Miskolc városában is történtek kivégzések az elmúlt évszázadok során. A rablókat, gonosztevőket, tolvajokat, házasságtörőket és egyéb bűnöket elkövetőket büntették ezzel a vissza nem vonható ítélettel. Nézzük a kivégzések eszközeit, helyszíneit majd végül két híres-neves történetet a sok közül.

Forrás: mult-kor.hu

A pallosjog és a pallosok

A pallos a középkori Magyarországon az ítéletvégrehajtás eszköze volt. Az a város, amely pallosjogot nyert, elvehette az életét az általa elfogott gonosztevőknek.

Miskolc városa először 1395-ben kapott pallosjogot Zsigmond királyunknak köszönhetően, aki a források szerint azért adta ezt a jogot, mert a miskolciak részt vettek a kis-ázsiai hadműveleteiben. Bár olyan forrásokkal is találkoztam, ahol azt írják, hogy csak az akasztást és kerékbetörést "tartalmazza" ez a jog, a pallos használatát nem. Na de a pallosjog nem tartalmazta a pallos használatát? Ez elég érdekes lenne...

A kétarcú Janus-fej a régebbi palloson. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

,,A város kérelme folytán, annak hűségére való tekintettel megengedi, hogy MISKOWCZ a nyilvános tolvajokat, rablókat, ismert gonosztevőket határán belül elfoghatja, bilincsbe verheti, kínozhatja, kerékbe törheti, szóval kivégezheti." 

(Leszih Andor: Miskolcz város fejező pallosai, 94. oldal)

Másodjára II. Lajos adott hasonló jogokat városunknak 1519-ben. Itt már minden forrás állítja, hogy a tényleges pallosjogot kapta meg városunk. Nemes embereket - akikből nagyon sok volt Miskolcon - csakis pallossal lehetett kivégezni, ez egyfajta nemesi előjog volt (bármilyen furcsán is hangzik). A városnak volt két pallosa is, az egyik a XIV. század végéről való - ezért gondolom azt, hogy lefejezéseket már a Zsigmond-féle oklevél is engedélyezte -, a másik a XVII-XVIII. században készülhetett. A régebbi pallos érdekesebb egy laikus számára, ugyanis két lapját két kép díszíti, mindkettő az ítéletvégrehajtáshoz kapcsolódik. Az egyik egy arannyal beöntött akasztófa - az akasztásra utalván -, a másik egy kerék, három küllővel - ez pedig a kerékbetörésre utal. A markolat végén egy kétarcú Janus-fej látható. Janus a római mitológiában a kezdet és a vég védőszelleme volt. 

A pallosokat a Városházán őrizték egészen 1899-ig, ekkor kerültek a Borsod-Miskolczi Múzeum tulajdonába. Jelenleg a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményének részét képezik. 

Miskolc városának fejező pallosai. Forrás: Leszih Andor: Miskolc város fejező pallosai.

A kivégzések helyszínei városunkban

Az bizonyosnak látszik, hogy három helyen történt a kivégzések legtöbbje Miskolcon. A Tetemvárom, az Avason és a város piacán.

Miskolcon a Tetemváron található az Akasztó-bérc, vagy régebben Akasztó-domb. Mint arra a neve is utal, itt nagyon sok kivégzés történt, erre dokumentált adataink is vannak. Itt hajtották végre a kötél általi halálra ítélteken az akasztást. Arról is vannak adatok, hogy a káromkodók kivágott nyelvét ide, az akasztófára szögelték fel, elrettentés céljából. Sőt, nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kerékbetöréseket is itt hajtották végre.

A Hóhér-bástya szerepéről viszont nincs információnk, az elnevezése azonban sokatmondó, a véleményem szerint - illetve nem csak az én véleményem szerint - városunk legkorábbi időszakában történhettek itt a kivégzések. Ez a terület egyébként az Avason található.

A Hóhér-bástya a régi és az új miskolci térképen. Ezek szerint a mai Latabár sor helyen volt a hírhedt hely. Forrás: mapire.eu.

