Az utolsó ezévi írásomban annak néztem utána, hogy miként ünnepelte az újévet városunk lakossága a második világháború alatt. Sok-sok hirlapi tudósítást gyűjtöttem össze az év utolsó napjainak eseményeiről, hangulatáról.
Először nézzük a Magyar Élet tudósítását 1941 szilveszteréről.
Vidáman búcsúzott Miskolc 1941-től
A kedélyes szilveszteri házi mulatságok az idén elmaradtak — Folyt a bor, folyt a sör, a pálinka, de csak egy 75 éves cigányasszony itta le magát eszméletlenségig — A levelkézbesítő feleségével együtt hordta a sok BUÉK-ot
20.000-25.000 pengőt költött Miskolc Szilveszterkor
Miskolc, január 2.
Fordult ismét egyet az idő kereke — 1942-őt Írunk! A föld új pályafutáshoz kezdett és friss naptár kerüli asztalunkra... Elbúcsúztunk tehát örökre 1941-től!
Miskolc az idén is vidáman, jókedvűen, de a szokottnál jóval több tartózkodással, méltóságteljesen búcsúzott az ó-esztendőtől. A hajdani hírhedt Szilveszterek fékeveszett és kedélyes hangulataira most a kísértő háború, a korlátozások tettek hangfogót — persze azért az idén is a búfelejtő jókedv és a könnyű válás jegyében zajlott le a Szilveszter.
Ezen az éjszakán kevesen, talán csák a megrögzött szolid emberek aludtak Miskolcon. Az utcákon hömpölygött a nép, csilingelt a villamos, száguldott az autó, döcögött a konflis, mintha csak nappal lenne. A szórakozóhelyek zsúfolt széksorok élőtt pergették műsorukat, a vendéglők, kávéházak fényes ablakszemekkel tekintettek a havas, hideg szilveszteri éjszakába, míg odabent szépen feldíszített terem, jégbehütött pezsgő és teljes felkészültség fogadta a vidám szilvesziterezőket. Már hangol a cigány is, azonban szabad asztal nincs s bizony megnyúlt orral távozhatott az a könnyelmű szilveszterező, aki nem foglalt magának előre asztalt.
Általában senki sem ért rá unatkozni, nem szundított volánja mellett a taxisofőr sem, a kiérdemesült konfliskocsisnak olykor pipaszívásnyi ideje sem volt, de a pincérek hada is munkában állott. Végeredményben jól érezte magát mindenki, jól mulatott — hangulatmérő szeizmográfunk mindenhol a vidámság kilengéseit érzékeltette...
Miskolcon az utóbbi években nincs tűzijáték. Forrás: kutyabarathelyek.hu
Házimulatság helyett — mozi
Elvétve hangos vidámság szűrődött ki egyik-másik magánlakásból is. De csak elvétve, nem úgy. mint például tavaly. Bizony a régi nagyszabású házimulatságoknak nem kedvezett az idő. Melyik lelkes háziasszony tud ma akár egy szerény büffére valót is összehozni cukor jegyéből, zsír és kenyérutalványáiból? Nem is szólva a kávéról, egyebekről... Így inkább színházba, moziba vonult el a család és utána esetleg be-betértek egykét pohár borra, ha nem pezsgőre, valamelyik vendéglőbe. Merthát: mégis Szilveszter van, a nemjóját és ha szerény, ha szűk keretek között is, de ezt a napot csak meg kell ünnepelni...
Általában a vendéglősök, kávésok és fizetőpincérek — a siker felmérésének legilletékesebb tényezői — az idén jobban meg voltak elégedve.
— Az idei Szilveszter legalább 30 százalékkal! jobb a tavalyinál — mondották. A hangulat eleinte nyomott volt, de később lassan feloldódott. Reggel felé pedig itt-ott már igen magasra hágott és folyt a pezsgő, folyt a bor, a sör, sőt a pálinka is...
100 üveg pezsgő, 3000 liter bor, 300 liter pálinka fogyott el Szilveszterkor
Persze azért csak óvatos duhajkodással, mérsékletesen, mert bizony igen borsos a számla és a végeredmény kispolgári viszonylatban holmi csillagászati számokat mutat. De még így is elfogyott Miskolcon mértékadó vélemény szerint 100 üveg pezsgő, 3000 liter bor, 1200 liter sör s vagy 300 liternyi pálinka. Éjfél felé hagyományosan mindenütt elaludt a villany — kivételes állapot ez is, mert például Budapesten csak csökkenteni lehetett a világítást — és a szerencse kívánságok közepette megjelének az újév elmaradhatatlan kellékesei: a kéményseprők és álkéményseprők, sőt egy helyen két eleven, rózsaszínűre mosdatott malac is szerencséltette a meghatott közönségé, de már csak aléltan kerültek ki kevésbé fényes helyükre, annyian csodálták, csipték, húzták eleven valóságában a ritka látnivalót. Legalább élve szerepeljen a szilveszteri műsoron, hamár a jó békeidők két-három kilós ropogósra sült újévi malacait megvonta asztalunktól a korlátozó rendelet. Uj évi malac helyett a bőrös-malac szerepelt, ropogósra sütve, azután liba, hall, nyúl és bécsi szelet tarkította még, a szilveszteri menüt... És ez még hagyján! Sok helyen az eleven szerencsemalacokat egyszerű gumimalac helyettesítette és a közönség visított hozzá, amikor a számlát meglátta...
Forrás: calimbrawellnesshotel.hu
Az első újszülött — fiú!
Természetesen az idén is inkább az iváson volt a fősúly. A rendőrségnek mégsem akadt sok dolga a részeg emberekkel. Viszont a mentőknek egy esetben ki kellett vonulniok a Vay-úti telepre, ahonnan Tóth Zsófia 75 éves cigányasszonyt szállították a kórházba, aki Szilveszter örömére eszméletlenségbe itta magát. Különben csend, nyugalom volt, bűncselekmény nem történt, az alvilág is szilveszterezett békésen.
Az új évben szüléshez vitt elsőnek a mentők útja. Az újesztendő első szülöttje idén is fiú, éspedig ifj. Tóth János Lajos, ifj. Tóth István vasgyári gépmunkás. Füzes utca 3. szám alatti lakos egészséges, szép gyermeke. A második újszülött Miskolczi Margitka, Miskolczi József Kőporos utcai napszámos leánygyermeke, aki reggel 7 órákor született.
Arattak a jegyüzérek
Szilveszterkor táblás ház volt a színházban. Csupa móka, tréfa és sok sok nyeremény: babakelengyék, nyakkendők, harisnyák, lámpák és egyéb kedves praktikus ajándékok, persze sok karcsúnyakú palackkal fűszerezve. Éjfélkor Földessy Géza színigazgató köszöntötte a közönséget.
De zsúfolt széksorok előtt pergették szilveszteri műsorukat a mozik is. A szemfüles jegyüzérek az idén is busásan arattak. Napokkal előbb felvásárolták a jegyeket és egy páholyt 2.59—3 pengőért „potomáron“ vesztegették. Az új évi szerencsevadászok mégis megvásárolták, a kamatozó befektetés reményében. Volt is nagy sorsolás! Az Uránia százpengős főnyereményét egy 13 éves szegény tanonc nyerte, Bujáki László, aki támlásszékre váltotta meg szerencséjét. A Korona-mozgóban közkívánatra öt részre osztották fel a százpengős nyereményt. Az első húszpengőst éppen az nyerte, aki legjobban kardoskodott a felosztás melleit. Utána szívta is a fogát hiszen ő nyerte volna a százpengőt egészben!
Az újév robotosai
Legnehezebb Szilvesztere talán a derék postásoknak volt. Talán soha ennyi újévi üdvözlet nem indult útnak, mint az idén. Különösen a felszabadult területekről özönlött a sok B. U. É. K., a névjegyes borítékok óriási tömege. Csakis kisegítő szolgálattal tudták lebonyolítani a forgalmat. A levélkézbesítő együtt dolgozott a — feleségével, aki amíg ura katona volt kitanulta a mesterségének minden csínját...
