Az utolsó ,,magyar Gavallér"
2021. január 26. írta: Reiman Zoltán

Az utolsó ,,magyar Gavallér"

Vidats János (1862-1940) lesz a mai írásom témája. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik hallottak róla. Én sem tudtam ki ő, csak miután elkezdtem kutatni a különböző helyi és országos lapokban, illetve könyvekben, internetes bejegyzésekben a történetét. Kissé értetlenül állok előtte, hogy miért nem őrizzük emlékét...

 

img_20201125_080323.jpg

Forrás: Magyar Jövő

 

Egy 1940-es újságcikk akadt először kezembe róla. Nagybetűs Gavallérként említi az újságíró is, akit mindig ,,skatulyából húztak ki". Előzékeny, kellemes modorú úriembernek írja le, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Azért az előélete nem ezt sejtette... Országszerte híres, hírhedt párbajhős volt ugyanis Vidats János. Hihetetlen történetekkel lehet kapcsolatba hozni őt.

Az 1936-os Miskolci Hét programsorozat miatt rengeteg újságíró volt Miskolcon. Ekkor készítettek vele egy hosszabb interjút, melyet több újság is lehozott. Itt elsősorban az ifjúkori emlékeit veszi sorra, amely eléggé kalandos, párbajokkal téli időszak volt.

,,- A régi, elsüllyedt Nagy-Magyarország boldog békevilágának egyik legérdekesebb férfiával ülök szemben a Széchenyi utcai arisztokratikus berendezésű, úri, finom légkört árasztó lakás szalonjában - írta a pesti riporter. - Strozzi Vidats János, a régi világ híres gavallérja, legendás párbajhőse finom szerénységgel tiltakozik az interjú ellen, mintha a régi idők elmúlásával ő is el akarna hallgatni.

- Eseményekben gazdag, regényes fiatalsága után még ma is az a tevékeny szellemű, izzóan magyar lelkű hazafi, aki bármikor kész lenne az életet is feláldozni a magyarságért. Ez az izzó hazafiassága sodorta őt annakidején a híres párbajok hosszú sorába, amelyek közül nem egy végződött halálosan. Ezek a párbajok legendás hőssé avatták és a hatvannégy páros küzdelem a párbajozás világrekorderévé tették."

(Magyar Jövő - 1940. október 31., 4. oldal, Három halálos párbaja volt Strozzi Vidats Jánosnak, a híres magyar gavallérnak)

 

img_20201125_080408.jpg

Forrás: Magyar Élet

 

Elmondása szerint Bars megyében párbajozott először, sajnos, ott halállal végződött a viadal. Pestre menekült a számonkérés elől, majd onnan az orosz-török háborúban találta magát. Craiovába internálták, ahol szintén párbajba keveredett egy román tiszttel, aki ugyancsak nem élte túl kettejük csatáját. Ezért menekülnie kellett, vissza Magyarországra. 

Egy különös ereklyét is őrzött Vidats János. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök testéből egy golyót, ami a tiroli vadászok fegyveréből való a kivégzése napjáról. Az édesanyja öröksége, ő Batthyány özvegyétől kapta, amikor átszállították a holttestet a Kerepesi temetőbe.

De térjünk vissza Vidats történetéhez. Az aranyifjúk életét élte a fővárosban. Egy különös szövetség jött létre tizenkét fiatal katona között arról, hogy megtorolnak minden sérelmet, ami a magyarságot vagy a magyar hölgyek jó hírét sérti.

Az utolsó - harmadik - halálos párbaja Zágrábban történt. Kovács Jánosnak hívták az ellenfelét, aki magyarsága ellenére gyalázta a magyar nőket. Vidats provokálta, majd leszúrta. 

,,Óriási feltűnést keltett az eset - mondja. - A kaposvári törvényszék három évi fogházra ítélt el. Mondhatom, hogy én nyitottam meg Gárdonyi Gézával együtt a szegedi államfogházat. Gárdonyit szintén párbajozásért ítélték el."

(Magyar Jövő - 1940. október 31., 4. oldal, Három halálos párbaja volt Strozzi Vidats Jánosnak, a híres magyar gavallérnak)

Nem bírta a bezártságot sem Vidats, amikor Szegeden a börtönben rázárták az ajtót, súlyzóival betörte azt. Elmondta az őröknek, hogyha nem zárják rá az ajtót, akkor nem megy ki, de ha bezárják, be fogja törni mindannyiszor. Fabinyi miniszteri tanácsosig jutott az ügy, aki végül engedélyezte hősünknek a szokatlan kérést.

Szintén szegedi történet a következő: három oláh papot is tartottak akkoriban ott fogva. Részükre saját, névre szóló fröccsös poharat csináltatott Vidats. A kedvessége viszonzásáért azonban elvárta, hogy italozás közben felálljanak az ortodoxok és azt kiabálják: éljen a magyar!

