Az elmúlt hetekben bírói tévedések sorozata borzolja a diósgyőri szurkolók idegeit. Persze a bíró mindig rossz, de amikor sorozatosan egy csapat kárára tévednek bizonyíthatóan, az már sok(k). Ha ilyen hajmeresztő hibákat vétenek ellenünk, azt már nem hagyhatjuk szó nélkül. De vajon így volt ez a múlt században is? Persze. Egy Diósgyőr ellen mindig könnyű befújni egy tizenegyest, egy piros lapot kiosztani, egy kétesen megítélhető szituációban ellene dönteni. Soha nem voltunk kirakatcsapat - na jó, talán a hetvenes nyolcvanas évek fordulóján - velünk mindig kényük-kedvük szerint bántak a bírók és ugyanígy az MLSZ is. Manapság is jellemző egy jó kis pénzbüntetés, ugyanazért, amiért egy másik csapat nem is kap semmit, vagy egy jóval nagyobb eltiltás a játékosainknak, ugyanazért, amiért mondjuk egy fradista egy meccset kap. Könnyebben húzzák be a lest, könnyebben adják a lapot. Az ezt elkövetők sérthetetlenek. Egy kupadöntőn kiállíthat egy vélt kezezésért egy diósgyőrit a sípmester, - döntően befolyásolva azt - vagy egy gólt meg nem adhat, holott a védő három méterrel a partjelző orra előtt kóricál, jóval a csatárunk mögött. Segítségül hívtam Varga Lajos könyvét a diósgyőri labdarúgásról a múlt századi barangolásomhoz. Teszem ezt a teljesség igénye nélkül, biztosan nagyon sok mindent hozzá tudna tenni mindenki, aki járt már valaha a diósgyőri szentélyben, csapatunkat elkísérte idegenbe, vagy akár egyszerűen leült a tv elé és megnézte a meccsünket. Nézzük!
Ezt látták lesállásnak a kedves sporttársak a hétvégén
1912. június 23., DVTK - Eperjes 3-2.
Barátságos mérkőzés még a szezon kezdete előtt.
,,A vasgyáriak nagy átalakuláson mentek keresztül és ennek tulajdonítható, hogy 3:2 arányban vezettek, addig, amíg az eperjesiek 20 perccel a vége előtt le nem vonultak a pályáról. A levonulás oka itt is az erélytelen bíráskodásból származó eldurvulás volt. Az eperjesiek nem győzték tudással, bizony túlságosan erélyesek voltak."
Kicsit zavaros, hogy miért ők vonultak le, ha erélytelen volt a játékvezető, talán több kiállítás is volt?
Küzdelem a labdáért, az 1960-as Diósgyőr - Újpest meccsen
1917. december 14., Hadi bajnokság, DVTK - MMTE.
Eredményt nem közöl a tudósítás, csak a bíráskodásból eredő problémákat taglalja.
,,A játékosok viselkedése és ettől kezdve csak szidalmakat lehetett hallani, s közben sűrűn szidták a bírót is. (...) Sárosi bíró nem tudta megelégedéssel vezetni a mérkőzést."
A Hadi bajnokság alatt is fel lehet idegesíteni a szurkolókat a rossz bíráskodással.
1924. július 26. A vidék legjobbja címért. Szombathelyi AK - DVTK 1-0 (0-0,0-0,0-0).
A hosszabbításban lesgóllal szerez vezetést a SZAK.
,,A DVTK tiltakozik az eddigi pártoskodást betetéző ítélet ellen.(...) Néhány perc múlva 11-est ítél a bíró a DVTK ellen és a vitatkozás hevében Wrbata arcul üti Vértes bírót, ami a meccs félbeszakítását vonja maga után."
Azt nem írják sehol, hogy Wrbata mekkora eltiltást kapott. A következő szezonban ugyanúgy játszott. A Diósgyőr óvott, de az országos döntőt a Szombathely játszotta az MTK-val...
Az első kupagyőzelem
1937. augusztus 1., mérkőzés a másodosztályba kerülésért. Az első találkozó eredménye 1-1 volt. DVTK - Győri ETO 1-3 (0-1).
Az első félidőben két diósgyőri, Kőhalmi a 35. percben és Gáspár kapus a 44. percben a kiállítás sorsára jutott, ezzel el is dőlt a mérkőzés...
1940. szeptember 9., NB1, DiMÁVAG - Ferencváros 3-6.
A DiMÁVAG néven szereplő vasgyári csapat első mérkőzését játszotta a Ferencváros ellen az első osztályban.
,,Sajnos néhány lehetetlen ítélkezés megfeszítette az idegeket és hangos kitörésekre vezetett. Siklósi bíró nem tudta mentesíteni magát a fradi hatása alól, s ezt a vasgyár nyögte."
Rögtön az első mérkőzésen meg kellett mutatni a Ferencváros "erejét".
1942. junius 29., Magyar Kupa döntő, Ferencváros - Dimávag 6-2.
,,A vasgyáriak vezetői eredménytelenül óvtak, arra hivatkozva, hogy a játékvezető négy perccel hamarabb jelezte a mérkőzés végét."
Tegyük azért hozzá, nem sok esély lett volna az eredmény egalizálására...
1943. március 28., NB1, DiMÁVAG - Újvidék 0-1.
,,Eddig mindhárom mérkőzés döntetlent hozott az Újvidékiekkel. A DiMÁVAG-ot ismét játékvezetői tévedés fosztotta meg jogos pontjaitól. A csapat vezetése óvott, mert korábban egy hazai csapat számára megadott gólt a vendégek tiltakozás után, a partjelzőt megkérdezve a játékvezető visszavont."
Mit lehet erre mondani? A hangsúly az "ismét" szavunkon van...Persze az óvás eredménytelen volt.
A kilencvenes évek végén
1945. november 18., NB1, DVTK - Újpest 3-4.
A hét forduló után veretlen Diósgyőr két gólos hátrányból egyenlített, a mérkőzést mégis a vendégek nyerték egy 11-es góllal. A mérkőzés utáni botrány miatt négy hónapig nem játszhattunk hazai pályán, de csak egy hazai mérkőzésre került sor máshol, a Népkertben. Szerencsénk volt, mert a tél hamar bejött, így sok meccset tavasszal játszottak le, akkora pedig az eltiltás érvényét vesztette.
1947. szeptember 21., NB2, Nyíregyházi MADISZ - DVTK 3-0.
Egy újabb szeretetcsomag az MLSZ-től. Az előzetesen engedélyezett halasztási kérelem ellenére a szövetség kötelezte a diósgyőrieket a mérkőzés lejátszására. Az első csapat Csehszlovákiában túrázott... A csapatban nagyrészt fiatalok és tartalékok léptek pályára.
1952. március 23., NB1, Diósgyőri Vasas - Bp. Honvéd 0-1.
A 87. percben a játékvezető, Zsolt István szerint Károlyi kilépett a tizenhatos vonaláról labdával a kezében. A szabadrúgást Budai I belőtte. Percekig tüntetett a közönség, állt a játék. A játékvezetőt Hatvanig üldözték a feldühödött drukkerek. Vajon ezen a meccsen volt a híres "buszdöntögetős" eset?
1952. Újpest- Diósgyőri Vasas
1961. április 9., NB1, DVTK - Újpesti Dózsa 1-1.
A krónika csak annyit ír, hogy súlyos játékvezetői tévedés fosztotta meg az egyik ponttól csapatunkat.
Légicsata tömött lelátók előtt
1965. május 23., NB2, DVTK - Szállítók 0-1.
A Szállítók elleni meccsen a hazai szurkolók bántalmazták Soós Béla játékvezetőt és két partjelző társát, - valószínűleg nem véletlenül nyert a pesti csapat - illetve két kődarabot is merészeltek a pályára dobni. Ezért a következő hazai meccset Sajószentpéteren kellett lejátszania a vasgyáriaknak.
1965. szeptember 5., NB2, Diósgyőri VTK - Egyetértés 1-3.
Ugyanabban a szezonban, - tavasz-őszi rendszer - ismét egy pesti feljutásban érdekelt csapat ellen, ismét botrány. "Jutalma" két Egerben rendezett mérkőzés volt. A szezon végén ennek ellenére sikerült a feljutás, pont az Egyetértés rovására..
Az új stadion látványterve
1972. április 1., NB1, Ferencváros - Diósgyőri VTK 0-1.
,,Az egygólos vezetés (...) ingerültté tette a zöld-fehérek szurkolóit. Páncsics a 70. percben látványosan elesett, a játékvezető azonban nem fújta le az akciót. A közönség hatalmas tüntetésbe kezdett, percekig állt a játék. Az újabb látványos esés (ezúttal Mucha terült el a gyepen) után már nem merte vállalni a közönség haragját. Novák lőtte a 11-est a jobb sarokba felé, amit Veréb bravúros vetődéssel kiütött. A mérkőzés a 96. percben ért véget."
Azon ritka alkalmak egyike a mérkőzés, amin a játékvezetői részlehajlása sem tudta megfosztani csapatunkat a bravúros győzelemtől. A játékvezető Mohácsi volt.
1977. junius 18., Magyar Kupa döntő, DVTK-Vasas 1-0, Hatvanban.
Az első MK győzelem azért került be a listámba, mert az MLSZ annyira biztos volt benne, hogy budapesti csapat nyeri a kupát - Újpest, Ferencváros, Vasas és a vasgyári alakulat körmérkőzéseken döntötte el a kupa sorsát -, hogy el sem vitte a trófeát a hevesi városba, majd a győztes a fővárosban megkapja. Így csak július 11-én kapták meg a kupát és az érmeiket a játékosok.
A kép a DVTK - Besiktas mérkőzés előtt készült
1979. december 8., NB1, Diósgyőri VTK - Újpesti Dózsa 1-2.
,,(...) szurkolói rendbontás, botrányos körülmények után Lauber játékvezető kapott ,,erős" figyelmeztetést a hazai csapat híveitől."
Bármit is jelentsen ez a mondat, azt biztos nem, hogy elfogulatlanul vezette a mérkőzést Lauber.
1980. április 13., olimpiai selejtező, Csehszlovákia - Magyarország 3-2.
Ez a mérkőzés azért került bele az összeállításomba, mert az MLSZ ismét kitolt a diósgyőri játékosokkal, szurkolókkal és önmagával is. De hallgassuk meg Varga Lajos és Veréb György szavait.
,,Az olimpiai válogatott Prágában játszotta utolsó, a továbbjutás szempontjából legfontosabb mérkőzését. Lakat Károly az utolsó pillanatban a még gólt sem kapott Veréb György helyett a pécsi Katzirzot állította kapuba, Oláh helyét Pál (Bp. Honvéd), Borostyánét Fekete (Újpesti Dózsa) vette át. Tatár és Komjáti (Vasas) góljával szemben a csehszlovákok háromszor találtak Katzirz kapujába. A nagy álom, a diósgyőri futballisták olimpiai szereplése szertefoszlott."
,,Közel másfél évtized múltán egyik beszélgetésünkben Veréb György így emlékezett a prágai mérkőzésre:
- Volt egy hátrányom, a 176 centis magasságom. A prágai visszavágóra engem jelöltek. Előtte sokak szerint jól védtem, jó formában voltam. Prágában szinte glória vett körül, de a rádióban az esti hírekben Salamon Józsival együtt hallottuk, hogy nem én fogok védeni. Még akkor sem mondták meg Mészölyék. Az utolsó pillanatig vártak vele. Gondolom én nem kaptam volna gólt. Nem estünk volna ki! A csehek jutottak ki a moszkvai olimpiára és bajnokok lettek."
1981. október 7., NB1, Újpesti Dózsa - Diósgyőri VTK 1-1.
,,(...) a közel négy hónapos mellőzni után visszatérő kapus, Veréb György nagyszerű teljesítményt produkált Újpesten. A DVTK a 18. percben Kolár öngóljával vezetéshez jutott, ami a 82. percig tartott. A játékvezető által sosem volt, de megítélt 11-est Veréb sem tudta hárítani. A mérkőzés tudósítója, Lakat T. Károly a korábban alig-alig előfordult 10-es osztályzattal honorálta a kapus egész mérkőzésen mutatott pazar teljesítményét."
Hasonló forgatókönyv, mint a fradi ellen, csak a végén kiegyenlítettek a lilák.
1990. május 6., NB2, Kazincbarcikai VSE - Diósgyőri VTK 1-0.
,,(...) Kazincbarcikán 45 percre rövidült a játékidő. A szünetben az ötezer néző valamelyike petárdát robbantott, s egyikük megdobta Plasek játékvezetőt."
Azért barcikán nem túl szerencsés helyen van a játékoskijáró, a vendégszurkolók is könnyen "kapcsolatba léphetnek" a játékvezetővel.
1995. május 28., NB2, Diósgyőri FC - FC Hatvan 1-2.
Az osztályozó eléréséért küzdött a csapat, de a sorozatos bírói tévedések miatt a szurkolók elkeseredtek. Egyikük egy fél téglát dobott a játéktérre a 91. percben, emiatt a játékvezető beszüntette a mérkőzést. A feljutás elúszott.
1996. június 16., NB2, FC Hatvan - Diósgyőri FC 2-3.
A rendkívül durván és alattomosan játszó hazaiak közül három, a diósgyőriektől két játékos jutott a kiállítás sorsára. Márton Sándor gyengén, erélytelenül vezette a mérkőzést. Nem sok hiányzott a mérkőzés botrányba fulladásához. Vámosi szenzációs szabadrúgásával nyertünk.
Akikért az egész van, a szurkolók. Az MLSZ nem követi ezt az irányelvet.
1996. november 17. NB2, Szolnoki MÁV - Diósgyőri FC 1-2.
Ezzel a győzelemmel őszi bajnokként zárt a Tornyi-legénység, de a mérkőzés egészen elképesztő volt. Az első félidőben a hazaiak gólt értek el, amit les címén nem adott meg a játékvezető. A hazai játékosok azonban meggyőzték őt és segítőjét a találat érvényességéről! A második félidő elején Varga Sándor a kiállítás sorsára jutott és tizenegyest kapott a vasutascsapat. Ezt Rácz kivédte, utána pedig 10 emberrel, Kotula László góljaival megfordítottuk a mérkőzést. A játékvezető Piller Sándor volt.
1997. november 19., NB1, Diósgyőri FC - Békéscsabai Előre 0-0.
A játékvezető erélytelenségét kihasználva a vendégek alattomos és durva játékkal vitték el az egyik pontot. A közönség felállva tüntetett a játékvezető és a vendégcsapat ellen. A játékvezető: Márton Sándor.
Nézzük Tornyi Barnabás nyilatkozatát:
,,- Mészárszék volt a pálya, eddigi ellenfeleink közül a legdurvább és legalattomosabb csapattal játszottunk. A mellékkörülményekkel nem foglalkozom, mert ezt megfogadtam."
2000. május 17., NB1, Diósgyőri FC - Vác 1-1.
A mérkőzés főszereplője volt Bede Ferenc játékvezető, aki sorozatosan a hazai csapatot sújtotta ítéleteivel és teljesen indokolatlanul állította ki Vitelki Zoltánt. Talán, ha ezen a meccsen nyerünk, még lett volna esély a bennmaradásra. Bár az anyagi gondok miatt lehet, hogy nem számított volna.
Ezeket a mérkőzéseket találtam írásba foglalva a múlt századból. Sok-sok ilyen mérkőzés lehet még, mesélték nekem például, hogy valamikor a hatvanas-hetvenes években egy mérkőzésen a szakadt hálón keresztül ment a labda a kapu mögé és a bíró nem adta meg a gólt. Állítólag itt is szervezetten kellett kimenekíteni a bírót a stadionból. Vagy én magam is emlékszem egy olyan meccsre, amikor a játékvezető akkor fújta le a meccset, amikor a csatárunk kapura tört, bár hozzá kell tennem, vezettünk azon a mérkőzésen. Buzánszky Jenő elmondása szerint életében egyszer verték le a fejéről a kalapot és köpték le, - valami nagy balhét lehetett, mert a dorogi csapat nem hiszem, hogy nagy ellenszenvnek örvendett volna Miskolcon - ez Diósgyőrben történt valamikor az ötvenes években, valószínűleg egy erélytelen bíráskodással járó mérkőzésen.
A budapesti csapatok ellen pedig mindig nehéz volt a jobb játékosállomány és a bírói nyomás miatt. A fővárosban nagyon kevés babér termett a vidéki csapatoknak. Teljesen más elbírálásban részesült mindig egy pesti csapat. A különböző minisztériumok egymás között osztották szét a klubokat, kényük-kedvük szerint vették el a vidéki tehetségeket, akik mentek is a hívó szóra, mert csak náluk lehetett érvényesülni. Ez a Pest központúság némileg enyhült a rendszerváltás után, most van más "pártcsapat/ok" akit előnyben lehet részesíteni.
Tornyi Barnabás csapata az NB1-ben
A kilencvenes évekre már én is emlékszem. Felsorolnám azoknak a játékvezetőknek a nevét, akikkel szinte minden meccsen bajunk volt. Bede Ferenc, Márton Sándor, Tóth Vencel, Cserna László, Vágner László, Juhos Attila, Piller Sándor. Valószínűleg mindenki, aki akkor már járt meccsre fel tudna idézni egy-egy "kedves" emléket róluk...
Végül két történetet mesélnék el. Az egyik hazai meccs után - 1998-ban történt - megvártam Vágner Lászlót és megkérdeztem, hogy a Diósgyőrnek miért nem tudott sohasem egy meccset normálisan levezetni. Csak hebegett-habogott és a dunaújvárosi (Dunaferr- Diósgyőri FC 2-3) meccset emlegette, - mármint, hogy azon nyert a Diósgyőr és ő vezette - meg azt, hogy ő a 40-es iskolába járt Miskolcon. Hétközben Amszterdamban vezetett BL meccset, büszkén mutatta Ajaxos nyakkendőjét...
A másik sztori Bede Fereccel kapcsolatos. Kazincbarcikán játszottunk. Félidőben jött ki a játékoskijáróból, ami a vendégszektor mellett vezetett a pályára. Sima drótkerítés választotta el a szurkolóktól, természetesen azt a meccset is borzasztóan vezette. Robbantak mellette a petárdák, szitok és testnedváradatot kapott a nyakába. Ő csak mosolygott, láthatóan szórakoztatta a nézők dühe...Ez az ember manapság az M4 szakértője....Bedéről még annyit, hogy érzésem szerint őt konkrétan felspanolta, ha a nagy létszámú közönség előtt ellenük fújhat. Mesélhetne erről jó pár szurkolótábor az országban.
Végezetül a sok kritika után egy dicséretet is hadd mondjak valakiről. Puhl Sándort nem láttam rosszul meccset vezetni...
A stadion még körben a bástyákkal
Források:
Miskolczi Napló
Reggeli hírlap
Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja
Futball '93
Futball '94
amigeleken.hu képei
wikipedia
m4sport.hu
mm.iit.uni-miskolc.hu
magyarfutball.hu
Miskolc a múltban facebook csoport fotói
minap.hu
