Ezúttal Miskolc legnagyobbjairól írok, akiket minden miskolcinak ismernie kellene. Naponta elmegyünk egy utcanév tábla előtt, naponta említünk egy nevet, de nem tudunk mellé arcot társítani, nem tudjuk ki is volt ő valójában. Persze egy Kossuth, Kölcsey, Széchenyi, Szent István arca és története előttünk van, azonban a helyi hírességeket nem ismerjük igazán. Nézzük pátriánk hírességeit, akiket annyiszor emlegetünk.

Miskolc látképe az Avasról. Forrás: hellomiskolc.hu

Soltész-Nagy Kálmán (1844-1905)

A miskolci nemzeti kaszinó igazgatója, egyháztanácsi jegyző, tiszteletbeli megyei esküdt, tiszti ügyész, a miskolci Szabadelvű párt elnöke, királyi tanácsos, a Ferenc József-rend tagja, országgyűlési képviselő, Miskolc polgármestere.

Soltész-Nagy Kálmán (jobbra), Rácz György társaságában. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Miskolcon született, Miskolcon halt meg városunk egyik legnagyobbja. Apja táblabíró volt, nemesi családból származott. Testvérei közül Soltész Nagy Albert ügyvéd volt a legismertebb.

Városunkban kezdte tanulmányait, Kassán és Eperjesen volt joghallgató. 1868-ban vizsgázott, ezek után ügyvédi irodát nyitott Miskolcon. Ekkor már aktívan részt vett a helyi közéletben, és Horváth Lajos mellett volt úgynevezett kiskövet.

1875-től politizált magasabb szinten, 1878-ban polgármesterré választották Losonczi Farkas Károly ellenében. Három hónappal később bizonyíthatta - bizonyította is - rátermettségét, ugyanis Magyarország legtöbb halálos áldozattal járó természeti katasztrófája sújtotta városunkat.

Miskolcot teljesen újjá kellett építeni. Hárman - Soltész Nagy Kálmán, Adler (Adorján) Károly városi főépítész, Csáthy Szabó István építési szakbizottsági elnök - olyan városrendezési tervet készítettek 1894-re, melyet még a hetvenes években is követtek a döntéshozók, tervezők, építészek. 

A város minden évben megkoszorúzza nagyjai sírját a város napján. Forrás: minap.hu.

A nagy építkezések és beruházások már az árvíz megtörténte után elkezdődtek, számos befektető, számos nagytőkés látott potenciált a városban. 1888-ban megkezdődött a telefonhálózat kiépítése, 1897-ben elindult a miskolci villamos, felépült az Erzsébet fürdő, a gázgyár, a MÁV miskolci műhelye, döbbenetes fejlődésen ment keresztül Miskolc. Városunk történelmének egyik legszebb időszakában, az egyik legjobb polgármestere volt. Utolsó éveiben országgyűlési képviselőként képviselhette szeretett városát.

Az avasi temetőben nyugszik, a város minden évben megkoszorúzza sírját. Emlékét Miskolcon utcanév őrzi. 

Szentpáli István (1861-1924)

Jogász, országgyűlési képviselő, Miskolc polgármestere.

Elsőszülöttként, még hat testvérrel áldotta meg a sors a Halmiban született Szentpáli (y) Istvánt. Szülőhelyén, majd Szatmárban, illetve Iglón végezte alapfokú és középfokú tanulmányait. Bécsben és a fővárosban járt jogi egyetemre, melyet 1887-ben végzett el. 

Szentpáli István. Forrás: Wikipédia.

1890-ban került Miskolcra a Kereskedelmi és Iparkamara titkáraként. 1892-ben nősült, Bárczai Bárczy Balankát vette nőül, három gyermeke született. Sajnos a harmadik gyermek születése után felesége elhunyt, ezért a gyermekeket rokonok nevelték. Később újra megnősült, második felesége Biasini Paula lett.

