Szilveszter a háború alatt - a miskolci újságok tudósításai 1941 utolsó napjairól
2021. december 31. írta: Reiman Zoltán

Szilveszter a háború alatt - a miskolci újságok tudósításai 1941 utolsó napjairól

Az utolsó ezévi írásomban annak néztem utána, hogy miként ünnepelte az újévet városunk lakossága a második világháború alatt. Sok-sok hirlapi tudósítást gyűjtöttem össze az év utolsó napjainak eseményeiről, hangulatáról.

 

img_20210908_182751.jpg

 

Először nézzük a Magyar Élet tudósítását 1941 szilveszteréről.

Vidáman búcsúzott Miskolc 1941-től

A kedélyes szilveszteri házi mulatságok az idén elmaradtak — Folyt a bor, folyt a sör, a pálinka, de csak egy 75 éves cigány­asszony itta le magát eszméletlenségig — A levelkézbesítő feleségével együtt hordta a sok BUÉK-ot

20.000-25.000 pengőt költött Miskolc Szilveszterkor

Miskolc, január 2.

Fordult ismét egyet az idő kere­ke — 1942-őt Írunk! A föld új pá­lyafutáshoz kezdett és friss naptár kerüli asztalunkra... Elbúcsúztunk tehát örökre 1941-től!

Miskolc az idén is vidáman, jó­kedvűen, de a szokottnál jóval több tartózkodással, méltóságtelje­sen búcsúzott az ó-esztendőtől. A hajdani hírhedt Szilveszterek fékeveszett és kedélyes hangulataira most a kísértő háború, a korláto­zások tettek hangfogót — persze azért az idén is a búfelejtő jókedv és a könnyű válás jegyében zajlott le a Szilveszter.

Ezen az éjszakán kevesen, talán csák a megrögzött szolid emberek aludtak Miskolcon. Az utcákon hömpölygött a nép, csilingelt a vil­lamos, száguldott az autó, döcögött a konflis, mintha csak nappal len­ne. A szórakozóhelyek zsúfolt széksorok élőtt pergették műsoru­kat, a vendéglők, kávéházak fé­nyes ablakszemekkel tekintettek a havas, hideg szilveszteri éjszaká­ba, míg odabent szépen feldíszített terem, jégbehütött pezsgő és teljes felkészültség fogadta a vidám szilvesziterezőket. Már hangol a ci­gány is, azonban szabad asztal nincs s bizony megnyúlt orral tá­vozhatott az a könnyelmű szilvesz­terező, aki nem foglalt magának előre asztalt.

Általában senki sem ért rá unat­kozni, nem szundított volánja mellett a taxisofőr sem, a kiérde­mesült konfliskocsisnak olykor pipaszívásnyi ideje sem volt, de a pincérek hada is munkában állott. Végeredményben jól érezte magát mindenki, jól mulatott — hangulatmérő szeizmográfunk minden­hol a vidámság kilengéseit érzékeltette...

 

miskolc_tuzijatek.jpg

Miskolcon az utóbbi években nincs tűzijáték. Forrás: kutyabarathelyek.hu

 

Házimulatság helyettmozi

Elvétve hangos vidámság szűrő­dött ki egyik-másik magánlakás­ból is. De csak elvétve, nem úgy. mint például tavaly. Bizony a régi nagyszabású házimulatságoknak nem kedvezett az idő. Melyik lelkes háziasszony tud ma akár egy szerény büffére valót is összehozni cukor jegyéből, zsír és kenyérutalványáiból? Nem is szólva a kávé­ról, egyebekről... Így inkább szín­házba, moziba vonult el a család és utána esetleg be-betértek egy­két pohár borra, ha nem pezsgőre, valamelyik vendéglőbe. Merthát: mégis Szilveszter van, a nemjóját és ha szerény, ha szűk keretek kö­zött is, de ezt a napot csak meg kell ünnepelni...

Általában a vendéglősök, kávé­sok és fizetőpincérek — a siker felmérésének legilletékesebb ténye­zői — az idén jobban meg voltak elégedve.

— Az idei Szilveszter legalább 30 százalékkal! jobb a tavalyinál — mondották. A hangulat eleinte nyomott volt, de később lassan fel­oldódott. Reggel felé pedig itt-ott már igen magasra hágott és folyt a pezsgő, folyt a bor, a sör, sőt a pálinka is...

100 üveg pezsgő, 3000 liter bor, 300 liter pálinka fogyott el Szilveszterkor

Persze azért csak óvatos duhajkodással, mérsékletesen, mert bi­zony igen borsos a számla és a végeredmény kispolgári viszony­latban holmi csillagászati számo­kat mutat. De még így is elfogyott Miskolcon mértékadó vélemény szerint 100 üveg pezsgő, 3000 liter bor, 1200 liter sör s vagy 300 liter­nyi pálinka. Éjfél felé hagyomá­nyosan mindenütt elaludt a vil­lany — kivételes állapot ez is, mert például Budapesten csak csökken­teni lehetett a világítást — és a sze­rencse kívánságok közepette megjelének az újév elmaradhatatlan kellékesei: a kéményseprők és ál­kéményseprők, sőt egy helyen két eleven, rózsaszínűre mosdatott ma­lac is szerencséltette a meghatott közönségé, de már csak aléltan kerültek ki kevésbé fényes he­lyükre, annyian csodálták, csipték, húzták eleven valóságában a ritka látnivalót. Legalább élve szerepel­jen a szilveszteri műsoron, hamár a jó békeidők két-három kilós ro­pogósra sült újévi malacait meg­vonta asztalunktól a korlátozó ren­delet. Uj évi malac helyett a bő­rös-malac szerepelt, ropogósra sütve, azután liba, hall, nyúl és bécsi szelet tarkította még, a szilveszteri menüt... És ez még hagy­ján! Sok helyen az eleven szerencsemalacokat egyszerű gumimalac helyettesítette és a közönség visí­tott hozzá, amikor a számlát meg­látta...

 

5271a7df426cde4ab5808422c98229f8.jpg

Forrás: calimbrawellnesshotel.hu

 

Az első újszülöttfiú!

Természetesen az idén is inkább az iváson volt a fősúly. A rendőrségnek mégsem akadt sok dolga a részeg emberekkel. Viszont a men­tőknek egy esetben ki kellett vonulniok a Vay-úti telepre, ahon­nan Tóth Zsófia 75 éves cigányasszonyt szállították a kórházba, aki Szilveszter örömére eszmélet­lenségbe itta magát. Különben csend, nyugalom volt, bűncselek­mény nem történt, az alvilág is szilveszterezett békésen.

Az új évben szüléshez vitt első­nek a mentők útja. Az újesztendő első szülöttje idén is fiú, éspedig ifj. Tóth János Lajos, ifj. Tóth István vasgyári gépmunkás. Füzes utca 3. szám alatti lakos egészsé­ges, szép gyermeke. A második új­szülött Miskolczi Margitka, Miskolczi József Kőporos utcai napszá­mos leánygyermeke, aki reggel 7 órákor született.

Arattak a jegyüzérek

Szilveszterkor táblás ház volt a színházban. Csupa móka, tréfa és sok sok nyeremény: babakelen­gyék, nyakkendők, harisnyák, lámpák és egyéb kedves praktikus ajándékok, persze sok karcsúnyakú palackkal fűszerezve. Éjfél­kor Földessy Géza színigazgató kö­szöntötte a közönséget.

De zsúfolt széksorok előtt per­gették szilveszteri műsorukat a mozik is. A szemfüles jegyüzérek az idén is busásan arattak. Napok­kal előbb felvásárolták a jegye­ket és egy páholyt 2.59—3 pen­gőért „potomáron“ vesztegették. Az új évi szerencsevadászok mégis megvásárolták, a kamatozó befek­tetés reményében. Volt is nagy sor­solás! Az Uránia százpengős fő­nyereményét egy 13 éves szegény tanonc nyerte, Bujáki László, aki támlásszékre váltotta meg szerencséjét. A Korona-mozgóban köz­kívánatra öt részre osztották fel a százpengős nyereményt. Az első húszpengőst éppen az nyerte, aki legjobban kardoskodott a felosz­tás melleit. Utána szívta is a fogát hiszen ő nyerte volna a százpengőt egészben!

 

img_20211112_210811.jpg

 

Az újév robotosai

Legnehezebb Szilvesztere talán a derék postásoknak volt. Talán soha ennyi újévi üdvözlet nem in­dult útnak, mint az idén. Különö­sen a felszabadult területekről özönlött a sok B. U. É. K., a név­jegyes borítékok óriási tömege. Csakis kisegítő szolgálattal tudták lebonyolítani a forgalmat. A levélkézbesítő együtt dolgozott a — fe­leségével, aki amíg ura katona volt kitanulta a mesterségének minden csínját...

Az anyakönyvi hivatalban is akadt már dolog. Megtörtént az el­ső házasságkötés. Az ó-esztendő utolsó és az újév első házasságát zsidók kötötték Miskolcon. Az új­év élső halottja Varga Dániel, Má­tyás király utcai napszámos, aki végelgyengülésben, 78 éves korá­ban hagyta itt földi gondjait.

Így zajlott le a Szilveszter. Na­gyobb események nélkül, józanabbul, mint néhány évvel ezelőtt, de azért vidáman, jókedvűen, a nagy forgalom jegyében. Természetesen az idén is akadtak megrögzött lumpok, akiket még a reggeli órákban is papírcsákóval a fején láttunk mulatozni. De ezek kivéte­lek. A kucséherek így is panasz­kodtak — kevés áru fogyott; és a fizetőpincér is a vállát vonogatta.

— Keresni?... Elmúltak azok az idők. Ma már nem lehel a szám­lához „írni“. Hisz mi is sokszor resteljük, amikor az egyszerű va­csoráért, kis italért oda kell a vendég elé tenni a tízpengős szám­lát... Igy bizony kevés a haszon!...

Talán majd majd talán jövőre!... Illetékes megállapítás szerint így is 20—26 ezer pengőt költött Miskolc Szil­veszterkor. Ez pedig már mégis valami...

(Magyar Élet - 1942. január 3.)

 

img_20210908_191525.jpg

 

Így búcsúzott az óévtől a Magyar Élet:

Búcsú 1941-től

Búcsúzunk ma is az ó-esztendő­től, mint már annyiszor ezelőtt és köszöntjük az újévet, az 1942. esztendőt, amely új reményekkel megszentelve ismét beköszöntött, mint már annyiszor ezelőtt. Búcsúzunk, talán kicsit könnyű lé­lekkel, hiszen csak a teljesületlen reményeinket sirathatnánk egye­dül, az elszalasztott lehetőségeket, amelyek kisiklottak újra a megmarkolás elől, mint a víz. Búcsú­zunk, de korántsem a régi vidám­sággal, hiszen ma az emberi indu­lat, az emberi érzés is korlátozás alatt áll, akár a textil árú.

Miért ne volna könnyű a búcsú 1941-től is, amelynek bölcsője vad csatazajban  ringott és hatyúdalához hárommo-mtoros bombavetők szolgáltatták a kísérőzenét? Nagy igéreteiből mitváltott be? A kért könyörületet, az ígért boldogságot, az áhított meg­nyugvást, nagy alkotások lázát nem hozta meg az emberiségnek, de szülőanyja lett egy olyan ujesztendőnek, amelynek sötét és bi­zonytalan szilüetjét bömbölő ágyúk torkolattüze festi véres valósággá. És mégis — örök ellentmondás­ként — büszkeséggel kell elbúcsúz­nunk 1941-től.

Újra harchoz sora­kozott az ó-esztendőben a magyar az újvilág kapuit döngető baráti nagyhatalmak hű fegyvertársává szegődött és új dicső fegyverté­nyekkel írta be nevét a nagy világtörténelembe. Igaz, hogy túl sok könnyet, megpróbáltatást hozott, igen sok hősi sírt ásott megint — de a temetőrácsok, az egyszerű fakeresztek mögött az új magyar életajándék világa sarjad, Európa szebb, jobb holnapja... És talán a csatazajjal beköszöntő új év meg­hozza ezt a várt beteljesülést, az álmok, remények valóraválását, több örömöt, több fény, boldo­gabb napokat... Az újesztendő szür­ke hajnali pirkadásában örök for­rongással, örök igéretességgel már nyitogatja szárnyait a Nap...

(Magyar Élet - 1941. december 31.)

 

 img_20210908_183409.jpg

 A Korona szállóban is óriási szilveszteri bálokat tartottak

 

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap is írt egy összegzést a miskolci szilveszteri hangulatról:

Szilveszteri, illetve újévi hajnali razzia vendéglőkben, kávéházakban, utcákon és mindenütt, ahol örültek az 1941 esztendő halálának

Miskolc, január 2.

Szilveszter éjszakája a hagyo­mányos illuminált hangulatban telt el az idén is, mint minden évben. A hagyományos lumpok az idén nem ihattak annyit, mint tavaly, tekintettel a meg­változott szeszárakra, viszont a dilletánsok közül feltűnően sok részeg került ki, ami szintén a megváltozott áraknak tudható be A háztartási és egyéb gondok úgylátiszik keresztülhúzzák az antialkoholista mozgalom elgondolásait.

Több pénz fogyott el, mint pezsgő

A különböző mulatóhelyeken megjelent nagyérdemű közönség a hagyományos pezsgő helyett inkább bort szopogatott, sok szó­dával. A sör sem volt még ilyen közkedvelt, mióta felemelték az árát, mint éppen most. A hangulatot azonban ez nem befolyásol­ta. A bazárosok által árusított léggömbök szétdurranása a meg­szólalásig hasonlított a pezsgös dugók durranásához s így, ami fő az illúzió megvolt.

Egyszer van egy évben újév!

Éjfél felé emelkedett a hangu­lat. Valaki kijelentette, hogy ,,egyszer van egy évben újév!" s rendelt egy üveg pezsgőt. A kije­lentés szájról-szájra szállt s a ti­zenkét gongütés ünnepélyes han­gulatában többen gügyéket mond­tak, vagy minden ok nélkül vi­hogni kezdtek. A kellő pillanat­ban felhajtott malacot mindenfe­lé irigyen szemlélhették s a ki­húzott szőrcsomót gondosan be­csomagolták újságpapírba és el­tették.

Mindenütt jó, de legjobb otthon!

Aki elkésett az asztalrendeléssel, vagy nem tudta kiváltani a zálogházból a szmokingját, az ki­jelentette, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Mivel többen gondolkoztak így, nagy családi mulatságok alakultak ki s hogy ezek sem jártak megvetendő si­kerrel, azt bizonyítja az a rendőrposzt jelentése, mely el­mondja, hogy némely magánházból nagy zaj szűrődött ki, mint egy-egy kevésbé látogatott fut­ballmeccsről.

 

img_20211112_210851.jpg

 

Ki kapta az első pofontés az első csókot?

Alig ütötte el az óra az éjfélt, elcsattant az újév első pofonja. Ez az első pofon kétségtelenül megelőzte az esztendő első csók­ját. Kapta az a jobb sorsra mél­tó férfiú, aki azt hitte, hogy az éjféli villanyeloltás tovább tart mint egy röpke pillanat. Azonbán csalódott s a férj sastekintetét nem kerülte el a tévedés és az ebből következő elhamarkodott, de eredménytelen mozdulat. Ez­zel szemben azt, hogy az újév első csókját ki kapta, azt a pont tizenkettőkor bekövetkezett elsö­tétítés leple alatt nem lehetett kétséget kizáró alapossággal megállapítani. Tekintve a tekintendőket, itt csak holtversenyt tudunk elképzelni. 

Séta a reggeli ködben

A hosszú taxisorok helyett fél­méteres hó fogadta a késő hajna­li, illetve kora reggeli órákban távozó szilveszterező közönséget. A lumpok orvoslásra váró pana­sza szerint a villanylámpák és hirdető oszlopok túl távol vannak egymástól s ugyancsak ők állít­ják, hogy egy-egy a járda mellé húzott korlát emelte volna a vá­ros szépségét és a járókelők élet- és vagyonbiztonságát. Mindjárt nem lett volna annyi "esett" ember."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 4.)

 

img_20210908_190634.jpg

Itt éppen Kepes nagyszálló az egykori Három rózsa szálló neve, itt is nagy bálok voltak. 1941-ben azonban biztos nem, hiszen a szálló a harmincas évek közepén bezárt

 

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap készített egy összegzést az elmúlt év történéseiről és az eljövendő esztendő reményteli eseményeiről.

Számotvetünk

magunkkal és az idővel ezekben az órákban, amikor a végtelenség egy kis szakasza — egy tartamában rövid, de tragikumában hosszú és nehéz esztendő — bukik a sírjába. Vessünk számot magunkkal és mel­lünket verve állapítsuk meg; bűnös emberek vagyunk. Bűnösök, akik a vétkek, csalódások megtévesztő útjait járjuk. És az idő, ez az örök titok, vezet bennünket kálváriától kálváriáig, súlyos próbatételek, lelkierőink nehéz igénybevétele között a bizonytalan, ki nem kutatható jövőj elé.

A halálba bukó esztendő öröme igazságunk egy részének megvalósulását hozták. A trianoni erőszak jóvátétele egyik nagy szakaszának tel­jesedését. Visszajött az elszakított Délvidék egy része. És visszajöttek velük több mint két évtizedes szolgaság után magyar testvéreink. Elhozta az év a történelmi őrtállásunk új próbáját, a bolsevizmus elleni küzdelmet.

Mit hoz a ránk virradó, eljövendő idő friss szakasza, az új esztendő? Hasztalan kutat feszült tekintetünk a jövő felé, nem láthatjuk, nem sejt­hetjük, mi vár ránk, mi vár a meg­gyötört, megkínzott emberiségre. De készen állunk mindenre. Akárhogy fordul sorsunk kereke, ez a nemzet hite, reménye, igazsága, meggyőző­désében szilárdan áll a helyén, felkészülten lélekben minden köteles­sége teljesítésére. Ha lehet, békességgel, ha kell, küzdelemmel, harc­cal teljesítjük történelmi hivatásun­kat. Békességet akarunk és ez a ma­gyar Igazság, a benső összhang, a testvéri szeretet és megértés, a gyűlöl­ködés ködének eloszlatásával valósulhat csak meg. Az Igazság kitelje­sedésének meg kell hoznia azt a bel­ső harmóniát, amelynek világosságá­ban újra tisztánlátók lesznek a jel­szavaktól elkápráztatott szemek, új­ból megtaláljuk egymást, akiket a gyűlölködés mérge szakított széjjel.

A múló esztendő sírját fehér hótakaró borítja el. Szívesen búcsúz­tatjuk, az embernek azzal az örök reménykedésével, hogy gondviselésünk jobb, nyugalmasabb sorsot ad ennek a sokat szenvedett, igazáért ezer esztendőn át vérző nemzetnek. Uj re­mények forrása és hite az új esztendő, melytől a tiszta igazságra, a nemes emberiességre, szeretetre és türelemre felépült béke megszületését várjuk. Amelyért mindég küzdöt­tünk és most is harcolunk a hóviharoktól tépett orosz földön. 

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 1.)

 

img_20211001_211832_1.jpg

A színházban dupla előadást tartottak aznap este

 

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap is készített egy, a jövőt firtató cikket is. Komor jövőképet látott körvonalazódni, ami sajnos teljesült is.

Mulatott-e

valaki Szilveszter éjszakáján úgy, hogy ne érezte volna maga mögött a mostani élethívatlan társát, a gondot. — Amikor koccintásra emeltük po­harunkat, éreznünk kellett, hogy azt egy jéghideg csontkéz is szorítja és italunkból az első és utolsó kortyot ez a kényszerű társ hörpinti le. Ott volt minden­ki mögött a szomorú árnyék, az élet bizonytalanságának sötét árnyéka, amely befelhőzi ritka örömeink derűjét. Szilveszter éjszakája most is mozgalmas volt, tobzódott az élet, nagy hul­lámokat vetett a jókedv, de a ka­cagás belekeményedett abba az idegeinket tépő gondolatba: mi lesz holnap. Átvergődtünk egy nehéz esztendőn és amikor rava­talra tettük az elmúló esztendőt, nem tudtunk elmerülni a frissen zöldült remények biztatásában, hogy az élet most majd könnyebb, gondtalanabb, nyugal­masabb lesz.

Sebes vágtában rohannak az események. Vérvirágok nyílnak az orosz föld hóborította jeges talajából, az afrikai sivatagok forró homokjából, a távoli tenge­rek feneketlen mélységeiből. A pusztulás üli győzelmi torát az egész világon, amíg egyik helyen ifjú életek dőlnek a halál ölébe, amásik helyen a kultúra hull romokba, nagy emberi alkotások emésztődnek fel azokban a lán­gokban, amelyek tüzet az önzés, irigykedés, türelmetlenség, gyű­lölködés gyújtotta fel.

Hozzánk szegődött hivatlan társként a sötét gond, ott van álmainkban, ébrenlétünkben, mun­kánkban, minden lépésünket elkíséri. Mit hoz az új idő. Ez a gondolat tépi, marja minden idegszálunkat, belopódzik hajlé­kunkba, ez ül gyermekeink mo­solygása, a magunk tépelődése mögött. Igazságot várunk, remé­nyeink valóra válását, az emberiség eszményeinek diadalát kér­jük a jövőtől és mert hinnünk kell, mert hit nélkül üres és értelmetlen volna az éIet, beleka­paszkodunk görcsös akarattal a vágyak, remények szárnyaiba és az ég felé tekintünk, ahonnan várjuk a nagy csodát: igaz, em­beri békességet, melynek nyu­galmas derűjében minden becsü­letes magyar megtalálja a helyét.

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 4.)

 

4_13.jpg

Biztosan az avasi borospincéknél is nagy mulatozás folyt az év utolsó napján

 

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap arról is tudósít, milyen volt a Búza téri piac utolsó napja 1941-ben.

Üres piaccal búcsúzott az óévtől a Búzatér

Tojás, vaj, tej, burgonya egyáltalán nem volt — Silány felhozatal volt a baromfipiacon is

A nemrégen tartott Lázár-napi vásár és a multheti vásár úgy- átszik kimerítette a behozatalt, úgyhogy a Búzatér üres piaccal búcsúzott a múló esztendőtől. Tej, vaj, tojás és burgonya egyálta­lában nem volt, de kevés áru volt a baromfipiacon is, sőt gyü­mölcsök közül csak alma volt kis mennyiségben.

Az árak nagyjában változatla­nok, csak a baromfiaknál volt némi emelkedés a hatóságilag megállapított árakon belül. Rán­tani való csirke párja 3.50—4.50, sütni való 4.50—5, tyúk 7—7.50, sovány kacsa darabja 7.5—8, liba 9—11, pulyka nem került a piac­ra.

A gyümölcspiacon csak közepes minőségű alma volt, kilóját 1.50— 2 pengőért adták. Délfelé már vé­ge volt a vásárnak, csend borult  a Búzatérre.

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 1.)

 

21.jpg

A kávézók, cukrászdák is telt házzal mentek szilveszter éjjelén

 

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap az év utolsó napjának a színházi életről is tudósított:

Angyalt vettem feleségül

Vaszary-vígjáték, Jurik Ica és Földessy Géza fellépése

A vidéki cseretársulatok szá­mára ebben az évben engedélye­zett sok együgyű, kétségbeejtően unalmas, szellemtelen új darab és sok régi elcsépelt, agyonját­szott operett, próza után valósá­gos üdülést jelentett Vaszary János épkézláb, szellemes, ötletes, kitűnő színpadi érzékkel fel­épített vígjátéka, az Angyalt vettem feleségül.

Végre olyan mese, amelyiknek értelme, tartal­ma van, olyan humor, melyen nevetni lehet, olyan alakok, olyan jellemek, akikre építeni lehet három kerek felvonást, — szóval végre olyan darab, amelyet jól is elő lehet adni. Minden mester­ségbeli kiválósága és minden más erénye mellett volt a darab­nak még egy kitűnő oldala: re­mek alkalmat adott arra, hogy két kedves színészünk bemutassa képességeit, tudását és tehetségét. A két színész: Jurik Ica és Föl­dessy Géza.

Jurik Ica a miskol­ciak sokszor visszasírt szubrettje ebben a szerepben megmutat­hatta, hogy mióta nem láttuk, nem állt meg a fejlődés útján. — Minden jótulajdonsága, kedves­sége, bája, közvetlensége meg­maradt, sőt fejlődött, amellett bebizonyíthatta azt is, hogy akit eddig kiváló operettszínésznő­nek, eszményi szubrettnek ismer­tünk, az prózai színésznőnek is kitűnő. Igazi vígjáték-vénája remek alakításának belső tartal­mat adott és sokban járult hoz­zá az előadás nagy sikeréhez. — Földessy direktort eddig komoly prózában láttuk csak és elisme­réssel kellett róla megállapítani, hogy vérbeli, tehetséges, igazi színész. Most vígjáték, szerepének minden nüanszát kitünően meg­játszotta, minden eldugott hatást ki tudott emelni, s mindezt min­dig a legfinomabb, legtisztábban művészi eszközökkel. Halk, nyu­godt, mégis komikummal teljes játéka irányt, szabott az általa rendezett és jól rendezett elő adásnak. 

A jó játék különben vonatkozik az együttes minden tagjára. Mikey Lili „művésznő“ alakítása sokáig emlékezetes ma­rad a közönség előtt, annyi ked­vességet, humort, bájt vitt a játékába. Gögh Zsuzsi fejlödésképes tagja lesz a társulatnak, sok színpadi érzékkel és szemmel láthatóan fejlődő tehetséggel. — Mihályi Vilcsi Aliza, Donáth Kató grófnője nyeresége volt a darabnak, mindkét komika nekivaló szerepet kapott. Bodnár Mi­ci a szobalány kevesek által irigyelt szerepébe is színt vitt és temperamentumával megérdemelte a tapsot. Szegedi Szabó merevsége nem akar feloldódni pedig nyugodt előadásmodorával jól beleillett a Földessy által diktált játékstílusba. Károlyi titkárja kacagtató, Bánhidy ve­zérigazgatója ízes és egyéni volt. A jó előadás nagyobb érdeklő­dést is megérdemelne, mint ami­lyet az utóbbi időben (ünnepek kivételével) tanúsít a közönség.

 

img_20211112_210917.jpg

 

A SZÍNHÁZI IRODA HÍREI:

Óesztendő utolsó napján két előadást tart a miskolci színtársulat.

Az esti előadáson Júrik Tea és Földessy Géza együttes felléptével is­mét a Vaszary-darab, „Angyalt vettem feleségül“ kerül színre. A sikert e két kiváló színművész és a társulat többi tagja együttesen biz­tosítják. Az esti előadás után köz­vetlenül kezdődik a nagy szilveszteri kabaré, amelynek keretében éj­félkor Földessy Géza színigazgató mond újévi köszöntőt. A kabaré ke­retében a társulat minden tagja fellép.

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 31.)

 

szilveszter_miskolc2.jpg

Persze ez a felvétel nem 1941-ben, hanem pár éve készült. Forrás: zseppelin.hu

 

Egy nagyon érdekes újságcikket közölt le a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, egy, a kassai rádió újévi műsorában meghallgatható műsorról:

Családi értesítő

A kassai rádió újévi műsorának keretében Szabó Pál, a Ma­gyar Távirati Iroda miskolci kirendeltségének igazgatója hosszabb előadást tart. Előadása tu­lajdonképpen beszámoló lesz a múlt esztendőről, de teljesen egyéni, új formában. Felolvas ugyanis egy újságot, a vezércikktől kezdve az apróhirdetésekig, s ebben az újesztendei rádió-újságban benne lesz minden — humorosan, szel­lemesen egy kis szatírával, egy kis csipkelődéssel keverve — minden, amit érdemes elmondani az 1941-es esztendőről. Ennek az újévi lapnak az egyik rovata a házassági értesítő. Nézzük meg, milyen is volta házasság 1941-ben. Erről a patinás nemes in­tézményről a következőket adja elő az újesztendő első napján Szabó Pál:

Ha a politikai rovat össze is zsugorodott, annál nagyobb lett a házassági értesítő. Courts Mah­ler írt egyszer arról a bárókisasszonyról, ki csak azárt lett boldog a házasságában — jólle­het a frigykötés minden más determinánon szerint boldogta­lannak kellett volna lennie —, mert menyegzői ruháját üknagy­anyjának, második Alexandrá­nak lakodalmas násfája díszítet­te.

Nos, a modern kor kispolgára is őrizget egy ilyen babonás bol- dogságszerzö kincset, melyet csu­pán csak egyszer használ életé­ben: a lakodalmas nevet.

Rendszerint a gyászjelenté­sekben is eléggé megtiszteli ma­gát a család, de teljes névdiszt csak eljegyzés és lakodalom al­kalmából ölt Ilyenkor aztán szinte kiapadhatatlan a fantázia.

Az ősök tiszteletének csodála­tos késökori fellobbanásaval az 1941. évben duplázódott meg a legtöbb családnév.

A karácsonyi nagy házassági járvány idején olvastam egy házassági hírt, 12 nyomtatott sor hosszúságú volt. Mert a házasságkötő nő és férfi polgári nevén kívül tartalmazta a vőlegény apjának négy elöne- vét és legkedvesebb keresztnevét, a vőlegény anyjának három előnevét, kettős vezeték és kettős keresztnevét (Eufrénia, Hona), a vőlegény négy előnevét, kettős családi nevét, keresztnevét, a menyasszony atyjának három előnevét, kettős családi nevét, keresztnevét, a menyasszony any­jának vezetékneve előtt a néhai szót, két elönevet, utána a ke­resztnevet, valamint a menyasszony három előnevet, családi és keresztnevét. He hiányzott a je­lentésből a fiú polgári foglalko­zása. Mindazonáltal a házasság mégis lehetett boldog.

Általában az 1941. évi házas­ságok boldog házasságok. És ez elsősorban az asszonyok érdeme. Mert ők szerezték be a házasság- kötéshez a vőlegény keresztleve­lét, születési bizonyítványát, újraoltási bizonyítványát, atyjá­nak, apai nagyapjának, apai nagyanyjának, anyai nagyapjá­nak. anyai nagyanyjának ke­resztlevelét, házassági bizonyít­ványát, halotti anyakönyvi ki­vonatát, a vőlegény katonai el­bocsátó levelét, lakbizonylatát, illetőségi bizonyítványát, állam­polgársági oklevelét, a menyasszony szerzett diszpenzációt, ha a vőlegény katona volt, ő járta ki a nősülési engedélyt, ő jelentke­zeti a kihirdetésre az anyakönyv­vezetőnél (anyakönyvvezető bará­tom őszinte statisztikája szerint minden 100 megkötött házasság közül 99-szer — szemben az 1940. évi 98-cal.) — Ö vette a jegygyű­rűt (Lajda János órásmester sze­rint minden esetben, de hát Lajda János órásmester nem is­mert minden esetet.) Ő fizette a taxit, vagy ha gyalog mentek, ö fogta a férfi karját. Még a meg ­áldott házaspárok közül is 92 százalékban a nő jelentkezett először a papnál.

 

img_20211112_210938.jpg

 

És mit tett vajjon az 1940. év férfia a házasság sikere érdekében?

Követelményeket állított fel.

A régebbi idők férfia még nagyon boldog volt, ha szeretőt kapott a feleségében, vagy szo­balányt, vagy szakácsnőt, vagy szárazdadát a meglevő gyerme­kei mellé. Az 1941-es férjek már régen elhagyták a követelvé­nyek közül a „vagyokat“ és meg­toldották a sort. Az új igények szerint legyen a nő szobalány, szakácsnő, zongoraművész, var­rónő. Ö legyen a Hacsek, ki po­loskát irt, legyen szerető és pedig reggel Grathen, este Hetéra, legyen anya, gyermekker­tész, száraz és nem száraz dada, bálkirálynő, háziorvos, ápolónő és legyen minden hivatali és társa­sági bosszúságunk levezetője. — Fizesse ki az adósságunkat, keresse meg a mindennapit, stoppolja a fuszeklinkat és nézze el, ha esténként és délután illegitim szerelmünkhöz járunk.

És mit ad a házasság boldog­ságához az 1941. év férfia?

Legfeljebb, ha az ártatlanságát.

Ezért mondom én oly bizonyo­san, hogy az 1941. év frigykötései mind boldogak lesznek.

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 28.)

 

hunguest-hotel-palota-lillafured-kastely-tortenete.jpg

A Palotaszálló is várta a szilveszteri vendégeket

 

Ezeket gyűjtöttem össze az 1941. év utolsó napjainak a miskolci sajtóban megtalálható cikkeiből. Remélem tetszett az összeállítás és egy kicsit át tudtátok érezni a kor szomorú, de reményteljes hangulatát. Sajnos a következő évek meg nehezebben lesznek, talán az újságírók sem gondolták, hogy mennyire...

 

Források:

 

Magyar Élet - 1941. december 28., 1941. december 30., 1941. december 31., 1942. január 3., 1942. január 6.

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 28., 1941. december 31., 1942. január 1., 1942. január 3., 1942. január 4.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr9216753194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2022.01.01. 19:45:47

Egy alapos kis összefoglaló a háborúról, arról, hogy a politikai konfliktusok kapcsán hogyan manipulálják a népet, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temakep/077.shtml
süti beállítások módosítása