Természetesen Miskolcon sem volt mindig, mindenki jó ember - ahogy manapság sem az -, sokan vannak olyanok, akikre nem büszke a város. Nézzünk most hét ismert városi polgárt, akik nem lopták be magukat a helyiek szívébe.

Saguna Anasztáz (András) (1809-1881)

Erdélyi román püspök, a magyarság ellensége, Erdély "románosításának" egyik első képviselője.

Saguna Anasztáz aromán kereskedő szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1809-ben, Miskolcon. Először a helyi görög iskolába járt, majd Pesten végezte a jogot és a ,,bölcseletet". 1829-ben lépett egyházi pályára a verseci szerb püspök javaslatára. A püspök udvari papja és az egyházi iskola tanára lett. Később szerzetesek állt, ott kapta az András nevet. Amikor Stratimirovics szerb pátriárka megismerte, szinte azonnal titkárának fogadta. 1842-ben a kovili zárda apátja, 1845-től prépostja. 

Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

1847-ben ment Erdélybe, 1848-ban szentelték román ortodox püspökké. Sürgette az erdélyi román iskolák felállítását. A szabadságharc folyamán csatlakozott régi barátjához Stratimirovics pátriárkához, hogy a szerbek magyarellenes mozgalmában vegyen részt. 

1850-ben a Lipót-rendet kapta a császártól szolgálatai érdemeként. 1852-ben bárói címet kapott és a belső titkos tanácsosi rangot. 1867-ben a Vaskorona-rend I. osztályát, és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta meg. 

A román nyelvű oktatást szorgalmazta, saját pénzén oktatott fiatalokat, hogy azokat majd saját céljaira használja, ezért gimnáziumot is alapított 1851-ben. 1852-ben Nagyszebenben nyomdát működtetett, ahol román nyelvű könyveket nyomtatták a diákoknak, 1853-ban román nyelvű politikai napilapot indított. 1864-ben elérte azt, hogy szétvált a szerb és a román görögkeleti egyház, ekkor lett erdélyi román érsek, ezzel is ellenérzését fejezte ki az unió ellen. 1862-ben román kultúregyletet alapított Brassóban. 

1865-ben a kolozsvári nagygyűlésen azt akarta elérni, hogy Magyarországot és Erdélyt szétválasszák egymástól, ezért vád alá akarták helyezni. 1871-ben vegrendelete szerint teljes vagyonát a román görögkeleti egyházra hagyta, ebben az évben Bukarestben a román Akadémia tagjává választották. 1881-ben hunyt el. 

Érdekes, hogy a miskolci, többségükben aromán kereskedők - vagy, ahogy hívjuk őket összefoglaló néven: görög kereskedők - magyarrá akartak válni, megszerették ezt az országot. Saguna András nem, ő őrizte nemzetiségét és sajnos sokat is tett szülőhazája ellen. 

Regula Ede (?-1911) 

Asztaloslegény, három emberi élet kioltója.

A brutális esetre Edelényben került sor, de mivel a tárgyalás itt történt, Regula Edét is Miskolcon temették el, illetve egy bizarr képeslap is városunkhoz köti a történteket, úgy gondoltam, helye van ebben az írásban. 

1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt a megdöbbentő bűncselekmény. Regula Ede egy baltával három emberi életet oltott ki Edelényben. A helyi csárda tulajdonosa és a családja volt az áldozat.

Aznap reggel furcsa volt, hogy a csárda még nincs nyitva, ugyanis Czeisler Henrik már reggel négykor ki szokott nyitni. Ezért mentek be a házba a tulajdonost keresve. Ekkor fedezték fel az áldozatokat, borzalmas látvány tárult a szemük elé. Henriket és feleségét Deutsch Rozát holtan találták, Henrik húga Gizella azonban még élt. Életéért hosszasan küzdöttek a miskolci kórházban, de sajnos őt sem lehetett megmenteni, négy nap után adta fel a küzdelmet a szervezete. Mindössze 15 évet élt... Henrik fél éve nősült meg, és a felesége áldott állapotban volt...

Regula Edét szoros őrizetben vitték Miskolcra. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Regula Ede egyedül követte el a gyilkosságot. A pincén át jutott a lakásba, ahol Czeisler úr még ébren volt, hiszen felöltözve találták meg a holttestét is. A gyilkos bement, ölt, és elmenekült, a mindössze 200 korona zsákmányával együtt. A gyilkos fegyvert a Bódva patakban találták meg, ez a nyom vezetett szinte azonnal Regulához, mivel a balta egyértelműen az apja által gyártott szerszám volt.

Amikor Regula Edét Miskolcra szállították nagy tömeg várta, úgyhogy inkább a csendőrlaktanyába szállították, mert féltek a lincselés eshetőségétől.

,,Mikor a rablógyilkossággal gyanúsított asztaloslegényt a városháza felé vitték, tömeg szenvedélyes szitkokban tört ki:

- Gyilkos! Gazember!

- Agyon kell verni!

- Fenevad!"

(Délmagyarország - 1911. augusztus 10., 3. oldal)

Regular Edét halálra ítélte a bíróság. A kivégzésének napján ennyit mondott az esetről:

 ,,- Megérdemlem a nagy büntetést. Beismerem, hogy nagy bűnt követtem el. Megbántam a bűnömet. A töviseket kihúztam a más lábából és a magam fejét eljátszottam."

