Miskolc az első világháború alatt
2023. május 27. írta: Reiman Zoltán

Miskolc az első világháború alatt

Miskolc városa - mint sok más város hazánkban - sokat szenvedett az első világháború folyamán. Szerencsére olyan zseniális ember álltak városunk élén ebben az időszakban dr. Nagy Ferenc és Szentpáli István személyében, akik a lehető legkisebb veszteségek elszenvedésével irányították Miskolcot.

 

29428.jpg

A szarajevói merénylet. Forrás: mult-kor

 

Nagy Ferencnek méltó tanítómestere volt - az elődje, aki majd az utódja is lesz - Szentpáli István. Mellette dolgozott nyolc évig, ezalatt olyan lelkesedéssel, hogy mindenki benne látta a kiemelkedő képességű Szentpáli utódját. Így is történt, 1912-ben őt választották a leköszönő, országgyűlési képviselői mandátumot elnyert nagy polgármesterünk utódjául. Nagy tervekkel látott munkához, de sajnos csak két éve maradt békeidőben, ez jelentősen befolyásolta tevékenységét. 

1914-ben Miskolcról is hadba vonultak a férfiak, a családfők, a fiatal és középkorú erős, dolgozó réteg tagjai. Az otthon maradottakról gondoskodnia kellett a városnak. Sajnos azonban három új rétege is kialakult a miskolci lakosságnak - de országosan, vagy Európa-szerte is mondhatjuk ezt - a háború sajátossága következtében. Az özvegyek, a hadiárvák és a hadirokkantak.

Nagy Ferenc a városépítési programját nem tudta megvalósítani, e helyett a lakosság élelmezésére kellett figyelmet fordítania. Olyan sikeres volt ezen a téren, hogy munkájára felfigyeltek országos szinten is. 1917-ben két hónapra főispánná nevezték ki, de csak azért, mert ez a "lépcsőfok" szükséges volt az Országos Közélelmezési Hivatal államtitkári pozíciójának elnyeréséhez. 1918 őszén pedig már a Közélelmezési Minisztérium tárca nélküli minisztereként láthattuk viszont. 

1912-ben Miskolc a Sajó hajózhatósági munkálatainak végrehajtási központja lett, melynek terveit elhalasztották a háború miatt. Ekkor kezdődött az úgynevezett Agrártelep kialakítása is a Népkert mellett, ahol 1912 és 1914 között villanegyed épült. Vas- és fémipari szakiskola nyílt, kötőszövő gyár, palagyár kezdte meg működését. A Hejőcsaba és Felsőzsolca felé vezető utat állami pénzen újraburkolták.

A háborús készülődés fokozódott. Diósgyőrben a Vasgyár ágyút, géppuskát és acéllövedéket termelt. A nagyüzem mellett megépült az új fegyvergyár is.

 

miskolc_10es_honved_szobor_1.jpg

 

1913. január 8-án dr. Tarnay Gyula lett Miskolc főispánja. Ebben az évben a miskolci bolgárkertészek a szerb-bolgár háború miatt hazatértek, ezáltal a piac zöldségek nélkül maradt. Gyorsan cselekedni kellett, a város állami kertészetet hozott létre 50 holdon a város határában. 1914-re ez a terület már 100 holdra bővült. Áprilisban honvéddandárparancsnokság alakult városunkban, majd egy városi téglagyár kezdte el termelését. A Szentpéteri kapuban kialakítják az új köztemetőt, ezzel egyidejűleg a város 13 temetőjét zárják be. A Soltész Nagy Kálmán utcán új Szinva-híd létesül.

 

fb_img_1530665402497_1.jpg

A honvédek harcba vonulnak. Fotó: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

1914-ben csaknem másfél millió koronát szavaz meg a városi közgyűlés a vízvezeték és csatornázási, illetve útburkolati munkákhoz, amely már nem valósul meg a háború okán. A húsárak szabályozására hatósági mészárszék felállítását határozta el városunk. Állami borospince nyílt, illetve a villamosvasút második vágányának építésére is elkészültek a tervek. A leányiskola leánygimnáziummá való minősítését is támogatta a város.

Július 1-jén a város rendkívüli közgyűlésén dr. Tarnay Gyula jelentette be a trónörökös meggyilkolását, ekkor már mindenki sejti egy háború kirobbanását, illetve érzi ennek előszelét. Július 29-én Tarnay bejelenti a mozgósítás elrendelését is.

A város harci lázban égett. A kávéházak teraszain Rákóczi, Kossuth és Prinz Eugen indulókat húztak a városiak nagy-nagy örömére. Miskolc is háborút kívánt. A fiatalok lelkesek voltak, de a családosok rezignáltan vették tudomásul a mozgósítási parancsot. Az utcákon önkéntes szónokok tucatjai éltették a háborút, a hadiállapot elrendelését. A mai Petőfi utcai - akkor Urak utcai - Szinva-parton táboroztak a bevonuló katonák. A frontra indulókat Miskolcra kísérték a családtagok szerte a megyéből. Könnyes szemmel búcsúztak a szeretteiktől, akiket talán soha nem láttak viszont. 

 

fb_img_1530664306758_1.jpg

 

Egy hónappal később már érkeztek vissza az első sebesülteket szállító vonatok. Tomaszów, Tarnawatka, Rava-ruszka felől. Ekkor érezték először testközelben a háború jeges valóságát a miskolciak, a fülledt nyári melegben. A katolikus gimnáziumban alakították ki a katonai kórházat. A frontról rengeteg kolerás beteg is érkezett Miskolcra. Nekik a Sajón túl alakítottak ki barakkórházat. Pfliegler Imre és az orvosi, ápolói személyzet hősies küzdelmet folytatott a betegek életéért. Ezekben a barakkokban ötezernél is több miskolci lelte halálát. 

A város ekkor ,,építi ki a szociális népgondozásnak azokat a mintaszerű intézményeit, melyek azóta is úgyszólván egyedülállóak a magyar vidéken" - írja a Halmay-Leszih szerzőpáros 1929-ben.

Miskolc Közélelmezési Vállalatot létesít. Kenyérgyári üzemet, húsüzemet, tejüzemet nyit a város. Elképesztő munkát végeznek a városi elöljárók is. Megérdemlik nevük méltatását. Hölcz Gyula - aki előtte már kétszer sebesült a fronton -, Csontó Dezső tanácsnok, dr. Silbilger Bertalan főügyész, Gottlieb Dezső, dr. Szabó Ármin, a már említett Pfliegler Imre, Tarnay Gyula, és végül dr. Nagy Ferenc polgármester. 

 

az_elso_vh.jpeg

  • Harc a lövészárkokban. Forrás: Bundesarchiv

 

A Búza téren tojáskereskedést nyit a város, naponta 5000 darab tojást árusít. A népkonyhákon naponta 275 felnőttet és 100 gyermeket tudtak élelmezni. Pazár István vezetésével pedig városi szikvízüzem létesül. 

1915-ben a miskolci katonai kórházakban elhunyt katonák részére külön temetőt létesít városunk - 5722 négyszögöl területen a Tetemváron -, később ez lesz a Hősök temetője. Ebben a temetőben Európa tucatnyi nemzetének fiai nyugszanak. Áprilisban Schrecker S. Lipót és Győri Ödön pénzt ad a polgármesternek abból a célból, hogy emléket állítson a hős 10-es honvédeknek, akik Przemysl védelmében kiemelkedőt nyújtottak a harctéren. A miskolci hadosztályok a háború alatt a galíciai, orosz, román, olasz hadszíntéren küzdöttek. 

Július 18-án a közgyűlésen megemlékeznek a gorlicei áttörésről, a 10-es honvédek újabb dicsőségéről. Kobek Béla ezredparacsnok beszámoló levele is felolvasásra került. A város Vidats János vezetésével polgárőrséget szervezett. 

December 30-án a közgyűlésen a polgármester beszámol arról a karácsonyi ajándékról, melyet a Miskolci Közélelmezési Vállalat állított össze a fronton harcoló miskolci 10-eseknek.

Az 1916-os esztendő újabb problémát hozott. A román betörés Erdélybe menekültek ezreit hozta magával. Miskolcra is jutott közülük. A városunkba érkező menekülteket a Szent István utcai iskolában szállásolták el. Körülbelül 500 ember érkezett hozzánk, nagy részük soha nem tért haza. Az október 31-én kelt polgármesteri jelentés már a román csapatok Erdélyből történt kiveréséről számol be. Arz Artúr tábornok főszerepet vállalt a hadműveletben, pár évvel azelőtt Miskolcon szolgált, ezért táviratban üdvözölte tettét városunk. November 27-én jelentette be Tarnay Ferenc József halálát. November 30-án a temetésen Miskolc városa is küldöttséggel képviseltette magát.

 

entente_on_the_balkans.jpg

Egy indokínai, egy francia, egy szenegáli, egy angol, egy orosz, egy olasz, egy szerb, egy görög és egy indiai katona a Macedón fronton (1915 körül). Fotó: Wikipédia

 

December 15-én már IV. Károly koronázása a beszédtéma városunkban. A koronázási halomhoz Miskolc is küldött földet, melyet a Hősök temetőjéből, illetve a Palóczy és a Szemere sírról vettek. A koronázáson településünket dr. Nagy Ferenc, Koós Samu, és Lichtenstein László képviselte.  

Az 1916-os évben egyre súlyosabbá válik a közellátás. Nagy Ferenc a miniszterelnöknek is javaslatokat küld az országos ellátás megszervezésére.

Ennek szervezése 1917-ben is folytatódott. Központi szeszfőzde létesül. Folytatódik a szegények, éhezők, elesettek támogatása. Három népkonyha és napközi otthon is ezért működik. A hadiárvákkal kiemelten foglalkoztak. Említsük itt meg azoknak a nevét most, akik ezeken a helyeken fáradoztak városunk lakosságának ellátása érdekében. Vidats Jánosné, Pazár Istvánné, Bátori Istvánné, Komáromy Gyuláné, Szentmiklóssy Kálmánné, Hercz Jenőné, Losonczy Gizella, Loos Domokosné. Még ezen év augusztusában Nagy Ferencet Miskolc főispánjává nevezték ki. Októberben államtitkára lett a Országos Közélelmezési Hivatalnak, majd a Közélelmezési Minisztérium tárca nélküli minisztere. Október 23-án a közgyűlés egyhangúlag újból Szentpáli Istvánt választja meg Miskolc polgármesterévé. Nem is sejti milyen nehéz időszak következik a város életében: a tanácsköztársaság, a román megszállás, a szegénység, a járvány, a gazdasági nehézségek mind-mind óriási megpróbáltatások elé állítják majd őt is és városunk lakosait is.

 

Az elfeledett polgármester 

Dr. Nagy Ferenc (1880-1937) polgármester, jogász. Igriciben született, Miskolcon a Református Főgimnáziumban tanult, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1903-ban. 1904-ben - vármegyei szolgálatból - jött át a városhoz főjegyzőnek, amely feladatot nyolc évig látta el Szentpály István polgármester mellett. Sokak szerint már ekkor lehetett tudni, hogy ő lesz az utód, mert olyan ambiciózus és tettrekész természetű volt. 1912. április 3-án választották meg, öt évig látta el feladatát.

,,Mint polgármester felemelkedem minden pártpolitikán és kizárólag városi politikát fogok csinálni. A város javát, a polgárság egyetemes érdekeit fogom keresni a politikában is. A politikai meggyőződés egyéni érzelem, a lelkiismereti szabadság kérdése, a melyet nem szabad érinteni a polgármesternél sem."

Programja megvalósítására mindössze két éve volt, a háború kitörésétől kezdve más célok élveztek prioritást. Első két évében is rendkívül sikeresen igazgatta városunkat. Ekkor jött létre a Népkert melletti villanegyed - a volt plébániai földeken -, rengeteg közutat új burkolattal látták el, kötőszövő gyár épült, palagyár létesült, bulgár rendszerű kertészetet alapított - miután a szerb-bolgár háború miatt a zölségtermesztőink hazamentek -, városi téglagyár, új köztemető, a múzeum városi tulajdonba vétele, új Szinva híd a Soltész Nagy Kálmán utcán és még sorolhatnám. Egyszóval nagyszerűen látta el feladatát. 

Miskolci tevékenysége felkeltette országunk vezetőinek figyelmét is. Első lépcsőben megyei főispánná nevezték ki, majd 1917-ben az Országos Közélelmezési Hivatal államtitkára, majd - 1918. október 31-én - tárca nélküli közélelmezési miniszter lett. 1919 tavaszán visszavonult birtokára és haláláig nem vett részt semmilyen köztevékenységben. 

  

1917 márciusában a város ismét büszke lehet a házi ezredére, a Magyaros-hegy elfoglalása apropóján. Elhatározza a közgyűlés, hogy a 10-es honvéd ezred részére egy ezüst kürtöt készíttet - vajon hol lehet ma? -, az özvegy- és árvaalap részére pedig 10 ezer koronát ajándékoz. A város 200 hadiárvát gondoz ekkor, 900 gyermeket pedig ingyenes cipővel látnak el ebben az évben. 

1918-ban sem élelem, sem ruha nem volt már az országban. Miskolc cipészműhelyt állított fel, Népruházati áruházat szervezett és 500 bivalyt vásárolt az élelmezési problémák enyhítésére. Májusban közöskonyhát nyit a város, a háztartások javára. Júniusban sertéshízlaló építését tervezi Miskolc és folytatódik a zöldségtermelés is. Mindenki érzi már ekkor, hogy közel az összeomlás. Hodobay Sándor későbbi polgármester lesz Nagy Ferenc helyettese. Ő 24 hónap harctéri szolgálatot teljesített korábban. Március 8-án Hodobay felkeresi Kézdiszentléleken a 10-es honvédokat az ajándék kürt átadása végett.

1918 nyarán a spanyolnátha elérte Miskolcot is. Ez a járvány több áldozatot szedett Európa szerte, mint az első világháború. Nálunk is tombolt a rettenetes kór. Szeptember 28-ával e miatt bezárták a miskolci iskolákat, egészen január 1-ig nem volt tanítás. A betegeket elkülönítették. Három teljes hónapig szedte áldozatait Miskolcon a nátha. A hadi élelmezés következtében legyengült polgárok szervezetét a kór könnyen felőrölte. A színház és a mozik is bezártak erre az időszakra. 

1918. október 31-én Miskolcon is megalakult a Nemzeti Tanács és a végrehajtó bizottsága, majd polgárőrség szerveződött. Erre nagy szükség volt azokban az időkben. A frontról a katonák rendezetlenül özönlöttek hazafelé. A falvak népe a kastélyokat kezdte fosztogatni, rémes állapotok uralkodtak országszerte.  

1918 novemberében véget ért az első világháború. A sok szenvedés után a Kárpát-medencében elő magyar ajkú lakosság számára sajnos még több szenvedés következett...

 

Források:

 

Leszih Andor - Halmay Béla: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek

miskolc.hu

woodyka.hu

Wikipédia

Miskolczi Napló

Somorjai Lehel: Az őszirózsás forradalomtól a trianoni békekötésig

rfmlib.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr7918127466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása