Herman Ottóval, nagyhírű polihisztorunkkal könnyű volt összekapni. Eléggé hirtelen és makacs emberként ismerték. Több szóváltása volt a politikában, a magánéletben, és a tudóstársai körében is. Párbajokat is vívott, bár egyszer sem folyt vér ezek alkalmával.
De mi is történt ezúttal? Mi az a vadgalambpör?
Az eset két főszereplője, Gyulai Pál és Herman Ottó nem kedvelték egymást. Gyulai Pál a főrendi ház tagja, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság elnöke, szigorú kritikus. Minden, amit Herman Ottó nem tartott sokra. Ráadásul Gyulai Görgey Artúr személyes jóbarátja, a mi tudósunk pedig Kossuth-párti volt. Herman a szabad polihisztor, a természet, és a magyarság szerelmese. Nem mondom, hogy Gyulai nem volt hazafi, de más ember volt, máshogyan látták a dolgokat, mint ebből az ügyből is kiderül majd.
Lévay József - ő is részese kis mértékben a "pernek" -, nagy költőnk, aki szintén az Akadémia tagja volt, illetve a Kisfaludy Társaságnak is - Miskolc később, 1910-ben díszpolgárává fogadta -, Hámorban látta vendégül Gyulai Pált, régi barátját. Gyulait nagyon "megfogta" a Bükk szépsége és egy verset írt itt átélt élményeiről. 1887-ben jelent meg az ominózus költemény az általa szerkesztett Budapesti Szemlében.
Herman Ottó. Forrás: hegylakomagazin.hu.
Az erdei lak
Kies völgy, a Bükk tövén,
Egy kis házban tanyázom én,
Mohos sziklák, erdők védik,
Bár lakhatnám itt mindétig.
Csendes hely, csak a patak zúg,
Erdőn csak a vadgalamb búg,
Reggel ébreszt, este ringat,
Világ zaja ide nem hat!
Oh, ne is! volt benne részem,
Kifáradtam már egészen.
Úgy szeretnék megpihenni,
Egyedül magamé lenni.
Sebeim, mint itt a fának,
Lassanként begyógyulnának,
Derülnék a napsugárral,
Dallanék vidám madárral.
Hiú ábránd! ... erdős kis lak,
Alig jöttem, s már itthagylak,
Sors ellen küzdök hiába,
Mennem kell világ zajába.
Szép kis vers, amely semmi különösleges információt nem hordoz. Legalábbis nekünk. De az árgus szemekkel figyelő ellennek más a véleménye erről. Herman Ottó a Budapesti Hírlap hasábjain belekötött a versbe, méghozzá a vadgalamb búgásába.
Álljon itt egy rövid Herman Ottó életrajz a zseniális író és költő Csorba Piroska tollából, amely a miskolci Herman Ottó Gimnázium honlapján található.
Herman Ottó (1835-1914)
Herman Ottó, iskolánk névadója Neve nem ’áruvédjegy’ – iskolánk, a Herman Ottó Gimnázium vele ékes, homlokán viseli. Mellszobra az első emeleti folyosó végén egy selyemmel letakart emelvényen hallgatja a be- és kicsöngetést, a tanteremből kitóduló diákokat, a kémiaórára csöndben sorakozókat, a hónuk alatt a naplóval a tanáriból kilépőket... Negyven éve a miénk. Miért Ő? Mert úgy érezzük, közünk van hozzá, hiszen egy diósgyőri kincstári kirurgus fiaként született 1835-ben, s mert hat testvérével úgy nőtt föl, hogy nevükön szólította a madarakat, a bokrokat, réti virágokat... Itt, a közelünkben volt gyermek, innen indult útjára: közünk van hozzá. Ízig-vérig magyarrá vált a kis ’Karl’, a szepesi szász család sarja, annyira, hogy 1848 márciusában magyarul harsogta a forradalomtól megrészegült Miskolc város népének: "Éljen a szabadság!", s szép gyöngybetűivel sokszor lemásolta: "Talpra magyar, hí a haza!". Mert a kis Herman Ottó, a líceumi diák gyerekes-naivan a tüzérséghez jelentkezett ágyút tisztogatni, hazát védeni – hogy inkább meghaljon, mint ’sehonnai bitang’ legyen... Kolozsvárott 1864–1872 között kezdte sokirányú tevékenységét. Tudományos dolgozatot publikált, hírlapi cikkeket írt, politizált, részt vállalt az Erdélyi Múzeum-Egylet programjának megalkotásában és végrehajtásában. Ornitológus volt, aki nem a külsődleges jegyek alapján rendszerezte a madarakat, hanem életmódjuk alapján – Linné nyomdokain haladva. Az igazi hírnevet az 1876-ban megjelent, kétkötetes, magyar–német nyelvű műve – a Magyarország pókfaunája – hozta meg a számára. 