Ezúttal Pereces történetéből állítottam össze egy érdekes, tartalmas összegzést. Talán sokan nem is tudják, hogy miért és mikor jött létre ez a településrész.
A perecesi Bányaigazgatóság, színház és filmszínház egykori épülete. Forrás: Pereces városrész - Miskolc Facebook csoport
Pereces nevének eredete
Pereces. Miskolc egyik városrésze, alakulásakor még Diósgyőrhöz tartozott. Jelenleg csak a történelemkönyvekben lehet olvasni egykori fénykoráról, amikor még a bánya üzemelt és nyüzsgő kis résztelepülés volt.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
Ha a múltjáról kezdünk el beszélgetni kikerülhetetlen a bányászat, ez jelentette a település létjogosultságát. Egészen addig, amíg a szénvagyon a föld alatt pihent és nem mérték fel, ez a terület szinte lakatlan volt. A település erenyői részén - Ernye bánról nevezték el, ez a település legrégebbi része - voltak szőlők, illetve a szőlőművelésen kívül néhány család az úgynevezett ,,szénkibúvások" kitermelésével foglalkozott, de ez csak amolyan külszíni fejtés volt. Az őslakos miskolci, diósgyőri magyar családok nem értettek a bányászat mesterségéhez.
A Pereces név csak földrajzi nevekben mutatkozott meg a századok során. Pereces-völgy, perecesi erdő, Pereces-kő. Ezeket a neveket találjuk a térképet bogarászva. Egyes források szerint a XVIII. században a külszíni bányászat során kitermelt szenet a Garadna-völgyi hámorokba szállították.
Nevének eredetére két változatot találtam kutatásaim során.
- A települést perec alakban körülölelő hegyek formája miatt nevezték el így,
- vagy a település kialakulásakor nagyon kedvelt sós perec miatt. Az itt lakó bányászok minden alkalommal jól felpakolva, sok pereccel érkeztek haza a miskolci vásárokból, s ezért a vasgyáriak pereceseknek hívták őket.
Pereces címere
Pereces címerében a három gyűrű utal a település nevére, ugyanis ez az a forma, amelyik legjobban emlékeztet a perecre, egyben a Diósgyőrhöz való kötődést is szimbolizálja. A kalapács és az ék a bányászatra utal, a címer színösszeállítása pedig szintén a bányász múltat hivatott ábrázolni.
Pereces címere. Forrás: miskolc.hu
Tölgyfaág és olajág öleli körbe a címert. A tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli, ez a két szimbólum visszatérő Miskolc résztelepüléseinek címerében.
A kezdetek
Egy évszázad alatt - amíg működött a bánya - közel 14 millió tonna szenet termeltek ki a föld alól. 1871-ben Tiszolcról 31 vendégmunkás érkezett, ők voltak az akkori szóval élve a ,,fészekrakók." 1872-1873-ban állami segély érkezett lakásépítésre, az új lakók nagy-nagy örömére. 1875-ben újabb 59 lakás épült, 1884-ben pedig megnyílt a Főakna, majd ezt elnevezték később Baross-aknának. 1901-től itt alkalmaztak először az országban földalatti szállításhoz villamosmozdonyokat.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
Az 1910-es népszámlálási adatok szerint 2319 fő lakott a településen, ebből magyar anyanyelvű 1367 fő, német 173 fő, tót 691 fő, lengyel és cseh 19 fő, román 72 fő. Azonban nem fizették meg a bányászokat rendesen és a lakhatási körülményeik sem voltak az igaziak - a sok házépítés ellenére -, ezért sokan kivándoroltak közülük az Egyesült Államokba a tízes évekhez közeledve.
A világ harmadik leghosszabb alagútja Perecesen
Amikor Lónyay Menyhért pénzügyminiszter parancsot adott a Pereces-bányatelep alapítására 1868. február 5-én, akkor egy alagút építése is szerepelt a tervekben, melyet 1870-re meg is építettek. No nem a ma használatos tágas, kényelmesen széles alagútra kell gondolni, hanem egy szűkös járatra, ahol bizony levegőt is alig lehetett kapni.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
A Granzenstein-alagút 2334 méteres hosszúságával a világon a harmadik leghosszabb alagútja volt a maga korában. Óriási mérnöki bravúr ez kérem egy kis banyásztelepülés(rész)en a ,,boldog békeidők" elején a már dualista monarchiában. Sajnos manapság nem csodálhatjuk ezt az alagutat - pedig ipartörténeti látványosság is lehetne - a járatot eltömedékelték, valószínűleg életveszélyes lehet a megmaradt szakaszok nagy része.
