Hétvégén sorsdöntő rangadóra került sor a Kubikban. A helyi csapat, a Vasút, az Aszaló gárdáját fogadta. A tét a megyei másodosztály Északi csoportjának bajnoki címe volt. A mérkőzésről a hazai szurkolók rossz szájízzel távoztak, nem sikerült győzni, a bajnoki reményeik szertefoszlottak.

Minden labdáért óriási harc folyt a pályán. Fotó: eszak.hu.

Nemrégiben összehoztunk egy kis múltidéző beszélgetést - amit hamarosan láthat majd mindenki - az MVSC két, egykori NB1-es játékosával, Béki Károllyal és Sárosi Ödönnel. Ekkor merült fel, hogy ezt a nagy rangadót akár közvetíthetjük is, hiszen technikailag minden feltétel adott erre. 

Elkezdődött a szervezés. Először az MLSZ Marketing osztályától kerestem meg Varga Sándort, azt kérdezvén tőle, hogy milyen feltételekkel közvetíthetjük a mérkőzést. Azt válaszolta, hogy a profi osztályok alatti bajnoksagokból lehet közvetíteni minden jogdíj nélkül, csak a hazai - illetve javasolt a vendéggel is - csapattal kell megegyezni. 

Pachinger János ad instrukciókat a játékosai számára. Háttérben a kispadnak támaszkodva Hanyecz Béla a vendégek edzője, a kép szélén napszemüvegben Szabó László, az Aszaló SE elnöke. Fotó: boon.hu.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Labdarúgó Szövetséget is megkerestem, Sajti Viktor igazgató is beleegyezését adta a közvetítésre. Egyébként mindenhol nagyon örültek a szándékunknak és támogatásukról biztosítottak minket. Az MVSC technikai vezetője, Tóth István is rábólintott az élő adásra, illetve Szabó Lászlóval, az Aszaló elnökével is nagyon korrekt együttműködést sikerült kialakítani. A Miskolci Sportcentrum Kft. a Kubik működéséért a felelős, ők is örültek, és segítettek minket a technikai feltételek biztosításával. Szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást és az együttműködést!

A mérkőzés előtt bent járt a hazai csapat öltözőjében két, egykori NB1-es játékos. Béki Károly és Sárosi Ödön biztató szavakat intézett a fiúkhoz.

És ha már a Kubik... Én gyakorlatilag életem első húsz évének nagy részét itt töltöttem el, szinte minden nap itt voltam, fociztam, amikor csak lehetett. Hóban, fagyban, akkor, amikor rengetegen voltak, és akkor is, amikor ketten-hárman. Szóval nagyon jó érzés volt az, hogy én szervezhettem az első élő közvetítést erről a pályáról. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a számomra olyan sok emléket tartogatott beton kézilabdapályát elbontották a felújítás során...

Akkor kezdtem el meccsre járni rendszeresen a pályára, amikor Hallai, Michalovszki, Regős, Dőry rúgták a bőrt, és Reichenbach szabadrúgásaitól rettegtek megyeszerte. Ott voltam az NB2-ben a nyitómeccsen is, vagy a Diósgyőr elleni városi rangadókon. 

De térjünk vissza ehhez a mérkőzéshez! Nagyon rossz idő volt a héten, de reménykedtünk benne, hogy szombaton jön a jó idő és akkor megtelik a stadion szurkolókkal. Szerencsére az idő kedvezett, szurkolóbarát idő várta a csapatokat a kezdésnél. Egy dolog nem volt jól időzítve, mégpedig a DVTK női labdarúgó csapatának bronzmeccse pont ebben az időpontban volt. A mérkőzést élőben megtekintette Bacsa Patrik, a DVTK saját nevelésű csapatkapitánya is. Hajrá Patrik, jövőre sokkal jobbak lesztek ti is! A meccsre hívó posztjaimat szerencsére nagyon sok csoport kitette, és rengetegen osztották meg. 

