12 történelmi érdekességet gyűjtöttem össze, ezúttal az 1848/49-es forradalom miskolci, vagy miskolci vonatkozású eseményeiből. Jó olvasást kívánok mindenkinek! 

 Forrás: donna.hu

Forradalmi lázban ég a város

Városunk lakossága március 17-én értesült a pesti eseményekről:

,,Hire jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavargani kezdenek, - országgyűlési követeinktől igen érdekes levelek érkeztek, azok folytán az adminisztratornál conferentiát tartatott, még most is titkolni akarták az eseményeket, sokan igen megrémültek azon hírre, hogy Bécsben kiütött a revolutió. Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki éppen Pesten volt, ebből tudtuk meg, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már elindult mozgalmat igen nevelé. A 12 pontot, és Petőfi dala, a Casinoban dictaturára bocsátattak. A Sajtó szabadság minden helyes gondolkozásu emberben nagy örömet gerjesztett, már ekkor mindenki látta, hogy igen nagy dolognak kellend történni és oly idő következend reánk, milyenről a történetek nem emlékeznek. És Márczius 20-áról. Gyűlés a megye kisebb termében roppant nép. Elnökül Szathmáry Király József hivatott meg, kit már mindenki volt administrátornak tekintett, ő kerek kalapban kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá. Az országgyűlési követek levele leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, tapsvihar tombolás, követé azt, s öröm könnyek csillogtak a szemekben; megértettük, hogy Bécsben a feliratot vivő küldöttség mily diadallal fogadtatott, megtudtuk, hogy e nevezetes felirat a Felség által el van fogadva, Batthyány Lajos miniszterelnöknek czimezve."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 61-62. oldal)

Forrás: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

Tehát Szathmáry Király József lett a választmány elnöke. Március 24-én megérkezett a helytartótanács levele arról, hogy a sajtó újra szabad, eltörölték a cenzúrát. A nemzetőrség is megalakult, a város katonakorú népességét lajstromba vették, - 700 embert - ezen lajstrom fejlécén ez szerepelt:

,,Alólirottak a miskolci nemzetőrség soraiba beállva minden had és fegyverszabály szigoru megtartására ha ugy kell eskü alatt is kötelezzük magunkat. Miskolcz, 1848. márczius 22."

(Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata IV., 63. oldal)

A 700 nemzetőr négy századra lett szétosztva. Egy héten két alkalommal gyakorlatoztak közösen, - vasárnap és csütörtökön - március 26-án pedig megkapták a fegyvereket. A gárda fő őrhelye a Városháza volt. A négy században a csapatokat egy-egy százados vezette, a sereg élén a fővezér állt.

A négy század századosai a következők voltak:

• Liptay János
• Kun Bálint
• Demcsa János
• Rábel Mihály

Mindannyian nyugalmazott császári és királyi tisztek voltak. A tisztek neveit böngészve megtalálhatóak benne Miskolc ősi családjainak képviselői. A Szepessy, a Kun, az Okolicsányi, a Serfőző, a Sassy, a Soltész, a Tegledy, a Szűcs, a Donga, a Balajti család - a teljesség igénye nélkül - tagjai mind-mind ott voltak nemzetünk szolgálatában. Demcsa százados a miskolci görögség, Rábel pedig a zsidóság tagjaiból került ki.

Érdekesség, hogy a harmadik században káplárként megtaláljuk Piskóty Jánost, - szintén régi miskolci család sarja - aki később a tragikus sorsú Bató Eszter férje lesz.