Tragédia az alagútban
1947. május 2-án 22:50-kor történt egy borzalmas baleset. A bányászok a Baross-aknáról tartottak Pereces felé műszak végeztével, amikor a 22 kocsiból álló szerelvény - ebből 9 volt személykocsi - egyik teherkocsija ,,nyomkarima törés" miatt sajnos kisiklott és az alagút táróíveit kiszakította. Ekkor nagy mennyiségű homok zúdult az utolsó teher-, és az első személykocsira. Az érintett kocsiban 12 bányász utazott, akik közül mindössze hármat sikerült élve kimenteni, illetve kiásni. A többiek nagyrészt borzalmas, fulladásos halált szenvedtek el.
Forrás: miskolcadhatott.blog.hu
Körülbelül 100 munkás utazott a vonat kocsijaiban, el lehet képzelni mekkora pánik lett úrrá a településen. Síró és jajveszékelő asszonyok és gyermekek várták haza szerettüket az alagútnál.
A nagy pártvezetők is azonnal a helyszínre érkeztek. Szkladán Ágoston a megyei MKP titkára, Mihala Gyula Miskolc párttitkára, Kardos István a párt propagandistája, Nemes Júlia nemzetgyűlési képviselő és még sokan mások. A vezetők biztosították arról az elhunytak családtagjait, hogy anyagilag támogatni fogják őket, a párt nem hagy senkit az út szélén.
1947. május 6-án temettek el az áldozatokat (több újságcikkben és könyvben eltérő információkat olvastam, a legtöbbször előforduló adatokat írom le):
- Köves József, 42 éves vájár - 29 éve dolgozott bányászként -, 4 árva maradt utána
- Moócz Károly, 58 éves aknász - 40 éve dolgozott itt -, 8 gyermeke volt
- Sallay (Sátán) Ernő, 48 éves lőmester - 33 éve dolgozott Perecesen - 4 árvája maradt
- Domonkos Zoltán, 34 éves csillés, 1 gyermek apja volt
- Kalafusz Sándor, 23 éves csillés, terhes felesége gyászolta
- Reuter József, 48 éves segédvájár - 29 éve húzott le a föld alatt - 3 gyermeke volt
- Holli Dezső, gépkezelő
- Visnyai János, csillés
- Kovács Sándor, csillés
A csodával határos módon megmenekült bányászok
A balesetben érintett hős bányászok egy csoportja azonnal a többiek segítségére sietett. Visszatért Baross-aknára, majd az erdőn keresztül ment Perecesre. A mentőosztaggal együtt próbálták kiásni bentrekedt társaikat. A munkájukat siker koronázta, három teljesen elalélt bányászt még élve tudtak kiemelni a szerelvényből.
A három csodával határos módon megmenekült bányász: Kiss Károly, Batta Benjámin és Lellák Lajos. A kihallgatás során azt vallották, hogy mintegy két és fél órát vártak a mentőegységre. A valóságban ez viszont mindösszesen 20-25 percet vett igénybe. Kiss Károly a későbbi, vele készített interjúban is azt állította, hogy megvirradt, mire kimentették őket.
Forrás: Észak-Magyarország - 1972. április 30.
,,A 13 szenet és 9 személyt szállító szerelvény Baross-aknáról indult a több mint 2 km hosszú alagúton keresztül Perecesre, féltizenegy tájban. Tizenkét bányásztársammal a szenet szállító vagonok után lévő első személykocsiban voltunk. Az alagút közepére érve egy nagy robajt és rántást éreztünk, és ebben a pillanatban kocsink teteje beszakadt és a bezúduló futóhomok elöntötte a kocsit és maga alá temette kilenc társamat. Én a kocsi menetirány szerinti és a vázlaton látható jobb sarkában ültem. A velem szemben ülő két társamat, Lellák Lajost és Batta Benjámint a lezúduló homok a lábaimhoz, az ülés alá nyomta.
A beszakadt kocsi tetején a fejem fölött közvetlen kis nyílás tátongott és ezen keresztül kaptunk levegőt. Szóval el nem mondható perceket és órákat éltünk át, a három társammal együtt. Mozdulni sem tudtunk, hiába hallottam a mellettem ülő társam segélykérő szavait, végső haláltusáját. Nem tudtam segiteni. A zsebemben lévő bicskával megpróbáltam a kocsi oldalán nyílást vágni, hogy felmérjem helyzetünket. A nyíláson keresztül homok ömlött a kocsiba, nem volt menekülési lehetőség, várni kellett a mentőalakulatot. Megvirradt, mire a mentő bányásztársaim a kocsihoz értek, mint később kiderült 71 m3 vizes-sáros földet kellett eltávolítaniuk, hogy kocsinkhoz érkezzenek. A mentési munka hallatán felriadt bennünk a menekülés lehetősége. Van élő a kocsiban? - kérdezték. Válaszoltam és megadtam, hogy hol bontsák meg a kocsit, ahol menteni tudnak bennünket. A bontás után engem húzták ki elsőnek, s mivel lábraállni nem tudtam, más megoldás nem volt, feltettek egy szeneskocsi tetejére. Utánam mentették ki két társamat, akik hasonló állapotban voltak. Az átélt órák eseményei mély nyomokat hagytak bennünk, hat hétig szanatótiumi kezelésben részesültünk Bükkszentkereszten. Itt meglátogatott minket a Vasgyár igazgatója, Kerner Antal, akinek elmondtuk, hogy hetek óta nem tudunk aludni, magunk előtt látjuk a szörnyű esemenyeket. Sajnos az egész életemben visszatérő képektől nem tudok szabadulni."
(Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. - Pereces-bányatelep története a XIX-XX. században, 62-63. oldal)
Perecesi Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egylet
Forrás: Pereces városrész - Facebook oldalán
,,A bányamunkásnép szellemi életének fejlesztésére, nemes irány új szórakoztatására, a magyar nyelv- és hazafias érzés ápolására 1906-ban alakult. Műkedvelő előadások, hangversenyek és táncmulatságok rendezésével a tagok közt társadalmi életet teremt. Olvasótermében különféle napi- és képeslapokkal, egyéb helyiségeiben kártya-, sakk-, dominó-, és biliárddal szórakozhatnak a tagok. Dalárdája a magyar dalkultúrát ápolja, egyházi énekkara nagyobb ünnepeken a hitélet fejlesztésében segédkezik. Az egyesület kétpályás tenisztérrel is rendelkezik."
(Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919, 276. oldal
A perecesi kapufa legendája - óriási győzelem a Ferencváros ellen
A fővárosi nagycsapatok ellen mindig nehéz dolga volt egy vidéki labdarúgó csapatnak. Budapesten szinte esélytelen volt meccset nyerni ellenük a jobb játékosállomány és a bírói nyomás miatt. Hazai pályán lehetett megráncigálni az oroszlán bajszát. De, hogy az 50. percben már három gólos előnyben legyen a kis bányászcsapat a magyar futball kirakatcsapatával szemben, az kivételes eseménynek számított.
1923-ban alakult Perecesen a Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre, a PTK. A klub első intézője Plesek Gábor volt.
A Képes Sport címlapja
A Perecesi Bányász futballistái nagyon ügyesek voltak, már 1925-26-ban megnyerték az Északi Alosztály másodosztályú küzdelmeit. A bajnokság megnyerése után sok dicséretet kapott a csapat és Baán Zoltán edző, aki korábban a Diósgyőri Atlétikai Club játékosa volt. Ugyan nemsokára kiesnek, 1930-31-ben azonban újra megnyerik ezt az osztályt, ráadásul veretlenül. 1937-ben pedig már az NB2-be való feljutást ünnepelték.
Tehát 1938-ban már a másodosztályú bajnokságban szerepelt a klub. Ekkorra már (1936) készen lett az új pálya is 4000 fős lelátóval és salakos borítású futópályával. Mindez 300 méterrel a tengerszint felett, aminek később jelentősége lesz. Erdőkkel övezett környezetben, az ország egyik legszebb fekvésű pályája volt. A kis csapat 1946-ban feljutott az NB1-be!
1947. április 20., a mérkőzés napja, melyet máig emlegetnek a városrészben. Már napok óta készülődtek a nagy hírű Ferencváros fogadására a kis bányász településen. 6500 néző, nagy várakozás előzte meg a találkozót. A kiesés elkerülése végett minden pontra égető szüksége volt a perecesieknek.
Perecesi TK - Ferencvárosi TC
3-0 (2-0) - félbeszakadt
1947. április 20.
