Ezzel az írással Miskolc városának első csapatbajnoki aranyérmét szerző gárdájának, a Miskolci Vasutas Sport Club női kézilabda csapatának szeretnék emléket állítani. Nagyon kevesen tudják, hogy kik voltak ők, nagyon kevesen ismerik történetüket. Az interneten sem találunk róluk szinte semmit, sem a csapatról, sem a játékosokról. Ezen ideje változtatnunk! Ismerkedjünk meg velük! 

Kézimeccs a Kubikban. Kassainé lő kapura a Győri ETO elleni rangadón. Forrás: daruszogi.blogspot.com

Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek a könyv címe, melynek alapján írtam ezt a bejegyzésemet. Nagyon sok minden feledésbe merült mind a játékosok élményeiből, mind a pontos eredményekből, de sok a megmaradt emlék is. Egyben köszönet illeti a szerzőt, aki nélkül bizony szinte teljesen feledésbe merültek volna az egykori bajnokcsapat játékosainak emlékei.

A Miskolci Vasutas Sport Club női kézilabda szakosztálya 1947-ben alakult. A következő évben meg is nyerték a megyei bajnokságot, itt kezdődött az út, ez volt a bajnoki sikerhez vezető első lépés. A következő években a vasutas lányok nagyon jól szerepeltek minden fronton, háromszor is megnyerték például a vasutas bajnokságot is. A megalakulás utáni első években még a nagypályás kézilabdát részesítették előnyben, majd pár év múlva már kispályán értek el sikereket. 

1953-ban az országos döntőn negyedik helyen végzett az MVSC, majd 1954-ben bajnoki rendszerben a második helyen, azaz ezüstérmes pozícióban értek célba a legmagasabb bajnoki osztály küzdelmei során. 

Az MVSC NB1-es bajnokcsapata. Forrás: Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek

1957-ben állították vissza a nemzeti bajnokság rendszerét a kézilabdában. A miskolci lányok lehetőséget kaptak az osztályozó mérkőzés jogáért való küzdelemre, amely az NB1-be kerülésért való harcot jelentette. Egy selejtező csoportban kellett eredményesen szerepelni ehhez. Ez sikerült is, az MMTE és az Ózd női csapatát megelőzve (4-2 az MMTE, 2-1 az Ózd ellen) jogot nyert az osztályozó mérkőzésre a Vasút.

Az MVSC csapata a Telefongyár gárdájával játszott két mérkőzést Budapesten, melyen két vereséget (2-4, 1-3) szenvedett, így nem sikerült az NB1-be jutás. 

Mivel az első osztályba jutás álom maradt, a következő szezont a három csoportos NB2-ben, ennek is a Keleti csoportjában kezdték Győrffy Endre tanítványai. 

Győrffy Endre a női és a férfi csapatot is trenírozta. Forrás: daruszogi.blogspot.com

Érdekesség, hogy hiába Hajdu Imre alapos kutatómunkája, a korabeli tudósítások nem nagyon foglalkoztak a másodosztály eredményeivel, így ez hiányos. A következő eredményeket lehet tudni az MVSC-s lányok 1957. évi szerepléséről:

• MVSC-MMTE 3-1
• Autótaxi-MVSC 0-9
• MVSC-Debreceni Dózsa 8-1
• MVSC-Ózdi Vasas 6-0
• MVSC-Elektromos 8-1
• Duna Cipő-MVSC 0-9
• MVSC-Debreceni Kinizsi 7-2
• MVSC-Tipográfia 5-2
• MVSC-Hazai Fésűsfonó 9-2
• MVSC-Egyetértés 5-2
• MVSC-Debreceni Kinizsi 2-1
• Hazai Fésűsfonó-MVSC 5-11
• MVSC-Ózd 7-2
• Elektromos-MVSC 4-10

Az MVSC az egykori játékosok és Győrffy edző szerint is veretlenül nyerte meg a bajnokságot, a hivatalos tabella szerint azonban 21 győzelem mellett egy vereséget szenvedett, és egy pontot is levontak eredményeiből. De hogy ki ellen szenvedtek vereséget - ha egyáltalán volt ilyen - és miért vonták le az egy pontot, arra már sem játékos, sem edző, sem szurkoló nem emlékszik. Én valószínűnek tartom, hogy az egy vereség és a pontlevonás egy mérkőzéshez köthető, talán büntetés, vagy rendbontás, esetleg jogosulatlan szereplés okán. De mindegy is, ezt valószínűleg soha nem tudjuk már meg, a bajnokságot így is magabiztosan nyerte a zöld-fehér gárda. 

A *-al jelölt csapatoktól egy büntetőpont levonva. Forrás: kezitortenelem.hu

A bajnoki cím eredményeképpen a másik két NB2-es csoport bajnokával osztályozót kellett megvívniuk, az NB1 kapujába kerültek ismét. Ezúttal ellentmondást nem tűrően hajtották végre a feladatot:

• MVSC-Szombathelyi Bőrgyár 3-2
• MVSC-Budapesti Petőfi 5-1 

Nagy volt az öröm a Kubikban, ugyanis a női csapat mellett - végül, kisebb hercehurca után - a férfi csapat is felkerült a legmagasabb osztályba, bár ők elbukták az osztályozót. Érdekesség, hogy mind a női, mind a férfi csapat edzője Győrffy Endre volt. 

Nézzük az Észak-Magyarország 1958. január 26-ai számából Leskó Pál értékelését:

,,(...) Mindenki előtt ismeretes, hogy az MVSC női kézilabdacsapata az NB2 keleti csoportjában veretlenül végzett az első helyen (ugye mondtam én, a szerk.) 128-34-es gólaránnyal. Bár a mezőnyben volt egy-két csapat, mely nem ütötte meg a kívánt színvonalat, mégis imponáló volt fölényük. A bajnokság végén részt vettek az osztályozókon, ahol biztosan nyerték meg mérkőzéseiket és biztosan jutottak vissza az NB1-be. Valamennyiünk emlékezetében élnek meg azok az izgalmas kispályás bajnoki mérkőzések, amikor a leányok a Csepeli Vasas mögött második helyen végeztek. 

Bajnokságnyerés után nézzük meg, kik voltak azok a játékosok, akik a sikert kiharcolták: Fazekas Margit védett a legtöbb mérkőzésen. Farkas Lászlóné, Furmann Lászlóné, Árpád Jenőné, Novák Ibolya, Kassai Lászlóné és Csizmadia Júlia alkották a kezdő csapatot. Ők szinte valamennyien a kézilabda szakosztály megalakulásánál is itt játszottak. Pazar megoldások mellett, sokszor hibákat is követtek el. Amikor helyesen alkalmazták a gyors indításokat, soha nem maradt el a siker. A cserejátékosok közül Pajkossy Miklósné, Polgár Mariann, Lövei Ilona és Lövei Mária, valamint Bukta Anna egészítették ki a csapatot. Nem szabad elfeledkezni az utánpótlásról sem. Igen tehetséges kislányok ismerkednek a kézilabda szabályok rejtelmeivel, és Baluch Piroska, Takács Zsuzsa, Kóródi Mária, Takács Ibolya, Leskó Mária döngetik már az első csapat kapuját. (...)"

Azon kevés mérkőzések egyike, melyeken nem kellett izgulnia senkinek.  Az MVSC Lányok-Asszonyok mérkőzést rendezett a csapat keretén belül. Fotó: minap.hu.

Mielőtt folytatnánk az NB1-es bajnokcsapat történetét ismerkedjünk meg egy kicsit az edzővel, Győrffy Endrével:

A nagyszerű edző hírében álló Endre úr 1925-ben született Békés megyében, erdélyi szülők gyermekeként. Orvosnak készült, de nem lehetett az, ugyanis a "felszabadulás" után apja származása miatt eltanácsolták az iskolától, ezért kereskedelmi főiskolát végzett. Már 1944-ben kézilabdázott. Érdekesség, hogy Pestre kerülése után a Kispesti AC csapatában együtt szerepelt az akkor még kézilabda csapatban is játszó Puskás Öcsivel. 1950-ben került Miskolcra, az Építők csapatába igazolt. 1957-ben került az MVSC-hez, ekkor mindkét csapat edzését átvette elődjétől. Különleges taktikát alkalmazott, Magyarországon ismeretlen taktikai elemeket épített be csapatainál. A német Handball kézilabda szaklapból szerezte az információkat és sikerrel hajtották végre a lányok - és a fiúk is - az edző által kért utasításokat. A sikeredző 39 évet töltött az MVSC-nél. Nemrégiben, 2017-ben hunyt el.  

A kép 1958 februárjában készült, a kőkemény alapozás idején. Forrás: Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek.

Nézzük most a  csapat eredményeit az NB1-es bajnokság során:

• Pamuttextil-MVSC 2-6
• MVSC-Győri ETO 3-1 (az előző évi bajnokot 500 néző előtt verte a csapat a Kubikban)
• ELZETT-MVSC 2-7
• MVSC-Szombathelyi Cipőgyár 7-3
• DVSC-MVSC 6-3
• MVSC-Kőbányai Lombik 3-1
• Budapesti Spartacus-MVSC 8-4
• TF-MVSC 7-2
• MVSC-Csepeli Vasas 4-2
• Zuglói HSC-MVSC 8-4
• MVSC-Újpesti Gyapjú 7-1
• Goldberger-MVSC 0-3
• MVSC-Budapesti Vörös Meteor 4-3

Az újonc Vasút a második helyen várta az őszi folytatást, nem kis meglepetést keltve ezzel. 

A képen látható Simon Gizella, a csapat egykori klasszisa, Furmann Lászlónéval egyetemben tagja volt az 1956-os VB bronzérmes magyar csapatnak. Forrás: Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek, 11. oldal.

Nézzük a tavaszi folytatást:

• MVSC-Kőbányai Lombik 3-2
• MVSC-Budapesti Spartacus 3-4 
• MVSC-TF 5-4 (az MVSC 700 néző előtt két vállra fektette a listavezetőt)
• Csepeli Vasas-MVSC 5-4
• MVSC-Zuglói HSC 4-4
• Újpesti Gyapjú-MVSC 9-9
• MVSC-Goldberger 7-6
• Budapesti Vörös Meteor-MVSC 5-4
• MVSC-Pamittextil 6-4
• Győri ETO-MVSC 5-6
• MVSC-ELZETT 5-0
• Szombathelyi Cipőgyár-MVSC 2-8

Az utolsó mérkőzésen a bajnoki cím volt a tét. Erről a mérkőzésről már a korabeli sajtó is részletes tudósítással jelentkezett. Nézzük mi történt a pályán az utolsó fordulóban:

Miskolci VSC - Debreceni VSC

6-4 (3-1)

Miskolc, MVSC pálya. Vezette: Keszthelyi.

MVSC: Fazekas - Novák, Árpádné, Kassainé, Furmanné, Csizmadia,  Lövei. Csere: Bukta, Baluch, Polgár, Leskó.

A szorosabb eredmény ellenére a Vasút simán nyerte a mérkőzést. Már 6-2-re vezettek, amikor a vendégcsapat két gólt szerzett a végén és ezzel szorossá tette a végeredményt. 

Óriási ünneplés kezdődött a pályán, mindenki egymás nyakába ugorva ünnepelte a sikert és bizony az öröm könnyei is előkerültek a játékosok és vezetők arcán.

A mérkőzés után először a csapat intézője, mindenese, a csupaszív Árpád Jenő - kinek felesége játékosként segítette a csapatot - nyilatkozott először:

,,Igen boldogok vagyunk mindnyájan - mondotta Árpád sporttárs -, hogy titkos vágyunk teljesült. Amikor a tavaszi fordulók során az első három helyen voltunk holtversenyben, akkor már reménykedtünk, hogy sikerülni fog az őszi mérkőzések során az, amire csak kevesen számítottak: bajnokságot nyerni. - Ősszel nem ment minden a legnagyobb rendben. Egy-két váratlan pontot adott le a csapat, de az utolsó mérkőzéseken nagyszerű formában sikerült annyi pontot szereznünk, hogy bajnokok legyünk. Az elkövetkezendő időben sokkal nagyobb gondot fogunk fordítani az utánpótlás nevelésére." (Észak-Magyarország, 1958. november 23.)

Győrffy Endre így emlékezett az utolsó mérkőzésre:

,,Tudtuk, Arany Éva semlegesítése a legnagyobb feladat, melyet csak nagyon jó lábmunkával bíró játékos tehet meg, Bokor Teri, a debreceniek edzője is tudta ezt. Arra bíztatta válogatott játékosát, hogy betörésekkel minél több szabaddobást harcoljon ki ellenünk. Óriási formában védett viszont kapusunk, Fazekas. Ő pedig azt tudta nagyon, hová állítsa fel a sorfalat. Nagy volt a köd, még fényképeket sem tudtak a fotósok a meccsről készíteni. Aranynak volt például egy olyan lövése, ami a felső sarokba ment, de a lyukas hálón a pályán kívülre került a labda. A félpálya közelében álló bíró, az egyébként kiváló játékvezető, Keszthelyi, a ködben nem észlelte ezt a rendkívül gyors lövést. (..) Fazekas Manyi a végén azért elárulta nekem, hogy az a lövés bizony bent volt. 

- Győzelemmel kezdték, győzelemmel fejezték be a bajnokságot. Mivel ünnepeltek?

- A pálya mellett lévő épület emeleti klubtermében jöttünk össze. Akkoriban nem volt szokás a nagy vacsorázás. Fényképek nézegetése, beszélgetések közben, a kor divatja és lehetősége szerint mindenki megkapta a maga málnaszörpjét. A szövetség később elküldte nekünk az érmeket. Inkább erkölcsi, mint anyagi sikert könyvelhettünk el. 

- Valóban a legjobb csapatként lettek elsők abban a bajnoki mezőnyben?

- Volt nálunk jobb csapat. Ám az adott helyzetben, időpontban (amikor kellett) mi voltunk többször jobbak. Jó százalékban használtuk ki a lehetőségeinket. 

(Varga Lajos interjúja, részlet. Hajdú Imre: Zöld-fehér nefelejcsek, 48. oldal)

Forrás: kezitortenelem.hu

De mi volt a titka a Zöld-fehér bajnokcsapatnak. Mivel voltak jobbak a többieknél? Először is a már említett Győrffy taktika, amely különleges volt a bajnokságban, sok csapatot megzavart. Akkor még nem volt "divat" például a hölgyeknél a felugrás lövés előtt, illetve a "bevetődés" sem. Talán valamelyest kiismerték ezt az ellenfelek, ezért is volt több botlás, szorosabb eredmény az ősz folyamán. 

Másodszor az erőnlét. A téli alapozás során a lányok kint edzettek. Nagyon kemény erőpróba volt ez. Ráadásul nem egyszer egészen fel a Kálvária kápolnáig futottak a Kubikból, súlyokkal nehezített öltözetben (Nem ismerős ez húsz évvel későbbről valahonnan?) Míg a többi csapat kényelmesen teremben edzett, addig a vasutas lányok a szabad ég alatt sokkal jobb állóképességet szereztek, mint riválisaik. Hetente egyszer pedig a férfi csapat ellen játszottak, ezzel is növelve kondiciójukat.

Harmadszor a vendégként is pihent játékosok. Mivel az idegenbeli mérkőzéseikre hálókocsival utazhattak vasutas csapat lévén, így pihenten érkeztek mindenhová. Sok rivális zötykölődve - akár egy napig is -, kényelmetlenül utazva, fáradtan érkezett az idegenbeli mérkőzéseik színhelyére, ez az MVSC esetében nem volt így.

Forrás: Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek, 65. oldal. 

Az Miskolci Vasutas Sport Club bajnokcsapata:

• Fazekas Margit
• Novák Ibolya
• Árpád Jenőné
• Lövei Ilona
• Kassai Lászlóné
• Furmann Lászlóné
• Csizmadia Júlia
• Pajkossy Miklósné
• Baluch Piroska
• Farkas Lászlóné
• Bukta Anna
• Polgár Mariann
• Leskó Mária

Ezek a nevek aranybetűkkel kerültek be Miskolc városának sporttörténelmébe. 

A csapat erősségei között elsőként említhetjük Fazekas Margitot, "Manyit", aki sokak szerint válogatott képességű kapus volt. Furmann Lászlónét, aki az '56-os világbajnokságon bronzérmet szerzett, a magyar válogatott tagja volt, nem mellékesen a legtöbb gólt is ő dobta a szezon során. Kassai Lászlónét és Árpád Jenőnét is kiemelhetjük a játékosok közül, de az egész csapat egy egészséges elegyet alkotott. Mindenki tudta a helyét, mindenki akkor és ott teljesített jól, ahol tudott és kellett.  

Sok-sok év után találkoztak újra a bajnokcsapat tagjai. Forrás: minap.hu.