Miután a kamara tagja volt, hamar bekerült a város elit közönségébe, részt vett a Közművelődési Egyesület és a Múzeum Egyesület munkájában is. 1902-ben lett polgármester. 

Miskolc már évszázadok óta küldött a szabad királyi városi címért, amit éppen akkor törvényhatósági jogú városnak hívtak. A kedvező alkalmat kihasználva az ő polgármestersége idején kapta meg városunk ezt a kivételes rangot. 1909-ben vált hivatalossá a megye és a város szétválása. 

De nem csak ez az egy dolog emelte nagyjainak közé. A város töretlenül fejlődött Szentpáli idején is. Szépen folytatta Soltész-Nagy Kálmán nagyszerű munkáját. Területe gyarapodott, csatornázás és a vízhálózat bővítése is megindult, gyárak, üzemek sora létesült. 1910-ben a vasgyári kolónia is csaknem csatlakozott a már létező Nagy-Miskolc tervezethez. Szentpálit nevezik egyébként Nagy-Miskolc atyjának is. 

Szentpáli István emléktáblája. Forrás: kozterkep.hu.

1912-ben országgyűlési képviselő lett, a szintén kiváló képességű Nagy Ferenc volt az utódja a polgármesteri székben. 

1917-ben választották újra polgármesterré, városunk egy roppant nehéz időszakában. 

Gondoljunk csak bele mennyi gonddal és bajjal kellett szembenéznie, nem csoda, hogy egészségi állapota nem bírta a nehézségeket. 

Jött az elvesztett háború, a kolera, a hadifoglyok jöttek haza, az itteniek kószáltak a városban, megyében mindenféle. Jött a cseh és a román megszállás, a spanyolnátha, majd Trianon. Menekültek, éhezők, rokkantak ezrei. Mindezeket bravúrosan kezelte, de, ahogy említettem 1922-ben egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjazását kérte. 

1922-ben még országgyűlési képviselővé választották, de hivatalát már nem töltötte ki, 1924-ben hunyt el. Sírja a Deszkatemetőben található. Miskolcon utca és iskola is őrzi nevét.

Palóczy László (1783-1861)

Liberális reformpolitikus, Borsod vármegyei alispán, országgyűlési jegyző, a református egyház gondnoka, Borsod vármegye főjegyzője. A miskolciak "népképviselőnek" is nevezték.

Református nemesi családban látta meg a napvilágot. Miskolcon a református kollégiumba járt, majd Pesten végezte jogi iskoláit. Nem származása, nem birtokai nagyságának köszönhette előrehaladását, hanem a saját tehetségének, tulajdonságainak.

A ,,Kerekfejű puritán". Forrás: Wikipédia.

,,Ő volt az első, aki magyar törvényeket szerkesztett, előtte mindig diák nyelven (latinul a szerk.) készültek a magyar törvények."

1806-ban már a vármegyéje szolgálatában állt, mint tiszti alügyész. 1825/27 között volt először országgyűlési képviselő, majd 1832/36 és 1839/40 között szintén követ, Szemere Bertalan oldalán az ellenzék tagja.

,,Borsod megye rendeitől az 1825/7., 1832/36., 1839/40. és 1843/44. években tartott országgyűlésekre, mint közakarattal kiválasztott követ elkülddetem."

A vallásszabadság kérdésével foglalkozott leginkább, harcolt a reformátusok jogaiért, ezért a reformátusok védelmezőjeként is emlegették. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyvét. Nagy jártassággal volt a magyar és a világtörténelemben, kortársai szerint szinte minden napra tudott valami érdekességet mondani az aznapra eső történtekről. ,,Idézései elmések, mulattatók, egyben oktatók is voltak." 

Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője, az országgyűlés korelnöke. 1849-ben a kormányt egészen Aradig követte. Egy rövid ideig Gyulán bujdosott, majd visszament Aradra és itt adta fel magát a császári biztosnak. A Habsburgok azzal alázták meg, hogy arra kényszeríteték német nyelven mondja el védőbeszédét. 1850. áprilisában először kötél általi halálra, - teljes vagyonelkobzás terhe mellett - majd börtönbüntetésre ítélték.

Szabadulás után visszatért szülővárosába, - 1854-ig nem hagyhatta el Miskolcot - visszavonultan élt, a református egyház gondnokaként. 1860-ban negyedmagával együtt felkérték, hogy írja meg az egy évtizede nem vezetett megyei közgyűlési jegyzőkönyveket. Ezt a feladatát is maradéktalanul teljesítette. 

A képviselőtársai által állított emléktábla 1861-ben ismét elfogadta a nép akaratát, városunkat még egyszer utoljára képviselte az országgyűlésen, ismét korelnökként. Közkedvelt, rokonszenves politikus és jó szónok volt. "Kerekfejű puritán"-nak hívta kedvesen az országgyűlés közönsége.

,,Mindenki figyelemmel fordult oda, midőn felemelkedett székéből a kedélyes öreg, a vastag, zömök alak, ősz hajával és nyírott bajszával."

Az avasi temetőben nyugszik. Temetésén Lévay József mondott búcsúbeszédet.

Emléktáblája van az Avasi Templom déli oldalhajójában, melyet képviselőtársai állíttattak 1864-ben:

,,Palóczy László. Az 1848. és 1861. országgyűlés képviselőháza korelnökének emlékül ki a képviselőház 1861. évi április hó 19. kelt határozata szerint: A Haza háláját kiérdemelte. Képviselőtársai."

Palóczy Aranytolla, a Papszeri Kiállítási Épületben (volt) található

Miskolcon utca viseli nevét. A Herman Ottó Múzeum Papszeri Kiállítási Épületében van kiállítva az Aranytolla, amit a vármegyétől kapott álhatatos tevékenységéért.

Az avasi templom mellett található emlékműve és családi kriptája.

Kevés olyan nagyszerű polgára volt a városunknak, mint Palóczy László. Élete, munkássága példaként utat mutathat sokunk számára. Sajnos kevesen ismerik életét és munkásságát, de hátha ez a cikk is változtat rajta valamelyest.

Bató István (1812-1890) 

Bató István a XIX. század húszas éveiben érkezett Miskolcra. Csizmadia mester volt és gabonával kereskedett – és mint mindenki, az akkori miskolci tehetős kereskedő rétegben, borral is - ezekből szép vagyonra tett szert.

A Bató család az Eszter emlékszoba falán

1832-ben nősült meg, felesége egy gazdag árvalány, Imre Eszter (1812–1900) volt. Két lányuk és egy fiuk – ő másfél évesen sajnos elhunyt, Istvánnak hívták - született. 1837-ben Eszter, 1842-ben pedig Borbála. Borbála, azaz "Birike”, öt éves korában szenderült örök álomra. Bató úr ismert és elismert volt a városban, tisztségeket viselt, mindenhez hozzászólt, minden érdekelte. Legendás mondása volt az, hogy „egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem!"

Az, hogy Bató lázadó volt, vagy kapzsi, nem tisztem eldönteni, de jelen esetben ez most nem is számít. Állítólag Dörögi Dömötör gúnynévvel illették. Dobrossy István előadásában hallottam, hogy 1848-ban a frontra igyekvő honvédeket biztatta és a város határáig kísérte, de egy évvel később ugyanott várta az érkező császári csapatokat is.

Nagyobbik - majd sajnos egyetlen - lánya Eszter a felső leánynevelő intézetben tanult, majd 1855-ben férjhez ment Piskóty János ügyvédhez. Nem örült a házasságnak – a nagy korkülönbség miatt -, de szüleire való tekintettel, beleegyezett. A házasság csupán kilenc évig tartott, a férj betegeskedett, majd - 1864-ben, 42 évesen - meghalt. Ekkor költözött vissza Eszter a szüleihez, ekkor már őt is betegség kínozta. Egy év múlva, fájdalmasan fiatalon, 28 évesen - 1865. május 13-án - ő is követte férjét. A házaspárt nagyon megrendítette lányuk halála. István azon munkálkodott ezután, hogy nevét, nevüket halhatatlanná tegye.

