Ezúttal a diósgyőri reformátusok történetéről próbáltam minél több mindent megtudni, nagyon érdekes história kerekedett belőle. Remélem nektek is tetszeni fog. Az írás elsősorban Balázs István könyvének tartalmára épül. 

A diósgyőri református templom. Forrás: Wikipédia.

Diósgyőrben az első protestáns prédikátornak Körtvélyesi Dánielt tekintik, akit Melanchton avatott pappá, aki Luther közvetlen munkatársa volt. Ebben az időben - a blogomon már sokszor emlegetett - Balassa Zsigmond-Fánchy Borbála "zsarnokpáros" volt a diósgyőri uradalom birtokosa. Sanyargatta is a diósgyőri jobbágyait a bigott katolikus földesúr, és főleg a miskolciakkal való összetűzéseiről volt híres Fánchy úrnő, aki özvegységre jutása után még a szomszéd mezőváros bíráját is elraboltatta egyszer. Ezeken túl a két pálos - diósgyőri, szentléleki - kolostor is tapasztalhatta gátlástalan mivoltukat. 

A hithű katolikus birtokosok korlátozásai ellenére Diósgyőrben is egy homogén református vallású lakosság jött létre. Azután pedig végképp, miután Fáchy halála után az uralkodó ismét zálogba adta az uradalmat, ahol protestáns birtokosok kerültek hatalomra. Akárcsak Miskolcon, Diósgyőrben is az 1560-as években került a református egyház birtokába a régi katolikus templom. 

Pápai Tóth Mihály emléktáblája a mai templom bejárata fölött

A diósgyőri református egyház legnagyobb támogatója a kezdeti időszakban enyingi Török István, akinek a nagyapja az Egri csillagokban is szerepet kapó Török Bálint volt. István öt éves korában került az uradalomba és mind katonaként, mind gazdálkodóként, mind a református egyház pártfogójaként szerzett hírnevet magának. A templom és az iskola alapítójaként tisztelték. Ugyan ahogy fentebb említettem nem akkor vették birtokba a régi templomot a protestánsok, amikor Török volt az uradalom (rész)birtokosa, de valószínűleg komoly felújítást, átalakítást hajtott végre ott, ezért nevezik alapítónak. Török István mindent elkövetett az utódlása érdekében, háromszor nősült, de végül gyermek nélkül hunyt el, 1618-ban. A diósgyőri templomban helyezték végső nyugalomra, ahol márványtáblát állítottak a sírja felé. Ez a sír, illetve a marványlap egészen addig látható volt, amíg a katolikusok nem vették (újra) birtokba az épületet. Egyes információk szerint a falba lett beépítve, de mivel komoly régészeti kutatás nem történt a templomban, így nem tudni, hogy ott van-e még.

A templomot egy török csapás égette fel valamikor a XVI-XVII. század fordulójának közelében. Ezután az istentiszteleteket egy nagy fa alatt tartották, majd a vár palotatermét használhatták erre a célra. Éppen ezért a népnyelv ezt a helyiséget ,,Prédikáló palotaként" emlegette. A XVII. század közepén határozta el a közösség, hogy egy imaházat épít fából. Az engedély megadásához az erdélyi fejedelem beleegyezése kellett, mivel Borsod vármegye ekkor hozzá tartozott. 

A  fejedelem megadta az engedélyt, de az építkezés csaknem akart megindulni, mert nehéz idők jártak. A török miatt a település teljes lakossága a várba jár aludni. Az imaház a várhoz közeli telken kellet, hogy épüljön, éppen azért, hogy egy esetleges török rajtaütés esetén könnyen be tudjnak oda menekülni a hívek. 1657-ben kezdődött meg végül az építkezés, valószínűleg elkészült, azonban 1669-ben újra fel kellett azt építeni. Balázs József a könyvében azt írja, hogy tűzeset történhetett az imaházban. 1678-ban ismét átépítettek valamit rajta, majd 1743-ban bővítették. Egészen 1795-ig használta az egyházközség, és még 1826-ban is bizonyosan állt. 

A Diósgyőri vár a végvárak közé tartozott, mégha nem is a legjelentősebb közé, de mindenképpen említésre méltó volt. A település a vár alatt éppen ezért sokat szenvedett a töröktől. Ebben változást csak az 1664-ben ratifikált vasvári béke hozott. Illetve csak hozott volna, hiszen a kurucok évtizedei következtek. 1673-ban a várat kuruc bujdosók foglalták el, kiket csak ostrommal füstölték ki a labancok. Az erődítmény ekkor veszítette el hadászati jelentőségét. 1704-ben pedig Rákóczi katonáit szállásolták be három hónapra a romos várba.

Forrás: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben, 81. oldal

A XVII. században is még csak reformátusok éltek a településen. Érdekes eset volt a XVIII. században, hogy Haller Sámuel a zálogbirtokos református vallású, a felesége azonban, aki halála után örökölte az uradalmat, a római katolikus felekezet tagja volt. Báró Barkóczy Júliannának hívták az asszonyt, aki egy pár tulajdonságában hasonlított Fánchy Borbálára. 1712-ben önkényesen elűzte a reformátusokat a régi plébánia területéről azzal az indokkal, hogy a Rákóczi szabadságharc idején rekvirálták azt a katolikus egyháztól. A dologból per lett és a reformátusoknak sikerült bizonyítaniuk azt, hogy a területet már legalább 150 év óta birtokolják és adományként kapták azt. Az ellenreformáció idején jelentősen korlátozták a reformátusok jogait is.

1718-ban már bizonyosan voltak katolikus családok Diósgyőrben, ekkor szűnt meg az a homogén református közösség, amely eddig jellemző volt reá. Persze ez a pár család még elenyésző volt a protestáns tengerben, de megindult Diósgyőr katolicizálása.

1743-ban a helyi református közösség már nem ragaszkodik annyira a régi templom romjaihoz és területéhez, mert egy szép és nagy fatemplommal (imaházzal) rendelkeznek. Az egri káptalan el is vette a romos templomot, az iskolát és a parókia épületét, helyette megfelelően kárpótolta a protestáns egyházat.  

1746-ban a katolikus diósgyőri egyházlátogatási jegyzőkönyvben az allabbiakat írják a református templomról:

,,Ezen helység kálvinista eretnekei az uradalmi major mellett egy vesszőből épült, kívülről és belülről betapasztott imaházzal bírnak, melyet - ahogy hírlik - maguk emeltek a kuruc idők után. 1743-ban nemcsak bővítették, hanem új sövénnyel fonták be oldalról, betapasztották, bemeszelték, bár a plébános úr ellene mondott. Az imaház fedele zsindely, bár régi, mégis jó. Az imaház kerítésen belül körülbelül 10 lépésre van egy kis fatorony, melyet alsó részén - fészer módjára - sárral tapasztották be, felső részét pedig deszkával vették körbe. Ebben van három harang, a legnagyobb majdnem három mázsa. (...) Az imaház körül igen szép sűrű deszkakerítés van, erős is, keskenyebb léccel terve, az imaház megóvása az egyházközség dolga, mégpedig ingyenes felajánlásokból. Van az imaháznak szép nagy kelyhe, belül és kívül is jól bearanyozva, hogy ezüst-é vagy réz, nem lehet tudni." (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben, 59. oldal)

1755-től kezdődött Diósgyőrnek mint uradalmi központnak a fejlesztése. Az építkezéseknek útjában állnak a fent említett intézmények, bár az imaháznak nagyobb problémát jelentett a Szinva, mely a faépítményt folyamatosan károsította, rongálta. 1762-ben új helyet kellett keresni az összes reformátusok tulajdonában lévő intézménynek a településen. 

1763-ban a reformátusok kérelmet írták a zálogbirtokos Grassalkovich Antalnak, kérték, hogy adjon engedélyt új templom építésére. Erre válaszolt Grassalkovich, aki azt írta, hogy ő erre nem tud adni engedélyt, csak a vármegye, ennek kiadását azonban nem fogja ellenkezni. 

A diósgyőri templom és harangláb 1719-ben. Rajzmásolat Aszalay Ferenc tollrajza alapján. Rajz: Kárpáti László és Gyulai Éva, 1991. Forrás: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben, 62. oldal.

 Íme a diósgyőriek levele Grassalkovich Antalhoz:

„Nagyméltóságú gróff gyáraki Grassalkovics Antal úr, felséges koronás Királyné Asszonyunk belső titkos tanácsosához, a felséges Magyar Aulica Camara praesesséhez (=elnökéhez) te(kinte)tes nemes Borsod vármegye főispányához Ő Excellenciájához", amelyben így esedeztek földesurukhoz: „amint maga is Excellentiád bölcsen és kegyelmesen tudgya, minemű alkalmatlan helyen, vizenyős és sáros fenékben legyen letéve szegény helységünkben az Isten szent nevére, tiszteletére rendeltetett oratóriumunk, és gyakran mind dominális tiszt uraiméknak, mind pedig olykor megfordulni szokott cameralis uraknak, mind Excellentiádnak is nálunk lött kegyes jelenlétiben igen közel lészen az említett oratóriumunk az dominális házhoz, s mind harangozásunkkal s netalán éneklési cultusunkkal is mely sokszor s talán mindennap alkalmatlanságára voltunk és legyünk, de amellett csekély és kicsiny volta miatt igen szorosan is férünk belé [...] reménykedünk Excellentiád irgalmas színe és tekintete előtt, méltóztasson [...] Felséges Koronás Asszonyunk előtt kegyelmesen exoperálni (= elérni), hogy azon oratóriumunk Hlyeién alkalmatlan helyről, mind a mi, mind pedig a tekintetes dominium részirül alkalmasabb helyre transferaltatni, és annak épülete egy kevéssé nagyobbra és ex solida materia (=szilárd anyagból) engedtessék"

