A 17. század legvégén, a karlócai béke - 1699 - után érkezett Magyarországra jelentős számú "görög" kereskedő a "török oldalról", ekkortól biztosította számukra a béke a szabad kereskedés lehetőségét. Ezek a kereskedők görögök, szerbek, bolgárok, albánok és nagyrészt arománok voltak, akik görögül beszéltek egymás között, ezért illetjük őket ezzel a névvel. Miskolcra is érkezett ebben az időszakban egy népes kompánia, akik meghatározó szerepet játszottak városunk következő százötven évében. Érdekes olvasztótégelye (volt) a Balkán a különböző népcsoportoknak. Moszkopolisz - ahonnan a Miskolcon letelepedők nagy része érkezett - az arománok kulturális és szellemi központja volt mindamellett, hogy mindenféle etnikumú népessége volt. Sokszínűségének egyik példája, hogy ekkor 26(!) templommal rendelkezett. A 18. század közepén-végén élte fénykorát, akkor egy időben 60 000 lakosa volt a ma Albániához tartozó településnek. 1788-ban a törökök felégették, elpusztították. Manapság 700 lakosával és hét megmaradt templomával kis faluvá redukálódott. 

A Fekete kutya-szobor a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

A Máhr család tagjai mindig is kereskedők voltak. Az ősök a 18. század elején a fent említett Moszkopoliszból (ma: Voskopoje) vándoroltak Magyarországra. Nagyon megtetszett nekik ez a gyönyörű környezet, no meg az öreg Máhr bácsit egy lóval sem lehetett volna elvontatni többet Miskolcról, illetve a Bükk közeléből. Élete nagy részét vándorkereskedőként élte az öreg Demeter, bejárta a nagyvilágot. Kisebb vagyonra is szert tett - nagyobb részét elvesztette, de ez egy másik történet -, ezzel támogatta egyetlen unokáját. 

- Fiam, ez a legszebb, legcsodálatosabb vidék a világon, ezt én mondom neked, pedig bejártam Európát! - mondta Demeter, az unokájának Károlynak. Így hát a Máhr család maradt városunkban, bár a rokonság jó része továbbra is török földön élt, illetve a munkájuk miatt gyakran jártak haza a család itteni tagjai is. Ez a vándorlás az akkori viszonyok között rengeteg időt vett igénybe. Egy jó félév is eltelt mire viszontlátták egymást a családtagok. Ennek az áldatlan, ámde jövedelmező állapotnak akart mihamarabb véget vetni Károly.

Ezért rengeteget dolgozott. Először csak nagyapja, Demeter bácsi és két fia, ifjabb Károly és Miron jöttek vele Magyarországra. A sok munka utóbb meghozta gyümölcsét. A tizennyolcadik század ötvenes éveinek elején az egész család Miskolcra költözhetett végre. Jöhetett Agáta, Károly felesége, illetve Jeronima és Kíra a két leányuk. Milyen furcsa volt először, hogy mindenki végre egy fedél alatt lakik! A lányok nehezen boldogultak a kacifántos magyar nyelvvel, és a télen egészen hűvösre forduló időjárással. De Agáta nagyon boldog volt, hogy végre együtt a család.

Máhr Károly boltja a főutcán, a Széchenyi és a Szemére utca sarkán a 19. század végén. Fotó: Miskolc a múltban Facebook csoport.

A kis Kíra nagyon szerette az állatokat, állandóan egy házi kedvencért rimánkodott apjának. Az egyik este egy kis keverék, koromfekete kutyust hozott magával haza Károly, a legkisebb gyermek nagy örömére. A kislány odaadóan gondozta a kis négylábút, aki nagyon hálás volt ezért. Érdekes módon nem adtak nevet a kis jövevénynek, egyszerűen csak Fekete kutyának hívták. A gyermekekkel együtt nőtt fel, nagy szeretetben. 

Károly nagyon ügyesen bánt pénzével. A főutcán két középkori telket is meg tudott venni, ezeken épített kőházat családjának. Hátul lakott a népes család, elől pedig boltot üzemeltettek. Ez 1756-ban történt. A boltban minden kapható volt, a legkisebb, legapróbb dolgoktól, vetőmagoktól kezdődően a falfestékekig. Sok olyan áru volt található a boltban, melyet a továbbra is ingázó honfitárs kereskedőktől szerzett be.

A családfő nemcsak ügyes kereskedő volt, hanem rendkívül kedves, kellemes modorú úriember, aki nagyon hamar megkedveltette magát a miskolciak körében. Nem csoda hát, hogy nemcsak a négy gyermek, hanem a család vagyona is szépen gyarapodott. Persze ezt mindenki tudta a városban. Sajnos kétes alakok tudomására is jutott ez az információ. A tetemvári pincék mélye a bűnözők melegágya is volt. Sokuk itt múlatta az időt, itt verte el rabolt, lopott pénzét. A Magyar Huszárt ezen elemek legnagyobb gyűjtőhelyeként tartották számon.