Béki Károly az MVSC aranycsapatának is tagja volt

Lassan gyülekeztek a nézők a mérkőzésre - ahogy a felhők is, de szerencsére nem lett eső belőle -, de a kezdés után negyed órával már szép számú közönség jött össze. A hivatalos nézőszám 800 volt, a vendégszurkolók körülbelül 200-an lehettek. A felújított Kubikban még nem volt ennyi néző egy bajnoki mérkőzésen! Szerintem ez a szám egy kicsit alá is lett becsülve, hiszen a tribünön egy gombostűt sem lehetett elejteni és fent is végig könyököltek a szurkolók. Ez a nézőszám nagyon szép, főleg, ha belegondolunk abba, hogy az NB1-ben sem mindegyik csapat mérkőzésén vannak ennyien... Az ózdiak, akik a megyei elsőosztály bajnokai, utolsó hazai meccsükön 1000 néző előtt játszottak. És ráadásul az ő nézőszámuk kiemelkedő a mezőnyben. A Kazincbarcika NB2-es hazai meccseit - igaz albérletben vannak jelenleg Putnokon - pár száz néző előtt játsza, de nem ritka a két-, háromszáz néző még az NB2-ben sem... 

A mérkőzés teljes egészében most is megtekinthető a Mivanmi live YouTube csatornáján.

A mérkőzésre eljött a két vasutas legenda, Béki Károly és Sárosi Ödön is, akik a találkozó előtt a hazai öltözőben mondtak pár biztató szót a fiúknak. 

Többen kérdezték a meccs közben, hogy miért nem a szemközti oldalról közvetítettük. Nos, azért nem, mert lógott az eső lába és bizony azon az oldalon nincs fedett része a stadionnak, a berendezés pedig nagyon értékes... De ha lesz még közvetítés, akkor megoldjuk, mert itt nagyon sok eseményt takartak ki a tribün tetejét tartó oszlopok.

A mérkőzés időben kezdődött. Az első percek vendég "nyomása" után a hazaiak domináltak, és az első félidőben el is dönthették volna a rangadó sorsát, de csak egy gólt szereztek. A két szurkolótábor biztatta övéit, méghozzá sportszerűen, a másikat egyátalán nem "találták meg". A félidő egy gólos hazai vezetéssel zárult, ez a bajnoki címet jelentette volna az MVSC-nek. 

A Kubik szépen felújításra került a közelmúltban. Ennyi néző meg nem volt az akár NB3-as mérkőzések lejátszására is alkalmas szép, új stadionban. Fotó: boon.hu.

A második félidőben egy jogos tizenegyessel egyenlített a vendég Aszaló, majd két teljesen jogos kiállítás is volt, amit a vendégjátékosok és vendégszurkolók nehezen vettek tudomásul. Ekkor sokáig állt a játék, pár drukker a pályára is bement, a vendégek elnöke, ahelyett, hogy nyugtatta volna övéit, szintén a pályára ment reklamálni... Nem sok hiányzott a mérkőzés beszüntetéséhez, a hazai rendezők alig tudták lecsillapítani a feldühödött szurkolókat, vezetőket, játékosokat. Eközben a polgárőrök békésen sétálgattak a bejáratnál, a kivezényelt rendőrök pedig észre sem vették a balhét, a fa alatt az autójukban üldögéltek... Sajnos az addig sportszerűen szurkoló vendégszurkolók elvesztették a fejüket, de ebben a játékosok és vezetők felelőssége is jócskán benne volt...

A mérkőzés folytatódott, azonban a két kiállítás és a közjáték furcsa módon a hazai csapatot zavarta meg, akik ezután nem tudtak helyzetet kialakítani az Aszaló kapuja előtt. Az egyetlen lehetőséget, amelyet a vendégek egyik védője utolsó emberként csak szabálytalanul akadályozott meg, nem tudták gólra váltani. Az ígéretes helyzetből elvégzett szabadrúgás fölé szállt. A játékvezető már nem merte bevállalni az újabb piros lapot, a harmadik kiállítást. Az aszalóiak, ahogy azt kell, húzták az időt, taktikusan játszottak kettős hátrányban futballozva. Óriási energiákat mozgósítva - profi játékosokat megszégyenítő akarattal - kiegyenlítették a létszámbeli hátrányukat és a végén még a győztes gólt is sikerült megszerezniük. Teljesen megérdemelten nyerték meg a találkozót. 