(Miskolczi Napló - 1912. március 14., 4. oldal)

Érdekes, hogy Regula Ede történetét több vers, ballada is őrzi, sőt, utóbbi nyomtatásban is megjelent, már-már hőst faragtak belőle. A temetéséről megdöbbenve ír a Miskolczi Napló tudósítója. Először is, a törvény szerint meg volt határozva, hogy a halálraítélteknek a temetése egyszerű, feltűnést nem keltő módon történjen. Nos, ez nem így történt városunkban. Erősen kifogásolja a cikkíró, hogy a temetési menetet 10 000 fős "népség" kísérte. Mintha egy ünnepelt nemzeti hős, vagy a város magas rangú tisztviselője hunyt volna el.

,,A város intelligens közönsége megbotránkozással tárgyalja ezt a botrányos temetést, amely valósággal glorifikálása volt a bűnnek, amelyet a törvény halálbüntetéssel sújtott."

(Miskolczi Napló - 1912. március 16., 4. oldal)

Regula Ede sírján az evangélikus sírkertben meg 1924-ben is gyújtottak gyertyát valakik a Reggeli Hírlap szerint. A ferde fejfába szöggel karcolta bele valaki a gyilkos nevét. A temetőőr is megerősíti azt, hogy a temetés után síró asszonyok hordták a koszorúkat, virágokat a sírra...

Kosztor Sándorné (Bodnár Gizella) (1926-2019)

Repülős Gizi, talán így ismerősen hangzik mindenkinek ez a név. Persze, koránt sem említhető egy lapon a fentebb említett két személlyel - sokan azt sem tudják, hogy miskolci volt -, de azért nem büszkélkedik azzal egyik lokálpatrióta sem, hogy Repülős Gizi a városunkból származik.

Nagyon sokszor, majd' negyedszáz alkalommal ítélték el - kétszáz bűncselekmény miatt -, több mint negyven évet kapott összesen, de ebből csak közel húszat töltött a rácsok mögött. 2017-ben - 91 évesen - keveredett kétes helyzetbe utoljára, gyakorlatilag élete végéig megmaradt a kleptomán hajlama. Összesen hat alkalommal részesült közkegyelemben. Az adatok, amelyeket róla találunk eléggé változóak. Saját maga is ellentmondásos nyilatkozatokat tett az életéről, börtönben töltött idejéről, lopásairól. Az angol nyelvű sajtó a ,,Flying Gizi" vagy az ,,Airplane Gizi" nevét ragasztotta rá.

Bodnár Gizella 1926-ban Miskolcon született. A családi körülményei átlagosak voltak, megfelelő nevelést kapott. Jó eszű gyermek volt, csak bizony már kiskorában előjött nála az a bizonyos "hajlam" a másé iránt. Azt mondta erről Gizi, hogy ennek egy hatéves korában elszenvedett agyhártyagyulladás volt az oka - emelett mindig kitartott -, amelyből szerencsésen felépült. Ennek a nyoma - egy heg - máig látszik a CT felvételeken. Állítólag Szent-Györgyi Albert is kezelte, aki azt mondta neki, hogy vagy világhírű művész vagy bűnöző lesz belőle...

Forrás: index.hu

Még gyerekkorában - saját bevallása szerint - az apja otthon elmozdította a kutyaólat takarítás miatt, ekkor találta meg a sok, Gizi által összelopott holmit. Jól meg is verte, de a szomszéd is megmondta már akkor, nem verés kell ide, hanem orvos.

Ennek ellenére - legalábbis ő ezt állítja - a kassai leányneveldébe nyert felvételt és végzett irodalom-történelem szakon. Egy korábbi cikk fémipari főiskoláról tesz említést egyébként. De mikor is végezte volna iskolátit/ját, amikor már 1944-ban, majd 1946-ban is büntetve volt, onnantól kezdődően pedig szinte folyamatosan? Az, hogy három nyelven beszélt lehetséges, hiszen külföldön is élt, többször járt nyugaton és keleten egyaránt. Olyan forrásra is akadtam, ahol azt állította Gizi, hogy ő márpedig apácának tanult.

Már a negyvenes években is volt büntetve, majd következett az első házassága, ahol három gyermeke született. A nővére egy barátnőjének a bátyja lett a férje. Nem volt szerelmi házasság, hamarosan el is váltak. Egy kis időre hagyta csak abba a tolvajlást. 1946-tól már lehet találni újságcikket Giziről, az ismert tolvajról.

A Repülős Gizi ragadványnév úgy maradt rajta, hogy az ötvenes években - is - üzemelő belföldi repülőjáratokon is "dolgozott", bár ezt mindig tagadta, sőt állítása szerint soha nem ült ilyen gépen, mert rettegett a repüléstől. Elmondása szerint az a bizonyos repülőjegy, amit nála találtak, és amiből a neve eredeztethető, a férjéé volt. Pedig a legenda szerint reggel átment a szomszédhoz kérni valamit - napközben a belföldi járatokkal utazgatott, a vidéki városokban lopkodott ezt-azt -, majd este vissza is adta a kölcsönt, így próbált meg alibit szerezni magának.

,,- Mese habbal, hogy Gizi félt a repüléstől – rakta helyre a kérdést a Borsnak Tóth Károly nyugalmazott rendőr-alezredes. – Én kétszer is elkaptam. Egyszer magam riasztottam a fővárosi kollégákat, akik már várták a ferihegyi reptéren – mondja a miskolci rendőr, aki 1951-től 1988-ig szolgált a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon."

(BorsOnline - Tényleg repülővel járt lopni Repülős Gizi - városi legenda)

1956-ban disszidált gyermekeivel együtt. Járt Londonban, Párizsban és Amszterdamban is, ezeken a helyeken - szintén csak - állítása szerint kiváló magyarnóta-énekesként tartottak számon, de itt is lopott. Ő azt mondta, hogy három év után tért haza, más források szerint már 1957-ben itthon volt. A megtorlás utáni amnesztia okán hat évet engedték el büntetéséből.

