Reneszánsz Lakoma az Aranykoronában
2020. október 10. írta: Reiman Zoltán

Reneszánsz Lakoma az Aranykoronában

Kivételes élményben lehet része annak, aki ellátogat az Aranykorona étterem Reneszánsz Lakomájára. A főúri családok kiváltságát élheti át, csakúgy mint a középkori hangulatot, különleges produkciókkal fűszerezve.

 

1515790631-3296.jpg

 

Az Aranykorona Történelmi Étterem és Látványpince a történelmi Avas területén található Miskolc belvárosában. A Kisavas frekventált pontján, hatalmas, 200 férőhelyes borlovagtermével a legnagyobb vendéglátóhely a város legromantikusabb részén. Különböző programokkal várják vendégeiket, ahol nem mindennapi kulináris élményben lehet része mindenkinek.

 

Az Avas 

Az Avas Miskolc központi helye volt mindig a történelemben. A város szíve. Manapság az ország egyik legnagyobb lakótelepe magasodik rajta, annak előtte szőlő termett rajta. Réges-régen - nem egy messzi-messzi galaxisban - pedig Szent György-hegy volt a neve, a tetején emelt kápolna védőszentjéről kapta azt. Itt, ebben a közegben található az Aranykorona Történelmi Étterem és Látványpince, egy olyan helyszínen, amelynek minden szegmensében érezhető a régmúlt hangulata. Bizonyosan több száz - akár több mint félezer - éves lehet az a pince is, ahol a lakoma megrendezésre kerül. De miért van a város hegyének oldalában ezer pince, amikor sokan mégcsak nem is hallottak miskolci borokról?

 

Az egyik ilyen programja az étteremnek a Reneszánsz Lakoma, amely szeptemberben már a 41. alkalommal került megrendezésre. Az egész estét betöltő esemény unikális élményekkel, igazi korhű hangulattal várja az érdeklődőket minden hónapban. Az est különlegességeinek egyike, hogy itt bizony nem találunk villát, hiszen a középkori nemesekhez hasonlóan kézzel lehet elfogyasztanunk a vacsorát.

 

miskolc-aranykorona-tortenelmi-hotel-etterem-latvanypince7.jpg

 

Már az érkezésnél megfog minket a középkor hangulata, hiszen a bejáratnál a Johannita Kard és Kereszt Testvériség tagjai fogadnak minket, természetesen teljes fegyverzetben. A mindig mosolygós személyzet pedig a helyünkre vezet, a borlovagok termébe. Egy üdvözlő itallal a kezünkben ülhetünk le a teremben, ahol könnyed, korhű zene szól, harsonások és a gitárművész, a zseniális Vihula Mihajlo jóvoltából.

 

120487259_3321792641209950_5678110496029500454_n.jpg

 

Papp Csaba és erdélyi medvéje Ferenc az, aki a szórakoztatásunkról gondoskodik egész este, ők folyamatosan visszatérnek a lakoma közben, de előtte vagy utána is kedélyesen elbeszélgetnek a vendégekkel.

 

120429579_3321792117876669_1498895701769050171_n.jpg

 

Mielőtt a lakoma kezdetét venné, Varga Csaba, alias Giorgio üdvözöl mindenkit és bemutatja az esemény szervezőit, lebonyolítóit. Megszólal Szendrei Mihály, az étterem vezetője, a lakoma ötletgazdája, és elmondja, hogy itt és most a középkori nemesek rangjára "emelkedünk". Átélhetjük az akkori nagy-nagy lakomák hangulatát - vagyis annak egy részét, hiszen akkor az napokig, hetekig is eltarthatott. De nemcsak az ügyvezető szólal meg, hanem a csodás ételeket élénk varázsoló szakács is, aki nem más, mint Kőrössy Kálmán életmű díjas séf. A felszolgáló személyzet is üdvözli a vendégeket, akik már izgatottan várják a produkció kezdetét.

 