A város piacán - ez a mai Városház tér környékére értendő, általában - nagyon sokféle büntetést hajtottak végre, nem csak kivégzéseket. Ilyen volt például a botütés, a korbácsolás vagy az erkölcstelen életet élőknek a hajuk levágása. De itt történt a ,,városból való kicsapatás" is.

Az egyházi büntetéseket az avasi templom Fekete székében hajtották végre a legtöbb esetben, ide kerültek az egyházi szabályok ellen vétkezők.

A boszorkányégetéseket a Pece medrében hajtották végre (talán itt még jól is jött a patak időszakos volta). De nem csak az égetéseket, hanem az egykori Nyakvágón a pallos által történő lefejezések is itt történtek. Sőt a forrásvölgyi Pece-ág egy részét egykoron Vágás-Pecének is hívták, nem véletlenül.

Egy érdekességet is említ meg a Reggeli Hírlap cikke, melyet Dukát Balázstól kaptam meg. Ez a Hóhérkorcsma. A Tizeshonvéd utcán volt található, ott, ahol ma a szobor van, legalábbis azon a környéken. Ott volt a hóhér lakása nem messze, a város utolsó telkén, és az ítéletvégrehajtó az itteni korcsmában töltötte mindennapjait. Innen az elnevezése. 

A Fekete szék

Most pedig nézzünk meg két híres esetet a sok közül:

A korabeli koncepciós per

A XVII. század végén az egyház és a városi igazságszolgáltatás még szimbiózisban élt egymással. Az egyházi szabályokat, bűnöket szigorúan számonkérték a lakosságon is, a házasságtörést és paráznaságot keményen büntették. Mindazonáltal az kevés esetben fordult elő az országban, hogy halállal lakoljon az egyik fél, kiváltképp ha a városi főbíróról legyen szó. Dobrossy István a korai politikai gyilkosságok és koncepciós perek közé sorolja az esetet.

A legérdekesebb miskolci büntető- és házasságtörési per Kondai Kis Mihály (1666 körül - 1698) nevéhez fűződik. Kis Mihály a felsőborsodi Kondó községből származhatott, a nemesi címet még apja, Kys András kapta 1667-ben, I. Lipót császártól. Mihály nevű gyermekéről már ekkor említést tettek; András nagyjából 30 éves lehetett az eset idején.

A különös ítélet 1698-ban született: a török már a határon túl volt, a Habsburg a határon belül - Kondai Kis Mihály pedig a főbírói székben. Nem volt könnyű dolga: a városon mély nyomot hagyott ekkoriban a háromfelé adózás. A légyott, amely halállal végződött, szeptember 19-én történt. Mihály urunk Szűcs András módos gazdálkodóhoz volt hivatalos vacsorára: jót mulattak, italoztak, majd Mihály este nyolc körül hazafelé indult. A Szinva mellett, az evangélikus templom környékén, egy palánkkerítés mellett találkozott a szintén résztvevő „György István Eörsik nevű rosszhírű asszonnyal”. (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. - 1000-1800. Kondai Kis főbíró paráznasági pere (Miskolcz, 1904) 289.) A férfi nem tudta, hogy a randevúnak tanúi is voltak: Szűcs András és három másik polgár elrejtőzött a patak partján, és feljelentette a bírót.

Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

A házasságtörési per azonnal megindult a paráználkodók ellen - és az ítélet fővesztés volt. Ebben az időben kíméletlenül büntették a hűtlenséget, mégis meglepő volt az ítélet szigorúsága. Egyes források szerint a tanács és az esküdtek azt próbálták ezzel mindenkinek megmutatni, hogy a törvény egyforma szigorúsággal sújt le, bárki is üljön a vádlottak padján. A tanács határozatát a megyei szék is helyben hagyta, így az ítélet október 4-én jogerőre emelkedett. Hiába a főbíró ügyvédjének, Miskolczi Istvánnak minden furfangja, a házasságtörőt halálbüntetéssel sújtották. Indoklásként felhozták, hogy a vádlott a hivatalát meggyalázta, és a gyanúsítás négy szemtanú által bebizonyíttatott:

„Támaszkodva Szent István királyunk törvényeire s a II. Lajos által a városnak adományozott pallosjogra, Kondai Kis Mihály halálra ítéltetett. György István Eörsik ellen a per szintén megindíttatott, de miután kitűnt, hogy más állapotban van, az ítélethozatal szülésig elhalasztatott.”

(Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. - 1000-1800. Kondai Kis főbíró paráznasági pere (Miskolcz, 1904) 289-290.)

Tompa Mihály A miskolczi bíró című érzelemdús balladájában dolgozta fel az eseményeket, melyben, az igazságtól eltérően, a bíró egy halálra ítélt rabnőt látogat meg a siralomházban.

Lévay József, aki olvasta a költeményt, kétkedésének adott hangot az eredeti történet valós alapjával kapcsolatban. Leginkább azt vitatta, hogy a főbírón végrehajtották az ítéletet. Így fogalmazott:

„Végrehajtatott-e az ítélet Kondai Kis Mihályon, nincs feljegyezve.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. - 1000-1800. Kondai Kis főbíró paráznasági pere (Miskolcz, 1904) 291.)

Azonban a város évkönyvében ezt találhatjuk:

„Mindez üdeig is, a memoria hominum, oly nevezetes és elfelejthetetlen casus városunkban nem történt, ki esett városunk bíráján Kondai Kis Mihályon, ki nem is gondolván, se nem is rettegvén az Isten és a haza törvényét, az mely napon más gonosztevőket ítél vala, ugyanozon napon, egyikével azoknak, ugymint György István Eörsik nevü tisztátalan személylyel paráználkodott, mely cselekedeteért, az városnak piaczán, hóhér által másoknak rettentő példájokra 4-ik napján (Dobrossy István ragaszkodik az október 3-i dátumhoz, a szerk.) mindszent havának feje vétetett.”

(Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. - 1000-1800. Kondai Kis főbíró paráznasági pere (Miskolcz, 1904) 291-292.)

A per tanulmányozása során - a tanúvallomások dokumentumai fellelhetők, legalábbis a XX. század elején még megvoltak - Szendrei János úgy vélte, Mihály urat egyértelműen lépre csalták. A kétes erkölcsű menyecske már a mulatság alatt is folyamatosan kacérkodott a főbíróval, majd hazafelé pontosan ott várta, ahol tudta, hogy el fog haladni. A kerítés mellé csalta, ahonnan a négy szemtanú figyelhette őket. Valószínűleg az ítélethozó bírák és esküdtek is részlehajlóan döntöttek, hiszen a helyzet egyértelmű volt. De vajon mi szükség volt erre a nagy összefogásra? Mit tett, vagy mit nem tett Kondai főbíró? Miért kellett megölni? Mit tudott? Ezekre a kérdésekre soha nem tudjuk meg a választ.

Eörsik asszony valószínűleg megkapta a jutalmát a bíró elcsábításáért, és azt is pontosan tudhatták, hogy mivel az asszony terhes volt, nem fogják megbüntetni. A vizsgálatot felfüggesztették ellene, s a városi iratokban semmi nyoma, hogy valaha is bűnhődött volna a tettéért.

Házasságtörés a középkorban. Forrás: Napi történelmi forrás.

Az edelényi rém, akiről képeslap készült és sírja zarándokhely lett Miskolcon 

Csaknem pontosan 108 éve történt ez a bűntény. Először egy képeslap (!) formájában találkoztam ezzel az esettel. Elég bizarr szerintem egy brutális gyilkosságról ilyesmit kiadni, de ezek szerint abban a korban ez elfogadott volt. A múltkori kalapácsos ügy után azt írtam, hogy Miskolc legvéresebb bűntényéről van szó, hát ebben az esetben ugyanaz igaz itt is, annyi különbséggel, hogy ez a bűntény Edelényben történt. Ami Miskolchoz köti az az, hogy itt történt a tárgyalás, és itt hajtották végre a halálos ítéletet is.

1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt a megdöbbentő bűncselekmény. Regula Ede egy baltával három emberi életet oltott ki Edelényben, a helyi csárda tulajdonosa és a családja volt az áldozat.

A tragédiát 1911. augusztus 6-án reggel hatkor fedezték fel, furcsa volt, hogy a csárda még nincs nyitva, ugyanis Czeisler Henrik már reggel négykor ki szokott nyitni. Ezért mentek be a házba a tulajdonost keresve. Ekkor fedezték fel az áldozatokat, borzalmas látvány tárult a szemük elé.

Az a bizonyos képeslap az akasztásról. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Henriket és feleségét Deutsch Rozát holtan találták, Henrik húga Gizella azonban még élt. Életéért hosszasan küzdöttek a miskolci - a helyi sajtó a többi forrással ellentétben, akik az Erzsébet kórházat említik, a Szent István kórházat emlegeti - kórházban, de sajnos őt sem lehetett megmenteni, négy nap után adta fel a küzdelmet a szervezete. Mindössze 15 évet élt... Henrik fél éve nősült meg, és a felesége áldott állapotban volt...

Regula Ede verziója

Regula - aki asztaloslegény volt - először tagadott, majd részben beismerte tettét. Még az utolsó óráiban is Kovács Antalt nevezte meg tettestársként. Az elmondása szerint vele együtt tervelték ki a bűncselekményt. (A vallomása egyik verziójában egy Zöldi István és egy Rusz(f)kó Mihály nevezetű inast is bűntársukként emleget, később már nem, zárójel bezárva.)

A ház pincéjébe jutottak be először. Ott bögreszámra itták a bort, hogy részegek legyenek. Megbeszélték, hogy csak rabolnak, de ha kell, az erőszaktól sem riadnak vissza. Itt Regula - elmondása szerint - visszakozni akart, de Kovács ezt ekkor már nem engedte. A pincéből az előszobába jutottak, ahol az ott talált csirkék lármázni kezdtek, ezért lehajtották őket a pincébe. A lakás ajtajáig mentek, ott egymást biztatták, hogy a másikuk menjen előre. Végül bementek, meg is találták a pénzes fiókot. Ennek kifosztása közben, a zajra ébredt fel a kocsmáros.

- Te vagy az Giza? - kérdezte. A testvérét szólította.

Ekkor Regula megijedt és kétszer sújtott a védekezésre képtelen áldozatára a magával vitt baltával. Ekkor a másik szobából csak annyit hallott, hogy egy női hang felkiált:

- Kovács?! - aztán egy halk sikoly, majd síri csend...

Összeszedték a pénzt és elmenekültek a házból. Regula 100 koronát kapott, Kovács 735 koronát tett el. Elmondása szerint ő nem bántotta a két nőt. Meg is jegyezte neki Kovács:

- No, Edus, nem valami kellemes munka volt.

Regula szerint Kovács találta ki az egészet, azzal győzte meg őt, hogy meggazdagodnak, megnősülnek, gondtalanul élhetnek majd tovább.

A nyomozásról csak annyit mondott, hogy először az ózdi csendőrmester folytatta az eljárást, aki korrekt volt, de az edelényi csendőrmesterrel - Daróczyval - neki sok személyes konfliktusa volt, ezért mindent az ő nyakába akar varrni, amikor a szabadságáról visszatérve átvette a nyomozás irányítását.

A nyomozóhatóság szerint

A hatóságnak ettől eltérő az álláspontja. Szerintük Regula Ede egyedül követte el a gyilkosságot. A pincén át jutott a lakásba, ahol Czeisler úr még egyértelműen ébren volt, hiszen felöltözve találták meg a holttestét is. A gyilkos bement, ölt, és elmenekült, a mindössze 200 korona zsákmányával együtt.

A gyilkos fegyvert a Bódva patakban találták meg, ez a nyom vezetett szinte azonnal Regulához, mivel a balta egyértelműen az apja által gyártott szerszám volt.

Edének volt egy szerelme, akivel a rabolt pénzből akart új életet kezdeni, ez volt az első számú indíték ellene, a tárgyi bizonyíték mellett.

Regula Edét csendőri kísérettel szállították Miskolcra. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

A Regula által gyanúsított Kovács Antalt és háziasszonyát, Farkas Józsefnét is letartóztatták, kihallgatták, de mindkettejüket kiengedték, miután tisztázták magukat.

Amikor Regula Edét Miskolcra szállították nagy tömeg várta, úgyhogy inkább a csendőrlaktanyába szállították, mert féltek a lincselés eshetőségétől.