1875-ben Budapestre költözött, a Nemzeti Múzeum állattani osztályának segédőre lett. Aktívan politizált, s néhány év múlva csatlakozott a Függetlenségi Párthoz, 1879 őszén pedig Szeged város képviselőjeként mutatkozott be a parlamentben. Politikus, szaktudós, olvasóegyleteket szervezett, előadásokat tartott, rendszeresen vállalt tudománynépszerűsítő munkákat. Felfogása szerint a tudomány feladata a hasznosság. Szép példája ennek A filoxéra ügyében címmel megírt közleménye, amely segít védekezni a nagy károkat okozó kór ellen. Herman Ottó – mert nevét már ekkor magyarosan írta – nem elvont szobatudós volt, hanem olyan ember, aki a tudománytól várta a magyarság nemzeti-történelmi tudatának megerősítését, nemzetközi hírnevének megalapozását. Ezért hozta létre a Természetrajzi Füzeteket, hogy általuk a tudományos eredmények külföldre is eljussanak. Mindig megmaradt az egészséges középúton – elutasította a külföldmajmolókat és a provinciálisan elzárkózókat egyaránt. Hatalmas levelezése azt tanúsítja, hogy kiterjedt kapcsolata volt több világhírű természet- és néprajztudóssal. Ő maga is tudósa volt a néprajznak, népnyelvnek: kiemelkedő jelentőségű A magyar halászat könyve című munkája 1883-ból. Ezt a művét máig használja a szaktudomány. 1887-ben felkereste Turinban Kossuth Lajost, s beszámolt a függetlenségi ellenzéki mozgalom helyzetéről; 1888-ban norvégiai útja alkalmával megvizsgálta a madarak világát (Az északi madárhegyek tájáról). 1891-ben egy ház alapozása közben az Avas lábánál három jellegzetes formájú kődarabra bukkantak. Herman Ottó A miskolczi paleolith lelet című tanulmányában bebizonyította ősi eredetüket, felhívta a figyelmet a pleisztocén kori ősember első nyomára hazánkban. Ő figyelt föl a Szeleta-barlangbéli leletekre is. 1893. június 6-án Miskolc városa országgyűlési képviselőjének választotta. A következő három esztendőben erejét lefoglalta a millenniumi kiállítás előkészítése, a pásztorok és halászok életével foglalkozó rész tervezése és kivitelezése. Munkája képviselte Magyarországot az 1900-as párizsi világkiállításon. 1914-ben – halála évében – jelent meg hatalmas népnyelvi anyagot feldolgozó könyve, A magyar pásztorok nyelvkincse. Polihisztor volt, több tudományág elismert szakembere. Neve, példája azt sugallja minden hermanos diáknak (lám, közszóvá magasztosult a vezetékneve!), hogy mindenki előtt nyitva áll a tudomány kapuja. Az egész olyan egyszerűen kezdődik: a madarakkal, amelyeknek a dalára felfigyelünk; néhány régi kődarabbal, amelyre rábukkanunk; egy életmóddal, amelynek tanúi vagyunk... A világ ma is felfedezőkre, utazókra, szeretettel rá figyelőkre, tanúkra és megmentőkre vár... Herman Ottó Gimnázium. A neve biztat, fölemel és kötelez mindannyiunkat. A tanítványai vagyunk. Csorba Piroska
,,Gyulai Hámorban ott is megbúgatja a vadgalambot, ahol nincsen; mert nem is lehet." (Ponticulus Hungaricus (webfolyóirat) - II. évfolyam, 3. szám, 1998. június - Lambrecht Kálmán: Herman Ottó és a vadgalambpör)
,,A költeményből kivehető, hogy a szóbanforgó erdei lak a borsodmegyei Hámornak úgynevezett alsó részében ama sziklaszoros alatt áll, amelyből a Szinva-patak kitör és sziklákon, eséseken át bukva, zúg a védő erdők pedig arra a részre vonatkoznak, amely a Fehérkő-lápa lejtőjéhez és az úgynevezett ’Puskaporos torony’ sziklagáthoz tartozik. A költő nem szabatos, amikor a ’Bükk tövéről’ beszél, mert a Bükk az egész hegység földrajzi neve, amelynek ott a lába, ahol végződik, így tehát ott a töve is s így nem fedi az Alsóhámor helymeghatározását. Mert a Hámor lehet a Bükk ölén vagy méhében, de tövén soha. Itt az Alsóhámorban pedig a vadgalamb elő nem fordul, tehát nem is búg s így reggel se ébreszthette, este se ringathatta Gyulait." (Vasárnapi Újság - 1918, 65. évfolyam, 34. szám)
Gyulai Pál. Forrás: lenolaj.hu.