Görgey és Miskolc

Görgey Artúr élete során négyszer járt Miskolcon, ebből háromszor a szabadságharc alatt. Az itt töltött időszakban Doleschall Gáborral, városunk híres orvosával a tábornok baráti kapcsolatba került. Így fogalmaz róla saját, életrajzi ihletésű könyvében az orvos:

,,A lejárt forradalomnak két fő tényezője volt: Kossuth Lajos és Görgey Artúr." (Dobrossy István (szerk.): Borsod és Miskolc 1848-1849-ben)

Forrás: Borsod és Miskolc 1848-1948-ben - naplók, töredékek, visszaemlékezések, 298. oldal

1896-ban látogatott újra városunkba az akkor már agg egykori fővezér, aki Lévay Józsefet is felkereste itt-tartózkodása idején. 

1930-ban Görgey Artúr nevét vette fel a honvéd gyalogezredünk. Görgey emlékét utca is őrzi Miskolcon, sőt, az első köztéri szobra is nálunk állíttatott. 

Magas rangú orosz fogoly Hámorban

A szabadságharc végén egy magasrangú orosz tiszt "akadt horogra." Ő az orosz vezénylő tábornok - nevét nem említik a források, találgatni pedig nem szeretnék - testvére volt. Ruttkay Imre hadnagy vezetésével a Hámorban táborozó honvédek Görömbölytapolca környékén fogták el őket. A tábornok dühös lett, azonnali bombázással fenyegette meg városunkat, ha nem adják ki neki testvérét. Az átadás megtörtént, közben az orosz és a magyar tisztek nagyon összebarátkoztak.

Forrás: OSZK - digitális képarchívum

Az oroszok egyébként kedvelték Miskolcot és nem is egy katona a csapatát hátrahagyva a vármegyénkben lévő tót ajkú települések valamelyikén telepedett le.

Nézzük milyen véleménye volt Fatyiev kozák kapitánynak városunkról:

,,Utunkban Kassáról kezdve, már szőlőt is láttunk, csak aztán érkeztünk meg Miskolczra. No itt aztán már tiszta magyarok laknak. Ez a nép egészen más fajta, más jellem. E nép előkelő, derék, talán nem is vétkezem, ha kimondom, hogy nemes, jószívű, habár lázadó is volt."

(Forrás: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.)

Győri Gyuri cigánybandája

Győri Gyuri muzsikus és bandája elindult a miskolci nemzetőrökkel egyetemben Zentára. Csak az elindulás után tudták meg, hogy az irányt Pákozd felé veszik, hiszen ekkor jött a módosított parancs. Így részesei lehettek a szabadságharc első nagy diadalának.

Győri Gyuriról nem találtam képet, így fentebb Bihari János cigányprímás szerepel, akiről utcát is nevezték el Miskolcon. Forrás: Wikipédia.

A zenészek a csata közben is a Rákóczi indulót és egyéb lelkesítő dallamokat játszottak a katonák számára. Egy alkalommal a pákozdi szőlő mellett lévő állásukba pár löveg csapódott be, nagy volt az ijedtség, de kárt nem tett a csapatban. 

Győri Gyuri a miskolci nemzetőrök vezetőjének báró Vay Lakosnak így panaszkodott: 

,,veres nadrágjuk miatt őket az ellenség generálisoknak nézi s minden golyót reájuk irányoz."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 76. oldal)

A zenészek megúszták a csatát, és a következőkben is a szabadságharc szolgálatában álltak.

Beck Vilma, a kémnő

Ha Beck Vilmát, Beck bárónőt, avagy Racidulát szeretném bemutatni, egy külön bejegyzés is kevés lenne (erre hamarosan sor kerül majd az oldalamon). A szabadságharc alatt kémtevékenységet folytatott a magyar honvédség - sokak szerint a Habsburg, később pedig az angol titkosszolgálat javára is - számára. 1850-ben érkezett meg Angliába, ahol nemsokára ünnepelt sztár lett életrajzi ihletésű könyve okán, mely a 1848/49-es eseményeit dolgozta fel a saját szemszögéből. 

Angol, német és francia nyelvre is lefordították könyvét, magyarra azonban csak 1901-ben, egy dr. Halász Sándor nevű miskolci tanár. A kémnő saját bevallása szerint kétszer is megfordult Miskolcon, Görgey csapataival együtt. 