A miskolci borokról...                                                                               ,,Itt az Avas, az Angyal-völgy, 's a' kedves Bábonyi-bércz Olly Kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."                    (Strong Sámuel: Miskólcznak a javai - 1800-ból)                                    A miskolci borkultúra akár a honfoglalással is egyidős lehet. Miskolcot konkrétan szőlőbirtok kapcsán 1325-ben, egy Fülöp nádor által írt oklevélben emlegetik, melyben Miskolc határleírásában egy köves út mellett, a Szécsi család szőlőbirtoka húzódik, valahol a Bábony és Keresztúr falvak határában, melyen szőlőt termesztettek.                                                                                              A városi fejlődés és a szőlőkultúra együtt járnak a 14-15. századi Miskolcon. Dr. Tóth Péter történész a borsodi mezővárosok 14. századi "átrendeződését" a gömöri bányavidék benépesítésével magyarázza. Szerinte ebben az időben bontakozott ki a fejlett szőlőkultúra a vidékünkön. A bányavárosok környékén több tucat agrárfalu is létesült, melyek élelemmel ellátták őket, viszont a borral adósak maradtak. A Putnok "fölötti" területen nem lehetett szőlőműveléssel találkozni, a várostól délre azonban komoly szőlőtermesztés bontakozott ki.                                                              A török rabiga alatt is folytatódott a borkereskedés, azonban a török nem itta a bort, nem kellett kilencedet fizetni neki.                          1577-ben Miskolcon 14 szőlőhegyen, 627 gazdának volt szőlője. Ebből 117 az Avason, 105 a Bábonyibércen, 83 a Bedegvölgyön, a többi szerte a városban.                                                                              A miskolci bor nemcsak azért volt híres, mert a szőlői jó minőségűek voltak, hanem azért is, mert a Miskolc környéki pincékben ideális körülmények között lehetett tárolni, érlelni a borokat. Miskolcon soha nem termeltek annyi bort, amely annyi pincét indokolt volna, amennyi a város területén található. Egy kereskedelmi központ volt városunk, innen indultak útjukra a Felvidék és Lengyelország felé is a miskolci - és más városból származó - kereskedők.                                                                               A miskolci bortermelés végét a filoxéra járvány jelentette. Először a bedeg-völgyi szőlőkben ütötte fel fejét a járvány. Hatalmas pusztítást végzett, amely után már nem tudott lábra állni a miskolci szőlőtermesztés.                                                              1780-ban 1424 borospincét írták össze Miskolcon, 1817-re ez a szám már 1779-re emelkedett. Városunkban a 19-20. században komoly "pincekultúra" bontakozott ki. Ebben az időben tartotta magát az a mondás, hogy ,,nem is igazi miskolci az, akinek az Avason nincs pincéje." Az avasi és a tetemvári pincékben vígalmi negyed alakult ki, asztaltársaságok alakultak írókkal, költőkkel, befolyásos emberekkel.                                                                                                                           Egészen különleges adottsága a városnak, hogy a belvárostól pár percre, Miskolc szívében helyezkednek el ezek a pincesorok.

 

A bevezető után a Miskolci Főnix Tűzzsonglőr Csoport bemutatójában gyönyörködhetünk, majd az előétel elfogyasztása alatt Hajdu Roland borász avat be minket a miskolci bortörténelem jeles eseményeibe, illetve ajánlja figyelmünkbe borait. Reméljük a Bükki borvidék ismét elfoglalja majd méltó helyét a hazai borok élmezőnyében.

 

120392067_3321791561210058_3334670442532704987_n.jpg

 

A nagyon finom ragulevest cipóban kapjuk meg, közben Ludas Matyi és Galiba keresi a közönség soraiban Döbrögit, illetve Csaba atya és Ferenc medve szórakoztatja ismét a nagyérdeműt. A Johannita lovagrend fegyver és harcászati bemutatója közben a kardforgatók boszorkányt is találnak a közönség soraiban, akit végül visszakap férje, hiszen kiderül az ártatlansága.

 

233649338.jpg

 

Az est egyik fénypontja Bódis Gergely bemutatója. Lenyűgöző számomra Emese a sólyom, aki centikkel az asztalok - és a vendégek - mellett-felett repül el. A Tűzzsonglőrök visszatérte után kisebb szünet következik, majd jön a főétel, a lakoma fénypontja. Svédasztalos formában érkeznek a kemencében sült finomságok a nagy asztalokra. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Kemencében sült húsok, párolt zöldségek, köretek, savanyúságok és gyümölcsök. Mindez fatálakon, szakácsok által felszolgálva. A fő fogást teljes sötétségben szolgálja fel a személyzet, a húsok pedig lángra is kapnak Giorgio jóvoltából.

A főétel elfogyasztása utána a solymászok, és természetesen Csabáék is visszatérnek a közönség nyagy-nagy örömére. Különböző feladatokkal szórakoztat mindenkit Csaba és Ferenc, a solymászok pedig megröptetik mégegyszert madarukat a pincében.

 

120377042_3316689821720232_3580004531589318838_n.jpg

 

A nagyon jó hangulatú estét a desszert zárja, ami után - ahogy Giorgio ígérte az elején - szinte gurulva távozunk, nemcsak jóllakva, hanem élményekkel is tele.

Ha rám hallgattok, egyszer mindenképpen ellátogattok egy Reneszánsz Lakomára, ilyen jól felépített, tematikus vacsoraesten még nem jártam. A következő lakoma időpontja október 24.! Az elővételes jegyek már kaphatóak!

 

120321245_3316665208389360_4773284725207511262_n.jpg

 

A képek forrása az Aranykorona Történelmi Étterem és Látványpince 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr3516225276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása