona szálló történetéből. Olvashattok a kezdetekről, a ,,szőlőfürtös koronáról", a rendszeres színjátszás kezdetéről Miskolcon, a vidék legjobb étterméről és egy furcsa esetről, amikor a kormányzót retusálni mellett egy képről. 

A kezdetek...

1365-ben itt, a Korona szálló mai helyén gyűjtötte össze a diósgyőri uradalom ispánja a jobbágyoktól a neki járó kilenced részt. Az 1400 négyszögöles ispáni területen ház és magtár is volt. A szemközti oldalon pedig portékáikat áruló kalmárok tevékenykedtek.

Mátyás királyunk alatt pedig egy bizonyos Petrus Herczog szerezte meg az uradalmi javadalmat, de sikkasztáson kapták, így 1478-ban menekülésre kényszerült. Ezután a Kovách testvérek birtokolták.

1516-ban eladták a már árucsarnokkal is rendelkező épületet, melynek ára 899 aranydukát és 200 körmöci arany volt. Később ismét testvérpár, a Máthé testvérek rendelkeznek felette. Ők már a bérleti díjat nem a királynak fizették, hanem a zálogbirtokosnak, ugyanis őfelsége elzálogosította az uradalmat, ezáltal a javadalmat is.

Forrás: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. - Dobrossy István: A miskolci Arany Korona Szálloda története

Az Arany Corona 

Miskolc évszázadokon keresztül harcolt azért, hogy függetlenítse magát a diósgyőri uradalomtól. Sikerült is megállapodnia az anyagiakról a kamarával, meg is kapta a jogokat - először 1703-ban. Pár évtizeddel később ismét új szerződést kellett kötni, de ekkor már különböző okok miatt nem sikerült a pénzügyi feltételek teljesítése. A város mai szóval élve csődbe ment. A nehezen megváltott szabad státusz után immár újra a diósgyőri uradalomhoz tartozott Miskolc. A következő felújítást, illetve bővítést ennek okán már a kamara csengő forintjai fedezték.

A leírások szerint 1775-ben már cégér is volt a szálló oldalán, egy másik forrás azonban csak az 1784-es - Dobrossy István 1783-ra datálja - felújítás után ír egy bizonyos ,,szőlőfürtös koronáról", amely az épület kőből készült kapuján volt látható (innen ered a név: Arany Corona).

A bővítés után, ha ránéztünk volna az Arany Koronára, azt láttuk volna, hogy ejha, ez bizony már egy vendégfogadó! 1798-ban Klír Vencel ráadásul még egy emeletet is épített rá. Wentzel Klir - ahogy a valószínűleg cseh származású építész írta a nevét - építette az eredeti homlokzatot, amiből manapság - nem meglepő módon - nem látni semmit. A belső részben már található volt ivóterem, kávézószoba, az emeleten pedig egy nagyterem. 1833-ban az udvari részre is rákerült a második emelet. A bővítést azért tartották szükségesnek, mert Miskolcnak csak három szállója volt abban az időben és a bécsi, no meg a pesti kereskedők bőséggel jelentek meg az évi négy országos vásárban. Tehát kellett nekik a szálláshely. 

Déryné társulata a Koronában 

Ebben a szállóban szállt meg Déryné, a Pestről elüldözött színészekkel és a kiűzött társulat itt kapott lehetőséget újra a színjátszásra. 1815-ben itt, a Korona udvarán kerül sor a ,,Tündérország Magyarországon” című darab bemutatására, amely útjára indította a miskolci rendszeres színjátszást.

Egerből érkezett a híres társulat Miskolcra. Egy kicsit félve jöttek városunkba a színészek, mert nem tudták, hogy mi várja itt őket. Déryné is kétségek között döcögött a szekéren... 

,,De hova szállunk? Lesz-e itt oly épület, hol ennyi szekér beállíthat: tizenkét szekérnek sok hely kell.

,,Hej földi! - szólítottak meg egy bámészkodó parasztot - hol lehet itt beszállni? Hol van egy fogadó?"

,,Itt ni mindjárt, az a nagy épület, a hol az a sok ablak világít."

Még jó darabokat kellett fölfelé jönni, míg megpillantottuk a Korona-vendéglőt.

,,Ah! - mondánk - alászolgája! hisz nem éppen oly fekete az ördög, mint a hogy festik."

A szekerek zörejére minden ajtóból özönlött ki a sok Kellner, Hausknecht, nyitották a kaput innen is onnan is bukdosott ki a sok vendég. Berobogtunk, vagy két szekér a kapu alá. Mi voltunk az elsők Murányinéval. Leszáltunk." (...)

(Déryné naplója, I. kötet, 306-308)

A Koronában nem volt hely, de mégis sikerült szállást adni a társulatnak éjszakára. A mai viszonyok között teljesen irreális körülmények között...

,,Ahogy ott cibálták a fogadóst, mondja: ,,Ha csak a nagy-szállába nem szállnak be az urak?" ... ,,Ugyan, hát miért nem mondta mindjárt, már azóta le is pakkoltunk volna." Elkezdődött a lepakkolás, majd éjfélig tartott.

A férfiak odalent enni kértek, volt minden. Mi fölvitettünk egy kevés vacsorát. Én csakhamar a párnazsákomat kértem, hogy lefekhessem. De igen fölbiggyesztettem ajkimat, amidőn hozták a sok szalmát, a nőtlen ifjak számára. Életemben sohase szenvedhettem egy szalmaszálat se a szobámban; ha egy szál történetesen valami ruhán becsúszott, nem aludtam.

,,Jajj - mondám - hát az a sok szalma mind itt lesz a földön?"

 ,,Hát? - mondták - annyi ágyat csak nem állíthatnak föl a teremben." 

,,Elég baj - mondám - már most szépen lefekhetünk, mint a d..... az ólban! De nekem hozzanak legalább egy olaszfalat, különben le se fekszem." 

Elment a mumus Murányi nagy dühösen: ,,Ennek a capriciósának mindig vannak valami kifogásai." 

Murányiné is utána kiált: ,,Nekem is Zsiga!" 

Lement az asszonyhoz s kérte Murányi nagyon. Végre nagy nehezen mondá: ,,Egyetlen egy van, de az nekem kell, mert sokszor a vendégek itt kártyáznak a szobában s én amellé vonulok aludni." 

,,No, de most igen szépen kérem..." Murányi is szép ember volt s tudott hizelegni, a hol szükséges volt. Végre fölcipeltette a szolgaval az olasz falat s szent volt a békesség. 

Elaludtunk az úrban, de még odavetettem Murányinak: ,,Bizony, ha nem hozott volna, le se feküdtem volna, de egy se aludt volna egész éjjel. Elővettem volna a gitáromat s reggelig mindig énekeltem volna." 

Murányiné elkiáltja magát: ,,Dögölj már egyszer." ,,Már megdölöttem", mondám, s halálos kacagást vittem véghez."

(Déryné naplója I. kötet, 308-309)

A miskolci Korona szállóban a vidék legjobb étterme 

1907-ben Böczögő József nyerte el a Korona szálló bérleti jogát. A Böczögő-korszak a város aranykorával együtt volt a Korona aranykora is. 

Ahogy átvette a szállót, minden megváltozott. Egészen más szellemiség uralkodott, ahol ő munkához látott, egészen máshogy látta a vendéglátós szakmát, mint elődei. Talán Weidlich Pál mentalitását tudnám hozzá hasonlítani. Messze földön híressé vált a Korona konyhája, rendezvényei, a profizmus, ahogyan a vendéghez hozzáált a nagyszerű vendéglős.

Grófok, bárók, hercegek, a társadalmi elit tagjai szórakoztak önfeledten Miskolcon. Az országban a pesti Gundel után a második legjobb helynek tartották Böczögő Koronáját. Ekkor terjedt el a mondás is: ,,Böczögő a legszerényebb ember, hiszen megél egy Koronából is".

,,Érdemei - a város idegenforgalmának felkészítése - a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fent... Nemcsak jó konyhával, előkelő terítéssel és találással is kitűnt. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a nagy dunaparti szállodákban."

(Thurzó Nagy L. II/A kötet, 56., idézet a Magyarság című lapból (Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945, 67.)

Manpság ilyen a kilátás a Korona felső emeletéről 

Amikor kormányzót retusálni kellett a képről 

Történt egyszer, hogy egy nagyon magas rangú vendég érkezett Miskolcra. 1914. június 22-én Habsburg-Toscanai Ferenc Szalvátor (1866-1939), osztrák főherceg érkezett városunkba. A vendég Ferenc József veje volt, ugyanis az uralkodó lányával, Mária Valériával kötött házasságot. 1895-től a herceg nevét viselte a 15. huszárezred egyik Miskolcon állomásozó divíziója, úgyhogy a miskolci huszárok is nagyon várták már a találkozást. Szalvator a Vöröskereszt fővédnökének helyetteseként érkezett Miskolcra, tehát a látogatás hivatalos volt. 

Egy városi legenda szerint Ferenc Szalvator herceg egy közös fotón szerepelt Böczögő Józseffel, akinek a tudását nagyra tartotta. Csak az volt a baj, hogy a kép a Korona előtt készült és az Avas volt a háttérben. Mi következik ebből? Az, hogy bizony az Erzsébet téren lévő Kossuth Lajos szobor is látható volt a képen. Egy Habsburg előkelőség azonban nem lehet egy Kossuthtal közös felvételen. Úgyhogy állítólag retusálták azt és a a Kossuth alakot eltüntették róla...

Ha a herceg látogatásáról olvasunk, egyértelműen be lehet azonosítani annak az idejét, amikor a kép készült.

,,Kevéssel egy óra után hagyta el a főherceg a vármegyeházát és elindult gyalogosan a Koronához. A főherceg elől ment báró Vay Elemér, dr. Tarnay Gyula és gróf Haller József társaságában. Az útvonalon a Koronáig nagy közönség állott sorfalat. 

Az Erzsébet-térnél megállott a főherceg és láthatóan kellemesen lepte meg a tér és az Avas szépsége. Az öreg avasi templomról, mint egyik legrégibb műemlékünkről báró Vay Elemér tájékoztatta, megjegyezve, hogy az a XII-ik században épült. 

A Koronán. 

A Korona-szálloda feldíszített bejáratánál a főherceget Böczögő József fogadta frakkban és felkalauzolta a teremhez, ahol már együtt volt az ebédre meghívott társaság."

(Miskolczi Napló - 1914. június 23.)

Ha tényleg elkészült az a bizonyos kép, akkor itt és ekkor. Talán egyszer valahonnan elkerül a felvétel és meglátjuk valóban igaz-e a történet... 

Források:

miskolciszemelvenyek@blog.hu - Amikor a kormányzót retusálni kellett a képről; A Korona-Avas szálló története; A Korona szálló aranykora; Érdekességek Déryné naplójából 

Miskolczi Napló - 1914. június 23.

Déryné naplója I. kötet 

Thurzó Nagy L. II/A kötet, 56., idézet a Magyarság című lapból (Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-194)