Tüzérhadnagyból lelkipásztor

Sajókazáról jött Miskolcra a forradalom hívó szavára. Mivel azonban fizikailag alkalmatlan volt katonának, több, hasonló sorsú társával együtt elindult Pestre, ahol reményeik szerint besorozzák őket. 

Forrás: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben - naplók, töredékek, visszaemlékezések, 161. oldal

Sáfrány Mihály  tüzérek közé került, ahol nem számított fizikai felépítése, hiszen tüzérnek az is alkalmas volt, aki honvédnak nem (zárójelben: Herman Ottó is ebben reménykedett, neki azonban nem sikerült, zárójel bezárva). Az egész szabadságharcot végigharcolta, amelyről naplót is vezetett. 1850-től folytatta tanulmányait, református lelkész lett, majd Miskolc, Sárospatak, Rimaszombat, ismét Miskolc és Imola érintésével Nagyvisnyóra vezetett útja, ahol haláláig ellátta a lelkészi feladatokat.

Fia, Sáfrány Géza Miskolc házi ezredének a 10-es honvédoknak lett parancsnoka a későbbiek folyamán, és az első világháborúban harcolt az olasz fronton. Édesapjához hasonlóan szintén naplót írt harctéri emlékeiről.

A zsolcai hős

Gózon Lajos nevét sokan ismerik Miskolcon, már csak azért is, mert a vasgyárban utcát neveztek el róla. Azt azonban kevesen tudják valójában ki volt ő, milyen hőstette(ke)t hajtott végre. Nézzük a zsolcai csata közben mit eszelt ki a muszka hadsereg ágyútüze ellen.

Forrás: hungaricana.hu

A fent említett csata 1849. július 25-én történt. Görgey serege Világos felé vonult (vissza), Miskolcot elhagyva pedig átkelt a Sajón és tábort ütött. 

Egy orosz tüzérségi üteg olyan pozíciót vett fel a Sajó túlsó partján, ahonnan csapatainkat biztos fedezékből lőni tudta. Ezt látva Gózon Lajos alezredes - aki a 66. honvéd zászlóalj vezénylője volt a VII. hadtestben - önkénteseket toborzott egy merész akció végrehajtására. (A folyót személyesen megvizsgálta gázlót keresve, és talált is egyet.) Az egész zászlóalj egy emberként jelentkezett, az alezredes ötven önkéntest jelölt ki. 

A gázlón való átkelés után az ötven önkéntes a túlparton biztos helyen táborozó üteget lerohanta és a velük lévő két századot is megfutamodásra késztette. A sikeres rajtaütésben résztvevőket - visszatértük után - óriási ünneplésben részesítették társaik. 

Kolera az orosz táborban

1849. június 30-án városunkat megszállta az orosz hadsereg. Az 5. hadosztály volt a megszálló erő. A cári sereg nem volt jó állapotban, a szüntelen esőzések és a gyatra minőségű élelem miatt a kolera és sok más betegség szedte áldozatait soraikban.

Forrás: mindennapoktortenete.blog.hu

Szendrei János szerint naponta 1000 orosz szorult kórházi ellátásra érkezésük után. Június végén, július elején tombolt a kór igazán, ekkor 5 nap alatt 2000 ember hunyt a el a muszka seregben. Paszkevics az egyes seregtesteket elkülönítette egymástól, külön barakkokba költöztette őket. Ennek az intézkedésnek az eredménye hamarosan meg is mutatkozott. Csökkent a betegek száma.

A főparancsnok 1000 beteget Kassára küldött kezelésre és körülbelül 2000 beteget Miskolcon hagyott távozásuk után. 

Kossuth-bankók égnek a miskolci piacon 

1849. november 17-én hétszázezer pengő forint értékű Kossuth bankót égették el a miskolci piacon a katonaság erős őrizetbe mellett. Sokan voltak akik nézték az akciót, atrocitás azonban nem történt. 