Pereces, 6500 néző. Jv.: Várszegi
Pereces: Kalmár - Zentai II, Felföldi - Polcz II, Pió, Zentai I - Futó II, Futó I, Kertesi, Forgács, Salamon
FTC: Henni - Káldi, Kispéter - Hernádi Csanádi, Lakat - Korányi, Gyulai, Szabó, Sárosi dr., Gyetvai
Gólszerző: Kertesi (25., 28., 50.)
(forrás:tempofradi.hu)
Valószínűleg Sárosiék nem vették komolyan a mérkőzést. A második félidő 5. percében már 3-0-ra vezetett a Pereces. A kapufa azonban nem bírta el Kertesi lendületét, kettétört.
,,Futó II lendületesen elfut, beadására Kertesi óriási lendülettel fut rá, és tíz méterről élesen a jobb sarokba fejelt. 3:0. A nagy lendületben lévő Kertesi azonban nem tud megállni, befut a ferencvárosi kapuba, a hálót elkapva fékezi meg magát. A nagy rántástól a háló leszakad, és magával rántja a felső lécet is."
17 perc alatt új kapufát ácsoltak, egy vasdarabbal tákolták össze. A vesztes állás miatt bosszús ferencvárosi játékosok nem akarták folytatni a meccset. Sárosi pár társával együtt már hazafelé tartott autójával.
,,A játékvezető öltözőjében a helybeliek az új szabályra való hivatkozással arra próbálták rábírni Várszegi Rezső játékvezetőt, hogy továbbfolytassa a játékot. >>Rögtön készen lesz az új kapufa! << Húsz percig tartott, amíg megtalálták az új szabálykönyvben az errevonatkozó paragrafusokat. Közben ácsolták az új kaput, a ferencvárosi játékosok már öltözködtek, Sárosi dr. kocsiba már Budapest felé robogott, amikor kijött az öltözőjéből a játékvezető. Lemérte a kaput, majd lerajzolta. Kijelentést tett, hogy a kapuk nem szabályosak. >>Én a régi szabályokat ismerem - mondta a játékvezető - az újakról bennünket még nem oktattak ki. Én úgy tudom, hogyha összedől a kapufa, a mérkőzést le kell fújni. A sebtiben összetákolt kapu bármikor összedőlhetett volna.<<"
Csanádi Árpád, a későbbi kiváló sportdiplomata, az FTC játékosa, jókora badarságot nyilatkozott a pályáról és a körülményekről:
,,Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! Én egy negyedóra után nyomást éreztem a mellemben..."
Az a fránya bükki klíma. Az ezer méteres tengerszint feletti magasságot a Bükk legmagasabb pontja - Kettős-bérc, 961m - sem éri el. Ahogy írtam a cikkem elején, 300 méterrel emelkedett a tengerszint fölé a pálya valójában. Hiába, Csanádi jogot hallgatott a háború alatt, nem földrajztudósnak készült. Tegyük azért még hozzá, hogy akkoriban majd' minden vidéki pálya salakos volt.
A bíró nem engedte a folytatást. Először újrajátszották (1-1) a meccset, majd a Perecesnek adták a két pontot.
A csapat végül kiesett az NB1-ből. Államosítás, majd Pereces Miskolchoz csatolása következett. A csapat státusza megváltozott, egy lett hirtelen a sok miskolci csapat közül.
A klub 1959-ig viselte a Pereces nevet, utána Miskolci Bányász néven szerepelt megszűnéséig, 1975-ig.
A nagy diadal helyszíne sajnos így fest manapság. Forrás: magyarfutball.hu
A kilencvenes években emlékeim szerint tettek egy kísérletet a klub újjáalakítására. Pár szezont lehúztak a járási osztályban, majd újra megszűnt a csapat.
Kertesi Ignác a következő szezonban már az MTK csapatában futballozott, majd 1948-53 között a Győri ETO játékosa volt. Az ETO a klub legendái között tartja számon.
A Bányász Kulturális Egyesület 2016 óta megrendezi a Perecesi Kapufa Napját hagyományteremtő célzattal. A kis bányászcsapat nagy napjának emléke tovább él.
Források:
miskolciszemelvenyek.blog.hu - Tíz dolog, amely különlegessé teszi Miskolcot - Avas, Pereces, Szirma, Martin-kertváros, Mindszent - helységneveink nyomában - Tragédia a perecesi alagútban - kilenc bányászt ölt meg a lezúduló homok - A perecesi kapufa legendája