Máhr Nándor kereskedése a 19. század közepén. Fotó: Miskolc belvárosa című könyv.

Történt egyszer, hogy egy közismert útonálló, Fürjes Jancsi tévedt a Huszárba. Éppen szökésben volt, csak átutazóban a városban. Gyorsan pénzre volt szüksége, a helyi bajkeverők pedig a Máhr család boltját ajánlották neki kifosztásra. Jancsi nem is volt rest, még aznap elhatározta a betörést, hogy másnap reggelre már nyomát se találják az eset után. 

- Te Jancsi, ha pénzt akarsz, azt a Máhréknál megtalálod, dögivel. - mondta Sára Benő a vidék közismert pernahajdere.

- Akkor miért nem loptad már meg réges-régen? - kérdezte Jancsi.

- Ugyan, szerinted kit vennének először elő, azok a hitvány katonák? El sem tudnám addig adni azt, amit elhoztam, ha még pénzt hoznék el, nem tudnám itthon elkölteni, mert feltűnő lenne. Én pedig innen nem megyek más városba, más vidékre azért. - felelte Benő.

- Nem mondasz hülyeséget, barátom! Még egy kört a társaimnak, Katikám! - mondta Fürjes, majd lassan elbúcsúzott a kétes galeri tagjaitól.

A Piac utca csendes, teljesen kihalt volt. Az emlegetett üzletben azonban még valaki mocorgott. Károly nagyon alapos ember lévén minden nap leltárt tartott. Jancsi pedig a fajtájára nem jellemző módon türelmes, így szépen megvárta, míg mindenki nyugovóra tér. Károly gondosan bezárta az üzletet nem gondolva arra, hogy valaki csak ezt várja lesben a szemközti üres telekről. Fürjes még egy darabig lapult a fűben, majd éjfél körül elindult a célja felé, hogy végrehajtsa tervét. 

A zár feltörése nem jelentett gondot egy ilyen hétpróbás gazembernek. Lassan lopakodott a boltban, mígnem tompa morgásra lett figyelmes. Nem tudta, hogy a Fekete kutya "szálláshelye" bizony az üzletben van. A tompa morgásból hamarosan hangos ugatás lett, és a bandita menekülőre fogta a dolgot. Illetve csak fogta volna, mivel a kutya elkapta a betörő nadrágszárát. Rúgkapált, csapkodott, de csak nehezen tudta kiszabadítani magát. Amikorra sikerült, már késő volt. 

A hangos ugatásra és a csörömpölésre felébredtek a háziak. Ráadásul a főutcán mindig két őr strázsált, akik pont ebben az időben haladtak el a ház előtt, úgyhogy Jancsinak nem volt szerencséje. Gyakorlatilag a karjaikba szaladt a Fekete kutya elől. El is kapták az üzlet előtt, mire Károly a hátsó udvarról előre jött, már gúzsba kötve látta a betörőt az utca porában.

- Mi történt itt? - kérdezte a meglepett boltos.

- Kérem, ez az ember betört az ön boltjába. Bizony a kutyája hívta fel a figyelmünket arra, hogy miféle tevékenység zajlik odabent.  - mondta a katona és elvezette a foglyot.

- Nagyon ügyes voltál, te... Fekete kutya! - mondta Károly és megsimogatta a négylábú fejét.

Kapott is nagy jutalmat a kutya a gazdáitól, bizony a következő napokban nem a száraz kenyérvég volt az eledele. A vendégektől is szert tett egy-két jó szóra és egy simogatásra a derék házőrző. Károly pedig elhatározta, hogy ezután a Fekete kutya nevét adja az üzletének, aki ide be akar törni, ahhoz a Fekete kutyához, melyet a Fekete kutya őriz, bizony nem lesz egyszerű dolga. 

Az úgynevezett Máhr-ház a főutcán, ennek a helyén állt a történetben szereplő épület.

Így is volt, és majd' kétszáz éven át Fekete kutyának nevezték ezt a kereskedést, melyet a Máhr család alapított. És ott díszelgett fölötte/mellette a hős eb, melyet szobor képében megörökített egy mester, így mindig vigyázta a boltot, ahová nem is történt több betörés a fennállása alatt.

A cégér ma is megtekinthető a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ha Budapesten járunk - vagy ha budapestiek vagyunk - szánjunk rá egy kis időt és nézzük meg a miskolciak hős kutyáját! 

A történet a képzelet szüleménye, semmilyen valóságalapja nincs, ha mégis hasonló történetre bukkan valaki, az csak a véletlen műve lehet.

Források:

Miskolc a múltban Facebook csoport képe

Barna György-Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek című könyv képei

Wikipédia - Voskopoje szócikk