Úgy gondoltam ezúttal olyan fejezetét mutatom meg városunk (ipar)történetének, melyet kevesen ismernek. A zsolcai kapui ipartelepről lesz szó. Mindenki úgy tudja, hogy az ipar, a gépgyártás Diósgyőrből indult - és ott is maradt a központja -, pedig Miskolcon is komoly múltja van az ágazatnak. Írásomnak Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja adta az alapját.
A Gömöri pályaudvar felépülte után nem sokára kiépült a Zsolcai kapu iparivágány rendszere, ami jelentősen megkönnyítette a gyárak termékeinek szállítását. Ezért is települt ide a számtalan gépgyár és öntöde és persze egyéb üzemek sokasága. Ebben a részben az imént említett gépgyárakat és öntödéket vesszük sorra.
Forrás: Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja
Leszih-féle gépgyár
A Leszih testvérek alapították az első gépgyárat városunkban. Leszih Miksa Rozsnyóról származott, onnan került Miskolcra, ahol lakatosként helyezkedett el. Az 1860-as évek végén alapított gyárat testvérével és az unokaöccsével a Gőzmalom mellett.
Forrás: Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapui mint a miskolci gépgyártás egykori központja
1873-ban így ír a sajtó a gépgyárról:
,,Érdemes megnézni a Leszih testvérek gépgyárát, kik midőn azt felállították, valóságos jótéteményt tettek a vidéki gazdaközönségünkkel. Valóban alig múlik nap, hogy onnan számos mezei gazdasági gépeket, cséplőgép mozdonyokat ne lássunk elfuvarozni, részint javítva, részint egészen újat készítve, s oly' tökéletesen, hogy azt a főváros bármely gyárában sem lehetne jobban eszközölni..."
(Borsod-Miskolczi Értesítő - 1873. október 2.)
Miksa pár év múlva egyedül maradt a gyár üzemeltetésével - egészen pontosan 1876-tól -, a rokonok kiszálltak a cég vezetéséből.
Nagysikerű terményrostja, a Viktória hozta meg igazán számára a szakmai és anyagi megbecsülést. Ekkor már fejlesztésben is gondolkodhatott, ekkor lett gyár az addig igazából csak kis műhelynek nevezhető telephelyen. Elsősorban a mezőgazdaság számára hasznosítható gépekkel foglalkozott.
1888 és 1894 között ment a legjobban az üzlet, 19 hazai és nemzetközi díjat nyert termékeivel a gépgyár, ahol közel 30 ember dolgozott ebben az időszakban.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
1894-ben hunyt el Leszih, helyét felesége vette át, aki először bérbe-, majd eladta a céget Szilágyi Miklós és Diskant György gépgyárosoknak.
Szilágyi és Diskant
1897-ben vette bérbe az egykori Leszih gyárat a Szilágyi és Diskant, majd 1907-ben meg is vásárolta. A hivatalos papírokon használniuk kellett a Leszih Miksa utódai feliratot. Első, és egyben legtöbb forgalmat megélt termékük a borsajtó volt, melyet 1896-tól forgalmaztak. Kossuth-borsajtó volt a neve, ezzel indultak az 1902. évi pozsonyi termékkiállításon, ahol a nemzetközi mezőnyt verve első helyen végezetek.
A mezőgazdasági termékek mellett 1906-tól kétütemű motorok gyártásába kezdtek. Az általuk gyártott termékek rajzait kiadták más cégeknek, kisiparosoknak, akik úgymond bedolgoztak nekik. Az elkészült termékeket saját cégjelzéssel adták tovább.
A háborúban egészen 1916-ig hadianyagot gyártották, majd felsőbb utasításra gőzeke gyártását végezték.
Az első világháború után kivált Diskant György, a termékek forgalmazása pedig már nem tartozott Szilágyi hatáskörébe. Az 1920-as évek végén már közel száz ember foglalkoztatott a gyár. Új termékként léptek be a generátorok, Szilágyi Vilmos szabadalma alapján. 1936-ban volt utoljára fejlesztés a gyárban, amely 1944-ig működött. A háború végére a gyár kilenceven százaléka megsemmisült. 1945-ben hunyt el Szilágyi Miklós, kinek helyét három fia vette át.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
1949-re sikerült mind termelésben, mind létszámban, fejlesztésben utolérni a háború előtti időket. A három fiú államosítására ajánlotta fel a céget azért, mert azt remélték, dolgozhatnak majd tovább ott. Reményük nem vált valóra...
Hercz Jenő gépgyára
A Hercz gépgyár szintén mezőgazdasági gépek gyártására specializálódott. A gyárat 1879-ben alapította Hercz Zsigmond, amely később a legnagyobb miskolci, magán kézben lévő vállalattá nőtte ki magát. Hercz bevásárolta magát a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-be is.
Vasöntödéje a bányászathoz szükséges gépeket, csilléket, villanyvezetéket tartó oszlopokat és a csatornahálózat szerelvényeit is gyártotta. 1884-ben a telefonhálózat kiépítését is ez a cég kezdte el. A 20. század fordulóján már a hidraulikus gépek gyártása és forgalmazása lett a fő profil, akkor már új tulajdonossal. Hercz Jenő Zsigmond fia volt, ő lett az új tulajdonos.
A hatalmas gyár a városfejlesztési tervek útjában volt, ugyanis szerették volna meghosszabbítani a főutcát a város vezetői. A mai Bajcsy Zsilinszky út helyén is a gyár különböző épületei álltak. Hercz Jenő nagyvonalúan átengedte a területet, amiért természetesen kárpótlást ígértek neki. Az első világháború, majd a trianoni diktátum késleltette a terv végrehajtását, amely a harmincas években újra előtérbe lett helyezve. Akkor a második világháború volt a tervek halasztásának az oka, illetve a tulajdonos 1940-ben bekövetkezett halála.
A háború végén ezt a gyárat is felrobbantották a visszavonuló németek, hetven százaléka semmisült meg és mindösszesen két gép maradt üzemképesen.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport, Á. Tóth József felvétele
Moskovits vasöntöde és gépgyár
Moskovits Sámuel és Kupfer Mór alapította 1887-ben. 1887 és 1902 között működött, először csak mezőgazdasági gépek alkatrészeit gyártották, öntödeként funkcionáltak.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.
1892-től kezdték el a gépgyártást, a szomszédos malom igényeinek kielégítése céljából. A gyárban nyolcvanan dolgoztak 1893-ban. 1902-ben szűnt meg a cég, erről bírósági bejegyzés is született.
Fried Miksa gyára
Zartl István 1910-ban alapított egy gyárat, melyet Fried 1912-ben vásárolt meg. Ki hinné, ez a cég is elsősorban mezőgazdasági gépeket gyártott. Freidnek a húszas évektől kezdődően voltak lerakatai Mezőkövesden, Nyíregyházán és Tiszafüreden is.
Fried-féle csatornafedél Lillafüreden. Forrás: Paszternák István.
1918-ban és 1923-ban is jelentős fejlesztések voltak a gyárban, ahol a tulajdonosi kör is változott. Fried Miksát Fried Ernő és Fried Aladár váltotta.
1926-ban 120 fő, később 180(!) fő dolgozott az üzemben, úgyhogy a legnagyobbak közé tartozott a Zsolcai kapuban. 1931-re már csak körülbelül harminc munkás maradt, akiket hamarosan elbocsátottak, hiszen csődbe ment a gyár.
Általános gépipari és villamos vállalat
1919-ben alakult, három vállalkozó alapította: Koch Ferenc, Schüchel József és Boros Ármin. Nevét a kezdeti időben gyakran változtatta, a köztudatba Miskolci Öntöde és Gépgyár Rt. néven került, ezen a néven működött 1923 és 1949 között. 80 millió korona alaptőkével jött létre a részvénytársaság.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.
Ezzel a céllal jött létre a gyár:
,,vas, acél és fémöntvények gyártása; erő, szerszám és munka és mezőgazdasági gépek, valamint vasszerkezetek, vasúti, bánya és kohófelszerelési cikkek gyártása, eladása, műszaki cikkek és egyéb anyagok vétele és eladása."
(Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére - 5. Kézművesség-ipartörténet: Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja, 196. oldal)
1934-ben ünnepelte Miskolc törvényhatósági jogú várossá válásának 25. évfordulóját. Ennek tiszteletére egy ipari kiállítást is rendeztek, amin szép sikereket ért el az öntöde. Többek között a ,,bányaszivattyúk specialistái"-nak nevezték őket.
Az államosítás
1949-ben a magántulajdon megszűnt létezni, a még létező gyárakat felszámolták, államosították. A gépgyártás központja Diósgyőrbe került át. A Szilágyi és Diskant, a Hercz és a Miskolci Öntöde és Gépgyár Rt. összevonásával született meg a Borsodvidéki Gépgyár. Az egykori vezetőket, tulajdonosokat elhajtották, profi munkájukra nem tartották igényt a továbbiakban.
A Borsodvidéki Gépgyár végül 1968-ban megszűnt, jogutódja a Diósgyőri Gépgyár lett, így a nagy hagyományokkal rendelkező gépgyártás Miskolcról eltűnt, minden Diósgyőrben folytatódott, városunkban pedig a feledés homályába veszett...
1968-ban épült fel a Sajtóközpont - Dézsi János tervei alapján - és a Borsodi Nyomda épülete az egykori gépgyár területe helyén.
Források:
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. - Leszih Miksa gazdasági gépgyára - Hercz Jenő gépgyára és vasöntödéje
Egri népújság - 1928. május 6.
Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére - 5. Kézművesség - ipartörténet: Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV/1 - A város gazdasági élete
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV/2 - Népesség és társadalom
Miskolci szemle 1975 - Történelmünk: Dobrossy István: Fejezetek a Szilágyi és Diskant gépgyár történetéből
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV.
Borsod-Miskolczi Értesítő 1897. március 24.
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1934. augusztus 12., 1934. december 25., 1942. április 5.
Borászati lapok 47. - 1914. június 14.
Malomujság - 1940. augusztus 20.
Miskolc a múltban Facebook csoport