Hivatalos források szerint már 1950 és 1970 között közel 15 évet töltött börtönben. Papírja is volt a betegségéről, bizonyított a kleptomán hajlama, és a kleptománia nála, mint betegség. Azt nyilatkozta többször, hogy hiába tesz bármit ellene, egyszerűen lopnia kell. Ami még érdekes lehet az, hogy amikor a bűntetteitt elkövette, akkor könnyedén megtette azokat, azonban utána nagyon rosszul volt. Remegett, reszketett, félt és különböző fizikai tüneteket produkált, így vették észre később a gyermekei is, ha "rossz fát tett a tűzre". Talán ez bizonyítja valamennyire betegsége valódiságát. Tapasztalatból tudom, az elme aztán csuda dolgokat tud tenni az emberrel...

Sok helyen élt. Miskolcon született Kassán tanult - ha igaz -, majd Csepelen lakott. Ezután Miskolc és a főváros között gyakran váltogatta lakhelyét. Városunkban a szülei a Vasgyárban laktak - legalábbis ezt írja egy 1948-as cikk. Ő pedig lakott a Danyi-völgyben, a Martintelepen és még ki tudja merre a városban.

Élete alkonyán Komáromba költözött azért, hogy ott majd nyugodtabb élete lesz, de 2009-ben ott is lopáson érték. Utoljára 2017-ben keveredett egy zűrös ügybe, de ott nem emelték vádat ellene.

A hetvenes évek után folyamatosan a bűnözés tette ki élete jó részét. Gyermekei sem tudták elviselni ezt a hajlamát, így fokozatosan elhidegültek egymástól, külföldre költöztek. Sok esetben történt az, hogy őket is zaklatta a rendőrség anyjuk egy-egy ügye alatt. Gizi bűncselekményeinek jó része valószínűleg soha nem derült ki, vagyis az kiderült, hogy történt bűneset, azonban az soha, hogy ő volt a tettes. Nagymamakorba lépve sem hagyta abba a besurranást és a rendszerváltás sem csillapította benne a tolvajlás kényszerét. 

Történetét külföldön is megismerhették, hiszen írt róla a Washington Post online változata, a szintén amerikai CBS News, a kínai China Daily, az ausztrál Herald Sun, de több német és lengyel újság vagy internetes portál is foglalkozott a magyar besurrannóval. Magyarországon egy rajongói oldala is üzemel a mai napig Repülős Gizinek a Facebook-on, igaz, elhunyta után már nem nagyon aktív.

2019-ben hunyt el egy fővárosi kórházban, egy legenda távozott közülünk. Nyugodjon békében Gizi néni!

Novák Tünde (1979-) és Fekete László (1969-2000)

Avagy a miskolci Bonnie és Clyde. Ki ne hallott volna a hírhedt bűnöző párosról, a miskolci Bonnie és Clyde-ról és a Gömöri felüljárón történt lövöldözésről, ahol súlyosan megsebesült egy rendőr is. A hazai sajtó adta nekik ezt a becenevet, azonban ők messze nem voltak olyan profik és kegyetlenek, mint elődeik. Fekete László, azaz Clyde az előzetesben öngyilkosságot követett el, párja, Novák Tünde viszont letöltötte a büntetését.

1995 és 2000 között több fegyveres bűncselekményt is elkövettek. Észak- és Kelet-Magyarország volt a fő tevékenységi központjuk. 2000 áprilisában azonban rendőrkézre kerültek, nem sokkal ezután László öngyilkos lett, Novák Tünde viszont leülte a rá rótt büntetést és szabadulása után próbál normális életet élni. Börtönévei alatt sikerkönyvet írt, amit meg is filmesítettek 2004-ben.

A Nyíregyházán egy banknál biztonsági őrként dolgozó László 1995. június 12-én ismerkedett meg az akkor mindössze 16 éves Tündével, akivel szenvedélyes viszonyba került. 1995. július 31-én egy ilyen randi alkalmával a fiú munkahelyén egy üres irodában véletlenül megtalálták a bank trezorjának kulcsait. Először csak meg akarták tekinteni a széfben lévő, minden bizonnyal hatalmas összeget, közben azonban elcsábultak és magukkal vitték a 27 millió forintot. 

A '90-es évek végén újabb nagy balhéra készültek, - valószínűleg egy pénzszállító autó kirablására - ezért fegyvereket szerezték be, az autójukat is páncél borítással látták el. Autókra is szükségük volt, azokat is raboltak, egyik esetben lábon lőtték a gépkocsiját védő tulajdonost.

Tervüket azonban nem tudták megvalósítani, mert egy kapitálisan amatőr hiba miatt lebuktak. Egy piros lámpánál haladtak át szabálytalanul, amikor az ezt észrevevő rendőrjárőr üldözőbe vette őket. Hajsza következett Miskolc belvárosában, melynek során egy menetrend szerint közlekedő autóbusszal ütközetek a Gömöri felüljárón. Ezután dördült el László lövése, amellyel súlyosan megsebesítette K. Z. főtörzsőrmestert, aki hetekig élet-halál között lebegett és csak a gondos orvosi kezelés tudta megmenteni életét.

Ekkor már komoly hajtóvadászat kezdődött a páros kézrekerítésére, - 1 000 000 forint nyomravezetői díjat ajánlott a rendőrség és lezárta a várost - akiket egy hejőcsabai garázsnál fogtak el 2000. április 14-én. Elfogásuk körülményei ellentmondásosak, állítólag vádalku keretében feladták őket, de előfordulhat, hogy a Gömöri felüljárónál maradt autójukban talált nyomok alapján akadtak a nyomukra.

Előzetes letartóztatásba helyezték őket, ahol László 2000. július 12-én öngyilkosságot követett el, a lepedőt csíkokra szabdalta, összekötötte, és erre akasztotta fel magát a cellájának azon részén, ahol a kamera nem láthatta tevékenységét. Ekkor Tünde összeomlott, négyszer kísérelt meg ő is véget vetni az életének.

Tünde a tárgyaláson megbánást tanúsított, ennek ellenére 11 évet kapott, amelyből - az előzetest is beleszámítva - 9 évet - 8 év, 10 hónapot - ült le, ezt az időt nagyrészt a kalocsai börtönben töltötte. Halmazati büntetésként 8 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától és a 680 000 forint perköltség kifizetésére is kötelezték.

2001-ben lett sikerkönyv a börtönben írt visszaemlékezése Tündének, majd 2004-ben - a forgatás 2003-ban zajlott - meg is filmesítették A miskolci bonniésklájd címmel, Deák Krisztina rendezésében. A rendezőnő a hitelesség kedvéért személyesen is megismerkedett Tündével és több esetben a véleményét is kikérte. Tünde a bemutatót végigsírta a sorok között.

2009-ben jó magaviselete miatt a lány hátralévő éveit elengedték. Szabadulása után szerelmi viszonyt kezdeményezett az egyik kalocsai börtönőrével. Az egyik nyilvános televíziós műsorban is elnézést kért mindenkitől, akit valamilyen formában megkárosított. Egy interjúban elmondta, a legnehezebben azt viselte el a börtönben, hogy kívülről a "szabad világból" nap mint nap hallotta a hangokat, az egyszerű hétköznapi beszélgetéseket és tudta, hogy neki bent kell ülnie és nem mehet ki élni tovább az életét.

Fekete László és Novák Tünde egy szerelmespár voltak, akik egy véletlen során óriási pénzhez jutottak illegális módon. A lány fiatalon ki akart törni az otthoni sanyarú helyzetéből, a fiú a szürke mindennapokból. A lány akárhová követte volna társát, Lászlót, aki megrészegedett a sikeres bujkálástól és újabb akciót tervezett. A véletlen, nem célzott lövés, amit leadott, azonban véglegesen megpecsételte sorsukat. László a börtön magányát nem tudta feldolgozni, ezért a halálba menekült. Tündén is örökre megmaradó sebeket ejtett az öt éves kaland és az azt követő kilenc éves büntetés.

Gordovai Fánchy  Borbála (?-1563)

Fánchy Borbála bigott katolikus zálogbírtokos úrnő volt Diósgyőrben, aki gyűlölte a miskolciakat. Ennek többször tanújelét is adta. 

A bozóki vár kapitányának lánya, aki a férje halála után testvéreivel - János és Gergely - tovább folytatta zsarnokoskodását. A miskolciak "török asszonynak" is nevezték a muzulmánokkal való üzérkedései miatt.

A férje, Balassa Zsigmond sem volt egy úriember, ő pusztította el például a szentléleki pálos kolostort a pártharcok idején. 1530-ban még Szapolyai János királytól kapta meg a várat, mint az egyik leghűségesebb embere. Aztán 1540-ben már - János halála után - pártot és vallást váltott. Ferdinánd hűségére esküszik és 20 000 forintért zálogba veszi a diósgyőri uradalmat.

Fánchy Borbálával ma is találkozhatunk a Diósgyőri várban. Forrás : a Diósgyőri vár hivatalos oldala.

1861. szeptember 2-án határozta el Fánchy Borbála, hogy most tényleg megleckézteti a neki olyan sok bosszúságot okozó miskolciakat és bírójukat, Iskora (Eskora, Skora) Mártont. Szóval Borbálát zavarták a miskolciak, mert azt hitte, mint zálogbirtokos mindent megtehet.

Atyafiát, Fánchy Jánost küldte be Mártonért Miskolcra, aki kicsalogatta házából, majd lovasaival elragadta és meg sem állt vele a diósgyőri várig. Borbála asszonyság viszont valamit nagyon elnézhetett, mert bár leskelődve figyelte az eseményeket a távolból, valaki kiszúrta és a fél város utána eredt. De hallgassuk meg az ő szavait, amiben az elrablásról szót sem ejt:

,,(...) Iskora Márton nem úgy adta az választ az kesség eleinte, amint őfelsége rendelte, hanem más levelet mutatott elő és hamis magyarázzák tett az levélből, kin az miskolczi váras igen felfuvalkodott én ellenem, kit én el nem tűrheték, hanem indulék Kassára, az őfelsége kapitányához. És mikor Miskolczhoz közel jutottam volna, küldém ez Iskora Mártonhoz Fánchy János atyámfiát, és hivatnám, hogy megkérjem tőle, miért indította fel az várast azfélle hamis beszéddel és levéllel. Mikor az Iskora Márton közzel jutott volna énhozzám, háta megül, nem tudom, ha ő intéséből, mind az egész váras rejám támada, fegyverekkel és dorongokkal, puskákkal és szekercékkel. Atyámfiát, szolgáimat hagyigálták, sebes is vagyon bennek, és az én személyemet kiűzék, mind szolgálnak öszve, és futva szalattam mind harmad határiglan. Ezzel nem elégettek az miskolcziak, hanem ez Győr határában is lest hántak seregekkel, végezet akaratból, hogy megöljenek, kit az várason is nagy felszóval kiáltottak, undok szitkokkal öljenek." (Gyulai Éva: Helyek és helyszínek a kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században, 132. oldal)

A harangokat félreverték, mindenki az utcára tódult és rögvest Borbála után vetették magukat. Szerintem özvegy Balassánénak esze ágában sem volt Kassára menni, ez csak indok volt arra, hogy Miskolcra jöjjön és előtte a bíróval beszéljen. Persze csak a levél szerint, a valóságban csak leselkedett, hogy miként történnek az események. De balszerencséje volt, valaki észrevette és máris menekülhetett. Egészen Sajókeresztúrig menekült, majd utána, hegyen-völgyön át Sajószentpéter felé egy elkerülő úton - Miskolc megkerülésével - érkezett Diósgyőrbe.

Ezt a menekülést is olvashatjuk tőle, ugyanis Nádasdy Tamás nádornak is elpanaszolta az őt ért sérelmet. Az emberrablást itt is hiába keressük sorai között. A levél 1561. október 8-án íródott.

,,Imár elmegyek Kassára, csak hívd ki, vagy nem. Fánchy János bemene az várasba, hogy az bírót kihívja elémbe. (...) Én pedig immár akkor az város kerte megett az kassai úton valék. Félreverék az város harangját. Én elfutván mindjárt lovammal, szekeremmel mind árkot-bokrot, szántóföldet. Kegyelmes Uram! Egyaránt kezdém futomban ugratnom (...) Hamar elfutonk az Bessenyei határba (...) Látam hogy az Szentegyház igen hitván, hanem menekült az harmadik határra, Keresztúrra. (...) Ugyanezen Győri határban meglepnek, gondolták ezt, hogy együtt hazatérek, hogy megfárattanak lovaim (...) Mindez dolgok meglévén Szentpéter felé menek föl, és onnat a nagy völgyeken, Istennek segítségéből nagy hamar ide hazajuték (...) Az polgárok az várasbeliekkel engemet fegyveres kézzel, puskákkal dárdákkal mind az völgyeken lepének itt Győr körül."

Itt egy kicsit már másabb a sztori, ebben a levélben leírja, hogy nem ment be a városba, csak az úton várakozott. Milyen érdekes, nemde? A ravasz özvegy valahogyan ugyan bejutott a várba, de kijönni már nem tudott a miskolciaktól. De mivel a miskolciak nem ülhettek a vár alatt örökké, - ostrom felszereléseik nem voltak - Borbála pedig a várban, így megegyeztek. 200 hordó bor és 1000 forint ellenében Márton urunkat szabadon engedte fogvatartója.

Így ért véget a harcias asszonyság és a bírójukért tűzbe menő miskolciak története. A vár úrnője már nem sokáig élvezhette összeharácsolt javait, mert két év múlva elhunyt. Utána protestáns birtokosok következtek az uradalom életében megkönnyítve alárendeltjeik életét.

Salamon István (?-1927)

A kalapácsos gyilkos. 

1927. március 10-én a kora reggeli órákban brutális gyilkosság történt egy Szeles utcai házban. Salamon István kőművesmester meggyilkolta megbízója feleségét, és életveszélyesen megsebesítette annak testvérét. Balkovics Jenő kötélverő nem sokkal az eset előtt fogadta fel Salamont, hogy egy verandát építsen a háza udvarára. A költségek összeadása után hárommillió koronában állapodtak meg a felek. Miután a veranda elkészült, a kőműves a pénzt követelte Balkovics Jenőtől, aki halogatta annak kifizetését. Mintegy egymillió koronával maradt adósa a kőművesnek.

Salamon egyre többször jelent meg Balkovicséknál, akiknek az volt a véleménye, hogy amíg nem javítja ki a kőműves az általa vétett hibákat a verandán, ők bizony addig nem fizetnek.

Azon a szörnyű napon Jenő úr reggel hat óra körül a Búza téren lévő üzletébe ment szokás szerint dolgozni. Nem sokkal később érkezett látogatóba öccse, Balkovics Pál a Szeles utcai lakásba. Pál gyermekét a bátyja nevelte feleségével. Beszélgettek pár szót az asszonnyal, majd Jenőné az udvaron dolgozgatott, a férfi a házban maradt.

Ekkor érkezett a részeg és feldúlt Salamon, bement az udvarra és kérdőre vonta az asszonyt a nemfizetés miatt. Balkovicsné valószínűleg kijelentette, hogy amíg nem javítja ki a hibákat, addig bizony nem fizetnek, és az őt fenyegető Salamon elől a pincébe hátrált. Ő azonban követte, majd egy őrült pillanatában rátámadt és agyba-főbe verte egy kezében lévő - magával vitt - kalapáccsal. A szomszédok ekkor már felfigyeltek a segélykiáltásra és kiabálásra, amely 2-3 percig tartott, majd elcsendesedett minden. Az eset után Salamon kijött a pincéből, melynek ajtaját kulcsra zárta. Ezután feldúltan fel-alá járkált az udvaron és hadonászott a kezében lévő kalapáccsal.

Felment a verandán és a házba rontott - az ekkor már a ház köré sereglett kíváncsi szomszédok szeme láttára, akik látták a jelenetet a nyitott ablakon - fojtogatni kezdte a házban tartózkodó Balakovics Pált, majd a földre teperve a véres kalapáccsal rá is lesújtott többször.

Ezután félőrült módjára rohant ki a lakásból, a szomszédok közül senki nem merte útját állni. Miután Salamon elrohant, csak akkor merészkedtek az udvarra a szomszédok, majd ekkor nyitották ki a pincelejárót és fedezték fel a mozdulatlanul fekvő Balkovicsnét, akiről cafatokban lógtak a ruhái és négy nagy seb éktelenkedett a fején. A fenti házban lévő Balkovics Pál sem volt sokkal jobb állapotban, ő is fejsebekkel rendelkezett és véralafutásos foltok voltak a nyaka körül.

