Lillafüred. Miskolc egyik legszebb, legértékesebb része. De vajon honnan ered az elnevezése? Ki volt Bethlen András és mi köze volt az üdülőtelephez? Honnan a Lilla-füred név? Ki volt az a Vay Erzsébet? Mi történt vele a későbbiek folyamán? Hogyan alakult ki a nyaralóövezet? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ ebben az írásomban. Tartsatok velem! Ez az írásom Holopcev Péter és Szöllősi István kutatásait vette alapul elsősorban.
A festői szépségű Hámori-tó
A Bethlen ősi magyar nemesi család, amely a XII. századtól eredezteti vérvonalát. Felsorolni is nehéz lenne a magyar történelemben játszott meghatározó felmenőket a családfán. András gróf szenvedélyes vadász volt, sokat járt a Bükkben is és - mint oly' sokakat - magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környékéé annyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte. De ki volt ő, hogy "csak úgy" elhatározta egy üdülőtelep létrehozását?
Gróf Bethlen András. Fotó: keptar.oszk.hu
András Kolozsváron született 1847-ben. Jogot Lipcsében, nemzetgazdasági ismereteket Brüsszelben hallgatott. 1873-1882-ig országgyűlési képviselő, majd szebeni és brassói főispán. 1890-94 között földművelésügyi miniszter, két kormány is megfelelőnek találta ezen hivatal gyakorlására. Sajnos nem élt túl sokáig, 1898-ben hunyt el.
fotó: Vasárnapi Újság
1890-ben - már mint földművelésügyi miniszter - megbízta gróf Keglevitch Bélát a hámori völgy - nem csak a hámori völgy, hanem számos más üdülőtelep létesítése szempontjából lehetséges helyszín - feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból. Keglevitch minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellazás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam az eladásuk révén.
A Vasárnapi Újság illusztrációja
Így véleményezte Hámort Béla gróf a Vasárnapi Újság hasábjain, amely a lehetséges üdülőtelepek közül az első számú jelöltje volt gróf Bethlennek és az első állomása Keglevitchnek:
,,A természeti szépségben gazdag diósgyőri uradalom legbájolóbb pontja a Hámor-völgy. Nyári telepeken üdülést keresö városiak is gyakran felkeresik azt és a hasonnevű telepes községet, mely 300 méterrel magasságban fekszik a tenger színe felett, és 12 kilométer távolságban van a miskolczi vasútállomástól. E két végpont között Miskolczról jövet előbb a nagyszerű állami vasgyár-telepet, odább pedig Diósgyőr városkát mintegy két kilométerrel elhagyva, veszi kezdetét, megkapó részletekkel, a szóban forgó kies völgy. Keleti-nyugati irányban oly szűken vonúl fölfelé, hogy majdnem zártnak mondható mert, csak is ott szélesedik ki némileg, a hol a község apró munkásházaival kezdetét veszi. A felette elterülő tónál Garadna nevet vesz fel, irányát azonban megtartja, egész fel a Felső-Hámor nevű községig, míg az úgy nevezett Szinva patak völgye, az előbbivel összefüggő Alsó-Hámor községnél derékszögben egyesül vele.
E bükkesekkel borított, helyenként regényes sziklacsoportokkal tarkított, gazdag zöld lombozatú Hámorvölgy minden komorságtól ment kellemes és szórakoztató tájkép; legérdekesebbé válik azonban ott, a hol a tó tűnik elő és sima zöldes tükrével bájolja el a szemlélőt. A múlt században a völgyön keresztül húzott gát mesterségesen állíttatott elő, s felfogta a Garadna és Szinva patak tápláló vizét. A tó kiterjedése 20 kasztr. hold, hoszsza 1 kilométer, legszélesebb átmérete 120 méter, legkeskenyebb átmérete 5 méter; mélysége jelen igen sekély, de lehetne 6 méteren felül is. Pisztrángjáról is nevezetes, noha annak minősége szenved a jelenlegi vízhiány miatt. A ki e távon csónakázott, halászott, vagy rája hajló árnyas bükkök alatt megjelent, feledhetetlen emlékkel távozott e tavi tájról, mely az egész vidéknek fővonzóerejét teszi. Hogy azonban ott valóságos nyári üdülőhely keletkezhessék, szükséges, hogy az ily természet-adta kincs, mint e tó, észszerű gondozásban részesüljön, vize oly bőségben legyen, hogy benne fürödni, jó halat tenyészteni, tükrén csónakázni lehessen. Jelenleg azonban azt tapasztaltam, hogy a győri vasgyár használja fel a vizet gyári szükségletére, s ohajtandó lenne erre mind a két czélnak eleget tevő intézkedést léptetni életbe. A létesítendő telep érdekében biztosítani kellene e természeti szépséget. A gyárral szerződésileg ki kellene egyezni oly formán, hogy a gyár a fentebbi czélokra szükséges vizmennyiség fenntartására köteleztessék, csak annyi vizet legyen szabad levezetnie, a mennyi az egyezményben megállapított vízmennyiségnél nem szállítja alább a tó tükrét." (Vasárnapi Újság, 1891., 38. évfolyam, 9. szám)
A Vasárnapi Újság képei a leendő üdülőtelepről
Lilla-füred
Az első villák felépülte után két villatulajdonos - Soltész Nagy Albert és Kubacska István - a főerdésszel Kőrösy Istvánnal egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. Nem maradt egyébként ennek ellenére Bethlen névtől mentes a Bükk ezen része, ugyanis az első turistaútját azért Bethlen-útnak nevezte el a nem sokkal azelőtt alakuló Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezett a mai kisvasút nyomvonalával.
A Vasárnapi Újság képei a leendő üdülőtelepről
Nagy lelkesedéssel fogott neki a telep szervezésének Bethlen, de persze nem ment minden könnyen. Először az infrastruktúrát kellett létrehozni, anélkül nem volt kedve egy befektetőknek sem telket vásárolni a tervezett telep területén. Csak ez után, 1892-ben kezdett megindulni nagyobb leptékben a felvásárlás. Pedig építésnel a kormány jelentős támogatást biztosított, a cement és a tégla 25%-al, a fa 50%-al volt olcsóbb annak, aki épületet emelt a vásárolt telekre.
Muszka invázió rémképe
Érdekesség, hogy a hámori "őslakosok" nem lelkesedtek a sok idegen jöttétől. Ők azt gondolták, hogy közelgő orosz invázió van készülőben, a városiak pedig itt akarnak majd elbújni a muszka elől.
1891-re csak két villa készült el, pedig ekkor már lóvasút és társaskocsi kötötte össze a telepet Miskolccal. 1898-ig mindösszesen csak 11 villa emelkedett a Hámori-tó fölé, az építési láz inkább majd a '20-as évekre lesz jellemző. Egy szálloda is épülhetett még a 19. század végén, melyet Ment András fővárosi vendéglős vett bérbe, aki egyben a Három rózsa üzemeltetője is volt.
forrás: hellomiskolc.blog.hu
De ki volt Lilla, a festői szépségű üdülőtelep névadója? Vay Erzsébet, azaz Lilla, 1860-ban született Alsózsolcán. Apja Vay Béla Borsod vármegye főispánja volt, anyja Teleki Zsófia grófnő. Erzsébetnek három testvére volt, egy fiú - Elemér, aki apja nyomdokaiba lépett, főispán lett később - és két leány. A családban Teleki Erzsébet (1812-1881) volt az első Lilla - aki Vay Lajos felesége volt -, azt követően az Erzsébet néven született lányokat mind Lillának becézték.
Vasárnapi Újság, 1891, 38. évfolyam, 9. szám. A majdani hámori üdülőtelep létrehozásáról szóló írás.