,,Mikor a rablógyilkossággal gyanúsított asztaloslegényt a városháza felé vitték, tömeg szenvedélyes szitkokban tört ki:

- Gyilkos! Gazember!

- Agyon kell verni!

- Fenevad!"

(Délmagyarország - 1911. augusztus 10., 3. oldal)

A tárgyaláson

1911. október 31-én a bíróság Regula Edét bűnösnek mondta ki három rendbeli gyilkosság és rablás bűntettében, ami miatt kötél általi halálra ítélte. A bíróság közel 50 tanút is meghallgatott, köztük a teljes edelényi csendőrséget. Egy ideig szegény idősebb Regula Edét és Regula Károlyt, ifjabb Ede öccsét is őrizet alatt tartották.

Ede a gyilkosság után hazament, majd - valószínűleg gyalog - Miskolcra vezetett az útja. Reggel nyolc órakor - egy Grün Oszkár nevezetű fodrászsegéd vallomása szerint - már egy miskolci borbélynál volt, ahol észrevették, hogy véres a ruhája és a nyakán is alvadt vért találtak.

A tárgyaláson az is kiderült, hogy Regulának szabad bejárása volt Czeislerékhoz, hiszen volt, hogy egész nap a csárdában múlatta az időt, segédkezett a csapolásban, kiszolgálásában. Inni nem ihatott betegsége miatt, ezért egy pohár szódavíz mellett egész nap elüldögélt. Jól ismerte mind a három áldozatát.

Magánvélemény, de minél többet olvasok az esetről, az a meglátásom, hogy ez a vézna, tüdőbeteg fiú egyedül tényleg nem vihette véghez ezt a szörnyű tettet, bár fizikai ereje nem volt kicsi, hiszen a helyi csendőrkapitány szerint több verekedéses ügye volt a múltban.

1912. január 23-án a miskolci esküdtbíróság jóváhagyta az ítéletet, innentől kezdve Regula már csak a király kegyelmében bízhatott.

1912. március 12-én reggel ismertették Regula Edével, hogy a kegyelmi kérvényét elutasították. Az ezt követő 24 órában végre kellett hajtani a bíróság által hozott ítéletet a törvény szerint.

Erről a végzésről már napokkal előtte tudott Bali Mihály hóhér, aki Faddról indult útnak, hogy Miskolcon végezze el kötelességét. A Miskolczi Napló újságírójának elmondta, hogy ez a 27. kivégzése lesz a hosszú évek során. Két segédjével érkezett városunkba. Az egyik, Gold nevezetű segédjének azonban már a 89. esete, mivel már az előző hóhérnak is pribékje volt.

A kivégzés

Már hajnali öt órakor óriási tömeg szeretett volna bejutni az Igazságügyi palotába. Egymást taposták az emberek. Csak fél hétkor vonul ki a rendőrség, Dr. Rimóczy József főkapitány vezetésével, tizenhat gyalogos és két közrendőrrel egyetemben.

Hat óra után érkezik Bulyovszky Gusztáv kir. főügyészhelyettes, Ebneth Lajos kir. főügyész, ekkor érkezik Bali Mihály is, a hóhér, az ítélet végrehajtója, két segédje társaságában.

Gyakorlatilag ostrom alatt van a palota. Mindenki látni szeretné a kivégzést. Hét óra előtt engedik be a jeggyel rendelkezőket. Az udvar gyorsan megtelik, mintegy 200 ember szorong a szűk udvaron. A bíróság tagjai is szinte ökölharcok árán tudtak bejutni a kivégzésre. Az utolsó ilyen eseményre Miskolcon 1878-ban került sor, ezért volt ekkora az érdeklődés.

Forrás: magyarnoir.blogspot.com

Szinte pontosan hét órakor érkezik az elítélt. Göbölös Sándor vezeti a bitóhoz Regulát, aki itt is rideg volt és nyugodt. De a hófehér arca sok mindent elárult, és a tartása is kissé megrogyodt volt már.

Szendeffy Károly kir. törvényszéki bíró ismerteti a jelenlévőkkel az ítéletet, majd a Kúria végzését, végül a királyi kegyelmet illetően az elutasító végzést.

Rezignáltan hallgatta végig az ítéletet is Ede, és amikor Bali Mihály a kötelet a nyakába helyezte, csak annyit mondott:

- Csak minél előbb! - ez volt az utolsó szava.

Bali Mihály teljesítette kötelességét. A halál beálltát 7 óra 37 perckor állapítja meg a két orvos, Dr. Sassy János és Dr. Dobos József. Ezután még fél órát kellett a bitón maradnia az áldozatnak az előírtak szerint.

A kivégzést megtekintette Czeisler Ferenc, Henrik édesapja és az áldozat egyik testvére is.

Nyolc óra körül már senki sincs az udvaron, a tömeg szétszéledt, mindenki ment a dolgára. Tíz órakor szállítják el Regula Ede élettelen testét a kórházba. Édesapja nyilatkozik arról is, hogy fiát nem kívánják Edelénybe hazavinni.

Regula Ede emlékezete

Érdekes, hogy erről is szólnom kell. Regula Ede történetét több vers, ballada is őrzi, sőt nyomtatásban is megjelent, már-már hőst faragtak belőle. A temetéséről megdöbbenve ír a Miskolczi Napló tudósítója. Először is, a törvény szerint meg volt határozva, hogy a halálraítélteknek a temetése egyszerű, feltűnést nem keltő módon történjen. Nos, ez nem így történt városunkban. Erősen kifogásolja a cikkíró, hogy a temetési menetet 10 000 fős "népség" kísérte. Mintha egy ünnepelt nemzeti hős, vagy a város magas rangú tisztviselője hunyt volna el.

,,A város intelligens közönsége megbotránkozással tárgyalja ezt a botrányos temetést, amely valósággal glorifikálása volt a bűnnek, amelyet a  törvény halálbüntetéssel sújtott."

(Miskolczi Napló - 1912. március 16., 4. oldal)

Az utolsó halálos ítélet Miskolcon a múlt század nyolcvanas éveiben volt, egy bizonyos Kohányi Ferenc volt az elítélt. Erről sem volt könnyű írni, de arról az esetről szerintem képtelen lennék.

Regula Ede sírján az evangélikus sírkertben meg 1924-ben is gyújtottak gyertyát valakik a Reggeli Hírlap szerint. A ferde fejfába szöggel karcolta bele valaki a gyilkos nevét. A temetőőr is megerősíti azt, hogy a temetés után síró asszonyok hordták a koszorúkat, virágokat a sírra...

Forrás:

Miskolczi Napló - 1912. március 12., 1912. március 13., 1912. március 14., 1912. január 15., 1912. március 16. Felsőmagyarország - 1911. augusztus 7., 1911. október 30., 1911. november 1.

magyarnoir.blogstar.hu - Hóhéros üdvözlet, akasztófás Miskolcról

Borsodi Tájház Közleményei 29-30. sz. (2011)

Délmagyarország - 1911. augusztus 10. 1911. október 26.

Szamos - 1911. október 25.

Északkelet - 1912. március 15.

Reggeli Hírlap - 1924. december 25.

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (MISKOLC, 1995, Stehlik Ágnes)

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. (Miskolc, 1998, dr. Dobrossy István) - Balogh Judit: A reformáció Miskolcon

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV/1 (Miskolc, 2003, dr. Dobrossy István)

Dobrossy - Eszenyi - Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon (Miskolc, 2008, dr. Dobrossy István)

Kárpáti Béla: Miskolc várostörténeti kalendárium (Miskolc, 2001, dr. Dobrossy István)

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. - 1000-1800. Kondai Kis főbíró paráznasági pere 298-292. oldal (Miskolcz, 1904)

Wikipédia: Miskolc lefejező pallosai

A Borsod-Miskolczi és Múzeum-Egyesület Évkönyve 1905-1996 - Leszih Andor: Miskolcz város fejező pallosai

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. - Miskolci különlegességek - Miskolc városának fejező pallosai

Dukát Balázs cikkgyüjteménye - Miskolc város vesztőhelyei

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A fejét vesztett főbíró - Regular Ede az edelényi rém-egy bűntény naplójából