A szemtanúk lélekszakadva rohantak a közelben lévő Jenő üzletébe, aki sokkos állapotban érkezett a helyszínre, ahol vérbe fagyva találta feleségét és öccsét. Ekkor érkeztek meg a mentők is, akik mindkét sérültet az Erzsébet kórházba szállították. Balkovicsnéről már aznap lemondtak az orvosok, az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett és még aznap délután elhunyt. Balkovics Pál esetében még reménykedtek. Nemhiába, mert a késő délutáni órákban magához tért és a rendőrség is ki tudta hallgatni.

Salamon István indítékáról csak találgattak a városban. Részegen, borgőzös állapotban ment Balkovicsékhoz és valószínűleg hirtelen felindulásból követte el szörnyű tettét. A kettős gyilkossági kísérlet elkövetőjét az eset után megállítani nem merték, azonban többen követték a szomszédok közül. Salamon végigrohant a Búza téren, a mai Munkácsy-közön keresztül az Arany János utcán át a Kálvin János utcai lakhelyére sietett.

Itt a felesége - mint később elmondta - elborzadva látta, hogy csupa vér a ruhája, ezért megkérdezte, mi történt, de a kőműves csak görcsös sírásba kezdett és remegett. A hangoskodásra Salamon két kisfia is előkerült. Az elkövető magához húzta, megcsókolta őket, aztán az udvarra távozott, ahol beosont az öreg kertész lakásába. A rejtett helyen lévő kertész pisztolyát magához vette.

Ismét beérve a házba magához hívatta a családot és még mindig remegve próbálta elmesélni, mi történt valójában. A felesége és gyermekei nem sokat értettek a zavaros, akadozó, remegő hangon beszélő férfi vallomásából, de azt igen, hogy borzalmas dolgot tett. Összeborultak és együtt sírtak. Salamon feleségét és gyermekeit simogatta, csókolgatta, majd egy óvatlan pillanatban felállt, a revolvert a fejéhez szegezte és meghúzta a ravaszt. Azonnal szörnyethalt.

A rendőrségre a két helyszínről szinte egyszerre érkezett a bejelentés. Először a két ügyet külön kezelték, később kapcsolták őket össze.

A Szeles utcai nyomozó csoportot dr. Bochalla Sándor rendőrkapitány, a Kálvin utcait Halász Dezső rendőrtanácsos vezette. Megkezdődtek a kihallgatások.

Szegény Balkovicsnét nem tudták kihallgatni, elhunyt a kórházban. Balkovics Pált viszont igen. Elmondása szerint Salamont izgága, részeges embernek ismerte. Reggel ugyan hallotta a kiabálást az utcáról, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Azonban nem sokkal később megjelent Salamon az ajtóban, véresen és feldúltan.

Nekirontott, folytogatta, majd egy borotvával - ezt is vitt magával a zsebében - el akarta vágni a torkát és azt kiabálta:

- Megöllek, mert tönkretetted az életemet!

A borotva ezután eltörött, valószínűleg ez mentette meg Pál életét. Balkovics Jenőt is kihallgatták az ügyben. Ő azt vallotta, hogy kifizették a teljes összeget Salamonnak, semmivel nem tartoztak neki. Ezzel a vallomással meg rejtélyesebbé vált az eset. Azt nem tudták kideríteni a rendőrök, hogy került az áldozat és a tettes a pincébe. Ahogy az eset leírásában írtam, valószínűleg oda hátrált Balkovicsné Salamon elől. De akkor mi volt a gyilkos indítéka? Öccse elmondása szerint Balkovics Jenő és Salamon között régi barátság volt. Ráadásul pár percnyire volt a Jenő üzlete a lakástól, miért nem odament a kőműves?

Különböző felvetések láttak napvilágot, nézzünk ezek közül párat: a Reggeli Hírlap szerint Salamon gyengéd érzelmeket táplált a Balkovicsné iránt, amelyről a hölgy nem tudott. A kőműves pedig - mivel Pál nap mint nap járt Jenőékhez - azt hitte, viszonyt folytatnak, erre dühödött fel, ezért bántotta látszólag ok nélkül Pált is, és az asszonyt is. De amúgy is férjezett volt a hölgy, miért dúlta volna fel annyira ez a tettest?

Érdekességként hozzátenném még, hogy Balkovicsnéként emlegetik mindenhol Jenő feleségét, sehol nem írják le keresztnevét. Állítólag Salamon az anyagi gondok miatt már nem volt ura akaratának, nem is Balkovicsékhoz, hanem máshová indult először adósságot behajtani. Olyan felvetés is volt, hogy szerelemféltés miatt támadt vita - tehát viszonyt folytatott Balkovicsné és Salamon - az áldozat és az elkövető között. Ezt elvetették, semmilyen bizonyítékot nem találtak ez ügyben. Salamon építkezéseket vállalt, ebből élt, azonban komoly anyagi gondjai voltak, hiszen egy Vörösmarty utcai építkezésből nem kapta meg a részét, mintegy 27 millió koronát. Talán ettől vesztette el az eszét? 

A rendőrség három nappal később fejezte be a nyomozást és azt állapította meg, hogy Salamon pillanatnyi elmezavarában követte el szörnyű tettét.

Véleményem szerint lehetséges az a verzió, amit a rendőrség állít, de alapja akkor is kellet hogy legyen Salamon látogatásának a Balkovics házban. Valamilyen vita lehetett a veranda kapcsán. Lehet, hogy hitelrontás esete állt fenn, Jenő - és akár a felesége is - azt hangoztathatta a városban, hogy a kőműves silány minőségű munkát végzett. Ezen dühödött fel az ital hatása alatt lévő mester, aki később pillanatnyi elmezavarában követte el szörnyű tettét. Balkovicsné nem hagyta magát, tovább idegesítette, ezért nekirontott, majd agyonverte. Amikor felment a házba, még azt is hihette, hogy Jenő van otthon, annyira eltorzult már az elméje. Talán miközben folytogatta, akkor jött rá mit tett, akkor "tisztult ki" az agya. Aztán pedig nem látott más megoldást, minthogy önkezével véget vessen életének. Ez azonban csak találgatás, az igazat már sohasem fogjuk megtudni.

Ez a szörnyű eset alaposan felkavarta lelkileg Miskolc lakóit. Hetekig, hónapokig, évekig beszédtéma volt a gyilkosság a városban, sokáig találgatták az okokat a helyi polgárok. Bizonyosan nem tudjuk megállapítani mi sem azt, hogy miért történt mindez. Erre magyarázatot csak a két áldozat tudott volna adni. Őket - a tettest és a Jenő feleségét - azonban három nappal az eset után eltemették. A fiatal Balkovicsnét többezer ember kísérte el utolsó útjára. Nyugodjon békében!

Labancz Anna gyilkosa

Az utolsó eset a Miskolcot legjobban felkavaró gyilkosság. A nővér gyilkosa, akiről soha nem derült ki, hogy kicsoda, úgyhogy őt nem tudjuk nevesíteni.

Brutális gyilkosság rázta meg Miskolc és az ország közvéleményét 1970. április 19-én. A szép és kedves ápolónőt Labancz Annát a Nővérszálló ablakában érte több késszúrás. Az életét nem tudták megmenteni. A gyilkos kiléte a mai napig ismeretlen. Rengeteg kérdőjelet és összeesküvés elméletet találtam az eset után kutatva, szinte két forrásban sem szerepel ugyanaz a történet. Kicsit hasonló a Seuso gyilkossághoz, ahol szintén nincs sem tettes, sem kerek sztori. Anna esetében pletykáltak kikosarazott hódolóról, féltékeny feleségről, egyszerű rablógyilkosságról, tévedésről. Az a nézet is tartotta magát egy ideig, hogy nem akarták megölni, csak elcsúfítani, egy örök bélyeget tenni az arcára. A gyilkosság mára elévült, ha a tettes holnap reggel besétálna a rendőrségre, akkor sem tennék lakat alá.

Azon a hajnalon a Nővérszálló hármas földszinti szobájában Anna békésen aludt. A gyilkos az ablakon kopogtatott, odacsalta a leányt. Ahogy kinézett az ablakon, a gyilkos a hajánál fogva megfogta és egy hosszú pengéjű tőrrel többször megszúrta. A szerencsétlenül járt Anna utolsó erejével még kitámolygott a folyosóra, segítséget kért, aztán összeesett. Állítólag orvos kezébe is túl későn került, de megmondom őszintén, a sok kusza információ miatt igazából nem tudtam kivenni a leírásokból, hogy miért. Amikorra a traumatologiára került, már nem tudták megmenteni az életét.

Sok ember került gyanúba az ügy kapcsán, sok ember karrierjét törte derékba az ügy. Egy ismert orvos például, aki gyanúba keveredett, egészen Pestig menekült, de ott is utolérte a "hírneve". Féltékeny feleségek, féltékeny férfiak, egyszerű kukkolók is voltak a gyanúsítottak között, családokat is tönkre tett az eset. Olyan verziót is olvastam, hogy rablógyilkosság volt és be akart mászni a tettes, de arról is lehetett hallani, hogy nem Annát akarták megölni, egyszerű tévedés volt. A legképtelenebb verzióban egy pesti triót is emlegettek, akik taxival érkeztek és távoztak a helyszínről. Egy bizonyos K. és egy bizonyos F. került a rendőrség látókörébe, ők már konkrét(?) gyanúsítottak voltak.

A lányon 26 sérülést írt össze a bűnügyi jegyzőkönyv, a kis horzsolásoktól a legsúlyosabb szúrásokig. A gyilkos fegyver egyébként soha nem került elő. 

A gyilkosság hajnali 3 óra 15 perckor történt a Nővérszálló bejáratától balra, a földszinti harmadik ablakban. A földszinti ablakokra a gyilkosság után rácsok kerültek, az ilyen eseteket megelőzendő. A 23 éves szemészeti asszisztensnő lenge ruhában aludt, így ment ki az ablakhoz, ahol mélyen kihajolt. Valószínűleg jól ismerte gyilkosát. Alig egy perc alatt tizenegyszer súlytott le a gyilkos, legalább három szúrása halálos volt önmagában is, de van ahol azt írják, megmenthető lett volna az élete gyors és szakszerű ellátás esetén.

A témával részletesen foglalkozott Asperján György, József Attila-díjas író, költő. Belügyminisztériumi engedéllyel megszerezte az ügy dokumentumait 1990-ben, - az elévülés évében - majd 16 éven keresztül sok emberrel beszélt, sokat kutatott az esettel kapcsolatban. Szinte rögeszméjévé vált, hogy a gyilkos L. József, ezt le is írta könyvében (2006). A már nyugdíjas mérnök érthetően ezt zokon vette, beperelte az írót, akit 5,5 millió forint kártérítés fizetésére köteleztek.

