A közelmúltban a Martin-kertváros történetéről tartottam egy előadást - immár sokadszorra - a Tompa Mihály Könyvtárban. A helyi nyugdíjas klub szervezésében zajlott a rendezvény. A kertváros története nem változik az évek alatt, de mindig próbálok egy kis plusz információt hozzátenni az előadáshoz. 

Ezúttal olyan dologra akadtam, amelyre nem is számítottam. Nem gondoltam volna, hogy Martin József (a Martin család volt a telep névadója) végrendeletét a harmincas években közölte a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap.

Úgy gondoltam, hogy biztos sokakat érdekel a végrendelet, ha a blogon is megjelenik, hiszen egy 1835-ben elhunyt kereskedő írta. Ez egy 187(!) éves a dokumentum. Nyelvezete persze régies, de szerintem kiválóan olvasható és egy nagyon különleges helytörténeti emlék.

A sorokból kitűnik, Martin József jó ember volt... Isten nyugosztalja!

A végrendelet előtt dédunokája, a dokumentum publikálója, Dr. Sásdy-Schack Béla mesél családjáról, azt is érdemes elolvasni. A végrendeletet négy részletben hozta le a Reggeli Hírlap, ebben a formában mutatom be én is, módosítások nélkül.

,,Egy miskolci kereskedő száz év előtti végrendelete 

közli: Sásdy-Schack Béla dr. 

I.

Alig-alig él már ember Miskolcon, aki személyében ismerte volna az én anyai nagyatyámat, néhai való jó Martin Jánost. Hiszen hatvanhét éve lesz október 19-én, hogy ott pihen a mindszenti katolikus temetőben, a Martin-család felírása gránit obeliszk alatt. Közel nyolcvanéves volt, amikor egy műtét következtében, s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, gyermekeit, unokáit — köztük engem is, a legidősebbet, a miskolci róm. kat., reálgimnázium 2. osztályának tízéves növendékét — megáldván, elköltözött az élők világából. Mellette pihen a családi kriptában az én 1894-ben elhunyt áldottszívű jó nagyanyám, Kastélyi Mária, törökszentmiklósi és zsadányi Almássy Károlynak unokahúga és nevelt leánya. Nagyszüleiül — amint a családi krónikából látom — esküvőjüket 1832-ben tartották; ekkor nagyatyám 42, nagyanyám pedig 15 éves volt. Házasságukból 1835 és 1845 között hét gyermek származott, de csak három ért meg közülük embernyi kort; a legidősebb Károly, az utána következő édesanyám, Mária volt, a harmadik volt Zsigmond. Martin Károly nagybátyám, aki katonai pályára készült, de utóbb jelentős szerepet játszott Miskolc közéletében. Ő szervezte meg többek között a városi önkéntes tűzoltóságot, amelynek első főparancsnoka is lett. Korán hunyt el, 42 éves korában, 1877-ben. 

Édesanyám 1858-ban esküdött örök hűséget édesatyámnak, Schack Antal baranyai, pécsi származású lovaskapitánynak; Károly nagybátyám pedig két évvel reá nősült. Néhány zsenge korban elhunyt testvéren kívül mind a két családban öt-öt gyermek növekedett. Nagyatyánk gyöngéden szeretett bennünket, s nem múlt el nap, hogy az ő köztiszteletben álló magas, tekintélyes alakja meg ne tette volna, az akkori várost északról déli irányban átszelve, rendes napi sétáját a minoritákkal szemben levő kúriájáról a gordoni és mindszent (most Szemere) utcai házában fia és leánya családja számára átengedett lakásunkig, magyaros, bár termetéhez mérten kényelmes sötét, szürke öltözetében, közben pontosan betérvén félúton Debreceni boltjába (a Forgó-híd mellett), hogy számunkra mindennapi cukorkaadagunkat, ha nem volt baj, árpacukrot, ha köhögtünk, medvecukrot beszerezze. (Ezt az utat az 1878-i katasztrófa után, jó pár napig nem lehetett megtenni. A Szinván átvezető Forgó-hidat és a Pece felett domborodott Vörös-hidat, bizony elvitte az árvíz.) A rendelkezésünkre bocsátandó lakásokon igazán nem kellett nagyatyánknak fejet törnie; a jó Isten megáldotta hosszú élete buzgó igyekezetét. 

Volt annyi háza, hogy tíz gyermekét is elhelyezhette volna. 

(Folytatjuk)"

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1936. október 1.)

,,II.

Az akkori időkhöz képest jelentékeny vagyonának alapját nagyatyám testvérbátyjával, Józseffel együtt, kereskedelmi tevékenységével vetette meg. Jóval idősebb testvérbátyjával együtt nagyatyám messze földről, Illyricumból, Fiume-Modrus megye tőszomszédságából származott — a feljegyzések nem mondják meg, mikor — Miskolcra, ahol fűszer- és déligyümölcsüzletet alapítottak. Kereskedői működésüknek részleteiről, nagy sajnáltomra, semmi sem jutott tudomásomra, mert az üzletet magam nem láttam és feljegyzések sem maradtak róla. Annyit azonban tudok, hogy a két Martin-testvért, mint a becsületesség, üzleti tisztesség és derekasság mintaképeit emlegették az öregek még évtizedekkel haláluk után is. 

Úgy vélem, hogy magyatyám testvérbátyja halála — 1835 után — lebonyolítván üzleti ügyeit s felhagyván a kereskedéssel, inkább földművelésre adta magát. Az tény, hogy az újvárosi kúrián mint gyermekek minden ismertetőjét megtaláltuk egy nagyarányú gazdálkodásnak: külső, belső cselédeket, igás állatokat, stb. legalább is erre vall. A tágas cselédszobában patriarchálisan folyt a fonás, kukorica- és tollfosztás.

Avégből, hogy a száz év előtti miskolci kereskedő gondolkozásmódját és igazán fennkölt lelkivilágát megismerjük, három vagy négy évtizeddel vissza kell nyúlnunk abba az időbe, amikor Józsi bácsi elhalálozott és — mint érdekes gazdasági és korképpel — az ő 1835 május 6-án rövidesen hálála előtt (1835 május 15-én) kelt végrendeletével kell foglalkoznunk. A végrendeletet nagy ívrétű, hivatalos vizjeggyel ellátott, merített papírosra írták, igen szép, olvasható kézírással; persze lúdtóllal, amelynél egyebet nagyatyái íróasztalán sohasem láttam. 

Ortográfiája megfelel az akkori kor írásmódjának, általában következetes, csak apróságokban mutatkozik ingadozás (Özsém és öcsém, Miskolcz és Miskoltz). 

A végrendelet tíz ívrétű oldalról terjed; kár hogy a 7. és 8. oldalak félhasábja egész hosszában hiányzik, s így csak sejtjük a végrendelkezőnek egy ott kifejtett, igazán gyöngéd gondolkozásra valló tervét. Az öregúr, bár agglegény volt, végső akarata minden rendelkezésével — úgy ezzel is — bebizonyítja, mily élénk érzéke volt a családi élet és a nevelés iránt. Végrendelet 26. pontjában ugyanis azt kívánja, hogy a Fáskert melletti telkén kertet létesítsenek, amelyben úri leánykák a növényekkel, virágokkal való bánást megtanulják, annak a növedéknek, aki a legjobb eredményt éri el, évente egy-egy arany jutalmat hagyományoz. 

(Folytatjuk)"

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1936. október 2.)

,,III.

(A bevezető sorok után közöljük szószerint Martin József, Miskolci becsületes kereskedő száz évvel ezelőtt (1835-ben) kelt végrendelete általánosabb érdekű pontjait.) 

