Az első klub, amely a miskolci csapatok közül a legmagasabb osztályban szerepelt, az Attila FC volt. A piros-kékek közül négyen kaptak meghívást a magyar labdarúgó válogatottba, ezúttal az első két válogatott, Siklóssy Antal és Kripkó József bemutatása következik.

Az Attila másodosztályú bajnokcsapata 1927-ben. A képen szerepel Siklóssy és Kripkó is. Fotó: Reggeli Hírlap 

Miskolci Attila Kör 

A húszas években a miskolci egyesületek a városi lakosságból toborozták tagjaikat és ezen klubok majd' mindegyike állami egyesületként működött. Kivételt egyedül a Miskolczi Atléta Kör (MAK) jelentette, ez a klub polgári kezdeményezésre alakult és a városi polgárság működtette. Ez a klub az, amelyből az Attila FC profi csapata "született" (jó)pár esztendő, inkább évtized elteltével, hiszen a MAK az egyik első vidéki sportegyesület volt az 1889-es alapításával.

Budapest dominanciája - mint sok mindenben - a labdarúgás terén is mindig megvolt. A profi bajnokság bevezetéséig - 1926-ig - nem is indulhattak vidéki csapatok az első osztályban. A vidék legjobbja mérkőzhetett az országos bajnoki címért, de ezeket a találkozókat a fővárosi csapatok rendre megnyerték. (1926-ban például a Miskolci VSC szenvedett 4-0 arányú vereséget a Ferencvárostól az országos bajnoki döntőben.) A kupában azonban részt vehettek a vidéki fellegvárak, viszont egyszer sem jutottak el a döntőig. 

Ez változott meg a "proffeszionalista" bajnokság bevezetésével 1926-ban. Ekkor már vidékieket is beosztottak az első osztályba és a miskolci Attila FC - a másodosztály első bajnokaként - egy évvel később már a legmagasabb osztályban szerepelhetett. 

Az 1926/27. évi professzionális másodosztályú bajnokság végeredménye

A csapat ugyan a kiesés sorsára jutott, de első vidéki klubként egészen a kupa döntőjéig menetelt. A következő években az első- és másodosztály között ingázott a csapat, egészen az 1936-ban történt megszűnéséig. (Az Attila legjobb bajnoki helyezését 1931/32-ben érte el, nyolcadik helyen végzett.)

A Miskolci Attila első képviselője volt városunkban a profi sporttevékenységnek. Sajnos a működését nem sikerült véglegesen stabilizálni tíz év alatt sem, ezért megszűnt és mára eltűnt a miskolciak emlékezetéből. Az első profi másodosztályú bajnoki címe, illetve az első vidéki kupadöntős büszke címe azonban örökre nyomott hagyott a magyar labdarúgás történetében. Hét szezon az első osztályban: 158 mérkőzés, 33 győzelem, 96 vereség, 189 rúgott és 351 kapott gól a mérleg... 

De nézzük a válogatott játékosokat!

Siklóssy Antal - aki orosz fogságban is futballozott 

Siklóssy Antal (Siklósi, 1896-1931) volt az első, aki az Attila játékosai közül magára húzhatta a címeres mezt. És, ha már felvette, gólt is szerzett benne, így ő az egyetlen "Attilás" gólszerzője a nemzeti csapatnak. 

Siklóssy Antal. Fotó: tempofradi.hu

Születési helye pontosan nem ismert a "Sikaj", illetve Miskolcon "Toncsi" becenévre hallgató futballistának, de azt tudjuk, hogy a futballt a MAC-ban kezdte, majd a BEAC és az Újpest-Rákospalotai AK (URAK) játékosa volt. Jött a háború és Siklóssy orosz hadifogságba került. A fogságban a Novo Nikolajevsz és a Krasznojarszk együttesét erősítette. 

Hazatérte után először a miskolci MKASE - ahol hivatalos mérkőzésen nem léphetett pályára eltiltás miatt -, majd az MTK következett, a kék-fehérekkel három bajnoki címet és egy kupagyőzelmet könyvelhetett el - nem mellesleg a válogatottban is bemutatkozott. (Siklóssy Antal az MTK örökös tagja egyébiránt.) 

Ezek után jöttek a légiós évek, Makkabi Brno, Wacker Wien, FC Vienna. Bécsből igazolt Miskolcra a kitűnő csatár, ahol egyben az Attila tréneri teendőit is ellátta. (Nem mellesleg cipész szakmája volt és egy cipőszalont is nyitott a belvárosban.)

,,- Boldogan jöttem haza, — mondja Siklóssy — hiszen itt van a családom, feleségem és kisfiam, akikkel végre ezentúl együtt lehetek. Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy az Attila bejusson az első osztályba és én remélem, hogy ez mindnyájunk lelkes munkájával sikerülni is fog. A játékosokat egy-kettő kivételével jól ismerem, még abból az időből, amikor itt rúgtam a labdát és azt hiszem, hogy a csapatunk jó lesz.

(...)