Lajtos István, aki mindkét csapat játékosa volt, egy verset írt a nagy rangadóra. 

A második, győztes gól után a szurkolók egy része a pályára rohant, de a mérkőzésnek még nem volt vége... Rendek sporttárs azonban türelmesen megvárta, amíg a szurkolók levonulnak és a mérkőzés még pár percig folytatódott. 

A hármas sípszó után hatalmas ünneplés kezdődött, a szurkolók, a játékosok és a vezetők egymás nyakában ünnepelték az elsőséget. Gratulálok az Aszaló bajnoki címéhez!

Az ünneplő vendégcsapat és szurkolói. Fotó: az aszalói klub Facebook oldala.

Az összecsapás jó propagandája volt a labdarúgásnak, nagyszerű hangulat, sok néző. Minden volt, aminek lennie kellett. Remélem a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület és a Mivanmi live internetes újság is sok örömet szerzett az embereknek az élő közvetítéssel. 

Sajnos a feljutás nem sikerült az MVSC-nek, talán jövőre! De várjunk egy pár hetet, hátha lehet ebből még megyei első osztályú szereplés...

Az MVSC nagyon fiatal csapat, az Aszaló kihasználta a nagyobb rutinját. Nagyon sok csapat példát vehetne az aszalóiak küzdeni tudásából!

Az eset, ami után elszabadultak az indulatok a pályán és a nézőtéren egyaránt. Sajnos az oszlop a lényeget takarja, de jogos volt a piros lap.

A jegyzőkönyv:

MVSC-Miskolc - Aszaló SE

1-2 (1-0)

Miskolc, 800 néző. Vezette: Rendek. 

MVSC: Péter G. - Gyökér (Fizer R.), Nyírkó, Péter I., Balogh (Zouaoui), Fizer B. (Csengeri), Kele, Kovács, Blaskó, Tóth (Sztankovics), Bodnár. Edző: Pachinger János.

Aszaló: Balogh Z. - Krajnyák, Balogh B., Burai (Kiss), Lázi, Szász (Bari), Ganyi, Meczkó, Ádám, Botos (Mády), Stefán. Edző: Hanyecz Béla.

Gólszerzők: Tóth, illetve Lázi (2, egyet 11-esből).

Kiállítva: Balogh (57.), Kiss (60.), Bodnár (Aszaló, a kispadról, 60.).

Jók: Péter G., Bodnár, Kele, Tóth, illetve az egész csapat. Ifi: 4-0.

Pachinger János: - Csodálatos futballhangulatot teremtettek a szurkolótáborok a mai rangadóra. Köszönettel tartozunk azoknak, aki az MVSC sikeréért szorítottak, és sajnáljuk, hogy csalódást okoztunk nekik. Gratulálok az Aszaló bajnoki címéhez, megérdemelték, hiszen oda-vissza felülmúltak minket. Ugyanakkor büszke vagyok a csapatomra, hiszen nagyon mélyről indultunk és eljutottunk addig, hogy ilyen mérkőzést játszhattunk a végső sikerért. Sok fiatal játékosunk van, remélem, tanultak ebből a meccsből, és legközelebb győztesen vívják meg az ilyen mérkőzéseket.

Hanyecz Béla: - Fantasztikusan játszott ma a csapat. Bebizonyítottuk, hogy mi vagyunk az Északi csoport legjobb csapata. Mérhetetlenül büszke vagyok a fiúkra, akik a kettős emberhátrány ellenére is végig küzdöttek és teljesen megérdemelten nyerték meg a meccset. Köszönjük a csodálatos szurkolótábor biztatását is, nélkülük nem ment volna. 

(Forrás: Észak-Magyarország napilap, 2019. 05.27., 11. oldal) 

A mérkőzésen jelen volt a 21 hónapos kisfiam is, aki azt mondta a meccs után, hogy jövünk máskor is. Jövünk ősszel is!

Hajrá Vasút!