Az anyakönyvi hivatalban is akadt már dolog. Megtörtént az első házasságkötés. Az ó-esztendő utolsó és az újév első házasságát zsidók kötötték Miskolcon. Az újév élső halottja Varga Dániel, Mátyás király utcai napszámos, aki végelgyengülésben, 78 éves korában hagyta itt földi gondjait.
Így zajlott le a Szilveszter. Nagyobb események nélkül, józanabbul, mint néhány évvel ezelőtt, de azért vidáman, jókedvűen, a nagy forgalom jegyében. Természetesen az idén is akadtak megrögzött lumpok, akiket még a reggeli órákban is papírcsákóval a fején láttunk mulatozni. De ezek kivételek. A kucséherek így is panaszkodtak — kevés áru fogyott; és a fizetőpincér is a vállát vonogatta.
— Keresni?... Elmúltak azok az idők. Ma már nem lehel a számlához „írni“. Hisz mi is sokszor resteljük, amikor az egyszerű vacsoráért, kis italért oda kell a vendég elé tenni a tízpengős számlát... Igy bizony kevés a haszon!...
Talán majd majd talán jövőre!... Illetékes megállapítás szerint így is 20—26 ezer pengőt költött Miskolc Szilveszterkor. Ez pedig már mégis valami...
(Magyar Élet - 1942. január 3.)
Így búcsúzott az óévtől a Magyar Élet:
Búcsú 1941-től
Búcsúzunk ma is az ó-esztendőtől, mint már annyiszor ezelőtt és köszöntjük az újévet, az 1942. esztendőt, amely új reményekkel megszentelve ismét beköszöntött, mint már annyiszor ezelőtt. Búcsúzunk, talán kicsit könnyű lélekkel, hiszen csak a teljesületlen reményeinket sirathatnánk egyedül, az elszalasztott lehetőségeket, amelyek kisiklottak újra a megmarkolás elől, mint a víz. Búcsúzunk, de korántsem a régi vidámsággal, hiszen ma az emberi indulat, az emberi érzés is korlátozás alatt áll, akár a textil árú.
Miért ne volna könnyű a búcsú 1941-től is, amelynek bölcsője vad csatazajban ringott és hatyúdalához hárommo-mtoros bombavetők szolgáltatták a kísérőzenét? Nagy igéreteiből mitváltott be? A kért könyörületet, az ígért boldogságot, az áhított megnyugvást, nagy alkotások lázát nem hozta meg az emberiségnek, de szülőanyja lett egy olyan ujesztendőnek, amelynek sötét és bizonytalan szilüetjét bömbölő ágyúk torkolattüze festi véres valósággá. És mégis — örök ellentmondásként — büszkeséggel kell elbúcsúznunk 1941-től.
Újra harchoz sorakozott az ó-esztendőben a magyar az újvilág kapuit döngető baráti nagyhatalmak hű fegyvertársává szegődött és új dicső fegyvertényekkel írta be nevét a nagy világtörténelembe. Igaz, hogy túl sok könnyet, megpróbáltatást hozott, igen sok hősi sírt ásott megint — de a temetőrácsok, az egyszerű fakeresztek mögött az új magyar életajándék világa sarjad, Európa szebb, jobb holnapja... És talán a csatazajjal beköszöntő új év meghozza ezt a várt beteljesülést, az álmok, remények valóraválását, több örömöt, több fény, boldogabb napokat... Az újesztendő szürke hajnali pirkadásában örök forrongással, örök igéretességgel már nyitogatja szárnyait a Nap...
(Magyar Élet - 1941. december 31.)
A Korona szállóban is óriási szilveszteri bálokat tartottak
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap is írt egy összegzést a miskolci szilveszteri hangulatról:
Szilveszteri, illetve újévi hajnali razzia vendéglőkben, kávéházakban, utcákon és mindenütt, ahol örültek az 1941 esztendő halálának
Miskolc, január 2.
Szilveszter éjszakája a hagyományos illuminált hangulatban telt el az idén is, mint minden évben. A hagyományos lumpok az idén nem ihattak annyit, mint tavaly, tekintettel a megváltozott szeszárakra, viszont a dilletánsok közül feltűnően sok részeg került ki, ami szintén a megváltozott áraknak tudható be A háztartási és egyéb gondok úgylátiszik keresztülhúzzák az antialkoholista mozgalom elgondolásait.
Több pénz fogyott el, mint pezsgő
A különböző mulatóhelyeken megjelent nagyérdemű közönség a hagyományos pezsgő helyett inkább bort szopogatott, sok szódával. A sör sem volt még ilyen közkedvelt, mióta felemelték az árát, mint éppen most. A hangulatot azonban ez nem befolyásolta. A bazárosok által árusított léggömbök szétdurranása a megszólalásig hasonlított a pezsgös dugók durranásához s így, ami fő az illúzió megvolt.
Egyszer van egy évben újév!
Éjfél felé emelkedett a hangulat. Valaki kijelentette, hogy ,,egyszer van egy évben újév!" s rendelt egy üveg pezsgőt. A kijelentés szájról-szájra szállt s a tizenkét gongütés ünnepélyes hangulatában többen gügyéket mondtak, vagy minden ok nélkül vihogni kezdtek. A kellő pillanatban felhajtott malacot mindenfelé irigyen szemlélhették s a kihúzott szőrcsomót gondosan becsomagolták újságpapírba és eltették.
Mindenütt jó, de legjobb otthon!
Aki elkésett az asztalrendeléssel, vagy nem tudta kiváltani a zálogházból a szmokingját, az kijelentette, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Mivel többen gondolkoztak így, nagy családi mulatságok alakultak ki s hogy ezek sem jártak megvetendő sikerrel, azt bizonyítja az a rendőrposzt jelentése, mely elmondja, hogy némely magánházból nagy zaj szűrődött ki, mint egy-egy kevésbé látogatott futballmeccsről.
Ki kapta az első pofontés az első csókot?
Alig ütötte el az óra az éjfélt, elcsattant az újév első pofonja. Ez az első pofon kétségtelenül megelőzte az esztendő első csókját. Kapta az a jobb sorsra méltó férfiú, aki azt hitte, hogy az éjféli villanyeloltás tovább tart mint egy röpke pillanat. Azonbán csalódott s a férj sastekintetét nem kerülte el a tévedés és az ebből következő elhamarkodott, de eredménytelen mozdulat. Ezzel szemben azt, hogy az újév első csókját ki kapta, azt a pont tizenkettőkor bekövetkezett elsötétítés leple alatt nem lehetett kétséget kizáró alapossággal megállapítani. Tekintve a tekintendőket, itt csak holtversenyt tudunk elképzelni.
Séta a reggeli ködben
A hosszú taxisorok helyett félméteres hó fogadta a késő hajnali, illetve kora reggeli órákban távozó szilveszterező közönséget. A lumpok orvoslásra váró panasza szerint a villanylámpák és hirdető oszlopok túl távol vannak egymástól s ugyancsak ők állítják, hogy egy-egy a járda mellé húzott korlát emelte volna a város szépségét és a járókelők élet- és vagyonbiztonságát. Mindjárt nem lett volna annyi "esett" ember."
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 4.)
Itt éppen Kepes nagyszálló az egykori Három rózsa szálló neve, itt is nagy bálok voltak. 1941-ben azonban biztos nem, hiszen a szálló a harmincas évek közepén bezárt
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap készített egy összegzést az elmúlt év történéseiről és az eljövendő esztendő reményteli eseményeiről.
Számotvetünk
magunkkal és az idővel ezekben az órákban, amikor a végtelenség egy kis szakasza — egy tartamában rövid, de tragikumában hosszú és nehéz esztendő — bukik a sírjába. Vessünk számot magunkkal és mellünket verve állapítsuk meg; bűnös emberek vagyunk. Bűnösök, akik a vétkek, csalódások megtévesztő útjait járjuk. És az idő, ez az örök titok, vezet bennünket kálváriától kálváriáig, súlyos próbatételek, lelkierőink nehéz igénybevétele között a bizonytalan, ki nem kutatható jövőj elé.