„Az Atyának, Fiúnak, és Sz. Lélek Istennek nevében kezdem ezen Testamentumnak készítését — testemre nézve ugyan roskadó egészségben de ép elmével, és teljes előre való meggondolással. 

Az ember élete bizontalan — lefolynak tündér napjaink, mint a' sebesen futó pataknak habjai a' mélységbe. Ha életemnek utolsó órája elcsendül, Lelkemet a‘ könyörületes Istennek ajánlom; romlandó Testemet pedig tétesse Martin János szívemből szeretett kedves Ötsém a‘ föld gyomrába, a' melyből származott. Úgy halok meg mint igaz RCath. Keresztény, — szívem“ főtörekedése a‘ jótétemények gyakorlása volt, és tudom, sírom halmát semmi elkeserített özvegy és Árvának könnyei soha nem fogják terhelni. Embertársaimat, mint önnön magamat szívemből szerettem — közülök senkit sem gyűlölök; de ha mégis valakit netalántán akaratomon kívül megbántottam volna, bocsánlatot kérek. 

A“ mi csak Birtokomban vagyon, mind saját fáradozásaimnak s hosszú izzadásaimnak a‘ gyümölcse — és úgy tekinthető mint szabad rendelkezésem alá eső Tulajdonom. Az én Kedves Testvér Ötsémnek Martin Jánosnak serény iparkodásait úgy áldották ugyan meg a‘ mennyei Gondviselés“ Kezei, hogy ő semmi járulatos Jótéteményekre nem szorult; de még sem titkolhatván el szívemben azon legtisztább testvéri szeretetet, a‘ mellyel Ö hozzá egész sírom partjáig gyöngéden viseltetni fogok. — Ötet minden ingó, és ingatlan Vagyonaim általján»» Örökössévé (Universalis Haeres) rendelem, ezen végső Intézetem által meghatalmazván szeretett Testvér Ötsémet mint általános Örökösömet, hogy életem utolsó perczével nem tsak minden néven nevezendő Jószágaimat a‘ mellyek valóságos birtokomban vagynak, tüstént elfoglalhassa, hanem azokat is, a’ mellyek kötelező Levelekben, és más akármelly Contractusokban foglalva vagynak, ezeknek értelmében mint maga saját tulajdonát teljes Jussal bírja, és követelhesse; de még is olly nyilvános kikötés, és szoros kötelesség mellett, hogy az alább leírandó Pontokba foglalt Legatumaim, és végső Intézeteimnek hova hamarabbi részént kifizetéséről, részént pedig teljes biztosításáról, és sikeres foganatjairól czélirányosan gondoskodni tartozzon; jelesen

1 ször Az Ország Sz. Koronájának ú. m. a‘ Tettes Diós Győri Uradalom“ Földes Urának hagyok 40 ft az az negyven forintokat. 

2 ször A“ Mindszenti Földes Uraságnak 20 ft az az húsz forintokat 

3 szor A“ Miskoltzi Tisztelendő Minorita Atyáknak 200 Ft az az két száz forintokat olly feltétel alatt hagyok, hogy abból Esztendőnkint azon napon, a‘ mellyben Isten Ő Sz. Felsége akaratjából halálom fog történni, lelkem nyugodalmára egy egy halotti engesztelő Szent Mise áldozat szolgáltassák. 

4 szer A’ Miskoltzi Ispitályok számára hagyok: jelessen a‘ RCatholicus Ispotálynak 200 ft az az két száz forintokat; a‘ Helvécziai, és Ágostai Vallást követő féléknek ötven, ötven forintokat; a‘ Zsidó Kórháznak 30 ft az az harminc forintokat; a‘ görögnek 20 ft az az húsz forintokat. 

5 szer A' Miskoltzi RCatholicus Gymnasiumban tanuló Ifjúság' számára hagyok 100 ft az az száz forintokat — a‘ Calvinista, Lutheranus, Zsidó, és Görög tanuló Ifjúság számára pedig tiz tiz forintokat; — a‘ mellyeket az illető Oskolai Előli járók Saját ítéletük szerént a‘ szegényebb sorsu, de serény, és jóerköltsű Nevendékek között szeretett János ötsém, vagy az ő Megbízottja jelenlétében, egyenlően fogják felosztani.“ 

Martin József halála után szám évvel a Martintelep teljes jogú része lett Miskolcnak. Itt éppen a közvilágítást vezetik be (vagyis éppen nem, ebből van a probléma) a többségében vasutasok által lakott városrészbe

(A 6—8. pontban a végrendelkező szülőföldjére gondol vissza; három templomnak misemondásra 200—200 frtot hagyományoz. Száz forintot hagy az ottani szegényeknek és 200—200 frtot leányági testvéreinek.) 

,, 9 szer Azon cselédjeimnek, a' kik halálom óráján szolgálatomban találtatni fognak, vegyék ki egy esztendei béreket, — a‘ mint t. i. beszegődve voltak.“ 

(A 10. és 11. pontban az örökhagyó egyik rokonáról 1000 forintal emlékezik meg és elengedi neki 5000 forint tartozását, amiről ,,váltó cédulát“ adott. Továbbá egy rokona gyermekére 400 forintot hagy.) 

„12 szer A“ Miskoltzi Tisztelendő Minorita Atyák Clastromában levő szegény Clericusok' számára 40 ft az az negyven forintokat fizettetni rendelek. 

13 szer A“ Borbély, a‘ ki beretválni szokott, holtom után fáradtsága jutalmául 20 ft az az húsz forintokat fog kapni. 

14 szer az én kissebb Pinczémet, mellyel 1813-ik Esztendőben magam építettem, és a‘ Pista Ur szomszédságában vagyon, hagyom a” Miskoltzi Katholicus Ispitálynak; de még is olly feltétel alatt, hogy az soha el ne adattassák, hanem kibéreltetvén, a‘ Haszonbér’ díjából nem tsak a‘ Pincze állandóul jó karban tartassák, hanem a‘ jövedelemből a‘ szenvedők is esztendőnként segedelmet vehessenek, és ottan egy szép új Feszület emeltessék. 

15 ször J. Hekkel Sámuel Orvos Doctor Úrnak, a‘ ki egykor súlyos betegségemben életemet mentette meg, hagyok 200 ft az az két száz forintokat. 

Ezek után: 

16 szór Hagyok a‘ Miskolczi Triviális Catholicus Oskolák számára 400 ft az az négy száz forintokat; oly feltétel alatt hogy a‘ nagy Examen alkalmával ezen tőke pénz után járó törvényes Interes két magokat megkülönböztető szegény nemtelen (nem nemes), szülőktől származott Tanítványok között az Oskola Elöljárók! által szeretett Martin János Ötsém, vagy az ő Biztossa jelenlétében oszlassák fel.“ 

(A 17. pontban megint visszatérnek Martin József gondolatai szülőföldjére s meghagyja testvérötsének, hogy 400 frt kamatait négy ottani jeles tanulónak fizesse ki évről-évre.) 

„19 szer Minthogy a’ Kisdedeknek — a‘ haza ezen édes Reményének - az Anyák szokták a‘ nevelés legelső zsengéjét megadni; hogy tehát a‘ szülők magzatjaikat a‘ német erkölcsökben, és az Isten félelmében annál foganatosabban nevelhessék, és neveltethessék. Miskoltz M. Városa“ Lakossai számára ezennel 2000 ft azaz két ezer forintokat rendelek olly feltétel alatt, hogy ezen Summa állandóul kamatozó állapotban tartatván, annak törvényes Interesse fertály Esztendőnként egy olly tisztességes, és alkalmatos Nevelő Asszonynak fizettessék, a‘ ki a‘ szegényebb sorsú Gyermekeket minden szükséges Tanulmányokban ingyen fogja, és tartozik oktatni — és a‘ 3 ik pontban rendelt halotti Szent Mise alatt Tanítványaival egyetemben az én vétségeim engesztelésére minden esztendőben egy Miatyánkot és egy Üdvözletet áhítatosan mondani. 

20 szor A szülőföldemen levő tanuló Ifjuság számára hagyok 2000 ft az az két ezer forintokat a melylyek szüntelen gyümölcsöző állapotban tartatván, ezen állandó Tőkepénznek törvényes Interesséből, melly az otthelybeli Elöljáróságnak Szeretett kedves ötsém Martin János által minden esztendőben meg fog küldettetni, egy alkalmatos Férfiú fogadtassák, a ki az ifjúságot minden szükséges' Tudományokban, főképpen pedig az egyedül boldogító Hitvallásban oktassa; mert tsak ’akkor gyarapodhatnak az igaz jóságos cselekedetek, a midőn az üdvözítő Hitvallás szentsége becsben, és tiszteletben tartatik.

(folytatjuk)"

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1936. október 3.)

1900-ban egy mammutagyart találtak a Martin-tagbirtok mellett

,,IV.

21 szer Ezernyi Nyomorúságoknak és Szenvedéseknek vagyon az emberiség a‘ földi életben alávettetve, hogy tehát a‘ betegségben minden ápolgató kezek nélkül sínlődő szegények' enyhülése növekedjék, a' Miskoltzi RCatholicus Ispotály számára hagyok még 2000 ft az az két ezer forintokat úgy hogy ezen Capitális Interesse kedves Ötsém Martin János által e' végre ha tsak egy szoba bővítésével is, minden esztendőben tzélirányosan fordíttassék. 

22 szer Illyricumban az Ausbergi Herczegségben olly fundatiot teszek 2000 ftból az az két ezer forintokból, hogy ezek szüntelen kamatozó állapotban tartatván, azoknak törvényes Interesse tsak akkor vétethessen fel, amidön valamelylyik azon kerületben lakozó vénséges Rokonaim, és az ő vénséges Maradékaik közzül tűz, jég esső, árvíz, marha dög, és szerencsétlenségek által kárt fog szenvedni; egyébiránt pedig, ha Isten Oltalmából illy kártékony eset elő nem adná magát, esztendőnként az Interesnek is Capitálissá fordíttassanak“. 

A 23. pontban az örökhagyó adósairól emlékezik meg hosszasan igen humánus módon, a 24.-ben a végrendelete végrehajtása módjáról intézkedik, a 25. és 26.-ból az előbb említett keltezeti iskola eszméje hámozható ki. Végre az utolsó pont, a 27. így hangzik: 

„27 szer Minthogy az egész Testamentom lefolyása, ás a' Legatu' mok kijelölése alatt, a' pénz nemét sehol sem jegyeztem meg, hogy ezen hiányt miatt Valamelly vetélkedésre, és bizontalanságra okot ne szolgáltassak: arra való nézve kinyilatkoztatom, hogy minden néven nevezendő Legatumaim, és Hagyományaim pengő ezüst pénzben értetődnek, és pedig minden forintot három ezüst huszasságal számítván, amelly soha semmi féle Devalvatio, és Változás alá nem eshetik. 

Ellővén tehát Isten Szent Felsége kegyelméből ezen saját kezemmel aláírtt, és élő szokott petsétemmel megerősített Levelem soraiban végső akaratom rendelve, csendes lelki ismerettel, és nyugott szívvel indulok sírom gödre felé, é s annak partjairól, a' midőn majd a' halál árnyéka környékezend, gyarló lelkemet az Úr Isten irgalmasságába, magamat pedig Kedves Testvér Ötsémnek, szeretett Rokonaimnak, hív Bánátjaimnak becses emlékezésükbe ajánlom. (Ámen! Költ Miskolczon Április 28-ik napján 1835-ik Esztendőben. 

Martin Josef. (P. H.)"

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1936. október 4.)

Források:

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1936. október 1-4.