— Hazatérésem körül sok bonyodalom volt, de végül sikerült megegyeznem a Viennával. Bécsi csapatomat egyébként hacsak lehetséges, két húsvéti mérkőzésre el akarom Miskolcon és esetleg Debrecenben helyezni, mert ezt megígértem nekik. Hívtak a Viennából Szegedre és Budapestre is nagy ajánlatokkal, de engem már csak idehúzott a szívem, - mondja Siklóssy és a kisfiára néz. 

Palika pedig, Siklóssy gyönyörűszép fia az asztalon építőkőből vonatot állít fel és így szól hozzánk: 

— Tessék nézni, ezen a vonaton jött haza apuka. De már nem megy vissza többet — és azzal összedönti a vonatot. 

A vonat összedőlt, amely ismét elvihetné Siklóssyt, Palika ezentúl itthon fogja tartani apukáját."

(Reggeli Hírlap - 1927. január 8.)

Nemzeti Sport

Az a bizonyos első válogatott mérkőzés, ami Siklóssynak a második fellépése volt a nemzeti csapatban:

1927. április 10-én lépett pályára Siklóssy az Attila játékosaként a válogatottban. Budapesten, az Üllői úton a Jugoszlávokat vertük meg 3-0 arányban. Az egyik gólt a kitűnő csatár szerezte.

Pár évvel később, még aktív játékos volt, amikor egy miskolci szilveszteri bulin megfázott, majd egy évre rá mellhártyagyulladás következtében elhunyt. Utolsó interjúját pár hónappal halála előtt adta, ekkor említette azt is, hogy került Miskolcra a háború után.

,,Élete egyik érdekes epizódját mesélte arról, hogyan fedezték fel róla Miskolcon, hogy tud futballozni. 

— Négy évi fogság és egy alapos hastífusz után kerültem haza a háborúból s ekkor Lillafüredet bérlő sógoromhoz mentem s ott kúráltam magam. Már egy esztendeje voltam Lillafüreden, mikor annyira rendbejöttem, hogy vágyat éreztem a futballozásra. Miskolcon akkor az MKASE komoly csapat volt, s egy alkalommal bementem klubhelyiségükbe, az Abbázia kávéházba s magamhoz hivatva az intézőt, kijelentettem előtte, hogy szeretnék játszani náluk. Kérdezte, hol játszottam eddig s mikor megmondtam, hogy az URAK-ban, csak úgy vonogatta a vállát, mintha mondotta volna: Hát ez is egy csapat? Végül is abban maradtunk, hogy kimegyek a legközelebbi tréningre. Ki is mentem s az első lövéseim után már kezdtek kissé barátságosabban bánni velem. A következő vasárnapon a DVSC-nek kellett volna Miskolcon játszani az MVSC-vel. A DVSC-nek akkor nagy híre volt. Az előtte való vasárnap 2:2-re játszott Pesten az FTC-vel. Készültek is szörnyen a mérkőzésre. Valami azonban közbejött, hogy mi, ma már bizony nem tudom, elég az hozzá, hogy az MVSC nem fogadhatta a debrecenieket s helyette az MKASE vette át a mérkőzést. Mindenki el volt készülve rá, hogy a kereskedők csapata nem ússza meg öt-hat gól nélkül. 

— Eljött a vasárnap s engem is beállítottak a csapatba. Nagyon készültem rá, hogy most megmutatom, hogy az URAK-ban is tudnak futballozni. Ez teljes mértékben sikerült is, mert végeredményben 7:1 arányú vereséget mértünk a DVSC-re s a gólok közül ötöt én lőttem. A meccs után majdnem szétszedtek, a közönség vállán vitt le a pályáról s ugyancsak főztek, hogy igazoltassam le magam. Erre nem került sor, de oly jólesik a meccsre visszaemlékeznem."

(Nemzeti Sport - 1930. december 24.)

Siklóssy Antal 35 évesen, 1931. április 18-án a János kórházban hunyt el. Rákospalotán nyugszik. Emlékét megőrizzük!

Kripkó József - a Halickáról a nemzeti csapatba

Kripkó József (1901-1976) volt az első, Miskolcon született labdarúgó, aki miskolci csapatból került be a válogatottba. A Reggeli Hírlap egy terjedelmes cikket, egy hosszú interjút szentelt a válogatottban bemutatkozó játékosnak.

,,Honnan is indulhat egy miskolci futballista karrierje, ha nem a Halickáról. Évek óta ez az a hely, ahol reggeltől estig dong a labda, folyik a játék, kis gyerekek és nagyobbak, diákok és inasok, egyszóval az egész fiatalság itt kezdi megismerni a futballjáték nagy gyönyörűségeit. Hiszen a népkerti pályán azelőtt sem lehetett olyan nagyon játszania gyerekeknek, ma pedig óvják, zárják az ifjúságtól az új, szép sporttelepet. Amíg másbol minden futballpályán reggeltől estig mérkőznek a csapatok, addig nálunk a Népkertben, amióta új pálya van, még délelőtt sem engednek ifjúsági mérkőzést játszani, mert hiszen öntözni kell a talajt, mintha az valami drága virág volna. (Ha ezt Pesten tudnák, kinevetnének miatta, hiszen a legszebb füves pályákon is öt mérkőzést játszanak egy-egy vasárnap.) Nálunk még ifjúsági bajnoki mérkőzést sem mindig engedélyeznek a Népkertben. 

Szerencsére az ifjúságot mindez nem akadályozhatja meg abban, hogy kedvenc sportjának áldozzon. Ott vannak a grundok, a rétek, ahol nincs ugyan szép kapufa, a pálya sincs kimeszelve, sőt mitöbb, még nem is locsolják rendesen a talajt, ha csak a jó Isten esővel el nem veri a port. Innen, ezekről a grundokról a Halickáról, azaz most már a Hodobay telepről indulhat el a miskolci futballista karrierje. Itt folynak a mérkőzések mindig, amíg csak a sötétség meg nem állítja a játékot. Ezeken a kis pályákon, amelyeket csak a képzeletbeli határvonalak zárnak el egymástól, minden miskolci gyerek megfordult már. Talán nincsen igazi benszülött miskolci fiú, aki ne rúgta volna a labdát ezeken a pályákon."

(Reggeli Hírlap - 1927. szeptember 22.)

A halickai grund után az MVSC utánpótlásába került Kripkó, majd az MMTE csapatához, ahol 17 évesen már a felnőttek között is bemutatkozott. Egy évtizeden keresztül szerepelt a Munkásban.

,,Tizennégy éves voltam, amikor a népkerti pályán először mertem odamenni Demeter Ernőhöz, a MMTE intézőjéhez. 

— Demeter bácsi, tessék hagyni játszani! Elkergetett, mert nagyon kicsi voltam, de aztán a tréningen nem volt 22 ember és mégis behívtak a pályára. Dresszt, cipőt nem adtak és heteken keresztül csakúgy játszottam a tréningeken, hogy a saját ,,civil“ ruhámat kellett nyúzni. Kaptam is érte otthon. Egyszer aztán komolyan észrevették és befogtak a csapatba. 

— Tizenhét éves voltam, amikor az első csapattal Kassára vittek, ahol a 34. gyalogezred csapata ellen kellett játszani. — Nagyon nagy lámpalázam volt, rosszul játszottam, de a következő héten Nyíregyházán már kitűnően ment. Amikor aztán a nagy MMTE játékosainak legnagyobb része átment az MVSC-be, akkor végleg bekerültem az első csapatba. 

— Négy évig bekket játszottam, de egyszer egy kombinált csapatban a DVTK ellen centerballba mentem és attól kezdve állandóan centerhalfot játszottam a MMTE-ben. Azóta huszonegyszer képviseltem az északi kerület színeit a kerület válogatott csapataiban, amig a professzionizmus bevezetésével az Attilába léptem át." 

(Reggeli Hírlap - 1927. szeptember 22.)

Fotó: Népújság 

Kripkó a Munkásból került az Attilához, ahol tagja volt a másodosztályban bajnokságot nyert és a kupadöntős csapatnak is. 

,,— Igen boldog vagyok, hogy beállítottak most a magyar válogatottba és hiszem, hogy a rám bízott feladatot becsülettel fogom megoldani, mert tudom, hogy a nemzeti színekért milyen lelkiismeretesen kell harcolni."

(Reggeli Hírlap - 1927. szeptember 22.)

1927. szeptember 27-én Zágrábban lépett pályára a nemzeti csapatban egy 5-1-es vereség alkalmával.

Ez a csapat lépett pályára Zágrábban:

Gallina (Nemzeti) — Nagy (Sabária), Dudás (Kispest) — Pesovnik (Sabária), Kripkó (Attila), Obitz (Ferencváros) — Rémay III.(Nemzeti), Mészáros, Szofián, Holzhauer (Sabária), P. Szabó (Újpest). Tartalékok: Fehér (Hungária) és Wilhelm (Újpest).

A várost és az Attilát a harmincas évek elején hagyta el Kripkó, előbb Bicskére, majd Egerbe költözött. A helyi csapattal is szép sikereket ért el. Gyarapította válogatott mérkőzéseinek számát is, igaz nem a nemzeti, hanem az északi kerület válogatottjában szerepelt - még 14 alkalommal. 1939-ben fejezte aktív pályafutását.

Az első miskolci válogatott labdarúgó 1978. február 9-én hunyt el, Egerben.

Források:

miskolciszemelvenyek@blog.hu - Amikor Miskolcról igazolt a Real Madrid

Reggeli Hírlap - 1927. január 8., június 5., szeptember 21., szeptember 22.; 1931. április 22.

Miskolci Napló - 1926. november 28., 1927. szeptember 22.

Népújság - 1963. január 9.

magyarfutball.hu - Kripkó József, Siklóssy Antal 

Wikipédia - Kripkó József szócikk, Siklóssy Antal szócikk 

tempofradi.hu

mla.hu

Sporthírlap - 1926. november 27.; 1927. január 8.; 1929.

május 25.

Nemzeti Sport - 1930. december 24., 1931. április 19.