Idézzünk fel most egy tavaly decemberi interjút a Minap 2018. december 27-ei számából. Kossárikné Polgár Mariann nyilatkozott a miskolci hetilapnak.

– Minek volt köszönhető a miskolci sporttörténet számára ez a példa nélküli siker?

– Elsősorban az akaratnak és a küzdőszellemnek. Ugyanis az 50-es években a körülmények elég mostohák voltak. Mi nem ismertük a fűtött tornatermi edzéseket, télen-nyáron szabadban edzettünk, futottunk hóban a vasúti sporttelepről a Népkertig vagy föl a Kálváriára. A nagypályás időszakról is hoztuk a jó kondíciót. A kiváló, szigorú, következetes edző, Győrffy Endre – mivel jól beszélt németül – megszerezte a német Hand Ball szakfolyóiratot, és az abban leírt legmodernebb játéktechnikai fogásokkal edzette csapatát. Munka vagy tanulás mellett jártunk az edzésekre. A mérkőzésekre nagy távolságokat utaztunk, ám vasutas csapat lévén a MÁV néha megkönnyítette ezeket a hosszú órákat. Előfordult, hogy hálókocsit kaptunk, és így egy-egy éjszakai utazás után szinte kipihenten érkeztünk meg a nehéz megmérettetésre. Az természetes volt, hogy magunk mostuk, vasaltuk, javítottuk a felszerelést, ez azonban nem szegte lelkesedésünket, összetartóak voltunk. Az akkori lányok elismerése különbözött a mai profi sportolókétól. Olyan „kiváltságokat” élvezhettünk, amiket civilként nem, így például mérkőzések után egy üveg bambit kaptunk, dunántúli meccset követően vacsorázhattunk a Keleti Pályaudvaron a Restiben szalonzene mellett. Ha nem is jártunk a határon kívül, de az országban sokfelé eljutottunk, rengeteg élményt kaptunk a sporttól. A labdán kívül szerettük egymást is. Ennek bizonyítéka, hogy a bajnokság megnyerésének ötvenedik évfordulóját együtt ünnepeltük, és most, a hatvanadik évfordulóra is együtt emlékezünk a 12 fős keretből még élő hat taggal: Gebhardtné Bukta Anna, Fürediné Leskó Mária, Kassainé Radványi Erzsébet, Kossárikné Polgár Mariann, Szabóné Baluch Piroska, Szakácsné Lövei Ilona.

- Mai napig tartjuk a kapcsolatot, felemlegetjük a régi szép időket, s ilyenkor lélekben újra a pályán vagyunk. Jókat nevetünk egy-egy régi anekdotán, és megkönnyezzük a már eltávozott játékostársainkat.

(Forrás: minap.hu - Hatvan éve lett bajnok az MVSC "aranykezű" csapata)

Az eltávozott társak sem látnák szívesen azt, amit én sem. A kézilabda pálya a stadionrekonstrukció áldozata lett. A szépen felújított Kubikban örökre betemetett betonpályával kicsit az emlékeket is eltemették. 

A sikerkovács edző, Győrffy Endre emlékplakettet vett át Illyés Miklóstól az MVSC elnökétől a bajnoki cím 50. évfordulóján rendezett ünnepségen. Fotó: szon.hu.

Érdekesség, hogy az MVSC-s lányok után csapatsportban a Miskolci Vénusz futsal csapata nyert bajnokságot 2012-ben a miskolci csapatok közül - bár inkább a labdajátékot játszók közül, hiszen a Miskolci Sakk SC négy csapatbajnoki címet is szerzett a kilencvenes években -, majd következtek/nek a Miskolci (DVTK) Jegesmedvék.

Még egy megjegyzés a végére. Ennek a csapatnak a nagy része miskolci volt, itt tanulta a kézilabdát. Nem lehetne ma is felépíteni egy ilyen csapatot a városban? Akár lépésről-lépésre a legalsó szintről fölfelé?

Források:

Wikipédia - női kézilabda bajnokság szócikk

Az Észak-Magyarország napilap egyes lapszámai

Hajdu Imre: Zöld-fehér nefelejcsek

minap.hu - Hatvan éve lett bajnok az MVSC "aranykezű" csapata

Hajdu Imre blogja: Elment a sikerkovács: Győrffy Endre

kezitortenelem.hu