Az emlék a szirt tetején, az alsó-hámori völgy fölött, már időtlen idők óta ott áll. Elkorhadt, elért keresztjét időről-időre kicserélik a helyiek, ki tudja már hányadik áll a szikla peremén. Vajon kinek az emlékét őrzi ez a szomorú mementó? Meg tudjuk ma mondani pontosan a kereszt történetét? Aligha. Számos legenda forog a népnyelven névadójáról, a legenda történetének mikéntjéről. Idézzük fel sorban a legendák különböző verzióit! Ezen írásomban elsősorban Kordos László közleményét vettem alapul.
Petőfi Sándor 1847-ben járt erre és ő nem emlékezik meg a híres szikláról az útikönyvében, ami által feltételezhetjük, hogy a legenda ekkor még nem élt.
„A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 124. oldal)
1904., ekkor még tényleg csak Kereszt-sziklaként emlegették, legalábbis a kép tanulsága szerint is
Egész jól hangzik, csakhogy ez nem igaz! A Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat 1846-ban már tudósított róla. Hogyhogy nem hallott róla nagy költőnk a helyiektől? Valószínűleg azért, mert csak átutazott hirtelenjében a kis településen. De nézzük a cikket!
,,Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát,arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához. S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vagy a lesték az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró lányát véve nőül. Hajh, de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska mást szível, s őt csak színből hízelgi körül. A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vajjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája leskelődéshez folyamodott. Molnárunk málna egy meredek kőszikla alatt döbörgött úgy, hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett hogy Diósgyőrbe ment volna, a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vajjon gyanúja alapos-e vagy sem? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leselkedő öreg molnár egy felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viseli hetyke parasztlegényt vesz észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. Amint erre a bokrétás várna legény besurrant, az öreg molnár mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: ,,Így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!" az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozta. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak gyászos emlékül a szomorú esetnek." (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919., 115. oldal)
A szikla alatt levő malom egykoron. A Miskolc a múltban Facebook csoport képe.
Érdekes, hogy ez a legrégebbi, de mégsem a legelterjedtebb történet. Ha böngészünk az interneten, nagy valószínűséggel csak pár mondatot találunk róla különböző oldalakon, melynek tartalma valami ilyesmi lehet:
„... a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így inkább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, összeölelkezve levetették magukat a mélységbe." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 125. oldal)
Ez a legtöbbet emlegetett história röviden leírva, mely legjobban megmaradt a miskolciak emlékezetében. Az 1970-es Bükk Útikalauz is ezt a történetet mondja, azzal kiegészítve, hogy ,,Molnár-kő-sziklának" nevezi a történet helyszínét. A leány és a szegény molnárlegény története sok helyi írót/költőt megihletett. A húszas években még ,,költői versenyt" is rendeztek a témakörben. Ekkor találkozni először azzal a népi motívummal, hogy többen levetették már magukat a szikláról, az egykori szerelmesek nyomán. A legenda időpontját ekkor többen a 19. század hetvenes éveire tetszik, ami ugye nem lehet jó időpont, a fenti 1846-os cikk miatt.
elmenyekvolgye.hu
A legendának van egy harmadik változata is. Szintén egy újságcikk, mely a Magyar jövőben jelent meg 1928-ban. Unger Jenő a Miskolc, a bükkvidéki főváros rövid ismertetése című írásában egy új változattal rukkolt elő.
„A Molnárszikla égbe törő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységibe. A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, s mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s leite szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és lakóinak meséiben." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 126. oldal)
Az 1929-es kiadású Halmay-Leszih felé monográfia is a molnár leánya és a molnárlegény históriáját részesíti előnyben.
,,...Néhány percnyi út után a jobb oldalon (Molnárszikla) meredeken karcsú, toronyra emlékeztető sziklakúpot látunk, fenn a tetején kis fakereszttel. A kereszt már nagyon régi, csak a völgy legöregebb emberei emlékeznek szomorú történetére. Kicsiny vízimalom áll a sziklával szemben. Ebben élt vagy hatvan esztendővel ezelőtt egy molnár gyönyörű szép leányával. A leány beleszeretett az apjanál dolgozó molnárlegénybe, de a boldogságról való álmodozásukat a ridegszívű apa széttépte s a leánykérőt kiutasította. A leány is eltűnt. Nem sokáig kellett őket keresni, ott feküdtek csöndesen, összezúzott testtel a sziklatorony aljában. Fiatal vérüktől piros lett a szikla éles, fehér köve."
forrás: miskolcadhatott.blog.hu
A Csorba Piroska - Fedor Vilmos által írt Miskolci legendák című könyvben is található egy novella a Molnár-szikla legendájáról. Csorba Piroska, ennek szerzője, szintén az előbbi verzióról ír, kicsit kiszínezve, kicsit részletesebben, meseszerűen, egy nagyszerű írás kerekedik belőle. Ezt itt most nem idézném, mert eléggé terjedelmes és egy blogos bejegyzésben nem leírható. Itt a leánynak már vőlegénye is van egy dúsgazdag földbirtokos személyében. A leány kérleli az apját, hogy adja a Palihoz - ő a molnárlegény -, de a kapzsi öreg kérlelhetetlen, ezért a fiatalok inkább a halált választják a lány esküvője előtti éjszakán. Az öreg molnár pedig belebolondul a történtekbe.
Utolsóként egy levélből idéznék, melyet egy egykori molnár leány irt, kinek az apja a híres sziklánál teljesített szolgálatot.
„Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen. Én a malomról és a keresztszikláról (kiemelés a szerzőtől) — akkor így hívták és nem Molnárszikla — annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen100ves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újjította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet. Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor" onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 127. oldal)
A Miskolc a múltban Facebook csoport képe
Az elmenyekvolgye.hu-n a lentebbi történet szerepel, csak hogy netes írást is idézzek, illetve itt is szerepel az, hogy sokan itt vetettek véget életüknek. Egy érdekes elbeszélés is található a sorok között, mégpedig, hogy egy pár férfi tagja meggondolta magát miután a hölgy leugrott, hazament, de a népharag visszaűzte és végrehajtotta ő is szörnyű tettét.
,,... A legújabbnak vélhető történet 1993-ban jelent meg az egyik miskolci napilapban. Eszerint „a helybeliek azt mesélik, hogy legalább harminc emberről hallottak, akik a félszáz méter magas, függőleges szikla csúcsáról a mélybe vetették magukat. Külön megemlékeznek egy egészen fiatal szerelmespárról, akik azzal a szándékkal jöttek fel a Dolka-gerincre, hogy a szülők ellenkezése miatt együtt vetnek véget az életüknek. A leány levetette magát a szikláról, de a fiú megrettent és nem mert utána ugrani. Hazatért Miskolcra, de a közmegvetés visszaűzte ide és leugrott ő is". Generációról generációra hagyományozódik tehát a Molnár-szikla legendája. Ahogyan változik a környezet, úgy színeződik, alakul a história is. A malomnak már nyoma sincs, így a molnár vagy leánya „kiszorul" a történetből. A nyírfa keresztet is felváltotta egy tartós, az idővel dacoló vaskereszt, amely jól látható a környékről. A kereszt látványa és az emberek fantáziája pedig tovább élteti a legendát."
forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport képe
Tehát összegezve, három eredettörténet létezik a különböző könyvekben, oldalakon. Az első a gazdag molnár és a fiatal feleség drámáját írja le, a második - a legismertebb - a molnár lánya és a molnár segédje közötti szerelmi történetet ecseteli, míg a harmadik a legényről szól, aki beleszeret a molnár feleségébe, de szerelme viszonzatlan marad.
Az 1966-ban íródott levél sok kérdésünkre választ ad, egy kicsit közelebb hozza, kézzelfoghatóvá teszi számunkra a legendát. Az én véleményem szerint a történet valamikor a 19. század első harmadában történhetett, valószínűleg a leány-molnárlegény "felállásban". De ki-ki döntse el, ezekből a mesékből melyikben hisz, esetleg egy negyedik, itt nem található verzió is lehet az igazi. Egy biztos, míg e földön magyar ember lesz, élni fog a Molnár-szikla legendája is, molnárral, leánnyal, mindkettővel, vagy egyikkel sem, a legenda nem vész el, csak átalakul.
Források:
Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919.
Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat (III. 13.) 1846 évi cikke: Diósgyőri vashámorok és a Molnár szikla
Néprajzi közlemények, A Herman Ottó Múzeum közleményei 13.:Korsós László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról
Fedor Vilmos - Csorba Piroska: Miskolci legendák
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7.
Vasárnapi Újság, 1872. év 20. szám 246.
Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek
miskolc.hu
elmenyekvolgye.hu
miskolciszemelvenyek.blog.hu
borsodhonismeret.lapunk.hu
woodyka.hu
miskolcadhatott.blog.hu
boon.hu
A Miskolc a múltban facebook csoport képei