Erzsébet - aki nagyon szép nő hírében állt - 1881. január 22-én ment férjhez Pejachevich Tivadar grófhoz, akit öt gyermekkel ajándékozott meg. Pajacsevich unionista (magyarbarát) családból származott és több magyar nemesi család vére folyt az ereiben. Csakhogy Lillát férje az ország másik végébe szólította házassága okán - Verőce vármegyébe -, így nem sokat láthatta a telepet, melynek a nevét adta. Tivadar gróf volt főispán, országgyűlési képviselő, majd 1903-ban horvát-szlavón-dalmát bánná nevezték ki. 1906-ban ott volt ő is Orsovánál, a magyar kormány küldöttségének tagjaként várta Rákóczi hamvait, hogy az ország területére lépjen. Érdekesség a Pejachevich család erős Dőry vérvonala. Tivadar apai nagyanyja Dőry volt ugyanúgy, mint anyukája, és annak mindkét szülője. Mindannyian a jobaházi ágból...
fotó: Vasárnapi Újság
A Vasárnapi Újság így írt Vay Erzsébetről 1903. július 12-én, a cikk Pejachevich Tivadar bánná való kinevezése okán készült:
,,Vay Erzsébet bárónő nemcsak lelkes pártfogója a zeneművészetnek, hanem művelője is; főúri körökben általánosan ismeretes szép hangjáról és énekművészetéről. Gyakran rendezett jótékony czélokra zeneestélyeket, melyeken maga is nagy tetszéssel működött közre."
A legenda szerint Lillafüred névadója inkognitóban vett részt a Palotaszálló nyitóünnepségen is. De hogy miért kellett neki inkognitóban részt vennie, miért nem vállalhatta fel magát, azt nem tudom... Ez már valószínűleg egy másik történet...
forrás: keptar.oszk.hu
Végezetül olvassuk el Lévay József versét a festői üdülőtelepről, 1883-ból:
A hámori völgyben
Ez a zugocska, hol most
Az én időm telik
Nekem való hely, ámbár
Költők nem hírlelik.
Nem a szabini völgy, nem!
Annyit nem érdemel;
De ám nem is Horácz az.
Ki róla énekel.
Erdős hegyek csoportja
Ölelte ezt körül,
Alant a völgy, miként egy
Zöld szőnyeg, úgy terül.
Kristály-patak közepén
Zúgatja hűs vizét,
S harangjában fehérlő
Fátyollá tépi szét.
És a mint megtüremlik,
A hol mintegy pihen,
Pettyes pisztráng czikázva
Sikamlik mélyiben.
A bérczek lába tartja
Néhány viskó falát,
Nyugodt fészket lel abban
Egy-egy szegény család.
Dús volta, gazdagsága
Édes kevésbé mén:
Egy-két áldott gyümölcsfa,
S a dúsnak: egy tehén.
Az udvarral határos
A bükkös rengeteg
S hozzánk lakói gyakran
El-eltekintenek.
A talpalattnyi kertet
Vad emse túrja fel,
A csirkét a pitvarból
Ölyű ragadja el.
És vámot szedni éjjel
Rőt róka sort veszen
S félénk őz oltja szomját
Lent a patakvizen.
Csendes, szerény világ ez
S talán vad egy kicsit,
De énnekem pihenni
Oly kedves mégis itt.
Ahol mindent feledve
Egy-két pillanatig,
A múzsa s a szegénység
Boldog frigyben lakik.
Források:
docplayer.hu - Bethlen emlékút. A Bethlen-út rövid története.
hellomiskolc.blog.hu - Öt érdekesség, amit tudni illik Lillafüred múltjáról
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Lillafüred
Magyar életrajzi lexikon - Bethlen András
Vasárnapi Újság 1903, 50. évfolyam, 28. szám.
wikiwand.com - A Pejachevich család
myheritage.hu - Pejachevich Tivadar
Holopcev Péter-Szöllősi István: A hámori nyaralótelep elnevezése
Vasárnapi Újság, 1891, 38. évfolyam, 9. szám