 

img_20201125_080341.jpg

Rákóczi ivószéke Vidats János tulajdonában volt, halála után ajándékozta felesége, Polyáni Bognár Eszter a kassai múzeumnak. Forrás: Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi relikviák egyházi gyűjteményekben (A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7.).

 

Látogatókat is fogadhatott. Egy alkalommal - nem ellenőrizték a kapott csomagjait - cigányzenészek hangszereit küldette be magának, őket pedig behívatta látogatónak. Óriási ,,murit" tartottak a börtön falai között. 

1892-ben Ferenc József uralkodásának 25. évfordulóján sokan amnesztiát kaptak - ő nem. Az egyik agyonlőtt ellenfele ugyanis rokona volt az igazságügyi miniszternek. Audienciát kért az uralkodótól, akitől személyesen kapott végül kegyelmet. Szabadulása után ismét a pesti aranyifjak élére állt. 

Nagy visszhangja volt az egyik bálon történt esetének. Ő és társai kifogásolták, hogy nem cigányzenészek játszanak, hanem katonazenekar. Ennek hangot is adtak és mivel a zenekar nem akarta abbahagyni a zenét, kiverték őket a teremből. Később cigányt hozattak és csárdást jártak hajnalig.

Másnap a katonák provokálták őt, azt akarták, vívjon meg a legjobbal közülük. Erre Vidats azt mondta: minden fegyvernemből állítsanak ki valaki, ő mindegyikükkel megmérkőzik. Tizenegy (!!!) összecsapás történt ekkor. Kivételes tehetségű vívó és céllövő volt, úgyhogy gondolom mondanom sem kell, hogy mindet legyőzte... Még Ferenc József is figyelemmel kísérte az eset alakulását - a bíróságon.

Merthogy ezért az esetért is számonkérték, a zenekarnak fizetett is egy hordó sört, de a törvényszék által hozott büntetést nem volt hajlandó befizetni...

 

fjrend-1-1200x600.jpg

A Ferenc József Rend Lovagkeresztje. Forrás: archive.monetarium.hu

 

Egyszer három hölgynek kelt a védelmére. Három Margit - Gyulai, Bogdán, Ligeti - egy estélyen mulatott, amikor egy Kehl nevű főhadnagy zaklatni kezdte őket. Vidats nem engedte, hogy táncoljon velük... Természetesen párbaj lett a vége, amin persze Kehl húzta a rövidebbet... Ahogy a gavallérunk fogalmazott: ,,rettenetesen összevagdaltam Kehl főhadnagyot".

De annak a korszaknak egyszer vége lett, a híres párbajhős élete alkonyán már az ilyen viadalok nagy ellenzője volt. Elmondása szerint az ő párbajainak is a hetven százalékát el lehetett volna kerülni, de ez akkor hozzátartozott a magyar virtushoz. Két állandó segítőjére mindig számíthatott, Hellner Kálmánra és Kubik Bélára, utóbbi később Miskolc főispánja lesz. Olyan eset is történt, hogy ő nem is provokált senkit, de a segítői "kipécéztek" maguknak valakit és a nevében vállalták a "verekedést".

Amikor a viharos ifjúsága véget ért, akkor kezdődött el miskolci tevékenysége. 1897-ben került Miskolcra vasúti osztályfőnökként, első lépésben a MÁV sportegyesület alapjait rakta le, amely később majd Miskolci Vasutas Sport Club-ként kezdi el évszázados tevékenységét. Szervezője volt a MÁV Fogyasztási Szövetkezetnek, a MÁV Tisztviselő Dalárdának.

1898-ban lett először tagja a városi törvényhatósági bizottságnak és a képviselőtestületnek. Megszervezte a Katonai Elosztó Kórházat és a Járványkórházat. Az első világháború folyamán orosz betörés után a megrongált vasútvonalak helyreállítása volt a feladata, ahol nem kevésszer az életét kockáztatta. Ezért kapta a Ferenc József Rend Lovagkeresztjét, ugyanekkor a Vöröskereszt másodosztályú érdemkeresztjét is kiérdemelte. 

 

img_20201125_082423.jpg

Forrás: Magyar Élet 

 

Polgárőrséget szervezett Miskolcon, a kommunista diktatúra alatt a papis-hegyi szőlőjében bujkált, a forradalmat szervezve. Érdekesség, hogy a vörösök tudták, hogy ott bujkál, felmenni azonban nem mertek hozzá, nem volt rá jelentkező közöttük, nagyon féltek tőle. A háború után ismét munkához látott, újra polgárőrséget szervezett, elvállalta a Stefánia Szövetség elnöki székét. Az úszósport és a vívás nagy népszerűsítője volt. Megszervezte és vezette a miskolci leventemozgalmat is. Az Országos Testnevelési Tanács aranyplakettjére is érdemesnek találta a bizottság. Sok egyéb mellett még a Miskolci Tüdőbeteggondozó Egyesület elnökségi tagja is volt.  

Vidats János az olasz származású nemesi Strozzi családnak volt a leszármazottja. Jogásznak tanult, közben kiemelkedő eredményeket ért el a sport területén. Hatalmas erejéről és kiemelkedő vívótudományáról volt ismert - amint mint láttuk, később kamatoztatott is. A MAC-ban birkózott és vívott. A párbaj császára volt, minden küzdelmét - 63 (egyes forrásokban 64) - győzelemmel fejezte be. Gavallérnak nevezték, mert mindig, minden körülmények között kiállt mindenkivel. A jó ügy élharcosa volt. MÁV tisztviselőként került városunkba, ahol kiemelkedő közéleti tevékenységével hamar az emberek szívébe lopta magát. Reggel nyolctól, hajnalig dolgozott a köz érdekében, teljesen ingyen. Amikor Horthy Miklós először - 1920-ban - ellátogatott városunkba, először vele akart beszélni. Az utolsó hónapjaiban is aktívan dolgozott, halálakor egész Miskolc gyászolta ,,János bácsit".  A mindszenti temetőben helyezték örök nyugalomra.

,,A miskolciak ,,János bácsija" volt Strozzi Vidats János. Így hívták, így becézték az előkelő társaságoktól, a műhelyek kis inasgyerekéig. Mert János bácsi gazdag lelkéből, önzetlen munkás életéből mindenkinek tudott adni valamit, amiért megszerették, nagyrabecsülték és lélekből tisztelték. Hosszú élete a haza, a társadalom, a köz önzetlen és hív szolgálatában telt el. Miskolcon nem alakult meg egyesület nélküle, nem létezett társadalmi munka nélküle, mert önzetlen munkavágytól égő lelkére minden egyesület, minden társadalmi megmozdulás számot tartott. És Strozzi Vidats János áldozatos lélekkel vállalt minden munkát, minden fáradtságot, ha úgy látta, hogy azzal hazájának, a társadalomnak, a köznek szolgálatára lehet. Sok-sok elismerést, kitüntetést, magas helyről jött dicséretet kapott ezért a munkáért, de az igazi jutalmat mégis a végzett munka eredménye adta meg számára. Amihez a fiatal, vagy már a hetvenöt éves Strozzi Vidats János hozzáfogott, ott volt siker és volt eredmény. Tudta, elismerte ezt mindenki Miskolcon, ezért állja körül ma ravatalát olyan mély részvéttel Miskolc egész társadalma."

(Magyar Élet - 1940. október 19. - Meghalt Strozzi Vidats János, 4. oldal)

 

img_20201125_082616.jpgForrás: Magyar Élet 

 

Kevesen tudják, hogy Csathó Kálmán: Amikor az öregek fiatalok voltak című könyvének főhősét Vidats Jánosról mintázták.

Végakarata szerint felesége áruba bocsátotta relikviáit, gyűjteményét, ugyanis azt mondta neki, hogy az ő halála után is támogatnia kell majd a szegényeket. Vajon kié lett a 300 éves velencei metszett tükör vagy a fent említett puskagolyó? 

De nemcsak tárgyi emlékeket hagyott ránk Vidats Ferenc. Feleségével esténként összeültek, zongorán kísérte Vidats kedvesét Esztert, akinek ,,könnyű megtalálni hozzá a kísérő szöveget". Nem egy cigányprímás versenyen nyert Rácz Marci Vidats-dalokkal, melyeket országszerte is megismerhetett a nagyérdemű - csak a szerzőik inkognitóban maradtak, az ő kérésükre. Ki tudja, hány olyan dalt dudorászunk naponta, amit Vidatsék szereztek, csak mi nem tudunk róla?

,,Elég gyönyörűség és vigasztalás az élet sok csufságával szemben az, ha mi ketten magunknak muzsikálunk és írunk hozzá szöveget. Mindig is így volt." 

(Reggeli Hírlap - 1927. május 29., 15. oldal)

 

parbaj-a-bois-de-boulogne-ban-1874-1024x757.jpgForrás: atyafipeca.wordpress.com

 

Számomra megdöbbentő, hogy nem foglalkozik Vidats Jánossal egyik helytörténeti kiadvány sem. Az egyik legkiemelkedőbb alakja volt Miskolc közéletének. Értem én, hogy nagy kommunista és szocialista ellenes volt, de a rendszerváltás után méltóképpen "reaktiválni" lehetett volna emlékét... Kérem, ha valaki talál róla valahol egy cikket, egy életrajzot, küldje le nekem vagy linkelje be itt, hozzászólás formájában.

 

 

Forrás:

 

Magyar Jövő - 1940. október 31.

Ihász István - Pintér Ákos (szerk.): Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1939. december 31.

Magyar Élet - 1939. december 22., 1940. október 19., 1940. október 30., 1940. december 18.

Magyar Jövő - 1939. május 2., 1939. május 22., 1940. október 19., október 22.

Reggeli Hírlap - 1925. január 3., 1927. május 29.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr816296224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása