Egy országos hírű párbajról szeretnék írni ezúttal. Ez a vetélkedés Stuchly Lipót vadászszázados és Bónis Sándor földbirtokos között zajlott, s a haza becsülete volt a tét! Mert volt az az idő, amikor még sokaknak számított...
Forrás: Wikipédia
Párbaj
A párbaj, mint a vitás kérdéseket lezáró vetélkedési forma az emberiséggel egyidős. Már a legrégebbi időkben is így rendezték a felek a nézeteltéréseket egymás között.
A párbajokat mindig tiltották és komoly büntetést vont maga után a gyakorlása. Persze volt olyan, akit ez cseppet sem érdekelt. Nem is olyan régen írtam Strozzi Vidats Jánosról, aki a magyarság egyik nagy hőse és védelmezője volt. És majd meglátjuk hamarosan, hogy ebből az ügyből sem maradhatott ki!
A Vasárnapi Újság megemlíti, hogy a nemesek és nem nemesek között nagyon eltérő volt a következménye a vita ilyenformán való rendezésének. Ha például két földműves egymásnak esett és az egyik holtan marad a verekedés után, akkor legalább tíz évre ítélték a vétkest. Ha azonban két nemes előre kitervelt szándékkal párbajozott, és az egyikük ennek következtében búcsúzni kényszerült a földi léttől - csak maximum öt év elzárást kapott érte a legyőzője.
A párbajok utolsó "fénykorában" a legtöbb esetben két fegyvernemben mérték össze tudásukat a küzdő felek. Kard és pisztoly. Vagy az egyik, vagy mindkettő. Általában "első vérig" harcoltak, és ezután kibékültek a haragosok - persze nem minden párbaj alkalmával. Sok esetben az egyik fél halálával végződött a küzdelem, de nem ez volt a jellemző...
Bónis Sándor. Forrás: bomie.hu.
A Chlopyi hadparancs
Történetünk 1903-ban játszódott, ekkor a monarchia nagy hadgyakorlatot tartott Galiciában.
A hadgyakorlat végén egy, úgynevezett hadparancsot adott ki Ferenc József császár. Ennek az utolsó sorai így szóltak:
,,Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem: ezen erős hatalom az osztrák-magyar monarkhia megvédésére minden ellenség ellen.
Esküjéhez hiven fog összes fegyveres erőm a komoly kötelességteljesités utján továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára forditva."
Kelt Chlopyban, 1903. évi szeptember 16-án.
Ferencz József s. k.ť "
(huszadikszazad.hu - A Chlopyi hadparancs)
Óriási volt a felháborodás Magyarországon a parancs miatt, ugyanis ,,valamennyi néptörzsek" közé sorolta a magyar nemzetet a császár. Ne feledjük, ez már az Osztrák-Magyar Monarchia, a Kiegyezés után, a boldog békeidők alatt.
,,Eddig azt hittük, hogy szép Magyarországunk legalább névleg magyar állam, a chlopy-i császári ukáz azonban ledegradálta Magyarországot s ugy akarja kommandirozni, mint a nagy egész egyik tagját. A nagy egész az Összbirodalom, a Habsburgok örökös álma."
(Ellenzék - 1903. szeptember 22.)
Forrás: Pesti Napló
A gyalázkodó százados
A hadparancsot sértőnek találta a magyarok többsége, éppen ezért zúdult a népharag egy pár szerencsétlenül elhangzott mondat miatt a vadászszázadosként szolgáló Stuchly Lipótra, aki ezt találta mondani a pozsonyi Nemzeti Udvar nevű vendéglőben:
,,- Ideje volt, - mondta a százados, - hogy a magyarok hencegését végre-valahára legfelsőbb helyről végre lelohasztották, mert különben tarthatatlanná vált volna a hadsereg helyzete."
(Budapesti Hírlap - 1903. szeptember 20.)
A Vásárhelyi Híradó szerint ennél részletesebben és durvábban szólt a magyarságról a magáról megfeledkezett katona:
,,„Már hat éve vagyok ebben a disznó országban, ahol minden embernek meg van a matúrája a butaságból. Utálatos, komisz renegátok, akik megtagadják származásukat. Vagy renegátok vagy zsidók. Nemsokára rendet csinálunk ezekkel a disznó betyárokkal. Meg kell mutatnunk, hogynem félünk ezektől a szemfényvesztőktől. Küzdők a magyarok ellen, mert ez a legkomiszabb nép, amely visszaél a szabadság-jogával s amelynek nyelve a legvadabb. Bojkottálni kell a társaságukat.“
(Vásárhelyi Híradó - 1903. szeptember 22.)
A szomszédos
A százados ittas volt aznap este. Balszerencséjére a felháborodott pozsonyi polgárok egy újsághoz mentek, hogy az egész ország értesüljön a gyalázatról és a hírt "megszellőztethessék.".
Az egyik korabeli újság a tanúkat is név szerint említette:
- Simkó, magánzó
- Németh, irodaigazgató
- Dworak, postatiszt
- Dérsi Sándor, gázgyári hivatalnok
A Nyugatmagyarországi Híradó nevű újság szerkesztője meg is írta a vezércikket, amely megjelenésre készen állt. Éjfél körül megjelent a szerkesztőségükben egy hadbíró, egy bizonyos Jurisztovszky őrnagy, aki kérte a szerkesztőt, hogy tekintsen el a cikk megjelenésétől. Azt mondta, hogy Stuchly százados fegyelmi eljárás alá lett vonva, példás büntetést helyezett kilátásba neki. Hosszú beszélgetés után az újságíró megígérte, hogy nem jelenik meg a hír a másnapi újságban.
Az eset után szinte azonnali hatállyal a századost a 19. számú pozsonyi tábori vadászzászlóaljtól áthelyezték a Frigyes Ágost nevét viselő, Przemysl-ben állomásozó gyalologezredhez.
Forrás: kreativlelek52.lapunk.hu
Felháborodott az ország
Nem is jelent meg a fent említett újságban a cikk, azonban egy másikban igen. A Magyarország című napilapból egy ország értesült a százados kijelentéséről.
A Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztőségében másnap megjelent Stuchly százados, megköszönte, hogy nem hozták kellemetlen helyzetbe - ami ugye mindegy is volt, hiszen másik újság leközölte az esetet -, majd az incidens szem- és fültanúi előtt elnézést kért mindenkitől. Elmondása szerint ittas volt és nem tudta mit is beszélt pontosan. A katonai bíróság egyébként harminc napos szobafogságra ítélte őt - politizálás miatt.
Hiába szánta és bánta a százados a bűnét, egy ország haragja üldözte őt, aki egyébként magyar földön élt és ,,az ország kenyerét ette".
Bónis Sándor (1864-1939)
,,Kemény öreg magyar tért meg őseihez, Tolcsvay Bónis Sándor. Hetvenötéves korában Tiszafüreden halt meg.
Olyan ember ment el vele, akihez hasonlóról ma az ember legfeljebb csak Mikszáth-regényekben olvas. Történelmi nevet viselt és családja véren vette helyét a magvar történelemben. Az egyik őse, Bónis Ferenc I. Rákóczi Ferenc várkapitánya volt. Pozsony főterén halt vértanúhalált, az osztrák császár hóhérjának pallosa fejezte le. A tér a közelmúltban Masaryk nevét viselte ...
Bónis Sámuel Szabolcs megye követe, Kossuth Lajos kormánybiztosa volt. Szolgálta a magyar szabadságot és amikor a függetlenségi magyar kormány már nem működhetett tovább a haza szívében és másodszor kellett visszavonulnia az ország belsejébe, a kormány kíséretére önként vállalkozott. Ceglédre ment Kossuthtal, aki ott Bónist, mint a felsödunai hadseregnél helyettesét, majdnem diktátori hatalommal ruházta fel. Bónis Sámuel volt az, aki Debrecenbe menekítette a Szent Koronát. Világos után hét évig volt rabságban.
Ezeknek a Bónisoknak volt sarja Bónis Sándor. Hatalmas, atlétatermetü férfi. Katonának készült. Akkor még a Neugebáude épületében volt a katonai nevelőintézet. Egyik éjszaka, társaival együtt, összekötözött lepedőkből készült kötélen szökött ki az ablakon, odalopódzott társaival az elé a cella elé, ahol a szabadságharc letörése után a nagyapját őrizték és elénekelte a Himnuszt. Ezzel aztán vége is volt a katonai karriernek.
(...)
Bónis Sándor, aki semmiféle politikai érdekek szolgálatában néni állott, semmiféle dekórumot állást, tisztséget ezért nem kapott.
Még csak képviselőséget sem...
Hiszen magyarságát nem szóval bizonygatta, hanem szívében hordta, szolgálta és zrezte. Sorsa is magyar sors volt, csendben, igen szerény anyagi körülmények között műit el a világból.
Halálát kiterjedt, előkelő rokonsága gyászolja. A Bónis-. Darvas-,Szepessy-, báró Korányi-, Sebastiani-Korányi-, Bárczuy-, Hidegkövy-. Fráter-, Fetenczy-, Macsány- és Lipcsey-családok.
Pedig de jó volna, ha maradna irmagnak az ilyen öreg sasból. Legalább mutatóba. Mai magyaroknak. Mai fiataloknak. Hogy lássák, ilyen magyar is van. Vagy legalább is kellene, hogy legyen."
(Magyar Nemzet - 1939. május 12.)
Bónis Sándor nyílt levele
,,Bónis Sándor földbirtokos, a híres tolcsvai Bónisok sarja nagy felháborodással vett tudomást a magyarság elleni inzultusról s a miskolci Ellenzék hasábjain a következő nyílt levelet tette közzé:
Stuchly Lipót vadászszázadosnak
Pozsony
A Magyarországban olvastam Önnek a magyar nemzet ellen irányuló és nem is jellemezhető alávaló nyilatkozatát. Hogy nem akadt ott mindjárt egy ember sem, aki Önt arcul üsse, annak a meglepetésnek tulajdonítom, amit egy ilyen szemtelen nyilatkozat előidézhetett. Az akkor elmaradt arculütést fogadja tőlem ez úton.
Miskolc, 1903. szeptember 21.
tolcsvai Bónis Sándor
(Clair Vilmos: Magyar párbajok)
Tehát egy miskolci nemes, Bónis Sándor párbajra hívta a gyalázkodó századost. A felkérést visszautasítani nem lehetett, ettől kezdődően a két fél segítői egyezkedtek tovább a viadal forgatókönyvét illetően.
A párbaj
A párbajra a Ferenc József huszár laktanyában került sor Miskolcon, 1903. szeptember 26-án, délután egy órakor. Bónis Sándor segítője volt a már a cikk elején említett és általam nagyra tartott párbajhős - 63 győztes párbajt vívott -, Vidats János, és Demeter Ernő aljárásbíró. Stuchly részéről Boros százados és Steidl főhadnagy. Az orvosok Dr. Szőllősy sebésztanár, illetve Roman ezredorvos voltak.
Mind Stuchly Lipót, mind Bónis Sándor nagyszerű vívó volt, ezért óriási volt a harc kettejük között. A hatodik "asszó" hozott eredményt: Bónis egy nagy, 15-20 centis sebet ejtett a százados mellkasán, ami a harc feladására kényszerítette őt. Bár még kell jegyeznem, hogy első vérig való küzdelemben egyeztek meg a felek, úgyhogy ezzel amúgy is véget ért volna az összecsapás.
A küzdő felek a párbaj végén kezet ráztak, kibékültek egymással. Az esemény után hatalmas tömeg várta Bónis Sándort, akit egészen a lakásáig kísértek, hősként ünnepelték Miskolcon.
Forrás: baz.hu
Faklyásmenet Miskolcon
Bónis Sándor tette országos visszhangot váltott ki. Ünnepelte őt a magyarság. A miskolciak fáklyás menetet rendeztek a tiszteletére a főutcán. A több ezer fős tömeget cigányzenekar kísérte, hazafias dalokat énekeltek közben. A Széchenyi utcáról a Rákóczi utcára, Bónis lakása elé vonult a tömeg, ahol Horkay Elemér, a Borsodmegyei Lapok főszerkesztője és Hebrony József az Ellenzék egyik főszerkesztője mondott beszédet. Erre válaszolt Bónis Sándor, a hős, és egyik segítője, Demeter Ernő. Az ünneplés végén az Erzsébet térre vonult a tömeg, ahol a Himnuszt és a Szózatot énekelte el
A város Dr. Hebrony József nevű ügyvéd javaslatára egy ezüstsereleget ajánlott fel a hős részére, Bónis családjának címerével díszítve. A serleg felirata: ,,Ne bántsd a magyart!" A párbajt követő hétvégén pedig egy bankettet is adtak Bónis Sándor tiszteletére - itt kapta meg többek között a serleget is
,,Felelevenednek előttünk a régi, daliás idők. Előáll egy sehonnából idevetödött vad idegen, elkezd nagy fennen kérkedni; szidja, gyalázza a magyart. A kik hallják arczukba szökik a vér, de magukba fojtják felháborodásukat, mert nem mernek vele kiállni a küzdőtérre. Ekkor élőlép egy nemes vitéz s búcsut véve szeretteitől, a hazáért és becsületért felveszi a félelmetes ellennel a harczot. S a bátor lovag, kire egy ország népe szegzi sóvár tekintetét s egy ország áldó imája száll feléje, kardjának villámcsapásával jajjba fullasztja a vad idegen ajkán kitóduló szennyes szavakat s vérbetűkkel irja fel ziháló keblére: ,,Ne bántsd a magyart!"
(Ellenzék - 1903. szeptember 26.)
Forrás: Magyarország
Századosból őrnagy...
Azért a Habsburgok sem feledkeztek meg hűséges emberükről, Stuchly Lipótról, hiszen az eset után nem sokkal őrnaggyá léptették elő.
Két évvel később egészségügyi okokra hivatkozva nyugdíjba vonult a hírhedt katona, nem kellett félnie a nélkülözéstől, a Habsburgok nem felejtették el soha azokat, akik hűségesek voltak hozzájuk...
Források:
Wikipédia - Párbaj szócikk
huszadikszazad.hu - A Chlopyi hadparancs
Vasárnapi Újság - 1887, 51. szám
Clair Vilmos: Magyar párbajok
Magyar Hírlap - 2017. július 29.
Független Magyarország - 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27., 1904. szeptember 28.
Magyarország - 1903. szeptember 26., 1903. szeptember 27.
Miskolczi Napló - 1903. szeptember 22. 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27.
Ellenzék - 1903. szeptember 22., 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 26.
Hazánk 1905. február 21.
Pesti Napló - 1903. szeptember 27.
Alkotmány - 1905. február 21.
Vásárhelyi Híradó - 1903. szeptember 22.
Magyar Nemzet - 1939. május 12.
bomie.hu - A megvédelmezett magyar becsület