Évekig ment a vita és az üzengetés, mert persze Gyulai sem volt rest megvédeni magát. Majd csaknem három év után Lévay József is hallatta hangját az ügyben.
Lévay József Borsod vármegye főjegyzője abban az időben, aki egy érdekes, furfangos levéllel próbálta barátját megvédeni, és lezárni véglegesen a vitát.
A magyar életrajzi lexikon ezt írja Gyulai Pálról:
Gyulai Pál (1826-1909)
Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. jan. 25. – Bp., 1909. nov. 9.): irodalomtörténész, költő, prózaíró, egyetemi tanár, kritikus, az MTA tagja (l. 1858, r. 1867, ig. 1883, t. 1906). Apja nemesi származású tisztviselő. A kolozsvári ref. kollégiumban tanult. 1845-től az erdélyi arisztokrata Bethlen János fiainak nevelője. Ezekben az években versei, novellái jelentek meg. 1848 tavaszán Kolozsvárott a forradalmár ifjúság egyik szóvivője, Szász Károllyal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. A forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. A békepárti Teleki Domokos titkára Pesten, Gernyeszegen, majd ismét Pesten. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1853-ban Pákh Alberttal szerk. a Szépirodalmi Lapokat. 1854-ben jelent meg az Új Magyar Múzeumban nagy irodalomtörténeti jelentőségű tanulmánya, a Petőfi Sándor és lírai költészetünk. 1855–56-ban tanítványával, Nádasdy Tamással Berlinben, Párizsban, Münchenben tanult. Az 50-es évek végén már az irodalmi Deák-párt egyik vezető alakja, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János barátja. 1858-ban feleségül vette Szendrey Máriát, Petőfi sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári ref. kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társ. tagja. 1862-ben jött vissza Pestre; Arany mellett a Szépirodalmi Figyelő segédszerk.-je, a Magy. Írók Segélyegyletének titkára 1867-ig, tanár a ref. gimn.-ban, majd a színiképző alig.-ja. 1870-től az MTA osztálytitkára, az ak.-i pályázatok döntő szavú bírálója. 1873-tól szerk. a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt. 1876-tól 1892-ig a bp.-i egy tanára, Toldy Ferenc utóda. 1879-től a Kisfaludy Társ. elnöke, 1885-től főrendiházi tag. 1899-ben lemondott a Kisfaludy Társ. elnökségéről, 1902-ben megvált az egy.-től. Utolsó éveiben már csak a Budapesti Szemlét szerk. Szépirodalmi művei közül kiemelkedik az Egy régi udvarház utolsó gazdája c. regénye, a m. kritikai realizmus egyik első alkotása. Legmaradandóbbat mint irodalomtörténész és kritikus alkotta a népi-nemzeti irány elismeréséért vívott harcaival. 1870 után kritikáiban egyre inkább a konzervatív világszemlélet jutott kifejezésre. (...)
Magyar életrajzi lexikon
,,Vadgalamb-igazolvány.
A diósgyőri koronauradalom minden erdésze s minden vadásztársam igen jól tudja s én magam is folytonos tapasztalásom után igazolom, hogy a diósgyőri Hámort környékező erdőségben, mind a Hámor közvetlen közelében, mind a távolabbi részeken gerlék, vadgalambok, úgynevezett székácsgalambok folyvást tartózkodni szoktak nyári időben s azok ott messzire hallgatóan nyögdécselnek, turbékolnak és búgnak. Eszerint csak a megcáfolhatatlan igaz tényállasnak felel meg az, ha valamelyik melachólikus vadgalamb »a Bükk tövében« Gyulai Pál versébe is belé »búgott«. Ezt én úgy a galambászat, mint a költészet érdekében jó lélekkel bizonyítom, a közigazság így hozván magával.
Miskolcon, 1890. február 17-én.
Lévay József s. k., Borsod vármegye főjegyzője és gyakorló vadász.
Méltóságos Gyulai Pál úrnak, mint egy kétségbevont vadgalambbúgás költőjének Budapesten."
(Vasárnapi Újság - 1918, 65. évfolyam, 34. szám)
Ilyen se hallott még a világ! Borsod vármegye főjegyzője vadgalamb igazolványt állít ki barátjának! Persze ez csak vicc, a helyzet mindenesetre tényleg szürreális. Vajon meghatotta ez az "igazolvány" Herman Ottót? Dehogy! Továbbra is vitáztak a búgáson!
Lévay József. Forrás: ekultura.hu.
Gyulai azt mondta, hogy hallhatná Herman is a galambok búgását, de süket! Herman erre azt felelte, lehet, nem hallja jól, de legalább felismeri az igazi vadgalab hangját, Gyulaival és Lévayval ellentétben.
Lambrecht Kálmán, aki Herman Ottó életéről könyvet is írt, kutatásai során a hagyatéka között találta ezt az addig nem publikált leírást az ügyről:
,,Gyulai Pál a gerlét nem érthette, mert az költőileg más fogalomkörbe tartozik; a gerle a hitvesi hűség, a vadgalamb pedig a szerelmi bánat madara; Gyulai költeményének hangulata határozottan az utóbbira mutat, el kell tehát fogadni, hogy a tulajdonképpeni vadgalamb (Columba oenas) búgása értendő. Ez a faj fészke táján búg, fészke pedig régi fákon, különösen odvasakon áll. A hámori erdőkerülő háza (mert ez a megénekelt ’erdei lak’) táján merőben fiatalos erdő van, a Szeleta-rész pláne csak bokros. Magába véve már ezi is kizárná a megénekelt erdei lak háza tájáról a vadgalambot, így búgását is.
Lévay vadgalambigazolványa szerint ugyanis a Bükkben csak két vadgalambfaj él: úgymint ’gerlék, vadgalambok, úgynevezett székácsgalambok’; ámde a Bükkben három faj fordul elő és pedig a gerle (Turtur auritus), a vadgalamb (Columba oenas) és a székács- vagy örvös galamb (Columba palumbus). Ezenkívül azonban az a kettős völgykatlan, amely Hámor falu felső és alsó részét foglalja magában, madártani tekintetben igen nevezetes pont, jellemzi pedig az, hogy bizonyos madárfajok, ezek között a vadgalambok is, kerülik, mások ismét – az egész hegységet véve – csakis ott tanyáznak, amint azt szerző Éles határok a madarak elterjedésében című tanulmányában kifejtette.
Végezetül:
A költő vadgalambja fészkelését végezve, a Jávorkútra szokott beszállni éjszakára: egyetlen székácsfészek a Lusta-völgy torkolata táján állott majd minden évben; a gerlék a Királykút és a Szilvás-völgy lakói. Amint a megnevezett pontok fekvése bizonyítja, a vadgalambok elterjedése kört alkot a Hámor, illetőleg a Gyulai Pál ’erdei laka’ körül s ez olyan tágas, hogy a búgás csak akkor ébreszthetne reggel, ha ágyúlövés volna s csak akkor ringathatna estve, ha gőztárogató erejével bírna.
Különben is miféle mechanizmussal is ringathatna a zúgás meg a búgás egy 45–50 kilogrammos embert (célzás Gyulai Pál apró termetére) s ha a búgás reggel ébreszt, akkor estve csak altathat."
(Vasárnapi Újság - 1918, 65. évfolyam, 34. szám)
A miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon a honlapján így mutatja be névadóját:
Lévay József (1825 Sajószentpéter - 1918 Miskolc)
1825. november 18-án született Sajószentpéteren. 1836 és 44 között Miskolcon járt a református gimnáziumba, majd Késmárkon jogot hallgatott. 47-ben Miskolcon joggyakornok. Munkatársa több korabeli lapnak, megjelennek első versei. 1852-től 13 éven át a református gimnázium magyar-latin tanára volt. Ekkor köt barátságot Tompa Mihállyal és Kazinczy Gáborral. 1865-től 94-ig töltötte be Borsod megye főjegyzői hivatalát. Már életében elhalmozták a megbecsülés jeleivel: 1890-ben aranytollal köszöntötték főjegyzősége 25. évfordulóján, 1910-ben Miskolc díszpolgárává választották. 1895-ben nyugalomba vonul: "Így élem a nyugalom napjait most már a hivatalos élettől távol itt Miskolcon, szerény, de nekem eléggé kényelmes körülmények között. Olykor kirándulok Szent Péterre s egy-két napot szentelek a kegyeletnek a Szüleimtől örökölt kis fészekben, ahol velük együtt életemnek oly sok boldog óráját élveztem.... Feldobott kő voltam, mely végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták." 93 éves korában halt meg. Végakaratához híven a Sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomba. Emlékét Miskolcon, egykori lakóházán tábla, egészalakos szobra, utcanév, egykori iskolája a Lévay, valamint Sajószentpéteren szobra, emléktábla és emlékszobája őrzi
Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon
Ez volt az utolsó kézirata Herman Ottónak, amely a vadgalambpörrel foglalkozik. Azt is említi benne, ez a vita bizony csak az egyikük halálával ér majd véget.
A vitát a történtek után majd' harminc évvel Bársony István író - aki főleg vadászat és természet témakörben írt novellákat - döntötte el. Mindkét félnek igazat adott. Persze, ezt meg is indokolja.
,,Igaza volt Gyulainak, amikor azt írta, hogy ő vadgalambbúgást hallott a Hámor körül, ahol Lévay bizonyítványa szerint igenis voltak akkoriban is ’úgynevezett’ székácsgalambok (ezek is vadgalambok). De igaza volt Herman Ottónak is, aki abból indult ki, hogy a ’vadgalamb’ a 'columba oenas’ csak odvas fákban költ s így ott, ahol nincs nagy erdő (a Hámor táján akkoriban nem volt), nem is hallani ennek a vadgalambnak a búgását. A dolog magyarázata pedig igen egyszerű.
Herman, a szigorú ornitológus, ugyanis a maga igazával eltért az ornithológiában bizonyára kevésbé jártas poéták igazától; mert a ’vadgalamb’ alatt, nagyon helyesen, csakis a Columba oenast értette, míg a poéták az ornithológiában örvösgalambnak, népiesen székácsgalambnak nevezett Columba palumbust hallották s ennek búgását bizonyították. A székács csakugyan költ olyan erdőrészekben is, ahol az odvas fa akár egyetlenegy sincs; mert ez a vadgalamb gallyakra rakja a fészkét, éppúgy, mint a vadgerle, amely gyakran egészen fiatal erdőnek a bokorfokozatot alig meghaladó fáin is költ, nagyon hebehurgyán épített kis fészkében.
(...)
A nép valamennyit – mind a három fajt – egy kalap alá fogja és vadgalambnak nevezi. Így tehát könnyen érthető, hogy a különben szabatosan örvösgalambnak nevezendő székácsot (Columba palumbus) Gyulai Pál is csak egyszerűen vadgalambnak írta, azaz: vadgalamb alatt a székácsot értette; amiben kétségtelenül igaza is volt. Ebben a poéta nem követtett el botlást, sem Gyulai, sem Lévay, aki a vadgalambigazolványt kiállította volt… Hogy Herman Ottó, az ornithológus, a vadgalamb alatt csak az odúgalambot akarta érteni, az az ő nézőpontjából szintén jogos volt, ámbár csakugyan az ő mindig harcos kedvére vall, hogy szükségesnek látta a poéta korrigálását ilyen nagyon egyszerűen érthető és semmiképpen sem lényeges eltéréssel kapcsolatban."
(Vasárnapi Újság - 1918, 65. évfolyam, 45. szám)
Mindhárom kép forrása a Ponticulus Hungaricus
Nem tudom, ti mit gondoltok? Szerintem Herman Ottó nem erre gondolt, ő igenis úgy gondolta semmilyen búgásnak nincs helye azon a környéken.
Véleményt nem tudok alkotni, hiszen nem vagyok szakember, csak azért írtam le ezt a történetet, mert érdekesnek tartottam, remélem tetszett nektek is. Herman Ottó élete amúgy is tele van ilyen érdekes epizódokkal. Fogok még bemutatni ezekből az oldalamon.
Források:
Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor élete és kora
Dr. Lambrecht Kálmán: Gyulai Pál, Herman Ottó és Lévay József vadgalamb-pöre (Vasárnapi Újság - 1918. 65. évfolyam, 34. szám)
Dr. Bársony István: A Vadgalambpör-höz (Vasárnapi Újság - 1918, 65. évfolyam, 46. szám)
Nagy Jenő: Biológiai tévedések a szépirodalomban (Napkelet - 1933. február 1.)
Uj idők - 1920 (26. évfolyam, 1-29. szám) - Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genrekepek, leírások - Az utolsó magyar polihisztor
Ponticulus Hungaricus - Dr. Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, és a vadgalambpör
Kilátó - 54. évfolyam, 33. szám - Székács galambok búgása
Budapesti Hírlap - 1889. július 21. - Herman Ottó: Arról a nemzeti géniuszról
Magyar Élet - 1944. január 1.