A tettesről személyleírás is készült, volt aki látta a Nővérszállótól nem messze, és a belvárosban is láttak egy lélekszakadva futó férfit hajnalban. A rendőrség fő gyanúsítottja egy bizonyos F. István volt. A 17 éves segédmunkás fiú később egy emberölés miatt 20 évre rács mögé került. A börtönben állítólag a gyilkosság elkövetésével is dicsekedett. Jó pár évvel ezelőtt egy ecvadori börtönben ült kábítószer csempészés miatt. Anna halála után éveken át elküldték neki a gyilkosság évfordulóján a lány képét és a síremléke felvételét, hátha megtörik. De nem. Állítólag az 1970-es képe kísértetiesen hasonlít a gyilkosról készült fantomképre. Ezt miért nem ellenőrizte akkor senki, vagy miért nem tűnt fel senkinek? F. egy társát lőtte le 1982-ben, azért került börtönbe, akinek a bűne az volt, hogy nem akart vele együtt rabolni. Hazugságvizsgáló gép alá is vetették Istvánt, de nem hozott kielégítő eredményt. Egyébként volt alibije, állítólag az eset hajnalán a családjával borozgatott.

Asperján fő gyanúsítottja L. József mérnökember volt. Említettem az imént, hogy megnevezte a lány gyilkosaként és ezt a könyvében le is írta. A tisztes nagyapaként élő József mély megdöbbenéssel vette tudomásul és több pert is akasztott az író nyakába, amiért Györgyöt 8 hónap felfüggesztett fogházbüntetésre és 5,5 millió pénzbüntetésre ítélték, a perköltséggel kiegészítve. A kamatokkal ez több mint 9 millió forintra rúgott.

L. József ezt nyilatkozta az esettel kapcsolatban:

,,Labancz Annával körülbelül két és fél hónapig jártam, de szexuális kapcsolat nem volt közöttünk. Randevúzgattunk, de nem volt szerelem egyikünk részéről sem. Éppen ezért gyorsan ellaposodott a kapcsolatunk. Amit az író a könyvében állít, arra csak azt mondhatom, hogy érdemes lenne leszállnunk a földre, hiszen Anna egyáltalán nem volt olyan, mint amilyennek Asperján leírja, sem külsőleg, sem lelkileg."

(boon.hu - A Labancz Anna gyilkosság)

Akárhogy is, a bűntény a magyar kriminalisztika egyik legismertebb esete lett. Anna egyébként a miskolci műszaki egyetem klubjába járt szórakozni barátaival. Tehetős, jó egzisztenciával rendelkező férfit keresett magának elsősorban. Sok fiúval megismerkedett, szeretett táncolni, barátságos volt, szép volt és ez felkeltette a másik nem érdeklődését. Talán ez lett a veszte? Egy biztos, volt valaki, aki nagyon mérges volt rá valamiért. Akárhogy is, akármennyire megbántott a lány valakit, erre a szörnyű tettre nincs sem mentség, sem felmentés.

Annáról több véleményt is olvastam, ezek is mind más nőt mutatnak meg számunkra. A kórházi munkatársak elítélőbbek voltak vele szemben, vagy jobban ismerték. Ki tudja. Három nővér véleményét írom le alább Annáról.

,,Felületesnek ismertem meg, aki kicsit már beképzelt volt szépségére, sok fiúismerősére, és itt az ismerős szót aláhúznám, mert imádta, ha körülrajongták. Ennek ellenére egyáltalán nem értett a férfiakhoz. (...) Nagyon vágyott a szeretetre, és aki ezt éreztette vele, ahhoz naivan, gyerekesen, túlságosan ragaszkodott. Fenntartások nélkül. Szegény lány volt, többször szóba hozta, hogy egy jó egzisztenciát szeretne magának. ,,Szép vagyok, megérdemlek egy diplomás férjet." hozta szóba olykor..."

,,Nagyon válogatós volt, kereste az igazit, közben lehet, hogy többeket megsértett. Mit szól ahhoz, hogy mindig alaposan megnézte a fiúk körmét, fogát, akárkivel szóba sem állt."

,,Nagyravágyónak tartottam, és mondtam neki, ha magához való rendes férfiakkal ismerkedne, jobban járna, férjhez mehetne. Sajnáltam is, hogy bohémságával életét elpocsékolja."

(Forrás: Nagy József: Miért ölték meg Labanc Annát? című könyv)

Sajópetriben kedves, aranyos lányként ismerte mindenki.

,,(...) Persze, hogy ismertem, mi alsóbb osztályba járok mindig is felnéztünk a nagyobbakra. Ő szép volt, a szó igazi értelmében, és azt hiszem, a jóság tette még szebbé. Figyelmes volt, az öregek és a kisgyermekek iránt is, ha lehet mondani, ő aztán igazán jól választott pályát magának."

(Forrás: Nagy József: Miért ölték meg Labanc Annát? című könyv)

Nem tisztem eldönteni mi az igaz a fentebb leírtakból. Mindenki eldöntheti, vagy találgathat, hogy vajon mi az igazság. Sajnos Labancz Annát erről már senki nem kérdezheti meg. Ha a gyilkosát akkor elkapják, a brutális tette miatt valószínűleg halálbüntetés várt volna reá. De nem került rendőrkézre. Talán még ma is boldogan éli mindennapjait, talán nem. Ezért a tettéért már csak odaát nyeri méltó büntetését.

Források:

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - Saguna András báró

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. - Saguna András

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Regula Ede, az edelényi rém - A tolvajok királynőjének legendái-Repülős Gizi nyomában - A miskolci Bonnie és Clyde - A miskolci bíró elrablása - Pillanatnyi elmezavarában gyilkolt-Miskolc legvéresebb bűnténye - Ki ölte meg Labancz Annát?