Forrás: Wikipédia

Kossuth-bankónak nevezik azokat a papírpénzeket, amelyeket 1848-ban és 1849-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a kormány kincstára és az Országos Honvédelmi Bizotmány adott ki. Valtópénze a krajcár volt. 

Bató István és a győztes oldal

Miskolc legendás kereskedője volt Bató István, aki vagyonának jó részét a református egyházra hagyta. Ellentmondásos ember volt, nehéz természetű, akit sokan nem szerettek. Valljuk be, hogyha nem ilyen lett volna, nem is lett volna olyan sikeres az üzleti életben, nem szerzett volna akkora vagyont magának. Mindenesetre városát nagyon szerette.

A Bató család. Balról jobbra: Bató István, Bató Eszter és Imre Eszter. 

Egyszer láttam egy előadását Dobrossy Istvánnak, amit a Lézerpont szerdák keretein belül tartott. Ebben azt mondta el, hogy amikor a szabadságharc alatt a honvédeink hadba vonultak, akkor a város széléig kísérte őket.

Amikor azonban az osztrák csapatok vonultak be a városba, akkor ugyanott ugyanő már várta érkezésüket. Találtam egy szöveget, melyet a szabadságharc bukása után az ő kezdeményezésére terjesztettek fel.

,,a csak néhány holnapokra terjedt törvénytelen kormányzási rendszer alatti szomoru helyzetéből kiszabaditotta az országot. (..)

Hála az égnek urának! - mondja továbbá a felterjesztés - hogy a honunkra tornyosuló veszélyes fellegeket a Felséged sok millió alattvalói jobbágyai boldoggá tétele czéljából előállitott fegyveres serege győzedelemre vezetésével ily hamar eloszlatta, naponként érezhetőbbé lett szenvedéseinket megszüntette s az óhajtott békét, rendet és csendet visszaállitotta."

(Szendrei János: Miskolc városának története és egyetemes helyirata IV., 141. oldal)

Miskolc egyetlen, az Aradi Vésztörvényszéket is megjárt főtisztje

,,ippi Bydeskúty Ernő alezredes, akinek a sírja a régi diósgyőri temetőben található. (...)

Forrás: Rózsa György főlevéltáros

Ippi Bydeskúty Ernő (1808 Temesvár – 1899 Diósgyőr) magyar nemesi származású római katolikus középbirtokos, apja nagybirtokos. Édesanyja a gróf Majláth család tagja. 1848-49-es honvéd alezredes. A család a nemesi címet a XV. században kapja Mátyás királytól. Birtokaik ekkor főként Erdélyben voltak, majd házassági kapcsolatok révén szerzik meg az "ippi” előnevet, melyet évszázadokig használ a család. Később a család különféle ágai Erdélyhez és Felvidékhez kapcsolódnak, számos magas rangú személyt, tisztviselőt, katonát, egyházi méltóságot adva az országnak. A XIX. században főként Sáros megyében találjuk birtokaikat és leszármazottaikat, de előfordul egy családi ág Zemplénben is. Bydeskuty Ernő katonai tanulmányait a Ludovika akadémián végezte, 1826 és 1830 között az 5. könnyűlovas ezredben szolgált, majd kilépve a katonai szolgálatból családi birtokán gazdálkodott. 1848 júniusától nemzetőr százados Sáros megye bártfai járásában. Novembertől a felső-tiszai hadtestnél mint szekerész parancsnok teljesít szolgálatot. 1848 decemberében Farkassányi Sámuel ellátási kormánybiztos mellett Miskolcon és környékén segédkezik a Galíciából betört császári csapatok elleni harcokban. 1849 januárjától honvéd százados, a felső-tiszai (később I.) hadtest lőszerészeti felügyelőjeként. Májusától őrnagy az I. hadtest szekerészparancsnokaként. Az augusztus 2-i debreceni csata után Nagysándor József táborok alezredesi előléptetésre terjeszti fel.