Bató István harangot öntetett lánya emlékére, ez a harang ma is a belvárosi református templomban található. Szerencsére gyakorlatilag beépítették a toronyba, ezért sem az első, sem a második világégéskor nem tudták azt leszerelni onnan. 1866-ban avatták fel - a legenda szerint a család összes ékszerét beleolvasztották - május 13-án, Eszter halálának első évfordulóján.

Bató István végrendelete szerint évente háromszor szólal meg Miskolc legnagyobb harangja Eszter emlékére: május 13-án, halálának napján, szeptember 11-én, születése napján és július 7-én, neve napján. Persze a gyülekezet hasznát veszi minden vasárnap (is), 9:30-tól 10 percig szól nekik a harang.

Az Eszter harang a toronyban. Forrás: magyarharangok.hu.

,,Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni" - így szólt Bató István másik kedvenc mondása.

Amikor a Bató család utolsó tagja is a deszkatemetői kriptába került – a végrendelet szerinti módon -, a kulcsot felhevítették, összeolvasztották, majd négyfelé törték.

Vagyonuk kezelésével a református egyházat bízták meg. Meghagyva az emlékszobával kapcsolatos rendelkezéseket – a szoba fenntartása is feltétel volt az egyház számara – Bató István hagyta meg továbbá azt is - mivel jelentős összeget hagyott a Deszkatemplom felújítására –, hogy csak fából és deszkából épülhet újra, akármilyen káreset éri.

Ezek után természetesen halála után is ismert maradt a család, végrendelete tartalmának, lányainak és a református egyháznak köszönhetően.

A legendákban szó esik lutrinyereményről és a zord apáról, aki nem engedte be lányát a hideg esős időben – ezért betegedett meg a történet szerint – amikor hazaszökött férjétől, illetve átokról, ami a lebontott épületek helyén lévőket sújtja.

Az ingatlanokat, melyek a család tulajdonában voltak, lebontották. A Petőfi téri ingatlanért kárpótlást kapott az egyház a rendszerváltáskor, ebből tudta megvenni a Jókai Mór általános iskolát. Az egykori Alsó-piac utcai – Széchenyi 72 – lakás pedig az értelmetlen kommunista építészetnek esett áldozatul. Ekkor nyitották össze a Corvin – akkor Korvin Ottó – és Szentpáli – akkor Beloiannisz - utcát. A helyén épült az úgynevezett Lábas-ház. Az ezekből járó kárpótlásból pedig a Nyilas Misi-ház épült fel.

Fontos megjegyezni, hogy a mai Bató-ház nem a régi ingatlanok helyén épült. A Bató család és a Piskóty család sírboltja - nem messze egymástól - a Deszkatemetőben található.

A legújabb információim szerint az egyházközségnek sikerült megvásárolnia az eredeti Bató végrendeletet, melyet hitelesített a Levéltár. Volt szerencsém belelapozni is, egészen különleges érzés Bató István saját kezűleg írt végrendeletét olvasni. Hamarosan ki lesz állítva ez a dokumentum a templomban. Egy újabb helytörténeti kinccsel gazdagodott városunk.

Rácz György (1857-1922) 

Gyógyszerész, gyógyszerész doktor, a Borsod-Miskolci Orvos-Gyógyszerész Egyesület vezetőségi tagja, a városi törvényhatóság tagja, udvari tanácsos.

Bató István történetét minden miskolci jól ismeri, azonban Rácz György történetét már jóval kevesebben. Pedig könnyen párhuzamot vonhatunk a két gazdag polgár története, de inkább a végrendelete között.

Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - házak, emberek, történetek

Rácz György, városunk prominens polgára 1922. április 16-án hunyt el. Hatalmas vagyona volt, melyet jórészt a református egyházra és a városra hagyott. Lett is belőle pereskedés, a rokonok nem nyugodtak bele egykönnyen. Azonban ha az alperes a város és a református egyház, akkor a felperesnek vajmi kevés esélye van... De ki is volt ez a Rácz György?

Miskolc ,,ősi családjának sarja", tehát jelentős vagyon birtokában volt György, aki sokakkal ellentétben - a "hasonszőrűek közül" - tovább növelte a család vagyonát. Nem volt gyermeke sem neki, sem előbb elhunyt bátyjának, Jánosnak.

Halálakor a város és a református egyház volt a kiemelt kedvezményezettje a végrendeletének. A Fülemile és a Kiss család - akik jogos örökösnek tekintették magukat - kimaradtak a végrendeletből, ezért ők pert indítottak és megtámadták azt. 1927-ben ért véget a per, a rendeletet érvényesnek találta a bíróság, hoppon maradtak a pórul járt örökösök.

A párhuzam, mely a Bató legendával hasonlítja össze Rácz György történetét nem véletlen. Szerteágazó közéleti tevékenységet folytatott Rácz úr is, akárcsak Bató és a saját temetését is ugyanúgy megtervezte. Hamvai a Deszkatemetőben vannak, akárcsak "Dörögi úrnak", bár azt meg kell jegyeznünk, hogy Rácz György hamvai "hazai földben" nyugszanak, ugyanis az a része a temetőnek korábban az ő birtoka volt és ő hagyta az egyházra a temető bővítése céljából.

,,Miskolc város közgyűlésének 51/1927. számú határozatában - amelynek tárgya: ,,néhai dr. Rácz György elévülhetetlen érdemeinek, s emlékének megörökítése, valamint a végrendelettel kapcsolatos intézkedések" - a következőket olvashatjuk.

A hivatalos prospektusokban, a helytörténeti kiadványokban mindenhol így szerepel a torony neve. Aztán kiderül, hogy hivatalosan mégis Rácz György Kilátótorony volt a hivatalos neve. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

,,A nemes polgári erények örök mintaképe" érdemeinek felsorolása után ,,elhatározzuk ennélfogva, hogy":

1. Az örökhagyó nevéről a Templom utcát dr. Rácz György utcának nevezzük el. (A Bartók tér és a Temetőalja u. közötti útszakasz az ő nevére emlékeztet)

2. Rácz György arcképét művészeti kivitelben meg kell festeni, a közgyűlési teremben elhelyezni, s azt ünnepélyes keretek között leleplezni. (Nincsen tudomásom arról, hogy a kép elkészült)

3. Az általa hagyományozott Széchenyi u. 80-82. számú (mai házszámozás szerint: 62-64. sz.) házak külső falára ünnepélyes keretek között e tényt feltüntető márványtáblát elhelyezni. (Ennek megtörténtéről sem szólnak híradások)

4. Elhatározzuk, hogy sírját a református egyházzal együtt gondozzuk és fenntartjuk, az új köztemető megnyíltával pedig hamvait ide átszállítjuk, s felébük díszes síremléket állítunk. (Ez sem valósult meg, de síremléke figyelmet érdemlően megmaradt, s a készülő temetőkataszter a sír helyét és állapotát rögzítette.)

5. Az örökhagyó halála évfordulóján, minden év április hó 16-án (valamint november 1-én is) tanácsunk az egyházzal karöltve koszorút helyez el sírján, s megemlékezik róla. (Az utókor emlékezete szelektív!) (...)

9. Az örökhagyó végrendeletét teljesítendő az Avas-tetőn egy, a néhai Rácz György emlékét megtartó és nevét viselő tornyot építünk... (1934-ben az ún. ,,második" kilátó elkészült, de nem volt hivatalos névadasi ceremóniája. 1956-ig, leégéséig a miskolciak Rákóczi-kilátóként ismerték, s ez így jelent meg a képeslapokon és idegenforgalmi prospektusokban is.)

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8., 50-51. oldal)

A város 15 pontban szedte össze Rácz úr érdemeit és valószínűleg a református egyház is így tett. Sem az emléktábla, sem a festett képe, sem a kilátó nem valósult meg a hagyatékából. Vagyis a kilátó megvalósult, de nem az ő nevét viselte. A megyei levéltár dokumentumai szerint azonban igen, hivatalos neve Rácz György kilátótorony volt, noha névadási ceremónia nem volt és nem is így ismerte a város és az ország közönsége (!!!). Tegyük azért még hozzá, hogy a Kisavason a Rácz sor is az ő nevét viseli.

A lényeg az, hogy sajnos tulajdonképpen semmi sem teljesült mindabból, amit a város ígért, illetve abból, amit Rácz György kért. Vajon a járadékot fizette rendesen a város a végrendelet szerint?

A végrendeletnek 50 pontja volt és április 18-án olvasta fel az érdeklődők előtt dr. Gömöry Vilmos királyi járásbíró. A várost dr. Silbinger Bertalan főügyész, a református egyházat dr. Révész Kálmán püspök, a családot Kun Bertalan és két Fülemile, István és János képviselte. A végrendeletet Rácz György 1919. december 12-én helyezte letétbe. Tegyük hozzá, hogy sok rokon kapott kisebb-nagyobb szeletet a vagyonból, de a fent említett Fülemile és Kiss család valóban semmit sem. Vajon miért nem hagyott rájuk semmit? Teljesen épp elméjű volt Rácz György, ez a végrendelet intézkedéseiből is világosan látszik. Például Pesten is volt háza, annak tulajdonjogát rokonok és barátok között osztotta szét, de egyéb ingóságok, értékpapírok és készpénz is szétosztása került.

Ugye sokaknak ismerős a kép? Ez a Rácz-palota a főutcán.

A Rácz család egyébként ősi miskolci család volt, vagyonának alapját még Pepich Márton (1770-1852) dédapja "hozta össze". Olyan ügyes szűcsmester volt, hogy a korabeli miskolci "görög" kereskedőkkel egyetemben nagyon meggazdagodott és vagyona az övékével vetekedett. György úr pedig sokakkal ellentétben ezt a hatalmas vagyont tovább gyarapította és nem elherdálta. És ha már erről beszélünk, körülbelül 40-50 millió koronát tett ki a teljes összeg. Ez egészen elképesztő összeg volt abban az időben! A város és a református egyház a örökség háromnegyed részét kapták meg, körülbelül 30 milliós összeget!

Azokat a megmaradt értékeket, melyeket nem hagyott senkire, rendelkezése alapján szét kellett osztani az örökösök között, árverésre semmi nem volt bocsátható.

Érdekes és szomorú történet ez, azért is, mert Rácz György megérdemelte volna azt, hogy a város emlékezzen róla. De ezen akár most is lehetne változtatni. A kilátónknak nincs neve, és a márványtábla is pótolható lenne egykori bérházai falán a főutcán.

Források:

Wikipédia - Soltész-Nagy Kálmán szócikk, Szentpáli István szócikk, Bató István szócikk, Rácz-palota szócikk

minap.hu - Egykori polgármesterek sírjait keresték fel a város képviselői csütörtök délelőtt

Dobrossy István - Eszenyi Miklós - Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 8., 9.

Dobrossy István: Miskolc védett síremlékei

YouTube - Lézerpont szerdák

Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848/49

Nyilas Misi ház - Bató Eszter emlékszoba, Szabó Sándor elbeszélése

miskolcadhatot.blog.hu - A Bató család legendája

Miskolczi Napló 1922.04.19. - Rácz György végrendelete

Reggeli Hírlap 1922.04.19.

gyogyszeresztortenet.hu - Rácz György

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A Rácz-palota, Tíz Miskolcon született zseni, aki itt élt, s alkotott

hirek360.hu - Miskolc nagyjai a Deszkatemetőben - Rácz György

Dobrossy István - Barna György: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek