A 19. század elején városunkban ugrásszerűen megnőtt a katolikus hívek száma. Miskolc Diósgyőr felé is terjeszkedett, itt alakult ki az úgynevezett Felsőváros. Miskolc ezen részén nagyrészt betelepült szegény magyar családok, illetve kisebb részben németek és tótok laktak. Ők is igényt tartottak a lelkük ápolására, ezért szerettek volna egy saját templomot maguknak, ugyanis a Minorita és a mindszenti elég messze volt tőlük. A mai kor emberének már nem tűnik ez olyan nagy távolságnak, de abban az időben a rossz sáros utakon gyalog, bizony nem kis séta volt ez a fent említett két intézmény.
Az első tervek már 1802-ben elkészültek, de ekkor még nem lett semmi az építkezésből. 1806-ban kiválasztották a templom helyét is, a királyi kamarának pedig elküldték a terveket, de hiába várták, válasz nem érkezett. Ekkor úgy döntöttek, hogy a városrész egyik kőházát alakítják templommá, erre viszont az egyház kapta fel a fejét és nemtetszésének adott hangot. Nem volt mit tenni, a felsővárosi hívek a majdani templomdombra ,,csengettyűt állítottak" és ezzel "harangoztak" reggel, délben és este.
A következő esemény 1816-ban történt, terveket készítettek a leendő intézményről. A gyülekezetnek nem tetszettek a tervek mert,
,,Miskolc nagyságának egy magasabb templomtorony jobban megfelelne."
Azért lett ilyen alacsony a templom tornya, mert a kincstár sajnálta a pénzt, mindenen próbált spórolni. Kun János miskolci építőmester magasabbra akarta építeni a tornyot, de a terveit elvetették. Így, a hívek reklamációjával mit sem törődve 1816-ban - július 21-én - letették az alapkövet.
,,A követ először Greskovics (Ignác), majd utána Molnár Sándor diósgyőri prefektus pecsételte meg. Majd ezüst kalapáccsal ráütöttek a jelenlévő hivatalnokok és előkelőbb emberek az alapkőre."
A templom építése nagyon lassan haladt, 1818-ban még csak a tetőszintnél tartottak. Végleges formáját 1823-ra nyeri el, felszentelésére 1823. augusztus 3-án kerül sor. Az elkészülte utáni időkben csak vasárnapokon és ünnepnapokon miséztek a templomban, amely ,,klasszicizáló késő barokk stílusban épült". Főoltárát 19. századi Szent Annát ábrázoló festmény ékesíti, amelynek alkotója ismeretlen.
Felsőváros
,,A Hunyad utcával új negyed kezdődik a városban, s ez az ősi országút a rendi korszak végén egyre hosszabb lesz (...) A XVIII. században kezdik benépesíteni. (...) A Hunyad utcán túli negyednek is a Pece vize határozta meg a hangulatát. Az itt lakók állandó küzdelmet folytattak a patakkal, amely gyakori áradásaival elmosta a telkeket, hidakat, pallókat. (...) A Felsővárost a több ágra szakadt Szinva is alakította. A folyó természetes és mesterséges szigetein több utca is létrejött (...)"
A 18. században Tizenháromváros-nak is nevezték a negyedet, ugyanis, amikor Miskolcot tizedekre osztották ez volt a 13. számú. Utcanév is viselte ezt a nevet, melyet valahol a Bársony János utca körül tudnám behatárolni a mai térképeken.
Találunk egy leírást egy egyházlátogatási jegyzőkönyvben az új imahelyről 1829-ben:
,,Egy kisebb magaslaton, faragott kemény kőből, erős falazattal és tetőszerkezettel épült. Élénk pirosra festett zsindelytetőzettel, a tornyon és a tetőzet északi részén kettős vas kereszttel."
Szent Anna, Szűz Mária és Jézus egy korabeli metszeten
Érdekesség, hogy a tornyon egy óra is díszelgett, amely valószínűleg a város első toronyórája volt. Azon a tornyon, amelyben három harang kapott helyet, a legnagyobb a Szent Anna nevet kapta. A három harang egyike, - mielőtt idekerült - állítólag a pozsonyi vártemplomban teljesített szolgálatot és 1698-ban öntetett. Az első világháborút csak ez a harang "élte túl", a másik kettőt elvitték beolvasztani. A templom tetőszerkezetének vörös volta miatt Verestemplomnak, vagy Vöröstemplomnak is nevezték. Az orgonája 1894-ben készült, Angster József műhelyében.
Déryné síremléke a Szent Anna temetőben
1924-ben nagyszabású átalakítások kezdődtek. A már a tervezésnél kifogásolt tornyot átépítették a hívek nagy örömére. A forrásokban azt találtam, hogy három új harangot is kapott az egyházközség. De vajon mi lett a híres pozsonyi haranggal? Szarvas Péter esperestől azt az információt kaptam, hogy ha az első világháborút túl is élte, a második világháborúban mindegyik harangot leszerelték hadi célokra. 1928-ban emlékművet állítottak a templom mellett az 1878-as nagy árvíz áldozatainak emlékére.
1930-ban változik az elnevezése. Ekkortól kezdve lesz Szent Anna a Felsővárosi Római Katolikus Templom helyett. 1973-ban bevezetik a gázt és ez által Miskolc városának első fűtött temploma lesz.
Az 1878-as árvízi emlékmű a templom szomszédságában
Még a 20. század elején a templom emblematikus tetőszerkezetét palára cserélték. A legutóbbi felújítás során kerül ismét fel a régi korokat idéző vörös színű borítás. A templomot övező temetőben nyugszik többek között Déryné Széppataki Róza és Munkácsy Mihály nővére, Lieb Cecília. Érdekesség még, hogy az első miskolci villamosjárat végállomása itt a Verestemplom előtt volt 1897-től 1905-ig, illetve a miskolciak egy másik büszkesége a kisvasút is ide érkezett be, egészen 1973-ig.
Szent Anna
,,Szent Anna asszony a keresztény és iszlám hagyományok szerint Szűz Mária édesanyja. (...)
Anna még élt, amikor a Szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték"
2005-2015 között nagyszabású felújításra került sor a templomban, teljesen megújult kívül-belül az épület. Említésre méltó még, hogy a templom búcsúja alkalmával egy körmenet keretében a nem messze lévő Jézus kútjához is elsétálnak a gyülekezet tagjai.
Források:
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 4.
Dobrossy István: Miskolc története 3/1-2
Wikipédia
miskolc.hu
minap.hu
magyarkurir.hu
agt.bme.hu
A Miskolc a múltban csoport képei
Magyarország vízi emlékhelyei és nevezetességei
Szarvas Péter: A miskolci Szent Anna templom felújítása