(Forrás: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben, 70. oldal)

Végül hosszas útkeresés után 1769-ben a kamara adta meg az engedélyt az épületek máshol történő felépítésére. A templom alapkövét 1769. július 10-én tettek le, és 1771-ben készült el. A bejárata fölött emléktáblát helyeztek el Pápai Tóth Mihály lelkipásztor, geológus, a diósgyőri kohászat kezdeményezőjének emlékére. Pápai 1764-től vállalt szerepet Diósgyőrben, ezalatt a Bükköt is megszállottan járta, és ő ajánlotta Mária Terézia figyelmébe a hegységben található és hasznosítható nyersanyagot, melynek eredményeképpen létrejött a vasgyártás, megalapították a vasolvasztót. Pápai igazi polihisztor volt, óriási nyereség a diósgyőriek számára. 

,,Az alapkövet 1769-ben tették le a napkeleti oldalon, bele írást helyeztek. Szövege: Az egyedüli Istennek, a háromszor legnagyobbnak és legjobbnak, dicsőség az egynek és a Szentháromságnak. A legdicsőségesebben uralkodó fenséges császárnő és Magyarország királynője, Mária Terézia különleges kedvezéséből és kegyéből kegyelmesen megengedte, hogy a diósgyőri helvét hitvallást követő egyház ezen a helyen új templomát felépíthesse. E célból kijelölte nemes Borsod vármegye rendes hivatalt viselő küldötteit. Ezek közül első főtisztelendő Ketter Ferenc úr, a kerület és ezen vármegye főesperes-helyettese. Második tekintetes és nemzetes Szőlősy Ferenc úr, helyettes alispán, a harmadik nagyhírű és nemzetes Gömöri Antal szolgabíró úr, a negyedik az igen híres és nemzetes Fodor József, esküdt ülnök úr, az ötödik a nagyhírű és nemzetes Kováts János úr, az Úr diósgyőri praeceptora. A felmérést elvégezték az Úr 1769. évében július 10. napján. Az első követ pedig ide a fundamentumba helyezték július 27-én délelőtt 11 órakor, mikor ennek az egyháznak Pápai Tóth Mihály volt a rendes lelkipásztora, nemes Erdős Mihály a gondnoka és Czikó István az első bírája. Ezen írást írta és metszette Szoboszlai Apa József született magyar lovag és mathematikus."

(tirek.hu - a miskolc-diósgyőri református templom)

A diósgyőri reformátusok temploma torony, harangláb és harang nélkül készült el, és természetesen nem nyílhatott a bejárata az utcafrontra. 1782-ben már a luthernánus egyház hivatalosan is létrejött a településen, ez volt a harmadik vallási felekezet. 

1847-ben már izraelita imaház is állott Diósgyőrben. Ekkor történt először a reformáció óta, hogy a római katolikusok többségbe kerültek a reformátusokkal szemben. 1868-tól - miután a vasgyártás Diósgyőrbe költözött - rengeteg, nem feltétlenül magyar ajkú felvidéki család érkezett a településre. 

A Vasgyár fejlődése, bővülése természetesen hatással volt a diósgyőri református gyülekezetre is. 1887 után már Diósgyőr földművesei, állattartói is a gyárba mentek dolgozni, ezért a természetbeni fizetést a pénzbeli váltotta fel.  

A templomba 1908-ban került orgona, egy nagyobb felújítás keretében, majd 1927-ben a villanyt is bevezették. 1928-ban a diósgyőri és a vasgyártelepi egyház egyesült. Családi istentiszteleteket, bibliaórákat tartották, nőegyletet hoztak létre, cserkészcsapat működött, ifjúsági klub működött, tea-estéket rendezték az iskolában. Aktív, virágzó egyházi élet folyt.

Egészen a szocialista rendszer beköszöntéig. Ennek az írásnak most nem tárgya az "átkos" rémtetteivel, bűneivel foglalkozni, legyen elég annyi, hogy a vallási élet jelentősen háttérbe szorult az évek alatt. 

Változást csak a rendszerváltás hozott, napjainkban is élénk egyházi élet folyik Diósgyőben.

Forrás:

Wikipédia - Melanchton szócikk, Diósgyőri református templom szócikk

Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. - Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben

tirek.hu - a miskolc-diósgyőri református templom

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Tíz történelmi érdekesség Diósgyőrből