A halálba bukó esztendő öröme igazságunk egy részének megvalósulását hozták. A trianoni erőszak jóvátétele egyik nagy szakaszának teljesedését. Visszajött az elszakított Délvidék egy része. És visszajöttek velük több mint két évtizedes szolgaság után magyar testvéreink. Elhozta az év a történelmi őrtállásunk új próbáját, a bolsevizmus elleni küzdelmet.
Mit hoz a ránk virradó, eljövendő idő friss szakasza, az új esztendő? Hasztalan kutat feszült tekintetünk a jövő felé, nem láthatjuk, nem sejthetjük, mi vár ránk, mi vár a meggyötört, megkínzott emberiségre. De készen állunk mindenre. Akárhogy fordul sorsunk kereke, ez a nemzet hite, reménye, igazsága, meggyőződésében szilárdan áll a helyén, felkészülten lélekben minden kötelessége teljesítésére. Ha lehet, békességgel, ha kell, küzdelemmel, harccal teljesítjük történelmi hivatásunkat. Békességet akarunk és ez a magyar Igazság, a benső összhang, a testvéri szeretet és megértés, a gyűlölködés ködének eloszlatásával valósulhat csak meg. Az Igazság kiteljesedésének meg kell hoznia azt a belső harmóniát, amelynek világosságában újra tisztánlátók lesznek a jelszavaktól elkápráztatott szemek, újból megtaláljuk egymást, akiket a gyűlölködés mérge szakított széjjel.
A múló esztendő sírját fehér hótakaró borítja el. Szívesen búcsúztatjuk, az embernek azzal az örök reménykedésével, hogy gondviselésünk jobb, nyugalmasabb sorsot ad ennek a sokat szenvedett, igazáért ezer esztendőn át vérző nemzetnek. Uj remények forrása és hite az új esztendő, melytől a tiszta igazságra, a nemes emberiességre, szeretetre és türelemre felépült béke megszületését várjuk. Amelyért mindég küzdöttünk és most is harcolunk a hóviharoktól tépett orosz földön.
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 1.)
A színházban dupla előadást tartottak aznap este
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap is készített egy, a jövőt firtató cikket is. Komor jövőképet látott körvonalazódni, ami sajnos teljesült is.
Mulatott-e
valaki Szilveszter éjszakáján úgy, hogy ne érezte volna maga mögött a mostani élethívatlan társát, a gondot. — Amikor koccintásra emeltük poharunkat, éreznünk kellett, hogy azt egy jéghideg csontkéz is szorítja és italunkból az első és utolsó kortyot ez a kényszerű társ hörpinti le. Ott volt mindenki mögött a szomorú árnyék, az élet bizonytalanságának sötét árnyéka, amely befelhőzi ritka örömeink derűjét. Szilveszter éjszakája most is mozgalmas volt, tobzódott az élet, nagy hullámokat vetett a jókedv, de a kacagás belekeményedett abba az idegeinket tépő gondolatba: mi lesz holnap. Átvergődtünk egy nehéz esztendőn és amikor ravatalra tettük az elmúló esztendőt, nem tudtunk elmerülni a frissen zöldült remények biztatásában, hogy az élet most majd könnyebb, gondtalanabb, nyugalmasabb lesz.
Sebes vágtában rohannak az események. Vérvirágok nyílnak az orosz föld hóborította jeges talajából, az afrikai sivatagok forró homokjából, a távoli tengerek feneketlen mélységeiből. A pusztulás üli győzelmi torát az egész világon, amíg egyik helyen ifjú életek dőlnek a halál ölébe, amásik helyen a kultúra hull romokba, nagy emberi alkotások emésztődnek fel azokban a lángokban, amelyek tüzet az önzés, irigykedés, türelmetlenség, gyűlölködés gyújtotta fel.
Hozzánk szegődött hivatlan társként a sötét gond, ott van álmainkban, ébrenlétünkben, munkánkban, minden lépésünket elkíséri. Mit hoz az új idő. Ez a gondolat tépi, marja minden idegszálunkat, belopódzik hajlékunkba, ez ül gyermekeink mosolygása, a magunk tépelődése mögött. Igazságot várunk, reményeink valóra válását, az emberiség eszményeinek diadalát kérjük a jövőtől és mert hinnünk kell, mert hit nélkül üres és értelmetlen volna az éIet, belekapaszkodunk görcsös akarattal a vágyak, remények szárnyaiba és az ég felé tekintünk, ahonnan várjuk a nagy csodát: igaz, emberi békességet, melynek nyugalmas derűjében minden becsületes magyar megtalálja a helyét.
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 4.)
Biztosan az avasi borospincéknél is nagy mulatozás folyt az év utolsó napján
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap arról is tudósít, milyen volt a Búza téri piac utolsó napja 1941-ben.
Üres piaccal búcsúzott az óévtől a Búzatér
Tojás, vaj, tej, burgonya egyáltalán nem volt — Silány felhozatal volt a baromfipiacon is
A nemrégen tartott Lázár-napi vásár és a multheti vásár úgy- átszik kimerítette a behozatalt, úgyhogy a Búzatér üres piaccal búcsúzott a múló esztendőtől. Tej, vaj, tojás és burgonya egyáltalában nem volt, de kevés áru volt a baromfipiacon is, sőt gyümölcsök közül csak alma volt kis mennyiségben.
Az árak nagyjában változatlanok, csak a baromfiaknál volt némi emelkedés a hatóságilag megállapított árakon belül. Rántani való csirke párja 3.50—4.50, sütni való 4.50—5, tyúk 7—7.50, sovány kacsa darabja 7.5—8, liba 9—11, pulyka nem került a piacra.
A gyümölcspiacon csak közepes minőségű alma volt, kilóját 1.50— 2 pengőért adták. Délfelé már vége volt a vásárnak, csend borult a Búzatérre.
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1942. január 1.)
A kávézók, cukrászdák is telt házzal mentek szilveszter éjjelén
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap az év utolsó napjának a színházi életről is tudósított:
Angyalt vettem feleségül
Vaszary-vígjáték, Jurik Ica és Földessy Géza fellépése
A vidéki cseretársulatok számára ebben az évben engedélyezett sok együgyű, kétségbeejtően unalmas, szellemtelen új darab és sok régi elcsépelt, agyonjátszott operett, próza után valóságos üdülést jelentett Vaszary János épkézláb, szellemes, ötletes, kitűnő színpadi érzékkel felépített vígjátéka, az Angyalt vettem feleségül.
Végre olyan mese, amelyiknek értelme, tartalma van, olyan humor, melyen nevetni lehet, olyan alakok, olyan jellemek, akikre építeni lehet három kerek felvonást, — szóval végre olyan darab, amelyet jól is elő lehet adni. Minden mesterségbeli kiválósága és minden más erénye mellett volt a darabnak még egy kitűnő oldala: remek alkalmat adott arra, hogy két kedves színészünk bemutassa képességeit, tudását és tehetségét. A két színész: Jurik Ica és Földessy Géza.
Jurik Ica a miskolciak sokszor visszasírt szubrettje ebben a szerepben megmutathatta, hogy mióta nem láttuk, nem állt meg a fejlődés útján. — Minden jótulajdonsága, kedvessége, bája, közvetlensége megmaradt, sőt fejlődött, amellett bebizonyíthatta azt is, hogy akit eddig kiváló operettszínésznőnek, eszményi szubrettnek ismertünk, az prózai színésznőnek is kitűnő. Igazi vígjáték-vénája remek alakításának belső tartalmat adott és sokban járult hozzá az előadás nagy sikeréhez. — Földessy direktort eddig komoly prózában láttuk csak és elismeréssel kellett róla megállapítani, hogy vérbeli, tehetséges, igazi színész. Most vígjáték, szerepének minden nüanszát kitünően megjátszotta, minden eldugott hatást ki tudott emelni, s mindezt mindig a legfinomabb, legtisztábban művészi eszközökkel. Halk, nyugodt, mégis komikummal teljes játéka irányt, szabott az általa rendezett és jól rendezett elő adásnak.
A jó játék különben vonatkozik az együttes minden tagjára. Mikey Lili „művésznő“ alakítása sokáig emlékezetes marad a közönség előtt, annyi kedvességet, humort, bájt vitt a játékába. Gögh Zsuzsi fejlödésképes tagja lesz a társulatnak, sok színpadi érzékkel és szemmel láthatóan fejlődő tehetséggel. — Mihályi Vilcsi Aliza, Donáth Kató grófnője nyeresége volt a darabnak, mindkét komika nekivaló szerepet kapott. Bodnár Mici a szobalány kevesek által irigyelt szerepébe is színt vitt és temperamentumával megérdemelte a tapsot. Szegedi Szabó merevsége nem akar feloldódni pedig nyugodt előadásmodorával jól beleillett a Földessy által diktált játékstílusba. Károlyi titkárja kacagtató, Bánhidy vezérigazgatója ízes és egyéni volt. A jó előadás nagyobb érdeklődést is megérdemelne, mint amilyet az utóbbi időben (ünnepek kivételével) tanúsít a közönség.
A SZÍNHÁZI IRODA HÍREI:
Óesztendő utolsó napján két előadást tart a miskolci színtársulat.
Az esti előadáson Júrik Tea és Földessy Géza együttes felléptével ismét a Vaszary-darab, „Angyalt vettem feleségül“ kerül színre. A sikert e két kiváló színművész és a társulat többi tagja együttesen biztosítják. Az esti előadás után közvetlenül kezdődik a nagy szilveszteri kabaré, amelynek keretében éjfélkor Földessy Géza színigazgató mond újévi köszöntőt. A kabaré keretében a társulat minden tagja fellép.
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 31.)
Persze ez a felvétel nem 1941-ben, hanem pár éve készült. Forrás: zseppelin.hu
Egy nagyon érdekes újságcikket közölt le a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, egy, a kassai rádió újévi műsorában meghallgatható műsorról:
Családi értesítő
A kassai rádió újévi műsorának keretében Szabó Pál, a Magyar Távirati Iroda miskolci kirendeltségének igazgatója hosszabb előadást tart. Előadása tulajdonképpen beszámoló lesz a múlt esztendőről, de teljesen egyéni, új formában. Felolvas ugyanis egy újságot, a vezércikktől kezdve az apróhirdetésekig, s ebben az újesztendei rádió-újságban benne lesz minden — humorosan, szellemesen egy kis szatírával, egy kis csipkelődéssel keverve — minden, amit érdemes elmondani az 1941-es esztendőről. Ennek az újévi lapnak az egyik rovata a házassági értesítő. Nézzük meg, milyen is volta házasság 1941-ben. Erről a patinás nemes intézményről a következőket adja elő az újesztendő első napján Szabó Pál:
Ha a politikai rovat össze is zsugorodott, annál nagyobb lett a házassági értesítő. Courts Mahler írt egyszer arról a bárókisasszonyról, ki csak azárt lett boldog a házasságában — jóllehet a frigykötés minden más determinánon szerint boldogtalannak kellett volna lennie —, mert menyegzői ruháját üknagyanyjának, második Alexandrának lakodalmas násfája díszítette.
Nos, a modern kor kispolgára is őrizget egy ilyen babonás bol- dogságszerzö kincset, melyet csupán csak egyszer használ életében: a lakodalmas nevet.
Rendszerint a gyászjelentésekben is eléggé megtiszteli magát a család, de teljes névdiszt csak eljegyzés és lakodalom alkalmából ölt Ilyenkor aztán szinte kiapadhatatlan a fantázia.
Az ősök tiszteletének csodálatos késökori fellobbanásaval az 1941. évben duplázódott meg a legtöbb családnév.
A karácsonyi nagy házassági járvány idején olvastam egy házassági hírt, 12 nyomtatott sor hosszúságú volt. Mert a házasságkötő nő és férfi polgári nevén kívül tartalmazta a vőlegény apjának négy elöne- vét és legkedvesebb keresztnevét, a vőlegény anyjának három előnevét, kettős vezeték és kettős keresztnevét (Eufrénia, Hona), a vőlegény négy előnevét, kettős családi nevét, keresztnevét, a menyasszony atyjának három előnevét, kettős családi nevét, keresztnevét, a menyasszony anyjának vezetékneve előtt a néhai szót, két elönevet, utána a keresztnevet, valamint a menyasszony három előnevet, családi és keresztnevét. He hiányzott a jelentésből a fiú polgári foglalkozása. Mindazonáltal a házasság mégis lehetett boldog.
Általában az 1941. évi házasságok boldog házasságok. És ez elsősorban az asszonyok érdeme. Mert ők szerezték be a házasság- kötéshez a vőlegény keresztlevelét, születési bizonyítványát, újraoltási bizonyítványát, atyjának, apai nagyapjának, apai nagyanyjának, anyai nagyapjának. anyai nagyanyjának keresztlevelét, házassági bizonyítványát, halotti anyakönyvi kivonatát, a vőlegény katonai elbocsátó levelét, lakbizonylatát, illetőségi bizonyítványát, állampolgársági oklevelét, a menyasszony szerzett diszpenzációt, ha a vőlegény katona volt, ő járta ki a nősülési engedélyt, ő jelentkezeti a kihirdetésre az anyakönyvvezetőnél (anyakönyvvezető barátom őszinte statisztikája szerint minden 100 megkötött házasság közül 99-szer — szemben az 1940. évi 98-cal.) — Ö vette a jegygyűrűt (Lajda János órásmester szerint minden esetben, de hát Lajda János órásmester nem ismert minden esetet.) Ő fizette a taxit, vagy ha gyalog mentek, ö fogta a férfi karját. Még a meg áldott házaspárok közül is 92 százalékban a nő jelentkezett először a papnál.
És mit tett vajjon az 1940. év férfia a házasság sikere érdekében?
Követelményeket állított fel.
A régebbi idők férfia még nagyon boldog volt, ha szeretőt kapott a feleségében, vagy szobalányt, vagy szakácsnőt, vagy szárazdadát a meglevő gyermekei mellé. Az 1941-es férjek már régen elhagyták a követelvények közül a „vagyokat“ és megtoldották a sort. Az új igények szerint legyen a nő szobalány, szakácsnő, zongoraművész, varrónő. Ö legyen a Hacsek, ki poloskát irt, legyen szerető és pedig reggel Grathen, este Hetéra, legyen anya, gyermekkertész, száraz és nem száraz dada, bálkirálynő, háziorvos, ápolónő és legyen minden hivatali és társasági bosszúságunk levezetője. — Fizesse ki az adósságunkat, keresse meg a mindennapit, stoppolja a fuszeklinkat és nézze el, ha esténként és délután illegitim szerelmünkhöz járunk.
És mit ad a házasság boldogságához az 1941. év férfia?
Legfeljebb, ha az ártatlanságát.
Ezért mondom én oly bizonyosan, hogy az 1941. év frigykötései mind boldogak lesznek.
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 28.)
A Palotaszálló is várta a szilveszteri vendégeket
Ezeket gyűjtöttem össze az 1941. év utolsó napjainak a miskolci sajtóban megtalálható cikkeiből. Remélem tetszett az összeállítás és egy kicsit át tudtátok érezni a kor szomorú, de reményteljes hangulatát. Sajnos a következő évek meg nehezebben lesznek, talán az újságírók sem gondolták, hogy mennyire...
Források:
Magyar Élet - 1941. december 28., 1941. december 30., 1941. december 31., 1942. január 3., 1942. január 6.
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1941. december 28., 1941. december 31., 1942. január 1., 1942. január 3., 1942. január 4.
