Egészen elképesztő történetre bukkantam a helyi sajtó tanulmányozása közben. Egy miskolci házra több napon keresztül kőeső hullott, kisebb megszakításokkal. Nem egyedi jelenség ez, a világon több helyen dokumentáltak hasonló, különleges jelenséget. Persze ez nem jelenti azt, hogy tényleg valamilyen természetfeletti erőben kell gondolkodnunk, sokszor, sok helyen kiderült a turpisság. Itt azonban nem, hiába keresték az elkövetőket nagy erőkkel.
Forrás: Wikipédia
A tény az, hogy Liptai Ferenc földműves - illetve felesége és öt gyermeke - tulajdonában lévő ingatlanra - Pipisdomb utca 1. - hullott a kőeső, másfél héten át. A nem mindennapi eseményről az országos médiában is olvashattak. Először a miskolci lapok sem vették komolyan a legendát - a nyolcadik nap után kezdték a tudósítást az esetről -, egészen addig, amíg ki nem mentek a tett helyszínére. Azt még hozzátenném - ahogy említettem fentebb -, hogy jópár ilyen esetről ír a korabeli miskolci sajtó, azonban mindegyik esetben elkapták az elkövetőket, ezúttal nem...
A ,,bűvös házra" reggeltől estig hullott a kőeső, apró megszakításokkal. A helyiek többször összefogtak, hogy megtalálják a tetteseket, de mindhiába. Senkit nem találtak a közelben. A rendőrség is körülvette a területet, próbáltam kézre keríteni az elkövető(ket)t, ez azonban nekik sem sikerült.
Tények és talányok
Viktor Farkas bécsi újságírónak - a tudományos-fantasztikus irodalom szakértője - jelent meg könyve ezzel a címmel. Kisgyerekként olvastam ezt a könyvet és amikor ezzel az esettel találkoztam a régi sajtóban azonnal eszembe jutott, hogy valahol már találkoztam hasonlóval.
Ebben a könyvben olvastam először a Titanic és a Titán közötti párhuzamról, a spontán önelégetésről, a gömbvillámokról, a vándorló koporsókról, a kísértetvárosokról, titokzatos eltűnésekről, átkokról, véletlenekről.... És az ég csatornáiról, ahonnan mindenféle dolog esik le hozzánk... Például kő is...
Nézzük mit ír a szakértő ezekről az esetekről:
,,Az sem csekélység, ha az embert eltalálja egy kő. 1922 januárjában a kaliforniai Chióban kőzápor hullt a földre. Ugyanezen év májusában Dél-Afrikában történt hasonló. Úgy tűnt, mindkét eset egy bizonyos emberrel volt összefüggésben, bár ennek miértjére a tüzetes vizsgálatok sem adtak választ.
A johannesburgi gyógyszertárat egy álló hónapig szinte bombázás alatt tartotta az égi kőzápor. Hogy ezt mi válthatta ki, senki nem tudta megmondani. Végül arra gondoltak, hogy a gyógyszertárban dolgozó fiatal hottentotta nő lehet az okozója. A rendőrség megfigyelte a nőt - oltalomról itt szó sem volt, kényszerítették, hogy ide-oda sétáljon, nehogy valamiképp félrevezethesse a hatóságokat. A megfigyelők környékén szakadatlanul puffogtak a lehulló kövek. Senki nem hajigálhatta őket. A hetekig tartó nyomozás semmi eredményt nem hozott. A hatósági emberek idegeit rendkívüli módon megviselte az eset. (...)
Az erről szóló feljegyzések egészen a bibliai időkbe vagy még annál is távolabbra nyúlnak vissza. A rómaiak beszámolnak arról, hogy amikor Tullus győzelmet aratott a szabinok felett, tartós kőzápor hullt a Mont Albanusra. A kronikások hosszú listát készítettek, több mint kétezer hihetően regisztrált esetről beszélnének, s még ennél is nagyobb számú, bizonytalannak ítélt eseményről. Csak étvágygerjesztőnek:
1492. november 7-én Ensisheimnél hatalmas kő zuhant I. Miksa serege elé. 1768. szeptember 13-án tanúk szeme láttára kilónyi súlyú kosarába hullott a földre a franciaországi Luce helység közelében. A Times 1821. májusi számában az áll: ,,Truro (Cornwall) egyik házára továbbra is kőeső esik, jóllehet naphosszat őrzik, s katonák mellett személyesen a polgármester is bekapcsolódott az ügy felderítésébe."
Szinte már napjainkban, pontosan 1973. október 27-én New York környékén a közelben vízbe csobbanó kősorozat zavart meg két horgászt.
Átvizsgálták a környéket, de nem találtak dobálókat. Az újabb kavicszápor már arra késztette őket, hogy felhagyjanak csendes tevékenységükkel. Kocsijuk felé tartva az égi áldás is kísérte őket. Röviddel később megálltak átöltözni, s a kövek újra záporoztak rájuk. Mindez többször is megismétlődött. Tartósan hullt alá a sűrű kőzápor.
A Syracuse Egyetem geológusai megállapították, hogy a lehulló kövek anyaga megegyezett a helybeli kőzetek anyagával. Arra persze ők sem tudtak magyarázatot adni, hogyan, s miképpen kerülhettek a magasba, arra meg kevésbé, miért tüntette ki figyelmével az égi áldás éppen a két horgászt."
(Viktor Farkas: Tények és talányok - Az ég csatornái, 248-249. oldal)
Csak azért idéztem ilyen hosszan a könyvből, hogy lássuk, nem egyedi esetről van szó, nem csak városunkban történt hasonló.
A 2011-ben elhunyt újságíró könyve egyébként pár száz forintért beszerezhető az interneten.
A Danyi-völgyiek egyike-másika szerint boszorkányok, illetve rossz szellemek voltak okolhatók a történtekért. A ház közelébe csak férfiak merészkedtek, az asszonyok az első napokban nem mertek közelebb menni. A férfiak is egy utcával az érintett ház mellett álltak meg, az elátkozott ház közvetlen közelében senki sem tartózkodott.
A nyolc nap óta hulló különleges eső teljesen tönkretette már az épület tetejét és belső berendezését. Az épületben lakók és a szomszédaik már elköltöztek. A tudósítás szerint ökölnyi és emberfej nagyságú kövek hullottak az említett épületre.
Az első kő 1926. június 9-én hullott a házra a helyiek elmondása szerint. A Liptai család erről még tudomást sem vett, véletlennek titulálták a történteket. Aztán fél óra múlva mégegy, és a megmagyarázhatatlan jelenség azóta is tart. Június 17-én két pipisdombi munkás és egy helyi kislány is súlyos fejsérülést szenvedett a lehulló kövek által. A környékbeliek ezek után már szabályos felderítő csapatokat szerveztek a bűnösök elfogása érdekében. Sajnos semmit sem találtak és ami a leghátborzongatóbb, hogy a keresés ideje alatt is folyamatosan hullott a kő a szerencsétlenül járt Liptai ingatlanra.
Az eset helyszíne korabeli és mai térképeken. A kollázs a mapire.eu oldal segítségével jött létre.
Ez volt az a pont, amikor a pipisdombiak közül már mindenki biztosra vette, hogy ártó szellemek vagy boszorkányok a rejtélyes eset kitervelői és kivitelezői. Ugyanis szinte lehetetlen, hogy ne találták volna meg a dobálózót, ha hús-vér ember.
A Magyar Hírlap egy rövidke párbeszédet közölt a kárvallott Liptaival:
,,- Nincs nekem haragosom, mindenki szeret a környéken, hát miért éppen az én hazámat pusztítja a cudar?
- Ne te! - szól közbe egy ájtatosképű ember. Nem ember az! Boszorkány szórja a köveket!
- De csak kerüljön a kezembe az a... boszorkány! - fortyan fel dühösen öreg.
- Majd kitekerem a nyakát!"
(Forrás: Magyar Hírlap - 1926. június 23.)
Június 17-én estére egy szakasz rendőr is érkezett a helyszínre, körülzárták a környéket, majd átkutatták az Avas azon részét, ahol a tettes vagy tettesek megbújhattak. Szintén eredménytelen volt a kutatás. Még előző este az egyik szomszédot kísérték be az őrszobára - gyanúsítottként -, de mivel a dobálás akkor is folytatódott, elengedték.
A sok eredménytelen keresés után - június 18-án reggel - a rémült pipisdombiak közül nagyon sokan elhagyták ingatlanukat, hogy rokonoknál, ismerősöknél húzzák meg magukat legalább addig, amíg el nem múlt a vész. Rémület lett úrrá a környéken. A kődobálás egyébként már sorra sebesítette meg a környék lakosait is.
Június 18-án délután, immár két szakasz rendőrt vezényeltek ki a területre, abban a reményben, hogy pontot tesznek a rendkívül izgalmas, immár egész Miskolcot lázban tartó eset végére.
A rendőrség szerint:
,,(...) minden valószínűség szerint valamilyen kis gépezet segitségével dobálja a házat, mert másképpen lehetetlen elképzelni, hogy a szorosan egymásmellé épitett házak közül minden egyes dobásra pontosan a Pipisdomb 1. szám alatti házat találja el." (Miskolczi Napló - 1926. június 18.)
Éjszaka ugyan szünetelt a (kő)eső, de másnap reggel újrakezdte. A hatóságok is értetlenül állnak az eset előtt. A lakosság körében elterjedt egy pletyka, miszerint az elmúlt napok valamelyikén több helyi lakos is egy hajlott hátú öregasszonyt látott nevetve táncolni az esőben, akit sem előtte, sem utána nem látták még ezen a környéken. Ez a történet is a boszorkány históriát erősítette, melyben már a teljes lakossága biztos volt.
Az öreg Mari néni három boszorkányt látott táncolni a levegőben az Avas fölött. Az egyik nyakán egy kötél lógott, arról pedig egy-egy gyöngyszem hullott le a halandók közé. Azért, hogy ne legyen összeveszés rajta az emberek világában, a boszorkány minden egyes lepergett gyöngyöt kővé változtatott.
