1857-ben Ferenc József úgy döntött, körútra indul, felméri az ország lakossága iránta táplált érzelmeit pár évvel a gyászos kimenetelű - számukra azonban győztes - szabadságharc után. Ez a körút azonban először félbeszakadt gyermeke, Zsófia halála miatt. Később az uralkodó folytatta az országjárást, de már felesége, Erzsébet királyné és másik leánya, Gizella nélkül. A látogatásának leírását főleg híres naplóíróinknak - Szűcs Sámuel és Pflieger J. Ferenc - köszönhetjük. 

A festményt a jászberényi látogatás ihlette, hasonló forgatag lehetett Miskolcon is

Az uralkodó országos körútja alkalmából 1857. szeptember 3-án érkezett városunkba. Az újjáépült színházunk avatóját is ekkorra időzítették. Kiadták az ukázt, hogy a városban a házakat fehérre kell meszelni, a kapukat pedig zöldre festeni. A megye három diadalkaput is emeltetett a jeles eseményre - Zsolcai kapu, Király híd, és a Városháza előtti téren. Érdekesség, hogy különböző zászlókkal díszítették fel a kapukat, de a magyar nemzeti színeket nem lehetett látni ezek között Pfliegler J. Ferenc emlékei szerint - nem véletlenül.

,,Az előkészületek megindultak a Felség méltó fogadására. A miskolci közigazgatási és politikai hivatalnokok Martonffy Frigyes megyefőnökkel az élükön, mindent elkövettek a magas látogatás kellő előkészítésére. Hatósági parancsban adták ki, hogy az akkori Piac mai Széchenyi), Vöröshid (mai Krazinczy), Forgóhid (mai Szemere), Boldogasszony (mai Deák) és Czikó (mai Kossuth) utcák házait fehérre meszeljék s kapjuit szép zöldre fessék. 

Hogy az utcák burkolatának akkortájt hiányosságait eltüntessék, a régi sóháztól kezdve egészen a megyeházáig az utat vastagon kavicsosan borították."

(Miskolci Napló - 1916. november 29.)

Forrás: Wikipédia 

És végre elérkezett a nagy nap. A városban nem mindennapi hangulat uralkodott. Azért nem sokszor jár az éppen regnáló uralkodó városunkban. 

,,Elérkezett a bevonulás napja. A Miskolczon állomásozó tizenhatos vadászok és a vértes lovasok, valamint az összes díszbe öltözött előkelő tisztviselők, kincstári hivatalnokok várták az első sorokban az érkező uralkodót. 

A hatóságok fejei pompás magánfogatokon vonultak ki Őfelsége elé a híres régi három fához (a Sajó-hidon innen, a mai Baross-utcán túl). Itt állottak fel a bandériumok, melyeket járásonként állítottak össze. Pitykegombos, járás szerint vörös, fehér és kék színű mellényeken, lobogó ujtjú fehér ing és gatyába öltözött lovas legények, pörge, árvalányhajjal díszített kalap a fejükön, ostor a kezükben, büszkén táncoltatnák tüzes lovaikat."

(Miskolci Napló - 1916. november 29.)

Látogatását azonban szomorú esemény árnyékolta be. Az üdvözlésére érkezett gróf Szirmay István császári és királyi alezredessel tragédia történt.

,,Ő Felségét a megyehatártól kisérvén, midőn a város határánál Ő Felségét üdvözöné, rögtöni gutaütés következtén halva bukott le lováról."

(Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata IV. 1800-1910, Ferencz József Miskolcon, 277.)

Ferenc József ekkor folytatta a bevonulást a városba, utána azonban Szirmabesenyőre sietett, a gróf özvegyét személyesen értesítette a szörnyű tragédiáról. A gróf pár hónapos elárvult gyermekét pedig keresztfiává fogadta. Szirmay Alfrédot ezután a népnyelv a király fiának nevezte. (A történet azon részét, amely a keresztapaságot illeti, sokan kétségbe vonják. Szendrei János és Pfliegler J. Ferenc azonban ír róla, ezért úgy éreztem, mindenképp meg kell említenünk ezt a történetet is.)

Az uralkodó a városba visszatérve díszbeszédet adott, majd mindezek után Hámorba kocsikázott ki. 

A miskolciak nagyon készültek a látogatásra, bár bizonyos közöny, harag érződött rajtuk a korhű tudósítások szerint is. Itt még nem a szeretett "Ferencjóska" jött látogatóba, hanem a zsarnok császár. A külsőségeken ez nem látszott, díszkivilágítás, fáklyászene, az Avas tetőn pedig tüzijáték gondoskodott az uralkodó szórakoztatásáról. Ferenc József és kísérete a Megyeházán volt elszállásolva.

Forrás: mult-kor.hu 

A város sérelmeiről egy kilenc pontos listát adott át a császárnak, melyen szerepelt az ezekre várt válaszlépések listája is. Érdekesség, hogy az ünnepségre díszegyenruhát készíttetett a város, melynek költségét a tiszti személyzet béréből levonta, az érintettek legnagyobb sajnálatára. 

Az 1843-ban leégett és újjáépített színház megnyitóján Ferenc József lett volna a díszvendég, de nem jelent meg a fent említett tragikus esemény miatt. 

,,Mig a néptömeg nagyrészét, a kivilágítás, fáklyászene és az Avas tetőn rendezett tűzijáték foglalák el, addig több száz egyén a színház megnyitása ünnepélyét élvezé, az előadást Jókai Mór tollából került alkalmi beszéd előzé meg, ezután következett a „Marótbán“ szomorú játék Vörösmartytól, melyben Egressy Gábor, ifjabb Lendvai Márton, Jókai Mórné és Munkácsi Flóra is részt vettek. Ő Felsége, mint falragaszok jelenték, leghívebbjei egyikének mai nap történt véletlen halála következtében mondott le a szinházbani megjelenésről."

(Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata IV. 1800-1910, Ferencz József Miskolcon, 277.)

A mindszenti templomban is járt Ferenc József miskolci tartózkodása idején, látta a templom szépségét és azt, hogy a tornyai nincsenek befejezve. Azonnal tett egy felajánlást, hogy az egyik tornyának építésének költségeit magára vállalja. A másik toronyra az egri érsek felajánlásából és a hívek adakozásából tellett és 1864-re már a templom fölött magasodtak.

Másnap reggel a Búzavásár téren katonák hadgyakorlatát kísérte figyelemmel, majd Egerbe távozott Albrecht főherceg és gróf Grünné társaságában. 

,,Az ünnepségek és fogadások után a következő nap délutánján utazott tovább a császár Egerbe, ahol Bartakovics érsek vendége volt. Sajószentpéter felé hajtatott el az uralkodó. Az utat kitűnően rendbe hozták ezen a vonalon is, máskor bizony, különösen esős téli időben gyakran lehetett az út mentén agyonütött lovaikat találni, melyek a kátyúkban megakadtak. Az utat azonban nemcsak rendbe hozták, hanem fel is díszítették. A megye urai ugyanis elrendelték, hogy a községek lakosai, kiki portája szerint, élőfát tartozik kivágni s az útszélen felállítani."

(Miskolci Napló - 1916. november 29.)

Források:

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

BAZ megyei levéltár

mek.oszk.hu

Bukszár Zsanett: Ferenc József miskolci látogatásai

Somorjai Lehel: Ferenc József Miskolcon

minap.hu

Magyar Nemzeti Levéltár

ujszo.com

Wikipédia

pechy-de-pechujfalu.hu

Miskolci Napló - 1916. november 29.