A világosi fegyverletételt követően Aradon előállítják, hadbíróság majd sorozó bizottság elé állítják, de 1850. február 15-én elbocsátják, tekintettel arra, hogy a szabadságharc kitörésekor nem volt a császári hadsereg állományában.

Aktív szerepet játszott Dessewffy Arisztid tábornok holttestének 1850-ben az aradi vár sáncaiból történő kicsempészésében, illetve a Sáros megyei Margonyán való eltemetésében. Mindez a Dessewffy családdal való rokoni kapcsolatával magyarázható. A szabadságharc után Miskolcon illetve Diósgyőrben telepedett le, 1867 után a Borsodi Honvéd Egylet tagja, illetve hosszú időn keresztül alelnöke. Felesége, a 45 évvel fiatalabb Smilnyák Anna korán meghal, így az alezredes idős korában megözvegyül. Lányát a diósgyőri református lelkész veszi feleségül. 1899-ben hunyt el és temették el Diósgyőrben. Halálhíre az országos sajtóban is megjelent. Jelenleg ippi Bydeskúty Ernő az egyetlen olyan ismert személy, akinek miskolciként kapcsolata volt az aradi eseményekkel, miskolci kötődésű és sírja megtalálható a városban.

Sírja 2011-ben került elő a régi diósgyőri temetőben. Az alezredes sírjának felújítását a vitézi rend vállalta magára, a felújított sír megszentelése 2012. október 6-án történt meg." (Összeállította: dr. Rózsa György főlevéltáros)

Rezümé

Szendrei János monográfiájában olvastam egy rövid összefoglalót a szabadságharc miskolci történéseit illetően.

Forrás: ermihalyfalva.ro

,,Sok baja volt akkor Miskolcznak. Hol a muszka, hol a német, hol a magyar zászló lengette a piacon végig. Az egyiknek kellett iborka, a másiknak sarcz, a harmadiknak koszorú. Mintha most is látnám a Kraudi-féle ház erkélyéről hullani a nemzeti pántlikás koszorúkat, az alant harsogó zenével tova vonúló zöld mentés és veres csákójú huszárokra és veres zsinóru honvéd fiúkra. Hogy öleltük őket, mint vettük le lovaikról, tartva őket csókkal, kaláccsal és kotyogó kulacsokkal.

Azutan - nem sokára, - elcsendesedett minden jó muszka vitézek visszamentek hazájokba, ki Ukrániába, ki Szibériába. - A magyar fiúk hová lettek? Némelyik csakugyan ott feküdt a Sajó, a Tisza, a Duna fenekén, némelyik ott aludtam örök álmát Segesvár, Debreczen stb. voltak között, - mások pedig bujdostak, mint az elcsapott eb, - kietlen utakon, erdőkön s idegen országok idegen partjain. 

Nem maradt nekünk csak a német, hogy az Isten áldja meg. Tehát elcsendesedett minden. Érezte mindenki, hogy most baj van. Azért bezárta ajtaját a miskolczi polgár s azt mondta, hogy nem vagyok itthon, majd akkor jövök haza, ha tavasz lesz." 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 143. oldal) 

Forrás:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos hogy tudtál Miskolcról - 5. rész, Pákozdtól Schwechat-ig, miskolci nemzetőrök az 1848/49-es szabadságharc első csatáiban, Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról - 8. rész 

Dobrossy István (szerk.): Borsod és Miskolc 1848-1849-ben - naplók, töredékek, visszaemlékezések

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a BAZ megyei levéltárban 1848-1948

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4., 5.

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme

Szabad Magyarország - 1947. február 2.

kozterkep.hu - Zsolcai csata emlékműve

Wikipédia - Kossuth-bankó szócikk, Kolera szócikk, Paszkevics szócikk