Érdekes, hogy az első héten a Danyi-völgy, illetve Miskolc lakossága nem mert közelebb menni a ,,bűvös házhoz", utána azonban ez megváltozott. Június 19-én csak egy nap alatt kétezer ember nézte meg személyesen a lyukakkal teli házat. A mélyen vallásos emberek között az a pletyka járja, hogy Isten így akarja figyelmeztetni eltévedt bárányait, hogy térjenek vissza közéjük. Mások pedig eskü alatt is vallanák, hogy már találkoztak személyesen is a pipisdombi boszorkánnyal az elmúlt napokban.
A pipisdombi asszonyok egy része már napok óta nem mer hazamenni, aki mégis otthon van, az inkább az eseményeket figyeli a saját lakásán kívül. Dél körül a (kő)eső ismét abbamaradt, majd fél négy tájékán kezdte újra. Egészen elképesztő pontossággal hullanak a kövek a jobb sorsra érdemes földműves házára, minden dobás talál.
A szenzáció összehozza a város lakosait. Ott áll a városi vezető, a gyárból éppen kijövő munkás vagy cukrász, illetve az egyszerű napszámos mellett. És persze vannak olyanok, aki ebben az esetben is az üzletet keresték. A több ezer ember nem maradhatott étlen-szomjan. Megjelentek az árusok, még friss sós perecet is lehetett kapni. Hangos szóval árulják portékáikat. Az egyik házban málnaszörpöt árultak, a pipisdombi kislányok pedig 2000 koronáért adtak vizet a megfáradt nézelődőknek.
Este újra nekirugaszkodott a rendőrség a keresésnek. Két detektívcsoport és egy sereg rendőr kereste a rejtélyes dobáló(ka)t az Avason. Annyi kíváncsiskodó gyűlt össze, hogy őket a lovasrendőrök kergették szét, este 11 körül. Ezután indult meg a tervszerű hajsza. Ezúttal az eddigiekkel ellentétben egy darab kő sem hullott a házra a keresés ideje alatt. Talán közel jártak a megoldáshoz a rend őrei. Közben kiderült: pár hete a Kisavason történt hasonló eset, de ott a tetteseket hamar elfogták. Itt azonban nem, senkit sem találtak, akit gyanúsítottként vehettek volna számításba.
Azért egy ilyen avasi boszorkánynak sok férfitársam örülne. Forrás: salecenter.hu.
Június 20-án, reggel kilenc óra körül újra elkezdődött a dobálás, majd hamarosan abbamaradt. Nem is hullott már több kő egész nap a ,,bűvös házra". Az éjszaka folyamán a rendőrség ismét razziát tartott a hegyoldalban.
Június 21-én, azaz másnap reggel derült ki, hogy eredménytelen volt a hajsza. Azonban egész nap szünetelt a (kő)eső. A helyiek arra gyanokadtak, hogy a természetfeletti erők elképesztő bosszúra készülnek a család és a környékbeli lakosok ellen. Ennek elkerülése érdekében sokan egy-egy darab követ szerettek volna venni, olyat, amely a házra esett az elmúlt napok valamelyikén. Úgy gondolták ezek megvédik majd őket a szellemek haragjától. Lehetett ilyeneket kapni, de nagyon drágán. Ahogy nő a kereslet, úgy emelkedik a termék ára.
A miskolci Napló szösszenete a pipisdombi esetről:
,,Ki lehet a rejtélyes kődobáló? Sokan azt vitatják, hogy csak talpraesett fickó lehet, amire már abból is következtethetnek, hogy egyik köve Szegh Miklós diákot érte, tehát - mint mondják - fején találta a szeghet. A rendőrség ezzel szemben bottal üti a nyomát." (Miskolci Napló - 1925. június 20.)
Június 22-én is hiába várta a több ezres közönség a kövek hullását, a többség csalódottan ment haza. Bizony egy kő sem esett - ezen a napon sem - a híres portára. Amilyen gyorsan elköltöztek a környékbeli lakosok, olyan hamar vissza, ugyanis ismét megteltek élettel a Pipisdomb utcai ingatlanok.
Soha többet nem hullott kő sem Liptai Ferenc, sem az utca többi lakójának házára. A rejtélyes esetre azóta sincs magyarázat és azóta sem volt ilyen vagy ehhez hasonló ügy városunkban.
Források:
Miskolci Napló - 1926. június 18. - Az ,,avasaljai boszorkány" kiüldözte házaikból a pipisdombi lakosokat (Révész Jenő)
Miskolci Napló - 1926. június 19. - A hatóságok eredmény nélkül kutatják a pipisdombi kődobálót (Révész Jenő)
Miskolci Napló - 1926. június 20. - Tegnap délelőtt nem esett kő a pipisdombi ,,bűvös" házra - Jó estét!
Miskolci Napló - 1926. június 22. - Megszűnt a pipisdombi kődobálás-de nincs meg a tettes
Magyar Jövő - 1926. június 18. - De strigis, quae non sunt, a pipisdombiak szerint mégis léteznek
Magyar Hírlap - 1926.június 23. - Ezren és ezren zarándokolnak ki a miskolci pipis-dombra, ahol ,,boszorkányok" bombáznak egy házat
